A világegyetemben minden energia. A
tudomány megmagyarázza, hogy minden részecskékből áll, amelyek különböző
frekvenciáknál vibrálnak. Pl.a levegőrészecskék egy magasabb frekvencián
vibrálnak a víznél és a víz, a szilárd jégnél magasabb.
Az energia a világot alkotó anyag
legkisebb részecskéje. Az ősrobbanás középpontjából szétsugárzó rotációs
energia mindenütt megtalálható, betölti az egész univerzumot. A földi világunkban
is szinte felmérhetetlen mennyiségben jelen van, és a szemléletesség kedvéért
nevezhetjük akár éternek is. Az ősenergiát szubatomi részecskének is nevezik,
mert ezekből az energiakvantumokból épül fel az atom, a molekula és minden
anyag, ami körülöttünk van, sőt még maga a tudat is. Sajnos a rotációs energia
atomi szinten, vagyis a mi világunkban közvetlenül nem hozzáférhető, emiatt
nehéz a létezésének kimutatása.
Az ősenergia materializációja egy jól
nyomon követhető folyamat, mivel minden testnek, energia kisugárzása van. A
tárgyaké homogén, mert nem mentek át még az evolúciós fejlődésen. Pl. egy
kődarab lényegében most is olyan, mint egymilliárd évvel ezelőtt. Az élőlények
energia kisugárzása azonban összetett, magukon viselik fejlődésük nyomait. A
gerincoszlop legalján helyezkedik el a tisztán szubjektív, anyagtalan
energiamező, mely az ősrobbanás előtti állapotot tükrözi. A második csakra a
szubatomi energiamező, ami az ősrobbanás utáni állapotot örökítette meg. A
harmadik az atomi energiamező, mely az anyagi világ kialakulásának kezdetét
őrzi. A negyedik a molekuláris energiamező, ami az élővilág elindulásának
előfeltételét teremtette meg. Az ötödik energiamező a sejtekhez kötődik, a
hatodik az egyes szerveket képviseli, míg a hetedik energiamező eredménye már
mindenki számára látható és érzékelhető, mivel ez az élő szervezet csakrája.
A testi materializálódáshoz
alapvetően szükséges az anyag és az energia összesűrűsödése, és egy olyan
rezgés, amely lényegesen különbözik a testetlen jelenségektől. Ezeket a
frekvenciákat például úgy lehetne leírni, mint a különbséget a hallható hang
és az ultrahang között, vagy a látható fény és a láthatatlan fény között.
Kezdetben volt egy alaprezgés, egy
egyszerű hullám, amely félkör alakú lehetett talán. Ezt az alaprezgést egy
alaphanghoz lehet hasonlítani a fizikai érzékelés világában. Talán azért, írja
János evangéliuma, hogy kezdetben volt az Ige, merthogy az ige, a szó, a hang
adja a legjobb hasonlatot ahhoz az alaprezgéshez, ami a mindenség alaphangja,
fenntartója, s ami egyre bonyolultabb formákat ölt, egyre összetettebb
mintázatokat vesz fel, megszámlálhatatlanul sok jelenséget produkálva, mindent
megtestesítve, ami megtestesíthető, mindent eljátszva, ami eljátszható, egy
végtelenül gazdag univerzumot teremtve, melyben örök létteret kap az élet. Az
az élet, amely szükségszerűen öntudatra fog ébredni és keresni fogja
létezésének okát, fenntartóját, és azonosulni akar vele, mert arra is ráébred,
hogy fenntartójának megértéséhez együtt kell rezegnie vele, azaz meg kell
keresnie azt az alaphangot, amely a mélyebb szinteken a saját létének volt a
bölcsője, és máig is a fenntartója. Céljául fogja kitűzni azt a pontot, ahonnan
elindult, hogy felfogja a felfoghatatlant. Így tér vissza önmagába, így tér meg
a teremtőjéhez, így zárul be a kör, az Omega visszatér az Alfába, hogy
elmondhassa neki: a játszmának vége, a kör bezárult, egy teremtési ciklus ért
véget. A ciklusok ciklusa ez, egy isteni napnyugta, melyet új napfelkelte
követ. Ez is egy hullám, egy időegység, a leghosszabb, mely teremtetett.
A rezgésszint annál magasabb, minél
közelebb van a Teremtőhöz, és annál alacsonyabb, minél távolabb kerül Tőle.
Azok a tudatállapotok növelik, amelyek közelebb viszik a lényt az
ősállapothoz. Ez az állapot egységes, töretlen és teljes.
A személyes rezgésszintünk
határozottan növekszik, ahogyan öntudatosakká válunk. viselkedéseink,
válaszaink és tapasztalataink minden pillanatában. Más szóval; a több éntudat,
egy állandó magasabb rezgésszinten való létezést biztosit, abban az esetben ha
az önbecsülés, tisztelet, együttérzés és szolgálat tulajdonságait magunkénak
tudjuk.
Vannak olyan másik valóságok, amik
magasabb frekvenciáknál vibrálnak, és magasabb dimenzióknak nevezünk.
Hasonlóképpen, vannak szintén alacsonyabb dimenziók alacsonyabb rezgésekkel,
mondhatnánk, hogy számunkra érzékelhetetlenül. Mivel mindegyik dimenziónak
léteznie kell, így az alacsonyabb frekvencián levők is részét képezik az
Egynek.
A világegyetem multidimenzionális,
tehát nemcsak a három sík által határolt térben és időben nyilvánul meg, hanem
negyedik, ötödik, hatodik és hetedik dimenzióban is, nem is folytatva tovább a
felsorolást, hiszen ezoterikus ismereteink alapján naprendszerünkre a létezés
és a tudat hét síkja jellemző.
((forrás: http://fenysziv.webnode.hu)
