Meg
tudja nekem valaki mondani, hogyan működik a világ?
Klímaválság, élelemválság, energiaválság. Pénzügyi válság.
Klímaválság, élelemválság, energiaválság. Pénzügyi válság.
Interjú
László Ervin professzorral.
– Hadd kezdjek
egy elég merész kérdéssel! Úgy gondolom, hogy Ön azon kevesek egyike, akik
értik is, hogy mi megy végbe a világban. El tudná kérem magyarázni nekünk, mi
történik ma a világban?
Nem
egyszerű. De úgy gondolom, van egy alapvető tényező. Egy olyan világot
teremtettünk, ami gyorsabban változik, mint ahogyan mi felfogjuk. Összefonódik:
ezt úgy szoktuk kifejezni, hogy globalizálódik, de ennél többről van szó:
túlhaladja a megszokott közösségi tereket és kereteket.
Régen az
egy adott közösséghez tartozó emberek rendelkeztek a közösséghez szükséges
mentalitással, értékekkel, látásmóddal, és törődtek egymással, érezték az
összetartozást; és a világ többi része valahogyan ezen a körön kívül esett
számukra.
Az emberek
úgy gondolkodtak magukról, hogy csakis egy bizonyos csoportnak a tagjai: csak
egy falunak, egy városnak, egy régiónak, egy nemzetnek, csak egy kontinensnek a
részei. És ez volt a világlátásuk, a világuk.
Ma azonban
a világunk ezekből a hagyományos szerveződési rendszerekből egyre csak
összetettebb egymásba kapcsolódásokba lép, egyre több és több területen, és az
emberek gondolkodásmódjukkal ezt még nem érték utol.
Ez a
sok-sok érdekcsoport a világban, ez a sokféle emberi közösség, mindannyian
saját egyéni érdekük maximalizálására törekednek és lényegében mind semmibe
veszik a többiek igényeit, vagy csak érintőlegesen veszik azokat figyelembe.
Figyelembe
kellene venni azt is, hogy ez a világ nagyon aprólékos módon
finomhangolt. Rendkívül könnyen kihozható az egyensúlyából. Jelenleg
fenntarthatósága határán áll. Globális világot teremtettünk, mentalitásunk
azonban még mindig lokális. Ez a probléma gyökere.
– Igen.
Hogyan segíthetnek nekünk a kvantumfizika felfedezései megérteni, hogy mi is
zajlik a világban?
Oly sok
mindent nyerhetünk a kvantumfizika révén, de az egyik legalapvetőbb, mely
véleményem szerint a legfontosabb, az az, hogy összeköttetésben vagyunk.
Az
úgynevezett Newton-i tudomány szerint minden lokálisan történik, azaz minden
csakis itt, egy bizonyos időben és térben történik és ezek az események csak
mechanikus törvények által vannak kapcsolatban egymással (amiket például az
elektromagnetikus kapcsolatok révén is ismerhetünk).
Ma azonban
az információ révén már globális összeköttetésben állunk. Miközben
tényleges fizikai kapcsolataink még mindig lokálisak.
A
kvantumfizika pedig felfedi előttünk, hogy a kapcsolataink nonlokálisak.
Egymást átszövőek, összefonódóak. Túllépnek a Newton-i, mindennapos,
háromdimenziós téridő-valóságon.
Az
összefonódások olyanfélék, mint egy hologram: egy hologramban minden elem egyszerre
jelen van minden másik elemben. Minden történés egyszerre zajlik.
Tehát ha
szembemegyünk, ha észlelünk, ha ráhatást gyakorlunk bármilyen részre, akkor ez
minden többi részre azonnali hatással lesz.
A
tradicionális társadalmak tudták, hogy mind kapcsolatban állnak
egymással és a természettel, a kozmosszal. Ők még érezték ezt a
kötődést.
Mára egy
olyan buborékot teremtettünk, egy olyan eltérést az egészséges ösztöneinktől,
amely szerint az egész világ csak mechanisztikus, mint egy gépezet, és minden
úgy működtethető, mint egy helyi, anyagi elven működő gépezet, mely szerint: ha
itt megnyomunk egy gombot, csak itt működik.
Azonban ma,
ha benyomnak egy gombot, az mindenhol változást hoz.
