Isten megértése

Hacsak magad nem válsz Istenné, Istent soha nem értheted meg. Mert az igazi Tudást csak a felismert Egység szülheti meg. 

Cseperedj fel határtalan méretűre, szabadulj meg a testedtől, emelkedj az Idő fölé, válj örökkévalóvá – akkor majd megérted Istent... Hidd, hogy számodra semmi sem lehetetlen, gondold meg halhatatlanságodat, fogd fel pillanat alatt az összes tudomány és művészet lényegét. Érj fel az elérhetetlen magasságokba, nyúlj le a legmélyebb mélységekig. Szívd magadba tűz és víz minden érzékelhető vonását, képzeld azt, hogy ott vagy egyszerre mindenütt, égben, földben, tengerben. Még meg sem születtél, és már meg is haltál... Ha mindezt egyszerre magadba fogadod, időt, teret, mennyiséget és minőséget, és mindezeknek okát, akkor talán megérted Istent.

(Hermész Triszmegisztosz)

Az igaz szeretet megéléséről

Először is önmagadban valósítsd meg a szeretetet.
Kezd el önmagadat szeretni. Nem egoista módon. 

Vannak akik azt hiszik, hogyha valaki önmagát szereti, 
az nagyon egoista, de amikor önmagunkat, az Önvalót szeretjük,
akkor nem a fizikai testre gondolok.
Önmagunk iránti szeretet azt jelenti,
hogy transzcendentáljuk létünk fizikai aspektusát.
A szeretet által kifejleszted magadban a bizalmat és a türelmet.
Ha megvan benned ez a három:
a szeretet, a bizalom és a türelem, akkor mindened megvan.
Sok életen keresztül eljátszottad ugyanazt a játszmát.
Ès újra meg újra megismétled ugyanazt, megfeledkezve arról, hogy az Úr ott van mélyen a szívedben.
Kívül keressük Őt.
Keressük Őt a világban, pedig csak befelé kellene figyelni,
elmélyedni és ott belül megtalálnád Őt.
Engedd el az elmét, ami csak a körülötted lévő világgal van elfoglalva. Amikor befelé figyelsz és elmerülsz a szívedben,
érezni fogod ott a békét és a boldogságot.
Élvezd ezt!
Meg fogod tapasztalni, hogy milyen csodálatos ez a szeretet. Ne csak egyszerűen mond valakinek, hogy "Szeretlek",
hanem tényleg mélyen legbelül éld ezt meg - ez az igazi szeretet.
Nem csak egy embernek szól, hanem mindenkinek.
Szeress feltétel nélkül!

(Sri Swami Vishwananda)

Öröm

Sok - sok vallás van, mert nagyon sok ember boldogtalan. A boldog embernek nincs szüksége vallásra, a boldog embernek nincs szüksége templomra, szentélyre - mert a boldog embernek az egész világegyetem a temploma, az egész létezés a szentélye.

A boldog ember nem folytat vallásos tevékenységet, mert az egész élete vallásos. Minden, amit boldogsággal teszel, imádság - a munkád istentiszteletté válik: még a légzésed is csodálatos ragyogás, kecsesség.

Ha szereted a munkád, amit végzel, ha szereted a módot, ahogyan élsz, akkor meditatív vagy. Akkor semmi nem vonja el a figyelmedet. Amikor a dolgok elvonják a figyelmedet, az egyszerűen azt mutatja, hogy nem érdekel igazán az, amivel foglalkozol.

Egy valódi emberi lény veszi a bátorságot, hogy olyan dolgok után menjen, amelyek boldoggá teszik.

Nincs semmid, amit kockára tehetnél: csupán a boldogtalanságod, a nyomorúságod. Az emberek azonban még ahhoz is ragaszkodnak.

A világ nem lehet barátságos mindaddig, amíg el nem dobjuk a versengés eszméjét. A valódi oktatás nem versenyezni tanít majd, hanem együttműködni. Nem arra tanít, hogy harcolj, és elsőként érkezz. Arra tanít, hogy kreatív légy, szeretetteljes és üdvözült, ne hasonlítgasd magad másokhoz. Nem arra tanít, hogy csupán akkor lehetsz boldog, ha első vagy - ez merő ostobaság. Az nem fog boldoggá tenni, ha egyszerűen első vagy, mert az elsőség iránti igyekezetben annyi nyomorúságon mész keresztül, hogy mire előrekerülsz, hozzászoksz a nyomorúsághoz. A valódi tanítás azt mondja, hogy élvezz mindent, amit csinálsz, de az eredményért, hanem önmagáért a cselekvésért.

Használd azt, ami történetesen éppen veled van az adott pillanatban, de ne légy birtokló. Ne próbáld fenntartani rá a jogodat! Semmi sem a tiéd, minden a létezéshez tartozik.

