Miért fontos számunkra a szellemtan?

A szellemvilág a fizikai világ felett egy másik dimenzióban létezik. Felépítése szinte azonos a fizikai világ felépítésével.

Hermész Triszmegisztosz nagyon szépen megfogalmazta:

„Való igaz, nem kétséges és bizonyos: ami lenn van, egy és ugyanaz, mint ami fenn van, egy  és ugyanaz, mint ami lenn van. Hogy az Egyetlen csodái megvalósuljanak és ahogy minden Egyből keletkezett, az Egy elgondolásából, úgy hasonul minden létező ehhez az Egyhez, amiből származik a Nap az Atyja, a Hold az Anyja, a Föld a Dajkája. Íme Teremtő Atyja minden teljességnek, ereje végtelen, mikor anyaggá válik válaszd el a földet a tűztől, a ritkát a sűrűtől, nagy gonddal és áhítattal a földről az égbe száll és onnan a földre, útjában fenn és lenn erőit magába felvéve. Így a világ minden dicsősége a tied lesz és eloszlik mind a sötétség körülötted. Lám az erők ereje ami minden teret betölt és minden anyagot áthat: így lett a világ megteremtve, melynek számtalan csodálatos hasonmása létezik és ismétlődik az elmondott erő hatására. Miért is a nevem Háromszor Hatalmas Hermes; mert a világ mindhárom bölcsességét bírom. Vége beszédemnek a Nap működéséről.”

Joggal kérdezhetnénk, hogy miért fontos számunkra a szellemvilág és a szellemtudomány megismerése? Képzeljük el azt, hogy egy távoli utazásra készülünk, melyben elhagyjuk örökre lakóhelyünket és egy új országot választunk magunknak. Utazás előtt célszerű tájékozódni arról az országról, arról a népről ahova tartunk. Érdemes megismerni nyelvüket, szokásaikat, életüket. Miután elkerülhetetlenül egyszer meg fogunk halni, el fogjuk hagyni fizikai testünk börtönét ez az utazás elkerülhetetlen lesz a számunkra. Ha nem tájékozódunk már a határon, a „vámon” elbukunk.

Nézzük meg, hogy mit ír a Biblia erről Máté Evangéliumában::

„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;

Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.

Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.”

A „határon” azaz a halálon nem vihető át földi kincs, semmi ami rozsdásodik. Sok embertársunknak ez komoly problémát okoz, mert nagyon ragaszkodik a megszerzett javaihoz, komoly kötéseket hoz létre ezzel magának. Sokan ezért is nem akarnak hinni a szellemvilág létezésében, mert kényelmesebb a tudatunk elől elhallgatni, mint tudomást venni róla, elfogadni a létezését. Azt hiszik sokan, ha nem vesznek róla tudomást, akkor az nem létezik. A törvények nem betartása komoly következményekkel járhat. Azért mert nem veszünk róla tudomást az attól függetlenül még létezik. Egy egyszerű példával illusztrálva, ha valaki nem ismeri el a gravitáció törvényét, az ugorjon ki a nyolcadik emeletről és rá fog jönni, hogy a törvény igenis létezik! Csak lehet, hogy erre repülés közben fog felismerésre jutni és akkor már túl késő!

Visszatérve a „határon” (halálon) történő áthaladáshoz, a szabályokat ismerve csak szellemi kincseket lehet átvinni. Mik ezek? A szeretet és a szeretettel létrehozott állapotok, melyeket a gyakorlatban váltottunk valóra.

Mi is a szeretet? Erre szintén a Bibliában találunk Pál Apostol levelében megfelelő magyarázatot:

„Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.

És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.

És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.

A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.

Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt,

Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;

Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.

A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszűnnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik.

Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás:

De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.

Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.

Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.

Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.

Kövessétek a szeretetet, kívánjátok a lelki ajándékokat, leginkább pedig, hogy prófétáljatok”

Nagyon fontos a számunkra, hogy az Igét a gyakorlatba kell átültetni, a valóságban kell alkalmazni. Hiába tudja valaki a Szentírás minden sorát fejből, ha egyetlen sorát sem élte meg a gyakorlatban, ezzel az egész élete céltalanná válik vele.

Az emberi élet nagyon rövid, nincs időnk a tévutakra. Minden alkalmat meg kell ragadni arra, hogy fejlődésünket elősegítsük és erre a szellemvilág segítsége a legalkalmasabb. Felkészítenek minket, közlik a szabályokat a szellemi élethez, de legfontosabbat is elmondják. Azt, hogy miképpen éljük le most az életünket, mi a fontos a számunkra.

Jézus mikor lejött közénk azt mondta: „helybenhagyom a Mózesi Törvényeket, de egyet teszek még hozzá: szeressétek egymást” És ez a szeretet a feltétel nélküli szeretet. Amikor nem azért szeretem a másikat, mert szeret engem, hanem azért, mert szeretem, Szeretem akkor is ha ellenségem.. Ezzel többet tud nekem segíteni mint ártani, mert rajta keresztül lehetőséget kapok a gyakorlatban szeretetem kiterjesztésére!

Van egy zsidó közmondás: ha egy ember életét megmentetted, akkor az egész világot megmentetted vele. Szeretetünk kiáradásával nagyon sok ember életét meg lehet menteni. Nagyon fontos dolog tudni azt, hogy két ember közt a legrövidebb út a mosoly!

Természetesen nem könnyű ezt a gyakorlatba átültetni. Nagyon sok erőpróbának vagyunk kitéve, ha egyik próbán átmegyünk akkor következik a másik. Mediális úton, belső hang megszólalásával vagy intuícióval sok segítséget kapunk a szellemvilágtól. Sok esetben könyvet adnak a kezünkbe, vagy az lábaink „véletlenül” egy megfelelő tanfolyamra, előadásra visznek be. Itt kihangsúlyoztam a „véletlen” szót, mert sokan véletlennek hiszik a velük megtörténteket, de véletlenek nincsenek. Amikor a kezünkbe kerülnek a szellemi törvények valamilyen formában vagy közléseket kapunk, azok komoly előkészítő szellemi munkák eredményei, mint az sem véletlen kedves Barátom, hogy most e sorokat olvasod!

