Aranyosi Ervin: Nem öregszik meg a lélek

Nem öregszik meg az ember,
míg a lelke fiatal,
amíg hajtja szíve, vágya,
amíg tudja mit akar!
Mert a lélek nem öregszik,
csupán a test fárad el,
ám ha képzelete szárnyal,
mindig új álmokra lel! 

 

 
Nem kell félni a haláltól,
csak a gúnyád veted le,
átszunnyadsz egy más világba,
egy szebbe, egy kerekbe!
Ide akkor születsz vissza,
ha úgy érzed, dolgod van,
jobbá tennéd e világot,
hogy élhessünk boldogan. 

Közben mindent elfelejtesz,
– előző életeket –
ezért aztán a tanulást
mindig újra kezdheted!
Hogyha tanulsz hibáidból,
azzal lelked építed,
persze gyakran akadályoz
mástól kapott tévhited! 

Ám a lélek nem öregszik,
ha hajtja az akarat,
ha tudásban lebontana
évezredes falakat.
De az ember nem fejlődött,
csupán csak a technika,
tudománya értelmetlen,
van hát mit tanulnia! 

Akik tudták, eltitkolták,
hogy van reinkarnáció,
nem lehetne vezethető,
egyetlen egy náció,
mert, ha nincsen mitől félni,
elporlad a hatalom,
s nem uralhat élősködő,
elménkre nem hat a gyom! 

Amikor majd ezt megérted,
értelmed felszabadul,
nem a sikert kell megélned,
pénzért kaparnod vadul!
Inkább ki kell teljesedni,
s élvezni lét örömét,
megtanítani szeretni
árva emberek zömét! 

Művészettel, gondolattal
tölteni világodat,
alkotással eltölteni
minden egyes napodat!
Ettől felüdül a lélek,
a képzelet szárnyra kél,
megvalósulnak az álmok,
a sors szebb jövőt ígér! 

Nem öregszik meg a lélek,
nem vész el, csupán tanul,
ennél jobban, szebben élni,
s örülni ártatlanul!
Ébreszti a többi lelket,
mutatja nekik a fényt,
s elülteti bölcsességét,
visszaadva reményt! 

Ha a világ értelmet nyer,
megérte az utazás,
s jövünk, amíg van itt dolgunk,
csak a test, a ruha más!
Egymásért kellene élnünk,
hiszen mind egyek vagyunk,
s csak a szív adhat tanácsot,
nem a fecsegő agyunk!

Aranyosi Ervin © 2022-11-04.

- - - - - - 

A lélek ébredése - videó

forrás:By Zsu

Elhunyt szeretteink egy másik dimenzióba kerülnek át – állítja egy kutatás

Azok akik elhunytak, nem tűnnek el, nem válnak semmivé, csupán egy másik térdimenzióban vannak – ezt állítja egy pszichológus.

Szeretteink örökre velünk maradnak?

A gyászolók gyakran hallják a vigaszt, miszerint az elhunytjaik nem hagyják őket itt örökre, csupán egy másik helyen várakoznak, hogy egy napon majd újra találkozzanak.

Nos, nagyon könnyen lehet, hogy tényleg ez a helyzet, legalábbis egy pszichológus szakember állítása szerint.

Dr. Richard Gallagher neve már sokaknak ismerős lehet. Ő az a bátor pszichológus, aki egyes mentális betegségekre is egy igencsak furcsa, de lehetséges magyarázatot adott néhány éve.

Ennek lényege az, hogy a mentális betegek egy része akár valódi démoni megszállás alatt lehet és nem rendelkezik irányítással a saját teste felett.

Most a halállal kapcsolatban is megfogalmazott egy elméletet.

Szerinte az elhunytjaink ugyanúgy itt élnek a Földön, ugyanabban a létsíkban, csak más térdimenzióban.

A kvantumfizika lehet a kulcsa az egésznek

A kopogószellem jelenségek, az elhunyt szerettek jelenéseiről szóló elbeszélések mind igazak – állítja.

A TUDAT NEM TUD ELPUSZTULNI, A BENNÜNK ÖSSZEGYŰLŐ TUDÁS ÉS ENERGIA PUSZTÁN CSAK ÁTALAKUL.

Ezt a fizikai és kvantumfizikai alapismereteink is bizonyítják.

A kvantumfizika világában van több olyan jelenség is, mely ezt támaszthatja alá. Például a kvantum összefonódás, melyre egyetlen logikus magyarázat lehet, ami ráadásul ellent mond a jelenlegi fizikai ismereteinknek.

A kvantum-összefonódás az a jelenség a kvantummechanikában, amikor két objektum kvantumállapota között összefüggés van olyan értelemben, hogy a teljes rendszer kvantumállapotát nem lehet a részrendszerek kvantumállapotának megadásával leírni.

Összefonódás fennállhat egymástól térben távol eső objektumok között is.

Ezt ma sem lehet normálisan megmagyarázni.

Kivéve, hogy egy dimenziók közti információcserével magyarázzuk.

Velünk vannak, de egy másik dimenzióban?

A pszichológus szerint a tudomány egyelőre nem tudja mérni és észlelni a párhuzamos térdimenziókat, de idővel ez változhat.

Olyan ez, mint a gravitációs hullámok, melyekről évtizedeken át senki sem hitte el, hogy léteznek, aztán felfedezték őket, azóta pedig mérni is tudják, holott azelőtt kivetették azokat a tudósokat, akik azt állították, hogy léteznek ilyen hullámok…

Sokan hozzák ide azt a bizonyos 21 grammot, amivel állítólag minden ember kevesebb lesz a halálakor, azonban ezt mind a mai napig nem sikerült egyértelműen, meggyőzően kimutatni.

Éppen ezért nem látjuk vagy érzékeljük őket, csak akkor, amikor időnként ezek a térdimenziók “összeérnek” -véli a szakember.

Ezek az állapotok, melyek megmagyarázhatatlan látomásokat hoznak, vagy felsejlik egy illat, ami az elhunythoz kötődik.

forrás:kritikus24.hu

 

- - - - - - - 

 

 Kiss Kató - Mi történik a halál után? - videó

forrás: KISS KATÓ - Léleklátó, halottlátó

Louis Braille, a fiú, aki egy balesetben megvakult, és feltalálta a vak ábécét

Megtanulni írni és olvasni a két legalapvetőbb és legfontosabb dolog, amit egy ember elsajátíthat. Ezen képességek nélkül aligha tudnánk boldogulni a mindennapi életben, nem beszélve a további ismeretszerzésről, tanulásról és önfejlesztésről. Ettől ember az ember, szokták mondani. Viszont vannak olyan különleges igényű személyek, akik az írás és olvasás egy másik módját követik…

Egy olyan „nyelvet”, amely több millió világtalannak nyújtott segítséget abban, hogy tanulhasson. A Braille-írás egy olyan ábécé, melyet kifejezetten a vakok használnak, és amelyben a betűket kitapintható pontok és mélyedések helyettesítik. Ma már egyre több felületen találkozhatunk vele – például a gyógyszeres dobozokon vagy a számítógépünk billentyűzetén.

Amit viszont kevesen tudnak róla, hogy ezt az írás-rendszert egy fiú találta fel, akinek tragikus sorsa volt, de előnyt kovácsolt belőle. Mindössze háromévesen elveszítette a látását, 15 évesen pedig már ki is dolgozta a vakok írásrendszerét, melyet aztán róla is neveztek el.

Hogyan veszítette el a látását Louis Braille?

A hároméves fiú az apja műhelyében játszott, aki cserző volt. A munkaterülete tele volt olyan eszközökkel és anyagokkal, melyeket csak egy szakmabeli tudott megfelelően használni, éppen ezért, az apa többször is kiutasította a fiát a műhelyéből, és több ízben is figyelmeztette, ne játsszon a dolgaival. De a kis Louis nem hallgatott rá.

Egy napon, amikor az apja épp egy bőrrel dolgozott, Louis a lehető leghegyesebb szerszámot vette a kezébe, amit a műhelyben találni lehetett. Az idősebb Braille teljesen belefeledkezett a munkájába, és csak akkor jött rá, mit csinál a fia, amikor fülsiketítő kiabálást hallott. A fiú gyakorlatilag kiszúrta a saját szemét egy cipészárral.

1812 volt: a lehetőségek, hogy meggyógyítsák a fiú szemét, elenyészők voltak. Ráadásul ott, ahol éltek, még kórház sem volt, így a fiút különböző régi gyógymódokkal kezelték. Nem sokkal a baleset után, a kis Louis szeme elfertőződött, a fertőzés pedig a másik szemére is átterjedt, így a gyermek teljesen elveszítette a látását.

Fotó: Pexels

Első tanulónak lenni írás és olvasás nélkül

A XIX. században a tanulás kiváltság volt Európában, és még a társadalmi-gazdasági helyzet sem garantálta az esélyt, hogy valaki beiratkozhasson egy felsőbb rangú iskolába. Bár tudták, hogy a fiuk sosem fogja sokra vinni a helyzetéből adódóan, Braillék mégis úgy döntöttek, egy minimális oktatási szintben azért részesíteni fogják a kis Louist.

A gyermek 7 évesen ment először iskolába, egy nyilvános oktatási intézménybe a franciaországi Coupvray-ben. A vaksága nem akadályozta őt abban, hogy bejusson, abban viszont igen, hogy írni is olvasni tanuljon. Mégis, Louis kiemelkedő eredményeket ért el azáltal, hogy memorizált minden leckét, amit feladtak nekik az iskolában. Bár nem ismerte a betűket, mégis osztályelső volt, mert megjegyzett mindent, amit a tanítója mondott.