Amikor beteg vagy, lehangolt, nyomorult, meglátogatnak a barátaid, kedveskednek, vigasztalnak. Amikor boldog vagy, ugyanezek a barátok féltékenyek lesznek rád. Amikor igazán boldog vagy, azt veszed észre, hogy az egész világ ellened fordul. Senki sem szereti a boldog embert, mert sérti mások egóját. A többiek arra gondolnak: "Szóval te boldog lettél, mi pedig még mindig a sötétben, a nyomorúságban, a pokolban vánszorgunk! Hogyan merészelsz boldog lenni, amikor mi mind ilyen nyomorultak vagyunk?!"

Nézz bele a nyomorúságodba, és rá fogsz bukkanni bizonyos alapvető dolgokra. Tiszteletet kapsz tőle. Az emberek barátságosabbak, együtt érzőbbek veled. Több barátod lesz, ha nyomorult vagy.

Tanuld meg, hogyan lehetsz boldog, és tanuld meg tisztelni a boldog embereket, fordíts nagyobb figyelmet a boldog emberekre. Ezzel hatalmas szolgálatot teszel az emberiségnek. Ne légy túl együttérző a nyomorult emberekkel. Ha valaki nyomorult, segíts neki, de ne légy együtt érző! Ne add meg neki azt a képzetet, hogy a nyomorúság kifizetődő. Tudasd vele egyértelműen, hogy segítesz neki, de "nem tiszteletből, hanem egyszerűen azért, mert nyomorult." És te nem teszel mást, mint megpróbálod kihozni őt a nyomorából, mert a nyomorúság csúnya. Értesd meg vele, hogy a nyomorúság csúnya, hogy nyomorultnak lenni nem erény, hogy nem tesz vele szolgálatot az emberiségnek.

Ha nem akarsz sötétséget, hozz fényt. Ha sötétséget akarsz, vidd el a fényt. De mindenképpen a fénnyel tégy valamit: a sötétséggel közvetlenül semmit sem tehetsz.

Mindenki úgy érzi, hogy mások felelősek a boldogtalanságáért. A férj azt gondolja, hogy a feleség tehet róla, a feleség a férjet okolja. A gyerekek azt gondolják, hogy a szülők felelőssége, a szülők a gyerekekre hárítják. Ilyen bonyolulttá vált. És miközben valaki másra hárítod a felelősséget, nem tudatosul benned, hogy a felelősség áthárításával elveszíted a szabadságodat. A felelősség és a szabadság ugyanannak az éremnek a két oldala.

Az egész hülyeség azért kezdődik, mert nem vagy hajlandó elfogadni: te vagy a felelős a nyomorúságodért.

(Osho)

A türelem gyakorlása

Akik ártani akarnak nekem, azok valójában tálcán kínálják a spirituális fejlődés legnagyszerűbb lehetőségét.

Hiszen amikor összeakadok velük, természetes módon gyűlöletet és haragot érzek, és általuk esélyt kapok, hogy megtartóztassam magam ezektől az indulatoktól. Ha mindig mindenki kedves lenne hozzám, soha nem lenne lehetőségem a türelem gyakorlására. Hiszen könnyű együtt érezni azokkal, akik ...jók hozzám, és akiket kedvelek, az igazi próbatétel az, amikor valaki ártani akar nekem, meg akar gátolni valamiben, elvesz tőlem valamit, vagy inzultál. Ha az ilyen ember iránt is tudok szeretet érezni, az már előrelépés. Ez az ember tehát lehetőséget ad a fejlődésre, és ezért hálával tartozom neki. Ilyen lehetőséget még Khenszur Thabkje Rinpocse sem tud nyújtani nekem a bölcs tanításaival, ezért az ellenségemet legnagyobb tanítómként kell tisztelnem.

(Tendzin Gyaco a 14. dalai láma)

Le tudod venni a szemüveged?

"Aki soha nem próbálja meg a világot a magáétól eltérő nézőpontból szemlélni, s még kevésbé hajlandó besétálni egy efféle ismeretlen utcába, az megint csak elutasítja, hogy kikukkantson a saját magának épített, kényelmes világ falai mögül."
(Julian Baggini)

Mindannyian másképp érzékeljük a világot, másfajta szürőn futtatjuk át a velünk történt eseményeket. Az érzékelésünk nagy mértékben függ a már megszerzett tapasztalatainktól, illetve azoktól a szabályoktól, amiket elsajátitottunk életünk során. Úgy is kifejezhetném magam, hogy mindenki más szemüvegen keresztül látja az őt körülvevő személyeket, illtve értelmezi a vele történő eseményeket. Ezzel nincs is semmi gond, hiszen minden lélek teljesen egyedi, probléma csak akkor jelentkezik, ha annyira ragaszkodunk a saját szemüvegünkhöz, hogy ezáltal nem tudunk megfelelő emberi kapcsolatokat kialakitani. Ebben az esetben azt gondoljuk, hogy a mi elgondolásunk a helyes és meg sem próbáljuk megvizsgálni az eseményeket a másik ember szemszögéből.

