Szemelvények a könyvből
2002-ben az a megtiszteltetés ért engem, hogy szabad volt veled személyesen megismerkednem, és „találkozásunk” után súlyos autóbalesetet szenvedtem, mely azonban nem volt a mi értelmezésünk szerint „halálos” kimenetelű. Érdekelne engem, hogy miért jelentél meg nekem, noha nem volt szó átváltásról a fizikai síkról a finomanyagiba, „halál” tehát nem következett be.
Ahogyan hangsúlyoztam, szolgálatom szeretet-szolgálat, mely az ember számára esetleg elkövetkező átmenetet hivatott megkönnyíteni. Én megvizsgálom minden egyedi esetben, hogy ezt a szolgálatot hogyan lehet elvégezni. Aki ezt el tudja fogadni, annál az embernél ez egy átölelés lehet. Akinek ez kellemetlen, ahhoz nem közeledek így.
Kapok közlést és impulzusokat arról, hogy a test elhagyására van kilátás. Sok eseménynél ez a kimenetel nem biztos. A te esetedben – ha vártam volna a baleset kimenetelére – késő lett volna. Azért jöttem már előbb. Látogatásomnak – s ez fontos – időben kell megtörténnie. És a kimenetel, mint említettem, gyakran kétséges. Ezekben az időkben, az utóbbi években, amikor egyre több támogatásra van szükségetek, mondjuk úgy, hogy aránylag korán megjelenek. Tehát az átmenetnek nemcsak úgynevezett „biztos impulzusaira” reagálok.
Mivel végül is a gyógyítás angyala vagyok, hasznosítom megéléseiteket, hogy elősegítsem a gyógyulást. És legtöbbször egy autóbaleset, vagy súlyos megbetegedés olyan mélyen szántó események az életben, amelyek felkeltik a figyelmeteket irántam; tehát olyan dolgok, melyek szokásos gondolkodásotokból, rutinszerű érzelmeitekből kibillentenek, kilöknek benneteket.
Nem-e a baleseted serkentett téged arra, hogy megjelenésemet tényleg észleljed, hogy ezzel foglalkozzál, és ezen elgondolkodjál? Megragadom az ilyen alkalmakat, mert szeretném az embereket megérinteni. Nem csak abban vagyok érdekelt, hogy egy ember békésen élje meg az átmenetet, hanem éppúgy örülök akkor is, ha ez az ember a testben marad, megváltozik, átáll, és békésebb szívvel él tovább, mint az esemény előtt. A test elhagyásának eseménye tehát az én munkámban éppoly értékes, mint az a történés, amikor a test elhagyása csak egyik lehetőség; ám mindenképpen egy észrevett lehetőség. Ez a fontos.
Jan Van Helsing
Te pedig baleseted óta nem vagy ugyanaz, ezt te tudod… Az ilyen változásokat szeretném támogatni. Ebből a szempontból soha sem jövök hiába. Eljövetelem jogosultságát nem kell a test elhagyásának igazolnia, noha ez egy jellemző emberi elgondolás. Nem spórolok a szolgálatommal, hanem szívesen adok.
Mégis érdekelne, hogy az arcodat miért mutattad meg nekem, ez tudomásom szerint még soha nem történt meg, s miért mosolyogtál mielőtt átöleltél?
Ez melegséget nyújtó gesztus volt, mely benned változást okozott. Melengető utalás, mely a szívednek szólt. A szív ezzel nyereségre tesz szert. Akár egy váltó átállítása, cselekvésed átirányítása, amitől magasabb szférákban kell mozognod, s így jobb áttekintésre tehetsz szert. Mindeddig világosan észlelted a földi fejlődés hibásságát, s azt, amit a környezetedben az emberek tesznek. Most aztán ennek a „miértjét” kell kivizsgálnod. Nem azt, hogy az emberek az ő énközpontúságukban miért teszik ezt vagy azt, miért hatalmaskodnak, miért leselkednek egymásra, stb. …
Ennek a miértje ugyanis mindenkinek világos. Most azonban megtanulod kideríteni, hogy ez miért van – kozmikus értelemben.
