Egy kislány fulladás utáni emlékei

A halálközeli élményem 5 éves koromban történt Oroszországban, ahol születtem és éltem akkoriban. Egy nyaralás során a Fekete Tengerhez mentünk anyámmal és a nagyszüleimmel. Ezen a napon mind lementünk a partra. A tenger vad volt, és az anyám a vízben állt és a karjaiban tartott. Emlékszem, hogy biztonságban éreztem magam, habár a hullámok nagyok, hatalmasak voltak egy öt éves nézőpontjából, és izgalmas volt ahogy a hullámok jöttek és átcsaptak anyámon és rajtam egymás után. Ezután egy különösen nagy hullám csapott át rajtunk, és az anyám elvesztette az egyensúlyát, a fogását, és engem elvitt a hullám. 

Egy pillanatig teljes halálfélelmem volt, a testem ösztönösen érezte, hogy ez egy életveszélyes helyzet. Visszatartottam a lélegzetem és küzdöttem, hogy valamibe meg tudjak kapaszkodni, hogy megmeneküljek, de a kezeim csak vizet markoltak. Csak víz volt mindenütt, és én kétségbeesett és teljesen tehetetlen voltam. Amikor rájöttem, hogy nem segít a küzdelem, nem tudok semmibe kapaszkodni, megadtam magam. Kiengedtem a levegőt, abbahagytam a küzdelmet magamért, az életemért és hagytam, hogy történjen aminek történnie kell.

A következő amire emlékszem az a legmélyebb tökéletes béke érzése, amit valaha éreztem az életben. Hirtelen teljes biztonságban éreztem magam, körülölelt és védelmezett valami, amit csak úgy tudnék leírni, hogy teljes, feltétlen szeretet. Ez a szeretet teljesen körbevett, mindenütt ott volt, de ugyanakkor ez én is voltam, saját magam, a legbelső esszenciám. Nem volt többé félelem, aggodalom, küzdelem bármiért és én akárhol is voltam, mehettem volna tovább érezve, hogy örökkévaló vagyok.

Úgy éreztem, hogy végre igazi önmagam vagyok. Nem voltak határok vagy korlátok, mindenesetre mehettem ahova akartam, tudtam amit tudni akartam, bármit tehettem. A szabadság érzése felfoghatatlan volt. Furcsa volt, de azt is tudtam, hogy a dolog amit mi általában ‘időnek’ hívunk fel lett függesztve és nem létezett többé.

Ezután valami ismeretlen erő elragadott és elkezdtem hatalmas sebességgel mozogni, ami a fénysebességnél sokkal gyorsabbnak tűnt. Hatalmas távolságot tettem meg, szó szerint a ‘világon túlra’ utaztam. Nem éreztem hogy lenne ‘testem’, csak mozogtam mint egy villám a sötétségen keresztül egy ragyogó fénypont felé a távolban, és ahogy közeledtem a fény felé az egyetlen vágyam az volt, hogy oda jussak, ahol ez a fény van.
Amikor elértem a fénypontot egy fényvilágban találtam magam. Ezen a helyen minden fényből volt és fényt sugárzott. Kifejezhetetlenül csodálatos és sugárzó volt. A ‘Mennyország’ lenne a megfelelő kifejezés, de akkor nem volt vallásos érzésem és tudtam, hogy nincs olyan dolog, hogy ‘pokol’. Tudtam, anélkül, hogy tudtam volna hogyan vagy miért tudom ezt, hogy ez az hely, ahova végül mindenki kerül miután meghalt, függetlenül attól, hogy kik voltak, vagy mit tettek az életük során.

A fény közepén egy férfi alak állt. Sugározz belőle ez a fény és ez a földöntúli, teljes, feltétlen Szeretet. Körülölelt ez a lény, vagy elborított a fénye, amit úgy éreztem mint egy ölelést. Hirtelen emlékeztem erre a helyre. Ez volt az otthonom, a hely tényleg az otthonom volt és csodálkoztam, hogy is felejthettem el ezt. Úgy éreztem, mintha egy hosszú és nehéz külföldi út után végre hazaértem volna és a fénylény, aki előttem állt az volt, aki mindenki másnál jobban ismert engem a teremtésben.

A fénylény mindent tudott rólam. Mindent tudott amit valaha gondoltam, mondtam vagy tettem és megmutatta az egész életemet egy villanás alatt. Az életem minden részlete benne volt, az is amit már leéltem és az is ami hátra volt, ha visszatérek a földre. Egyszerre volt ott minden, minden részlete az okok és hatások kapcsolatának az életemben, minden ami jó vagy rossz volt, a földi életem minden hatása másokra, és mások életének minden hatása rám, akikkel kapcsolatba kerültem. Minden egyes gondolat és érzés ott volt, semmi sem hiányzott. És én átélhettem mindenkinek az érzéseit és gondolatait, beleértve a sajátjaimat is, ami tiszta tapasztalaton alapuló megértést adott nekem, hogy mi okoz másoknak fájdalmat, örömöt, pozitív vagy negatív élményeket és hatásokat a cselekedeteim miatt.

A lény semmilyen módon sem volt ítélkező az életem értékelése során, annak ellenére, hogy sok hiányosságot láttam az életemben. Egyszerűen megmutatta nekem az életem, ahogy történt és feltétel nélkül szeretett, ami kellő erőt adott nekem ahhoz, hogy szemellenző nélkül nézzem végig és hagyta, hogy én döntsem el, hogy mi volt pozitív és mi volt negatív, és mit kell tennem emiatt. Nem emlékszem az események részleteire amit mutattak nekem, sem a múltra, sem a jövőre, de arra emlékszem, hogy mi volt a fontos.

A fénylény megmutatta nekem, hogy ami igazán fontos az életben az a szeretet amit érzünk, a szeretet által vezérelt cselekedetek, a szerető szavak amiket kimondunk, és a szeretet által átjárt gondolatok. Nem számít semmi munka, beszéd, tett vagy akár gondolat, ami szeretet nélküli. Nem számított. Egyszerűen nem létezett többé. A szeretet volt az igazán fontos, csak az szeretet volt valódi. Minden amit szeretettel tettünk olyan volt, amilyen kellett lennie. Rendben volt. Jó volt. És csak a szeretet, amit az életünk során éreztünk maradt meg, amikor minden más mulandó dolog az életből eltűnt.

Ezután emlékszem, hogy egy másik helyen találtam magam, de nem tudom hogyan kerültem oda. Az első fénylény elment, de körülvettek más lények, vagy emberek, akiket úgy éreztem, hogy ‘felismerek’. Ezek a lények olyanok voltak mint a családom, öreg barátok, akik egy örökkévalóság óta velem vannak. Legjobban úgy jellemezhetném őket mint a szellemi vagy lelki családom. Olyan volt találkozni ezekkel a lényekkel, mint újraegyesülni a legfontosabb emberekkel valaki életében egy hosszú távollét után. Öröm és szeretet kirobbanó érzése töltött el minket, amikor megláttuk egymást.

A lények valamilyen telepatikus módszerrel kommunikáltak velem és egymással. Szavak nélkül beszéltünk, közvetlenül elméből elmébe, vagy lélekből lélekbe. Egyikünknek sem volt teste. Mindannyian valamilyen ismeretlen anyagból voltunk, mint a fény koncentrációja, fénypontok voltunk a minket körülvevő fényben. Mindenki egyből tudta, hogy ‘mire gondol’ mindenki más. Nem volt lehetőség vagy igény arra, hogy bármit is eltitkoljunk bárki elől. Ez a fajta kommunikáció lehetetlenné tette a félreértést és annyira közel hozott minket, amit majdnem lehetetlen elmagyarázni. Mindannyian egyéniségek voltunk, de ugyanakkor egyek is voltunk, örökre egyesítve a szeretet elpusztíthatatlan kötelékével, és szintén egyesítve a minket körülvevő fény világ fényével, részei lenni annak és egymás fényének is.

Ezen fénylények által árasztott fény gyógyított engem, elsöpört minden bennem levő sötétséget, eltörölt minden fájdalmat és szomorúságot amit a földi életem során felhalmoztam. A Föld és az ottani életem nagyon távolinak tűnt, folyamatosan távolodott, mintha soha nem is létezett volna. Egy ideig ezen a helyen voltam a lélek-családommal, ami egy örökkévalóságnak tűnt. Az ‘idő’ itt nem létezett a szokásos módon. A ‘tér’ fogalma sem, de emellett voltak helyek ahova menni lehetett és időtartam ami eltelt. Ez ellentmondás a fogalmak szerint, de ez az egyetlen módja, ahogy szavakkal el tudom magyarázni. Tértelen tér, időtlen idő. Ezen a helyen csak a tiszta Létezés volt.

A következő amire emlékszem, hogy hirtelen újra annál a fénylénynél találtam magam, akivel először találkoztam és mondta, hogy vissza kell térnem. Azt mondtam: kizárt, nem teszem meg. Ez volt az utolsó dolog amit tenni akartam. A sötétséggel, fájdalommal, szomorúsággal, határokkal és korlátokkal teli földi élet olyan volt mint egy elborzasztó börtön ehhez a helyhez hasonlítva, és én egyszerűen visszautasítottam, hogy visszamenjek. Mondták, hogy még nem jött el az időm, csak meglátogathattam az ‘otthonom’, de be kell töltenem a célom és megcsinálni a munkát a Földön, amit önmagamnak választottam. A fénylény emlékeztetett, hogy a célom többet tanulni a szeretetről, odaadásról, és hogy hogyan fejezzem ki ezeket a földön. Azt is elmondta, hogy hamarosan újra vissza fogok térni a fényvilágba. Sose felejtsd, a valóságban nincs idő, csak az örökkévalóság maga, mondta.

A következő az volt, hogy visszatértem, éreztem a testem, a hullámok kidobtak a partra, és én másztam a parton egy csomó tengervizet felköhögve.
Gyerekként elfelejtettem a halálközeli élményem és az emléke csak sok évvel később tért vissza. Ennek ellenére ez mindig velem volt, erőt adott az életem nehézségeinek legyőzéséhez, és hogy segítsek és támogassak másokat.