Mivel nyilvánvaló volt, hogy Louis egy intelligens fiú, az egyik oktatója azt ajánlotta, próbáljon meg felvételizni a párizsi Vak Ifjak Királyi Intézetébe. Louis vidéki gyerek volt, jelentéktelen anyagi háttérrel, így ösztöndíjat nyerni oda maga volt a legszebb álom. De a kis Braille megszerezte azt az ösztöndíjat!

Úton egy új lehetőség felé

10 évesen már Párizsban lakott, a szülei nélkül. Nehéz volt boldogulnia, de tudta, ez egy olyan lehetőség, amit nem szabad elszalasztania. Amikor belépett a líceumba, egyből érzékelte, hogy bár egy vakok számára létrehozott speciális intézményről van szó, a rendszere sok kívánnivalót hagy maga után.

Valentin Haüy, az iskola alapítója úgy gondolta, hogy a domborított betűkkel nyomtatott könyvek hasznosak lehetnek a világtalanok számára. Csakhogy ez a tanítási mód komoly erőfeszítést követelt a diákoktól, ráadásul hosszú és fárasztó folyamat volt minden egyes betűt kitapogatni, megjegyezni, szavakká olvasztani. Egyetlen mondattal meg is telt egy oldal, és mire a végére jutottak, sokszor már el is felejtették az elejét.

1821-ben, amikor a francia hadsereg egyik kapitánya ellátogatott az intézménybe, mesélt Haüynek egy módszerről, melyet a katonák használtak a csatatéren arra, hogy éjszaka olvassanak anélkül, hogy a lámpafénnyel felfedjék a jelenlétüket az ellenség előtt.

Pontosabban, ez egy kitapintható katonai kódrendszer volt, melyet éjszakai írásnak neveztek, és amelyet Charles Barbier talált ki, de a szélesebb körökben való elterjesztését végül haszontalannak minősítették. Kidomborodó pontokból és vonalakból állt, melyek a betűket helyettesítették, de nem volt benne nagybetű, sem írásjel. Ráadásul a szavakat úgy írták le, ahogy kiejtették, a franciában pedig az írás teljesen eltér a kiejtéstől, így vakvágányra került a projekt.

Louis Braille figyelmét azonban felkeltette. A fiú vette a kódrendszert, és átformálta. Hosszú órákon át dolgozott vele, míg tökéletesítette. Két teljes évet áldozott fel az életéből, hogy használhatóvá tegye azt a módszert, amiről a francia kapitány beszélt. Mire Louis betöltötte a 15. életévét, már készen állt az új és használható módszer, amit a vakok gördülékenyen használhattak Franciaországban. Annyira hatékonynak bizonyult a fiú találmánya, hogy 1829-ben a kormány közhasználatra bocsájtotta.

Louis Braille professzorsegéd lett az Intézményben. A szabadidejében pedig azzal foglalkozott, hogy könyveket másolt át a Braille-írásmód szerint, olyan szimbólumokkal gazdagítva a szövegeket, melyek a világtalan zeneszerzőknek is segítettek.

Fontos kihangsúlyozni, hogy a Braille-rendszer nem egy nyelv, mint ahogyan azt sokan nevezik. Ez egy univerzális írásmód, melyet más nyelvekben is alkalmazni lehet. Miután a XIX. században elfogadták, a Braille-írást több országban is elismerték. Ennek ellenére, több évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a világ használja is ezt a rendszert, elérhetővé téve a vakok számára is az oktatást. Napjainkban a Braille-írást a világ minden táján ismerik és használják.

Hogy elismerjék a feltaláló munkáját, az 1950-es években a francia hatóságok kihantolták Braille holttestét, és a párizsi Panthéonba költöztették. Ott nyugszanak ugyanis Franciaország leghíresebb intellektuális vezetői, akik között méltó helyet foglal el Louis Braille.

forrás:filantropikum.com

- - - - - 

Január 4-e, a Braille írás világnapja - videó

forrás: M2 Petőfi TV

Az írásmódot 1821-ben, Louis Braille fejlesztette ki, megalkotva így a vakok és gyengénlátók kommunikációjának elengedhetetlen eszközét. Most ismerjétek meg Nyerges Andreát, aki megmutatta nekünk hogyan is működik egy braille írógép, elmondta miért vált kissé elavulttá már ez a módszer és milyen alternatív megoldások segítik őt az írásban, olvasásban.

Így üzent a síron túlról gyászoló özvegyének Oszter Sándor

Férje, Oszter Sándor halála óta Failoni Donatella teljesen visszavonult a nyilvánosságtól. A Sorry! magazinnak azonban őszintén beszélt arról, mi segít feldolgozni a gyászt, és egy megható történetet is elmesélt arról, néhai férje hogyan vigyáz rá.

– ...Sándor pedig mindig meglátogat engem madár képében. 

Tudniillik kettéosztottuk a hamvait, az egyik része a Farkasrési temetőben található – a férjem állami temetésben részesült, hiszen megérdemelte –, a másik pedig a Börzsönyben, a kedvenc lese alatt van eltemetve. Egy darabig ott volt nálunk, sokszor ki is mentem hozzá beszélgetni. Egy ilyen beszélgetés után egyszer bementem a szobába, és a kis madár ott ült a szalon egyik székén - ilyenre addig soha nem volt példa. Megkérdeztem tőle: 'Te hogy kerülsz ide?'

„Erre fogta magát, átrepült a másik szobába, és leszállt Sándor ágyára. Azonnal tudtam, hogy Sándor az!”

Mindig szerette a madarakat. 

Az a kis madár mindmáig rendszeresen bekopog az ablakomon, még itt a Balatonon is. Mintha Sándor őrizne engem. 

Rengeteg hasonló dolog történt, mióta elment... – árulta el Donatella, akinek a madárka mellett lánya, Szandra a legnagyobb támasza.

Forrás: blikkruzs.blikk.hu

- - - - - - 

Kapcsolódó írás

A vörösbegy rejtélye: valóban rajta keresztül jeleznek halott szeretteink?

https://dszilvia.blogspot.com/2018/03/a-vorosbegy-rejtelye-valoban-rajta.html

- - - - - - -

Oszter Sándor (1948-2021) - Naggyá lenni - videó

forrás:Péter Oláh

Reinkarnálódott emberek bizarr esetei, akik megoldották saját gyilkossági ügyüket

A rejtély, hogy mi történik velünk a halál után, talán az élet legnagyobb misztikuma.

 
Az egyik legelfogadottabb elmélet az, hogy az a részünk, amelyet a lelkünknek hívunk, új testben, a reinkarnációnak nevezett folyamatban visszatér az élők világába. Számos ezt bizonyító esetről tudunk, de ezek között vannak olyanok, amelyek egészen különlegesek.

Az egyik kérdés, amelyet ritkán vitatnak meg, hogy mi lenne, ha valaki, aki erőszakos halált halt és életét idő előtt elvették tőle, visszatérhetne, hogy megtalálja gyilkosát? Ennek megválaszolására megnézünk néhány olyan esetet, amikor a gyilkosságok áldozatainak sikerült visszatérniük az élők közé, hogy megnevezzék, sőt szembeszálljanak gyilkosaikkal egy előző életből.

1958-ban egy Selim Fesli nevű török ​​férfi Hatun Köy falu közelében dolgozott a szántóföldjén, de aznap nem sikerült hazatérnie. Aggódó családja kiment megkeresni, és a földön feküdve találtak rá a mezőn, ahol fegyver okozta sebek borították a testét, az egyik lövés pedig levitte a fülének a felét.

Haldoklott, de sikerült tudatnia, hogy támadója a faluból származott, bár nem tudott nevet mondani. Feslit kórházba szállították, és hat nappal később belehalt a sérüléseibe, anélkül, hogy konkrétan meg tudta volna mondani, ki ölte meg.

A rendőrség vizsgálatot indított, és rátalált egy Isa Dirbekli nevű falusi férfira, aki a kihallgatás alatt beismerte, hogy vadászat közben véletlenül lelőtte Feslit, de félelmében távozott a helyszínről, mert attól tartott, hogy a férfi fiai bosszút állnak rajta.

A bíróság az esetet szerencsétlen balesetnek találta, annak ellenére, hogy az áldozatot összesen hatszor lőtték meg, Dirbeklit pedig nem szándékos emberölésért mindössze 2 év börtönre ítélték. Úgy tűnt, ezzel vége lett a történetnek, de a dolgok csak ezután vettek bizarr fordulatot.

Fesli apja soha nem hitte el, hogy egyszerű balesetről volt szó, de soha nem volt olyan erős bizonyítéka, amely igazolhatta volna elméletét, miszerint fiát hidegvérrel meggyilkolták. Ugyanakkor a szomszédos Sarkonak faluban egy nő terhességének végén járt a megszületendő fiával, akinek a Semih nevet akarta adni.

A szülés előtt állítólag egy élénk, életszerű álma volt, amelyben egy vérrel borított arcú férfi lépett be a szobájába, az idegen magát Selim Feslinek hívta, ugyanúgy, mint akit meggyilkoltak, és akivel soha nem találkozott, sőt korábban nem is hallott róla.

Fesli ebben a furcsa álomban elmondta neki, hogy megölték és a jobb fülébe lőttek, és hogy vissza akar térni az élők földjére. Az asszonynak fogalma sem volt, mit jelent ez, és összezavarodott, csak később értesült a gyilkosságról, amikor férjének elmondta az álmot.

Amikor a Semih-nek keresztelt gyermeke megszületett, furcsa módon deformált jobb füllel jött világra. Még furcsább, hogy kisgyermekként gyűlölni kezdte, hogy Semih a neve, és ragaszkodott hozzá, hogy Selim Feslinek hívják.