Megjelenésemmel neked a szív melegségét hoztam, azaz lelkedet istenerővel töltöttem fel, és szárnyakat adtam neki, mert úgy gondoltam, hogy felemelkedésben vagy. Ez a gyógyítás dolga volt, a gyógyítóé, ahogyan ezt már ecseteltem. Tudomásodra juttattam ezzel, hogy én létezem, valóban vagyok, s mindenekelőtt azért, hogy tudjál bánni velem, ne a halál hírnökének lássál, hanem orvoslónak, mert az embernek segítek leinkarnálni a földre, majd visszainkarnálni a fénybe. Ily módon transzformátor vagyok.
A halál sem nem ördög, sem nem borzadály. A halál megszületés az új létben. Találkozásunknak meg kellett mutatnia neked, hogy én ki vagyok. Az a pár bukfenc az autóval arra kellett, hogy, helyre tegyem a fejedet, de meg azért is, mert megegyeztünk, hogy neked – földi mivoltodban – tudást adok át. Erre rájöhettél volna. Mivel azonban ezt nem tetted, jött a zuhanás. Neked ekkor vált világossá nem is az, hogy én ki vagyok, hanem hogy itt miről van szó. Vedd ezt egy új tudat születésének. Egy hirtelen születés, mint amikor a gyerek csak úgy kipottyan. Ezért lettél megoltalmazva a mélybe zuhanástól (néhány fa óvott meg minket a lejtőn a mélyebbre eséstől; a szerző megj.), a lélek sors általi mélyre bukásától.
És emberi arcot azért mutattam neked – noha nekem nincsen arcom –, mert jelképezni akartam, hogy találkozásunknál másról van szó, mint amikor egyébként megjelenek. Gondolj a megegyezésünkre…!
Említetted a „kegyelem angyalát”. Szeretnék róla többet megtudni. Ki ő, mi a hivatala, és te hogyan viszonyulsz őhozzá?
Ha a kegyelem angyalát nézed, változik a helyzet, változik a frekvencia. Még a levegő is megváltozik, amit lélegzel, ha tudatosan lélegzel. A kegyelem angyalát a legmagasságosabb istenáramlat választja ki, bizonyos isteniségben, a legmagasabb isteniségben intézett hivatalra. Őbenne minden együtt van, ami Isten, ő mindent áthat, amit át kell hatni. Azaz ha neked úgy tűnik, hogy az én transzformátori tevékenységem megdönthetetlen, akkor azt lehet mondani, hogy a kegyelem angyala ezt képes megváltoztatni. Képes fellépni ellenem, sőt visszafordíthat. Sohasem fogja azt mondani, hogy „neked, transzformáció angyala, nincsen igazad”, hanem jóságosan kijelenti: „ezt itt most Isten akarata szerint intézzük”.
Ekkor változás történik. Mert ha a kegyelem angyala cselekszik, akkor Isten akarata történik. Ő az isteni világosság közvetlen kisugárzódása. Ő képes még a krisztus sugárzását is megkerülni, azaz nem a krisztus erején folyik át, hanem közvetlenül magához az istenihez kapcsolódik. Így lett egykor – ne nevess – a pápa hivatala berendezve. A ti elképzeléseitek szerint ő a pápa. A pápa jelentősége, hogy ő hivatalosan Isten képviselője a földön. A kegyelem angyala a legtágabb értelemben Isten követsége mindenütt. Képletesen azt mondhatjuk, hogy a kegyelem angyala minden lét pápája, azaz a pápa a világmindenségben.
A kegyelem angyala az isteniség megtestesítője, hatóereje és szerkezeti tudata hozzám nem hasonlítható – hozzá képest én durva és nyers vagyok.
A kegyelem angyala maga egy istensugár. Ha fénysugárzásunkat összehasonlítanánk, akkor én egy zseblámpa világa, ő pedig egy fényes, fehér lézersugár lenne. Ha ő jön, akkor én odébb állok – nem haragosan, mert – földi nyelven – ő maga szépség és szeretet. Nekem akkor örömöm telik a lemondásban; örömöt okoz, hogy adhatok. Mintha most lettél volna szerelmes. A kegyelem angyalának mindent megtennél, ha alkalmad adódna.
