Szellemtudomány

A szellemtudományt Rudolf Steiner (1861-1925) mint a bölcsességet, az isteni igazságot közvetítő szellemi tanító a huszadik század első negyedében hozta létre. Szándéka az volt, hogy a tudományt, illetve a gondolkodás tudományos módját elvezesse a Bölcsességhez. Ebben elsősorban Mihály arkangyal, a kozmikus intelligencia őrzője inspirálta.

 Rudolf Steiner

A szellemtudomány egy eszközt jelent az univerzum megismeréséhez. Tehát a szellemtudomány nem az ismeretszerzés tárgya, hanem azért jött létre, hogy segítsen minket a világ közvetlen megismerésének elérésében.

A földi és a szellemi világ közötti kommunikáció a tizenkilencedik századhoz érve teljesen elcsendesedett. Az emberek által a földön kifejlesztett nézetek némák maradtak a szellemi világ számára; a szellemi világ beszéde pedig, mely etikai és szellemi hangokból szövődik, néma maradt a földi emberiség felfogása számára. A szellemi világ bele tudott munkálkodni a földi világba ebben az időben, de nem tudott beszélni hozzá. 

Aztán jött Rudolf Steiner, aki létrehozott egy új nyelvet, egy olyat, melyet nem csak hogy meg lehet érteni a földön gondolatokban és fogalmakban, hanem morálisan hallható a szellemi világban. Ennek a nyelvnek a segítségével a két világot elválasztó szakadék áthidalásra került. Ezen az új nyelven keresztül egyre több igazság tud most beáramlani a szellemi világból, miközben az emberi szükségek és problémák egyre több híre tud felemelkedni a szellemi világba. A két világ egységesülése megy végbe.

Azonban a szellemtudomány nem csak azért van a világban, hogy egy új nyelvet hozzon létre a függőleges irányban, a föld és az ég között, hanem hogy új nyelvet hozzon létre a horizontális síkon, ember és ember között is. A szkepticizmus, mely megtagadja a föld és az ég közötti kölcsönhatás/érintkezés lehetőségét, ellene tesz ennek a feladatnak, és így tesz a gyűlölet is, mely az emberiséget szellemtelen, antagonisztikus csoportokra osztja. Így történik meg az, hogy sok helyen és sok individualitás által, a szellemtudomány ma, szó szerint, keresztre van feszítve: a kereszt, melyet a szkepticizmus és a gyűlölet formál, néma hiábavalóságra ítéli azt. 

A szellemtudomány akkor hatékony, amikor élő nyelvként fogadják el, mely egyfelől megnyitja az utakat az egyre bővülő ismeretek felé, másfelől pedig olyan mély és őszinte, kölcsönös megértéshez segít minket, melyet sosem lehetne elérni nélküle.

Az emberi szónak (beleértve a gondolkodás és beszéd emberi képességét) fokozatos metamorfózison kell átmennie. Jelenlegi korunkban az emberi szó csupán egy közvetítője a gondolatoknak és ideáknak. Beszél arról, ami jó, de nem tartalmaz önmagában jóságot. A változás, melynek meg kell történnie az emberi szóban, olyan gondolatban áll, mely nem csak azt abszorbálja magába, ami helyes és igaz, hanem a jó esszenciális szubsztanciáját is. Akkor a szó nem csupán jelentés hordozója lesz, hanem morális tűz által lángra lobbantott jelentésé.

(forrás: http://szellemtudomany.hu)

  - - - - -

Rudolf Steiner A szellemtan fontossága - videó

Készítette: Karsay István

 

 

 

 A szellemtan fontossága 

 

 „A szellemtan, ha valóban az emberek szívében fog élni, át fogja hidalni a

fizikai és a szellemi világ közötti kezdeti szakadékot, hogy éppen ez lesz a

szellemtannak az életben kifejtett hatása, ez lesz az értéke az életben. A

szellemtudománynak az meg valóban csak a kezdete, amikor az ember abban

látja a dolgoknak lényeget, hogy megtanuljon néhány szellemtani fogalmat és

gondolatot, például az emberi lény részeit vagy azt, hogy mi mindenben

részesülhet az ember a szellemi világból. Csak ha már tudjuk, hogy hogyan

nyúl bele a szellemtan egész életünkbe, akkor teremti meg a hidat a fizikai

és szellemi világ között, de akkor valóban, gyakorlatilag is megteremti azt.

Akkor majd nem csak passzívan viselkedünk azokkal szemben, akik átmentek a

halál kapuján, hanem aktív kapcsolatban maradunk velük, eleven

érintkezésében és tudunk nekik segíteni. Ehhez azonban szükséges, hogy a

szellemtant bevigyük az emberek tudatába, ha a világunk egészét nézzük,

ahhoz egyaránt hozzátartozik a fizikai lét és a fizikaiság fölötti szellemi

lét, s hogy az ember nemcsak azért van a földön, hogy születése és halál

között összegyűjtse saját magának a fizikai lét gyümölcseit, hanem azért is,

hogy felküldje a fizikaiság feletti világba azt, amit csak fizikai síkon

lehet megtapasztalni, ami egyáltalán csak ezen a síkon létezhet!

Itt a földi életben úgy tűnik a szellemtan csak teória, csak egy olyan

világnézet, amit az ember azért tesz magáévá, mert érdekli. Halálunk után

viszont ez az a fáklya, amely a halál és az újraszületés között bevilágítja

a szellemi világot! Aki itt a földön megveti a szellemtant, az nélkülözni

fogja ezt a fáklyát; halála és újraszületése között le fog tompulni a

tudata. Aki tehát szellemtudományokkal foglalkozik, az nemcsak elméleteket

gyárt, hanem eleven dolgot művel. A szellemtudomány úgyszólván az élet

fáklyája! A szellemi tanítások tartalma itt a földön fogalmak és eszmék

formájában jelenik meg, ezek azonban halálunk után eleven erőkké válnak!”

(Rudolf Steiner)