(Forrás: ndref.org-tulvilagrakeszulok.hu)

Akarat. Szabad egy táncra?

Azt tapasztalom, nagyon megosztottak vagyunk abban a kérdésben, hogy az életünk alakulása milyen mértékben függ tetteinktől, döntéseinktől, törekvéseinktől, akaratunktól, a körülményektől és a véletlentől. Az egyik fő megközelítés az, hogy teljes mértékben mi irányítjuk az életünket, a másik, hogy valamilyen meghatározott terv szerint, a befolyásunktól függetlenül alakul a sorsunk.

Nagyon sok kifejezést hallunk ezzel a témával kapcsolatban: sors, karma, végzet, véletlen, szerencse, szabad akarat, determináció stb. Nehéz abban eligazodni, hogy ezeket a fogalmakat hogyan értelmezzük, és mit tudunk a különböző szemszögekből beépíteni az életünkbe. Melyik az a megközelítés, amely összhangban van a hitünkkel, véleményünkkel, tapasztalatainkkal?

Hasznos megvizsgálnunk a különböző kultúrák ezzel kapcsolatos gondolkodását, mivel mögöttük több évezredes tapasztalat áll és érdemes beépíteni a gyorsan fejlődő, modern világunk kutatásaiba, elméleteibe. A legújabb kori tudomány fantasztikus eredményekre képes, de sokszor olyan gyorsan változtat, hogy rövid időn belül cáfolja axiómáit. Mindeközben az emberiség több évezredes szellemi bölcsessége a mai napig velünk van. Őrizzük az egyéni tudatalattinkban, a kollektív tudatban, az európai filozófiánkban és folyamatosan szivárog kelet felől az ősi szellemiség. Nem véletlen, mert valószínűleg a sorszerűség és a szabad akarat kérdésében sem a végletek hordozzák a feleletet.

A XX. század, illetve az emberiség egyik legnagyobb bölcse, tudósa, Albert Einstein az alábbiakat mondta, amikor a szabad akarat témában megnyilvánult:
„Olyan determinista vagyok, aki kénytelen úgy tenni, mintha létezne szabad akarat, mert ha civilizált társadalomban akarok élni, akkor felelősségteljesen kell viselkednem. Nincs ellenőrzésem a folyamatok felett, elsősorban rejtélyes mirigyek azok, ahol a Természet előállítja az élet lényegét. Henry Ford feltehetően belső hangnak hívná ezt, Szókratész daimónnak, de mindketten ugyanazt üzenik nekünk a maguk nyelvén: az emberi akarat nem szabad.”
Hozzám ez a gondolkodás áll a legközelebb, miközben hiszek a szabad döntés és cselekedet erejében.

Amikor megszületünk, akkor adott körülmények közé érkezünk és meghatározott testi, lelki alkattal, tehetséggel, képességek együttesével rendelkezünk. Választhatjuk azt az elvet, hogy mindez véletlen, de jobban járunk, ha nem arra fogjuk, mert ha elfogadjuk, hogy okkal kapjuk az alkatunkat és a helyzetünket, akkor nagyobb eséllyel tudunk alkalmazkodni a körülményekhez és ideálisabban tudjuk felhasználni az életünk során az adottságainkat. Dzsaváharlál Néhrú (1989-1964), India első független miniszterelnöke foglalta össze nagyon velősen ezt a megközelítést:
„Az élet olyan, mint egy kártyajáték. A kiosztott lapok adottak, de ahogy játszod őket, az szabad akarat.”
Nagyon nehéz elfogadni az embernek azt, hogy okkal kapott valami nagy nehézséget az életében, de a szabad akarat hatalmas ereje mindig a kezében van, ami a továbblépésében, a változtatásában, a megoldási lehetőségeiben segíteni tudja.

Morgan Rice amerikai író szerint:
„Meg lehet változtatni a sorsot? Egyrészről minden el van döntve, le van írva. Másrészről van szabad akaratunk. A döntéseink is meghatározzák a sorsunkat. Lehetetlennek tűnik, hogy ez a kettő – a végzet és a szabad akarat – együtt létezhessen, mégis ez a helyzet. Ahol ez a kettő összeér – ahol a végzet találkozik a szabad akarattal – ott jut szerephez az emberi viselkedés.” 

A viselkedésünk tőlünk függ, nem másoktól. Sokszor használjuk a karma szót, amely szanszkrit nyelven tettet jelent. A tett nem azt fejezi ki, hogy tehetetlen eltűrői vagyunk az életük során a sorszerűen kapott helyzeteknek. A karma szó aktív tevékenységre utal, nem pedig valamilyen áldozati szerepre.

Szepes Mária mondja a karmáról:
„A Karma tehát tettet jelent, és jelenti a sorsot is, mert tettekből tevődik össze a sors. A karma tehát a tettek sorsszerű következményeinek törvénye. E törvény azonban nem merev és megváltozhatatlan végzetszerűség; az önmegismerés, a tévedések gyökerének kiirtása, a szenvedélyek tisztultabb erőkké való finomítása által megváltoztatható.”

Hogy milyen arányban viszonyulnak egymáshoz adottságaink, döntéseink és tetteink szabadságának lehetősége, azt nem hiszem, hogy általánosságban meg lehet határozni, hiszen mindnyájan sajátos egyediséggel és életúttal rendelkezünk.

Lehet végletesen vagy árnyaltan vitatkozni a szabad akarat kérdésén, a filozófiai elméleteken, de az eszmék önmagukban mit sem érnek, mert a legfontosabb az lehet, hogy a gyakorlatban, a mindennapi életben hogyan viszonyulunk a problémáinkhoz, a feladatainkhoz, kapcsolatainkhoz, hivatásunkhoz, a sorsunkhoz.
(forrás: Csizmadia Attila -kicsibudoar.hu)

Pál Feri atya: Az ember valódi szabadsága (Nyitott Akadémia) - videó

Jan Van Helsing: Interjú a Halál Angyalával

Korábbi műveimmel ellentétben, ez esetben „személyes" könyvről

van szó, mert a benne foglaltakat magam éltem át. És amit átéltem, az

annyira mélyrehatóan megváltoztatta az életemet, hogy soha többé

nem leszek a régi „Jan Van Helsing". Nincs visszaút...

Ezzel a könyvvel meghívom Önt, utazzon velem új tájakra.

“Ismételten ​hall az ember olyan híreket – kórházak munkatársaitól, betegápolóktól, orvosoktól, lelkészektől -, hogy röviddel halála előtt fekete ember jelenik meg a haldoklónak, áll az ágyánál, mászkál a ház körül, benéz az ablakon, vagy bekopogtat az ajtón. Nevezik őt errefelé a “kaszásnak”, vagy a halál angyalának, ahogy a bibliában is."

Jan Van Helsing

Mit gondol az olvasó ilyen és hasonló esetek hallatán? Valami beképzelés ez, hallucináció, kábítószeres élmény, vagy egyszerűen a tudatalattiból csordogáló filmjelenet? Hasonlóan józanul bánt volna Jan van Helsing is ilyen történetekkel, ha nem látogatta volna meg őt is a Lény – két héttel egy súlyos autóbaleset előtt. Helsinget lenyűgözte ennek a lénynek a jelensége és valósága, és nagyon kíváncsi lett rá. Két évig dolgozott azon, hogy ezzel a lénnyel, a “halállal”, közvetlen kapcsolatba kerülhessen – esetleg anélkül, hogy ehhez neki is meg kelljen halnia. Ez a kapcsolat 2004 decemberében létre is jött.

Egy érdekfeszítő, világszerte egyedülálló interjú során több mint 200 kérdésre kapott választ ettől a Lénytől.

Jó ideje várat már magára egy ilyen színvonalú feltáró “tanács gyűjtemény”, alapmű. Miként bontakozhatnak ki bennünk a végtelen dimenzióinak és tudatos átváltozásainak kezdetei? Dimenziónk áramlásának anatómia rendszerének, törvényszerűségeinek ismerete ablakot nyithat számunkra, a végtelen aktív oldalára. Helsing által most közreadott interjú révén ez lehetséges. Ez a LÉNY ugyanis különös jelentőségű szereplője a földi létezésnek.

Jan Van Helsing. Interjú a Halál Angyalával:
https://docplayer.hu/9950956-Jan-van-heising-interju-a-halal-angyalaval.html

Kapcsolódó írás:
Jan Van Helsing: Aki a lelkeket hozza és viszi:
https://dszilvia.blogspot.com/2019/02/jan-van-helsing-aki-lelkeket-hozza-es.htm

Jane Goodall – gondolatok

Jane Goodall a csimpánzok szociális és családi életének legismertebb kutatója, a Jane Goodall Intézet és a tanzániai Gombe Nemzeti Park igazgatója, ma a nagyvilágot járja, rengeteget utazik országról országra, és előadásokat tart arról – szavait idézve –,

" hogyan használjuk az életünk ajándékát arra, hogy a világ egy jobb hely legyen."

Gondolatai megállíthat sokunkat a rohanó, pénzhajhászó életmódunkban, és talán még nem késő újragondolni azt, hogy azonnal vagy csak pár perc múlva nyomjunk egy RESET-et.

“Addig, amíg kormányaink és fő pénzügyi intézményeink célja a soha véget nem érő gazdasági növekedés, addig, amíg a nagyvállalatok továbbra is előnyben részesítik az azonnali nyereséget a gyermekeink jövőjével szemben, és addig, amíg a Föld lakosainak ilyen nagy része továbbra is kilátástalan szegénységben él, a természet ellen elkövetett bűnöknek nem lesz vége.”

"Gyakran hallottam azt a mondást, miszerint "ezt a bolygót nem a szüleinktől örököltük, hanem a gyermekeinktől kaptuk kölcsön." Sajnos ez már nem igaz. Nem kölcsönkaptuk a gyermekeinktől a földet, hanem elraboltuk tőlük."