Ő is valami intézmény, mint a rendőrség a Földön, ügyel, vigyáz, hogy mindenütt isteni rend legyen – persze kozmikus szempontból, nem földiből.
Ismételten felteszik a kérdést, hogy Isten hol van. Isten mindenütt jelen van, a kegyelem angyala által is; mindenekelőtt akkor, amikor a kegyelem angyalát küldik, helyzetek tisztázása végett.
Ezt az angyalt te is fel tudod hívni tudatod magasabb rendű elemeiben. Ez a finom angyal nem elérhető a földi lét völgyeiben. A gyakran előkerülő kérdést, „hol van Isten ezekben a háborúkban”, azért teszik fel, mert a kegyelem angyalát nem képesek fogadni.
Mivel azonban ti a Földdel együtt magasabb rezgésű anyagba mentek, meg fogjátok kapni. Akkor tudni fogjátok, hogy Ő van, egyenesen az isteniből, és hogy feladata az isteni kegyelem; a védelem hivatalában is, szinte az Egyetlennek az ellenőrzése végett, hogy minden isteni-e.
„Szeretnék még egyszer utánanyúlni. Mármint, hogy jól értettem-e. Tehát te kifejted a lelket a testből, majd átadod az őrangyalnak, és a lélek ezután regeneráló álomban tölti idejét, hogy kipihenje az inkarnációt.
Az isteniben nincsen olyan, amit alvásnak nevezhetnél. Én transzformátor (átváltoztató) vagyok, én akkumulátor vagyok, azaz én bekapcsolom a „lámpát”, a világosságot. A lélek távozását a testből a világosság meggyújtásához hasonlíthatnád. Én nem átadok, én továbbnyújtok. Nincsen leszögezett illetékesség, csak folyás, folyamatosság. Kozmikus törvény alapján, amikor a lélek elhagyja a testiséget, én tartom a testet, hogy el ne essen és össze ne törjön – szellemi értelemben. Úgyszólván fenntartom a sejtek együttmaradási információját, hogy mostantól kezdve aztán lassan váljanak el egymástól.
Egyébként a lélek által elhagyott test másodpercek alatt szétesne. Mert itt vannak a hozzátartozók könnyei is, az összetördelődő, letört embereké – de ezekkel nem foglalkozom. Ez nem az én feladatom. Egyrészt tartom a testet. Képzeld el, hogy csak egy kézzel fogom, mert amikor elvágom testi kapcsolatát, az ezüstzsinórt, ő kiválik a testből és felszáll, nem tudnám továbbnyújtani, ha nem lenne ő is a kezemben. Úgy nyújtom tovább, hogy megbököm. Így a világosság angyala, akit ti őrangyalnak neveztek, veszi őt kézbe. Az őrangyal megtisztítja a lelket, megmossa, és megmutatja neki azt a helyet, amely neki jót tesz. Azt hiszed, hogy most a lélek alszik, de ez a regeneráció, a helyreállás, a nyugalom, a kipihenés, esetleg elmélázás időszaka. Egy isteni tényező soha sem alszik. . Minket most a nyelv választ el, nem a tény. A nyelvek egész világa választ el minket. A lélek a tevékenység fáradalmaiban nyugodhat, mélázhat, mintha pillantását a messzeségekbe irányítaná, a tájat pásztázná. A lélek ekkor a tudatát tükrözi. Lehet ez a legutóbbi élet áttekintése, de ez is mindig az eljövendő eseményekre nézve történik. A lélek elhagyja a régit, s emiatt kell a nyugalom, hogy a múltat a jelenre változtassa, a mostban, a jelenlegi állapottal vizsgálja meg a távolit, a jövőt, hogy meglássa az összefüggés hiányát, a mostani rezgés és az isteni rezgés (frekvencia) közti eltérést. Így fogja a lelki vezetővel és az őrangyallal egyeztetve a további létet eltervezni. Ezt az őrangyal a lelki vezetővel együtt teszi….(167.-oldal)”
2002-ben az a megtiszteltetés ért engem, hogy szabad volt veled személyesen megismerkednem, és „találkozásunk” után súlyos autóbalesetet szenvedtem, mely azonban nem volt a mi értelmezésünk szerint „halálos” kimenetelű. Érdekelne engem, hogy miért jelentél meg nekem, noha nem volt szó átváltásról a fizikai síkról a finomanyagiba, „halál” tehát nem következett be.