Minden emberi kapcsolódás minőségét nagy mértékben befolyásolja az egyén érzelmi intelligenciájának ( EQ) mértéke, ami életünk során fejleszthető. Nem tévesztendő össze az IQ-val, ami 18 éves kor körül beáll és a tanulási képességeket mutatja.  Ezzel szemben az EQ az érzelmek kezelésének képességét mutatja és folyamatosan fejleszthető, bár nem egyik napról a másikra következik be a változás. A közhiedelmmel ellentétben nem azok az emberek sikeresek, akik magas IQ-val rendelkeznek, ez az állitás csak abban az esetben állja meg a helyét, ha a magas IQ, magas EQ-val párosul.

Visszatérve a kiindulópontunkhoz, ahhoz, hogy értékes kapcsolatokat tudjunk kialakitani, viszonylag magas érzelmi intelligenciával kell, hogy rendelkezzünk. Tisztában kell lennünk saját érzelmeinkkel, meg kell értenünk a kapcsolatot érzelmeink, gondolataink és tetteink között. Képesnek kell lennünk rá, hogy egy-egy nehézség után minél hamarabb a kivánt, pozitiv érzelmi állapotba tudjunk kerülni, illetve tudjuk magunkat motiválni sikereink elérése érdekében. De ugyan olyan fontos, hogy felismerjük embertársaink érzéseit is, megpróbáljuk egy kicsit az ő szemüvegükön keresztül szemlélni a világot.

 (Rajmon Beáta)

Tudd, hogy örökkévaló vagy!

Amikor azt hiszed vége mindennek, akkor kezdődik igazán az életed. Minden nap életed hátralévő részének első napja.

 Fejleszd ki magadban a képességet, hogy el tudd felejteni múltbéli kudarcaidat, felejtsd el a csalódásaidat, s a bánatot, amelyet okoztak, de őrizd meg a belőlük származó tanulságokat. Minden kudarc, amellyel szembe kerültél, eggyel kevesebb kudarcot jelent, amelyet el kell még szenvedned a jövőben. Minden kudarc közelebb visz a célodhoz, mert minden, amit átélsz, arra való, hogy megtanítson valamire. Nincs abban semmi szégyellnivaló, ha hibát követsz el és elesel. Ám ha elesel, mindig talpra kell állnod megint, meghatározott ideáljaidnak ereje kell hogy fölemeljen. Minden kudarccal együtt, amivel szembe kerülsz, egyre erősebb lesz a jellemed, és egyre kitartóbb a lelked. Minél türelmesebben fogadod a kudarcokat, annál felszabadultabb leszel, mert a türelem és az alázatosság a nagy emberek erénye. Magad is tudod, hogy a kudarc csupán egy lépcsőfok, s ha már ráléptél minden lépcsőfokra, beléphetsz a siker végtelen mezejére. Tudd, hogy örökkévaló vagy! Tudd, hogy nagyobb vagy, mint a kudarc, sőt nagyobb mint a siker! Soha ne add fel! 

(Részlet a Koldusból királyfi könyvből)

Freund Tamás akadémikus, agykutató professzor Istenről

"...a gyermeki hitet könnyű elveszíteni, ha nem nyer megerősítést a felnőtté vált ember agyában. Az idegtudós az anyag evolúciójának a csúcsát, az agyat vizsgálja. Azt a szervünket, amelyen keresztül a lelkünk megnyilvánul az anyagi világ számára. 

És olyan funkciók produkálásra is képes, amire semmi más biológiai, fizikai-kémiai anyag nem. Ha a neurobiológus megismeri az idegsejthálózatokat, nehezen tudja elképzelni, hogyan lesznek ebből új gondolatok, hogyan tehet föl az idegsejtek hálózata olyan kérdéseket, mint hogy mi az élet értelme. Akármennyire komplex terméke az agy az evolúciónak, nem gondolom, hogy képes kitermelni egy olyan nem anyagi entitást - nevezzük elmének, éntudatnak, szabad akaratnak, léleknek, de leginkább ezek együttesének - amely irányítóként hat vissza az őt létrehozó idegsejtek hálózatára. Inkább azt tudom elképzelni, hogy, mint az anyag evolúciójának csúcsa, az emberi agy vált alkalmassá, hogy rajta keresztül a teremtő eredetű lélek meg tudjon nyilvánulni az anyagi világ és ami fontosabb, a többi lélek számára.

- A lélek tehát külső beavatkozásra került belénk az evolúció folyamán?

