Elménk határai

 

Gondolkoztál már azon, hogy az emberiség által megismert világ a valóság-e, vagy csupán egy illúzió? Egyáltalán mi teszi számunkra valóságossá a dolgokat? Amikor az ember elkezd mélyebbre ásni az érzékszervei által sugallt világegyetemben, azonnal hihetetlen felismerései támadnak.

Sokszor érezzük, hogy az életünk bizonytalan. Nem csak abban a szorongásos állapotban érezhetjük ezt, amikor megbetegszünk, vagy nem tudjuk kifizetni a számláinkat, hasonló következtetésekre lyukadhatunk ki akkor is, ha a tudomány és a pszichológia határkérdéseihez érkezünk el. Bizony, nem kell mindjárt a tudománytól elrugaszkodottnak lennünk ahhoz, hogy tudatára ébredjünk: a világ nem az, aminek mutatja magát. A világegyetem valahogy több, méghozzá sokkalta több, mint azt az ember megismerni vagy akár elképzelni lenne képes.

Gondoljuk végig a következőt! A legfontosabb érzékszervünk a látás. Tapasztalataink és az élettel való igazodási pontjaink nagyjából 80%-át a látás útján szerezzük. De hogyan is működik biokémiai és virtuális szempontból a látás mint érzékszerv?

Röviden úgy, hogy a szemünk begyűjti és átalakítja a fényt elektromos jelekké. (Eddig talán érthető vagyok.) Ezeket az elektromos impulzusokat az idegrendszer az agyba továbbítja, ahol feldolgozásra kerül. Igen ám, csak itt van egy kis bibi! A szemünk által látható fény csupán elenyésző töredéke a fénynek és a milliónyi frekvenciának, amelyekből a világegyetemünk összeáll. 2 A kutatók jelenlegi becslése alapján az ember szeme által látható fény az elektromágneses spektrum 0,005% része. Mellőzném a hullámhosszok ismertetését, egyébként bárki utánanézhet az idevágó adatoknak.

Annyi azonban világosan kitűnik, hogy ha mi a fizikai valóság láthatósági/érzékelhetőségi tartományából csupán ilyen csekélyke szeletet tapasztalunk és mi ezen víziók alapján alkotunk képet a Nagy Egészről, akkor szinte biztosan megjósolható, hogy ez a kép minden lesz, csak méltó nem arra a szóra, hogy valóság. Sokkal jobban illenék rá a látszat, az illúzió, a rettentően relatív, a csalóka meghatározás, mint a valóság. Mert az emberi elme a valóság fogalmát összeköti a megismert, biztos, megváltoztathatatlan és éppen ezért ellenőrizhető, sőt uralható tulajdonságokkal. De ébresztő, mert ez nincs így a gyakorlatban!

A következő elgondolkodtató kérdés az, hogy ha agyunk csak rezgéseket érzékel és ezeket dolgozza fel, s ezekből állít össze „valóságot”, akkor tulajdonképpen mi a fenében élünk? Mi vesz bennünket körül? Mi hat át minket? Mert innentől kezdve a három dimenzió pusztán kulissza vagy kirakat. De ami a legelképesztőbb, hogy minden az agyunkban zajlik le, a fejünkben történik. Vagyis az elménkben! Következő kérdés: akkor mi van odakint? Vagy helyesebb lenne úgy kérdezni: mi van idebent? Hányféle szintje létezik a valóságnak, a világok nézőpontjainak?

Még a végén igazuk lesz azoknak a megvilágosodottaknak, akik minden korban váltig állították, hogy a világunk relatív valóság és csupán egy besűrűsödött és torzított vetülete egy másik valóságszintnek. Ami pedig szintén egy még fejlettebb világnak a leképződése. Mint a matrjoska babák. Világ a világban. Rezgés a rezgésben.

Ebből a szemszögből nézve a mozi nagy találmány, mert mi az életünk filmjét is képletesen egy vászonról látjuk viszont. Ezek szerint mi egy virtuális világban élünk és azt folyamatosan teremtjük magunk számára. Lehet, hogy a spirituális fejlődés egyfajta kilépés ebből a mátrixszerű létformából? Lehet, hogy az egész halálmizéria egy tévhiten alapul? Talán egy csomó dolgot feleslegesen csináltunk eddig az életünkben? Például a félelmeink és aggodalmaink nagy része alaptalan? Nem, az nem lehet! – szinte hallom a fülemben a méltatlankodó emberek visszahőkölését. Pedig nem ártana figyelembe vennünk és eltöprengnünk azon, hogy:

1. Világegyetemünk tömegének és valóságának minimum 95%-át nem ismerjük.
2. Mi az anyag? Mi a sötét anyag? Mi a sötét energia? – Fogalmunk sincs.
3. DNS-ünk közelítőleg 95%-áról nem tudjuk, mire való és hogyan működik!
4. Agyunk 95%-a kihasználatlan? Agyunk holografikus működését vagy az emlékezés folyamatát, vagy a tudatalatti csodákat homály borítja.
5. Auránk 95%-át nem vagyunk képesek tudatosan működtetni.

Ezek után vessünk egy pillantást a személyes valóságunknak nevezett valamire!

Bár vannak érzelmeink, gondolataink és rendelkezünk én-tudattal is, amelyet kivétel nélkül magunkénak érzünk, de vajon tisztában vagyunk-e azzal, hogy honnan jönnek, miként alakulnak ki vagy rakódnak össze az előbb említett tudattartalmaink? Mi mozgatja őket? Hogyan befolyásolják a tudatunkon keresztül a megéléseinket? Hol húzódnak az érzékszerveink határai? Hogyan tágíthatók eme korlátok, s miként léphetők át?

Mi az ember felelőssége és mi nem? Van-e jövőnk más valóságokban is? Mi a hit és mi a tudás? Létezik-e biztos tudás? Kicsoda Isten? De ez már meghaladja az elménk határait.

Sok embert kielégítenek az egyszerű és kommersz válaszok. Ám a szabadgondolkodókat nem. Javaslom, merjünk gondolkodni! Akarjunk megismerni! Nem pusztán a kíváncsiság, hanem létünk alapkérdései ezek. Ha pedig még nem tudunk kielégítően válaszolni ezekre a feladványokra, sebaj, az igazság keresése és a személyes valóságunk bebarangolása így is, úgy is az életfeladataink közé tartozik.

Sokan ámítják magukat mindenféle vallási képzelgéssel, de vegyük észre, hogy a tudomány is babonaságról szól abban az értelemben, hogy kétségtelen vívmányai ellenére a valóságnak csak egy igen szűk keresztmetszetét képes érzékelni. Arra pedig mostanság hivatalosan is kezdenek rájönni, azaz beismerik a tudós elmék, hogy minden megismerés kulcsa a tudatosságunkban rejlik, nem az általunk szőtt elméletekben és a képzelgéseinkben.

Talán ha a tudatosságunkat tovább fejlesztjük, ha az elménk jelenlegi határait átlépjük, akkor feltárul előttünk az élet valódi oldala. Ehhez azonban szándék szükségeltetik, tudniillik a felébredés elhatározása.

Írta/Szerkesztette: Száraz György

Boldog napot!

 Elménk határai - videó - forrás, előadó: Száraz György

Élet a halál után - mi vár odaát?

Deepak Chopra: Miközben ezt a túlvilággal foglalkozó könyvet írtam, minduntalan azok a történetek jutottak eszembe, amelyeket Indiában gyermekként hallottam. Az eltávozás, a halhatatlanság és az örökkévalóság elvont kérdései emberi arcot öltöttek ezekben a történetekben, ahogy a hétköznapi emberek szembenéztek a halál félelmetességével és csodájával. A gyerekek igen hatásosan taníthatók a példázatokkal, és amelyeket nekem meséltek, azok közül sok egész életemben elkísért. Elhatároztam hát, hogy az otthon, a templomok környékén és az iskolában hallott történetek köré építve írom meg ezt a könyvet, bízván abban, hogy az olvasót megigézi az a világ, amelyben a világosság felé törő hősök szembeszállnak a sötétséggel.

Mit jelent számomra a halál?

Egy rövid kitérővel elmondanám, mit jelentett számomra akkoriban a halál és az, ami utána következik. Ez nagyon ezoterikus területnek tűnhet a ma embere számára. Ha így is van, a könyv elolvasása után mindenki közelebb kerülhet hozzá. S legyen bár misztikus és egzotikus, én innen indultam. Gyermekkoromban az átalakulást tekintettem a legvarázslatosabb dolognak. A halált ideiglenes állomásnak láttam a lélek soha véget nem érő utazásán, amely egy földművest királlyá vagy egy királyt földművessé tehet. Az előttünk álló és mögöttünk sorakozó végtelenül sok élet lehetősége azt jelentette, hogy a lélek száz és száz mennyet és poklot tapasztalhat meg. A halál semminek sem vet véget; végtelen kalandok előtt nyit utat. Ám egy mélyebb szinten jellegzetesen indiai vonás nem vágyni az állandóságra. A vízcsepp párává válik, amelyet nem látunk, a párából viszont gomolygó felhők keletkeznek, a felhőkből pedig visszahullik az eső a földre, hömpölygő folyamok alakulnak ki belőle, és végül összeolvadnak a tengerrel. Meghalt-e a vízcsepp mindezek során? Nem, minden alkalommal másként fejeződött ki. Ugyanilyen káprázat az, hogy térben és időben rögzített testem van. Egy vízcsepp a testemben az előző nap még óceán, felhő, folyó vagy forrás is lehetett. Erre emlékeztetem magam, amikor a mindennapi élet kötöttségei túlságosan megbéklyóznak.

