2020. április 7., kedd

Amerika őslakóinak bölcsessége



Az élet célja számunkra nem egy kívülálló isten imádata 


Ó, mindenható teremtő,
Álljon most helyre az egyetemes harmónia.
Újítsd meg az egész lényemet harmóniában és szépségben.
A te egyetemes harmóniád ereje világosítson meg és védelmezzen engem.
Felajánlom Neked a bánatomat, gondjaimat és mindent, ami akadályoz engem.

Mostantól fogva legyen minden harmónia.
Legyen minden szépség.

Ó, világok teremtője, te vagy az én egyetlen társam,
Csak a te akaratod által járhatok,
És a te megszentelt utad által válok újjá és egésszé
Szépségben járva.

A szépséggel magam előtt követem az utat,
A szépséggel magam mögött követem az utat,
A szépséggel magam fölött követem az utat,
A szépséggel magam körül követem az utat,
Minden széppé vált megint,
Minden harmóniává vált megint,
Minden egyensúlyba került megint,
Minden tökéletes lett megint.
(Diné'h reggeli imája – Navaho)

Manapság nagy érdeklődés támadt a bennszülött népek és az amerikai őslakosság kultúrái iránt. Ezekről a kultúrákról alkotott felfogásunk azonban többnyire közhelyeken alapul. Mi az amerikai őslakosokat „vadaknak” tekintjük, akik teljesen a természettel eggyé válva élnek, az emberiség távoli múltjához kapcsolódnak és a modern civilizációval teljesen ellentétes életet folytatnak. Vagy bölcs embereknek, sámánoknak látjuk őket, akik közvetlenül beszélgetnek az állatokkal, a természettel és a testetlen szellemekkel. Ezek a romantikus megjelenítések azonban csak gondolati képek, amelyeket például a hollywood-i filmipar gyártott olyan filmekben, mint a „Kis nagy ember” vagy a „Farkasokkal táncoló”. Ezek az elképzelések terjedtek el a nyugati kultúrában, ám ezek elhallgatják a valóságot.

Azok a nevek, amelyekkel mi ismerjük az amerikai bennszülötteket, mint például a sziú, csejen vagy navaho, nem az ő valódi nevük. Ezeket azok adták nekik, akik gyarmatosították őket. Az amerikai őslakosok emlékeznek rá, hogy őket azért teremtették, hogy Isten gondolatát megvalósítsák. Ezért ők „eredeti népnek”, „igaz embereknek” nevezik magukat, vagy „eredeti embereknek, akik a földön járnak”.

Különböző törzsbéli indiánok, 20. századi festmény
forrás: wikipedia.org


Akik közvetlen kapcsolatban álltak az őslakos népek gondolkodásával és szellemiségével, azok számára a valóság nagymértékben különbözik a filmek és regények által alkotott képtől.

Az amerikai őslakosok szellemiségét gyakran úgy jelenítjük meg, mint sámán vallást, aminek célja a természeti erők uralása az állatokkal és a növényekkel kapcsolatban. Valójában az indián bölcsesség szerint az isteni gondolat teremtette a körülöttünk lévő világot. Az emberek, akik ebben a világban élnek, és akiket a gondolat teremtett, maguk is Isten gondolatai. Az embereknek ezáltal nagy felelősségük van, mivel az emberi gondolat még mindig hordozza az isteni gondolat jeleit és folytatja a világ teremtésének munkáját.

Rudolf Steiner, az antropozófia alapítója azt mondta erről, hogy az indián gondolkodás azért maradt sértetlen a 20. században, hogy a nyugati gondolkodás ellensúlyozója legyen arra az esetre, amikor a nyugati gondolkodás teljesen megkristályosodik, automatikussá és élettelenné válik.

Az amerikai őslakosok szellemisége e legtisztább formájában olyan vallás, ami az emberiség őstípusán, az eredeti emberiségen alapul. Az első emberek, vagy primitív emberek tudatállapotáról beszélve sokan azt hiszik, hogy az emberiség hajnalán ez a tudat még ködös volt, és hogy általában az indiánok tudata erősen a természethez kapcsolódik. Az amerikai őslakosok hiszik, hogy a szellemiségük közvetlen kapcsolatban áll a nagybetűs Természettel, más szóval az Őstermészettel. Ez bonyolult mítoszok rendszerére épül, amelyek megemlítik a föld, az ég és az ember teremtését, valamint azt, hogy hogyan kapcsolódik az ember az isteni teremtéshez.

A napi élet tevékenysége és a szellemiség összefonódik, ahogy a gyapjúfonalak fonódnak össze egy szépséges szőnyeget alkotva. Valójában a mi gondolataink szövik a dolgokat bele az élet hatalmas szövetébe szépséggé és harmóniává alakítva át azokat.

