Az aura szemmel történő láthatóvá tételének ötlete akkor kezdett fizikailag is formát ölteni, amikor felfedezték a Kirlián-effektust. Ismerkedjünk meg dióhéjban ezzel a jelenséggel!
Az ősi és az antik időben sok különleges képességű emberről köztudott volt, hogy látják az aurát, vagyis az emberek elektromágneses kisugárzását. Minden kontinensen, minden kultúrában voltak látók, akik ebbéli isteni adottságaikat mások szolgálatába állították. Imhotep, Buddha, Jézus – csak a legismertebbek a csodatévők közül. Azután, egyes vallási irányzatok úgy gondolták, hogy tűzzel-vassal ki kell irtani minden ilyen és ehhez hasonló adottságokkal megáldott embert. Az eltüntetésükhöz gyártott ideológia az volt, hogy nem Istentől erednek a képességeik, hanem a Sátántól.
Kivétel persze itt is akadt: a szentek, akiket arany színű glóriával ábrázoltak a festményeken és a ruhákon.
Az aura lényegében életfény, amely minden tárgyat és élőlényt alkot és felépít, ezért érzékelhető is. A testek fizikai megjelenése úgy is felfogható, mint az aurának egy olyan rezgéstartománya, amelyet mi anyagnak neveztünk el. Tehát az aura egy része a sűrű anyag, másik hányada a fizikai szemmel láthatatlan energia. De attól, hogy az aurát az emberi szem nem látja, még létezik és ez mérhető! Amíg egyesek az aura létezéséről vitatkoznak, addig mások nemcsak hogy látják, hanem érzékelhetővé is tudják tenni mások számára.
Szemjon Kirlián orosz mérnök már 1939-ben felfedezett egy speciális fényképezési eljárást. Ennek a titka a következő: a megjelenítendő tárgyat vagy testrészt nagyfeszültséggel gerjesztett koronakisüléssel világította meg. Ennek eredményeképpen megjelent a fotólemezen a vizsgált tárgy kisugárzása. Ezt nevezik Kirlián-effektusnak. Ennek a módszernek a hátránya, hogy nem mutatja meg minden apró részletében az aurát. Például nem mutatkoznak meg az energiavezetékek, de általános benyomást azért szerezhetünk auránk állapotáról, és ami a szkeptikusoknak a legkézenfekvőbb: az aura létezéséről.
Azon lehetne vitatkozni továbbra is, hogy a Kirlián-effektus az a valódi aurát jeleníti-e meg, vagy csak egy részét, esetleg nem is az aurát, hanem valami mást. Mindenesetre a Kirlián-effektus elgondolkodtató tudományos tény. A szovjet tudós negyven éven át tökéletesítette a módszerét. Egyik elhíresült eredménye a „fantomlevél-effektus”, amely abban áll, hogy ha egy falevél egy darabját levágjuk és közvetlenül ezután Kirlián-eljárással lefotózzuk, akkor a várttal ellentétben nem csupán a csonka falevél kisugárzását fogjuk viszontlátni, hanem az eredeti falevél auráját.
Nem mellékes talán megjegyeznem, hogy Nikola Tesla (1856-1943) is elért említésre méltó eredményeket a nagyfeszültségű fényképezés terén, továbbá George de la Warr kísérleteivel igazolta, hogy az emberi testet elektromágneses tér veszi körül. Később rájöttek, hogy észrevehető különbség van egy egészséges és egy beteg növény levelei között. Kirliánnak volt egy elmélete, miszerint a berendezése képes figyelmeztetni a betegségekre oly módon, hogy a nagyfeszültségű fényképeken megjelenik a betegség vagy fertőzés jele még azelőtt, hogy a fiziológiai tünetek jelentkeztek volna.
Dr. Viktor Inyuskin több éven át foglalkozott Kirlián-fényképezéssel, s kijelentette, hogy a fényképeken látható „aura” az általa „biológiai plazmának” nevezett jelenség bizonyítéka. De egyelőre a dolgok itt véget is érnek, hiszen ez még nem visz közelebb a megoldáshoz. A helyzetet bonyolítja, hogy az auralátók is csak egyes részleteket látnak az emberi elektromágneses mezőből. Így az auralátók, auradiagnoszták tesztjei továbbra is folynak világszerte, mivel a látók nem ugyanazt érzékelik.
A szkeptikus tudósok nem beszélnek auráról, életenergiáról vagy bioplazmáról, ők azt állítják, hogy a Kirlián-effektus a gázban megfigyelhető koronakisülés vizuális vagy fotografikus képe, semmi több.
Szemjon Kirlian tapasztalatát Guy Coggins, egy kaliforniai villamosmérnök fejlesztette tovább azzal, hogy 1992-ben megalkotta az „auraleképezés fotográfiát”. Coggins készített egy kamerát, amely egy olyan kombinált optikai-elektromos rendszer, amely színes polaroid fényképet készít a vizsgált tárgyról oly módon, hogy a felvételen látható a tárgy elektromágneses tere. Coggins később egy olyan programot is szerkesztett, amely mozgófilmmé alakítja az aura változását, illetve mozgását.
Ami Coggins technikáját illeti, a fénykép elkészítéséhez az alanynak egy elektromos modulra kell helyezni a kezét, amely egy kamerával és egy komputerrel áll összeköttetésben. A kétkedő tudósok szerint a kéz akupunktúrás pontjaira helyezett elektróda valójában a bőráramot méri. Azt azonban elismerik, hogy a bőráram függ a vizsgált személy állapotától is. Így a számítógép által felrajzolt kép egyaránt függ az áramtól és a személy állapotától. Összességében azonban nem lehet teljesen egyértelműen eldönteni, hogy mit is lehet látni a felvételen.
A mai tudományos és ezoterikus teóriák egyetértenek két dologban: minden rezgésekből áll, illetve sok mindent még nem ismerünk a világegyetem titkaiból. E két dolog arra enged következtetni, hogy az univerzumnak sok folyamata egyelőre még megfejtetlen titok előttünk. A Kirlián-effektus valószínűleg csupán egy lépéssel visz közelebb a valóság megismeréséhez, mindazonáltal, akik már most is látnak aurát, azoknak nem kell megvárniuk, míg a tudósok a maguk szabályrendszereit kielégítve felfedezik az emberi energiamezőt.
- forrás: Száraz György - Boldog napot! -
- - - - - - -
Kapcsolódó írások
Hogyan van hatással az auránk másokra?
https://dszilvia.blogspot.com/2014/05/hogyan-van-hatassal-az-aurank-masokra.html
A gízai piramisok óriási energiagépek?
https://dszilvia.blogspot.com/2016/11/a-gizai-piramisok-oriasi-energiagepek.html
- - - - - - -
A Kirlian-effektus - videó
forrás: Száraz György