Ahogyan hangsúlyoztam, szolgálatom szeretet-szolgálat, mely az ember számára esetleg elkövetkező átmenetet hivatott megkönnyíteni. Én megvizsgálom minden egyedi esetben, hogy ezt a szolgálatot hogyan lehet elvégezni. Aki ezt el tudja fogadni, annál az embernél ez egy átölelés lehet. Akinek ez kellemetlen, ahhoz nem közeledek így.
Kapok közlést és impulzusokat arról, hogy a test elhagyására van kilátás. Sok eseménynél ez a kimenetel nem biztos. A te esetedben – ha vártam volna a baleset kimenetelére – késő lett volna. Azért jöttem már előbb. Látogatásomnak – s ez fontos – időben kell megtörténnie. És a kimenetel, mint említettem, gyakran kétséges. Ezekben az időkben, az utóbbi években, amikor egyre több támogatásra van szükségetek, mondjuk úgy, hogy aránylag korán megjelenek. Tehát az átmenetnek nemcsak úgynevezett „biztos impulzusaira” reagálok.
Mivel végül is a gyógyítás angyala vagyok, hasznosítom megéléseiteket, hogy elősegítsem a gyógyulást. És legtöbbször egy autóbaleset, vagy súlyos megbetegedés olyan mélyen szántó események az életben, amelyek felkeltik a figyelmeteket irántam; tehát olyan dolgok, melyek szokásos gondolkodásotokból, rutinszerű érzelmeitekből kibillentenek, kilöknek benneteket.
Nem-e a baleseted serkentett téged arra, hogy megjelenésemet tényleg észleljed, hogy ezzel foglalkozzál, és ezen elgondolkodjál? Megragadom az ilyen alkalmakat, mert szeretném az embereket megérinteni. Nem csak abban vagyok érdekelt, hogy egy ember békésen élje meg az átmenetet, hanem éppúgy örülök akkor is, ha ez az ember a testben marad, megváltozik, átáll, és békésebb szívvel él tovább, mint az esemény előtt. A test elhagyásának eseménye tehát az én munkámban éppoly értékes, mint az a történés, amikor a test elhagyása csak egyik lehetőség; ám mindenképpen egy észrevett lehetőség. Ez a fontos.
Te pedig baleseted óta nem vagy ugyanaz, ezt te tudod… Az ilyen változásokat szeretném támogatni. Ebből a szempontból soha sem jövök hiába. Eljövetelem jogosultságát nem kell a test elhagyásának igazolnia, noha ez egy jellemző emberi elgondolás. Nem spórolok a szolgálatommal, hanem szívesen adok.
Mégis érdekelne, hogy az arcodat miért mutattad meg nekem, ez tudomásom szerint még soha nem történt meg, s miért mosolyogtál mielőtt átöleltél?
Ez melegséget nyújtó gesztus volt, mely benned változást okozott. Melengető utalás, mely a szívednek szólt. A szív ezzel nyereségre tesz szert. Akár egy váltó átállítása, cselekvésed átirányítása, amitől magasabb szférákban kell mozognod, s így jobb áttekintésre tehetsz szert. Mindeddig világosan észlelted a földi fejlődés hibásságát, s azt, amit a környezetedben az emberek tesznek. Most aztán ennek a „miértjét” kell kivizsgálnod. Nem azt, hogy az emberek az ő énközpontúságukban miért teszik ezt vagy azt, miért hatalmaskodnak, miért leselkednek egymásra, stb. …
Ennek a miértje ugyanis mindenkinek világos. Most azonban megtanulod kideríteni, hogy ez miért van – kozmikus értelemben.