Visszatérve a kiinduló gondolatunkhoz Rudolf Steiner soraiban megtaláltam összefoglalva azt a gondolatot, hogy miért fontos számunkra a szellemtan:

„A szellemtan, ha valóban az emberek szívében fog élni, át fogja hidalni a
fizikai és a szellemi világ közötti kezdeti szakadékot, hogy éppen ez lesz a
szellemtannak az életben kifejtett hatása, ez lesz az értéke az életben. A
szellemtudománynak az meg valóban csak a kezdete, amikor az ember abban
látja a dolgoknak lényeget, hogy megtanuljon néhány szellemtani fogalmat és
gondolatot, például az emberi lény részeit vagy azt, hogy mi mindenben
részesülhet az ember a szellemi világból. Csak ha már tudjuk, hogy hogyan
nyúl bele a szellemtan egész életünkbe, akkor teremti meg a hidat a fizikai
és szellemi világ között, de akkor valóban, gyakorlatilag is megteremti azt.
Akkor majd nem csak passzívan viselkedünk azokkal szemben, akik átmentek a
halál kapuján, hanem aktív kapcsolatban maradunk velük, eleven
érintkezésében és tudunk nekik segíteni. Ehhez azonban szükséges, hogy a
szellemtant bevigyük az emberek tudatába, ha a világunk egészet nézzük,
ahhoz egyaránt hozzátartozik a fizikai lét és a fizikaiság fölötti szellemi
lét, s hogy az ember nemcsak azért van a földön, hogy születése és halál
között összegyűjtse saját magának a fizikai lét gyümölcseit, hanem azért is,
hogy felküldje a fizikaiság feletti világba azt, amit csak fizikai síkon
lehet megtapasztalni, ami egyáltalán csak ezen a síkon létezhet!
Itt a földi életben úgy tűnik a szellemtan csak teória, csak egy olyan
világnézet, amit az ember azért tesz magáévá, mert érdekli. Halálunk után
viszont ez az a fáklya, amely a halál és az újraszületés között bevilágítja
a szellemi világot! Aki itt a földön megveti a szellemtant, az nélkülözni
fogja ezt a fáklyát; halála és újraszületése között le fog tompulni a
tudata. Aki tehát szellemtudományokkal foglalkozik, az nemcsak elméleteket
gyárt, hanem eleven dolgok művel. A szellemtudomány úgyszólván az élet
fáklyája! A szellemi tanítások tartalma itt a földön fogalmak és eszmék
formájában jelenik meg, ezek azonban halálunk után eleven erőkké válnak!”

Elnézést kell kérnem, ha sok idézetet használok fel a tanulmány összeállításához, de nagyon sokan foglakoztak szellemtannal és komoly mélységekben, így célszerű az előttem élt vagy most élő szellemtanosok munkáját is felhasználni azon  közös cél érdekében, ami az embertársaink felvilágosítását szolgálja!

Nagyon fontos tudni, hogy a földi életben a földi és szellemi törvényeknek kell megfelelni, a szellemi életben kizárólag szellemi törvényeknek.

Életünknek meghatározó  eleme a következő mondat.

„Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.”

A földi törvényeknek meg kell felelni és nem szabad szellemi törvényekre hivatkozva azokat megszegni. Ha megszegjük azokat hiába várunk a szellemvilágból segítséget, a törvények megszegésének következményeit nekünk magunknak kell fizikailag elviselni. Sugallatokkal, figyelmeztetésekkel kapunk intő jeleket, de szellemi érettségünktől függ, hogy ezeket mennyire érzékeljük. Fontosabb a szellemi tudásunkat beépíteni fizikai életünkbe, de ezekre majd később visszatérek. Ilyenek például a megszállottság elkerülése, védelmek, fehér-fekete mágiák

Nézzünk egy pár nagyon fontos szellemi törvényt, amit érdemes átérezni és betartani:

Ne ölj.   „Aki egy embert megszégyenít úgy, hogy arcába kergeti a vért, az annyi, mintha megölte volna”. Ugye milyen könnyű „ölni”?

Amikor képes vagy önmagadat kedvesen és türelmesen elfogadni és szeretni, akkor könnyebb lesz másokat feltétel nélkül szeretni.

A Csan-Tao törvénye:

Az aggyal és vérkeringéssel rendelkező lények életének tisztelete.

A józanság megőrzése.

Az állatok és emberek bántalmazásának tilalma.

A rászedés ( becsapás ) tilalma.

A megszégyenítés tilalma.

A fölösleges beszéd tilalma.

A szenvedések csillapításának kötelessége.

A vállalt lelkigyakorlatok betartásának kötelessége.

Íme a legfontosabb törvény a világ összes vallásával egyezően.

Szász Ilma könyvében gyönyörű párhuzamot találtam ezekhez az írásokhoz,

( A nagy vallások végső üzenete ):

Konfuciusz (Beszélgetések 15, 23)   Amit  nem kívánsz magadnak, azt ne tedd másnak se.

Hillel (Sabbath 31a)  Ne tedd mással, amit nem akarsz, hogy veled tegyenek.

Jézus (Mt.7 12., Lk 6 31.)  Amit tehát szeretnétek, hogy emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük.

Iszlám ( an-Nawawri 40 Hadit 13)  Senki sem igaz hívő közületek, amíg nem kívánja testvére számára ugyanazt, amit magának kíván.

Dzsainizmus ( Sutrakritanga 1.11.33)  Úgy bánjon az ember a világ minden teremtményével, ahogy szeretné, hogy vele bánjanak.

Buddhizmus (Samyuta Nikaja V. 353.35-354.2) Ami se nem kellemes, se nem örvendetes számomra, hogy okozhatnám azt valaki másnak.

Hinduizmus (Mahabharata XIII. 114.8) Nem volna szabad úgy viselkednünk másokkal szemben, ahogy az nekünk magunknak kellemetlen volna. Ez az erkölcs lényege.

A szellemtudomány, szellemtan ezeknek a közléseknek felismerése, a tiszta forrásból történő táplálkozás, mely mindegy, hogy milyen nép – vagy vallási csoportnál van jelen, a forrás ugyanaz. A szellemtan megismerésével közelebb jutunk saját magunk és a körülvevő világok megismeréséhez, felismeréséhez. Lehetőségünk van kapcsolatteremtésre, ráláthatunk a szépségére és a veszélyességére is. Miután ami „lenn az fenn és fordítva”, így a szellemvilágban is megtalálhatók a gonosz erők, melyek gátolni akarják fejlődésünket. Ezért is fontos ezeknek az erőknek a felismerése és elkerülése.

(Karsay István)

Ecce homo – íme, az ember!

Íme, az ember! – mutatott Pontius Pilátus a

tövessel megkoronázott Jézusra, akinek nem sokkal később szembe kellett néznie a halállal. Kicsit ilyen az ember is, jóllehet tövisei, tüskéi, korbácsai és ruhája inkább a karmájából fonódik köré, mintsem valódi ágakból és szíjakból. De hasonlatosak vagyunk mi, emberek, Jézushoz, mert ránk is vár a nagy megpróbáltatás és megmérettetés: a halál torka.

