2015. március 31., kedd

Élet a halál után – bizonyít a kvantumfizika?



Mindenki hallott már élete során minimum egy szellemtörténetet, vagy megható mesét egy kedves szerettünk visszatértéről. A legtöbben ezeket fikciónak gondoltuk, most viszont bebizonyították azt, amit eddig senki… van élet a halál után.  De kezdjük az elején...




Évszázadok óta a „van-e élet a halál után” kérdés volt a legnagyobb tabu a tudományos világ elsöprő többsége számára. A Sötét Középkorban azokat a tudományágakat, amelyeket nem lehetett a kézzel fogható tényekkel alátámasztani, teljesen elhanyagolták – ilyen volt például az alkímia.  Azon kívül, hogy az utóbbi évtizedekben megnőtt a „van-e élet a halál után” a témával kapcsolatos alapos kutatásoknak a száma, még az eddig tabunak számító témák is még inkább felszínre kerültek.
A tudományos kutatás és elmélet két fő területe nagyon erős alapot nyújtanak az „élet a halál után” bizonyítására, olyannyira hogy szinte megdönthetetlennek bizonyulnak a felhozott bizonyítékok. Ezek a kiindulópontok a biocentrizmus és a kvantumfizika. Ha azt nézzük, hogy a tudat és az életerő teremtő és érzékelő játékot játszanak a valóságunkban, és hogy a holografikus valóság a fizika megértésén alapul, a szkeptikusok is megállnak és elgondolkoznak.

Biocentrizmus

A biocentrizmus Robert Lanza nevéhez fűződik, aki azt állítja, hogy „az élet hozza létre a világegyetemet és nem fordítva”. Robert Lanza neve jól ismert a tudományos életben, foglalkozott őssejt kutatással, veszélyeztetett fajokkal kapcsolatos projekteket vezetett, de a legjelentősebb tevékenysége a biocentrizmus elméletének kidolgozása. A New York Times szerint a 3 ma élő legjelentősebb tudós egyike.


 Robert Lanza


Lanza elmagyarázza

„Mi azt hisszük, hogy az élet egy fizikai véletlen, de a hosszú kísérlet felveti azt a lehetőséget, hogy ennek pontosan az ellentéte az igaz. Bámulatos, hogy ha összeadod az életet és a tudatosságot, az egyenletből a tudomány egy nagyobb rejtélyét kapod meg. Az biocentrizmus első alapelve az, hogy a realitás magában foglalja a tudatosságodat. Mi nem szenvedő alanyai vagyunk a világnak, hanem a teremtői…. minden, amit látsz és tapasztalsz most, a tested, a falak, a szoba plafonja… minden, amit gondolsz… odakint valójában minden pillanat, amely megtörténik, ott van lépésről-lépésre a tudatodban.”

Más megközelítésben már lehetett erről hallani, csak más volt a kiindulópont; mi teremtjük a saját valóságunkat. De hogy jön ehhez az, hogy be tudjuk bizonyítani a másvilág létezését? Azt eddig is tudtuk, hogy a valóság a tudatunk kivetülése. Ebben benne van a testünk is.  Mint emberek, általában a valóságot, az „életünket” a fizikai testünkkel átélt tapasztalatokkal azonosítjuk.  Akárcsak a newtoni ingánál, ha nem tudjuk megvizsgálni, ha nem látjuk a saját szemünkkel, akkor az nem is létezik. A testünk szilárdnak, könnyen bebizonyíthatónak, valósnak látszik.  Pedig még a testünk is a tudatunk kivetülése. Tehát, amikor a test megszűnik létezni, akkor az eszköz is megszűnik, de az élet, amely megelevenítette, az nem. A biocentrizmus nézőpontja szerint az élet a teremtés alapja, amelyből minden tapasztalat keletkezik, beleértve a fizikai testünket is, emiatt az életenergia független a test túlélésétől. Lanza szerint „A tér és az idő csak egy eszköz az agyunk számára, amit arra használ, hogy összeszője információkat egy egységes, koherens tapasztalattá.” Mi úgy érzékeljük magunkat, mintha egy idővonalon léteznénk, aminek van kezdete és vége, ahol valójában a tér és az idő csupán kellék, a saját tudatosságunk felépítésének kellékei.

„A halállal van egy törés a tudatosságunk folyamában, és így a szünetel a helyhez és az időhöz való kapcsolódásunk is. Valójában a biocentrizmus azt mondja, hogy a lehetőségeknek többféle kimenetele van. Egyre több és több fizikus kezdi el elfogadni a „több világ” kvantumfizikai elméletet, amely azt állítja, hogy végtelen számú univerzum létezik. Minden megtörténhet az univerzumban. A halál nem létezik ebben a forgatókönyvben. Az „Én” érzés csak egy energia, amelyik az agyban működik. De az energia sose hal meg; ezt sose lehet lerombolni.” – Robert Lanza
Kvantumfizika
A biológiai vagy biocentrikus felfogás arról szól, hogy a tudatosság hogyan építi fel a valóságot - többnyire megegyezik a kvantumfizika főbb pontjaival. Sok egymástól különböző elmélet próbál rávilágítani arra, hogy hogyan éli túl a lélek a fizikai testet. Dr. John Hagelin kvantumfizikus, aki széles körben ismert az Egységes Mező Elméletéről, megválaszolja, hogy mi a kapcsolat e két tudományág között: mindkét terület, a modern kvantumfizika és a molekuláris biológia/neuro-immunológia, azt mondja ki, hogy mi teremtjük a saját valóságunkat és ezért nagy a felelősségünk a világon, ahol élünk, de leginkább abban, ahogy megtapasztaljuk a világot.