 

Ahogy a fiú nőtt, úgy tűnt, hogy emlékei vannak a meggyilkolt férfiról, és elkezdte mondani az anyjának, hogy nem véletlen, hogy előző életében meggyilkolták, és hogy ezt be tudja bizonyítani.

Amikor mindössze 4 éves volt, állítólag elszökött otthonról, hogy eljusson Hatun Köybe, és állítólagos múltbeli emlékei alapján találta meg Selim Fesli házát, ahol elmondta Selim özvegyének, hogy ki ő, és hogy visszatért.

Amikor elkezdett mesélni olyan emlékekről és privát dolgokról, amelyeket csak a halott férje tudhatott, valamint lányát és fiait helyes nevükön szólította, meggyőződött róla, hogy a fiú igazat mond. Ezután búcsút vett tőlük, és visszatért saját otthonába.

Semih szüleit láthatóan feldühítette, hogy eltűnt, ezért megtiltották, hogy újra Hatun Köybe menjen, de a fiú gyakran megtette, hogy visszatérjen korábbi családjához, édesapja legnagyobb bánatára.

Múltbéli családja mindig úgy bánt vele, mintha a rég meghalt Selim lenne, sőt a szomszédok is meg voltak győződve arról, hogy ennek a fiatal fiúnak a testében tért vissza a halálból. Amint ezek a látogatások megtörténtek, Semih elmondta nekik, hogy halála nem volt véletlen, és Isa Dirbekli gyilkolta meg egy vita miatt.

Elmondása szerint Isa dühös volt, amiért Selim szamara betévedt a szőlőjébe, vita alakult ki, és Isa megfogta a puskáját, hogy lelője, amikor szundikált. Elmondta azon szándékát is, hogy bosszút akar állni gyilkosán.

Semih felkutatta Isa-t, aki már kikerült a börtönből és palackozott italt értékesített, mint utazó eladó. A fiú kövekkel dobálta meg, és gyilkosnak nevezte, és azt mondta, hogy amint elég idős lesz, megérdemelt bosszút fog állni rajta.

Isa, aki ekkor már hallotta a pletykákat, miszerint ez a fiatal fiú Selim reinkarnációja, nagyon félni kezdett, mégis amikor Semih állításairól kérdezték, ragaszkodott a történetéhez, hogy mindez vadászbaleset volt, és mindent tagadott. Végül is ki fogja komolyan elhinni a fiú történetét?

Semih felnőtt, és 18 éves korában Isa meggyilkolását tervezte, de végül meggondolta magát, amikor egy közeli barátja elmagyarázta, hogy ha ezt megteszi, akkor egy ciklust hoz létre, amely által Isa újjászületik, hogy bosszút álljon rajta, és ezzel egy olyan ördögi körforgás kezdődik, amely nemzedékeken át tart, esetleg az örökkévalóságig.

Úgy tűnik, ez tompította Semih lángoló bosszúvágyát, és végül lehetővé tette számára, hogy megbocsássa a múltat és élje az új életét.

Selim Fesli esetét először Dr. Ian Stevenson írta meg, aki a Virginiai Egyetem Orvostudományi Karának vezető kutatója volt a reinkarnáció témakörében, és később Trutz Hardo vezető német regressziós terapeuta 2005-ben megjelent "Gyerekek, akik korábban éltek: reinkarnáció ma" című könyvében ismertette.

Az eset annyiban érdekes, hogy ötvözi a múlt életének élénk emlékeit, amelyekre egy kisgyerek emlékezett olyan helyeken, ahol még soha nem járt, és olyan emberekkel kapcsolatban, akikkel még soha nem találkozott, valamint az elmúlt életben bekövetkezett halál fizikai nyomait deformálódások formájában.

Stevenson úgy vélte, hogy a reinkarnálódottak gyakran viselnek olyan fizikai jeleket, mint az anyajegyek, amelyek tükrözik, hogyan haltak meg korábbi életükben, és amelyeket számos esetben dokumentált és Hardo is tanulmányozott.

Egy másik, ezt bizonyító eset, amelyet eredetileg Eli Lasch izraeli orvos és elmúlt életek kutatója vizsgált meg, és amelyet Hardo ugyanabban a könyvben tárgyalt, ezúttal egy 3 éves fiúról szólt, aki a Szíria közelében lévő Golán-fennsíkon élt.

A drúz etnikai csoportba született, és egy hosszú, vörös anyajeggyel a homlokán jött a világra, és amint elég idős volt ahhoz, hogy beszélhessen, egy nap tényszerűen kijelentette, hogy az anyajegy annak a nyoma, hogy egy fejszecsapással megölték.

Nagyon részletesen leírta szüleinek, hogy hol élt korábban, és valóban meg is találták. A helyiek azt állították, hogy az a férfi, akiről a fiú azt állította, hogy ő volt, 4 évvel korábban minden nyom nélkül eltűnt. A fiú a maga részéről elmondta nekik, hogy nem egyszerűen eltűnt, hanem valójában meggyilkolták, és meg tudja mutatni, hogy ki tette.

Miután elmondta az állítólagos gyilkosa nevét, szembesítették vele, de mindezt tagadta, még akkor is, amikor arca elsápadt és érezhetően megijedt. Úgy látta, hogy a gyilkos puszta kikérdezése nem vezet célra, ezért a fiú azt mondta a hatóságoknak, hogy jobb lenne, ha elvinnék őket oda, ahol a testét szertartás nélkül eltemették a pusztában.

Ezután állítólag egy isten háta mögötti helyre vitte őket, ahol megtalálták a meggyilkolt férfi maradványait, amelyen borzasztó sebet ejtettek egy fejszével, amely pontosan megfelelt a fiú furcsa, hosszú anyajegyének a helyével.

A fiú még oda is elvezette őket, ahol a gyilkos fegyvert eldobták, és ez elég volt ahhoz, hogy a férfi beismerje a bűncselekmény elkövetését. Vagyis az ügy tényleg lezárult, miután a reinkarnálódott áldozatnak valóban sikerült megoldania meggyilkolását egy elmúlt életben. Figyelembe véve, hogy Hardo soha nem ad konkrét neveket és dátumokat, ez a történet rendkívül anekdotikus, de ennek ellenére nagyon érdekes.

A harmadik eset 1983 decemberében kezdődött, amikor az indiai Agra közelében egy Titu Singh nevű fiú született. Amint beszélni tudott, ragaszkodott hozzá, hogy őt Suresh Vermának hívják, és hogy neki két saját gyermeke és egy Uma nevű felesége van.

Leírta a múltbeli életének környékét, elmagyarázva, hogy családja egy rádióüzletet vezetett, és könyörgött szüleinek, hogy vigyék oda. Még kísértetiesebb volt azon állítása, hogy előző életében két férfi lelőtte és megölte, és nagyon részletesen elmagyarázta, hogy mi történt vele.

Titu elmondása szerint egy éjszaka autójával ment haza, és amikor arra várt, hogy felesége kinyissa a kaput, két férfi lépett elő a homályból, hogy fejbe lője. Egyikük egy helyi üzletember, Sedick Johaadien volt.

Az egész dolog bolondságnak tűnt, és bár szülei nem igazán hitték el, Titu idősebb bátyja saját nyomozást végzett, és megállapította, hogy valóban van egy rádióüzlet, amelynek tulajdonosa Suresh Verma volt.

A testvér kérdezősködni kezdett boltban Suresh Vermáról, ahol elmondták neki, hogyan lőtték le és gyilkolták meg néhány évvel korábban, ahogyan Titu is leírta. A testvér elmondta nekik, hogy öccse a reinkarnált Suresh-nek vallja magát, és azt tanácsolták neki, hogy látogassa meg az özvegyét, Umát.

Az özvegyet magával ragadta a történet, mivel férje meggyilkolását soha nem oldották meg, ezért ragaszkodott hozzá, hogy maga is találkozzon a fiúval. Titu bátyja ekkor felajánlotta, hogy elviszi őt és gyermekeit hozzá, hogy találkozzanak.

Amikor megérkeztek hozzá, Titu nagyon örült, átölelte őket és úgy beszélt velük, mintha évek óta ismerné őket. Ismerte életük mindenféle részletét, ami zavarba ejtette és megdöbbentette korábbi családját. Mindez elég volt ahhoz, hogy meggyőződjenek arról, hogy Titu igazat mond, csakúgy, mint a saját szülei, és ezért megbeszélték, hogy elviszik a régi otthonába.

Hogy teszteljék, azt kérték, hogy Titu mutassa meg az utat a rádióüzletig, amit hiba nélkül teljesített, annak ellenére, hogy még soha nem járt Agrában, legalábbis ebben az életében.

Ennél is bizarrabb, hogy amikor Titu fejét Chatdah professzor megvizsgálta a Delhi Egyetemen, kiderült, hogy a feje jobb oldalán van egy horpadás, a másik oldalán pedig csillag alakú heg van, pontosan ott, ahol a golyó be- és kilépett előző életében a koponyájából.

Amikor Titu elmondta a rendőrségnek feltételezett gyilkosának nevét, a tettes nyilvánvalóan annyira megdöbbent, hogy beismerő vallomást tett és bebörtönözték.

forrás:ujvilagtudat.blogspot.com

- - - - - - - 

Kapcsolódó írás

Bizonyított reinkarnációs emlékek: 

http://dszilvia.blogspot.com/2014/12/bizonyitott-reinkarnacios-emlekek.html

2 tudós elképesztően közel jár a reinkarnáció bizonyításához - A tudat tényleg az univerzumba kerül:

 https://dszilvia.blogspot.com/2017/03/2-tudos-elkepesztoen-kozel-jar.html

 

James Leininger reinkarnációs emlékei - videó

forrás:mefiz

 

Kapcsolódó írás

James Leininger története

 Megdöbbentő emlékeket idézett fel a kisfiú - Bizonyíték a reinkarnációra:

https://dszilvia.blogspot.com/2015/03/megdobbento-emlekeket-idezett-fel.html 

 

AEONOK ELMÉLKEDÉSEK ÉS INTELMEK BÁRÓ VAY ÖDÖNNÉ SZÜL. WURMBRAND ADELMA GRÓFNŐ MÉDIUM ÚTJÁN

 

 Ennek a könyvnek tartalmát részben mint beszélő, részben mint írómédium közvetítettem.
Amikor e könyvet napám szellemének ajánlottam, kértem Őt, hogy adjon nevet e könyvnek, s erre azt írta általam: Nevezd e könyvet „aeonok"-nak (olvasd: eonok).