Holisztikus és spirituális nézetem szerint az ember egy csodálatos hármasságból áll: testből, szellemből és lélekből. A test önmagában csupán egy eszköz, lényegében az anyagi világ ajándéka, melyre azért van szükségünk, hogy a fizikai világot érzékelni tudjuk: tapintással, szaglással, hallással, látással és ízleléssel. A testünkön keresztül tudunk érzéki-fizikai tapasztalatokat szerezni. Testünk tehát egy hasznos teher, ami a fizikai létmódunkhoz elengedhetetlen és amellyel foglalkoznunk kell, ha sokáig szeretnénk ebben a világban időzni.

A testünket folyamatosan karban kell tartanunk, mert különben megbetegszik és tönkre megy.

A testünket óvnunk és védelmeznünk szükséges, hiszen a világ elemi erői és a szociális környezetünk nem mindig veszi kellőképpen figyelembe szükségleteit és igényeit, de hála Istennek, van egy önmagára figyelő énünk, amely igyekszik gondoskodni testi szükségleteink kielégítéséről.

A test azonban önmagában annyira bonyolult, hogy szinte nulla a valószínűsége, hogy a periódusos rendszerből megismert néhány elemből csak úgy összerakódjon. Tulajdonképpen a spirituális szempontból nézett világban a testet magasabb rendű

összetevők alkotják, illetve építik fel. E magasabb összetevőinket –mert hogy minden ember kivétel nélkül rendelkezik velük –isteni részeknek is nevezhetjük. Eme isteni komponenseink a szellem és a lélek.

Az emberi szellem nem csupán a fejünkben székelő gondolkodni képes tudatot jelenti, hanem attól lényegesen többet. Az emberi szellem egy olyan tudatforma, mely képes a magasabb dimenziókban, vagyis a fizikai érzékszerveken túli világokban szabadon mozogni és érzékelni az ott zajló folyamatokat. A szellemünk egy csodálatos találmány, mert önmagát érzékeli, de nem csupán a földi létben, hanem a túlvilágon is. Túlvilágnak vagy másvilágnak a nem földi világokat nevezem. Ugyanúgy használhatnám a szellemi világ kifejezést is, mert az anyagin túl, illetve a

fizikai világban rejtetten mindig is jelen van az isteni szellem. Természetesen

más és más formában nyilvánul meg az isteni lény a világban: teremtményeken

és élettereken keresztül. Ezzel tehát csak arra utalok, hogy amennyiben elfogadjuk, hogy egy szuperintelligens létforma részei vagyunk, akkor abba beletartozik minden tokkal vonóval. Isten vagy Teremtő, aki végtelenül sokféleképpen nyilvánul meg. Ő alkotja a világokat: túlvilágot és evilágot egyaránt, plusz a teremtményeket: növényeket, állatokat, embereket azok minden alacsonyabb rendű és magasabb rendű összetevőivel. Ekképpen az emberi szellem egy nem anyagi része az embernek, amely modern kifejezéssel élve a szoftver, ami egyfajta programként fut bennünk.

A szellemünknek sokféle megközelítése létezik. Az emberi szellemről van szó, amikor egóról, én-tudatról, személyiségről, tudatalattiról, árnyékról, tudatról vagy tudatosságról beszélünk. A tudatunk fénye, a megvilágosodás, a gondolkodás egyes funkciói, az emlékezet, vagy épp a feledékenység, a jellemünk és a magatartásunk mind-mind ennek a szellemnek nevezett isteni részünkön múlik. Ez lehet fejlett és fejletlen, e szerint lehetünk buták és okosok, érzékenyek és érzéketlenek, szóval az érzékelés és a viselkedés, a felfogásunk és a gondolkodásmódunk

egy jelentős részét a szellemünknek tulajdoníthatjuk.

Az ember azonban még egy magasabb rendű összetevőt tudhat magáénak. Ez pedig a lélek. A lélek olyan, mint egy csodálatos tudat bennünk, amelyik nagyon-nagyon összetett. A lélek szintén egy isteni tudatforma

a szellemhez hasonlatosan, csak más a szerepe és a feladata. A

lelkünk tárolja magában a valódi isteni lényeget. A lelkünk alkotja a valódi individuumunkat.

Tehát személyiségünk mögött ő az igazi egyéniség, ami az egyediségünket, a páratlan mivoltunkat adja. De a lélek tárolja magában azokat a képességeket és adottságokat, hajlamokat, amelyek előző életeinkből magunkkal hoztunk erre az életre. A lélek tehát az ösztönösségünket, a rejtett tehetségünket is tárolja, amelyért nem kell külön megdolgoznunk, vagy amit nem kell külön megtanulnunk. A lélek adja a békét, a nyugalmat, a bölcsességet, az igazi tudást és a szeretetet. A lélek örökké tudatos az emberben, de rezgései olyan finomak, annyira magasak, hogy nem mindig érzékeljük, mert a hétköznapi tudatunk erre sokszor nem

képes. A lélek tárolja magában a karmánkat is, azt a fajtát, amit a leszületésünk, illetve a testet öltésünk során vállalt életfeladatként szeretnénk megvalósítani. Tehát a lélek határozza meg a célokat és tartalmazza a célok megvalósításához

szükséges eszközöket. A lélek tehát a hardvere az emberi lénynek

(Száraz György)

Hermetika

Ha meg akarjuk magyarázni, hogy mit jelent a Teremtés egy ezoterikus felfogásban, vagyis az emberiség  különböző szent hagyományaiban, akkor először is segítségül kell hívnunk egy olyan univerzális rendszert, mely a Hagyománnyal foglalkozik  -  a Hermetika rendszerét.

A Hermetika egy olyan vallási-filozófiai rendszer, mely az emberiség össz-szellemi hagyományát vizsgálja és analitikus, komparatista módszerekkel összegyűjti a hasonló elemeket és gondolatokat, melyek saját rendszerének alapjait képezik, s melyet Hagyománynak nevez. A Hagyomány olyan abszolút princípium, mely egy mindenek felett álló, minden további történelmi-, vallási-, művészeti-, vagy akár tudományos jelenség abszolút alapjául szolgáló és annak hátterében megbúvó univerzális rendező elv. Így nincsenek megfogható határai, mivel áthatja az egész világ összes jelenségét. A Hermetika tehát az össz-kultúrák ezoterikus tanításainak komplex rendszere, mely a térben és időben egymástól távol eső tanítások közös elemeit vizsgálja, és ebből épít egy abszolút rendszert. A Hermetika módszere így abban áll, hogy a Hagyomány abszolút elemeire mutat rá az egyes adott jelenségek tárházában. Elkülöníti és beazonosítja a különböző vizsgált szakrális hagyományok és egyéb rendszerek általános elemeit és egy végtelen hosszú analógiás listát hoz létre, mellyel rámutat arra az abszolút elvre, mely az egyes partikuláris, kulturálisan megnevezett manifesztációk mögött áll. Ebből következik, hogy a Hermetika bár saját rendszerét abszolútnak tekinti és a teljességre törekszik, mégsem tudja megvalósítani azt, hiszen lehetetlenség egy adott univerzális idea teljes analógiás azonosságait megnevezni, hiszen fel kéne sorolnunk az összefüggésbe hozható filozófiák, vallások, hiedelmek, hagyományok és tudományok összes egy azonos elvre utaló elemét.