A gyermekek és a halál

A hagyományos nyugati vallások a másvilágot az anyagi világhoz hasonlónak tekintették. A mennyország, a pokol, a purgatórium vagy a túlvilág más birodalmai valamely távoli térségben, az égbolt felett vagy a föld alatt helyezkedtek el. Gyermekkorom Indiájában a túlvilág egyáltalán nem valamiféle hely volt, hanem egyfajta tudatállapot, a létezés sokmillió síkjának egyike, amelyben a mindenség a létét ünnepli. Ha megkérdeztem a nagymamámtól, hogy hol van a mennyország, mindig a házra mutatott, ahol éltünk, és nemcsak azért, mert tele volt szeretettel, hanem mert tudta, hogy minden további nélkül egyszerre sok világ is elfoglalhatja ugyanazt a teret. Ezt ahhoz hasonlíthatnánk, mint amikor egy nagyzenekart hallgatunk, amelyben vagy száz hangszeren játszanak, és mindegyik hangszer hangja ugyanabban a térben és időben van jelen. Ha úgy kívánjuk, a maga egységében hallgathatjuk a zenét, de figyelmünket egy adott hangszerre is irányíthatjuk, sőt még az egyes hangokat is elkülöníthetjük, amelyeket ezen a hangszeren játszanak. Egyik hangrezgés sem szorítja ki a másikat. Ha fülünk csak egyetlen hangot volna képes hallani, nem észlelnénk a zenemű többi részét. Ha hallása több, ám azonos hangtartományban lévő hangra – mondjuk a hegedűére, a fuvoláéra és a kisfuvoláéra – terjedne ki, a valóság nagy részétől el lennénk zárva, mert csupán egy szűk hangsávra volnánk ráhangolódva. A természetben minden rezgés egyidejűleg létezik, de csak azt tapasztaljuk meg, amit látunk. Természetszerűleg tartunk attól, amit nem látunk, és mivel a halál elragadja a szemünk elől az embereket, félünk tőle. Ezzel szemben csakugyan védtelen voltam én is. Egy kedves háziállat halála nyugtalanná tett és elszomorított; nagyapám halála, amely váratlanul, az éjszaka közepén következett be, teljesen kétségbe ejtett. Öcsém fel-alá rohangált a házban, miközben azt kiáltozta, hogy “Hova lett? Hol van?”. Csak évekkel később jöttem rá, hogy erre az “itt és mindenütt” a helyes válasz. A különféle létsíkok a tudat különböző rezgéstartományait jelenítik meg. A fizikai anyag világa csupán egy bizonyos rezgésszám kifejeződési formája. (Évtizedekkel később lenyűgözve olvastam, hogy a fizikusok szerint a világegyetemnek van egy háttérzaja, amelynek jellegzetes hangja a zenei B-hez hasonlít, habár rezgésszáma milliószor kisebb, mint az ember által hallható hangoké.)

Minden rezgésből áll

A huszadik században a nyugati tudomány megértette, hogy voltaképpen minden szilárd tárgyat láthatatlan rezgések alkotnak. Gyermekkoromban úgy láttam a szilárd tárgyakat, mint amelyek nagy hányada a föld elemből áll. Másképpen megfogalmazva azt mondták, hogy a szilárd dolgoknak sűrű a rezgésük, vagy hogy ezek alacsonyabb szinten rezegnek. A légies dolgok rezgését finomabbnak vagy magasabb szintűnek tekintették, ám ebben az esetben a “magasabb” vagy “alacsonyabb” nem értékítéletet jelent, mindössze a sűrűség mértékét jelöli. Mint ahogyan az anyagi dolgoknak is különböző síkjai vannak, ugyanúgy különféle szellemi síkok is léteznek, ami megbotránkoztató gondolat a jámbor, többnyire ír katolikus atyáknak, akik iskolai tanáraim voltak. Számukra az egyetlen szellem a mennyekben lakozó Szentlélek volt. Mi, gyerekek elég okosak voltunk ahhoz, hogy ne hangoztassunk más nézetet, ám világegyetemünket csak úgy tudtuk felfogni, hogy ha a föld egy sűrű szellemi világ, akkor létezniük kell magasabb szellemi síkoknak, vagy ahogyan mi ismertük, lokáknak is, amelyek a nyugati misztikusok körében “asztrális síkokként” váltak ismertté. Csaknem végtelen számú asztrális sík létezik, amelyek alacsonyabb és magasabb szintű asztrális világokra oszlanak, és közülük még a legalacsonyabb szintű rezgésszáma is magasabb, mint az anyagi világé.A Nyugat már régóta nem igyekszik meghallani a szférák zenéjét, Indiában viszont hisznek abban, hogy egy finoman hangolt tudatossággal rendelkező személy elindulhat befelé, és hallhatja a különféle magasabb síkok rezgését. A különböző érzékszerveken túli érzéknek (ESP) vagy tanmatrának köszönhetően láthat, hallhat, tapinthat és ízlelhet ezeken a síkokon, akárcsak mi az álmainkban. Ezek az érzékek rugalmasabbak az öt durva érzékszervünknél, amelyek a külvilág tárgyaira reagálnak; az öt tanmatra az elmére reagál. Az asztrális síkon például láthatjuk a fizikai testünket, de annak kora pillanatról pillanatra változhat. Az alacsonyabb szintű asztrális síkokon érzékszerveken túli jelenségekkel, tisztánlátással, telepátiával és az öt durva érzék más jellegű finomodásával, illetve kísértetekkel, testetlen lelkek jelenéseivel és olyan szellemekkel találkozhatunk, amelyek ilyen vagy olyan okból “megrekedtek”.

Asztráltestek kivetülése

Az indiai hagyományban minden fizikai testhez asztráltest tartozik. Asztráltestünk a fizikai test tökéletes mása; van szíve, mája, karja, lába, arca stb., de mivel magasabb rezgésszinten működik, a legtöbben nincsenek tudatában ennek a testnek. Életünk során a fizikai test a lélek ruhájaként szolgál; úgy jeleníti meg, mintha az anyagi világban helyezkedne el. A halál beálltával, amikor a fizikai test bomlásnak indul, a lélek az anyagi síkon töltött létével, tehát korábbi élete rezgésével leginkább összhangban álló asztrális síkra lép. A halott első állomása az asztrális síkok valamelyike. A test nélküli lélek, látván éppen véget ért életében helyes és helytelen, öröm és fájdalom egyensúlyát, ekkor kezdi feldolgozni karmikus tapasztalatait. Az önvizsgálat révén, amikor már nem nehezedik rá a fájdalom és a szenvedés terhe, mivel azok tapasztalatai utat engednek a megértés világosságának, fokozatosan felemelkedik a szellemibb asztrális síkok magasabb szintű rezgéseihez. Az általános felfogás, miszerint oda megyünk, ahova tartozunk, régen könnyűszerrel megnyugtatta az elmémet. Úgy képzeltem, hogy a kutyák a kutyamennyországba mennek, és azok az emberek, akik szerették őket, csatlakoznak hozzájuk. A rossz emberek pedig többé nem bántanak senkit, csak saját magukat, mert egyfajta karmikus börtönben lesznek elszigetelve. Ez vigaszt nyújtott, és biztosítékot jelentett, hogy mindenki jó helyre került, aki egykor szeretett, de már eltávozott. Szemléletemnek azonban voltak korlátjai. Sohasem voltam biztos benne, hogy nagyapám az apjával találkozott-e a túlvilágon, aki megmutatta neki, hogyan tovább, vagy ezt a feladatot angyalok, megvilágosodott szellemek végezték-e el. Sokkal később, amikor tanulmányozni kezdtem a karmát, felfedeztem, hogy halálunk után ösztönzéseink megmaradnak. A lélek vágyaitól hajtva megy egyik asztrális síkról a másikra, és a saját fejlődéséhez szükséges képeket, embereket, vezetőket és asztrális lényeket vetít ki, akár egy álomban. Ezek a síkok egytől egyig a Szellem képzeletében születtek meg, mint ahogyan az anyagi sík is. A Szellem indiai megfelelője Brahman, amely maga a Minden, a létezés összes síkját betöltő egyetlen tudat. Ám egy igen régi kultúrához illően az indiaiak nem veszik olyan szigorúan a szóhasználatot. Istennek, Rámának, Sivának vagy Mahésvarának is neveztük.