... és egy rövid idézet a riportból:

"Ha lehetőségem lenne néhány dolgon változtatni, ha varázserőm lenne szeretném fájdalom vagy szenvedés okozása nélkül csökkenteni a bolygó népességét, mert túl sokan vagyunk. Bolygónk erőforrásai végesek mi pedig feléljük őket. Ez olyan sok szenvedést fog hozni a jövőben.

Szeretném csökkenteni a szegénységet is. Mert ha szegény vagy, nem foglalkozol az egyéni szenvedéssel, kényszerűségből elpusztítod a környezeted a túlélésért. Ki kell vágnod az utolsó fákat, hogy egy kevés élelmet próbálj termelni a családodnak, vagy faszenet csinálj. Vagy a legolcsóbb élelmiszert kell megvenned akkor is, ha ezzel borzalmas szenvedést okozol állatoknak, vagy máshol gyermekrabszolga munkát végeznek ezért. Ezért csökkenteném a szegénységet.

És talán minden közül a legnehezebb dolog, de amin nagyon-nagyon szeretnék változtatni, az minden más embernek a nem fenntartható életmódja. Egyszerűen mohók vagyunk! Mindig Gandhi mondása jut eszembe:
"Ez a bolygó mindenki szükségleteit ki tudná elégíteni, de az emberi mohóságot nem." És ez annyira igaz."

(forrás:climenews.com)

Kapcsolódó írás
Jane Goodall életéről szóló egyedülálló dokumentumfilm :

 https://dszilvia.blogspot.com/2018/05/jane-goodall-eleterol-szolo-egyedulallo.html

 Jane Goodall – gondolatok - videó
forrás:sevaster1

Mi van a Felhőben?

A New Age mozgalom hívei, az ezotériával, a spiritualitással foglalkozók körében az egyik legtöbbet emlegetett szó az Akasa.
Az Akasa szankszrit kifejezés, jelentése: ragyogó űr, ragyogó tér, elsődleges szubsztancia, amelyből minden dolog kialakult.

Az Akasa – vagy elsődleges szubsztancia – végtelenül finom, és olyan érzékeny, hogy az Univerzum bármelyik pontján keletkező legparányibb éteri rezgés is kitörölhetetlenül nyomot hagy rajta.

Mint számos ezoterikus megnyilvánulásnak, úgy az Akasából való olvasás megkísérlésének is nagy divatja lett, amely tevékenységtől az emberek saját és mások életének megsegítését remélik. Az emberiség évezredek óta hordozza azt a hitet, érzetet, tudást, hogy létezik egy olyan téren és időn átívelő információs mező, amely – mint az egyén genetikai térképe – tárolja, rögzíti az emberiség múltját, miközben aktív kapcsolatban áll a jelen minden pillanatával, és ezek alapján a jövőbeli történések lehetőségeit is megmutatja. Hasonlóan a korunk fejlett számítástechnikai rendszereihez.

Mivel ma már természetes számunkra, hogy bizonyos rezgések, hullámok energiát és információt tartalmaznak, közvetítenek, ezért a modern tudományt is foglalkoztatja az, hogy létezhet egy központi, téren és időn átterjedő információs mező, „felhő”, amely aktív kapcsolatban van az emberek elméjével. Ezt a bizonyos központi tárhelyet, „felhőt” nevezik többek között Akasának, morfogenetikus mezőnek, tudat-mezőnek, isteni mátrixnak, kollektív tudatnak és tudattalannak, Nagy Könyvnek, mágneses mezőnek, Könyvtekercsnek, elsődleges szubsztanciának, éteri rezgésnek, beszélő fény krónikájának, pszí-mezőnek, A-mezőnek, panorámikus emlékezetnek stb.
Ennek vélt vagy valós létezésére számos ősi vallásos és tudományos írás utalást tesz úgy, hogy ezek sokszor egymástól több ezer kilométerre és eltérő időben születtek meg. Ez a tény sejteti azt, hogy a régebbi korok emberei már megfigyelték az ezzel összefüggő jelenségeket, tapasztalásokat.
Számos modern kutató foglalkozott és foglalkozik ma is ezzel a kérdéssel. Ebben az írásomban – a terjedelem rövidsége miatt – csak felsorolásszerűen utalok ezekre. Akit mélyebben érdekel a téma, rá tud keresni a digitális és nyomtatott információs forrásokban, a „felhőkben”.

Upert Sheldrake „A new science of life” (Az élet új tudománya) című művében nevezi ezt az információs rendszert morfogenetikus mezőnek.

Sokat hallottunk már a „századik majom elvéről”, melyről Lyall Watson: Lifetide: The Biology of Consciousness (Életáradat: a tudat biológiája) című könyvében olvashatunk. Ehhez kapcsolódik az angliai és európai kék cinegék viselkedésének vizsgálata, mely szintén azt látszik bizonyítani, hogy ha egy faj egy csoportja megtanul egy bizonyos új viselkedést, akkor a távolban élő egyedek egy idő után automatikusan követik őket. Garay Schwartz – a Yale egyetem professzora – emberekkel végzett kísérlete is ezt a tényt igazolta.

László Ervin fizikus munkája tudományos megközelítéssel azonosítja be és erősíti meg az úgynevezett „A-mező” létezését.

Edgar Cayce több mint 14 ezer hipnotikus állapotban történő érzékelésének rögzítése is valamilyen központi információs mező létezésére utal, ahogy Gregg Braden is erre a következtetésre jutott írásaiban.

Dr. David Lorimer amerikai pszichológus vizsgálta a halálközeli élményeket, és panorámikus emlékezetnek nevezte el a nagyon hasonló egyedi tapasztalatok alapján ezt a közös információs bázist.

A jungi pszichológia kollektív tudatlannal foglalkozó iránya is ehhez a témához kapcsolódik.

A mai ember számára az olyan eszközök használata, melyek arra alapulnak, hogy mágneses rezgések, hullámok segítségével információkat, adatokat tároljanak és közvetítsenek, természetes. Mindössze pár évtizeddel ezelőtt csodaszámba ment volna annak a lehetősége, hogy egy parányi, kezünkben tartott eszköz által több ezer kilométerre lévő embertársunkkal kommunikálunk. Ma pedig ezekkel kelünk, élünk, fekszünk.

Az, hogy valaki tudja-e, hiszi-e, vagy tapasztattal rendelkezik-e az Akasa létezéséről, meglehetősen vegyes megközelítéseket mutat. Én inkább hiszem, mint tudom, de ehhez a hozzáálláshoz sok-sok egyéni megélés vezetett, amelyek nyilván nem tudnak mások számára bizonyítékul szolgálni, mert vagy hisznek nekem, vagy nem. Ez így van rendben.

Azt gondolom, hogy ez a képesség – ahogy a más egyéni adottságok – sem lehetnek mérői az emberi értéknek. Az sem minősíthet senkit, hogy hiszi-e vagy sem az Akasa létezését.

Az is elgondolkodtató, hogy talán nem véletlen az, hogy nem férünk hozzá automatikusan a végtelen, feldolgozhatatlan mennyiségű információhoz. Én abban hiszek, hogy minden ember kapcsolatban áll azzal az intelligens mezővel, amely az ember szellemi létezéséhez kapcsolódik, és azok is „olvasnak” belőle ösztönösen, tudat alatt, akik nem nyitottak ebben a témában.

Álljon itt végezetül Szepes Mária nagyon kifejező gondolata az Akasáról:

„Akasa, a beszélő Fény krónikája valójában a rejtélyes, meg nem nyilvánult, nirvanisztikus lét örök emlékezete. Minden múlandóban kivetült idea gondolata, tette, képzete, valamennyi történése, a mélybe merült energiából anyaggá sűrűsödött, majd tapasztalatokon át megtisztult mozzanata feljegyződik benne, emlékpotenciává válik, és újra felidézhető. Az Akasa megőrzi a belé kerülő ideatartalmakat, energiában gazdag formákat vagy mozgásokat, ezért szellemi látás birtokában lévő beavatott – a kozmikus jelképek ismeretében – a múltnak minden alakulását, eseményét kiolvashatja belőle, és a jövőbe is betekinthet. Kifejezési formája élő szimbólumok jelbeszéde. Ami annyit tesz, hogy képei nem merev, geometriai formák, hanem alakjukat az élőlényekhez hasonlóan folyton változtatják és kiegészítik. Az élő jelkép egy fejlődési folyamat kiindulási pontja, és annak minden változását megjeleníti, s így analóg az álomszimbólumokkal. Megfejtéséhez azonban szükséges, hogy a szemlélő az Akasa-szimbólum teljes ívének mozgását megragadja, a kiindulási ponttól a befejezésig.”

(forrás: Csizmadia Attila Természetgyógyász - kicsibudoar.hu)

Kapcsolódó írás

AZ ÚJ TUDOMÁNYOS VILÁGKÉP: ELMÉLETE ÉS JELENTÕSÉGE A GYAKORLATBAN:

https://dszilvia.blogspot.com/2014/10/az-uj-tudomanyos-vilagkep-elmelete-es.html 

Az ausztrál őslakos gyógyítók egyre inkább részévé válnak a mindennapi egészségügyi ellátásnak

A Ngangkari gyógyítók évezredek óta gondoskodnak embereik és közösségeik fizikai és érzelmi jólétéről. Most pedig már azt remélik, hogy szolgáltatásaikat mindenkire kiterjeszthetik, és legitim orvosként ismerik el őket, akik a hagyományos őslakos gyógyító módszereket alkalmazzák közvetlenül az emberi szellem kezelésére.

A Ngangkari gyógyítók 14 őslakos közösség leszármazottai, akik az Anangu Pitjantjatjara Yankunytjatjara, vagy APY földterületen élnek Dél-Ausztráliában. Nemrég a csoport Dubboba, Nyugat-Új-Dél-Walesbe utazott, hogy a nyilvánosság előtt is bemutathassák tudásukat az Őslakos Egészségügyi Szimpóziumon.