Ahhoz, hogy pontosan értsük a Hermetika fogalmát, el kell helyeznünk az európai szellem-történetben. Azt mondhatjuk, hogy a Hermetika felöleli az európai Hermetizmust, Misztikát, Ezoteriát és Tradíciót, továbbá a nem európai ezoterikus hagyományakat is (mint pl.: az iszlám Szufi, hindu Tantra, kínai Ji-King, taoista Alkémia, stb.), és a különböző kultúrák vallási-, mitikus hagyományait is (pl.: kezdve az egyiptomi mágiától, a sumér-akkád valláson, a görög mítoszokig, stb.). Mégis meghatározó eleme az európai hagyomány, ezen belül is a Hermetizmus. Természetesen a Hermetika nemcsak a Hermetizmus nagy alakjainak gondolatait tekinti magáénak, hanem (korábbi és) későbbi szerzők munkásságát is. Így a teljesség kedvéért végig kell szaladnunk Európa ezoterikus történelmén, felmutatva azokat a szerzőket, kiknek munkásságára épít a Hermetika.

A Hermetizmus mint speciális reneszánszkori filozófiai irányzat sem egységes, hiszen megkülönböztetünk korai- és kései-hermetizmust. A korai-hermetizmus a Corpus Hermeticum gyűjteményben található Hermes Trismegistosnak tulajdonított tanításokat elemezte és interpretálta; hozott létre kommentárirodalmat. A kései-hermetizmus azonos eszméi miatt beemelte rendszerébe korának nagyobb ezoterikus, gondolati rendszereit (pl.: a Neoplatonizmust, a Neognoszticizmust az Alkémiát, a Kabbalát, Tarotot, Asztrológiát és Mágiát), ezért nevezik Okkultizmusnak is. Ezért azt mondhatjuk, hogy a Hermetika is egyiptomi eredetre vezeti vissza magát - Hermész Triszmegisztosz tanításait veszi alapul, de magába olvasztja az olyan önálló filozófiával és praxissal rendelkező ezoterikus rendszereket, mint a Kabbala, Tarot, Alkímia, Mágia, Asztrológia,  Szufi, Tantra, Ji-King, stb..

Ezekben a rendszerekben az a közös, hogy minden hermetikus rendszer elfogadja a világ mikro-makrokozmikus azonosságát, vagyis hogy az ember és a kozmosz valójában egyazon princípium, analógiába hozható látszólagos különbözőség. Ezt mondja ki Hermes Trismegistos Tabula Smaragdinája:

“Verum est, certum et verissimum, quod est, superius, naturam habet inferioram et ascendens naturam descendentis.”

“Kétség nélkül való, biztos és igaz, hogy ami fent van az megfelel annak ami fent van, és ami fent van az megfelel annak ami lent van.”

Mi tehát a Hermetika? A Világ és az Ember abszolút valósága, univerzális rendszere, mely nem más mint a Teremtett Világ titkos tudása, vagyis az a princípium, amit a Hermetika Hermésznek vagy Pánnak nevez.

Hermész a mindenség. A Hermetikában, csakúgy mint minden más Hagyományban, ő a mindenható, isteni egyisten aspektus. Nincs is más mint Hermész - minden történés ő benne történik. Minden Ő megváltozott alakjában. Változó arcával számtalan alakban megjelenik: Az Alkímiában Ő az Alkímia. Nemcsak, hogy ő a Merkúriusz, de ő a Vénusz, a Nap és a Szaturnusz is. Mint Szaturnuszt "Sol Niger"-nek nevezik az Alkímiában, ezért ő a Fekete Nap. (Hermész planetáris aspektusait persze nem fizikai értelemben kell érteni, hanem mint allegóriákat, melyek a tudat és a világ különböző fázisait jelenítik meg.) Ő az aki megjelenik különböző ‘álruhákban’ egyik arcából a másikra változva - ő volt az egyiptomi Hermes Trismegistos, ő volt Asklepios, vagy Imhotep, ő maga volt Toth, és Toth tanítványa, de néha Toth apja és fia is. Helyenként ő volt Agathodaimon vagy Agathodaimon mestere. Néha úgy jelenik meg mint Asklepios Imhotes, mely a történelmi Imhotep, Hélopolisz építője Asklepiosszal való egyesítését jelenti, hasonlóképpen Hermészhez, aki Agathodaimon fia lett. Nem az egzakt személy számít, hanem ezeknek a szimbólumoknak az elválaszthatatlan egymásba játszása és komplexitása. Ezért Hermész egyben Pán is, aki a görög mitológia és más, a kozmosz és a tudat eredetét vizsgáló írások szerint (pl. Hésziodosz), az Istenek első generációjához tarozik, akik megelőzték a kozmosz keletkezését. Ő a Teremtés előtti progenitor létező mind a mikro-kozmoszban csak úgy mint magában a makro-kozmoszban. Néha leegyszerűsítik mint olyan figurát, aki megjelenik a mikro-makro- és mezo-kozmosz rendszerében, de igazából ő a rejtett negyedik arculat - a mindent egyesítő, isteni aspektus. Ő a létező és nemlétző feletti abszolút aspektus.

Hermész figurája ezért igen korai jelenség; ő a Káosz progenitor létezője, Pán aspektusában. Jobban megértjük mit jelent ez, ha megnézzük mit jelent a Pán. A pan szó azt jelenti, hogy minden. Ezért ő reprezentálja a Világmindenség minden arculatát; a Fizikai Világot, a Lelki Világot, az Ideák Világát, és a mindenek felett álló Isteni Egy szféráját is. Ebben a minőségében Gnosis-nak hívják, mely inkább a “létezés” egyik állapota (már rég messze a létezés felett járunk), mint egy megnevezhető létező. Mint a legelső, isteni, örök teremtő elvet Pan pangenitor-nak nevezik - ő  “a mindent teremtő”, de nevezik Pan panfager-nek is, “a mindent elpusztító”-nak is. Mint az univerzum örök mindenség aspektusa, a világ két alapvető aspektusának megnyilvánítója, a Teremtésé és a Pusztításé. Mint Pán sötét aspektusa ő lesz Dispater, az Alvilág Atyja, Dis királya. Mint látjuk Pán olyan ambivalens figura mint Toth-Hermész-Merkúriusz: van egy sátáni arculata, a szaturnikus, Sol Niger arc, a víz alatti világ káoszának arca, az alvilág arca; és van egy szellemi, Nap arca - a létezés feletti mindenség arculata.