Hol található a Mindenség?

A mindenség helyzete meghatározhatatlan, hiszen a helyét nem jelölhetjük meg. Halálunk után fokozatosan megszűnik helyzetünk meghatározhatósága. Úgy látjuk magunkat, amilyenek a lélek nézőpontjából valójában vagyunk: egyszerre mindenütt jelenlévőnek. Talán ez az átállás jelenti majd mindannyiunk számára a legnagyobb nehézséget, amellyel az asztrális síkokon találkozni fogunk. Ebben a pillanatban nyilván azt mondanánk, hogy a földön vagyunk, a nap messze van, a hold pedig közel, de mindez csupán az anyagi sík nézőpontjából igaz. A világegyetemben semmi sem meghatározott helyzetű. Te vagy a középpontjában, mert a végtelenség minden irányban kiterjed, ugyanakkor valaki más is a világ túlsó oldalán, mert körülötte is mindenfelé kiterjed. Mindketten a világegyetem középpontjai vagytok, ami azt jelenti, hogy helyzeteteknek azonosnak kell lennie. Az a tény, hogy látszólag különböző helyeken vagytok, az érzékelés eredménye, amely a látványból és a hangokból indul ki, ezek pedig helyhez kötött események, te viszont nem vagy az. Ugyanígy minden egyes pillanat az idő középpontja, mert az örökkévalóság mindenfelé kiterjed az adott pillanat körül. Minden pillanat az örökkévaló idő középpontja, ezért mindegyik azonos az összes többivel. A világegyetemben, mivel meghatározhatatlan helyzetű, nincsen fent és lent, észak és dél, kelet és nyugat. Ezek csak vonatkoztatási pontok, amelyek kényelmünket szolgálják ezen a bizonyos rezgésszámon (azaz a testben). A halál utáni átalakulás folyamata során nem egy másik helyre vagy időbe kerülünk, hanem csupán figyelmünk jellege változik meg. Csak azt látjuk, amivel együtt rezgünk.

 Deepak Chopra

Más hullámhosszon…

Egyik nagybátyám imádott utazni és meglátogatni az Indiát oly sűrűn benépesítő különféle szenteket és bölcseket. Nagy elragadtatásomra olykor engem is magával vitt. Láttam önmegtagadókat, akik évekig álltak ugyanabban a testtartásban, és másokat, akik alig vettek levegőt. Ma már tudom, hogy a szemem félrevezetett. Csak bebábozódott alakokat láttam, amelyekben csodás átalakulások mentek végbe. Ezek az alakok csendben más, a körülöttük lévő világon túli hullámhosszokra hangolódtak. Figyelmük átállításával beszélgethettek Rámával (vagy Buddhával és Krisztussal, bár Indiában ennek kisebb a valószínűsége). Mély meditációjuk nem mozdulatlan állapot. Amikor a műtőben valakit szívroham ér, és újraélesztését követően halálközeli élménye tapasztalatairól számol be, másfajta kilövőpályáról indul. Mindkét esetben a figyelem jellege változik meg. Az a nagy különbség, hogy amikor a szívbeteg belép a fénybe, utazása önkéntelen. Azok a néma alakok a múltamból a saját szándékukat érvényesítették. Tudatuk megfelelőképpen mély szintjén megjelenő vágyuk révén olyan folyamaton mentek keresztül, amely a halállal állítható párhuzamba. Ilyenkor az érzékeik egymás után eltompulnak. (Amikor valaki meghal, legutoljára a hang távozik belőle, amely születéskor elsőként hatol az emberbe. Ez összhangban áll az indiai felfogással, miszerint az öt elem meghatározott sorrendben érkezik és távozik; mivel a hang azonos a rezgéssel, amely egyben tartja a testet, érthető, hogy annak kell utolsóként elhagynia.)

Mit érezhetünk a halál után?

Az öt érzék eltompulásával az érzékszerveken túli érzékelés egyre élesebbé válik. Még mindig látunk és hallunk, de már nem fizikai tárgyakat érzékelünk. Ezek bármifélék lehetnek, amit csak látni szeretnénk az asztrális síkon: mennyei képek és hangok, égi lények és ragyogó fények. Akik szoros kapcsolatban álltak a haldoklóval, ez idő alatt érezhetik az illető jelenlétét. A halálközeli élmények legjellegzetesebb jelenségei az arcok, hangok vagy egyfajta érzelmi jelenlét. Más hagyományos kultúrákban az emberek talán arra számítanak, hogy szellemekkel vagy állatokkal fognak találkozni. Mielőtt elhagyná a testét, a haldokló gyakran valamiféle titokzatosat érzékel maga körül – egyféle melegséget, egy halvány alakot vagy alig hallható hangot. A haldokló rezgésszámán ezek valamiképpen érzékelhetők. Aki töltött már időt haldokló mellett, az tudja, hogy egyesek ilyenkor eltávozott házastársukról vagy már rég halott szeretteikről állítják, hogy velük vannak a szobában. A fizikaiból az érzékszerveken túli lét felé tartó átmenet során valamilyen asztrális kapcsolat jön létre. A halál beálltakor a fizikai test asztrális alakmása különválik. A védikus tanítások szerint az eltávozott lélek egy ideig az asztrális tartományban alszik, amit jómagam lappangási időszakként értelmezek. Az elmében előbb új gondolatok jelennek meg, mielőtt tettekhez vezetnének, és valami hasonló történik a lélekkel is. Üres térbe lép, ami összhangban áll azzal, hogyan működik a tudat, amikor az újba vagy az ismeretlenbe kell vetnie magát. Rendes esetben a lélek békésen alszik, ám ha az illető hirtelen vagy idejekorán hal meg, netán sok beteljesületlen vágya maradt, álma nyugtalan, zaklatott lehet. Az erőszakos halál rettenete könnyen tovább visszhangozhat benne, akárcsak az e világhoz közelebb álló kínok, mint amilyen a viszonzatlan szerelem vagy a bánat. Az öngyilkosok ugyanazt a belső fájdalmat tapasztalják, amely életük eldobásához vezette őket. A beteljesületlen vágyak nem feltétlenül előnytelen dolgokra irányulnak. Az élvezet utáni sóvárgás hátterében az elengedésre való képtelenség áll. Szellemi gyakorló nagybátyám sok részletes beszámolót hallott az alsóbb asztrális síkokon rekedt lelkekről. (India sohasem korlátozta magát egyetlen, a Pokol és a Paradicsom különféle szintjeit bevándorló Dantéra.) Ezek a zaklatott lelkek hosszú ideig képesek egy alacsonyabb szintű asztrális hullámhosszon rezegni, habár ez így földi nézőpontból látható. A lélek a maga nézőpontjából nem napokkal, hónapokkal és évekkel mér. Amikor valaki hirtelen vagy nem természetes módon hal meg, nincs ideje feldolgozni személyes karmáját; amíg nem dolgozza fel teljesen kötődéseit és kötelezettségeit, vonzódni fog ehhez a sűrűbb síkhoz. A szentek és a bölcsek abban az előnyös helyzetben vannak, hogy képesek szabadon, a vágyak korlátaitól mentesen utazni az asztrális síkok között. A zaklatott lelkek két világ között rekednek, és ha hátrahagyott szeretteik minduntalan imáikkal, bánatukkal vagy beteljesületlen szerelmükkel hívják őket, vagy megkísérlik felvenni velük a kapcsolatot, folyamatosan letérnek útjukról. A léleknek aludnia kell az asztráltestben, mint egykor az anyaméhben, a békés halál pedig ezt teszi lehetővé.

Az utolsó film lepereg előttünk

Ugyanakkor ott van az, amikor egy villanásban megjelenik előttünk az életünk. Mivel ezt olyan emberek tapasztalták meg, akik a halál küszöbén álltak, például majdnem vízbe fulladtak, az átmenet részének kell lennie, amely önmagában nem kapcsolódik a halálhoz. Gyermekkoromban egyszer sem hallottam erről, de később találkoztam egy orvossal, aki elmesélte, hogy Ausztráliában, a Nagy Korallzátonynál egyszer kis híján vízbe fulladt. Békés élményként írta le az esetet, amelyet az egész életét átfogó, hirtelen felbukkanó képsorok kísértek – nem annyira filmhez, mint inkább diavetítéshez hasonlóan, mondta. (Nem tudom, hogy nyugtalan lélek lett volna-e, ha az életmentők nem érnek oda idejében hozzá.) A szvámik kimerítően írnak az élet utáni létről és az oda vezető átmenetről; sokuk szerint életünk felvillanó képeinek áttekintése egy meghatározott karmikus folyamat. A karma úgy tekeredik a lélek köré, mint fonal az orsóra. Ez az életvonalunk, az előttünk álló események sorozata, amely évről évre úgy bontakozik ki, ahogyan karmánk megszabja. Amikor valaki a hirtelen halál lehetőségével találja szemben magát, a fonal gyorsan kibomlik, és az illető már megtörtént események képeit látja. Ebben a képsorozatban csupán a jelentős karmikus pillanatok válnak láthatóvá. Ha az ember hetekig vagy hónapokig haldoklik, a karma lassan tekercselődik le. Az illető talán mélyen elmerül a múltban, és azon elmélkedik. A halál pillanatában, az asztrális síkra lépve megjelenhet egy gyors karmikus összefoglaló, amelynek a képei úgy peregnek le, mint film a tekercséről. Ám a puritánok Indiában ezt a jelenetet is puszta káprázatnak látják. Ez a jelenség, amikor egy pillanat töredéke alatt felvillan előttünk az életünk, mondják, azt jeleníti meg, hogy minden másodperc magában foglalja a teljes örökkévalóságot. A lélek két testet öltés közötti mély álma során a fizikai testben szerzett emlékek mindegyike lenyomatot hagy a lélekben, létrehozva a karmikus programot, amelyből majd kialakul jövőbeli egyénisége. Ilyen módon egy egész élet emlékeinek a sűrítményéhez jut a lélek szunnyadó állapotában.