– Én a
magam küldetésében olyan embereket igyekszem találni, akik tervekkel
rendelkeznek a változtatáshoz.
Felismertem,
hogy olyan sok ember van, akik annyira jók abban, hogy felhívják a figyelmet
arra, hogy mi nem működik, de csak maroknyi ember van, akinek terve is van a
változtatásra.
Tudomásomra
jutott, hogy harminc éve Ön számos tervvel lépett elő, példaként a “Célok az emberiségnek”
című tanulmányával, de ezeket újra és újra figyelmen kívül hagyták, különösen
az ENSZ-en belül.
És azt
értettem meg ebből, ahogy beszéltük is, hogy ez a politikai akarat hiánya miatt
volt így. Szóval mi is a politikai akarat valójában?
A politikai
akarat az a mentalitás, hogy vagyunk “mi” és vannak “mások”. Ez a gondolkodás
nagyon elidegenítő, amely így fest: “A saját érdekeimet kell képviselnem”, egy
olyan helyzetben, ahol vagyok “én” és vannak “mások”.
A “mások”
vagy barátok, vagy ellenségek, vagy partnerek, vagy közömbösek, de nem hozzánk
tartozó, és nincs egy közös “mi együtt” mentalitás.
Ezért a
politikai akarat az, hogy kristály tisztán képviseljük azt, ami a “mi
érdekünk”, az “én érdekem”, az “azonnali érdekem”.
Dolgoztam
például az ENSZ-ben 7 évig, kutatási igazgató voltam, a legkülönfélébb
projekteket terveztük meg, és a hatalmon lévő emberek egyénenként azt
mondták, csodálatos, ebbe az irányba kellene haladnunk, de amikor oda
jutunk, hogy ténylegesen cselekedjünk ezek alapján, akkor az úgynevezett
nemzeti érdekeket, vagy helyi érdekeket érvényesítik.
– Ez
volt az a pillanat, amikor felismerte, hogy a tudatosság az, aminek legelőször
változnia szükséges?
Nincs más
út.
Régen
barátokkal találkozókat szerveztünk, gyakran diskuráltunk arról, hogy mit
kellene tenni a világért. Különböző terveken, projekteken dolgoztunk, és
esténként csalódottan egybegyűltünk, és azt mondtuk, már megint nem használtak
fel ezekből semmit. És akkor beszélgetünk tovább és éjfélre rájövünk, hogy hogy
igen, még mindig nincs meg a politikai akaratuk. Ekkor még társalgunk egy
kicsit és éjjel 2-re rájövünk a megoldásra, hogy mindez azért van, mert nincs
meg a kellő tudatossági szintjük.
Akkor azt
mondtam, hogy hát miért nem kezdjük akkor a tudatossággal? Ne várjunk annyi
ideig! Inkább nézzünk szembe az ügyben a legfőbb problémával egyenesen annak
gyökerénél!
– Mi a
tudatosság?
A
tudatosság számomra a látásmódod önmagadról és a világról, amely megmondja
neked, hogyan élj.
Alapvetően
a tudatosság az egy mentalitás. A tudatosság a világnézeteden alapuló
mentalitás. Megmondja az értékeidet, és az értékeid megmondják, hogyan
cselekedj.
Sokszor nem
vagyunk tudatában ezeknek az értékeknek, de a tudatosság, pontosabban
fogalmazva a tudatosan élés az az, hogy felismered, hogy mik az értékeid, és
ezekkel összhangban is cselekszel.
Mivel
meghatározza, hogyan élsz, ezért a tudatosság a kulcs ahhoz, hogy hogyan
működik a világ, mert a világ az emberek interakcióin keresztül él. Minden
egyes ember interakciója alkotja a világot.
–
Szóval akkor mi a legfontosabb és legbehatásosabb dolog, amit
megcselekedhetünk?
Egy kicsit
klisészerű, de ez egy jó klisé: amit Ghandi mondott: “Változtasd meg saját
magad!” Ebben az esetben: “Változtasd
meg a mentalitásodat.”
Világunk egy nagyon finom egyensúlyra állított világ, amely kényszerű
válaszutak sokaságának határán áll, ezért szükségszerű, és lehetőség
van rá, hogy pillangóhatással éljünk.
A
világ sorsa nem megjósolható, de befolyásolható. Egy kicsiny fluktuáció a válságos pillanatokban
befolyással lehet a nagy egész végkimenetelére.