Hermész tehát maga a Világ, maga a Hermetika Rendszere. Mint ilyen az univerzális ember prototípusa, archetípusos képzete. Mint Világ kétfajta arculatot tükröz - az Ember kétfajta arcát : az isteni és sátáni arcot. Hogy az isteni valóságot kutató ember melyiket teszi sajátjává az a Hermetika Tudományának módszertani kérdése lesz. A Hermetika abszolút célja az ember spirituális- és szellemi valóságának megtalálása és kiterjesztése a teljesség felé. Mint ilyen, tudományos módszert kínál az ember teljességének elérésére. Ezen tudományos praxis jelentős részét képezik a Hagyomány Ezoterikus Rendszerei, mint olyan univerzális rendszerek, melyek felfedik az ember rejtett szellemi képességeit, és rávilágítanak a világ rejtett arculatára. Olyan “okkult titkokat” tárnak fel, melyek elzártak a hétköznapi tapasztalástól - kinyitnak bizonyos mágikus Kapukat. Azonban önmagukban nem kínálnak abszolút módszert vagy értelmezési megoldást ezen új tudati-tereket illetően. A fokozatos, beavatási rendszereken alapuló hermetikus praxis lesz az módszer, mely lehetővé teszi a mágikus rendszerek által feltáruló tudás-tartományok célszerű használatát, keretet szabva az amúgy önmagukban nem megálló tudati tapasztalatoknak. Ezért a Hermetika eszközszinten foglalkozik mágikus rendszerekkel. Amivel a Hermetika túllép az ‘egyszerű’ Mágián az az, hogy nem áll meg az ebben feltárulkozó élményvilágnál, hanem módszert ad ezek megértésére és kezelésére - túlmegy rajtuk az isteni, örök pont irányába. A Hermetika a teljes igazság kutatása - az ember teljességének keresése: a testi-, lelki-, szellemi-tökéletesség megvalósításának tudománya.

(Tarr Dániel)

A tudatra ébresztés energiája

A fizikai, lelki és szellemi egészség az erő, az energia állapota. Ez az, amely élettel tölti be az emberi tudat rendszereit.

Minél több bennünk az életenergia, annál magasabb tudatállapotban vagyunk, annál közelebb vagyunk Önmagunkhoz, és a Logoszhoz (A Kozmikus Világegyetem Isteni Teremtőjéhez).

Ez az életenergia pedig nem más, mint az emberi lélek minősége, mely egyenlő a bennünk élő önzetlen szeretettel.

Úgy mint minden látható dologban, az emberben a lélek az, ami a formát és az életet egyesíteni képes. Ha a lélekben az egyensúly felbomlik, akkor a szellem és az anyag, vagyis az élet és megnyilvánulása nem tud szabadon összekapcsolódni egymással. Ekkor a harmónia hiányáról, azaz betegségről beszélünk.

A betegség egy felszabadítási folyamat, mely minden statikus, megkövesedett ellensége. Vele szemben az ember helyes gondolkodása a nem ellenállás (ami nem egyenlő a megadással vagy feladással!). A betegség felszabadítja az embert a személyiség negatív "beidegződéseitől", hiedelemrendszerével átszőtt diszharmónikus működésétől.

Másképp szemlélve a betegség tisztulási folyamat is, egy felszabadulás lehet. Minden betegség az elfojtott lélek szabadon áramló életének blokkolásával alakul ki. A lélek életének zavartalanul, akadályok nélkül kellene átáramolnia a forma mindegyik részén az emberi lényben. Ha blokk alakult ki, akkor ennek feloldása a lélek felszabadítása lesz a szellem és a forma (fizikum) között. Lelkünk mindig a tökéletes boldogság és szeretet szintjén van, és ott rezeg nagyon magas frekvencián, csodálatos fényt bocsátva ki magából.

A betegség mindig jelzésként jelenik meg, hogy az anyagban (fizikai testben) maradt tudat felébredjen és kiemelkedhessen. Ha a lélek szabad áramlásában álló tudati blokk feloldódik, akkora az egész ember rezonanciája megemelkedik, ennélfogva egész lényének fénye is erősebb, ugyanakkor finomabb és tisztább lesz. A gyógyulás során a tudati blokk feloldódik, így a sűrű, nehéz, és alacsony rezgésszámú fizikai anyag rezonanciája, fénye és energiája emelkedik a gyógyult emberben, egyenes arányban a tudatszintje emelkedésével.

Ha nem komolyabb betegségről van szó, akkor a fizikai test szintjén tudatszint emelkedéshez társulhatnak egyéb heves, tisztító hatású tünetek is. Ezek nagyon rövid ideig, maximum néhány órát, esetleg napig tarthatnak. Ilyenek például: jelentéktelen hőemelkedés, múló fejfájás, hányinger, hányás, fájdalmak átmeneti felerősödése, hasmenés, bőrkiütés, stb. Érzelmi labilitás és ok nélküli rövid lehangoltság is előfordulhat. Jellegzetességük azonban, hogy amilyen hirtelen látszólag ok nélkül jöttek, olyan gyorsan el is múlnak egyik napról vagy percről a másikra. Ugyancsak hasonló tüneteket tapasztalhat az ember egy tisztító böjt alatt is, ha ezt tudatosan teszi. Utána testileg, lelkileg egyaránt másnak érzi magát, megkönnyebbülve és felszabadulva. Szintén a tisztító hatású tüneteket igazolja a természetgyógyászatban az a közismert reakció, amit kezdeti rosszabbodásként ismerünk a gyógyulási folyamat megindulásakor. De általánosan ismert a gyógyfürdőzők "fürdőreakcióként" megjelenő tünetegyüttese is.

