Válaszol Dr. Fülöp Sándor, avagy Gunagriha

Az átlagember, aki egyébként folyamatosan szomjazza a titkokat, nagyon kíváncsi arra, hogy miképp lehet valakiből szellemi vezető. Rövid interjú a Sri Chinmoy Meditációs Központ magyarországi vezetőjével.

Gunagriha

Az átlagember, aki egyébként folyamatosan szomjazza a titkokat, nagyon kíváncsi arra, hogy miképp lehet valakiből szellemi vezető. Szeretne bepillantani a kulisszatitkok mögé, végignézni, mint valami valóság-show-t: milyen hatások, motivációk, találkozások hatására válik valakiből spirituális vezető?

Én nem hiszem, hogy szellemi vezető szerepét töltöm be, főleg figyelembe véve, hogy nem is vagyok arra érett. Nekem nincsenek meg a képességeim, amelyek egy szellemi vezetőnek a rendelkezésére állnak. Spirituális úton vagyok, sok más társammal együtt, ennyi az egész. A magyarországi Sri Chinmoy Meditációs Központ vezetője vagyok, mert Sri Chinmoy engem nevezett ki erre a feladatra. Mindenhol kell legyen egy vezető, ilyen az ember világa. Ha a falka nem tud egyértelműen dönteni, a falkavezér szava a döntő.

A Meditációs Központ vezetőjeként milyen feladatok hárulnak Önre?

Ennek a feladatnak erkölcsi háttere van és döntés elősegítése. A fő dolog, hogy lássuk vagy érezzük, hol vannak a határaink. Mi fér bele és mi nem a filozófiánk megélésébe.

Szokott-e tájékozódni más fajta szellemi iskolák tanításaiban, érdeklik-e a különféle irányzatok, vagy maximálisan megtalált mindent abban, amiben most munkálkodik?

Nem ismerek semmi mást, nem is érdekel. Ha az ember egy kutat ásott és abból bőségesen jön a jó tiszta víz, nem fog még egy kutat ásni.

Miért éppen Sri Chinmoy lett a vezetője?

A mester választja a tanítványt és nem fordítva. Az ember csak azt hiszi, vagy azt hitetik vele, hogy ő a szuper, aki egy mestert talál magának. Az igazi mestereket nem választják, ők csak vannak és a tudatukkal magukhoz vonzzák a keresőket, mint a méz a darazsakat. Amikor a mestereddel találkozol, akkor az egy belső érzés alapon megy, nem pedig gondolkodással. A szívemet elkapta a Mester mágneses tere és hála Istennek soha nem volt szabadulás.

Mit gondol: egy szellemi vezető miben különbözik leginkább a többi földi halandótól? Lelkileg tisztább? Vagy minden kérdésre ismeri a választ?

Egy igazi szellemi vezető egy megvilágosodott személy. Őrá jellemző, hogy nem csak a külső világot látja, mint mi az emberek tömege, hanem folytonosan a belső világban is otthon van. Tudata nem csak a testben él, hanem szabad és több dolgot is egyszerre tudomásul vesz. Lát a belső világokban, látja a múltat, jelent és jövendőt, amelyek ott állítólag egyek is. Látja a jövendő születést és halált. Látja az energiát minden szinten, a gondolatban és érzésben is. Bejárata van az élő (testben lévő) és holt (testen kívül élő) lelkek birodalmába és kommunikálni is tud velük. Úgy is mondhatnánk, hogy egy olyan lelki lény, aki akár testben van, akár nem, tudja és éli lelkének halhatatlanságát.

Honnan tudom eldönteni, hogy valaki megvilágosult-e vagy sem? Csak a szív
hangja mondja meg? És ez mennyire megbízható forrás?

Ez az egyik legnehezebb kérdés. Igazi megvilágosult ember sokkal kevesebb futkos köztünk, mint azt a legpesszimistább is képzeli. A régi időkben az ilyen emberek nagyobb része csodákat tett. Ezt nem azért tették, mert nekik szükségük lett volna az emberek elismerésére, hanem azért, hogy tanításukra irányítsák a figyelmet. A modern kor már nem a csodák kora, így a megvilágosult emberek is egyre kevésbé tettek csodákat és szinte nem is teszik. Bár az igazi csoda bennünk játszódik le, amit elsősorban érezni tudunk. Nehéz találkozni velük, mert számuk elenyésző, viszont könyveiken és más alkotásaikon keresztül felismerhetjük őket. Ebben az esetben viszont tényleg csak a szív hangja a hangadó. Ennek a megbízhatósága nagyon egyéni. Ki mennyire tanulta meg a szív nyelvét, annyira érti és annyira bízik meg benne.

