2018. augusztus 2., csütörtök

A Mysore-i csodás materializáció


Sai Baba egy Indiába született isteni inkarnáció, vagyis avatár. Ő kinyilatkoztatta, hogy földi küldetését összesen három inkarnáció alatt fogja véghezvinni. Az első inkarnációt Shirdi Sai Babának, a másodikat Sathya Sai Babának hívták, míg a következő és egyben ennek a sorozatnak az utolsó inkarnációját, Prema Sai Babának fogják hívni. Az isteni megtestesülés csodatételeinek egyik helyszíne az indiai Mysore. Ismerkedjünk meg ezekkel a mirákulumokkal!

Sathya Sai Baba

Egy Mysore-hoz (Karnataka) közel fekvő településen járunk Indiában, amely több csodának ad színteret. Az egyik ilyen csoda egy a fiatalkori Sai Babát ábrázoló képhez kötődik. A kép sajátossága, hogy egyfolytában vibutit (vibhutit) teremt. A vibuti a szent hamu megnevezése Indiában. Ezt akár meg is lehet enni, jellegzetes illata és íze van. Általában kis szelencében tartják, mert különleges gyógyító ereje van. Baba sokszor és sokhelyütt materializált már vibutit. Erről számos videofelvétel tanúskodik. 


A szent hamut szokás a fájós testrészekre is ráhelyezni, mert sok esetben csillapítja a fájdalmat. Bár Sai Baba 2011. április 24-én eltávozott, a Mysore-i képmás azóta is „működik” és ontja magából a vibutit.

Aki járt már Sai Babánál Puttapartiban, az örökre megjegyezte azt az atmoszférát, amit a szent teremtett ezen a székhelyén. A tradíciók úgy szólnak, hogy Sai Babának nem kell feltétlenül testben jelen lennie valahol ahhoz, hogy csodát műveljen. Mysore újabb titka éppen ehhez kapcsolódik, mivelhogy egy kertben található Sai Baba lábának pontos másolata fekete gránit kőből készítve.


Ennek a csodának a sajátossága az, hogy folyamatosan lótusz- illetve jázminillatot áraszt magából és olajszerű folyadékot is szivárogtat. Természetesen ennek a hatása is megtapasztalható: az illat a maga finomsága mellett a személyes beszámolók szerint jótékonyan hat a tudatállapotra is.

A harmadik, talán legnagyobb csoda – bár sorrendet felállítani felesleges – a materializáció. A helybéli árvaházban a Sevák megmutatják, hogyan keletkezhet anyag a „semmiből”. Ez a materializáció, más szóval anyagteremtés folyamata.


Erre két medált használnak, az egyiken Baba első inkarnációjának, a másikon Baba második inkarnációjának a képe látható. A Seva egy isteni nektárral teli pohárból egy kanállal kiveszi az egyik medált és a mellette ülő ember tenyerére helyezi. A homorú medálból és a kanálból is a tenyérbe folyik a nedű. Ez az amrita, vagyis a halhatatlanság nektárja. Igen ám, de sokkal több kerül az alany tenyerébe, mint amennyi a medálban, illetve a kanálban összesen elfér. Ez egy újabb anyagteremtési csoda.

A legtöbb emberben felmerül, hogy Sai Baba miért hajtott és hajt végre ma is ilyen csodákat az „ereklyéin”, illetve szent tárgyakon keresztül. Nos, a kézenfekvő magyarázat erre az, hogy részint saját isteni lényét tárja fel a csodái által, részint az emberekben található isteni lényt hozza ezáltal mozgásba, hiszen minden szemtanút és megélőt mélyen legbelül érintenek a csodatételei.


Tegyük hozzá az eddigiekhez, hogy Sai Baba az úgynevezett Darshanok alkalmával számos tárgyat – köztük medálokat, gyűrűket és vibutit – is materializál a hívőknek. Sőt, szokása volt, hogy hívei papírra vethették kívánságaikat és ő teljesítette azokat. A világ minden tájáról sereglettek hozzá az emberek, hozták és küldték a kívánságaikat Babától remélvén a segítséget. Baba pedig körbejárt és látnoki erejével kiválasztotta azokat a leveleket, amelyeket teljesíteni akart, s csak azokat vette el a hívők kezéből, a többit vagy el se vette, vagy visszaadta.

Sai Baba csodái itt korántsem érnek véget, hiszen tudjuk, hogy több ízben is feltámasztott holtakat: egyszer egy egynapos, azután egy négynapos halottat. Képes volt a telepátiára akár nagy távolságokból is, képes volt egy időben több helyen is megjelenni, és gyógyíthatatlan betegségektől megszabadítani a hozzá fordulókat.


Nem egyszer engedélyezte, hogy tudósok vizsgálják a csodáit. Hivatalosan sohasem sikerült megcáfolni csodáinak hitelességét.

Sok vád és rágalom érte őt, többek között azért, mert főleg inkarnációjának a vége felé sokat betegeskedett. A kétkedők nem értették, hogy ha másokkal csodát tett, akkor önmagát miért nem gyógyította meg. Talán nehéz egy racionális elmének megemészteni, hogy a szentek nem a problémamentességükkel tűnnek ki a tömegből, hanem a problémák vállalásaival. Az pedig már csak hab a tortán, hogy Sai Baba nem a saját karmája miatt, hanem az emberiségtől átvállalt terhek okán vállalta a szenvedéseit és a betegségeit, jóllehet ő a saját bevallása szerint ezt nem így élte meg.
(forrás:Boldog napot! - Száraz György)

 Sai Baba materializáció - videó