ADELMA MÉDIUM

Szégyellem megvallani, hogy én egyáltalán nem is tudtam, hogy mit jelent e szó: aeonok, s ezért a lexikonban utánanézve ott a következő felvilágosítást találtam: „aeonok" a gnosztikusoknál isteni erőket
jelentenek, amelyek az idők kezdetétől Istenből áradtak ki, és mint önálló szellemek (a „Szellem, erő, anyag" szerint az elsődök) a különböző időszakok és világrendek élén állnak.

Fölöttébb megörültem e névnek, mert az elmélkedésekkel soha sem kaptam meg az író szellem nevét is; rendszerint így írták alá: „vezetőid" vagy „szavaiból ismerheted fel a szellemet".

Az „aeonok" szó értelmének a „Szellem, erő, anyagban" előforduló „elsődök"-kel való megegyezése által beigazoltnak látszott előttem, hogy ezt is ugyanoly szellemek írták, mert ez a szó, amelyhez ily
különös úton jutottam, egyáltalán nem tőlem származott.
Gonobitz, 1887. év végén. 

VAY-WURMBRAND ADELMA

- - - - - - - - 

 Részlet a könyvből:

A rendeltetés

Testet öltéskor minden ember meghatározott rendeltetéssel jön a világra, t. i. valami kijelölt életfeladatot kap, mit e földi létben el kell végeznie. Az Isten minden szellemet rendeltetéssel küld a földre. Nem születik véletlenül az ember, miként némelyek hiszik; mert minden egyest különleges törvény irányit. Nehéz dolog az embernek felismernie rendeltetését, ez elsősorban önismeretet követel. Saját magad túlbecsülése sohasem vezet rendeltetésed felismerésére. Kövesd szíved szózatát legbensőbb érzésedet, kérj világosságot Istentől, akkor majd megtalálod a rendeltetésedhez vezető utat. Egy hibásan választott életpálya sokszor tett tönkre egzisztenciákat, és megrontott életet eredményezett.

Milyen szomorú dolog ez! Értelem és ész egyedül nem képes megválasztani a hivatást, mert az életben a szív is megköveteli a maga jogait. Jaj annak, ki elhallgattatja szívét, és csupán becsvágyára hallgat!
Élete nem élet többé, mohó hajsza csupán, mely a túl magasra tűzött cél elérésére tülekszik. Ha van családod, figyeld meg őket, tanulmányozd mindegyiket, engedj szabad folyást beszélgetésüknek, és igyekezzél az ő szempontjukból, benső készségeikből kiindulva felismerni a nekik megfelelő hivatást. Az első gyermekkorban nyer minden legjobban kifejezést; később a külbenyomások nyernek nagy befo-
lyást a serdülő ifjúságra. Az emberek rendszerint nagyon könnyelműen választják meg hivatásukat. Sokan oly életet kényszerítenek magukra, mely erkölcsi halálukat okozza; a legtöbben elégedetlenek
az Isten által nekik rendelt helyzettel, és túl akarnak azon emelkedni. Kérjétek bensőleg Istentől élethivatásotok megismerését, hogy teljesíthessétek azt a feladatot, melyet elétek tűzött!

- - - - - - - - 

Aeonok - Elmélkedések és intelmek - Gr. W. Adelma médium útján 1. rész - videó

 Felolvasta: Csiszár Katalin, 2022. február 

Vágás, utómunka: Kozsdi Tamás 

 https://www.youtube.com/watch?v=1byT6ImW-5Y

 

 Aeonok - Elmélkedések és intelmek - Gr. W. Adelma médium útján 2. rész - videó

Felolvasta: Csiszár Katalin, 2022. február 

Vágás, utómunka: Kozsdi Tamás

 https://www.youtube.com/watch?v=TSi4IkEBcno

 

A LEHASADT LÉLEKRÉSZEK viszonya az Én és Akarattal

A LEHASADT LÉLEKRÉSZEK-re AZ ÉN ÉS AZ AKARAT ALIG VAN HATÁSSAL

Tehát hiába mondod az adott komplexusodnak, hogy nem kell félni adott dologtól.

(Amíg a világ nem jut el a lélek létezésének elfogadásáig, addig mindig elszakadva érezzük magunkat a teremtéstől, hiába hisszük azt, hogy csak a tudomány és az anyag létezik, addig ennek ára van. B. I.)

 

Mik is azok a lehasadt lélekrészek? Példákkal világítom meg az érthetőség kedvéért.

Példák a lélekrészek leszakadását okozó életeseményekre:

 

Szüleink nehéz helyzete, szülők rossz érzései születésünkkor, nehéz születés, azonnali elválasztás anyánktól, császármetszés, szülők rossz viszonya, válása gyermekkorunkban, erőszak, csalódás kapcsolatokban, szerelemben, szexualitásban, alkoholizmus a családunkban, balesetek (saját vagy másé), halálesetek, bűntények, bármilyen esemény, amit jelentős traumaként éltünk meg.

EGY LÁTSZÓLAG KIS ESEMÉNY is okozhat lélekrész leszakadást. Pl. gyermekkorunkban egy babával/autóval stb. boldogan játszunk, önfeledten. És ekkor a játékunk eltörik, szétesik. A közelünkben lévő felnőtt nem érti heves és elkeseredett érzéseinket, nem vigasztal bennünket. Később felnőtt korunkban bármilyen apró veszteség indokolatlan heves negatív érzéseket vált ki.

Van, akinek sok, és van, akinek kevesebb lélekrésze önállósult.

Lelkek szerződéseket kötnek leszületésük előtt, hogy találkoznak a fizikai életben, és megpróbálják vissza adni egymásnak. Erre azért van szükség, mert AZON LÉLEK RÉSZEK, AMELYEK ANYAGI ÉLETEIK SORÁN KERÜLTEK EGYMÁSHOZ, CSAK ANYAGI ÉLETBEN VAN LEHETŐSÉG VISSZAJUTTATNI.

ÉLETÜNKBEN ISMÉTLŐDŐEN VISSZATÉRŐ SZAVAINK IS MESÉLNEK a lélekrész-vesztéseinkről.

Szétszórt-szétesett vagyok, nem találom a helyem, nem tudom, hogy ki vagyok, nem találom önmagam, nem tudom, hogy mit akarok, nem találom a megoldást, azt se tudom, hogy fiú vagyok-e vagy lány stb. A Tantra tanításai szerint, például vissza kell hívni minden elmúlt testi kapcsolatainkból az ott maradt lélekrész szexuális részét.

- prof. Bókkon István egyetemi tanár, biofizikai agykutató, sejtbiológus -

- - - - - -

Hit vagy tudomány? Kell-e választani? Interjú prof Bókkon Istvánnal - videó

Készítette: Szabó Péter 

https://www.youtube.com/watch?v=CMHzyFyagoE 

 

Horváth Andrea: Őrangyalok pedig vannak... - Karma és reinkarnáció - A mennyország szeletei

Mindannyian halljuk a Mennyek hangját - a hang a szívünkön, a megérzéseinken keresztül továbbítódik. De csak akkor, ha megengedjük, hogy ezek elérjenek bennünket formális vagy ismétlődő imáink során. Az angyalok logikája csodálatos érthető, mégis felfrissítő módon különbözik a halandók gondolkodásától. Az arkangyalok és angyalok segítenek kigyógyítani bennünket mélyen gyökerező félelmeinkből, és ezért hatásosan tudják megnyitni a hallás, a látomás és tapintás érzését. Megszabadíthatnak bennünket az ősi bilincsekből, amelyek sötét érzelmi várbörtönbe zárnak bennünket, és elszigetelnek a Mennyország szerető hívószavától. 

 

Horváth Andrea: Őrangyalok pedig vannak... Az angyalok válaszolnak

Részlet a könyvből:

"Azon a novemberi estén vigasztalanul szakadt az eső, az ég pedig fekete, nedves párával vonta be a tájat. Senki nem járt az utcán. Az ilyen hideg téli estéken amúgy is ritkán jött hozzám látogató, így igencsak meglepődtem, amikor Asztró kutyám hangos ugatással jelezte,hogy valaki áll a kapuban.

 

Gyanakodva mentem ki, Asztró pedig még bizalmatlanul szaglászta az ágrólszakadt,koldusforma figurát. 

– Ugye, maga a jósnő? – kérdezte félszegen. – Több mint 10 kilométert gyalogoltam.Segítségre lenne szükségem…

Hirtelen nagyon mérges lettem. Kioktattam, hogy senkit nem fogadok bejelentés nélkül,ám a tekintete annyi kétségbeesést sejtetett, hogy valami megszólalt bennem.

Egy percig farkasszemet néztünk az esőben a kapum rács-függönyén át. Átázott, ápolatlan ruházatában, a fejére tapadt vizes hajával olyan volt, mint a szánalom szobra. 

– Egy fillérem sincs, fizetni nem tudok… – folytatta halkan.

A csuda vigye el, én a képességemet Istentől kaptam, gondoltam. Nem tehetem meg, hogy egy bajba jutott embertársamnak nem segítek – és kinyitottam a kaput.