- Az ateista elképzelés szerint a tudat az anyagi agy működésének emergens tulajdonsága. Én úgy gondolom, az anyagnak nem lehet olyan emergens tulajdonsága, ami visszahat az őt létrehozó idegsejthálózatra. Már csak azért sem, mert ha kiveszünk egy szövetmintát az emberi agyból, és összehasonlítjuk a majom vagy a macska ugyanonnan kivett szövetmintájával, akkor közel ugyanannyi sejtet találunk, ugyanolyan típusúakat, a kapcsolódási törvényszerűségeik, a kommunikációra használt molekulák is egyformák. A fő különbség, hogy ezekből a kis agykérgi oszlopokból az emberi agyban jóval több van, mint egy majom vagy egy macska agyában. ha valaki elhiszi, hogy csak mert ezekből az egységekből jóval többet pakolok egymás mellé, a hálózat generál egy nem anyagi jellegű éntudatot, az élet értelmén lamentáló elmét, akkor azt is el kell hinnie, hogy ha chipekből kapcsolunk össze egyre többet, akkor egyszer eljutunk egy számítógéphez, ami előbb-utóbb szintén kitermel magából egy elmét, ami majd az éterből visszahat és programozza a gépet létrehozó chipek hálózatát. Ezért gondolom én, hogy az agyunk nem kitermeli, hanem befogadja az egyébként tér-idő dimenziókon kívül létező lelkünket. Az ateisták hite még nagyobb, mint az enyém, mert ők el tudják hinni, hogy az öntudatára ébredt emberi agy az ősrobbanással önmagából, önmagától és önmagáért keletkezett anyagi világ fejlődésének terméke lenne. Én ezt nem tudom elhinni, természettudományos bizonyítékaink pedig egyik álláspontra sincsenek.

- Vagyis minden további nélkül össze tudja egyeztetni istenhitét a tudománnyal.

- Érdemes belegondolni, hogy az ősrobbanás utáni első másodpercben, ha az öt fizikai állandó nem úgy van beállítva, ahogy, hanem mondjuk a gravitációs állandó néhány százezreléknyivel nagyobb, akkor az univerzum visszazuhan önmagába. Ha az atommagok belső kölcsönhatási állandója néhány milliomod részével kisebb vagy nagyobb, csak hidrogén- vagy csak héliumatomok keletkeznek, és sohasem jön létre a szénatomra épülő szerves élet. Az ateisták hiedelme szerint ez magától alakult így ki. Én inkább abban hiszek, hogy volt egy teremtő lélek, akinek valamiért eszébe jutott, hogy anyagi világra volna szükség. Ahogy a Biblia írja, kezdetben volt az Ige. A teremtő szándék. A fizikai állandókat úgy állította be, hogy hozzánk hasonló lények jöjjenek létre. a kémiai, majd biológiai evolúciós szabályai, úgy mint a természetes szelekció, nem mások, mint a teremtés eszközei. Nincs abban semmi különleges, ha egy tudós istenhívő. Inkább abban látom a különlegességet, ha egy tudós ateista. Olyan hiedelemrendszerben kell élnie, aminek én nem látom az értelmét. A legnagyobb rejtély a gondolkodó, szabad akarattal rendelkező ember keletkezésének az értelme, a lelkünk eredete, küldetése és sorsa. Ezek olyan kérdések, amelyekre a természettudomány sohasem fog választ adni. Ha pedig a hitünk más kérdésekkel foglalkozik, mint a tudomány, akkor miért ne lehetne a kettő összeegyeztethető, egymást kiegészítő?"

(Freund Tamás)

A madár dala

A tanítványok mindent tudni akartak Istenről, s ezért állandóan kérdésekkel halmozták el a Mestert. Ő ezt mondta:

- Isten az Ismeretlen és a Megismerhetetlen. Mindaz, amit Róla állítunk, a kérdéseitekre adott Összes válasz csak a valóság elferdítése.
A tanítványok nem értették:
- Akkor miért beszélnek Róla egyáltalán?
- Miért dalol a madár? - kérdezett vissza a Mester.

A madár nem azért dalol, mert valami mondandója van. Azért dalol, mert dala van.
A tudós azért beszél, hogy megértsük a szavait. A Mester szavai nem azért hangzanak el, hogy megértsük. Azokra úgy kell figyelnünk, mint a fák közt zúgó szélre, a folyó csobogásra vagy a madár dalára. Akkor a szavak felébresztenek majd valamit a Szívedben, amely felülmúl minden tudást.

(Anthony  de Mello)

Kozmikus Világkép

Mit tudtak az ősi kultúrák gerincét alkotó csillagász-fizikus papok, a hipnózissal, kristályokkal, szín és hangterápiával gyógyító beavatottak, amit mi, modern technokraták elfelejtettünk?

Talán azt, hogy a tudománynak, a művészetnek és a vallásnak egyazon látnoki energiából kell táplálkoznia, együtt kell részévé válniuk a nagy Egésznek ha az emberiséget valóban a haladás útján akarják tartani.

Egy új kozmikus világkép születésénél bábáskodunk valamennyien: a kozmosz nem egy gigantikus, halott mechanizmus, melyben az élet megjelenése csupán egy apró planétára korlátozott, véletlen balesetnek tekinthető. A világegyetem egy hatalmas, többdimenziójú, élő hologram, hatások, információk, fényrészecskék, energiamezők és elektromágneses erőterek lüktető, egymással szoros szimbiózisban működő egysége. Minden, ami létezik, minden, ami mi vagyunk, minden, amit cselekszünk, életbevágóan összeköt bennünket minden mással. Nincs külön lét és tudat, nincs külön test, szellem, és lélek. A megfigyelő és a megfigyelt, a tánc és a táncos egy és ugyanaz. A világegyetemben minden együtt él, változik és változtat, és minden manifesztáció mögött az abszolút Akarat a Teremtő Szellem időtlen rendje lakik.

