Angyalokról másképpen
Minden vallás
bemutatja, hogy a Legfelső Teremtő Lény a maga egyediségében és
mindenhatóságában miként gyakorolja a hatalmát. Lehet hallani mitikus
históriákat a teremtésnek és az életnek nevezett folyamatokról, Gondviselésről
és fejlődésről, félistenekről és teremtményeikről, segítőkről és halandókról.
Én most egy picit más oldalról közelítem meg ezt az egész kérdéskört, mert így
talán mindenki közelebb állónak érzi majd magához a felsőbbrendű lények
világát.
Elsőként azt
szeretném szavakba önteni, hogy én kiket is értek angyalok, angyali lények
alatt. Ha etimológiailag közelítem meg az angyal kifejezést, akkor meglehetősen
sokat elárul már maga a szó is. Az angyal szógyöke az „ang” tő, melynek
jelentése „élet”. Ebből az atlantiszi kifejezésből ered az egyiptomi „Ankh”,
ami az Élet Kulcsa, vagy az „igazi életismeret kulcsa”. Ehhez a tőhöz járul az
„el” végződés, mely azt fejezi ki, hogy „Isten fénye”. Ha precízebbek akarnánk
lenni, akkor megkettőznénk az l-betűt és „ell” végződést adnánk neki. De
bárhogy is, a lényeg, hogy „ang+el=angel”, vagyis angyal. Ezt másolja a latin
angelus, a francia ange, a német Engel, az olasz angelo, a spanyol ángel, és
így tovább. Eredeti jelentése tehát „Élő Isten Fény”.
Így azonnal
kiviláglik, hogy én Angyalok alatt a Teremtő egyes aspektusait, megnyilvánulási
formáit értem, hozzáteszem, a teremtés kezdeti stádiumában. Hiszen voltaképpen
minden teremtmény a Legfelsőbb Lény megnyilvánulása, s mégis micsoda
különbségek vannak köztük. Tehát az Angyalok először mindenképpen a Legfelső
Úr, a mindent átható Teremtő Tudat Követei, ha úgy tetszik, Hangjai, megint
másként fogalmazva Erői.
A földi kultúrák
közül elsőként az atlantisziaknak sikerült teljesen megismerniük az angyalok
világát. Ők tökéletes ismeretek birtokában voltak, még egy Angyali Szótárat is
létrehoztak, mely olyan szertartások és szimbólumok gyűjteménye volt, amelynek
segítségével képesek voltak megidézni az angyalokat a támogatásukat kérve.
Az atlantiszi
beavatottak képesek voltak kommunikálni az angyalokkal, látni az angyali
hierarchia különböző létmódjain egzisztáló lényeket, ugyanakkor szabadon
mozoghattak az angyali világokban. Ennek köszönhetően ismereteik és hatalmuk
emberi léptékkel felfoghatatlan magasságokba emelték őket.
Az atlantiszi kultúra
vezetői is angyalok voltak, pontosabban egy Arkangyal, magyarul Főangyal. Az
atlantidák, Atlantisz lakói, az angyalokat Lokiknak, míg a főangyalokat
Arklokiknak szólították.
Itt térnék ki arra,
hogy az angyaltan nem is olyan egyszerű tudomány, hiszen ahány kultúra, annyi
tudásirányzat, és ahány irányzat, annyiféle megközelítés létezik az angyali
kasztok osztályozására. De ne vesszünk el a részletekben, inkább tekintsük
végig a főbb rendeket.
1. Szeráfok vagy
Szerafimok: ők az Úrhoz legközelebb álló angyali lények. Nevük a héber seraph
szóból eredeztethető, melynek jelentése égni. Valójában ők tisztán tűzből,
mármint a Legfelső Úrból kiáradó tűzből (szeretetből!) állnak.
2. Kerubok: ők a
Bölcsesség Angyalai és a Mennyek Küszöbének Őrzői. Általában véve szárnyas
oroszlánként ábrázolják őket. Ők a Teremtő akaratának a közvetítői.
3. Trónok: ők Isten
szellemi törvényeinek a képviselői. Minden teremtmény – az emberi is beleértve
– spirituális törvényeit ők szabják meg és tartatják be.
4. Uraságok: az
isteni bölcsesség és tudás letéteményesei.
5. Erősségek: a
mozgás és a dinamika biztosítói.