Szellemi gyakorlat – elalvás előtt

Mindmáig végzek egy szellemi gyakorlatot, amely abból áll, hogy elalvás előtt az ágyban fekve áttekintem a nap eseményeit. Ezt fordított sorrendben teszem, éppen azért, amiért a karma is így bomlik ki: hogy megértsük, és megbékéljünk mindazzal, ami velünk történt. Érzésem szerint a halottnak is biztosítani kell erre a lehetőséget, akár a lélek álmában vagy a karmikus jelenetek újrajátszásának megtekintésével. A lélek szunnyadásának időtartama változó, attól függ, hogy mennyire volt fejlett a halál pillanatában. Ennek az alvásnak az a legfőbb célja, hogy a lélek megváljon kötődéseitől, majd a fejlettségi szintjének leginkább megfelelő asztrális rezgéstartományban vagy síkon ébredjen fel. Miután felébredt, csak számára ismerős létsíkra léphet. Ha fejlettségi szintünknél magasabb síkra próbálnánk hatolni, összezavarodnánk, és kellemetlenül éreznénk magunkat. Ugyanígy visszafelé sem haladhatunk fejlődésünkben: csak előre vezethet az út. Az alvó lelket egyfajta védőburok veszi körül. Amikor felébred, leveti burkát, amely idővel elenyészik. Asztrális utazásuk során a lelkek más lelkekkel találkoznak, amelyek hasonló fejlettségi szinten rezegnek. Olyanok is az utunkba akadhatnak, akikkel fizikai életünkben is találkoztunk, már amennyiben azonos hullámhosszon vagyunk. A legtöbben hőn vágyakoznak rá, hogy a túlvilágon együtt lehessenek szeretteikkel. Lelkük nem sodródik keresztül az asztrális környezeten, hanem maga a szeretet vezeti. A szeretet rezgés, amely jóval az emberiség születése előtt is létezett. Az irányítottság elve viszont nagyon is emberi: oda megyünk, ahova legmélyebb vágyaink visznek. Amikor a Szellem a fizikai tárgyak világában mozog, rezgése igen lassú és sűrű, már-már mozdulatlanná dermeszti a test fizikai burka. Ha nagyon magas rezgésszámon van, a Szellem akkor is mozdulatlan, mert csak a tiszta tudatosságot tapasztalja – vagyis saját magát. E két szélsőség között létezik a teremtés tartományainak teljes sora. Az asztrális világban a lélek szándéka szerint ellátogathat a saját rezgésénél alacsonyabb szintű síkokra, a magasabbakra azonban csak további fejlődésével juthat el, ami nagyjából ahhoz hasonlít, mint amikor egyre finomabb rostán szitálunk valamit, és minden szemcse visszajuthat a durvábbak szintjére, de tovább csak akkor mehet, ha már megfelelően finommá vált. A Szellem, amelynek nincsen alakja, a létezés összes síkját áthatja. Tudatosságunk szintjétől függően a Szellem bármilyen alakot magára ölthet. A saját mennyországainkat, poklainkat és tisztítótüzeinket vetítjük, amelyeken mind a fizikai, mind az asztrális síkokon keresztülutazunk. Ha a fizikai világban házat szeretnénk építeni, téglákat kell szereznünk, amelyeket egymás tetejére helyezünk, és így tovább. Az asztrális világban mindössze el kell képzelnünk a kívánt házat, amely minden részletében látszólag ugyanolyan valóságosként és szilárdként fog megjelenni, mint amelyik a fizikai világban van. Az asztrális síkon a szenvedés és az öröm a képzeletben jelenik meg, noha valósnak tűnik. Aki ebben a világban hitetlenkedő volt, ironikus módon valószínűleg az asztrális síkokon is az marad; nem fogja felismerni, hogy éppen azon a síkon van, amelynek a létezésében nem hisz. Az asztrális világban olyan testet foglalunk el, amellyel előző fizikai életünkben a leginkább azonosultunk. Mivel ez egy képzeletbeli test, asztrális életünk során megtarthatjuk, de meg is változtathatjuk. A fejlődés a fizikai és az asztrális síkokon egyaránt fokozatos, idő kell hozzá.

forrás - Deepak Chopra: Élet a halál után 

 

OPRAH beszélget Deepak Chopra-val! - videó
forrás:Édesvíz Kiadó

Éljünk együtt az angyalokkal!

Az emberek nagy része hisz az angyalok létezésében. Sokak életében játszanak fontos szerepet ezek a lények. Cikkünkből kiderül, hogyan vehetjük fel velük a kapcsolatot mi magunk is, és hogyan támaszkodhatunk a segítségükre.

Valamennyien kapcsolatban állunk az angyalokkal. Csak meg kell tanulnunk, hogyan vehetjük őket észre. Ha ez sikerül, akkor hozzásegítenek majd minket ahhoz, hogy válaszokat találjunk életünk igazán fontos kérdéseire

A világ vallásainak többsége mind szilárdan hiszi, hogy életünkben mennyei kísérők állnak mellettünk. Az angyalok létét nemcsak a keresztény, hanem a zsidó, a buddhista, az iszlám és más egyéb vallás feljegyzései is dokumentálják. A Koránban például malaika néven nyolcvan alkalommal is megemlítik őket. A hinduizmusban a mennyei követek a devta vagy a deva nevet viselik, Tibetben dakini néven szerepelnek. De a szárnyas égi lényeknek a természetvallásokban, főként az indiánoknál is megvan a maguk helye.

Az egyik legkorábbi angyalábrázolás az a sumér időkből származó szárnyas lény, amelyet az Eufrátesz völgyében, Ur városában találtak. Hasonló, sziklába vésett képek előfordultak az ókori Mezopotámiában, Asszíriában és az egyiptomi istenek gyülekezetében is. Az antik Görögországban az angyalok angelos, Rómában genius néven szerepeltek.

Az angyalok a Bibliában sem csupán mellékszerepet töltenek be. Üzenethozóként, kísérőként és vigasztalóként 120 alkalommal említi meg őket az Ószövetség és 180-szor az Újszövetség. Híresek például a Teremtés könyvének sorai (Mózes I. 28,12-13.): amelyben Jákob "És álmot láta: Ímé egy lajtorja vala a földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és ímé az Istennek Angyalai fel- és alájárnak vala azon."

Azért születtünk erre a világra, hogy felvegyük a kapcsolatot ezekkel a fénylényekkel, és megnyíljunk a spirituális feladatok előtt. Egy ilyen kapcsolat az egész környezetünket megváltoztathatja. Belső békére találhatunk, a természetet ajándékként szemlélhetjük, testünket pedig a lélek templomaként. Valamennyien visszanyúlhatunk az angyalok átváltoztató fényerejéhez, és jóra használhatjuk fel.

 

A Bibliában az angyalok fontos szerepet töltenek be: hírvivők, kísérők és vigasztalók

Első pillantásra úgy tűnik, mintha az angyalok között egyfajta hierarchia létezne. Vannak angyali seregek, szerafinok, arkangyalok. Ez a hierarchia azonban nem hatalomra épül. Sokkal inkább olyan harmonikus egységet alkot, amelynek tagjai kölcsönösen segédkezet nyújtanak az isteni teremtéshez. Az angyalhierarchia a tiszta isteni szeretet harmonikus rendjeként fogható fel.

Földi létünk minden aspektusában mellettünk álltnak az angyalok. Különféle fényerők léteznek: a gyógyítás, a béke, a szeretet, a kibékülés, a jó gondolatok, a humor, a vidámság, a belső elmélyülés angyala. De van angyala az imának, a változásnak, sőt a legbanálisabb napi tevékenységeknek is, így van útmutató, felvidító, gondozó angyal is.

Ezek a lények ott vannak mindenütt: a templomokban, a kórházakban, a halottas ágyaknál, az iskolában, az óvodában, a családi asztalnál és a munkahelyen. A legtöbb ember azonban keveset tud gondoskodó és láthatatlan létezésükről. Pedig az angyalok annyira szeretnék, ha megéreznénk jelenlétüket! De hol keressük őket?