(Bistey Zsuzsa)

Miben hiszel?

Nem a hit hozza meg a választ az ember imáira; az imádság akkor eredményes, ha az egyén tudatalattija rezonál az elméjé­ben megfogamzott képpel vagy gondolattal.

A hitnek e törvé­nye működik a világ valamennyi vallásában, s ezért igaz pszi­chológiai szempontból valamennyi. A buddhista, a keresztény, a mohamedán, a zsidó mind választ kaphat imájára, de nem valamely hit, vallás, rituálé, szertartásrend, szóhasználat, liturgia, ráolvasás vagy áldozatok révén, hanem kizárólag azért, mert hisznek imájukban, azaz mentálisan elfogadják az abban kifeje­zett kívánságot. Az élet törvénye a hit törvénye, a hit pedig nem más, mint az elmében megfogamzott gondolat. Ahogy az ember gondolkodik, érez és hisz, olyanná válnak elméjének, testének, környezetének feltételei. Eljárásom, módszerem annak megér­tésén alapul, hogy mit és miért teszel; ez a tudás hozzásegít, hogy tudat alatt az élet összes örömének megszerzésén mun­kálkodj. A meghallgatásra talált ima végső soron nem más, mint szíved vágyának teljesülése.

(DR. JOSEPH MURPHY - Tudatalattid csodálatos hatalma)

"A tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül pedig vak."

Beteg a tudomány, és gyengélkedik a vallás... Einstein írásaiban jóelőre figyelmeztetett egy ilyen lehetőségre, amikor azt írta, hogy a tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül pedig vak, és hogy a kozmikus vallásos érzület kell legyen a legnemesebb és legerősebb motivációvá a tudományos kutatásra. Ő tudta azt, amit tudósaink ma ismét sejteni vélnek: hogy minél mélyebben hatolunk a kozmosz titkaiba, annál erősebben érezzük egy magasabbrendű Erő jelenlétét.

Napjainkban egy döbbenetes és nagyszerű dolog zajlik tudományos berkekben is. Egyre több természettudós foglalkozik a rejtélyes valamivel, amely nem anyag és nem energia, amelynek létezését bebizonyítottuk, de érzékszerveinkkel regisztrálni, mérni, képtelenek vagyunk. Hogy miért? Mert amint megpróbáljuk mérni, megfigyelni, azonnal megváltozik, pusztán rágondolván is változtatunk állapotán. Micsoda dilemma ez számunkra! Óriási kérdőjelek között masírozunk előre, kérdéseink eretnek szemtelensége még húsz évvel ezelőtt is elképzelhetetlen lett volna. Mennyire reális a realitás? Hol végződik a tudományos "valóság", és hol kezdődik a miszticizmus? A molekulák, a fizikai valóság építőkockái valóban elektromágneses erőterek lennének? Ha ezek állapotát befolyásolja egy másik energia, az emberi gondolat jelenléte, mennyit változik ez a belső struktúra a megfigyelő energiaterének jelenlétéről? Mire gondolhatott Sir John Eccles, a Nobel-díjas neurofiziológus, amikor 1984-ben bejelentette: úgy gondolja, hogy felfedezte az emberi lélek létezésének biokémiai bizonyítékát?

- Bistey Zsuzsa -

- - - - 

Kapcsolódó írás

A lélek halhatatlanságáról - Egy Nobel-díjas tudós a halhatatlan lélek létezéséről

https://dszilvia.blogspot.com/2014/11/a-lelek-halhatatlansagarol-egy-nobel.html

A kozmikus lényeg

Valóban úgy tűnik, hogy a ma embere óriási kihívás előtt áll. Az öntökéletesítés levethetetlen terhével a vállán, lassan felnyíló tudatmezőiben az egyre nyugtalanítóbb víziókkal, sziklája szélén áll, ugrása elkerülhetetlen. Milyen különös irónia, hogy amit minden más földi lény születésével ajándékba kap - az identitást -, tőlünk megvonta a Teremtő. Feltételekhez kötve várakozik ránk, kikerülhetetlen célként integet. Ilyen közel még soha nem álltunk a célhoz.

Ősrégi tanításaink alaptétele, hogy a világ egy kozmikus transzformációs dráma. A Teremtő, az emberiség és a természet együttes törekvése az átlényegülésre. Kozmoszunk állandó mozgásban van, ez a folytonos változás végtelenül precízen irányított folyamat, világos útiránnyal emberiségünk számára: vissza kell találnunk a szent Tűhöz, amelynek egy szikrája a bennünk lobogó lélek, vissza a Szeretet forrásához, amely nekünk életet, a szabad akarat ajándékával pedig lehetőséget ajándékozott az önmegvalósításhoz.