Ám rögtön utána meg is bántam! Nem vagyok normális – korholtam magamat, hogy a mai közbiztonságban éjjel egy vadidegen csavargót beengedek a házamba?

A férfi leült a kandalló elé, nagy víztócsát hagyva a fotelon. Valami volt a szemében, ami azt súgta, hogy ne féljek tőle, és ne bánjam meg, hogy hagytam megzavarni esti nyugalmamat.
Szinte zavaróan szerény volt, többször bocsánatot kért a tolakodásért, de úgy érezte, ha segítek bepillantást nyerni a jövőjébe, az életbe nyert bizalmát nyerheti vissza.

Hajléktalan volt, a barátnőjével lakott együtt egy falu szélén álló, leselejtezett lakókocsiban, ám a leányzó súlyosan megbetegedett. 

– Attól félek, későn került kórházba. Ugye, meggyógyul…? – emelte rám a szemeit olyan reménykedéssel és könyörgéssel, mintha a hatalmamban lenne ezt befolyásolni.

Ahogy kiterítettem elé a tarot kártyám színes lapjait, egyetlen rossz kártyát sem láttam.Semmi nem utalt sem betegségre, sem veszteségre vagy halálra. A gyanakvás kis ördöge megint felütötte bennem a fejét, ám amikor kimondtam a bűvös szót, hogy meg fog gyógyulni, annyira megörült, hogy elsírta magát.

Felállt, hogy elköszönjön, s ahogy összehúzta magán a vizes ruhát, egy pillanatra megborzongott. Ekkor jutott eszembe, hogy ez a szerencsétlen 10 kilométert gyalogolt ezért az egyetlen vigasztaló szóért, s mivel ebben az órában már nem járnak a buszok, valószínű, 10 kilométert kell ismét megtennie az esőben, hogy hazajusson az alighanem fűtetlen lakókocsi-roncsba. 

– Várjon, főzök egy forró teát! – intettem, hogy üljön vissza.

Még könnyes arcán felderült a hála. 

– Igazán nem okoz gondot…? – szabadkozott. Ahogyan két kezével átfogta a forró csészét,hogy felmelegítse a tagjait, ismét megszántam. 

– Maga nem éhes? Pakolnák egy kis kenyeret és felvágottat.

Amikor kikísértem a kapuig, úgy szorította a kis csomagot, mint valami becses ajándékot.Aztán a szemembe nézett. Már nem volt annyira szerény a pillantása, és én ismét láttam benne azt a furcsa, de mégis megnyugtató „valamit”, ami megóvott attól, hogy elveszítsem a bizalmamat.

Másodszor néztünk farkasszemet. 

– Maga a legjobb ember, akit valaha láttam! – mondta. A hangja ekkor hangos, bátor és határozott volt. És ekkor rátette a kezét a karomra. 

– Megáldom magát!

Ahogy ezt kimondta, éreztem, hogy valósággal égetik a bőrömet az ujjai, s valami hatalmas energia árad szét a karomból az egész belsőmbe. 

 – Kicsoda maga…? – dadogtam összezavarodva, de ő nem válaszolt.

A kis ételcsomaggal a hóna alatt kilépett az esős utcára és egyetlen egyszer sem nézett vissza.

A karomon heteken át éreztem azt a bizsergő langyosságot, amit az érintése és az áldása okozott.

…És attól a naptól valósággal „dőlt” hozzám a siker, megoldódtak anyagi gondjaim,szárnyakat kaptam a munkámban, a könyveim elfogytak a könyvesboltokból.

Hogy különös esti látogatóm egy szellemvilág küldötte volt-e, akik olykor ember alakot öltve eljönnek közénk, hogy segítsenek vagy próbatétel elé állítsanak, azt persze soha nem fogom megtudni.

Ám ettől kezdve valahogy egyre több üzenetet kaptam a szellemvilágtól. Ügyfelek kerestek fel, akik hasonló dolgokat tapasztaltak, a „véletlen” könyveket adott a kezembe az őrangyalokról és más nem fizikai testet öltött lényekről, akik jelen vannak, figyelemmel kísérik életünket, csak épp nem láthatóak.

 

Sokan kérdezték tőlem, hogy ezek közül miért pont az őrangyalokat választottam könyvem témájául?

Az őrangyalok és általában az angyali hiearchia tagjai csupán részei a minket körülvevő,nem szemmel érzékelhető világnak. (Aki olvasott vagy hallott már az égi hiearchiáról, tudja,hogy a szakirodalom ezen belül megkülönbözteti az úgynevezett szeráfokat, kerubokat,trónokat stb., akik a tulajdonképpeni magasabb rendű angyalok, aki közelebb állnak Istenhez és nem igazán „folynak bele” a mi gyarló, földi, emberi dolgainkba. Az arkangyalok – akik mintegy az őrangyalok, tehát a személyes védelmezőink „főnökei” – számtalan sokan vannak.Ők nem csupán a személyes védangyalokat „felügyelik”, hanem ügyelnek egy-egy dologra,tulajdonságra, vagy akár országra, népcsoportra. A legismertebb közülük Gábriel, az öröm,remény arkangyala, Mihály, a védelem őrzője, vagy Rafael, a  gyógyítás                       

 arkangyala. "

 

 "A számomra legcsodálatosabb őrangyal-történetet azonban az ismert médium, Bújka Antal
könyvében olvastam. (Azoktól a kedves olvasóktól, akik már ismerik korábbi munkáimat,elnézést kérek, ugyanis Karma és reinkarnáció című könyvemben is elmeséltem már.) Antal egyik páciense gyermekkorában súlyos beteg volt. Ilyenkor megjelent az ágya mellett egy kedves arcú idős hölgy. Hófehér, hátrafésült haja és fekete, keretes szemüvege volt. Álmában a kisfiú vállára tette a kezét és arra biztatta, hogy emelje fel mindkét karját, mintha repülne.Ekkor megszűnik majd a félelem és a fájdalom. A gyermek ilyenkor álmában feltartotta mind a két kezét és valóban érezte, hogy eltávolodik a félelmektől és a fájdalmaktól.15 évig tartott az a visszatérő álom.

 Egészen addig, amíg a fiúcska teljesen meg nem gyógyult.

Sok-sok évvel később már felnőtt családapa volt, s hazafelé utazott a csaknem üres éjszakai metrón. Rajta kívül a fülkében egyedül egy idős pár utazott. A hölgy ismerősnek tűnt neki valahonnan. Hófehér, hátrafésült haja és fekete, keretes szemüvege volt. A vastag üvegen keresztül nézte-nézte őt erősen, szinte szuggerálva. Látszott, nagyon vágyott rá, hogy felismerjék – emberünknek azonban még mindig nem sikerült a gyermekkori álomképet beazonosítania. 

– Gyere, szálljunk le! Látod, hogy nem ismer meg. –szólt rá a vele utazó úr.

A következő állomáson leszálltak. Ő csodálkozva, kicsit megbabonázva bámult utánuk az üres peronon. Ám mielőtt végleg eltűntek volna a szeme elől, a hölgy megállt, megfordult és mind a két karját felemelte a magasba."

 

 "Akik kezdők az angyalokkal való kommunikációban, gyakran szokták megkérdezni,hogy vajon honnan tudhatjuk, hogy az őrangyal (vagy más angyali lény) jelen van? 

Nos, egész egyszerűen megérezzük ezt.Vagy egy halvány, langyos fuvallat, egy érzés, egy belső hang formájában, vagy úgy, hogy alig észrevehetően megváltozik a légáramlat a szobában. Van, akit szokatlan, kellemes,ismeretlen (vagy épp nagyon is ismerős) illatok csapnak meg. Több olyan beszámolót is hallottam, akik (hozzám hasonlatosan) egy meleg kéz érintését érzékelik a karjukon.

 

 Nekem például akárhányszor az őrangyalom akart mondani valamit, éreztem a karomon a langyos szorítást, pont azon a helyen, ahol éjszakai látogatóm megáldott. Amikor pedig én keresem vele a kapcsolatot és meggyújtottam az ágyam melletti kis sárga gyertyámat, a lángocska mozgásából érzékelem, hogy jelen van-e. Olykor megesik, hogy nem, vagy csak nagyon keveset beszélgetek vele, de egyszerűen érzem a jelenlétét, ami a számomra megnyugtató. Néha, miután elfújom a lángocskát, megszorítom a kis sárga gyertyát, és úgy érzem, mintha egy meleg kezet fognék, amely gyöngéden viszonozza a szorításomat. Néhány perc, amikor a két dimenzió szülöttei kezet fog egymással: a látható és a láthatatlan."

Horváth Andrea: Karma és reinkarnáció - Miért kell újjászületnünk? 

 

Ez a könyv a reinkarnációról szól. Emberekről, történetekről, esetekről, akik sejtik, érzik vagy konkrétan tudják, hogy nem ez az egyetlen, tiszavirág életű földi életük volt, vagy valami módon mások előző életeibe látnak.

Részlet a könyvből:

"1989-ben, az egyik budapesti kórház elfekvő osztályára beszállítottak egy szerencsétlen,félig megfagyott, elüszkösödött lábú öregasszonyt. Egy fűtetlen, tákolt kalyibában vegetált,testét vastag koszréteg borította, a férgek hemzsegtek rajta. Az orvost érdekelni kezdte, vajon mi vihet egy emberi lényt az állati sorsnál ennyivel mélyebb szintre, miként volt képes elviselni a hideget, az éhséget, a fájdalmakat? Annál nagyobb volt a meglepetése, amikor kiderült, hogy ez a néni egyáltalán nem volt boldogtalan. Egy rendkívül ritka, spontán regressziós állapotban élt, amelyben az előző életében volt jelen. Nem vett tudomást férges, rothadó lábáról, a fájdalmakról, az éhségről, a fagyásról – de ő valójában a század eleji Budapesten élt. Újságot árult a sugárúton.