Az angyalok nem a felhők között rejtőzködnek. A szívünkben laknak, az érzéseinkben és a gondolatainkban. Jelenlétüket belső békeként és boldogságként tapasztaljuk meg. A régi mondás szerint "Ne másutt, önmagadban keresd a mennyországot." Az angyalok léte belső élmény, az isteni szeretet bizonyítéka.

Ezek a lények a csodák és a változás szakértői.

A mennyország az ő közvetítésükkel érinti a földet. Vezetésükkel és támogatásukkal könnyebbé válnak az élet terhei. A mennyei követeket szellemi fejlődésünk segítőivé is tehetjük. A legjobb barátainkká, akikre minden esetben hagyatkozhatunk.

Hogyan építsünk hidat az angyalok felé?

Az angyalok létezésének érzékeléséhez nem kell sem jósnak, sem médiumnak lennünk. Legyen bár kicsi vagy nagy, a föld valamennyi lakója képes kapcsolatba lépni velük. A jelenlétüktől minket elválasztó fátyol leheletvékony, és könnyedén félrehúzható.

Gyakran fordul elő, hogy magányosnak érezzük magunkat, mert nem vagyunk képesek tudatosan megtapasztalni a mennyei lények létét. Ez azonban ne vegye el a kedvünket! Belső érzékenységünk fokozatosan bontakozik ki. Az egyetlen, amivel elősegíthetjük, ha nyitottak vagyunk és serkentjük szellemi fejlődésünket. Ezzel elérhetjük, hogy az angyal örömmel időzzön nálunk.

 

Az angyalok életük minden területén mellettünk állnak. Csak meg kell tanulnunk hinni és bízni jelenlétükben

Ha egy kicsit félretoljuk mindennapi elfoglaltságainkat és befelé figyelünk, hamarosan megérezzük, amint a mennyei lények energiája a lelkünkbe áramlik. Megtörténhet ez meditáció közben, megszentelt helyeken, a természet csendjében vagy egyszerűen a gyertyaláng nézegetése közben. Hidat verhet az angyalok felé a zene is, amely új dimenziókat nyit meg előttünk. Főként a klasszikus zene alkalmas erre, például Händel egyházi muzsikája. És főként akkor, ha nyitottan adjuk át magunkat a belső nyugalomnak. Ilyenkor a fül gyakran közelebb van a szívhez, mint a szem.

Az angyalok jelenlétét néha teljesen spontán módon, váratlanul tapasztalhatjuk meg. Közelségükről árulkodhat a hirtelen boldogsághullám, a mélyen átélt béke, a tiszta gondolkodás, a váratlan fényhullám, de egy szokatlan fényhatás is. Egy-egy ilyen élmény után úgy érezhetjük, mintha valósággal újjászülettünk volna - a tisztaságban egyek vagyunk önmagunkkal és a világgal. Álmunkban is feltűnhetnek az égi követek, és ilyenkor szokatlan boldogsággal ébredünk fel. De jelenlétük különösen érzékelhető olyankor, amikor megszólal a lelkiismeretünk hangja.

 

Mindannyiunknak megvan a maga szerepe az életben. A helyes útra azonban gyakran csak valamilyen fájdalmas tapasztalat árán találunk rá. Ám a balesetek, a betegségek vagy egyéb sorscsapások hozzásegíthetnek minket ahhoz, hogy spirituálisan továbbfejlődjünk. Ebben az angyalok is támogatnak minket

Az angyaloktól bármikor segítséget kérhetünk, nemcsak akkor, ha nehéz, kilátástalan helyzetben vagyunk, és nem tudjuk, hogyan tovább. Mindig és mindenhol váratlan és kellemes meglepetések várnak ránk. Ahogyan a perzsa költő, Háfiz mondta: "Ahol angyalok laknak, ott a mennyország, legyen bár az emberek forgatagában."

Hozzá kellene szoknunk ahhoz, hogy naponta többször emlékeztessük magunkat a fénylények jelenlétére, így nagyobb érzékenységgel észlelnénk őket. A legjobb, ha fix időpontokat szabunk meg erre a célra. Minél rendszeresebben vesszük fel a kapcsolatot velük, annál bensőségesebb lesz a viszonyunk, és annál jobban örülünk majd, ha érzékeljük őket. Ha figyelmünket az angyalok fényére irányítjuk, lelkünket csodálatos erők járják át. Olyan dolgokra leszünk képesek, amit nem is feltételeztünk volna magunkról.

Angyalok iskolája - hogyan segítik az életünket?

Mihelyst először felvesszük velük a kapcsolatot, az égi küldöttek egyfajta "angyaliskolát" kezdenek nekünk. A földi életünk során a legkülönbözőbb leckéket kell megtanulnunk és a legváltozatosabb feladatokat megoldanunk. Ezekkel találkozhatunk problémák, nehézségek, betegségek vagy egyéb sorscsapások formájában. Életfeladatunk abban áll, hogy mindig az adott feladat megoldásán fáradozzunk.

Számos tudós Hermészt, a görög istenek menny és föld között közvetítő követét angyalnak tartja. Az mindenképpen feltűnő, hogy Hermész szárnyakat hordott a bokáján

Ennek során az angyalok fejlődésünkhöz járulnak hozzá, ámde nem mentenek fel az egyéni felelősségvállalás alól! Még ha jó is velük a kapcsolatunk és a szívünkhöz is nőttek, akkor sem kímélnek meg minden gondtól. Nem szabadítanak meg azoktól a feladatoktól, amelyeket földi létünk során végre kell hajtanunk. Ezekkel egyedül kell boldogulnunk. Hiába kötődünk tehát hozzájuk, azért még nem nyerünk garanciát arra, hogy az életünk zökkenőmentes lesz. A földi élet, ahogyan azelőtt is, lelki fejlődésünk "tanítómestereként" szolgál.

Az égi lények arra törekszenek, hogy fokról fokra följebb juttassanak minket Jákob lajtorjáján. Ha engedjük, fényhidat építenek számunkra, és iránymutatást adnak, hogyan találkozhatunk velük. Minél intenzívebb velük a napi kapcsolatunk, járjanak bár jó vagy rossz idők, annál jobban átjár minket fényes rezgésük.

A spiritualitás jelentősége az életünkben

A spiritualitás nem más, mint életművészet. Ahhoz azonban, hogy megnyíljon előttünk a spirituális horizont, nemcsak a testi, hanem a szellemi lényeket is érzékelnünk kell. Csakis szellemi szintünkkel való szembesülésünk árán segíthetjük elő a test, lélek és szellem egységének fejlődését, amelyeknek egyébként harmonikus egészet kell alkotniuk.

Meg kell tanulnunk felfedezni és megismerni a testünkben lakó lelket. A spiritualitás olyan kérdésekkel foglalkozik, mint hogy: Kik vagyunk mi valójában? Honnan jövünk? Hová megyünk? Mi az élet értelme? Sokan éreznek sürgető késztetést arra, hogy választ találjanak ezekre a kérdésekre.

Az önmagunkba vezető út még az űrutazások korában is az emberiség legnagyobb kalandja. Mélyen kinyitjuk lelkünk ajtaját, átéljük az élet ajándékát és megtapasztaljuk földi létezésünk valódi jelentőségét. Így válik a spiritualitás az élet egyetemévé. Nem anyagi és intellektuális vonatkozásain törjük a fejünket, hanem lelki dimenziókat tapasztalunk meg.

 

Aki hisz az angyalokban, védettnek érzi magát, és bízik abban, hogy végül  minden jóra fordul

Azért születtünk erre a világra, hogy emberi tapasztalatokat szerezzünk. Mindazt, ami ebben megakadályoz minket, a halhatatlan lélek szemével nézhetjük. Ha a lélek újjászületik egy testben, újra elevenné válik, ha elhagyja a testet, a test meghal, a lélek azonban tovább él. A valóságban a lélek jelenti az igazi lényünket.

Gandhi egyszer feltette a kérdést: Miért keressük odakint azt, ami odabent van? Minden embernek megvan a maga értelme és feladata ezen a földön. Mindenki egyszeri és minden élet az isteni szándékot valósítja meg. Ha megértjük önmagunkban az isteni eredetet, és felismerjük, hogy egységet alkotunk az egész emberiséggel, akkor kezdjük el lerombolni azokat a sorompókat, amelyek elválasztanak egymástól minket.

Mindenkinek megvan a maga hivatása

A szellemi kibontakozás megvalósulásához nem kell elhagynunk az otthonunkat, és visszahúzódni a remeték magányába. Nem kell az aszkézis ösvényére lépnünk és megtagadnunk a világot. A spirituális út nem vezet kényszerű en a magányosságba, hanem megmutatja az utat pontosan oda, ahol vagyunk. Elvezet minket a szeretet által meghatározott életformához, ahol a barátság, a jóság és a béke a jelszó.

