Már az ókorban is
feljegyeztek néhány olyan “varázslót”, akinek sikerült kisebb-nagyobb tárgyakat
elmozdítani anélkül, hogy hozzájuk ért volna. A kor szellemi színvonalának
megfelelően ezt vagy csodának vagy bűvészmutatványnak könyvelték el.
Az emberek, sajnos, sem akkor, sem a
mai korban nem hisznek a saját szemüknek se, ha olyan jelenséggel találkoznak,
amely ellentmond a beléjük nevelt “tényeknek”, tanult fizikai törvényeknek,
szabályoknak.
Pedig az is tény, hogy minden korban volt néhány különleges képességű ember.
Így ma is élnek köztünk ilyenek. Tibetben azonban ezt már természetesnek
veszik, és “gyakorolják” is. Sőt, állítólag arra is képesek, hogy ha egyszerre
sokan koncentrálnak egy közös idő- és térpontra, akkor még a sok mázsás
sziklatömböt is képesek elmozdítani.
Mivel a parapszichológusok állítják,
hogy a jelenség igen gyakori, és szinte minden környezetben előfordul, nem is
kell a távoli keletre mennünk hasonló példákért. Igaz; a környezetünkben élő,
különös adottságú emberek nem mázsás követ vagy nehéz fémtárgyat “dobálnak”,
pusztán az akarat erejével, inkább csak apró tárgyakat mozdítanak el a
helyükről, sok esetben úgy is, hogy maguk észre sem veszik.
Ezt a távolba ható, tárgyakat mozgató
erőt telekinézisnek nevezik a kutatók, és már régóta vizsgálják, miben rejlik a
magyarázata. Azt állítják, hogy elég sok olyan ember él köztünk, aki hatással
tud lenni a környező világra. Sőt, az sincs kizárva, hogy időnként mindenki
birtokában van ennek az erőnek, amit ma már mérni is tudnak.
Angliai, amerikai és ausztrál kutatóintézetekben olyan személyeket vizsgáltak
(egymástól függetlenül), akik önként jelentkeztek, mert azt tapasztalták, hogy
rendelkeznek ilyen képességgel. A vizsgálat során a kutatók úgynevezett
minilabort alakítanak ki: jól lezárt dobozba tárgyakat helyeznek, egyik sem
nehezebb tíz-húsz dekagrammnál.
A tárgyakat úgy rendezik el, hogy a
legkisebb elmozdulástól villamos áramkör keletkezik, amely azonnal bekapcsol
egy kamerát, amely lefényképezi, lefilmezi a további történést. Így már
többször sikerült megörökíteni, hogy a tárgyak minden külső (látható vagy
érthető) behatás nélkül elmozdultak a zárt térben. Kísérteties látvány, amint
az éjszaka közepén a lakattal lezárt, üvegfedelű tartályban elmozdulnak a
dobókockák.
A tizenhat éven keresztül tartó
amerikai kutatássorozatban készült filmfelvételek alapján arra is fény derült,
hogy a tárgyak mozgása összetett dolog; nemcsak véletlenszerűen történik, hanem
valamiféle tervszerűség, szándékosság is megfigyelhető.
Erre több lehetséges magyarázat is van.
Az egyik a szellemvilággal hozza
összefüggésbe a jelenséget. Vagyis a már nem élő de új életre készülő majdani
lelkek a köztes állapotban “szellemként” tevékenykednek. Az ő állapotukban
ugyanis más a fizika, tehát belenyúlhatnak a zárt térbe, vagy kívülről
hozhatnak létre különféle hatást.
A másik magyarázat sokkal
elfogadhatóbb, hiszen evilági: sok emberben rejlik tudatalatti képesség, s így
akár álmában is képes hatást gyakorolni a környezetére, anélkül, hogy tudna
róla, vagy ezt akarná. Bár a minilaborban lezajló mozgások valamiféle
tervszerűségről árulkodnak, a tudósok még ezt is a tudatalattinak
tulajdonítják.
A kutatások mostani szintjén azonban
nem tudható, hogy valójában miről is van szó. Mennyit érnek ezek a kutatások és
miért nem fogadják el az eredményeit az úgynevezett “hivatalos” tudomány
berkeiben. Ettől függetlenül azonban a tény azért tény marad: a
telekinézis létezik, és talán egyszer a megcáfolhatatlan hivatalos
magyarázatát is megtalálják.
(forrás: http://tudnodkell.info)
Levitation - videó