Az orvost, Nagy Kázmért, valószínűleg ez az eset győzte meg a reinkarnációról. Később, több regressziós hipnózis elvégzése után, („Ki volt Ön előző életében” címmel) könyvet is írt a témáról. A nénit nem nagyon kellett hipnotizálnia. Ahogy lehunyta a szemét, a szemgolyói megmozdultak, mintha figyelt volna valamit, és mesélni kezdett. Az 1900-as évek Budapestjéről, a konflisokról, a sugárúton sétáló emberekről és az általa árult hírlapokról. A legmegdöbbentőbb az volt, hogy analfabéta létére ezekből fel is olvasott.

Nagy Kázmér elment a könyvtárba és megkereste az 190l-es lapszámokat. Azokban szóról szóra minden megegyezett azzal, amit előzőleg írástudatlan páciense az önhipnózis során kazettára mondott."

 - - - - - -

Horváth Andrea író asztrológus: Meg van írva a csillagokban? - videó

https://www.youtube.com/watch?v=BRgwSi3r-QU 

- - - - - - -

Horváth Andrea: A mennyország szeletei - Tabuk, hitek, szerelmek - A másság arcai

 

 Mondd meg, milyen mennyországot képzelsz magadnak, és megmondom ki vagy - mondta Osho, az indiai bölcs a tanítványainak.
Annyiféle választ kapott, hogy leszögezte: alighanem a mennyországnak szeletei vannak. És egyik szelet sem jobb vagy rosszabb, csak egyszerűen más, és pont ez a másság az, ami színesebbé, szebbé, élhetőbb hellyé teszi a világot feltéve, ha nem akarjuk a magunk világát másokra erőltetni.
Egy indián közmondás szerint: ha valaki világát érteni szeretnéd, tégy meg pár lépést az ő mokaszinjában.
Ezt, az olykor tabukat döngető, olykor kényes témákat feszegető könyvet olvasva sok-sok mokaszint próbálhatunk fel, sok-sok eltérő világot, mentalitást, lelki tájat ismerhetünk meg eldöntvén, akarunk-e abban a mokaszinban járni vagy inkább kényelmesebb az út a sajátunkban, miközben talán kicsit mi is toleránsabbá, elfogadóbbá, bölcsebbé válunk.

- - - - - - 

Horváth Andrea - A mennyország szeletei (interjú - Tea Glóriával 2017.02.08) - videó

forrás: Miklós Marczinkó

Mindig a legbölcsebb, ami történik velünk

 

Teljesen érthető, ha olykor kétségbe vagyunk esve attól, ami történik vagy éppen ami nem történik velünk. Földi elménkkel könnyen gondolhatjuk azt, hogy rossz irányt vesz az életünk, hogy értelmetlenül vagy éppen igazságtalanul történik valami az életünkben vagy éppen lemaradunk róla. Könnyen gondolhatjuk azt, hogy éppen rosszkor vagyunk rossz helyen. S könnyen gondolhatjuk azt, hogy a szellemi segítőink talán nem is figyelnek ránk, de legalábbis aligha érthető számunkra, hogy miért engedik velünk megtörténni azt, amit.

Nagyon fontos azonban tudnunk, hogy az életünk valamennyi eseménye mögött, földi ésszel felfoghatatlan mennyiségű szellemi munka áll. Odaát rendkívül aprólékos munkát fektetnek bele abba, ahogy itt és most történnek vagy éppen nem történnek meg velünk dolgok, események. Erre azért van szükség, hogy mindig az történjen velünk, amit korábban mi magunk kiváltottunk, s aminek visszaáramlása most épp a legidőszerűbb a lélekfejlődésünk számára. Mivel a mi jelenlegi tudatosságunk ennek megítélésére nagyon kevés lenne, sőt, mivel jelenleg csak a jelen testi életünkre és az abban megformált személyiségünkre fókuszálhatunk, így nyilvánvalóan tőlünk a legkevésbé sem várható el, hogy tudjuk mi az, amit számunkra most meg kell élni.

Szellemi segítőink, azon felsőbb szellemi erők, akiknek az a feladatuk, hogy a még leszülető lelkeket ilyen módon segítsék, hozzánk képest jelentősen magasabb tudatszinten járnak már, sőt, mindazt képesek átlátni, amit valaha (életeken átívelően) megéltünk. Így teljesen biztosak lehetünk abban, ha valami megtörténik vagy éppen nem történik velünk, azt odaát így látták jónak (egy hozzánk képest jóval magasabb tudatszintről és perspektívából nézve). Ugyanakkor éppen azért, mert e döntés egy rendkívül magas lélekfejlettségi szintről jött, teljesen megbízhatunk benne. Teljesen biztosak lehetünk abban, hogy bármi is történjék vagy éppen ne történjék velünk, az a lehető legszükségesebb, ami történhetett velünk, s hogy e "döntéshozók" a bölcsességük teljességével jártak el.

Amiért itt és most mi nem minden esetben értjük a történéseinket, csak azért van, mert jelenleg nem láthatjuk a teljes képet, az előző életeinket, az összefüggéseinket és nem rendelkezünk azzal a tudatosságunkkal sem, mint odaát. Így az igazi felismeréseket mi csak hosszabb távon illetve legkésőbb odaát kaphatjuk meg.

Nagyon fontos, hogy dolgozzunk ezen felismeréseinken, hogy képesek legyünk idővel meglátni minden életeseményünkben a magasabb értelmet, ugyanakkor még fontosabb, hogy tudjuk: ami történik vagy éppen nem történik velünk, az jelenleg a lehető legbölcsebb, ami csak történhet velünk, a lélekfejlődésünk és a jelen testi életünkben megélni szükséges sorsutunk alapján.

- Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -

Egy szellem segítséget kér

 

2009. november 2-án, Halottak Napján gépkocsival hazafelé tartottam Drága Feleségem társaságában.

Kb. 500 méterre lehettünk otthonunktól, amikor a mobil telefonom furcsa hangon pittyegni kezdett.

Ezt a hangot sem előtte, sem utána nem hallottam. Meglepődve egymásra néztünk párommal, de mivel

már közel voltunk otthonunkhoz, nem néztem meg a hang okát.

Amikor bementünk a lakásba, megnéztem a híváslistát. Kiírt egy nevet: V. Gábor,

/a név teljes volt, de kérésre rövidítve írom./ és egy vezetékes telefonszámot.

Meglepődtem, mert a nevet csak akkor írja ki a telefon, ha szerepel a regiszterben, márpedig nekem

ilyen nevű ismerősöm nem volt.

Felhívtam a jelzett számot, ahol egy hölgy vette fel a telefont. Bemutatkoztam és elmondtam, hogy

hívás érkezett erről a számról. Egy pillanatnyi csend után azt válaszolta, adom a feleségét.

Megismételtem a leírtakat, mire a feleség azt válaszolta: én biztos nem hívtam önt, soha nem

hallottam a nevét, máskülönben mobilom sincs.

- Nem is mobilról jött a hívás, hanem erről a vezetékes telefonról és nem Ön hívott, hanem V.

Gábor.

- Uram a férjem több mint 10 éve meghalt…

A megdöbbenéstől szinte szólni sem tudtam, pedig ritkán akad el a szavam.

A további beszélgetésünkből kiderült, hogy a feleség, Jutka szintén ezoterikus dolgokkal foglalkozik,

de semmilyen találkozási pontot nem tudtunk felfedezni kettőnk között, így megbeszéltünk egy

találkozót. Itt sem kerültünk közelebb a megoldáshoz, egy biztos, hogy soha nem találkoztunk.

Tanácstalan voltam, mert nem értettem az egészet. Jutka elmesélte, hogy férje 17 éve halt meg, akkor

még telefonjuk sem volt és nem itt laktak, ahol találkoztunk.

Őszintén szólva nem tudtam, hogy mit tegyek, de még ugyanaz nap délután telefonon beszéltem

szeretett Ildikó barátnőmmel, aki kitűnő médium. Felajánlotta, hogy megpróbál találkozni V. Gábor

szellemével, megtudva a jelentkezés okát.

Másnap hívott és elmondta, hogy sikerült felvenni a kapcsolatot V. Gábor szellemével, aki elmondta,

hogy a lánya két gyermekével és férjével együtt hosszabb útra készülnek, ahol egy súlyos balesetet

fognak szenvedni, a négy személyből csak a férj marad életben. Ezt követően Ildikó látott egy piros

autót az autópályán és egy mentőhelikoptert, amely dolgavégezetlenül szállt fel a helyszínről.

Ildikó megkérdezte V. Gábor szellemét, hogy miért a Zolit kerested meg ezzel a súlyos problémával?

Mert ő tud nekem segíteni, jött a válasz.

Én egy kis gondolkodási idő után megértettem, hogy miért engem választott.

Kb. 1 éve engedélyt kaptam az égiektől a karma oldásra. Szeretném rögtön kijelenteni, hogy ez nem

úgy működik, hogy valaki eljön hozzám és én feloldom a karma kötelezettsége alól, ezt csak az /azok/

tehetik meg, akikkel szemben a karmát vállalta. Én csak a szertartást vezetem le, ha valaki nem így

csinálja, ott vigyázni kell!

Felhívtam Jutkát és kértem válaszoljon egy pár kérdésemre.

- Van piros autótok?

- Nincs!

- Nincs is autó a családban?

- De van.

- Milyen a színe?

- Eper… /Már ekkor tudtam, hogy Ildikó pontos információkat kapott./

- Készülnek a lányodék hosszabb útra?

- Nem.