A Ngangkari gyógyítók azon az alapon végzik a kezeléseket, hogy az emberi testnek három fő energiaközpontja van, amelyek mind kapcsolódnak egymáshoz - a szellem, a fej és a belek.

Ahelyett, hogy egy sérült lábra vagy egy fizikai betegségre összpontosítanának, a gyógyítók inkább a szellemet kezelik, amely szerintük a fájdalmat okozza.

A gyógyító és Pitjantjatjara nő, Debbie Watson szerint a szellem szorosan kapcsolódik az érzelmi, mentális és fizikai jóléthez.

"Néhány ember nagyon beteg lesz, például elveszíti a családját vagy elveszíti az országát. Ezért szenvednek az emberek."

A Ngangkuri gyógyítók a kezelés három fő formáját kínálják, beleértve a gyógynövényeket, a füstölő szertartást és a szellem újbóli összehangolását.

A szellem összehangolása során a gyógyítók kezeikkel és fizikai érintésükkel azonosítják, hogy a szellem a helyén van-e, majd visszahúzzák oda, ahová kell.

Watson megérti a szellemet, mint az emberi test alapvető alkotóelemét, és szeretné, ha minél többen hozzáférnének a szolgáltatásaihoz.

"Segíteni akarok az embereknek az egész országban," - mondta.

"Bármely embernek, legyen őslakos vagy nem őslakos. Mindenkinek segítek, mert segíteni akarok."

Bár a gyógyítók már látogatják Victoria, Új-Dél-Wales, Dél-Ausztrália és Nyugat-Ausztrália nagyobb kórházait és vidéki klinikáit, továbbra is a szélesebb hozzáférés előmozdítását támogatják.

Francesca Panzironi, az Aṉangu Ngangkaṟi Tjutaku Aboriginal Corporation vezérigazgatója, amely a gyógyítókat képviseli azt mondja, hogy a hagyományos orvoslásnak együtt kell működnie az őslakos orvoslással.

"Néhány ember azért beteg, mert spirituális beavatkozások történnek a környezetükben, amelyben élnek, a környezetben, amelyben dolgoznak, és a szétkapcsolódás megakadályozhatja az embereket a megfelelő működésben," - mondta.

"De a mi általános tudományos, biológiai ellátási modellünk nem ismeri el a szellemet."

"Ez a nyugati gondolkodásmódból származik, amely felosztotta az észt és a szellemet - tehát a tudományt és a spiritualitást," - magyarázta Dr. Panzironi.

Dr. Clayton Spencer, Nyugat-Új-Dél-Wales helyi egészségügyi körzetének orvosi igazgatója évek óta dolgozik a gyógyítókkal, és egyetért Dr. Panzironival.

Támogatja az integrált egészségügyi rendszert, és azt mondja, hogy a modern orvostudomány számára hasznos lenne az egészség holisztikus megközelítése.

(forrás: ujvilagtudat.blogspot.com)

videó forrás:videa.hu

Ki volt Maria Treben?

"Minden panasz gyógyítására terem egy gyógynövény" 
Maria Treben

Maria Treben 1907. szeptember 27-én született Saaz városában. Hívő keresztény volt, aki feltétel nélkül hitte, hogy a természet gyógyító ereje, mint Isten patikája szolgálja az emberiséget. Maria Treben - Egészség Isten patikájából (1980) volt legelső könyve, mellyel az egész világon ismertté vált.

A még iskolás Maria Treben vakációi során a környező vidék gyógynövényeit, gyógyfüveit név szerint megismerhette. A természet és a gyógynövények szeretetét édesanyjától örökölte, aki háziasszony volt és maga is lelkes követője a vízkúráknak. Maria Treben apjának foglalkozása nyomdatulajdonos és kiadó volt, akit 10 éves korában vesztett el. Görkauba, később Prágába költözött anyjával és testvéreivel, majd líceumban tanult.

Maria Treben 18 éves korában gyakornokként dolgozott, majd később főállásban a prágai Napilapnál, amely mellett Max Bord titkárnője is volt.
A prágai Operaházban találkozott későbbi férjével, az egyetemista Ernst Gottfried Trebennel, akiről azonnal tudta, hogy ő lesz a férje. 1939 augusztusában össze is házasodtak és az erdő széli Kaplitzban telepedtek le Ernst szüleinek családi házába, aki mérnökként dolgozott. Maria Treben háziasszonyi szerepet vállalt.1942 októberében született meg gyermekük, Kurt Dieter.

Maria Treben

Férjét a háború után (1945) bebörtönözték. Maria Treben fiával két évet németországi menekülttáborban töltött. Tífusz miatt a weissenburgi kózházba kerültek, ahol dr.Schneider gyógyszer hiányában vérehulló fecskefű teát használva mentette meg életüket. Ez lehetett a kiindulópontja annak, hogy Maria Treben intenzíven tanulmányozni kezdte a gyógynövények hatásait.

1947-ben Ernst Treben kiszabadult a fogságból és Mühlviertelbe, majd Grieskirchenbe költöztek.
1961-ben Maria elveszítette anyját.

Maria Treben találkozott Richard Willforttal, aki ráébresztette az általa már ismert növények hatékonyságára. Ismereteit átadta Maria Trebennek, aki ettől kezdve teljesen elmerült a gyógynövények tanulmányozásában. Régi gyógynövényrecepteket próbált ki, meghallgatta az idős falusiak tapasztalatait és saját eszenciákat, gyógynövény leírásokat készített. Első előadását a gyógynövényekről 1971-ben tartotta egy apáca rábeszélésére.

A későbbiekben született három unokája, és megértő szeretetben éltek.
1988-ban férje halála után már nem volt igazán életkedve. 1991.júl.26-án csaknem ugyanazon a napon tért örök nyugalomra.

(forrás: mariatreben.hu)

Maria Treben - Egészség Isten patikájából :

 http://orommel-letezni.hu/wp-content/uploads/2012/12/maria_treben___egeszseg_isten_patikajabol.pdf

Svédkeserű készítése házilag - videó
forrás:Eredeti Maria Treben

A lélek az univerzumot átható erő

Azonnal az az érzésem, amikor találkozunk, hogy már ismerjük egymást. Izsó Nóra Sofia egy kedves idős kutyussal jön elém, az is ismerősnek tekint rögvest, mellém telepszik. Csak később derül ki, hogy Sofiával valóban ismerjük egymást: 2015-ben a Lélek konferencián előadó volt, azután olvastam el Kozmolélektan című könyvét, és nagyon érdekesnek találtam. Ahogyan a mostani beszélgetésünket is. Nem mindennapi párbeszéd egy cseppet sem hétköznapi emberrel. 

– Klinikai szakpszichológus vagy, dolgoztál a Lipótnak vagy Sárgaháznak nevezett, 2007ben bezárt Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben és több más helyen is. Miért nem elégedtél meg mindazzal, amit az egyetemen tanultál és a gyakorlatba átültettél, miért kutattál tovább? Honnan jött a kozmolélektan gondolata? 

– Már amikor az ELTE pszichológia szakára jártam, foglalkoztatott, hogy mi a lélek, mert az egyértelmű volt számomra, hogy nem egyszerűen az agyunk mellékterméke. Sok hasznos dolgot tanultam, de hiányérzetem volt: éppen azt nem határozta meg a pszichológia tudományos igénnyel, mi is a tárgya, vagyis az emberi lélek. Valóságos beavatás volt a Lipótmezőn töltött időszak, de az is adós maradt az ember teljességének az értelmezésével. A 90-es évek elején kapcsolatba kerültem egy vallásoktól független, szereteten alapuló világszervezettel, amit most nem szeretnék megnevezni, de aminek ma is tagja vagyok. Ennek kapcsán közel egy évet töltöttem Spanyolországban, Alicantében, és kikerülve a mindennapi mókuskerékből, ott sok mindent megtudtam magamról és a lélekről. Ott kezdtem el először írni. Olyan szavakat és kifejezéseket használtam a jegyzeteimben, amikről akkor lényegében nem is tudtam, pontosan mit jelentenek: kvantumfizika, kozmológia... Éppen azért, mert pszichológus vagyok, világos volt számomra, hogy nem bolondultam meg, hogy mindaz, ami felszabadult bennem és ami az írásaimban megmutatkozik, valamerre visz.

– Amikor hazajöttél és visszakerültél a mókuskerékbe, nem felejtetted el mindazt, amire külföldön rájöttél?

– Érdekes módon csak ilyen témájú könyvek kerültek a kezembe, és én kijegyzeteltem a szövegeket, tanultam belőlük. Rengeteg könyvet elolvastam a témában, de akkor még nem tudtam, hogy ez egyszer majd összeáll egy egész rendszerré. Egyszerűen érdekeltek ezek a kérdések, az, hogy mi az emberi lélek, honnan jön és hová lesz, mi az életünk értelme és célja... és tudományos igénnyel próbáltam utánajárni. 

Izsó Nóra Sofia

– Mi hozta el a fordulatot, a kozmolélektan megszületését? 

– Egy baleset. 2005-ben behajoltam a kocsiba, és a nyakamban éreztem egy nagy nyekkenést. Mire feljöttem a lakásba, nehezen tudtam emelni a jobb karomat. Megvizsgált egy reumatológus barátom, és kiderült, hogy kiszakadt a sérv a 4-5. és az 5-6. nyakcsigolyám között, lebénult a jobb karom. A jászberényi főiskoláról, ahol tanítottam, aznap hoztak 90 indexet aláírásra. Eredetileg balkezes vagyok, édesanyám szoktatott át a jobb kezemre, most jól jött, hogy ballal is tudok írni. Édesapám belgyógyász-reumatológus volt, a bátyám levitt Miskolcra a szüleimhez, és én vittem a sok-sok jegyzetemet. Apám akupunktúrával is gyógyított, pedig nem igazán hitt benne, én pedig először olvasással ütöttem agyon az időt: Hermész Triszmegisztosz írásait olvasva összeállt a fejemben a kép, és egy pillanat alatt a helyükre kerültek az addig összeszedett mozaikkockák a hermetikus filozófia segítségével. Ezután írni kezdtem. Az erős fájdalom, ami a globális látásmódot vezérli, hozzájárulhatott, hogy még az is eszembe jusson, mit hol olvastam, és hirtelen egységes lett a kép. Ott írtam meg a Hermetikus lélektan című könyvemet, amit az Akadémiai Kiadó adott ki. Ez egy tudományos igényű könyv, amiben a modern tudomány segítségével igyekeztem igazolni az ősi hermetikus tanokat.