Tudatszint emelkedés nemcsak konkrét, fizikai szinten jelentkező betegségből való gyógyuláshoz társul, hanem az egyén által megélt komolyabb lelki traumákhoz, vagy krízisekhez is, melyből szinte teljesen új emberként "születik" meg, más világlátással, érzelmekkel és gondolatokkal. Ilyenkor általában átértékelődnek a vélemények, emberi kapcsolatok, és az ember teljesen máshogyan látja a dolgokat, önmagát és környezetét. Egész lénye sokkal "szelídebb", finomabb, harmónikusabb és szeretetteljesebb lesz. Az átélt fájdalmak által megy át ezen az átalakulásokon és lesz alázatosabb, szerényebb, vagy mondhatnánk úgy is hogy egyben tapasztaltabb és edzettebb. Ha ez a szeretet, alázat, önzetlenség és szerénység tudással párosul az emberben, akkor megismerheti Önmagát, és rátalálhat az egységre, mely végtelen boldogsággal párosul, tudata közelíthet a Buddha szint felé.

Az ember önmagával való szembesülését katarzisnak hívják. A mai kor embere ezt az élményt inkább csak irodalmi művekből ismeri. Erről szólnak a múlt egyik legnagyobb léleklátójának, William Shakespeare-nek a művei is, aki az ősi görög beavatási szertartások emlékét az újkori kultúrába hozta. Darabjai a lélek megtisztulásáról, vagy elbukásáról szólnak (Macbeth, Hamlet, Lear király, Otello). Az ember katarzis során megéli azt a szenvedést, lelkének legmélyebb "poklait", ahonnan már nincs tovább. Ha eljut erre a pontra, akkor lerázza magáról énjének legtaszítóbb negatív tulajdonságait, megnemesedve újjászületik. A katarzis minőségi változást szül, rendet teremt, az ember tudata transzmutálódik (változik, fejlődik), emelkedik.

Hamvas Béla, Keresztes Szent János és Böhme ezt az állapotot a "lélek sötét éjszakájának" nevezi. San Juan de la Cruz úgy írja le a lélek éjszakáját, hogy az akkor jön el, amikor Isten kapcsolatba kívánja hozni az embert az Isteni Szellemmel (Felsőbb Önmagával). Azt mondja, hogy ez a mélységes alázat és hála ideje, amely átalakítja a kétségbeesést szeretetté. Ezt fejezi ki a görög metanoja szó is, sőt a keresztény hit bűnbánata és megtérése is erre az állapotra utalhat. A latin mondás "Súly alatt nő a pálma" által szintén egyértelmű lehet az asszociációnk.

A katarzist a mai kor embere a betegség fájdalmában, szenvedésében éli át leginkább, - sajnos ezt sem tudatosan - így a lelki tisztulás (a szenvedés által) a test tisztulását is maga után vonja, amely a gyógyulását jelenti. Sajnos legtöbb esetben nem az árnyoldalunk megélésére és integrálására törekszünk, hanem a "megúszásra". Sokszor igen nehezünkre esik beismerni jellemhibáinkat, személyiségünk negatív aspektusait. Kevesen ismerjük a katarzis tudatszint emelő hatását és még kevesebb ember hajlandó keresztülmenni rajta, ugyanis ez a szembesülés mindig fájdalommal jár (lelki), és a legnagyobb őszinteséget követeli meg tőlünk.

De a betegség nem kell hogy szükségszerű legyen!

Mert a katarzis, a személyiség megtisztulása tudatosan is megélhető, önismerettel!

(Dr. Bíró Dénes)

A tudat ébresztője - Dr. Bíró Dénes:

James Redfield: A mennyei prófécia - Kilenc felismerés + Film

Sokan tekintenek úgy a könyvre és a filmre, mint gyakorlati útmutatóra.

 A perui őserdő mélyéről, az ősi romok közül titokzatos kézirat kerül elő. Csodálatos, az ember, sőt az egész emberiség életét megváltoztató eszmék olvashatók a szövegben. A több ezer éves próféciák megjósolják, hogy a huszadik század végén az emberiség fejlődésében döntő fordulat megy végbe. A Kézirat által előrevetített kilenc felismerés mindenki számára elhozza a megvilágosodást.

A Kézirat azonnal felkelti a tudományos világ és kalandorok érdeklődését. A hivatalos körök, köztük a katolikus egyház vezetői mindent elkövetnek, hogy a Kézirat ne kerüljön nyilvánosságra. Egy fiatal amerikai férfi teljesen gyanútlanul kerül az események középpontjába, és rövid idő alatt kulcsszerepet kap a hiányzó, Kilencedik Felismerés felkutatásában. Közben beutazza Peru vadregényes tájait, az Andok csúcsai között rejtőző templomromoktól a szegény kisvárosokig, ahol csodálatos módon mindig megtalálja azt, aki hajlandó segíteni rajta akkor is, amikor fegyveres üldözői elől menekül.
Épp ez a Kézirat próféciáinak lényege: a csodák természetes velejárói az emberi létnek: nem hinni kell bennük, hanem támaszkodni rájuk.

 Lássuk a próféciákat, amelyek elhozzák nekünk a megvilágosodást. Ez természetesen nem a szó szerinti prófécia, ez itt már a „paraszti” változat, mert őszintén megmondom, szerintem ezeket előbb érti meg az ember agyilag, lélekben, szellemileg, mintsem képes legyen azt szavakba önteni. Így igyekeztem úgy „lefordítani” a próféciákat, hogy mindenki számára értelmezhetők legyenek, azért kerültem a speckós szavakat is, de természetesen a tartalom, a jelentés nem veszett el:

 

1. felismerés:

Nincsenek véletlenek. Minden okkal történik, még akkor is, ha sok esetben elsőre nem látjuk át az eseményeket. Léteznek jelek, amelyek vezetnek bennünket. Felismerjük a sorsszerűséget, a sorsszerű találkozásokat, visszaköszönnek az előző életbeli ismerőseink.

 
2. felismerés:

Ha elfogadod, hogy nincsenek véletlenek, kinyílik előtted a világ és spirituálisan felébredsz. Megváltozik a gondolkodásmódod. Megérted a világ és az univerzum működését. Felismered életed valódi magasabb rendű célját. 

 

3. felismerés:

Mindennek és mindenkinek van energiája, minden isteni energiából áll. Ezt az energiát (az aurát) láthatjuk, érzékelhetjük, formálhatjuk, irányíthatjuk. Amire a figyelmünket fordítjuk, azt tápláljuk energiával. 

4. felismerés:

Adott számunkra egy hatalmas, szent energiaforrás, de ettől a legtöbben el vagyunk vágva. Éppen ezért az emberek egymás energiáját használják fel, szívják el. Nincs meg bennünk a biztonságérzet és gyengének érezzük magunkat. Ennek okán manipuláljuk egymást, csakhogy így elgyengítjük a másikat. Ráadásul ez az oka a világban zajló háborúknak és az általános konfliktusoknak, mert energiához akarunk jutni. 

