Mindenkinek
megvan a maga személyes története. A személyes történetünk szálait a szüleink
kezdték el fonni, először ők mondták meg nekünk, hogy kik vagyunk és ők
közvetítették felénk azokat a szabályokat is, hogy hogyan kell együtt élni a
többi emberrel egy adott társadalom keretei között.
Aztán
a kis én megszületésével megjelent bennünk az ego belső hangja és ettől a
pillanattól kezdve ő vált a személyes történetünk mesélőjévé. Egy történetet
kezdett el mesélni nekünk arról, hogy kik is vagyunk és hogy merre tart az életünk.
Ez a történet annyira meggyőző számunkra, hogy eszünkbe se jut megkérdőjelezni
az igazságát. Vajon valóban igaz-e ez a történet, vagy csak egy belső fecsegés,
amely az évek során belegabalyított bennünket a gondolatok pókhálójába?
A
személyes történetünk anatómiája
Életünk
minden tudatos pillanata egy önmagunknak mesélt személyes énközpontú történet
kereteibe illeszkedik be és azon belül értelmezhető. Ez azért van így, mert
annyira mélyen azonosultunk a személyes történetet mesélő egónk belső hangjával
és ezzel a személyes történettel, hogy ez adja egész életünk alapját.
Ha
azonban közelebbről megvizsgáljuk ezt a személyes történetet, akkor azt
találjuk, hogy a belső történetünk élmények és gondolatok szövedékéből áll.
Gondolatokból, amelyek megmagyarázzák az élményeinket, gondolatokból, amelyeket
elhittünk, amelyekkel azonosultunk, és amelyek így az önmeghatározásunk alapját
adják.
A
személyes történetünk így szinte a bűvkörében tart bennünket, egy hipnotikus
állapotban, amelyben minden figyelmünket leköti a belső hang és az általa
mesélt történet. Így elveszítettük az éberségünket, a valóság szinte elmegy
mellettünk, mert mi csak a valóság azon elemeire figyelünk, ami megerősíti a mi
személyes történetünket. Így nem férünk hozzá életünk mélyebb dimenzióihoz,
amelyek ugyan jelen vannak az életünkben, de az éberségünk hiánya miatt
elveszítettük velük a kapcsolatunkat.
A
személyes történeten túl
Felmerülhet
bennünk a kérdés, hogy mi tényleg csak a személyes történetünk vagyunk, vagy
esetleg pedig sokkal többek vagyunk annál? Mindenkiben él annak a halvány
gyanúja, hogy a személyes történetünk nem tükrözi annak a valóságát, akik
mélyebb szinten vagyunk.
Ha
személyes történetünkben látszólag minden rendben van, elérjük a céljainkat,
akkor boldogok vagyunk és ez a gyanú teljesen elhalványul bennünk, és a
személyes történetünkkel való azonosulásunk erősebbé válik. Vannak azonban az
életünkben, a személyes történetünkben olyan pillanatok is, amikor úgy érezzük,
hogy semmi sem sikerül, ezért boldogtalanok vagyunk és szenvedünk. Ekkor
erősödhet fel újra az a gyanú bennünk, hogy többek vagyunk, mint személyes
történetünk gondolat halmaza. Rájövünk, hogy életünk egyszerűen több a
gondolatoknál.
Amíg
azonban ragaszkodunk a személyes történetünkhöz és annak a mesélőjéhez, addig
életünk mélyebb dimenziói elérhetetlenek maradnak számunkra. Nem azért, mert
nincsenek jelen az életünkben, hanem azért mert a személyes történetünk
hálójának a fonása leköti minden figyelmünket.
A
személyes történetből való felébredés
Ha
tudatára ébredünk a személyes történetünknek, amelyet önmagunknak mesélünk,
akkor felébredhetünk személyes történetünk hipnotikus bűvöletéből.
Ahhoz,
hogy tudatára tudjunk ébredni személyes történetünknek, fel kell tennünk
magunknak a kérdést: Ki az, aki a fejemben beszél, ki ez a belső hang, aki a
személyes történetemet meséli nekem? Erre csak az az egy őszinte válasz
lehetséges, hogy: Fogalmam sincs! Minden más válasz csakis a személyes
történet részeként értelmezhető, ezért elvetendő.
Ez
az őszinte válasz egy megrázó élmény lehet számunkra, amely teljesen
összekuszálhatja az életünket. Minél jobban azonosultunk a személyes
történetünkkel, annál nagyobb lehet a megdöbbenésünk. Elvész a biztonságunk
abban, amit eddig a személyes történetünknek tartottunk. Ez azonban egy olyan
tapasztalat, amely elvezethet bennünket ahhoz a ponthoz, amikor megkérdőjelezzük
az önmagunkról mesélt történetünk igazságát.
Ez
az első jele annak, hogy kezdünk ébredezni a személyes történetünk hipnotikus
hatása alól. Mivel ekkor már a figyelmünket nem köti le teljes egészében a
személyes történetünk mesélése és az azzal való azonosulás, ezért érzékennyé
válunk életünk mélyebb dimenzióira.
A
létezés teljessége vagyunk
Az
Élet mélyebb dimenzióihoz a kapu az éberség, amely a figyelmünknek a személyes
történet mesélésének a hipnotikus állapotából való felszabadulásának az eredményeként
jelenik meg. Az éberség teszi lehetővé számunkra, hogy önmagunkat a
gondolatainkkal és érzéseinkkel való azonosulás nélkül ismerjük meg.
Amit
ebben az éber tudatállapotban, a gondolatokon és érzéseken túl először
megtapasztalunk, az a létezés teljessége. ebben az állapotban eltűnik minden
széttöredezettség az életünkből, felismerjük létezésünk belső tágasságát, annak
belső boldogságát és nyugalmát. Otthon érezzük magunkat a saját bőrünkben, és
felismerjük, hogy az éber tudatosság mentes mindenféle gondolattól és érzéstől.
Ekkor
dönthetünk arról, hogy folytatjuk-e a személyes történetünk mesélését, vagy
túllépve azon elmozdulunk létezőségünk csendes alapja felé.
(forrás:
Kery Ervin- A tudat ébredése - utjelzok.blogspot.hu)