– Tudom, hogy ezt nehéz röviden összefoglalni, de lényegében miben állnak ezek a tanok?

– Ennek a kérdésnek a megválaszolásához sokkal több időre volna szükség. Hermész Triszmegisztosz 15 ezer évvel ezelőtt olyan információkat adott át az emberiségnek, amiket akkor még nem érthettek, csak érezhettek, de ma már magyarázhatók természettudományos alapokon. Végre megtaláltam a lélek oly régen keresett definícióját: a lélek az az eredendő erő, ami áthatja az univerzumot. Azért nem mérhető, mert magasabb frekvenciájú energia, így nem tudjuk még objektíven vizsgálni, és ezért negligálja a mai pszichológia annak ellenére, hogy valójában ez a tárgya. Beszélünk személyiségről meg tudatról – de mi magyarázza például a lelkierőt? A magyar nyelv gyönyörűen különbséget tesz személyiség, tudat, gondolat, agy és lélek között. Mindenki tudja, mit jelent a lelkierő, ez nem misztifikált valami, hanem létező dolog – ám önmagában nem mérhető, legfeljebb a produktumával.

– Hogyan fogadta a szakma a kozmopszichológiát?

– Felemásan. Vannak, akik nem is tudnak vele mit kezdeni, mások nagyon izgalmasnak találják. Nemzetközileg jobban felfigyeltek rá, mint itthon. Újfalusi Péter, Kolumbiában élő matematikus lefordította spanyol nyelvre. Itthon egy könyvportálon lejárató kritika jelent meg róla. Az a benyomásom, hogy a szűk keretrendszerben dolgozó kollégáim egy részét frusztrálja ez a könyv, mert nem tudják hová tenni. De vannak, akik osztoznak a felismerésemben és mellém álltak. Sok helyre meghívnak előadni. A szakma engem kicsit különcnek tart, de ezt nem bánom, bizonyos értelemben kívülálló is vagyok, mert nem érem be azzal, amit tanítottak és ami a protokoll, hanem többféle szemszögből is látni szeretném ugyanazt a problémát, és felteszem azokat a kérdéseket, amiket sokan talán nem mernek vagy nem akarnak, vagy ha fel is teszik, nem kutatják a válaszokat ilyen kitartóan. Kényelmesebb a tanult sémák alkalmazása, de ezzel sincs baj, mert vannak helyzetek, amikor azokkal könnyebben és gyorsabban megoldható az adott helyzet. Számomra az volt a fontos, hogy ebben a könyvben, amit meggyőződésem szerint nem egymagam, hanem felsőbbrendű inspiráció alapján írtam, sikerült bebizonyítanom a lélek-szellem létjogosultságát, azt, hogy ez nem elhanyagolható tényező, nem lehet fölötte átlépni, számolni kell vele, amikor pszichológiáról beszélünk, hiszen éppen ez teszi a pszichológiát a jövő tudományává.

– Az a gondolat, hogy a lélek egy más rezgésű energia, ami áthatja az univerzumot, László Ervin professzor Új Paradigma elméletére emlékeztet.

– Nem véletlenül. Ugyanazt valljuk, csak ő filozófus, én pedig a pszichológia szemszögéből közelítem meg a kérdést. Márciusban megjelent a World Futures Journalban egy választanulmányom László Ervin Új Paradigma teóriájára. Nagy megtiszteltetés, hogy a professzor úr felkért ennek a cikknek a megírására és további írásra biztat.

– Mindez az elmélet, de mi a kozmopszichológia gyakorlati haszna? Említetted, hogy bizonyos problémák a bevett sémák alapján jól megoldhatók. Mivel tud többet adni ez a másfajta szemlélet és gyakorlat? 

– Sokkal többre képes. A hermetikus személyiségtan segít abban, hogy mélyebben megismerjük és megértsük önmagunkat. Olyan mentális technikák alkalmazására nyílik lehetőség, amik stabilabbá és teljesebbé teszik a személyiséget. Szakmám szerint mentálhigiénés szakember és klinikai szakpszichológus vagyok, de rengeteg ezoterikus tanfolyamon és képzésen is részt vettem, a pszichotronikától a kvantumtudatmező-átalakításon át a felszabadítási tréningekig, ezek mindig érdekeltek, figyeltem, mit adnak hozzá ahhoz, amit addig tudtam magamról és a hivatásomról. Most én indítok kozmotréninget, ami az ősi hermetikus tanok és a modern pszichológia ötvözésével egyedülálló lehetőséget biztosít majd az önismeretre és arra, hogy megtanuljunk másokon segíteni. A hermetikus tanok sok konkrét útmutatást is adnak olyan szférák felfedezéséhez, amiket a mai akadémikus lélektan nem preferál. Úgynevezett kozmogyakorlatokat végzünk a hermetikus személyiségtan alapján. A résztvevők megtanulják, hogyan lehet mentálisan lehorgonyozni, stabilan rácsatlakozni a kozmikus energiákra úgy, hogy az ne legyen veszélyes a számukra.

– Miért, veszélyes is lehet? Ezek a technikák nem alkalmasak arra, hogy sérült személyiségű embereket gyógyítsanak? 

– Erre a tanfolyamra kifejezetten olyanokat várok, akik egészséges személyiséggel rendelkeznek, mert a megbomlott, instabil személyiség számára kockázatot is jelenthetnek ezek a gyakorlatok. Mint Assagioli kiemeli, először a perszonális pszichoszintézist kell megteremteni, azt követheti a transzperszonális pszichoszintézis. Magyarán: először önmagunkkal kell egységben lennünk ahhoz, hogy a környezetünkkel és az univerzummal egységbe kerülhessünk. Ugyanakkor az energetikai szférában van lehetőség a továbblépésre, a fejlődésre. A kérdésedre válaszolva: minden embernek lehetnek lelki problémái, amikkel éppen foglalkoznia kell, ez rendben van, de aki zavart személyiségű, esetleg pszichiátriai kezelés alatt áll, annak nem való ez a tanfolyam.

– Mi a különbség a tudat, a lélek és a szellem között?

– Az egész univerzum energiából áll, de minden a maga frekvenciáján rezeg, a hasonló frekvenciák pedig kommunikálnak egymással. A tudat, a lélek és a szellem különböző frekvenciájú energiaterek. A tudat például az egész univerzumot behálózó elektromágneses erő. Ma már objektíven, tudományosan bizonyítható, hogy minden rezgés és energia. Ha pedig így van, akkor minden, amit látunk és tárgyként vagy hús-vér élőlényként érzékelünk, nem más, mint illúzió. A szilárdság illúzió, a rezgések száma és minősége által keltett illúzió. Az ateizmus is illúzió, túlhaladott szemlélet. Az univerzumban a rezgések koherens egységre törekszenek, amint azt László Ervin professzor is írja munkáiban. 

– Azt viszont te fejted ki Kozmolélektan című kötetedben, hogy a tudatnak is több szintje van. Hogy érted ezt? 

– Könyveimben a kozmosz és az egész univerzum tudatát „makrotudatnak” nevezem, ebből differenciálódik a földi éntudatunk köré szerveződve a személyes „mikrotudatunk”. Hároméves kortól jobban rá tudunk tekinteni önmagunkra és az univerzumra. A kicsi gyermek tudata még nem differenciálódott teljesen a kozmosz tudatától. Ez egy leválási folyamat. A kicsi gyermek tudata még nem differenciált, számára csak egység létezik, teljességgel a kozmosz tudata az övé, és fokozatosan tanulja meg elválasztani önmagát a környezetétől és a kozmosztól. A halál során ez a kozmikus tudat ismét helyreáll, ez mindenesetre vigasztaló gondolat. Visszatérünk az egységbe. A halál a lélek számára éppen olyan átlépés, mint a fogantatás, csak ellenkező előjellel. Ha ezt tudjuk, akkor nem érezzük félelmetesnek vagy idegennek. Néhány éve idősek otthonában dolgoztam, relaxálni tanítottam a lakókat, ami gyógyító hatású. De különösen hasznos volt, és hálásak voltak érte, amiért a halálhoz való viszonyukat is megváltoztatta. Beszélgettem velük a halálról. Senki nem akar beszélni a halálról, de aki készül rá, annak ez fontos. Kiderült, hogy sokszor álmodnak is róla. Érdekes, az idősek, akiknek többnyire már rossz a memóriájuk, az álmaikat sokkal pontosabban fel tudják idézni, mint azok, akiknek a fejében még ezer dolog van. Lejegyzeteltem a relaxációs élményeiket és álmaikat. Kiderült, hogy gyakran látnak álmukban hidat, folyót, hegyet, a fény-árnyék játékát... Ezek halálszimbólumok M. Eliadne szerint. Arra a következtetésre jutottam, hogy az archetípusok, a psziché mélyén rejlő ősképek intenzívebbé válnak a halál felé közeledve, és megerősítik, hogy a halál voltaképpen csak átváltozás, út, kapu egy másik világra. Másvilág – lám, a magyar nyelv milyen pontos! Minél közelebb jár valaki a halálhoz, annál nyíltabban beszél róla.

– Láttál halált, haldoklót?