A Sorsnavigátor című könyvében azt írja, hogy csecsemő korában többször meghalt. Hogyan kell ezt érteni, ténylegesen a halálból hozták vissza, vagy csak annyit jelent, hogy sokat betegeskedett?

Ténylegesen sokszor halott volt a testem, még intracardiális (szivbe adott) injekcióval is élesztettek újra. A legrosszabb időszakban egy fiatal gyermekorvos a szobámban aludt, hogy kéznél legyen, mert mindig éjjel hagytam el a testet.

Volt-e olyan élménye, amit ma "halál közeli élmény"- vagy a "klinikai halálnak" neveznek, s amiket vizuális, transzcendens élmények kísérhetnek?

Olyan nem, de lázas állapotban mindig a transzcendentális világban jártam, tudatosan ki és be a testembe. Mindig nagyon nehéz volt visszajönni. Akkor azt hittem, hogy minden lázas ember ezt a tapasztalatot éli át.

„…sokat bántalmaztak is…”-írja az említett Sorsnavigátorban később.
Milyen bántalmazásokra kell gondolni? Gondolja, hogy ezek is hozzájárultak ahhoz, hogy szenzibilisebb lett, mint más?

Mindenhol vannak gyerekek, akik durvábbak és örömüket lelik a gyengébb kínzásában. Én is a gyengébbek közé tartoztam. Nem hiszem, hogy ennek szerepe lenne abban, hogy milyen a lélek. Vannak érzékenyebb lelkületűek és vannak kevésbé, szerintem ezzel születünk.

Ön vezetett egy naplót az ellenségeiről. Megőrizte ezt a könyvecskét?

Ó, ez a füzet dolog még elemista koromban volt, aztán már nem használtam, mert mindig elfelejtettem magammal vinni. Emlékezni pedig a sértésekre nem tudtam. Annak ellenére, hogy mint gyengét támadtak, engem nagyon szerettek a társaim, mert függetlenül az ő viselkedésüktől én mindig mindenkivel kedves voltam. Ez aztán idővel megváltoztatja az embereket, olyannyira, hogy már nem lelik örömüket a szurkálásokban.

Egy önkritikus részben arról ír, hogy belső értékeit is elvesztette egyszer. Elárulja, mit ért ez alatt?

A könyvben említettem, hogy a barátomnak adott szavamat megszegtem azért, hogy előnyhöz jussak, illetve, hogy a felébredt vágyamat teljesíteni tudjam. Több olyan eset volt az életemben, amikor az értékeimmel szemben cselekedtem, mert a vágyaim, ösztöneim erősebbek voltak, mint én. Ilyenkor megcsömörlöttem magamtól.

Mit tud a Sorsnavigátor című könyve utóéletéről? Hány példány kelt el belőle? Kapott-e olyan visszajelzést, ahol sikeresen alkalmazták technikáját vagy gyökeres változás állt be valakinek az életében?

Ilyenek többen vannak, akik szoktak nekem a változásokról írni. Ezekről az emberekről nem hiszem, hogy beszélnem kellene. Egy pár vélemény megtalálható a web oldalon. Annyit tudok, hogy egy pár ezer darab lett nyomtatva. Most egy német kiadó fogadta el mind két könyvemet, hogy piacra vigye a német nyelvterületen.

Önnek stabil családi, anyagi, egzisztenciális háttere van. Mit gondol, ha ezek nem lennének, akkor is meg tudná őrizni és sugározni azt a derűt, ami most Önből árad?

Ha már megvan a belső kincs, semmivel nem lehet azt elvenni. A belső kincs csak addig függ a külső dolgoktól, amíg kialakul, megerősödik, és stabilan él. Azután már ő határozza meg a külső dolgokat, nem pedig fordítva. Ezért kell elsősorban, hogy legelsősorban feltétel nélkül belső értékeinket halmozzuk.

