Nincs Halál csak Élet - A többdimenziós én II.

A kvantumfizikai kutatások eredményeiből ma már tudjuk azt, hogy a korábban legkisebb anyagi részecskeként ismert neutron sem áll másból, mint még kisebb nem anyagi részecskékből, azaz
energia-egységekből.

Tehát valójában az egész fizikai testünk is energiából áll, ami, míg életben vagyunk, egy bizonyos frekvencián rezeg, s mint ilyen nem tud teljesen megsemmisülni, csak átalakulni. De nem csak fizikai testünk létezik ily módon, hanem lélek-, és szellemtestünk is van, ám ezek eleve a fizikainál jóval magasabb rezgésszinten léteznek.

 Ahogyan azt Seth könyve megfogalmazza: „Le akartam szögezni, hogy a személyiség többdimenziós. Az általatok ismert Én csupán töredéke a teljes identitásnak.”

Amikor ugyanis egy lélek leszületik, mindannak a szellemanyagnak, amellyel a kezdetektől fogva rendelkezik, csupán egy részét hozza magával, transzformálja át a fizikai síkra. A többi része végig ottmarad, tehát maga az egész lény egyszerre létezik az egyik és másik dimenzióban. Ezt jelen életünkben csak azért nem érzékeljük, mivel a tudatunk is le van szűkítve, illetve a fókusza erre a síkra van állítva. Néha azért be-bepillantást nyerhetünk egy kis időre, hogy mi zajlik a másik síkon, pl. testelhagyásos meditációk során, vagy amit már mindenki megtapasztalt, az álmai során. Hiszen épp azért van feltétlen szükség az alvásra, mert a léleknek időről időre fel kell töltekeznie azzal az életerő-energiával, amihez pedig csak a valódi otthonában, a szellemi síkon juthat hozzá. Mivel azonban a tudat ilyenkor nincs a normális, fizikailag éber állapotban, ezekről a kimaradásokról nem igazán őriz meg emlékeket, többnyire csak képeket, mozaikokat. Ám a tudat ugyanúgy távol jár a fizikai testünktől, mint a halál beálltát követően is.

Seth könyve nagyon jól elmagyarázza ezt a többdimenziós egyszerre létezést: „Az egyik pillanatban a tudatod "eleven", fókuszát a fizikai valóságra állítja. A következő pillanatban azonban tökéletesen máshová, egy másik valóságrendszerre irányul. A ti fogalmaitok szerint ilyenkor nem él, vagyis "halott".  A következő pillanatban aztán megint "eleven", a ti valóságotokra fókuszál, te azonban a közbeeső pillanatot nem érzékeled. Folyamatosságérzeted tehát a tudat pulzálásának minden második lüktetéséből tevődik össze… A tudatnak tehát létezik egy – nevezzük így – túloldala is. Mármost az atomok és a molekulák ugyanígy léteznek: a ti rendszeretekben időnként "halottak", máskor elevenek és aktívak, de azokat a pillanatokat, amikor nem léteznek, nem érzékelhetitek. …Ilyesformán az, amit ti halálnak neveztek, csupán egy hosszabb periódus az általatok nem érzékelt pulzálásban – hogy úgy mondjam, egy hosszabb pauza abban a másik dimenzióban. Az említett lüktetés oly rövid időtartamú, hogy tudatotok vidáman átsiklik fölötte, bár a fizikai érzékelés a pulzálás leghosszabb szakaszait nem képes áthidalni. Ez az az időszak, amit halálként érzékeltek.”

  Téves tehát saját magunkat pusztán a fizikai testünkkel azonosítanunk. Gondoljunk arra a közismert tényre, hogy a testünket alkotó sejtek időnként meghalnak, helyettük pedig újak születnek. A mai testünk egyetlen anyagi részecskét sem tartalmaz abból a testből, amely mondjuk tíz évvel ezelőtt volt a miénk. A testünk ennyi idő alatt teljes egészében kicserélődik, azt is mondhatjuk, hogy a tíz évvel ezelőtti testünk halott. Ettől azonban mégsem érezzük magunkat halottnak. Mivelhogy nincs halál, csak élet!

(forrás: arvisura.van.hu)