– Igen, sokszor, de mindig kicsit másként éltem meg. Az édesanyámat három hónapig ápoltam a halála előtt 83 éves korában. Olyanokkal is naponta találkozom, akik gyászolnak vagy halálos betegeket gondoznak. Az a tudat, hogy ez pusztán átmenet két létforma között, nem pedig a megsemmisülés, tartást ad, azt hiszem, jobban tudom kezelni a halál kérdését, mint a többség. De nem csak az elmúlás elviseléséhez, hanem az életben való részvételhez is sokat hozzátesz: az, aki képes megváltoztatni a nézőpontját, az el tudja kerülni a csapdákat, azt, hogy beleragadjon méltatlan helyzetekbe és problémákba. Az ősi hermetikus tudás olyan tengelyt ad, hogy többé nem fecséreljük az erőt értéktelen, sehová nem vezető konfliktusokra.

– A kozmotréning a hermetikus személyiségtanon alapszik. Alkalmazható a mai, modern világban egy 15 ezer éves tanításokon alapuló rendszer? 

– A posztmodern tudomány folyamatosan olyan kutatási eredményekkel áll elő, ami egybecseng a hermetikus tanokkal. Az ősi tanok szerint az ember a kozmosz képmására alkottatott. Ma már tudjuk, hogy az emberi agy neuronhálózatának és a kozmosz csillagrendszerének a képe ránézésre hasonló. Hermész leírásai alapján arra következtetek, hogy többdimenziósak vagyunk. Nemrég felfedezték, hogy az emberi agyban többdimenziós struktúrák vannak. Itt az ideje, hogy a lélektan tudománya is kicsit tágabban szemlélje az embert, a jövő tudománya jobban meg tudja majd ragadni az ember lényegét. A kozmotréning folytatása a hermetikus tanok útmutatója: hogyan kell olyasmit kezelni, amit még nem tudunk teljesen értelmezni. Sok olyan probléma van, amivel a pszichológia nem boldogul, mert annyira tudományos, hogy kiönti a fürdővízzel a gyereket. Amit nem tud megmérni az ismert műszereivel, az egyszerűen nincs a számára, és kész.

– Azt mondják, az ember csak az agyi kapacitása mintegy öt százalékát használja ki. Vajon a többi 95 felel azokért a dolgokért, amiket ma ezoterikusnak tartunk? 

– A tudósok szerint az univerzális állandó egyetlen apró változása az élet végét jelenthetné, ennyire pontosan összehangolt univerzumban élünk. Teljesen logikátlan, hogy az agyunkban volna 95% fölösleges kapacitás. Hermész szerint az embernek a teremtésben kitüntetett szerepe van, és akkor ilyen pazarlón bánt volna az agyával a Teremtő? Nem lehetséges, hogy egyelőre nem tudjuk, nem értjük, mire kellene használni azt a 95%-ot?

– Ahogy hallgatlak, van tipped, hogy mire kellene. 

– Feltételezésem szerint a tudatunkat kell megemelni a bennünk szunnyadó új képességek aktivizálásához. David R. Hawkins pszichiáter elkészítette a tudattérképet (erről több könyvet is írt), kineziológiával bekalibrálva a tudat energiaszintjeit. Szerinte az az élet célja, hogy tudatilag, lelkileg és érzelmileg magasabb frekvenciaszintre jussunk. Az ember öt fő képessége a hermetikus tanok alapján: az előrelátás, az érzékelés, az emlékezet, a beszéd és a lélek. 

A kozmotréning során különféle gyakorlatokkal próbáljuk a tudatunkat magasabb energiaszintre emelni. Ha megemelkedik a tudatszintünk, akkor aktiválódhatnak olyan szférák, amik újabb képességek kihasználását teszik lehetővé. Hiszek a lelkünk és a tudatunk fejlődésében és abban, hogy az ember céllal születik: kötelessége fejleszteni a tudatát.

– Előfordul, hogy azok, akik úgy gondolják, magasabb tudati fejlettségi szinten vannak, lenézik vagy megvetik azokat, akik máshol tartanak. De hogyan lehet magasabb tudati szinten az, aki lenézi az embertársait?

– Sehogy. A legfőbb alapelv, hogy a másik ember lelke szent. Az, hogy ki hol tart a tudati fejlődésben, nem egy objektív mérce, hiszen mihez mérjük? Én úgy gondolom, mindenki önmagához mérheti magát, saját korábbi tudati szintjét emelheti magasabbra, és ezt nem hasonlíthatjuk egy másik ember tudatszintjéhez. Minden élet értékes és értelmes. Aki mások felett ítélkezik, az önmaga felett mond ítéletet.

– Azt mondják, a cipész cipője a legrongyosabb, hogy van a pszichológus lelke? Boldog vagy?

– A hermetikus tanok nagy emberszeretetre és életszeretetre, a világ szeretetére tanítottak. Amióta így szemlélem a világot, jobban megértem az embereket, és önmagamat is. Ha ebben segíthetek másokat is, az boldogsággal tölt el.

(forrás: Zimber Szilvia - tgy-magazin.hu)

Kapcsolódó írás:
Thoth smaragdtáblái 

https://dszilvia.blogspot.com/2014/07/thoth-smaragdtablai.html 

 

Izsó Nóra Sofia: Lélek. Az eredendő energia - videó
forrás:VNTV - VIVA NATURA TELEVÍZIÓ

https://www.youtube.com/watch?v=srVtmAxGIh0 

Az Élet Virága – A teremtésmátrix

Mintegy 144 kilométerre Luxor városától, az egyiptomi Nílus nyugati partján található egy templom, amely nem hasonlít a Föld semmilyen más templomára.

A templom – mely korban számos évezreddel megelőzi az azt beborító ősi maradványokat – építészeti stílusa egyedülálló, nem hasonlítható egyetlen, a világ más részén található helyhez sem.

Ehhez csak a Kairó környéki gízai piramisok stílusa hasonlítható, amelyek korát ma a földtani jégkorszak előttire teszik. Ezt az épületett – Ozirisz templomát – az Ozirisz útján való feltámadásnak ajánlották.

Minthogy Ozirisz temploma, az abüdoszi I. Széthi nevéhez fűződő templom-együttes alatt és mellett helyezkedik el (mely jelenleg a legidősebb épületek közé sorolható Egyiptomban, keletkezését i.e. 6000-re teszik), közelsége már önmagában véve is feltételezi, hogy korábban építették.

Bizonyos részei ugyanis már I. Széthi temploma alatt fekszenek. Ozirisz templomát súlyos gránitlapokból építették fel, amelyeket “horony és csap” szerkezet tartott össze, a falak olyan pontosan kapcsolódtak, hogy nem volt szükség habarcsra.

Minthogy a monolitok a messze délre található asszuáni kőfejtőből származnak, rejtély marad, hogyan szállították őket jelenlegi abüdoszi helyükre.

A jelek arra utalnak, hogy Ozirisz temploma valójában jóval idősebb, mint azt jelenleg sejtjük, és egy nagyon ősi, különlegesen fejlett és mindenre kiterjedő, közvetlenül a jelenre utaló tudás biztonságos őrzésének, és átadásának helyszínéül szolgált.

Mai kifejezéssel misztériumiskolaként utalhatnánk a helyre, a feljegyzések csarnokára, amely az utolsó alkorszak végét megelőzően jött létre, úgy 10500 és 13000 évvel ezelőtt.

Ozirisz templomának falain megjelenített „Teremtéskódok” kulcsok testünknek — a születés, élet, halál, feltámadás folytonosságának — és a „Korszakváltás” jelentőségének megértéséhez. E kódok a mai napig működnek.

Ozirisz templomának felfedezése óta éles viták tárgya. Besorolható-e a „tudomány” vagy „vallás” kategóriáiba? Önmagában véve egyik sem, mind a kettő keveredik benne.

A templom falain fennmaradt információk fontos kulcsokat kínálnak a legmélyebb, egyetemesen alkalmazható — az emberiség által a történelem során bármikor elérhető — tudás tanulmányozásához. Az Ozirisz templomában egyesített „kódok” éppoly érvényesek ma, mint 8000 évvel ezelőtt, és talán még időszerűbbek.

A súlyos gránitlapokból álló mennyezetet tartó teherhordó oszlopok belső oldalán, a falakon különféle elrendezésben érintkező körök mintasorozatai találhatók, melyekre „virágokként” utalunk.

Az egyes körvonalak a szomszédos kört pontosan azok felezőpontján szelik ketté, úgy hogy metszik a szomszédos kör középpontját. A hálót az eredményezi, hogy a körök mindegyike összekapcsolódik, ugyanakkora átmérővel rendelkezik, úgy, hogy minden oldalával osztozik a vele szomszédos kör egyik felének területén.

Minden teljes virág 19 körből áll, úgy Hogy az egész mintát két egymásba illesztett koncentrikus gyűrű zárja körbe.

A legkülső köröket érintő gyű­rűket a szakrális geometria tudományában zona pelucidának nevezik — ami az emberi pete belső és külső felületére használt latin kifejezés. A virág rezonáns szimbólumában a zona pelucida valóságot tükröző metafora; az emberi test egyes sejtjeiben holografikusán létező összes szunnyadó lehetőség kódjait tükrözi.

Az élet, ha a döntés és a szabad akarat eszközeit felhasználva éljük, aktiválja ezeket a lehetséges valóságokat, melyek a „test rezoná­torán” keresztül összpontosulva a teremtés tehetetlenségi erejére reagálnak.

Úgy tűnik, ez az élettapasztalat határozza meg, melyik program mintái lépnek működésbe. A szakrális geometria legszakrálisabb jellege a létezés tudománya, azon kódok tudatos áthangolásának tudománya, amelyek az „akarat” életmintáit biztosítják. Ezek választott tapasztalataink.

Önmagában véve rejtély, hogy a szakrális mintákat miként vitték fel a kőfelületre. Ezeket a gyönyörű geometrikus kódokat nem maratták, festették vagy vésték a kemény rózsa-gránit falakba — hanem szó szerint „beleégették” a kőbe egy olyan módszerrel, amelyet még ma sem értünk. Thoth Smaragdtáblái ezt az ősi kódot mindenhol az Élet Virágának nevezik.