6. Hatalmasságok: a
formavilág kialakítói.
7. Archék: más néven
fejedelemségek. Ők az egyes világkorszakok vezető lényei.
8. Arkangyalok:
népszellemek, olyan lények, akik az egyes lelki fajok irányításáért felelnek.
9. Angyalok: egyes
lelkek vagy kisebb csoportok őrangyalai, spirituális vezetői.
A sor természetesen
nem ér véget, hiszen a bolygóknak, a csillagoknak, csillagcsaládoknak éppen úgy
vannak angyalai, mint más magasabb rendű princípiumoknak. Például a Harmóniának
vagy az Örökkévalóságnak.
Az angyalok döntő
befolyást gyakorolnak az életünkre, mind az egyéni, mind a kollektív sorsunkra.
Míg az Őrangyalok vigyáznak ránk, addig más Arkangyalok vallásokat indítanak el
az emberiség életében, megint más Arklokik a közelgő Isteni Terv egyes
fejezeteit irányítják, más angyali rendek titkos társaságokat és kiválasztotti
csoportokat készítenek fel a korszakváltás nem zökkenőmentes időszakaira. Egyes
angyalok könyveket ihletnek, mások találmányokra inspirálnak. Egyszóval, az
isteni világok angyalai mindent átható módon, minden részletre kiterjedően
irányítják a földi életet.
Az angyalok
munkássága a fejlődő lélek, vagyis az ember számára abban áll, hogy rávezesse
az emberi elmét arra az önmegvalósító útra, melyen járva emberi gyarlóságait
levetkezve a benne rejlő isteni szikrát hozhatja helyzetbe és működésbe.
Magyarul az angyalok közbenjárásával, tanításaik és erőik által az ember
megszabadulhat kötöttségeitől, melyek gátolják őt a szellemi (spirituális) felemelkedésben.
Az ember, mint teremtő lény, a tiszta valóságot, a Mindenség törvényeit és az
Élet értékeit az angyali iránymutatások által érheti el és értheti meg.
Az ember egészen
addig nem jut előrébb a teremtés spirituális ranglétráján, vagyis nem kerül
közelebb a Teremtőhöz, amíg a súlyait le nem teszi. Az angyalok azért tudnak
repülni, mert már megszabadultak a súlyaiktól. A „repüléshez” természetszerűleg
nem szárnyakat, hanem isteni tudást használnak, melynek az emberiség is
fokozatosan a birtokába kerülhet. Itt döntő a szabad akarat, vagyis aki akarja,
elfogadja, aki nem óhajtja, elutasíthatja a segítő kezet. Az angyali rendek már
egy ideje kinyilatkoztatták, hogy az emberen áll vagy bukik, mit kezd ezzel a
lehetőséggel, de a (magasabb világokra vonatkozó) tények nem tudása már nem
mentesíti az emberiséget az előtte álló, tornyosuló és közelgő következmények
és krízisek súlya alól.
Ma egyre több olyan
lehetőség és esély kínálkozik, amikor a fejlődni vágyó lélek angyali
energiákhoz juthat. Léteznek a természetben olyan szent helyek, nevezhetném
őket akár átjáróknak is, amelyek bizonyos együttállásokkor megnyílnak és rajtuk
élő angyali energia folyik át a mi világunkba. Ezek az angyali kapuk közvetlen
összeköttetést jelentenek a fizikai és az angyali világok között.
Aki ilyen energiákból
merítkezik, illetve töltődik, annak a gondolkodásmódja, az érzelemvilága, a
tudatossága és ezeken keresztül az életről alkotott elképzelése gyökeresen
megváltozik. Megszabadul a téves hiedelmektől, levetkőzi az elvárások és normák
nyomasztó terheit és fokozatosan összhangba kerül a Kozmosszal, a
Világmindenséggel és az Angyalok világával. Így megszületik az emberben az a
fajta tudatosság, mely a „gazemberi” tudatosság fölé emeli őt. Az ilyen lélek
értővé, látóvá és tudóvá válik az angyali inspirációk és intuíciók irányába, s
élvezni kezdi életének minden pillanatát, mert benne egy stabil és konstruktív
(építő jellegű) harmónia alakul ki, egy összhang önmagában önmagával és a
teremtő lényekkel.
(Száraz György)