 

Az emberek mindig is vágyat éreztek arra, hogy képi formában jelenítsék meg az angyalokat. Jelenlétük azonban láthatatlan formájukban is érezhető. Ha egy veszedelmes helyzetből szerencsésen kikeveredtünk, nem véletlenül emlegetjük az őrangyalunkat

Eljön majd az idő, amikor az ember számára nem lesz többé fontos, hogy anyagi javakat birtokoljon. Olyan javakat, amelyeknek összegyűjtésére és megtartására rengeteg időt pazarlunk. Az egyszerűség és a kölcsönös segítség közelebb hoz minket egymáshoz. A hangsúly majd olyan erényekre esik, mint az erőszakmentesség, a harmónia és a bölcsesség. Ahogyan Teréz anya fogalmazta meg 1985-ben a New York-i AIDS-betegek otthonának bejáratánál álló feliraton:

Himnusz az élethez

Az Élet esély - használd ki

az Élet szépség - csodáld meg

az Élet boldogság - élvezd

az Élet álom - valósítsd meg

az Élet kihívás - fogadd el

az Élet kötelesség - teljesítsd

az Élet játék - játszd

az Élet érték - vigyázz rá

az Élet gazdagság - őrizd meg

az Élet szeretet - örülj neki

az Élet titok - fejtsd meg

az Élet ígéret - teljesítsd be

az Élet szomorúság - győzd le

az Élet himnusz - énekeld

az Élet küzdelem - fogadd el

az Élet tragédia - küzdj meg vele

az Élet kaland - vállald

az Élet boldogság - légy hálás érte.

A modern élet számtalan alkalommal akadályokat állít szellemi kibontakozásunk útjába. Tisztában kell lennünk azzal, hogy az igazi helyünk mindig ott van, ahol éppen vagyunk. Csak onnan, ahol éppen állunk, tehetjük meg a következő lépést. Mai zűrzavaros korunkban is ajándéknak kell tekintenünk az életet, lelki kalandnak. Egy afrikai közmondás szerint "Ahol Isten elvetett téged, ott kell virágoznod."

Teréz anya mindig hitt a mennyei útmutatásban

A spirituális útra gyakran fájdalmas tapasztalatok juttatnak el minket. A fájdalom, a betegség és a sorscsapások jó tanítómesterek lehetnek, "akik" pozitív irányba változtatnak meg minket. Akármilyen nehéznek vagy kilátástalannak tűnik is egy-egy helyzet, mindig lehetőséget kínál arra, hogy gazdagodjunk és fejlődjünk.

A feladat nemritkán abban áll, hogy feladjuk önmagunkat, elengedjünk bizonyos dolgokat. Ilyenkor nem a problémákban, hanem a megoldásokban kell gondolkodnunk, azaz felismernünk a megoldást a problémában. A problémák nem ellenünk irányulnak, hanem értünk vannak. Minden egyes nehézség alakít minket. Ha a kihívást ajándékként fogjuk fel, megláthatjuk, hogy az élet ebben a csomagolásban tálalja elénk az aktuális tanulnivalót.

Hogyan érezhetjük meg az angyalok rezgését?

Az angyalok mindig szeretettel és jóakarattal állnak mellettünk, anélkül, hogy előítéletekkel közelednének hozzánk. Sem értékrendszerük nincs, sem a hibáinkat nem keresik. Spirituális ösvényünk ismeretében sorsunkat magasabb szempontból nézik, és hozzásegítenek minket ahhoz, hogy felfedezzük és fejlesszük képességeinket.

Néha egyetlen gondolat, érzés vagy a puszta vágy is elég ahhoz, hogy a nehéz napokban megérezzük égi segítőink jelenlétét és fényét. Ha beállítódunk rájuk, megérezzük a rezgésüket, amely körülöttünk és bennük egyfajta megütött hangvillaként szólal meg.

A zene hidat építhet nekünk az angyalok világa felé, elsősorban a klasszikus,  spirituális zene

Bár a szellemi úton nem aratunk földi babérokat, mint egy olimpián vagy világbajnokságon, mégis a sportolókhoz hasonló céltudatossággal kell eljárnunk. Utunk során nehézségekkel és ellenállással kell megküzdenünk, ám a visszaesések és a kudarcok szintén az élet részei, és csak átmeneti szakaszokat jelentenek.

Minden egyes nap új lehetőséget kínál nekünk arra, hogy a jó mellett döntsünk, megbocsássunk saját magunknak és másoknak, és mindentől elszakadjunk. Tanuljunk a hibáinkból, gyarapodjunk a tapasztalatokkal, de ne ragadjunk hozzájuk. A spirituális fejlődés a hegymászáshoz hasonlít, amelybe újra és újra szüneteket kell beiktatnunk, hogy kipihenhessük magunkat. Aki a hegycsúcsra viharban akar feljutni, aki túlerőlteti magát, azt összetörheti a kimerültség. Éppen ezért kis lépésekkel haladjunk előre, hogy ha akadályokkal szembesülünk, nehogy gödörbe zuhanjunk.

Menet közben krízishelyzetbe is kerülhetünk, amelynek során spirituális fáradozásainkat megzavarhatja a kétség és az állhatatlanság. Legyünk azonban mindig tudatában annak, hogy a kétség a hit fordulópontját jelenti, aki kételkedik, az megerősíti a hitét, és aki hisz, azt megerősíti a kétely.

Alázat nélkül nem találhatunk rá az Istenhez vezető útra. Az a feladatunk, hogy a sorsunkat bizalommal telten vegyük a kezünkbe. Ehhez nyújtanak segítő kezet a mennyei küldöttek

Néha a saját egónk is zavaró tényezőként léphet fel, hiszen könnyen azt hihetjük, mi már mindent tudunk. Ha viszont újra meg akarjuk találni a fonalat, fel kell fedeznünk az alázat erényét. Szent Ágoston azt mondta: "Az Istenhez vezető út elsősorban, másodsorban és harmadsorban is alázatból áll." Az alázat az isteni útmutatásban való bizalom. Az alázatos hozzáállás azonban abban is megmutatkozik, hogy örömmel teljesítjük a kötelezettségeket és engedelmeskedünk az isteni törvényeknek.

Amikor Mohamed Ali egyszer nemvolt hajlandó bekötni a biztonsági övét a repülőgépen, azzal érvelt, hogy "a szupermennek nincs szüksége biztonsági övre". Mire is a személyzet kijelentette: "a szupermennek nincs szüksége repülőgépre". Ha szellemi előrelépést szeretnénk, nekünk is be kell kötnünk a biztonsági övünket, amely szilárd tartást ad nekünk a légörvényekben. Az isteni törvények adják a biztonsági övet és a szilárd tartást. Idetartozik az erényes életvezetés, a pozitív gondolkodás, a felebaráti szeretet és az istenfélés.

Oscar Wilde mondása szerint "az ember valódi beteljesedése nem abban áll, amit birtokol, hanem aki ő maga". Mihelyst sikerül életünket spirituális elveken felépíteni, eljutunk majd a vágyott állapothoz. Valósággá válik számunkra az iszlám bölcsesség: "A lélek közelebb van hozzád, mint a sál a bőrödhöz."

Ha az angyalokról gondolkodunk, saját magunkat fedezzük föl

Ha az an­gya­lo­król gon­dol­ko­dunk, ak­kor egy­ben sa­ját ma­gun­król is tűnőd­ünk. Mint spi­ri­tuá­li­san fej­lő­dő em­be­rek­nek ké­pe­sek­nek kell len­nünk ar­ra, hogy meg­is­mer­jük és meg­ért­sük ön­ma­gun­kat. Gand­hi azt mond­ta: „Mi­nél job­ban is­me­ri ön­ma­gát egy em­ber, an­nál na­gyobb az elő­relé­pé­se.” Ép­pen ezért át kell vi­lá­gí­ta­nunk ön­nön lé­nyünk ci­tadel­lá­ját, és szem­be­néz­ni sze­mé­lyi­sé­günk va­ló­di lé­nyé­vel. Már Szók­ra­tész­nek is az volt a meg­győ­ződé­se, hogy az em­ber leg­fon­to­sabb fe­la­da­ta meg­is­mer­ni ön­ma­gát.

Az ön­ana­lí­zis va­ló­ban iz­gal­mas és az an­gya­lok­kal va­ló kap­cso­la­tunk­ban rend­kí­vül fon­tos ki­hí­vás. Ha rá­jö­vünk, kik is va­gyunk va­ló­já­ban, csak ak­kor le­szünk ké­pe­sek a fej­lő­dés­re. Az ön­meg­is­me­rés jó­vol­tá­ból len­dít­jük elő­re bel­ső át­ala­kulá­sunk és spi­ri­tuá­lis elő­relé­pé­sünk fo­lya­ma­tát.
Her­mann Hes­se így írt a Szidd­hár­tá­ban: „Ön­ma­gam­nál fo­gok ta­nul­ni, ön­ma­gam ta­nít­vá­nya le­szek, ön­ma­ga­mat fo­gom meg­is­mer­ni.” En­nek meg­fe­le­lő­en va­la­mennyi­en sa­ját éle­tünk egye­te­mé­nek hall­ga­tói le­he­tünk.