És ez lenne
a pillangóhatás. A pillangóhatás azt jelenti, hogy egy apró, parányi fluktuáció
a levegőben még egy olyan parányi is, amit egy pillangó szárnycsapásai okoznak,
képesek láncszerűen okozni egy olyan légáramlatot, légörvényt,
amely felduzzadhat és megváltoztathatja az éghajlat-rendszert.
–
Jelenti ez azt is, hogy rendelkezésünkre áll a hatalom az egész rendszer
megváltoztatására?
Igen,
megvan rá az erőnk. Ám nem minden esetben. A rendszernek nagyon kritikus
fázisban kell lennie ahhoz, hogy megváltoztatható legyen. Máskülönben a
rendszer megvédi a státuszkvóját.
Ezt az
állapotot a válság létállapotaként ismerjük. De amint tudjuk, ahogy a szó kínai
megfelelője emlékeztet bennünket, a “krízis” szó egyszerre jelent veszélyt és
lehetőséget.
A
válság az átalakulás lehetőségpontja. Ezen a ponton, igen, a jelképes pillangó
megváltoztathatja az egész rendszert.
A
rendszerelmélet a következőt fedi fel: minden egyes rendszerszintű változás
esetén a változás a perifériáról érkezik.
Tudjuk
azt például a biológiából, hogy amikor van egy ökorendszer, ami többé már nem
képes fenntartani magát, akkor a győztes fajok nem a központi fajok
közül mutálódnak ki, és a rendszeren belüli megjelenésük nem nyilvánvaló.
A
mutációk a periférián élő fajokban ütik fel fejüket, melyek folyamatosan
mutációkat termelnek. Ezek a mutációk, ezek a fajok mielőtt a centrummá
válnának, a központ szemszögéből “reményteljes torszülöttek”.
A
jelenlegi rendszer számára torszülöttek, nem normálisak. De reményteljesek,
mert elképzelhető, hogy amikor a rendszer változik, akkor
átveszik az irányítást.
– Akkor
igaz az, hogy erősebbé válhatunk, mint bármikor az emberiség történelmében?
Kivételes
esélyünk van most erősnek lenni, mert most esélyünk van arra, hogy tudatosan,
bár nem a legjobb szó, az emberiség sorsának irányítóivá váljunk, nem
uralmi módon értem, és hogy az egész fajunk sorsát irányítsuk, vezessük.
Megvan
a lehetőségünk, van esélyünk, hogy tudatos ráhatással éljünk, döntő, életbevágó
ráhatással, mert az átalakulás ideje folyamatban van.
– De
akkor miért érezzük magunkat még mindig gyakran tehetetlennek és
összezavarodottnak?
Mert még
mindig úgy tűnik, mintha a világ egy hatalmas gépezetként működne, amely saját
pusztulásába menetel, saját vesztébe rohan. Saját válságpontjába. Valóban
így tűnik.
Ugyanakkor vessünk
egy pillantást az új mentalitásra, az újgondolkodású társadalmi csoportokra:
nagyon sok módon ezek már sokkal inkább az összekapcsolódáson alapulnak, a
közös hullámhosszra kerülés fontosságának felismerésén.
Van
valami, aminek hatására változnak az emberek. Ha összeveted ezt a feltörekvő kultúrát a tíz vagy
akár a húsz évvel ezelőtt született generációk kultúrájával, szemmel
látható, hatalmas a különbség.
Legyél a
periféria, tartozz a kulturális élretörők közé! Legyél a felébredő
pillangó!
Higgy
nekem, ha össze tudod hozni az újgondolkodású társadalmi rétegeket, hogy
erősebbé váljanak, az fogja megváltoztatni a világot.
Minél több
ember kezd el másképpen élni, annál inkább fog példájuk terjedni: ők kínálják
az alternatívát.
Teremtsd
meg magad az alternatívát!
–
Tehát egyszerűen csak
éljük az új világot?
Legyél
az új világ. Legyél a változás. Igen.
Hozd
össze az embereket, hogy lássák, hogy van értelme. Hogy teljes emberré tesz!
Történelmi
feladat ez. Kihívás, amelynek megválaszolására születtél!
(forrás:
exopolitikamo.wordpress.com)
Interjú László Ervin professzorral - videó