Az út előttünk a tökéletesedés útja kell legyen amely végül is visszavisz a rég elhagyott magasabbrendűséghez. Az út másik ága csak pusztulásunkat ígérheti. Félelmetes, de legalább egyértelmű helyzet. Egyszerűbben fogalmazva: leckénk az, hogy ismét megtanítsuk az anyagnak a teremtő energia valóságát. Ahogy a Teremtő eredendően lenyúlt az engedelmes anyagba, úgy nyúlkálunk mi most az anyag börtönéből az isteni szeretet, a kozmikus lényeg felé. A találkozás pedig megszüli majd a végső Gnózist, a Tudást, az élet kiteljesedését.

Úgy legyen.

(Bistey Zsuzsa)

Menny és pokol titkai

Az öreg szerzetes az út mentén ült. Szemét lehunyta, lábát keresztbe tette, keze az ölében nyugodott, így elmélkedett.    Meditációját hirtelen egy szamuráj nyers, követelődző hangja szakította félbe: - Hé, öreg! Taníts meg, mi a menny és a pokol! Az agg először úgy tett, mintha nem hallotta volna, semmi jelét sem adta, hogy válaszolni óhajt. Ám szemhéja lassanként felemelkedett, szája szögletében halvány mosolyféle játszott, ahogy a harcos szemlátomást másodpercről másodpercre türelmetlenebbül várta a feleletet. - Te kívánod tudni menny és pokol titkait? - szólt végre. - Te, aki oly ápolatlan vagy? Kezedhez és lábadhoz szenny tapad. Hajad fésületlen, leheleted bűzös, kardod rozsdás és elhanyagolt. Csúf vagy, s fura gúnyát adott rád anyád. Te, épp te kérdezel engem mennynek és földnek titkairól? A szamuráj irtózatosat káromkodott. Kirántotta kardját, és feje fölé emelte. Arca karmazsinvörösre váltott, nyakán ujjnyira kidagadtak az erek, míg arra készült, hogy lecsapja a szerzetes fejét. - Ez a pokol - szólt halkan az öreg, épp abban a pillanatban, amikor a penge zuhanni kezdett. A másodperc tört része alatt elképedés, félelemmel vegyes tisztelet lett úrrá a marcona hadfin, meg együttérzés és szeretet e szelíd lény iránt, aki nem sajnálta kockára tenni saját életét, hogy őt taníthassa. Félúton megállította fegyverét, s szeme megtelt a hála könnyeivel. - Ez pedig - magyarázta a szerzetes - a menny.

A szabad akarat szuverenitása.

Az újraszületés filozófiájának sokak számára legnehezebben emészthető része a karma kérdése. Karma, más néven az ok és okozat törvényszerűsége, az egyéni elrendeltség, az egyéni felelősség elegánsan egyszerű megfogalmazása.

A leggyakrabban elhangzó vád a reinkarnáció ellen, hogy az embert megfosztja szabad akaratától. Hiszen ha igaz, hogy előre elrendelt végzettel születünk, ugyan mi értelme van bármiféle emberi iparkodásnak? Ennek éppen az ellenkezője érvényesül a ciklikus újraszületés rendszerében. A lélek testen kívüli állapotában pontosan tudja, milyen előélettel rendelkezik, mit és hogyan kell korrigálnia a következő születés által kapott lehetőség segítségével. Tehát egy bizonyos pontig, és éppen a lélek korábbi döntése által, tényleg elkészül a színpad a lélek újabb drámájához, de a szuverén emberi akarat szüli a végső döntést, hogy az elébe küldött lehetőségeket, előnyöket vagy éppen tragikusnak tűnő fogyatékosságot miképpen építi bele életképébe. Ebből adódik aztán az ember és ember közötti, látszólag véletlen különbségek világos magyarázata és még valami, ennél sokkal fontosabb is: annak felismerése, hogy minden negatívum, hátrány, tragédia voltaképpen semmi más, mint hatványozott lehetőség a lelki fejlődésre, múltbeli tartozásaink kiegyenlítésére.

Nem az a fontos, mi történik velünk, hanem az, hogy hogyan reagálunk a történtekre. A legnagyobb tragédiából is lehet valami pozitívat építeni, és nincs az a kolosszális lehetőség, amelyből csapdát ne kovácsolhatna az elvakult önhittség.

Amikor aztán a lélek lerázza magáról a fizikai lét korlátait, azonnal ismét az Egészet látja, múlt, jelen és jövő holografikus teljességének birtokosa lesz. Pontosan tudja, mi az, amit elért az éppen lezárult fizikai élet során, és mi az, amit egy másik, hasonló lehetőség alkalmával kell majd megvalósítania.

A szabad akarat a Teremtés legnagyobb ajándéka, a világegyetem formáló ereje. Aki egyszer átéli múltbeli létezéseinek csodálatosan precíz és logikus összefüggéseit, azonnal felismeri, hogy az Univerzum mozgató rugója nem a büntetés, hanem a szeretet, az. élet pedig nem szenvedés, hanem ajándék, lehetőség, kegyelem.