Mélyen a Föld szívében található a virág, annak a Szellemnek a forrása, amely mindent formájába köt. Hogy tudd, a Föld testben él, amint te is saját formádban élsz. Az Élet Virága olyan, mint saját Szellemed saját helye, és a Földön keresztül áramlik elő, amint a tiéd is formád révén árad ki.”(Thot smaragdtáblái – 13.tábla)

Jelenleg az Élet Virágában található kódokat már tanulmányozza a nyugati világ, „feltámadnak” és „megoldják őket”. Van egy rendkí­vül tehetséges tanítónk, Drunvalo Melchizedek.

Elsősorban az ő tudásá­nak, emlékezésének, és erőfeszítéseinek köszönhető, hogy az Élet Virá­gának származtatása, üzenete és jelentése ismét részévé vált az ősi misztériumtanításnak.

Drunvalo Melchizedek munkájának alapja a tudatosság, és az emberi testet körülvevő energia-információ „kristályos” mezőinek felhasználása. Ezekre a mezőkre az ősi szövegek a Fény-lélek-testként, vagy Mer-Ka-Ba-ként utalnak.

Drunvalo Melchizedek

Az Élet Virágának különféle elnevezései váltak ismertté a világon mindenütt, például az Élet Fája és az Élet Forrása. Ezekben a mintákban találhatóak azok a matematikai sorozatok — szó szerint a „teremtés kódjai” — amelyek a fény geometriai mintáit genetikai anyagok egymásra hatásaként írják le az emberi test minden egyes sejtjében.

A szerző jelenlegi kutatásai arra utalnak, hogy pontosan az Élet Virága felelős a genetikai kód elrendeződéséért a DNS molekulán belül. Az alapvető aminosavakban a teljes hossz, az elágazó minták, a „törzs” elágazásainak arányai, de még maguk az elágazások szögei is a Virág egymást keresztező mintái által kimutatott határokon belül vannak.

Az Élet Virága tartalmazza az egyes platóni testek morfogenetikus mintáinak koordinátáit: az élet fejlődési irányát és növekedési gyorsaságát „hangszerelő” biológiai-matematikai programot.

Ez a program leírja a férfiaknak a nőkhöz való arányát természetes populáci­óban, a fák, növények, gyökérrendszerek, légköri elektromos kisülé­sek fa alakú elágazó mintáit, az emberi test arányait, és az emberi testben lévő és azon túli energia geometrikus mezősugárzásának arányait (ez különösen jelentős fizikai világunk megismeréséhez), amivel létrehozza a háromdimenziós tapasztalatunkat támogató „energiafészkeket”.

Ebben a mintában megtalálhatóak szinte az összes vallásos hiedelem, szakrális rend, metafizikai törvény és idáig megalkotott — mind ősi, mind modern (tudományos) — alhalmaz kódolt alapjai. (Az a tény, hogy a modern tudományt itt alkalmaznak minősítem, tudásunk — „tudományunk” — érvényességi fokára, teljességének hiá­nyára utal).

A nyugati technológia bölcsessége csak részleges meg­értésen nyugszik, sokszor torz, mert nem teljes. A fizika „törvényeit” tekinthetjük helyi „igazságoknak”; ezek valójában a tapasztalat korlátozott paraméterein belül megfigyelt energiaminták leírásai. A világon mindenütt érvényesülő egyetemes törvény a megnyilvánuló energia törvénye:

Ha megváltoztatjuk az energia frekvenciáját, azokat a mintákat változtatjuk meg, amelyekben az energia megnyilvánul.

A szakrális nyelv kifejezéstára, és a számunkra igazságként szolgáló minták megfigyelése révén, e törvénnyel megtalálhatjuk a kulcsot a teremtés kódjainak megfejtéséhez.

A zsidó-keresztény hagyományok, a hinduizmus, a buddhizmus, a taoizmus, a Vörös Kéz rendje, az Arany Hajnal, a Smaragd Kereszt, az Ametiszt Kereszt, a Szabadkőművesek és a zsidó kabbala tanai, mind-mind a Teremtő (k), az emberiség, és az emberiség világa kö­zötti kapcsolat ismeretében gyökereznek. A tanításnak ez az útja nagyon régi tudáson alapszik, a szakrális tudomány — vagy pontosabban — a szakrális geometria ismeretén.

A szakrális geometria „geometrikus” jellege nem szükségszerűen jelenti a teremtés kódjainak bal-agyféltekés, férfias és technológiára irányuló megértését — bár ilyen is lehet azok számára, akik úgy döntenek, hogy a kifejezésnek ezen adott szűrőin keresztül közelítenek tanulmányozásához.

Az ősi misztériumiskolák tanításai a logikus bal-, és az intuitív jobb-agyféltekés tudást kiegyensúlyozva kínálják. A tudás mindkét formája gyakorlati és szükséges. Mindkettő pontos ismeretekkel rendelkezik egy pontos tudományról; önmagában véve teljes és egész.

Felhasznált irodalom:Gregg Braden:Kollektív beavatás

(forrás: rejtelyekszigete.com)

Kapcsolódó írás:
Drunvalo Melchizedek – Élet és halál:

https://dszilvia.blogspot.com/2015/04/drunvalo-melchizedek-elet-es-halal.html

Élet virága mandala - videó
forrás:Klara Acel

Egy nagymama bölcs tanácsa

"Mama, feladom. Nem vagyok elég erős ahhoz, hogy tovább harcoljak. Minden rosszra fordul és ha végre sikerül egy problémát megoldanom, jön egy másik, ami tízszer rosszabb. 
Esküszöm, feladom."

Ekkor a nagymama rám nézett, letörölte a könnyeit az arcomról, majd bevitt a konyhába. Három tálba vizet töltött, majd felrakta a tűzhelyre. Amikor elkezdtek forrni, mindegyikbe mást rakott. Az elsőbe sárgarépát, a másodikba tojást, a harmadikba pedig kávébabot tett. Húsz perc múlva a nagymama elzárta a gázt mindegyik edény alatt, majd egyenként kivette tányérra, ami megfőtt bennük.

– Mondd el, mit látsz – kérdezte tőlem.

– Répát, tojást és kávét.

– Fogd meg a répát, törd össze a tojást, majd igyál egy korty kávét.

Nem nagyon értettem mire megy ki a játék, de belementem, mert tudni akartam.

„Látod, édesem, mindegyiket ugyanaz a csapás érte, mégis teljesen máshogy reagáltak. A répa erős, kemény és könyörtelen. Azonban miután a forró vízből kivettük lágy és gyenge lett. A tojás először törékeny volt, hiszen csak egy vékony héj védi. A forró víz hatására viszont a belseje megkeményedett. A kávé viszont teljesen máshogy reagált. Ahelyett, hogy megváltozott volna, ő változtatta meg a vizet."

„Te melyik vagy?” – kérdezte. „Amikor csapás ért, hogyan reagáltál? Egy répa vagy, aki erősnek tűnik, de a fájdalom hatására meggyengül és elveszíti az erejét, vagy a tojás, ami alkalmazkodik, de idővel megváltozik, és megkeményedik belülről?”

Itt egy kis ideig szünetet tartott. Látni akarta, hogy értem-e amit mond.

"A szellemiség bennünk egy folyadék, éppúgy, mint ezekben. Ha valami rossz történik, attól edzettebbek és rugalmatlanabbak leszünk. Kívülről ugyanúgy nézünk ki, de belül megkeseredünk és megkeményedünk."

„Olyan vagy, mint a kávébab? Amikor a víz felforrósodik, szabaddá teszi a kávét. Mindent eláraszt a csodálatos illat, és a víz íze is teljesen megváltozik. Kávé lesz belőle. Ha te olyan vagy, mint a kávé, a legrosszabb helyzetekben ahelyett, hogy feladnád, jobb és erősebb leszel és te magad változtatod meg a körülményeket magad körül. Legyél kávé, édesem. Mindig próbálj meg a kávé lenni!"

Ekkor végre megértettem, a legboldogabb emberek nem attól boldogak, hogy minden tökéletes körülöttük, hanem attól, hogy próbálják a legjobbat kihozni mindenből, ami az útjukba kerül.

Ne hagyjátok, hogy a rossz dolgok megtörjenek titeket. Próbáljatok meg tanulni belőle, bocsássatok meg, ha tudtok. A próbálkozások segítenek, hogy erőssé váljatok. A szomorúság emberré tesz, a boldogság pedig kedvessé.

(Ismeretlen tanmese)

Így gyógyítottak, amikor nem volt közel orvos - videó

 Érdemes meghallgatni azokat, akik még ismerték a természet patikáját!:

https://vimeo.com/87588380 

 

A túlvilág állomásai

A halálközeli élményekről a nagyközönségnek megvannak a maga elképzelései. Bekövetkezik a halál, alagútba kerül az illető, ott fénylényekkel vagy hozzátartozókkal találkozik, akik közlik vele, hogy vissza kell fordulnia. Ezeket számos alkalommal jelentették a visszatérők, de nem minden túlvilágot látott ember éli át az összes aspektusát az élménynek. P.M.H. Atwater a “Common Aspects Analysis” munkájában valamint Kevin Williams további 50 halálközeli beszámolót elemezve tette közzé eredményeit a Near Death Experiences and Afterlife című oldalon. Nézzük a leggyakoribb momentumokat.

Feltétel nélküli szeretet érzése

Az esetek 69%-ban érezték a sugárzó szeretet jelenlétét. Ez része volt a “helynek” ahol éppen jártak illetve az egész atmoszférát írták le ilyennek. Más esetekben az érzés azoktól a lényektől jött, akikkel odaát találkoztak. Vallásos emberek esetében ez lehetett Isten vagy Jézus, angyalok és más fénylények. Többen pedig a korábban elhunyt hozzátartozójukból érezték áradni a nagy mennyiségű szeretetet.