Megjelenésemmel neked a szív melegségét hoztam, azaz lelkedet istenerővel töltöttem fel, és szárnyakat adtam neki, mert úgy gondoltam, hogy felemelkedésben vagy. Ez a gyógyítás dolga volt, a gyógyítóé, ahogyan ezt már ecseteltem. Tudomásodra juttattam ezzel, hogy én létezem, valóban vagyok, s mindenekelőtt azért, hogy tudjál bánni velem, ne a halál hírnökének lássál, hanem orvoslónak, mert az embernek segítek leinkarnálni a földre, majd visszainkarnálni a fénybe. Ily módon transzformátor vagyok.
A halál sem nem ördög, sem nem borzadály. A halál megszületés az új létben. Találkozásunknak meg kellett mutatnia neked, hogy én ki vagyok. Az a pár bukfenc az autóval arra kellett, hogy, helyre tegyem a fejedet, de meg azért is, mert megegyeztünk, hogy neked – földi mivoltodban – tudást adok át. Erre rájöhettél volna. Mivel azonban ezt nem tetted, jött a zuhanás. Neked ekkor vált világossá nem is az, hogy én ki vagyok, hanem hogy itt miről van szó. Vedd ezt egy új tudat születésének. Egy hirtelen születés, mint amikor a gyerek csak úgy kipottyan. Ezért lettél megoltalmazva a mélybe zuhanástól (néhány fa óvott meg minket a lejtőn a mélyebbre eséstől; a szerző megj.), a lélek sors általi mélyre bukásától.
És emberi arcot azért mutattam neked – noha nekem nincsen arcom –, mert jelképezni akartam, hogy találkozásunknál másról van szó, mint amikor egyébként megjelenek. Gondolj a megegyezésünkre…!
Említetted a „kegyelem angyalát”. Szeretnék róla többet megtudni. Ki ő, mi a hivatala, és te hogyan viszonyulsz őhozzá?
Ha a kegyelem angyalát nézed, változik a helyzet, változik a frekvencia. Még a levegő is megváltozik, amit lélegzel, ha tudatosan lélegzel. A kegyelem angyalát a legmagasságosabb istenáramlat választja ki, bizonyos isteniségben, a legmagasabb isteniségben intézett hivatalra. Őbenne minden együtt van, ami Isten, ő mindent áthat, amit át kell hatni. Azaz ha neked úgy tűnik, hogy az én transzformátori tevékenységem megdönthetetlen, akkor azt lehet mondani, hogy a kegyelem angyala ezt képes megváltoztatni. Képes fellépni ellenem, sőt visszafordíthat. Sohasem fogja azt mondani, hogy „neked, transzformáció angyala, nincsen igazad”, hanem jóságosan kijelenti: „ezt itt most Isten akarata szerint intézzük”.
Ekkor változás történik. Mert ha a kegyelem angyala cselekszik, akkor Isten akarata történik. Ő az isteni világosság közvetlen kisugárzódása. Ő képes még a krisztus sugárzását is megkerülni, azaz nem a krisztus erején folyik át, hanem közvetlenül magához az istenihez kapcsolódik. Így lett egykor – ne nevess – a pápa hivatala berendezve. A ti elképzeléseitek szerint ő a pápa. A pápa jelentősége, hogy ő hivatalosan Isten képviselője a földön. A kegyelem angyala a legtágabb értelemben Isten követsége mindenütt. Képletesen azt mondhatjuk, hogy a kegyelem angyala minden lét pápája, azaz a pápa a világmindenségben.
A kegyelem angyala az isteniség megtestesítője, hatóereje és szerkezeti tudata hozzám nem hasonlítható – hozzá képest én durva és nyers vagyok.
A kegyelem angyala maga egy istensugár. Ha fénysugárzásunkat összehasonlítanánk, akkor én egy zseblámpa világa, ő pedig egy fényes, fehér lézersugár lenne. Ha ő jön, akkor én odébb állok – nem haragosan, mert – földi nyelven – ő maga szépség és szeretet. Nekem akkor örömöm telik a lemondásban; örömöt okoz, hogy adhatok. Mintha most lettél volna szerelmes. A kegyelem angyalának mindent megtennél, ha alkalmad adódna.