(Bistey Zsuzsa)

Az élet örök

A lélek létezett a fizikai születés előtt is, és tovább él majd a fizikai test megszűnése után. A lélek egzisztenciája teljesen független az általunk alkotott idő és tér valóságától, a három dimenzió és a lineáris idő korlátai voltaképpen a fizikai testre, a lélek átmeneti hordozójára vonatkoznak.

Érdekes itt megjegyezni, hogy a keresztény tanok mindegyike tanítja a lélek örök létét, de csak a fizikai test halála után. Viszont az öröklétnek lényegénél fogva nem lehet eleje vagy vége, az örökkévalóság egyben időtlenséget is jelent.

Az életben tervszerűség, elrendeltség uralkodik

Okkal és céllal kerülünk a földi dimenziók keretei közé, és ez az ok és cél talán a legvonzóbb ígérete ennek a világképnek: az egymást követő, és egymástól oly drámaian különböző fizikai létek célja a lélek magasabbrendűségének a fokozatos felismerése, a lelki frekvenciák állandó finomítása, míg végül ismét a bennünket megillető, a számunkra egyetlen lehetséges helyen, a Teremtő közvetlen közelében találjuk magunkat, ahonnan a szabad akarat ajándéka/átka száműzött.

Az élet törvényszerű

Újra és újra való megjelenésünk a fizikai dimenziókban sohasem a véletlen játéka. Szigorú elvek, törvények igazgatják végzetünket. Ugyanazok az örök törvények szabnak irányt a fejlődő emberi léleknek, amelyek a folyton változó világegyetemet kormányozzák.

(Dr. Bistey Zsuzsa)

Az ateista filozófia

Az ateista filozófia-professzor arról beszél a tanítványainak, mi a problémája a tudománynak Istennel, a Mindenhatóval. Megkéri az egyik új diákját, hogy álljon fel, majd a következő párbeszéd alakul ki:

Prof: Hiszel Istenben?

Diák: Teljes mértékben, uram.

Prof: Jó-e Isten?

Diák: Természetesen.

Prof: Mindenható-e Isten?

Diák: Igen.

Prof: A bátyám rákban halt meg, annak ellenére, hogy imádkozott Istenhez, hogy gyógyítsa meg. Legtöbbünk törekedne arra, hogy segítsen másokon, akik betegek. De Isten nem tette ezt meg. Hogyan lehetne akkor jó Isten? Hmm?

Diák: (a diák hallgat)

Prof: Erre nem tudsz választ adni, ugye? Kezdjük elölről, fiatalember. Jó-e Isten?

Diák: Igen.

Prof: Jó-e Sátán?

Diák: Nem.

Prof: Honnan származik Sátán?

Diák: Istentől?

Prof: Így van. Mondd meg nekem, fiam, van-e bűn ebben a világban?

Diák: Igen.

Prof: A bűn mindenhol jelen van, nemde?

Diák: Igen.

Prof: És Isten teremtett mindent. Így van?

Diák: Igen.

Prof: Tehát ki teremtette a bűnt?

Diák: (a diák nem válaszol)

Prof: Vannak-e betegségek? Erkölcstelenség? Gyűlölet? Csúfság? Mindezen szörnyű dolgok léteznek ebben a világban, ugye?

Diák: Igen, uram.

Prof: Tehát, ki teremtette mindezeket?

Diák: (a diák nem felel)

Prof: A tudomány állítása szerint 5 érzékünk van, melyekkel felfogjuk és megfigyeljük a dolgokat magunk körül. Mondd meg nekem, fiam! Láttad-e már valaha Istent?

Diák: Nem, uram.

Prof: Mondd meg nekünk, hallottad-e már valaha a te Istenedet?

Diák: Nem, uram.

Prof: Érezted-e már valaha a te Istenedet, megízlelted-e a te Istenedet, vagy érezted-e már a te Istened illatát? Különben is, volt-e már valamilyen kézzelfogható tapasztalatod Istenről?

Diák: Nem, uram, attól tartok nem.

Prof: És mégis hiszel benne?

Diák: Igen.

Prof: A tapasztalati, igazolható, bemutatható bizonyítékok alapján a tudomány kijelenti, hogy a te ISTENED nem létezik. Na, erre mit mondasz, fiam?

Diák: Semmit. Nekem csak a hitem van.

Prof: Igen. A hit. Pontosan ezzel van problémája a tudománynak.

Diák: Professzor, létezik-e a hó?

Prof: Igen.

Diák: És létezik-e a hideg?

Prof: Igen.

Diák: Nem, uram. Nem létezik.

(Az események ezen fordulatára az előadóterem elcsendesedik.)

Diák: Uram, lehet sok havunk, még több havunk, túlhevíthetünk valamit, vagy még annál is jobban felhevíthetjük, lehet fehér havunk, kevés havunk, vagy semennyi havunk. De nem lesz semmink, amit hidegnek hívnak. 458 fokkal tudunk nulla alá menni, ami a hó nélküli állapotot jelenti, de annál lejjebb nem mehetünk. A hideg nem létezik. A hideg szót a hó nélküli állapot jellemzésére használjuk. A hideget nem tudjuk lemérni. A hó: energia. A hideg nem AZ ellentéte a hónak, uram, hanem a hiánya.