Telepatikus beszélgetés 

Az esetek 65%-ban jelentették, hogy a túlvilági kommunikáció nem verbálisan történt. Belül hallották, hogy mit mondanak nekik, bár a beszélőnek nem mozgott a szája. ennek ellenére tisztán értették, hogy hozzájuk beszélnek. Érezték a hangsúlyt, stílust, mindent ami egy beszélgetéshez tartozik.

Az élet filmjének visszanézése

Vannak, akik úgy éltek meg mindezt mintha egy filmet néznének, mások pedig újra részesévé váltak az életük korábbi eseményeinek. Néha a jelentől pörögnek az események vissza a születésig vagy pedig fordítva.

Isten

Az esetek 56%-ban jelentették az élmények résztvevői, hogy odaát Istennel találkoztak. Az ateisták 75%-a pedig arról beszélt, hogy egy isteni lénnyel találkozott, bár megnevezni nem tudta pontosan a fénylényt.

Photo: Creative RM / George Diebold Photography / Getty Images

Végtelen tudás

A túlvilág átmeneti látogatói 46%-ban érezték egy minden elborító tudás jelenlétét. Szinte feltárultak előttük az univerzum titkai és nem volt kérdés amire ne lett volna meg a válasz. Sajnálatos módon ébredés után ebből a tudásból a páciensek csak nagyon keveset tudtak visszaidézni, de legbelül érezték, hogy megkapták ennek a tudásnak egy részét.

A túlvilág szintjei

A visszatérők 46%-a számolt be arról, hogy különböző síkokon, (vagy szinteken) keresztül vezetett az útja. Voltak közöttük olyanok, ahol a szenvedés volt az úr, az örök kín birodalma. Ezeket többnyire a pokollal azonosították.

Még nem állsz készen, vissza kell fordulnod!

Egyeseknek a túlvilági lények (Isten, Jézus, rokonok, barátok, szülők, nagyszülők stb.) mondják meg, hogy vissza kell térnie, mert még a Földön befejezetlen dolgai vannak. Az élmény résztvevője természetesen ragaszkodik hozzá, hogy nem akarja elhagyni ezt a csodálatos világot, de ellentmondást nem tűrően visszaküldik.
Vannak viszont olyan esetek, amikor megadják a választás lehetőségét: maradni az édeni világban vagy visszatérni a Földre.

A jövő bemutatása

Néhány esetben a résztvevőknek a jövőről mutatnak eseményeket, vagy pedig a saját életük bekövetkező részleteiről. Ezek az információk is segítenek abban a döntésben, hogy az illető maradna a túlvilágon vagy visszatérne az életbe.

Alagút élmény

Többen is beszámoltak róla, hogy hirtelen egy alagútban találták magukat, amelynek a végén gyönyörű fényt láttak. Bőven van leírás olyan esetekről is, mikor az illető testen kívül találja magát, majd nagy sebességgel kezd suhanni a fény felé.

Eltántoríthatatlanság

A halálközeli élmény átélők teljes meggyőződéssel hiszik, hogy ami megtapasztaltak az maga volt a valóság és nem holmi képzelgés. Teljes meggyőződéssel hisznek a halál utáni élet folytatásában. Több esetben beszámolna olyan eseményekről, amiről ők újraélesztés közben nem tudhattak. Pl.: miről beszélnek a hozzátartozók 2 szobával arrébb vagy mit csinált a rokonuk több száz kilométerrel arrébb a haláluk pillanatában.

A materialista tudomány természetesen mindezt képzelgésnek és az agy oxigénhiányos állapotának tulajdonítja. Egyszerű neurológiai anomáliának. Néhány esetben még arra is hivatkoznak, hogy laboratóriumi körülmények között képesek produkálni a halálközeli élmény aspektusait.

(forrás:tulvilagrakeszulok.hu)

Nem azért élsz, hogy másokat szolgálj!

Hidd el, nem azért élsz, hogy mások igényeit kiszolgáld. Azért születtél, hogy megéld a saját történeted.

Vannak emberek, akik végigkísérnek életünk egy-egy szakaszán, akikkel jól érezzük magunkat, reményt és hitet adnak a nehéz időkben.

Vannak azonban olyan útitársak, akik kemény leckék által tanítanak az elfogadásra, megértésre, alázatra és a türelemre. Ám ezek elsajátítása nem kell, hogy folyamatos szenvedéssel járjon.

Talán az egyik legnagyobb feladat az életben az, hogy elfogadjuk embertársaink szabad akaratát.  

Hinni a másikban, és tudni, bármilyen nehéz is számára az élet, képes azt megoldani, hiszen azért vállalta. 

“Nem akarok beleszólni az életébe, nem akarok helyette tenni, nem látom el kéretlen tanácsokkal. Ha segítséget kér, természetesen mellé állok, de sosem cipelem a hátamon.”

Az önkényes segítség a legnagyobb tolvajlás a világon. Elveszem a lehetőségét annak, hogy megoldja a saját feladatát és ezáltal fejlődjön. Így elkerülhetetlen, hogy rövidesen megkapja ugyanezt a szituációt még kiélezettebb formában. S ő egyre gyengébbnek, tehetetlenebbnek érzi magát.

A Te cselekvési- és megoldási kényszered pedig azt közvetíti felé, hogy Ő nem képes arra, hogy megoldja a saját életét.

Nem beszélve arról, hogy ilyenkor megállítod a saját életed. Ilyenkor gondolkodj el kérlek, vajon mi az, ami elől menekülsz? Egy érzés? Egy gondolat? Egy élethelyzet?

Nem azért születtél, hogy mások helyett élj. Nem azért születtél, hogy feláldozd magad bárki miatt.
Ne várj arra, hogy majd megváltozik… Ne várj arra, hogy majd jobb lesz… Lehet, hogy Te igényled a változást, de a másikban fel sem merül…Te pedig csak szenvedsz.
Amíg magától nem érez rá, hogy másként kellene élni, feleslegesen pazarlod az energiád. Hagyd, hadd élelődjön meg benne, s ne engedd lecsapolni energiakészleted.

Te csak éld az életed és tudd, ha dolgotok van egymással, úgyis találkoztok majd. 

A Te feladatod az, hogy boldog légy, nem pedig az, hogy másokat megválts. Mindenki csak a saját sorsát teheti rendbe.

Egyébként sem tudhatod, hogy Ő mit vállalt. A lelke azonban pontosan érzi. Ne vedd el tőle a megtapasztalásokat.

A Te életed, a Te boldogságod nem függhet más emberek viselkedésétől. Itt az ideje élni! Itt az ideje jól érezni magad!

(Guzsik-Mohácsi Viktória - elozoeletek.blogspot.hu)

A BELSŐ BÉKE ÜGYE

"A béke velem kezdődik. A belső béke maga a világbéke."

Mabel Katz szónok, író, tréner, békenagykövet, az ősi hawaii problémamegoldó módszer, a Ho’oponopono nemzetközileg elismert szakértője. Mabel 37 ország 83 városában tartott már előadást, a közösségi médiában pedig immáron több mint 700.000 követővel rendelkezik.

Mabel Katz

A Ho’oponopono ősi művészete a megbocsátáson és a múlt emlékeinek, programjainak elengedésén alapul, így segítve követőit a teljes lelki béke megtalálásában. Több mint egy évtizeden keresztül tanult és utazott mesterével, Dr. Ihaleakalá Hew Len PhD.-vel.

Mabel Katz kalandos életútja és az általa közvetített értékek olyan inspirációt kínálnak nekünk, amely egy életen át kitart. Inspirációs módszere olyan eszközökkel, és ezáltal megoldásokkal tud szolgálni, amelyekre mindenkinek szüksége lehet a tartós belső béke eléréséhez és az életük jelenlegi medréből való kimozdításához; erre könyveinek és előadásainak népszerűsége a garancia.

Mabel könyveit – hála bölcsességének, közérthető és bájos stílusának – számos nyelvre átültették. Írásai megjelentek angolul, spanyolul, koreaiul, portugálul, svédül, németül, franciául, oroszul, kínaiul, héberül, románul, olaszul, csehül, horvátul, japánul, finnül, lengyelül és magyarul.

Mabel tanfolyamai és előadásai az idő múlásával egyre és egyre több szülőt kezdtek el vonzani, akik elhozták gyermekeiket is, hogy fiatalon elsajátíthassák a Ho’oponopono művészetét. Ez annyira elbűvölte Mabelt, hogy – felismerve, hogy nem áll rendelkezésre gyermekeknek készült Ho’oponopono irodalom – “Felnőni a legkönnyebb úton” címmel gyermekkönyvet írt; ahogy ő fogalmaz, 3 és 100 év közötti gyerekeknek.

Az “A béke velem kezdődik. A belső béke maga a világbéke.” jelmondattal a világbékéért folytatott munkájáért és kampányáért 2012-ben Argentínában békenagyköveti címmel tüntették ki, 2013-ban a hawaii Order of the Orthodox Knights Hospitaller of St. John Orosz Nagykeresztjét és a Dame címet adományozták neki. Két évvel később, 2015 januárjában egy független internetes szavazáson elnyerte a Public Peace Prize díjat. A 2017-es turnéja keretében, a világbékéért tett erőfeszítései elismeréseként fogadta Mabelt őszentsége Ferenc pápa.

Magyarországon 2012 óta tanítja a Ho’oponopono, illetve az általa jegyzett Zero Frequency módszerét, amely az ősi problémamegoldás gyakorlatiassá és mindenki számára könnyen érthetővé kidolgozott változata.
(forrás:missionlab.hu)

Mabel Katz videók magyarul:
https://hooponoponoway.hu/video-audio/

Dr. Ihaleakalá Hew Len - Hoponoponó:

https://heted76ar.hu/gallery/joe%20vitale-hoponopono.pdf 

Kapcsolódó írás
Ho’oponopono – A megbocsátás művészete :

 https://dszilvia.blogspot.com/2019/09/hooponopono-megbocsatas-muveszete.html

A szüleinket mi választjuk - videó
forrás:hooponoponoway