5. felismerés:

Csakhogy energiát nem csak más emberek által szerezhetünk vagy veszítünk el. A félelem, a bizonytalanság érzete, az erőszak is energiavesztéssel jár. Viszont a szeretet rengeteg energiát ad. Illetve, ha képesek vagyunk a dolgok szépségét meglátni és megállni, megfigyelni, tudunk önfeledten örülni, akkor megnyílunk az előbb is említett nagyobb, az isteni energiaforrás számára és misztikus átalakulásban lesz részünk. Olyankor elönt bennünket a végtelen energia, a szeretet és kapcsolatba kerülünk a felsőbb énünkkel, vagyis tudatossá válunk. 

6. felismerés:

Már azzal is megnyitjuk magunkat az említett forrás számára, ha nem vesszük el mások energiáját, felhagyunk a hatalmi harcokkal. Meg kell szabadulni attól, hogy manipuláljunk másokat, mindenáron elakarjuk nyerni a figyelmüket, megfélemlítsük embertársainkat és örökösen hibákat keressünk a másikban. Ezekkel mind energiát vonunk el. Mint ahogy azzal is, ha „passzívan” vonunk el energiát önsajnáltatással, bűntudat keltéssel, az együttérzés szándékos kiváltásával. Helyettük fel kell fedezni a küldetésünket és megérteni, hogy azért vagyunk itt, hogy egymáson segítsünk és hogy az emberiséget erre az új tudatossági szintre emeljük. Ezen a szinten már elérjük a teljes önkontrollt.

 
7. felismerés:

Csak a tudatos önfejlesztés, a belső látás követése által ismerhetjük meg azt, hogy igazából kik vagyunk és mi a célunk, hogy hová kell mennünk. Amint felismerjük a személyes életcélunkat, megkapjuk hozzá az útmutatást, a segítséget is. Ez történhet álmok, megérzések, víziók, „véletlenek” formájában, tehát jönnek majd a misztikus egybeesések és elindulunk sorsunk beteljesítésének útján. 

8. felismerés:

A cél többek között az, hogy megtanuljuk feltölteni az embereket, segíteni nekik és közben útmutatást fogunk kapni. Minél többen ismerjük fel ezt és lépünk be a közös célba, új evolúciós áramlatot, új kultúrát hozunk létre és egyre magasabb energetikai állapotba kerülünk, egyre tisztább lesz a látásunk. A gyerekeknek rengeteg energiát kell adni, hogy kialakuljon a biztonságérzet és az egészséges önbizalom. A párkapcsolatot és minden más kapcsolatot fel kell szabadítani a hatalmi harcok alól. Más emberek felemelése ( a saját felsőbb énjükhöz és életcéljaik megértéséhez segíteni őket) által növekszik a saját szellemi szintünk is. Érdemes ezt csoportosan tenni és a kollektív erőre támaszkodni, ahol osztozhatunk az energián.

9. felismerés:

Amint elkezdünk folyamatosan energiát adni, annál több fog beáramlani. Ezáltal növeled a rezgésszintedet, ami a megvilágosodáshoz vezet. Hogyha a spiritualitás ezen ösvényén haladunk, akkor beteljesíthetjük az ősrobbanás óta tartó evolúció valódi, igazi értelmét és célját, vagyis hogy az emberek az energiájukat használva képesek felemelkedni egy magasabb „faji” szintre. Addig emelhetjük az energiáinkat, a rezgésünket, a tudatunkat, hogy a létezés legmagasabb dimenziójába juthatunk, ami által a mennyország láthatóvá válik, és már fizikai testünkben oda kerülhetünk, illetve megélhetjük azt. Onnantól kezdve a két dimenzió eggyé válik és az ember kilép az élet-halál körforgásából.

 

- forrás:Wadolowski Balogh Orsolya -  arkadia.hu -

- - - - - - -

Mennyei Prófécia - teljes film: 

https://www.youtube.com/watch?v=okLgNpSqKi0   

Az imádkozás lényege és módja.

Ha hívő lélekkel megpróbálunk olyan szeretetteljessé és könyörületessé válni, mint amilyen földi működése idején Jézus volt, aki az ima által állandó összeköttetést tartott Istennel, egy boldog élményben lehet részünk. 

Viszont nekünk arra nincs felhatalmazásunk, hogy Istennél közbejárjunk másokért, de imádkozhatunk értük. Az ima teljes hódolatának különös tisztelettel és határtalan hálával hajthatunk fejet, mert megismertük Isten végtelen szeretetét, így ez számunkra az imádat tárgyát képezi. Az ima szinte a világ összes vallásában fontos és az imádat része is egyben. Ez nem azt jelenti, hogy Jézushoz imádkozunk, aki majd továbbítja az imáinkat Istenhez, hanem azt, hogy az Atyához fohászkodhatunk egyszülött fia nevében, elismerve ezzel Jézus óriási szerepét és kulcsfontosságú segítségnyújtását. Az idő múlásával az imádságra szólító lélek visszhangra találhat a bennünk, majd nagy figyelemmel követve az imádkozás lényegét válaszolhatunk Isten szavára is. Amikor az apostolok imádkozni látták Jézust, észrevették rajta, hogy milyen kimondhatatlan élmény számára az imádkozás. Ezért kérték az Urat, hogy tanítsa őket imádkozni. Ekkor Jézus megtanította az apostolokat az Atyával való beszélgetésre. Ennek ellenére a hívők többsége úgy gondolja, hogy az imádkozás lényege a bizonyos szövegek elmondása és az egyes zsoltárok eléneklése által lehetséges. Ezért unják néhányan az imádságot, de kötelezettségüknek érzik azt, hogy ügyes-bajos dolgaikat ezen keresztül elintézzék. Inkább helyesebb megoldásnak tartsuk az imádságra a feltétel nélküli barátkozást, hiszen azt az embert, akit elfogadunk, azzal szívesen mindig elbeszélgetünk, elmondjunk neki gondolatainkat, megosszuk vele örömeinket, vagy éppen bánatainkat, megbeszéljük vele terveinket, netalán gondjainkat is, miközben a következő találkozás boldogságérzetét előkészítve Istenhez is szólhatunk. Jézus földi működése idején mindenkit barátjának tartott és elvárta másoktól is, hogy barátként tiszteljék egymást. Ezért arra bíztatta őket, hogy olyan bizalommal forduljanak hozzá, mint ahhoz az emberhez, akivel bizalmas baráti viszonyba kerülhetnek. Gondoljunk csak arra, amikor a jóbarátok beszélgetnek, nem nagyon keresgetik a helyes szavakat és nem formálgatják hivatalossá a mondatokat. Gyakran félmondatokból is megértik egymás gondolatait, szándékait és cselekedeteit. Ilyenkor egy arckifejezés többet mondhat, mint a legszebb szavak egyike. Ebben a formában az imádkozás szentélményekkel teli gazdagságot adhat, amivel megőrizhetjük belső békénket és nagyon bensőséges baráti kapcsolatot teremthetünk. Hiszen az igazi barátság nem érdekközösség, hanem a valódi lelkek társasága. A barát nem valamit ad, hanem valakit, vagyis önmagát adja. Kitágítja a maga lelkének határait, így feltárulnak előtte a szeretetből való szolgálat meg sem látott területei is. Jézus semmilyen feltételt nem szabott a baráti szeretethez csak egyszerűen megmutatta, hogy kell igazán önfeledten imádkozni, amellyel szívünkben hordozhatjuk az Isten szavát. Minden imádságban fontos, hogy ne csak szóljunk Atyánkhoz, hanem Isten hozzánk intézett szavát meghalljuk. Ilyenkor nem szükséges a csodálatosan megfogalmazott szavakra figyelni, mivel elég szöveg nélkül gondolatban szólni, vagy pedig rágondolva csak együtt lenni vele. A kimondott szavak nélkül gondolkodva végzett imádkozás egyfajta elmélkedés is egyben. Tehát az imádkozás lényegének és módjának belső gondolati, szóbeli megnyilvánulásai ezek.