- Nem?

- Ja a hét végén mennek Csákvárra! /Te Jó Isten, az M1-es autópályán kell menni./

Judit érezhetően rosszul lett, mert alig tudott más kérdésre válaszolni, mert Ő már tudta, hogy ezt

miért kérdezem.

Kértem, jöjjön el a család karma oldásra, hogy segíteni tudjak.

6-án, pénteken eljöttek hozzám, ahol elvégeztük a szertartást. Mivel teljes bocsánatot nyertek, a

karma e tragikus részét töröltettem a Karma-könyvből.

Este Ildikónál ismét jelentkezett V. Gábor, teljesen megnyugodva, ez korábban nem jellemezte, mert

érthető oknál fogva, nagyon zaklatott volt.

Megköszönte mindkettőnk segítségét, majd elköszönt. Többé Ildikó nem látta.

A család vasárnap elutazott Csákvárra, teljes nyugalomban, békességben és szeretetben.

Én kerestem a bejövő üzenetet a telefonomon, sokáig nem találtam, majd a sent messages fiókban

megtaláltam. Az van a név alá írva: empty, azaz üres. Se dátum, sem óra, hogy mikor érkezett.

Érdekes, mint ahogy az is, hogy kerülhetett fel a név és telefonszám a regiszteremre.

Úgy gondolom, hogy ez az eset is hűen példázza a szellemvilág csodálatos erejét.

Semmi más dolgunk nincs, mint bízni Bennük.

Hálás szívvel gondolok V. Gábor szellemére, aki még a Bardoban /köztes-lét/ sem felejtkezett meg a

családjáról. Biztos, hogy a jelentkezése előtt Ő már elintézte a karma oldásának lehetőségét, nekem

csak a fizikai világban kötelező részt kellett elvégeznem.

A Jó Isten ÁLDJON meg V. Gábor a CSALÁDODDAL együtt. Ez a történet azt példázza, hogy a

szellemvilág soha nem felejtkezik meg rólunk, ellentétben velünk…

forrás: Kristóff Zoltán 

- - - - - - 

Szellemi segítség kérés - videó

Müller Péter: A csodáról

Emlékszem, kisgyerekkoromban csodák között éltem. Csoda volt a kert, a virágok, a csillagos ég, a kutyám. Egészen pici voltam s határozottan emlékszem, hogy csoda volt, amikor anyám a kis kádban megfürdetett s először fölálltam a járókában. 

 

 Aztán jött az iskola.

Elkezdtem megismerni s főleg megérteni az életet – és megszűnt a csoda.

Mindennek tudni véltem a miértjét s okát. A világ olyan lett hirtelen, mint egy leleplezett bűvészmutatvány. Elmagyarázták, hogy az ember egy fejlett állat, aki halálra van ítélve, hogy a szerelem az a mirigyek játéka, hogy az élet a sejtek növekedéséből és öntudatlan atomok keringéséből áll elő – hogy itt mindent unalmas és monoton törvények mozgatnak.

Elkezdtem unni az életet, mely mozgalmas volt ugyan, de csodátlan.

Olyan lett az egész, mint egy szétszedett kakukkos óra: rádöbbentem, hogy ezt rugók és fogaskerekek mozgatják: nem a madár kakukkol, hanem az öntudatlan gép. És ugyanígy működik a rádió, a telefon, az égen szálló repülőgép, sőt, mint mondták, az emberi agyvelő is. Mi is gépek vagyunk, csak roppant finom alkatrészekből vagyunk összeállítva.

És ekkor betört életembe az istenhit.

Faltam a Bibliát, a kelet csodálatos titkait, a Védák, a Jógák, a kabbala s az arab szufi titkos tanításait. Elolvastam a Névtelen Szellem összegyűjtött munkáit – s hirtelen újra kitárult előttem a Csoda!

Rájöttem, hogy amiről eddig azt hittem, hogy tudtam, nem volt igazi tudás. Nem egész lelkemmel, csupán annak egy nagyon vékony kis résével, a józan eszemmel ismertem meg a világot, s amit megismertem belőle, az egy roppant lefokozott és szűk kis „valóság” volt, annyi csupán, mint amennyit egy rövidlátó, szürke hályogos szemlencsén át látni lehetett belőle.

És ekkor újra visszatért gyermeki csodálkozásom.

Elámultam a világon.

Rádöbbentem, hogy nincs halál, csak átváltozás, hogy emögött a fantasztikus élet-halál játék mögött egy abszolút Intelligencia áll; hogy itt nem az anyag, nem is az energia, hanem a Szellem az elsődleges! Újra elámultam azon, hogy élek, hogy érzek, hogy gondolkodok, hogy szeretek s hogy engem szeretnek. Csodaként bukkantak föl bennem elmúlt életeim emlékei, egyáltalán a múlt, jelen és jövendő oly mértékben összemosódott, hogy néha egész határozottan megláttam előre, hogy mi lesz. Rádöbbentem, hogy a temető nem az enyészet, hanem a búcsúzás helye, mert halál nincs, csak átváltozás.

Elámultam a végtelen Isten művén, s láttam, hogy ennek a teremtő Mágusnak, ennek az ésszel felfoghatatlan, kozmikus Bűvésznek szikrányi talentuma bennem is ott rejtőzik. Nemcsak láttam a csodát, elő is tudtam idézni. Megtapasztaltam a gondolatok s érzések hatalmát, hogy lelkünk végtelen titkok tárháza, s hogy a másik világok lakóival beszélni lehet.

Úgy jártam akkoriban az utcákon, mint valami kiválasztott. Nagy és boldogító csodák tudója. Teli voltam kíváncsisággal, lázas izgalommal, a felfedezők olthatatlan szomjúságával – mások arcán még ma is látom néha ezt a lázas örömöt, melyet akkor él át az ember, ha először találkozik a csodával.

Mert belőlem – sajnos – lassan elmúlt a csodálkozás képessége.

Elkezdtem tanulmányozni most már Isten láthatatlan világának a törvényeit, s eljutottam – sok-sok valódi igazság felfedezése után – ahhoz a mérhetetlen ostobasághoz, hogy én most már ezeket a rejtett titkokat tudom.

Húsz évvel ezelőtt, amikor először találkoztam szellemi tanítómesteremmel, a megrendüléstől átsírtam egy egész éjszakát. Hogy ilyen csoda van! Hogy ilyesmi valóban létezik! Hogy amit Jézus mondott, amikor elbúcsúzott tőlünk: „Én most elmegyek, de elküldöm majd nektek az Igazság Szellemét” – ez valóban igaz! Idáig csak hittem és reménykedtem benne, most pedig megtapasztaltam, hogy ez a kétezer esztendővel ezelőtt kimondott ígéret beteljesült! Ez működik! Ez van! Ebben a műben, s ezekben a csodálatos igékben meg lehet bízni, mert igazak.

De teltek az évek, rendszeressé váltak a találkozások, a tanítások. Számos titokról lehullott közben a lepel – s elkövettem azt az óriási hibát, hogy elfelejtettem csodálkozni!

Újra azt hittem, hogy tudok valami „végső titkot”. Hogy Isten világának titkait megfejtettem, és nincsenek már csodák előttem.

A sok-sok kétségtelenül hatalmas és gyönyörűséges és mély szellemi igazság megismerése után elkövettem a legnagyobb ostobaságot, amit csak ember elkövethet: azt képzeltem, hogy én most már Isten titkait ismerem.

Megint megszűnt a csoda!

Megint mesétlen lett a világ!

Micsoda tévedés!

Micsoda ostobaság!

Micsoda menthetetlen őrület!

Nem!

Nincs olyan tudást, aminél ne lehetne többet tudni! Nincs olyan ismeret, amit ne lehetne mélyebben megismerni!

Ahogy Einstein mondta: „Minél inkább növekszik előttem a megismert tartomány, annál inkább tágul és növekszik a Megismerhetetlen!”

Nem a világ csodátlan, hanem a mi hülye fejünk!

Saját vélt tudásunk rögeszméjétől nem látjuk a csodát!

Aki a szellemi úton elindult, nem szűnik meg csodálni a csodát! Nem szűnik meg a „szürke és nehéz” élet mögött meglátni a megrendítő Mesét!

Nem szabad megengedni egyetlen olyan pillanatot sem, amikor rálegyintünk valamire s azt mondjuk: „Ja, én ezt már tudom!”

Nem tudjuk!

Nyitva kell lennünk minden csodára, ami bennünk s körülöttünk van – s ami előttünk áll még!

Bizony, barátaim, az élet csodálatos utazás, s a legnagyobb csodája az, hogy végtelen! Nem csak időben: bölcsességben, titokban, szépségben, kalandban, varázslatban, boldogságban is!

- Müller Péter -

 

- - - - - - - 

 

Tudatszintek

Olyan az életed, amilyen tudatszinten vagy

 

 Különböző tudatszintekről hallunk: törekszünk magasabb tudatszintre jutni, mindig fejlődni és a megvilágosodás ösvényén egyre előrébb lépni.

De tudjuk-e vajon, pontosan melyek ezek a szintek és mi éppen milyen tudatszinten vagyunk?

 

David R. Hawkins az „Erő kontra erő” című könyvében részletesen ír a tudatosság különböző szintjeiről, ő a következő sorrendben határozta meg ezeket: szégyen, bűntudat, fásultság, bánat, félelem, vágyakozás, harag, büszkeség, bátorság, páratlanság, hajlandóság, elfogadás, ésszerűség, szeretet, öröm, béke és végül megvilágosodás. Ez az osztályozás segít arról tájékozódni, hogy hol is helyezkedünk el ezen a lépcsőn, de nem csak egyéni, hanem társadalmi szinten, ország szinten vagy épp emberiség szinten.

