S mert
vándor vagy, minden nap tovább kell menned az úton, mely egyetlen célod, tehát
lelked és a lelkedben elrejtett isteni tartalom megismerése felé vezet.
Nem
könnyű ez. Gondold csak meg, milyen sokfajta csábítás hívogat útközben, hogy
megpihenj, félbeszakítsd utadat, mással törődjél! Szép nő áll az út mentén és
bájos mosollyal int feléd. Tested és érzékeid felelnek e hívásra, szeretnél
elvegyülni e szép testtel és átadni magad a kéj édes bódulatának. De tudnod
kell, hogy a hiú és kéjes pillanatokat a teljes kietlenség és tanácstalanság
követi. Mert lelked mást akar, s mikor tested megéteted egy másik test fülledt
fűszerével, a lélek éhes és szomjas marad. Pénz, érdemrendek, címek, rangok
akadnak utadba: de mit kezdesz mindezzel, ha a figyelem, fáradtság, idő, mely a
világi elismerés ára, elvonja lelked legjobb erőit az isteni megismerésétől?
Cimborák kurjongatnak az út mentén, s hívnak magukkal, kaján vállalkozásra
biztatnak: mit nyerhetsz minden üzleten és szórakozáson, ha a játékasztal vagy
a kocsmaasztal mellett vesztegelsz, s közben lelked kínzó sürgetéssel kérdi:
"Miért lopod itt az időt? Mindez gyermekes és aljas. Tovább kell menned,
hiszen dolgod van." Körülbelül így szól hozzád az élet, minden nap, minden
pillanatban - megpihenni hív, kéjelegni, szórakozni, kielégülni a hiúságban és
hatalomban. De mikor nem ez a dolgod! Vándor vagy és minden nap tovább kell
menned. Nem tudhatod, meddig élsz, s egyáltalán lesz-e időd, eljutni utad
végcéljához, lelked és az isteni megismeréséhez? Ezért menj minden nap tovább,
sebes lábakkal és szegényen is. Mert vándor vagy.
(Márai
Sándor: Füves könyv)