A keresztény teremtéstörténet szerint volt egyszer egy paradicsom, egy Éden, egy tiszta alkímiai fejlődési terület. Ezt a tiszta területet azért adták az embernek, hogy kifejezhesse Isten gondolatának dicsőségét és szépségét. Az eredeti ember, az első Ádám még „Isten tenyerén” járt. Célja egy tiszta szellemi élet volt, annak ellenére, hogy nem rendelkezett semmi anyagi dologgal. Közvetlenül visszatérhetett Istenhez, papok vagy egyházi segítség nélkül a hétköznapi élete során, melyet a természet birodalmában töltött el, ahol tájak, természeti elemek, növények és állatok vették körül az embert.

Ezt az utat nevezhetnénk az „elsődleges út”-nak. Néhány vallás belső iskolája még megőrizte ezt, különösen az amerikai őslakosoké. Az „elsődleges út” a közvetlenül Istenhez vezető út, ami az ember lelkét és szellemét az egyetlen szellemi cél felé vezeti.

Amikor az Eredeti gondolat közvetlenül megérinti az embert, az emberi gondolat megtisztul, visszanyeri az egyensúlyát és az eredeti harmóniáját. Az őstípus újra életre kel, az emberi gondolat isten akaratát tükrözi és az egyetemes kör teljes harmóniája ismét helyreáll. Ez az az út, amelyen az indián szertartások kifejezésével élve, az ember „a szépségben jár”.

Azok számára, akik ezt az elsődleges utat járják, hatalmas erők szabadulnak föl. S a hajnal fényében a természet területe, ami oly sokáig ellenséges volt, a legszebb harmóniává válik. Az egyetemes kör négy irányából egy tökéletes egység képződik. Ezeknek az embereknek az életvitele és tevékenysége folytán az isteni gondolat újra kifejeződésre jut. Az amerikai őslakosok számára az egyetemes kör Isten első megnyilvánulása. A körök Isten gondolatainak a kifejeződései. A világ körökből, rezgésekből és ciklusokból épül föl. Mindennek van egy kezdőpontja, leír egy nagy kört és visszatér a kiindulási ponthoz. Ugyanezen a módon kel föl a nap a fehér hajnali keleten, fölemelkedik a kék zenitre és dél felé haladva egy nagy kört ír le az égen. Amikor az éjszaka közeledik, a nap lenyugszik nyugaton arany ragyogásban és eltűnik a csillagos éjszakába, ahol a központi jelenlétét az északi irányban lévő sarkcsillag jelöli meg, amely körül az összes csillag szintén egy hatalmas kört ír le.


Az amerikai őslakosok szerint réges-régen a világ egy hatalmas kerek tó volt csupán, teljesen nyugodt és csendes. A tó körül nem volt semmi. Semmi sem létezett akkor: sem az ég, sem a föld, sem a csillagok, sem növények vagy állatok. Az emberek csak lehetőségként léteztek. Egyedül a teremtő gondolata létezett, ami a tó fölött ragyogott, mint egy sugárzó nap. Egy nap a teremtő beleejtett egy követ a tóba és koncentrikus hullámgyűrűk kezdtek el terjedni a tó közepétől a partjai felé. A víz felszínén lévő hullámok az ásványi, növényi és emberi birodalmak élethullámává váltak. Hegyek emelkedtek ki a vízből, folyók és óceánok teltek meg és felhők jelentek meg mind a négy irányban. Szilárd talaj keletkezett szent helyekkel és terjedni kezdett egy nagy kör mentén.

Növények kezdtek nőni a földön. Gabonanövények jelentek meg az ember táplálására. A föld fölött fény keletkezett; a nap és a hold nagy köröket írt le, azután felkeltek a csillagok. Megjelentek az évszakok a hideg és meleg idő váltakozásával.

Sokféle állat kezdett járkálni nagy körökben a földön a tó körül. Bivalyok trappoltak végtelen mezőkön, sasok repülték köreiket mindig magasabban a teremtő felé, medvék követték a tavasz ébredését és a tél alvását, lazacok úsztak a folyók áramlataiban körbe-körbe.

Megjelentek az emberek. Szél kezdett el fújni a felhőkből, ami a kerek tavat vette körül. Ebből a szélből formálódott ki az Első Ember és az Első Asszony. Az Első Embernek volt egy hegyikristálya. A nap sugarának segítségével tüzet gyújtott. Az Első Asszony elkészítette a lakóhelyét, egy kör alakú kunyhót. Az asszonynak volt egy türkizköve. Megdörzsölte a követ és tűz keletkezett. Aztán meglátta a távolban az Első Ember gyújtotta fényt és közelebb ment hozzá. Elhatározták, hogy együtt fognak élni és ez volt minden emberi civilizáció kezdete.

Egy idő múlva a hullámok, amit az Isten köve keltett, továbbterjedtek és elérték a kerek tó partjait. Azután elkezdtek visszafelé terjedni, a partoktól a tó közepe felé, ahová Isten a követ levetette. Ez volt a teremtés második fázisának a kezdete, amikor minden dolog visszatér az eredetéhez.