Aho­gyan egy hagy­má­ról fo­ko­za­to­san le­há­moz­hat­juk a ré­te­ge­ket, úgy fe­dez­het­jük fel lel­ki éle­tün­ket és úgy vál­ha­tunk mind át­lát­ha­tób­bak­ká. Je­len­le­gi ar­cun­kat sok év él­mé­nye­i­nek és ta­pasz­ta­la­tai­nak kö­szön­het­jük. A be­fe­lé va­ló né­zés esélyt ad a me­gúju­lás­ra. Meg­sza­ba­du­lunk a ré­gi­től, és ez­zel he­lyet csi­ná­lunk az új­nak.

Va­ló­ban szük­ség van né­mi bá­tor­ság­ra ah­hoz, hogy szem­be­néz­zünk ön­ma­gunk­kal. Ez azon­ban tu­da­to­sab­bá tesz ben­nün­ket: az önis­me­ret olyan ál­dás, amely to­vább se­gít min­ket a spi­ri­tua­liz­mus út­ján. Ta­nu­lá­si fo­lya­ matról van szó, ami azt jelenti, hogy felszínre került tökéletlenségeinket előnyünkre fordíthatjuk, ha az átalakulás szolgálatába állítjuk őket. Ahogyan Avilai Szent Teréz mondta: "A szentek olyan bűnösök, akik soha nem adták fel."

Az an­gya­lok cso­dát te­het­nek a be­te­gek­kel

Bru­no Vo­nar­burg Svájcban él, Teu­fen­ben. Ter­mé­szet­gyó­gyá­szat­tal már fia­tal­ko­rá­ban el­kez­dett fog­lal­koz­ni, jól­le­het pá­lyá­ját ké­miai ku­ta­tá­sok­kal kezdte. Hosszú éve­ken ke­resz­tül egy al­ter­na­tív gyó­gyá­szat­tal fog­lal­ko­zó kli­ni­kán dol­go­zott, ma azon­ban már sa­ját pra­xi­sá­ban fo­gad­ja a be­te­ge­ket. A ne­vét azon­ban az an­gya­lo­k­ról szó­ló köny­vei tet­ték szé­les kör­ben is­mert­té.

Vo­nar­bur­got sa­ját be­val­lá­sa sze­rint gye­rek­ko­ra óta el­kí­sé­rik az an­gya­lok mint af­fé­le szel­le­mi ik­rek. Bár ezek­nek a lé­nyek­nek a lé­tét nem tud­juk iga­zol­ni, je­len­lé­tü­ket még­is meg­érez­het­jük, ha ki­nyújt­juk fe­lé­jük bel­ső an­ten­ná­in­kat. Ha pe­dig ki­nyi­tot­tuk előt­tük lel­künk ab­la­kait, az éle­tünk sze­re­tet­tel­je­sebb, bé­ké­sebb, öröm­te­libb lesz, ez pe­dig már ön­ma­gá­ban is bi­zo­nyí­ték az an­gya­lok lé­te­zé­sé­re.

 

Meditáció közben a mennyei hírnökök energiaáramlása különösen érezhetővé válik

A gyó­gyí­tó a leg­több­ször ak­kor ké­ri a meny­nyei lé­nyek se­gít­sé­gét, ha be­teg em­be­rek­kel dol­go­zik. Az em­ber ha­tal­ma ugya­nis a be­teg­sé­gek­kel szem­ben kor­lá­to­zott, ha azon­ban az an­gya­lo­kat ké­ri ar­ra, hogy áll­ja­nak a két­ség­be­eset­tek, a be­te­gek és a hal­dok­lók mel­lé, va­ló­sá­gos cso­dák tör­tén­het­nek. Aho­gyan Pa­ra­cel­sus is mond­ta: „A sze­re­tet a leg­na­gyobb or­vos­ság.”

Vo­nar­burg rá­mu­tat: az an­gya­lok Is­ten sze­re­te­té­ből te­rem­tőd­tek és ál­lí­tód­tak mennyei út­mu­ta­tók­ként mel­lénk. Aho­gyan a 91. zsol­tár mond­ja: „Mert az ő an­gya­la­i­nak pa­ran­csolt fe­lő­led, hogy őriz­ze­nek té­ged min­den ut­ad­ban. Ké­zen hor­doz­nak té­ged, hogy meg ne üs­sed lába­dat a kő­be.” A mennyei kí­sé­rők se­gít­sé­gé­vel meg­is­mer­het­jük Is­ten vég­te­len gon­dos­ko­dá­sát. Az an­gyal és az em­ber az Is­ten al­kot­ta dua­li­tás, égi kö­tés, szel­le­mi part­ner­kap­cso­lat.

A sváj­ci sza­kem­ber min­den év­ben an­gyal­nap­tárt is ki­ad, amely­nek be­vé­te­le a ro­má­niai Ca­sa Don Bo­sco gyer­me­kott­hon­nak jut. Az in­téz­mény azu­tán jött lét­re, hogy Vo­nar­burg 1996-ban Bu­ka­res­ten járt, és lát­ta, mi­lyen bor­zal­mas kö­rül­mé­nyek kö­zött ve­ge­tál­nak az ut­cán gye­re­kek szá­zai. Mint mond­ja, ta­lán az an­gya­lok ve­zet­ték el a ro­mán fő­vá­ros leg­sze­gé­nyebb ne­gye­dé­be, hogy se­gí­te­ni tud­jon eze­ken a sze­ren­csét­le­ne­ken. A Cin­cu ne­vı te­le­pü­lé­sen ta­lál­ha­tó ott­hon­ban több mint hat­van ne­héz sor­sú, el­ha­gyott gye­rek­nek jut sze­re­tet­tel­jes gon­dos­ko­dás és egy jobb élet re­mé­nye.

forrás: M. L.
http://tgy-magazin.hu XI. évfolyam 12. szám

Müller Péter meséi: Őrangyalok - videó

Az “AKKOR” most van …

 

“Tanulj meg vidáman várakozni. Egyél, igyál, élvezd a jelenedet és ne rontsd el azzal, hogy türelmetlenül vársz valamit vagy valakit.”

Ez egy ravasz, életművészeti tanács. A legfontosabb gondolat benne: “Élvezd a jelenedet” – bármilyen hétköznapi is Azt várni, hogy a holnap vagy a holnapután megváltja a jelenedet, hamis reménység  és önbecsapás. Mert holnapután már újra várod a holnapot, és holnap a jövő hónapot és évet – ha nem tudsz teljes szívvel és lélekkel jelen lenni, soha nem jön el a beteljesülés. AZ “AKKOR” MOST VAN!

Még egy haszna van ennek a tanácsnak: hamarabb teljesülnek a vágyaid. Minden vágyunk akkor szokott teljesülni, amikor már nem is vágyódunk olyan nagyon. Nem vetted észre? Amikor már nemigen kell – megkapjuk.Nem akkor és nem úgy, de valamilyen formában megkapjuk. Egyszer csak ott van. Néha olyan késve, hogy nem is emlékszünk rá, hogy ez a mi vágyunk volt. Maga a vágy ugyanis – a “kell!”, az “akarom!” – késlelteti a megvalósulást. Amikor elengeded, megjön. Ez a mágia egyik nagy titka.

Müller Péter

Bagdi Bella: Elengedés - videó

A jövőbelátás tanulható? Mindannyian rendelkezünk a képességgel

Egyes teóriák szerint a jövőbelátás képessége mindenkiben benne van, de nem mindenki tudja kiaknázni.

A jövőbelátás és a tudomány

Mi történne, ha látnád a jövőt? Egyáltalán, előfordult már veled, hogy érezted, hogy valami fog történni, és pontosan az történt?

Ha igen, tudd, hogy ez nem véletlen. Véletlenek ugyanis nincsenek. Főleg azóta, mióta a tudomány is bebizonyította, hogy statisztikailag véletlenszerűséggel nem magyarázható hatások zajlanak le, amikor egyes embereket arra kényszerítenek, hogy próbálják előre megmondani a jövőt.

Rengeteg kísérletet végeztek már mesterséges körülmények között, szabadban, és különféle laborokban is erre vonatkozóan.

Mindig ugyanarra az eredményre jutott a tudomány: nem tudni miért, de az agy aktivizálódik, és képes egy picit előre haladni, mintha csak látnánk a jövőt. Ez a jövőbelátás képessége mindenkiben benne van, de nem mindenki tudja kihasználni.

Kvantumfizikai szinten zajlik

Bár a tudomány jelenleg nem tud mit kezdeni a jelenséggel, azt sejtik a szakemberek, hogy az események, és az a bizonyos folyamat, mely lehetővé teszi a jövőbelátást, kvantumfizikai szinteken zajlik.

A kvantumfizika világa rengeteg titkot rejt még, és ahogyan újabb felfedezéseket teszünk ebben a világban, úgy jövünk rá, hogy mennyire nem ismerjük a világunk működését.