(Szemesi Csaba)

Az Életed Te Írod

Életed célja az, amit annak hiszel. Küldetésedet TE magad szabod ki saját magadnak.

Életed, pedig az lesz, amivé teszed, és soha, senkinek nem lesz joga ítélkezni feletted.

A saját palatábládhoz tartozó palavessző a TE kezedben van.

Ha a múltban csupa ostobasággal írtad tele a táblát, töröld le szépen.

Törölj ki minden régi emléket,
amely nem szolgálja jelenlegi életed.

Légy hálás azért, hogy idáig eljutottál,
és kezdd újra!

Immáron itt a tiszta tábla, az újrakezdés előtt.
Kezdd hát újra! Itt és MOST.

Találd meg az örömödet az életben, és légy boldog

Isten arra teremtett, hogy megéld a lét örömét.

Csak olyan dolgokat csinálj,
amelyek örömmel töltenek el.

Csináld azt, amit szeretsz

Ez a legegyszerűbb módja annak,
hogy átéld az öröm érzését.

Tedd fel magadban a kérdést: „Miben lelem örömömet?”

ha megtalálod a választ,
és átadod magad annak a bizonyos tevékenységnek,
a vonzás törvénye lavinaként zúdítja majd RÁD
az örömteli embereket, körülményeket és eseményeket,
és mindezt azért, mert magad is az öröm frekvenciáján rezegsz.

A belső vidámság valójában a siker fűtőanyaga.

Minden, ami örömmel tölt el, újabb jó dolgokat vonz az életedbe.

Bármerre is indulj, jól döntesz

Ez a választás szabadsága.

A Te táncodat senki más nem táncolhatja,

a Te dalodat senki más nem énekelheti,

és a Te történetedet senki más nem írhatja meg.

A Föld Neked forog.

Az Óceánok Neked áradnak és apadnak

A madarak Neked énekelnek.

Minden gyönyörűség, amit látsz,
minden csoda, amit tapasztalsz, Érted, Neked van.

Nézz körül.

Ebből az egészből semmi sem létezne, ha Te nem lennél.

Ne feledd: Életed tábláját Te írod tele, méghozzá azzal, amivel akarod.

Egyetlen dolog van: Jól érezni Magad-Most!

(Forrás: vonzastorvenyetrening)

A 12 életfeladat

1. Elfogadás

Képesek vagyunk elfogadni önmagunkat, másokat és a sorsunkat.

Jellemző az elfogulatlanság, az előítélet-mentesség.

2. Alkalmazkodás

Képesek vagyunk megújulni, nem ragaszkodunk a megszokotthoz, nem vagyunk a múlt foglyai. Jellemző a rugalmasság, a spontaneitás, a nyitottság.

3. Jótékonyság

Képesek vagyunk önzetlenül adni. Nem csak anyagiakat, hanem időt, figyelmet, tiszteletet stb. Jellemző a segíteni vágyás.

4. Kommunikáció

Képesek vagyunk figyelni, megérteni a másikat. Jellemző a tiszta, őszinte, erőszakmentes kommunikáció.

5. Alkotás

Képesek vagyunk mindenben észrevenni a szépséget és törekedni a kreativitásra.

Jellemző kezdetben az önkifejezés, majd az alapvető életigazságok művészi megfogalmazása, végül az „életművészet” megvalósítása.

6. Körülhatárolás

Képesek vagyunk meghúzni a saját határainkat, kialakítani saját egyéniségünket.

Jellemző az önállóság, a magabiztosság, a bátorság.

7. Integritás

Képesek vagyunk egy belső harmónia kialakítására.

Jellemző, hogy összhangban van a következő 4 terület életünkben: amit hiszünk, amit gondolunk, amit mondunk, amit teszünk.

8. Hit és Bizalom

Képesek vagyunk hinni önmagunkban, embertársainkban és a gondviselésben.

Jellemző, hogy bízunk saját értékeinkben, valamint hiszünk egy transzcendens vezettetésben.

9. Igazság

Képesek vagyunk felismerni az illúzió fátyla mögött a valódi igazságot.

Jellemzően fáradhatatlanul kutatjuk a válaszokat az élet nagy kérdéseire, és képesek vagyunk elfogadni mások igazságát is.

10. Megbocsátás

Képesek vagyunk az elnéző lelkület kifejlesztésére, a feltétel nélküli megbocsátásra.

Jellemző a pozitív életszemlélet, az életöröm, az élet szeretete, a hála alkalmazása.

11. Szeretet

Képesek vagyunk önmagunkat elfogadni, értékelni, tisztelni, szeretni és ilyen mértékben a másik embert is.

Jellemző egy fejlődés a feltételekhez kötött szeretettől, a feltétel nélkül is szeretetig.

12. Teljesség

Képesek vagyunk a létezést egyre inkább nem polaritásokban – jó-rossz; fény-árnyék stb. – felfogni, hanem Egységben megélni.

Jellemző a tudatosság, az individualitás megőrzése.

Ha fő életfeladatunkat megtaláljuk és megoldjuk, akkor már „gyerekjáték” a többit is megvalósítani. Szert teszünk egy belső erőre, valamint az életünket az öröm, a harmónia, a szeretet és a szabadság jellemzi.

(Váradi Tibor)