Az Egységes Mező Elmélet kimondja, hogy a valóságban a lehetőségek végtelen tárháza van jelen, mely lehetőségek mind a ’mező’-ből jönnek, vagy más szóval a láthatatlan tudatos intelligencia óceánjából. Minden tapasztalás gyökere az erő, és a természetben jelenlévő formák, a fény, a gravitáció, a rezgés, stb., mindezek csak kivetülések. „Mi személyre szabtuk a tudatosság fogalmát az idegrendszerünkön keresztül, de a tudatosság önmagában a mi nagyon belső önvalónk, a kicsi én a nagy egészben, ez univerzális.” mondja Hagelin.

„Mi nem egy halott univerzumban élünk… az univerzum nagyon is tudatos. Mi egy gondolkozó univerzumban élünk, egy felfogó univerzumban. A kvantummechanika csak egy megnyilvánulása a lehetőségeknek… Minél mélyebbre megyünk a természet törvényeinek struktúrájában, annál kevésbé anyagias, mozdulatlan és a legkevésbé sem halott univerzumot látunk.  Egyre inkább élővé és tudatossá válik az univerzum.”

Hagelin tisztázza azt, amit a tudomány felfedezett más különböző tudományágakon keresztül; mindaz, amit az életben tapasztalunk a testben és a testen keresztül az a tapasztalat.  Mindamellett a tudatosság, az élet, a kifejezés és körforgás önmagukban jelen vannak, ezeket nem lehet megalkotni vagy lerombolni. A lélek nem tud meghalni.

Egy világhírű kvantumtudós-páros, Dr. Stuart Hameroff és Sir Roger Penrose, megalkották azt a kvantumelméletet, amely szerint a lelkünk az agyszöveteken belül az úgynevezett mikrocsövecskéken belül található. Ők úgy tekintettek az agyra, mint egy biológiai gépre. A kutatást 1996 óta vezetik, és úgy tartják, hogy öntudatnak tulajdonítható a tömeg gravitáció hatása a mikocsövecskékben. Ők úgy tartják, hogy a halál közeli élmények hatására a „mikrocsövecskék elvesztik a kvantum állapotukat”, de az információk a mikrocsövecskék között nem vesznek el, hanem „felosztódik és eloszlik az univerzum nagyságában”. Hameroff elmondja, hogy a halál közeli élmény átélése után ott, ahol a páciens újraélesztésen esett át, az információ vissza tud térni a csövecskékbe és megmarad az az élmény, hogy a páciens halott volt. „Lehetséges, hogy ez a kvantum-információ létezhet a testen kívül szabadon – mint egy lélek.”



Egy valódi halál közeli élmény

Egy 9 éves pittsburghi fiút agyhártyagyulladás miatt kórházba kellett szállítani. Ébredés után reggel a kisfiú elmondta, hogy este mielőtt a „mennyországba” utazott, látta a nagyapját és a nagyanyját. Hozzátette, hogy látta a nővérét, aki azt mondta neki, hogy Ő itt marad a nagyszülőkkel, de a kisfiúnak vissza kell mennie a fizikai életbe. Amikor a kisfiú elmondta az apukájának az apa zavartan és feldúltan elmagyarázta a kisfiúnak, hogy ez nem lehet igaz, hiszen a nővére jól van, így amit látott nem lehetett a valóság. Amikor az apa hazament, látta, hogy a lánya főiskolája egész éjjel próbálta elérni, hogy közölje vele a tragikus hírt… – a lánya autóbalesetben elhunyt előző este. 

A személyes tapasztalatok egyre inkább arra utalnak, hogy van élet a halál után. A földi életünk során hajlamosak vagyunk csak a testünkre koncentrálni azért, hogy így határozzuk meg önmagunkat. A dolgok mögé nézve, hogy mik és kik is vagyunk, láthatjuk, hogy valójában van egyfajta magasabb hatalom, amely viszi előre a létezésünket. Ezt az esszenciát, ezt az erőt nagyon nehéz elkapni és üvegbe zárva tanulmányozni. Mivel múlandó és folyamatosan változó ez erőnek a természete, a tudósok könnyen figyelmen kívül hagyták éveken keresztül. Köszönet a modern kvantumfizikai elméleteknek, a biológiának és mindezeken túl az esettanulmányoknak, mint a 9 éves kisfiú esete, aki valahogy már azelőtt tudta, hogy a nővére elhagyta a fizikai testét, mielőtt bárki elmondta volna neki – az ilyen történésekre magyarázatot találunk elméletek felállításával és kutatások segítségével.

A tudósok ma igazolják és bebizonyítják azt, amit az ősi kultúrák a kezdetek óta tudnak. A test annak az életerőnek az eszköze, amely az időtől teljesen független. Az életerő, a lélek túléli a test halálát, új fizikai formát ölt, visszatér a körforgásba, hogy kifejezze és megtapasztalja önmagát egy új formában.
(forrás: kollektivum.hu)