Noha több-kevesebb ideig bármely szintet elérhetjük és időről időre természetesen megtapasztaljuk valahányat, mégis van egy olyan szint, ami általános állapotunkat leginkább meghatározza. Egyik szintről a következőre lépni pedig jelentős változásokkal jár az életünkben.

 

 

1. A szégyen szintje

Ezen a szinten a neurotikus állapot dominál. A félénkség, a visszahúzódás és a befelé fordulás. Az ilyen ember azt gondolja, az egész világ elítéli őt, paranoiás állapotok léphetnek fel és hallucinációk. A szégyenalapú egyén általában maximalizmussal és merevséggel próbálja kompenzálni kiszorítottságának érzését, erkölcsi szélsőségeket, kegyetlenséget tanúsítva.

2. A bűntudat szintje

Ezen a szinten az embert vagy befolyásolják és büntetik, vagy pedig ő manipulál és büntet. Kifejezetten foglalkoztatja a bűn gondolata, cselekedeteit a bűntudat vezérli, amelyet másokra is próbál kivetíteni.

3. A fásultság szintje

Ezen a szinten a kétségbeesés és reménytelenség uralja az érzéseket. Az élet értelmetlennek tűnik, ahogy a jövő is. Az embert az általános tehetetlenség érzése tölti el. Függ másoktól, az emberek olyan áldozatként tekintenek rá, akinek megmentésre van szüksége.

4. A bánat szintje

Ezen a szinten a tartós melankólia dominál, az elvesztett dolgok miatti szomorúság. Aki ezen a szinten van, folyton bánatot lát maga körül, az életkörülményeket és magát az életet búsan szemléli. Azt érzi, hogy semmi sem pótolhatja az elveszített dolgokat.

5. A félelem szintje

A félelem gátat szab a személyes fejlődésnek és gátlásokhoz vezet. Az ember ekkor olyan erős vezetőktől várja a megoldást, akiknek sikerült már legyőzni félelmeiket, tőlük várja, hogy kiemeljék őt a kétségbeesés bugyraiból, hogy felszabadítsák önnön rabszolgaságából.

6. A vágyakozás szintje

Az, ha vágyunk valamire, számos humanitárius tevékenységben való részvételre ösztönözhet. Sok mindenre vágyhatunk – anyagi javakra, díjakra, elismerésre –, amelyek érdekében hajlandóak vagyunk erőfeszítéseket tenni. A vágy azonban a függőség szintje is ugyanakkor: az alkohol, cigaretta, étel utáni vágy. Ez a felhalmozás és kapzsiság szintje. Amiért nem működik: mert egy vágy kielégítése után egy újabb következik, aminek újból eleget kell tenni. Ilyen alapon az egyre nagyobb összegek, értékek begyűjtésének rabjává lehet válni.

7. A harag szintje

A vágyakozás frusztrációhoz vezet, ami utána haraggá válhat. Ez később romboló vagy építő jellegű tettekhez is vezethet, az egyenlőtlenség és igazságtalanság által kiváltott harag ugyanis számos társadalomformáló tevékenységhez és mozgalomhoz vezetett. A harag vezethet függetlenséghez is, de rosszabbra is fordulhat: könnyen átalakulhat utálattá, ami az élet minden területén maró hatású.

8. A büszkeség szintje

Ezt a szintet akkor érjük el, amikor tekintélyre teszünk szert a foglalkozásunk kapcsán. Ez az a szint, ahová az emberek többsége el szeretne érni. A büszkeség itt szépnek tűnhet – igen ám, de csak előző szintekhez viszonyítva. A társadalomban a büszkeség jó erénynek számít, de ennek ellenére igen sérülékeny, mert külső tényezőktől függ. Ha ezek a külső tényezők többé már nem járulnak hozzá a büszkeség kialakításához, akkor könnyedén visszaeshetünk az előző tudatszintekre. A büszkeség árnyékos oldala az arrogancia és a „keretbe nem illő” dolgok megtagadása, ami gátat szab a személyes fejlődésnek. 

 

 
9. A bátorság szintje

Ezen a szinten lesz az ember igazán erős. Elkezd felfedezni és megtapasztalni új dolgokat, amit pedig tesz, az motiválja és inspirálja őt. A bátorság energiát ad az új dolgok tanulására, de a fejlődés és a tanulás már nem bizonyulnak annyira nagy feladatnak. A bátorság erőt ad a növekedéshez és ahhoz, hogy szembenézzünk a félelmeinkkel, még ha azok továbbra is ott vannak.

10. A páratlanság szintje

Aki ezen a szinten van, már nem lát mindent fekete-fehérben. Már nem tekint mindenre olyan mereven, rugalmasabb és nem bocsátkozik általános ítélkezésbe. Ha nem az elképzelése szerint alakulnak a dolgai, akkor nem érzi magát leigázva, megrémülve vagy feszélyezve. A páratlan ember könnyedén tesz olyan kijelentést, hogy „ha nem kapom meg ezt a dolgot, akkor majd megkapok mást.” Ezen a szinten már nem annyira megfélemlíthető, mivel tisztában van erejével. Nem próbál semmit bizonyítani, nem foglalkoztatják a konfliktusok vagy a versengés, nem próbálja befolyásolni mások viselkedését. Ez már érzelmi stabilitás szintje.

11. A hajlandóság szintje

Ezen a szinten tapasztalható meg a leggyorsabb fejlődés. A hajlandóság szintjén az embernek sikerül túltenni magát az élete problémáin és kész száz százalékban részt venni az ÉLETBEN. Innentől válik igazán barátságossá és a siker szinte automatikusan jelentkezik életében. Bármilyen tisztségben hajlandó dolgozni, ha szükséges, és nem érzi magát alávalóbbnak, ha alacsonyabb beosztásban van. Empatikusabb mások igényeivel szemben, szívesen segít másokon és hozzájárul a társadalmi jóléthez.

12. Az elfogadás szintje

Ezen a szinten a boldogságot már nem a külső dolgoktól várjuk. Rájövünk, hogy nem azok a dolgok tesznek boldoggá, amelyek rajtunk kívül állnak. A szeretetet már nem felajánljuk vagy elvesszük, hanem belülről érezzük. Az elfogadás emberének élete aktív, rejtett szándékoktól mentes. Nem él már a „mi a jó?” és „mi a rossz?” keretei között, hanem reális problémákat old meg. Nem riasztja el a nehéz munka, sőt, ez örömmel tölti el. Nem diszkriminál és toleránsan elfogadja a dolgokat. A hosszú távú célkitűzések fontosabbá válnak számára a rövidtávúaknál.

13. Az ésszerűség szintje

A tudomány, a racionalitás szintje. A Nobel-díjasok szintje. Az ésszerűség viszont, mint belső erény, önmagában nem vezet közelebb az igazság megismeréséhez. A racionalitás a mai technológiai világban elengedhetetlen, ám ugyanakkor komoly akadályt is képez a magasabb tudatszintekre való jutás előtt, ha nem vagyunk képesek túltekinteni fölötte.

 

Dr. David R. Hawkins (1927-2012)

 

14. A szeretet szintje

A társadalomban a szeretet általában a következő dolgok egyvelegét jelenti: fizikai vonzalom, birtoklás, kontroll, függőség, erotika és újdonság. Alapjában véve ezek a dolgok mind haragot és függőséget rejtenek azon személy vagy dolog iránt, amit szeretünk. Az igazi szeretet viszont a feltétlen, változatlan, tartós szeretet. Nem hullámzik, mert nem befolyásolja semmilyen külső tényező. Az igazi szeretet igazából a világgal való kapcsolattartás módja: megbocsájtani, gondoskodni és elviselni. Ebben áll a szeretet szintje.

15. Az öröm szintje

Ez a gyógyulás, az együttérzés, a spiritualitás szintje. Az a szint, amikor képesek vagyunk megőrizni pozitív hozzáállásunkat, bármilyen nagy baj is érjen az életben.

16. A béke szintje

Ezen a szinten minden eleven és energiát sugároz. A történelem nagy spirituális tanítóinak szintje. Az a szint, ahol a formális vallást a tiszta spiritualitás váltja fel, ezzel feleslegessé téve azt.

17. A megvilágosodás szintje

Az emberi tudat legmagasabb szintje, ahol az emberség az istenséggel keveredik. Nagyon ritka. Krishna, Buddha és Jézus voltak ezen a szinten. Csupán a megvilágosodás szintjén levő személyek gondolata is növeli a tudatszintet. Ez az a szint, amikor az emberi lét az Univerzummal azonosul.

Egyik tudatszintről a másikra emelkedni igen nehéz, sok esetben egy egész élet sem elég hozzá, viszont egy ilyen változás az életben mindent radikálisan megváltoztat. Bátorság kell ahhoz, hogy tudatosan dolgozzunk ezen. Amikor időlegesen felsőbb szinteket tapasztalunk meg, akkor láthatjuk, hogy hová kell elérnünk, hogy hol van a következő lépcsőfok. Egyik szint sem helyesebb vagy hibásabb a másiknál, próbáljunk inkább kihívásként tekinteni ezekre.

- forrás:angyalforras.hu -

- - - - - - 

 

Kapcsolódó írások

 

 A tudati szint nagy ugrásai mindig megelőzi az "én Tudom" illúziójának a feladása 

https://dszilvia.blogspot.com/2015/03/a-tudati-szint-nagy-ugrasai-mindig.html 

 

 Hawkins féle Tudattérkép – ERŐ kontra erő 

https://dszilvia.blogspot.com/2015/09/hawkins-fele-tudatterkep-ero-kontra-ero.html 

 

- - - - - - -

 

 Dr. David R. Hawkins | ERŐ kontra erő (részlet) - videó

forrás:Cél A Tudatosság