Ő is valami intézmény, mint a rendőrség a Földön, ügyel, vigyáz, hogy mindenütt isteni rend legyen – persze kozmikus szempontból, nem földiből.
Ismételten felteszik a kérdést, hogy Isten hol van. Isten mindenütt jelen van, a kegyelem angyala által is; mindenekelőtt akkor, amikor a kegyelem angyalát küldik, helyzetek tisztázása végett.
Ezt az angyalt te is fel tudod hívni tudatod magasabb rendű elemeiben. Ez a finom angyal nem elérhető a földi lét völgyeiben. A gyakran előkerülő kérdést, „hol van Isten ezekben a háborúkban”, azért teszik fel, mert a kegyelem angyalát nem képesek fogadni.
Mivel azonban ti a Földdel együtt magasabb rezgésű anyagba mentek, meg fogjátok kapni. Akkor tudni fogjátok, hogy Ő van, egyenesen az isteniből, és hogy feladata az isteni kegyelem; a védelem hivatalában is, szinte az Egyetlennek az ellenőrzése végett, hogy minden isteni-e.
„Szeretnék még egyszer utánanyúlni. Mármint, hogy jól értettem-e. Tehát te kifejted a lelket a testből, majd átadod az őrangyalnak, és a lélek ezután regeneráló álomban tölti idejét, hogy kipihenje az inkarnációt.
Az isteniben nincsen olyan, amit alvásnak nevezhetnél. Én transzformátor (átváltoztató) vagyok, én akkumulátor vagyok, azaz én bekapcsolom a „lámpát”, a világosságot. A lélek távozását a testből a világosság meggyújtásához hasonlíthatnád. Én nem átadok, én továbbnyújtok. Nincsen leszögezett illetékesség, csak folyás, folyamatosság. Kozmikus törvény alapján, amikor a lélek elhagyja a testiséget, én tartom a testet, hogy el ne essen és össze ne törjön – szellemi értelemben. Úgyszólván fenntartom a sejtek együttmaradási információját, hogy mostantól kezdve aztán lassan váljanak el egymástól.
Egyébként a lélek által elhagyott test másodpercek alatt szétesne. Mert itt vannak a hozzátartozók könnyei is, az összetördelődő, letört embereké – de ezekkel nem foglalkozom. Ez nem az én feladatom. Egyrészt tartom a testet. Képzeld el, hogy csak egy kézzel fogom, mert amikor elvágom testi kapcsolatát, az ezüstzsinórt, ő kiválik a testből és felszáll, nem tudnám továbbnyújtani, ha nem lenne ő is a kezemben. Úgy nyújtom tovább, hogy megbököm. Így a világosság angyala, akit ti őrangyalnak neveztek, veszi őt kézbe. Az őrangyal megtisztítja a lelket, megmossa, és megmutatja neki azt a helyet, amely neki jót tesz. Azt hiszed, hogy most a lélek alszik, de ez a regeneráció, a helyreállás, a nyugalom, a kipihenés, esetleg elmélázás időszaka. Egy isteni tényező soha sem alszik. . Minket most a nyelv választ el, nem a tény. A nyelvek egész világa választ el minket. A lélek a tevékenység fáradalmaiban nyugodhat, mélázhat, mintha pillantását a messzeségekbe irányítaná, a tájat pásztázná. A lélek ekkor a tudatát tükrözi. Lehet ez a legutóbbi élet áttekintése, de ez is mindig az eljövendő eseményekre nézve történik. A lélek elhagyja a régit, s emiatt kell a nyugalom, hogy a múltat a jelenre változtassa, a mostban, a jelenlegi állapottal vizsgálja meg a távolit, a jövőt, hogy meglássa az összefüggés hiányát, a mostani rezgés és az isteni rezgés (frekvencia) közti eltérést. Így fogja a lelki vezetővel és az őrangyallal egyeztetve a további létet eltervezni. Ezt az őrangyal a lelki vezetővel együtt teszi….(167.-oldal)”
(forrás:sites.google.com)