Fokozatosan eltűntek az állatfajok, megritkultak a növények, a hegyek pedig közelebb kerültek egymáshoz. A világ kisebb lett, az embereknek és az asszonyoknak egyre kevesebb helyük volt, ahol élhettek, ezért meg kellett tanulniuk együtt élni és megérteni egymás különbözőségét. A négy fajnak, a feketének, fehérnek, sárgának és vörösnek egy néppé kellett egyesülnie.

Minden élőnek meg kellett tanulnia, hogy hogyan tud visszatérni a középpontba, ahonnan minden élet keletkezett. A középpontban minden feloldódik, minden újra egyesül, mert a tó felszínének ismét teljesen nyugodttá kellett válnia. Ez volt a teremtés ciklusának a vége egy újabb teremtésre várva.

Ebben az indián teremtéstörténetben a világ tesz egy nagy kört, majd visszatér az eredeti kiindulópontjára. Más történetekben az emberek nevet adnak minden állatnak. Az emberek feladata volt, hogy a többi életbirodalom felügyelői és védelmezői legyenek. A bibliai Genezis történetében szintén az első ember és az első asszony dolga volt, hogy az eredeti élet birodalmát, az Éden kertjét, ahol az élet négy folyója eredt, gyümölcsözővé tegye.

Valószínűleg ismerik ezeket a világ teremtéséről szóló mítoszokat, az eredeti paradicsomot. Láthatták képeken és olvashatták könyvekben. Ám teljesen más egy hely leírását olvasni egy könyvben és más látni azt az élő valóságban. Ezért van az, hogy az indián filozófiával való közvetlen kapcsolat majdnem mindig pszichológiai és kulturális sokkot okoz a modern nyugati ember számára.

Az ősforrás, amiből minden származik, közvetlenül sugárzás formájában nyilvánul meg és nem szóban vagy írásban. Olyan ez, mint egy isteni nap, amelynek sugarai megvilágítják a világunkat és a benne élő emberiséget.

Jan van Rijckenborgh, az Arany Rózsakereszt iskolájának – egy modern gnosztikus szellem iskolának – az alapítója az indián bölcsességet Hiawatha karakterén keresztül jellemzi. Hiawatha a legmagasztosabb élet megszemélyesítője, a legjobb és a legnemesebb. Amikor Hiawatha letérdel a felkelő nap felé, ahogy az indiánok ezrei teszik ezt minden nap a reggeli imájuk során, tudatosan összekapcsolódik az Örökkévalóval, ami a látható mögött van. Ez az eredeti ember tudatállapotával való közvetlen kapcsolat. A felkelő nap sugarai mélyen behatolnak az emberi szív mélyére, áthatolnak a tudat és a tudatalatti minden rétegén, és elérik az élet eredeti forrását.

Végül zárjuk ezt az indián bölcsességről szóló előadást egy navahó imával (kivonat a Navahó Mítoszok, imák és énekek című könyvből, melynek írója Matthews Washington).

Hiszünk az egyetemes gondolatban. Minden, az egész mindenség a gondolatból ered. Ezért minden szellemi út a napi gondolatok valódi tisztaságával kezdődik.

Az emberek, az állatok, a növények, Földanyánk, a Nap, a Hold, az égitestek, Égi Atyánk, mind ugyanannak a szellemnek a részei és mindegyik intelligens élettel rendelkezik. Mindegyiknek megvan a maga formája és feladata minden dolgok teremtőjének formaadó gondolata szerint, aki mindegyiket ellátta saját dallammal és sugárzással.

Hiszünk minden megnyilvánult dolog kettősségében. Minden, ami létezik, rendelkezik az ellentétével. Minden dolognak van egy pozitív és egy negatív oldala. Világunk egy hatalmas kör, amelyben minden kapcsolatban áll mindennel. A világegyetemnek van egy tudata és mi részei vagyunk ennek a tudatnak. Ez a tudat az egyetemes gondolaton keresztül fejezi ki magát. A gondolat a kezdete mindennek, ami létezik. A levegő, amit be- és kilélegzünk, a víz, amelyet megiszunk és kieresztünk, mindaz, ami a testünknek formát ad, minden egy hatalmas körkörös átalakuláson megy keresztül évezredeken át, amelynek mi is a részei vagyunk.

Életünk célja nem egy rajtunk kívülálló isten imádata, hanem minden nap a szépségben járni. Nem a templomban imádkozunk minden vasárnap. A mi imánk a mi belső létállapotunk. Mi a nap minden pillanatában imádkozunk, a napi életünk során, a legegyszerűbb pillanatokban. Az ima egyfajta életmód, a béke, egyensúly és harmónia életmódja.

Így járjuk az élet hatalmas körét.

Így járunk tökéletes Szépségben az Örökkévaló Életig.


(forrás:logon.media)

Kapcsolódó írások

Amaru Muru titka, a csillagkapu: 

Az álomfogó:
 https://dszilvia.blogspot.com/2016/12/az-alomfogo.html

 

Indián bölcsességek
Két farkas...
 
 Leo Rojas El Condor Pasa - videó
forrás:orcinus18ey