(Az előadóteremben ekkor már egy gombostű leejtését is meg lehetne hallani.)

Diák: És mi van a sötétséggel, professzor? Létezik-e a sötétség?

Prof: Igen. Hogyan beszélhetnénk AZ éjszakáról, ha nem lenne sötétség?

Diák: Ismét téved, uram. A sötétség valaminek a hiányát jelzi. Lehet kis fényünk, normális fényünk, nagy erejű fényünk, villanó fényünk, de ha sokáig nincs fény, akkor nincs semmi, s azt hívjuk sötétségnek, így van? De a valóságban a sötétség nem létezik. Ha létezne, még sötétebbé tudnánk tenni a sötétséget, nemde?

Prof: Tehát, mire akarsz rámutatni mindezzel, fiatalember?

Diák: Uram, azt akarom ezzel mondani, hogy a filozófiai eszmefuttatása hibás.

Prof: Hibás? Meg tudod magyarázni, miért?

Diák: Uram, ön a kettősségek talaján mozog. Azzal érvel, hogy van AZ élet, utána pedig a halál, van egy jó Isten és egy rossz Isten. Az Istenről alkotott felfogást végesnek tekinti, mérhető dolognak. Uram, a tudomány még egy gondolatot sem tud megmagyarázni. Elektromosságot és mágnesességet használ, de sohasem látta egyiket sem, arról nem is szólva, hogy bármelyiket megértette volna. Ha a halált AZ élet ellentéteként vizsgáljuk, akkor tudatlanok vagyunk arról a tényről, hogy a halál nem létezhet különálló dologként. A halál nem az élet ellentéte: csak annak hiánya.

Diák: Most mondja meg nekem, professzor: azt tanítja a diákjainak, hogy majmoktól származnak?

Prof: Ha a természetes evolúciós folyamatra célozol, akkor természetesen igen.

Diák: Látta-e már valaha az evolúciót a saját szemével, uram?

(A professzor mosolyogva megrázza a fejét, kezdi látni, MI lesz a vita kimenetele.)

Diák: Mivel eddig még senki sem látta AZ evolúciós-folyamatot végbemenni, sőt azt sem tudja bizonyítani, hogy ez egy folyamatos történés, azt jelentené mindez, hogy ön a saját véleményét tanítja, professzor? Akkor ön nem is tudós, hanem prédikátor.

(Nagy zajongás támad az osztályban.)

Diák: Van-e valaki az osztályban, aki látta már valaha a professzor agyát?

(Az osztály nevetésben tör ki).

Diák: Van-e itt valaki, aki hallotta már a professzor agyát, érezte, megérintette azt, vagy érezte az illatát?.... Úgy tűnik, senki nem tette. Tehát, a tapasztalati, állandó, kimutatható bizonyítékok megalapozott szabályai szerint a tudomány kimondja, hogy önnek nincs agya, uram. Ne vegye tiszteletlenségnek, uram, de hogyan adhatnunk így bármilyen hitelt az előadásainak? 

(A teremben síri csend. A professzor a diákot nézi, arca kifürkészhetetlen.)

Prof: Azt hiszem, hit alapján kell elfogadnod, fiam.

Diák: Erről van szó, uram! Ember és Isten között a HIT a kapcsolat. És ez mindennek a mozgatója és éltetője.

A diák... Albert Einstein volt.

- forrás: eloremenyseg.hu -

- - - - - - - 

„A tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak.”

- Albert Einstein -

Szepes Mária: A szeretet

Kértem Istent, vegye el a gőgömet, és Isten azt felelte: Nem.

Azt mondta, nem az Ő dolga, hogy elvegye: az én dolgom, hogy feladjam.

Kértem Istent, tegye egészségessé béna gyermekemet, és Isten azt felelte: Nem.

Azt mondta: A lelke egészséges, a többi ideiglenes.

Kértem Istent, adjon nekem türelmet, és Isten azt felelte: Nem.

Azt mondta: A türelem a szenvedés mellékterméke: nem adható, csak kiérdemelhető.

Kértem Istent, adjon nekem boldogságot, és Isten azt felelte: Nem.

Azt mondta: Ő áldást adhat, a boldogság rajtam áll.

Kértem Istent, vegye el tőlem a fájdalmat, és Isten azt felelte: Nem.

Azt mondta: A szenvedés eltávolít a földi dolgoktól, és közelebb hoz hozzám.

Kértem Istent, növelje nagyra lelkemet, és Isten azt felelte: Nem.

Azt mondta: növekednem egyedül kell, ő majd megnyes néha, hogy gyümölcsözőbb legyek.

Kértem Istent, segítsen, hogy szeressem az embereket, ahogyan Ő szeret engem.

És Isten azt mondta: No végre egy jó gondolat!

(Szepes Mária)