Az Ön előadásai humorosak, élettel teltek. A humor tudatosan kifejlesztett erénye, vagy kezdetektől fogva, genetikusan jelen volt Önben?

A viccet mindig szerettem, hiszen székelyföldi vagyok. Arrafele az április elsejei tréfák nagyon élesek és az ugratások befejeződnek, vagyis nem rontjuk el őket bocsánat kéréssel.
A spiritualitásban a humor egy nélkülözhetetlen eszköz. Nélküle nem lehet Istent megközelíteni, vagyis saját magunkban sem tudjuk Isten látni, érezni, ha magunkat komolyra vesszük.

Milyen az Ön Istenképe?

Ezt pár szóban nem lehet megfogalmazni.  Szerintem minden Isten, vagy annak része, beleértve a gonoszat is. A gonoszat, akkor is ha mi emberek szüljük, mégis csak Isten törvényeinek a keretében hozzuk létre. Másként nem is lehetne. Isten nem csak a szellemi világ, hanem az anyagi világ is. Teljes egészében. Mi pedig Őneki részei vagyunk. A kérdés csak az, hogy tudatosan is akarunk Isten része lenni vagy sem? Erről szól a spiritualitás, erre adatott nekünk a szabad akarat.

Azt olvastam, hogy Önnek a legelső meditációs próbálkozáskor sikerei voltak. Mit gondol, mi ennek az oka? Aki már meditált, az tudhatja, hogy nem is olyan egyszerű dolog ez.

A jó meditációt nem mi végezzük. Nem is tudjuk. Az első meditációm azért volt olyan magas, mert a főszereplő nem én voltam. Mesterem tette azt. Én még csak azt sem tudom miért tette.

Van-e olyan meditációs élménye, megélése, ami valamiért kiemelkedik a többi közül?

Legnagyobb élményem nem meditáció, hanem munka közben ért engem. Akkor láttam egyszerre az összes életeimet és azt is, hogy milyen pici dolog ez a fogorvosi életem, de az egészhez való viszonyában mégis akár döntő is lehet. Amikor az ember látja, hogy a fényből jött és a fénybe megy vissza, az mindennél felemelőbb élmény, mert a földi lét fölött áll. Úgy is mondhatnám, hogy olyankor megfelelő szinten értékeljük a földi létünket, tehát nem értékeljük túl.

Volt olyan történés, döntés, cselekedet az életében, amit szégyell? Amit még nem sikerült lerendezni magában?

Nem, nem szégyellek semmit, ami volt, beleértve még azt is, hogy sokszor megcsaltam a feleségem. Azzal az erővel számomra a legnehezebb volt elbánni.

Mire a legbüszkébb?

Csak a Mesteremre vagyok büszke.

Melyek azok a kérdések, amik leggyakrabban foglalkoztatják?

Miért gonosz az ember?
Miért szenved az ember?
Miért gyilkolja az ember tömegével az állatokat, akik végül is az ősei és testvérei itt a Bolygón?
Miért nem tiszteli az ember az életet?
Miért ilyen erős a tudatlanság?

Talált rájuk részben vagy egészben választ?

Igen. Nagyjából tudom rájuk a választ is és a megoldás sem titok. De az ember csak magának tudja azt megvalósítani, nincs akinek elmondani, illetve nem érdemes. Egy süket embert hiába viszel koncertre, sem pedig a vakot nem érdemes a szépművészeti múzeumba elcipelni.

Miért mondja ezt? Úgy érzi, az emberek nem kíváncsiak erre?

Ó dehogyis nem, az emberek kíváncsiak. De a kíváncsiság olyan, mint az éhség, kielégíthető pár perc alatt és aztán a téma el van felejtve. Az emberek meg is értenék, hiszen értelemmel rendelkező lények. Az emberek szomjazzák is a kíváncsiság fokán a létkérdést érintő választ. Azonban az egész értelmi rendszer egy sötét, mély tudatlanságba van bebetonozva, amiből kitörni csak elenyésző számú ember akar és az elenyészőek közül abszolút elenyésző azoknak a száma, akik a kitörési kísérletüket egy újévi fogadalomnál komolyabban veszik.

(forrás:Intera-harmoniqusno.hu)

Sorsnavigátor - Gunagriha, Jakab István - videó