Egyes kísérletekben arra lettek figyelmesek a fizikusok, hogy a fénynyalábok hamarabb jelentek meg az egyik oldalon, mint a másikon, és a részecskék olyan módon viselkedtek, hogy az összefüggött a későbbi állapotukkal.
Vagyis egyértelműen levonható volt a következtetés: egy részecske jövője valahogyan hatással van a múltjára is.
Ez pedig az időutazást, mint olyat, is bizonyíthatja, hiszen a jövő bár, még ami szemszögünkből nem történt meg, de képes visszahatnia múltra.

Talán ezt a halovány visszahatást vagyunk képesek érzékelni elménk segítségével, mikor meg tudunk jósolni egyes dolgokat.

Az agykapacitás kihasználása

Sokak szerint az agy kapacitásának kihasználásában rejlik a kulcs ahhoz, hogy fogékonyabbak legyünk a jövő megjóslásában.

Az emberi agy képes előre látni, mi fog történni,d e csak kis távlatokban vagyunk képesek ezt érzékelni.
A legtöbb paranormális kutató szerint ez a képesség bár a kiválasztottak kiváltságának volt a része, mára már a legtöbben úgy gondolják, mindenkiben megvan ez a talentum, csak nem mindenki tudja előhívni.

Ezért van az, hogy napjainkban csak nagyon kevesen, főleg médiumok képesek tudatosan használni ezt a testi-lelki funkciót.

De a jövőben a kvantumfizikai kutatások közelebb hozhatják számunkra a képesség továbbfejlesztését, vagy tágabb megismerését. 

(forrás:viszavzsodor.blogspot.com)

 

Kapcsolódó írás:

Mindannyian rendelkezünk a jövőbelátás képességével? 

https://dszilvia.blogspot.com/2016/12/mindannyian-rendelkezunk-jovobelatas.html 

David Loye a princetoni egyetem klinikai pszichológusa szerint a jövőbelátás képessége holografikus jelenség - videó 

A reinkarnáció bizonyítékai - Tudományosan dokumentált igaz történetek, amelyek igazolják a múltbeli életeket

 

 Bizonyíték van arra, hogy valószínűleg minden ember létezett már korábban egy másik testben, és egy másik életet élt. Amikor rendellenes "emlékek" jelennek meg a személyes visszaemlékezések során, azok, akik megtapasztalják, hajlamosak azt hinni, hogy saját korábbi életükből fakadnak. A tudatban felszínre kerülő emlékek azonban valószínűleg nem az elmúlt életek emlékei.

Ehelyett "reinkarnációs típusú tapasztalatoknak" tűnnek. Ez utóbbiak szintén elterjedtek. A reinkarnációra utaló történetek földrajzilag vagy kulturálisan nem korlátozottak. A bolygó minden sarkában és minden kultúrájú ember között előfordulnak.

A reinkarnáció természetesen több, mint emlékek. Ahhoz, hogy a reinkarnáció valóban megtörténjen, az idegen személyiség tudatának be kell lépnie a megtapasztalt alany testébe. Az ezoterikus irodalomban ezt a szellem vagy a lélek vándorlásaként ismerik. Állítólag a méhben történik meg, talán már fogantatáskor vagy nem sokkal később, amikor az embrió szívében elkezdődnek kifejlődni a ritmikus impulzusok.

Az egyén szelleme vagy lelke nem feltétlenül vándorol át másik egyénbe. A buddhista tanítások például azt mondják, hogy a lélek vagy a szellem nem mindig testesül meg a földi síkon és emberi formában. Lehet, hogy egyáltalán nem reinkarnálódik, és egy olyan spirituális tartományban fejlődik, ahonnan vagy nem tér vissza, vagy csak azért tér vissza, hogy teljesítse azt a feladatot, amelyet az előző inkarnáció során el kellett végeznie.

De ami itt foglalkoztat bennünket, az a lehetőség, hogy a reinkarnáció valóban bekövetkezhet. Meg tud-e jelenni egy másik ember tudatában az a tudat, amely egy élő ember tudata volt? Alexander Cannon brit pszichiáter The Power Within című könyvében azt írta, hogy az erre vonatkozó bizonyítékok túl erősek ahhoz, hogy elutasítsák őket:

"A reinkarnáció elmélete éveken át egy rémálom volt számomra, és mindent megtettem annak megcáfolásáért, sőt transzállapotú alanyaimmal is vitatkoztam arról, hogy hülyeségeket beszéltek. Mégis, ahogy az évek teltek, az alanyok egymás után ugyanazt a történetet mesélték el nekem a különböző és változatos hiedelmek ellenére. Most már jóval több mint ezer esetet vizsgáltam meg, és el kell ismernem, hogy létezik olyan dolog, hogy reinkarnáció."

Variációk és változók a reinkarnációs típusú tapasztalatokban

A fő változó talán azon személynek az életkora, aki reinkarnációs típusú tapasztalattal rendelkezik. Akik igen, azok többnyire két és hat év közötti gyermekek. Nyolc éves kor után a tapasztalatok hajlamosak elhalványulni, és kevés kivételtől eltekintve serdülőkorban teljesen eltűnnek.

A reinkarnálódott személyiség halálának módja egy másik változó. Úgy tűnik, hogy az erőszakos halált elszenvedők gyakrabban reinkarnálódnak, mint azok, akik természetes módon haltak meg.

A reinkarnációs történetek általában világosak és egyértelműek a gyermekeknél, míg a felnőtteknél többnyire homályosak, homályos sejtésekként és benyomásokként jelennek meg. Közöttük elterjedtebb a déjà vu: egy helyszín vagy esemény felismerése, amelyet először ismerősnek látnak. A déjà connu érzése, amikor először találkozik egy személlyel annak érzésével, hogy korábban ismerte őt, szintén előfordul, de ritkábban.

Azt, hogy a reinkarnációs történetek ellenőrizhető információkat és bizonyítékokat közvetítenek-e a helyekről, az emberekről és az eseményekről, a szemtanúk vallomásai, valamint születési és tartózkodási igazolások alapján tesztelték. A tapasztalatokról gyakran kiderül, hogy tanúk és dokumentumok is alátámasztják. Néha a percnyi pontosságú részletek is megfelelnek a valós eseményeknek, személyeknek és helyszíneknek.

Az élénk reinkarnációs történeteket megfelelő viselkedési minták kísérik. A reinkarnálódott személyiségre utaló viselkedés akkor is megjelenik, ha az a személyiség más nemzedékből és nemből származott. Egy kisgyermek egy ellenkező nemű idős ember értékeit és viselkedését is mutathatja az elmúlt életből.

A legújabb reinkarnációs történetek úttörő kutatása Ian Stevenson kanadai-amerikai pszichiáter nevéhez fűződik, aki a Virginiai Egyetem Orvostudományi Karán dolgozott. Több mint négy évtized alatt Stevenson több ezer gyermek reinkarnációs jellegű tapasztalatait vizsgálta nyugaton és keleten egyaránt.

A gyermekek által elmesélt múltbeli emlékek egy részét olyan személy tapasztalataként igazolták, aki korábban élt, és akinek halála megegyezett a gyermek által közölt benyomásokkal.

Előfordul, hogy a gyermek olyan születési jelet hordoz, amely az általa azonosított személy halálához kapcsolódik, például bemélyedés vagy elszíneződés a test azon részén, ahol végzetes golyótalálat érte, vagy az elhalálozott kéz vagy lábfejének rendellenessége, amelyet elvesztett.

Stevenson egy 1958-ban megjelent, "A túlélés bizonyítékai az állítólagos korábbi inkarnációk emlékeiből" című esszében elemezte a gyermekek reinkarnációs történeteiből származó bizonyítékokat, és hét esetről elbeszéléseket mutatott be. Ezek a múltbeli esetek igazolhatónak bizonyultak, a gyermekek által elmesélt események gyakran a helyi folyóiratokban és cikkekben jelentek meg.

Ian Stevenson - videó:

https://www.youtube.com/watch?time_continue=2437&v=QTE24XIWWS8&feature=emb_logo 

A reinkarnáció igazolása: Történetek első kézből

Ma Tin Aung Myo esete

A Stevenson által jelentett egyik eset egy burmai lányról szólt, akit Ma Tin Aung Myonak hívtak. Azt állította, hogy a második világháború idején egy megölt japán katona reinkarnációja volt. Az eset hatalmas kulturális különbségeket ölel fel az élményeket jelentő személy és az egyén között, akinek tapasztalatairól beszámolt.

1942-ben Burma japán megszállás alatt állt. A szövetségesek rendszeresen bombázták a japán ellátási vonalakat, különösen a vasutakat. A Na-Thul nevű falu sem volt kivétel, Puang fontos vasútállomása közelében. A rendszeres támadások nagyon megnehezítették a falusiak életét, akik mindent megtettek a túlélés érdekében. A túlélés valóban azt jelentette, hogy a japán megszállókkal együtt élték mindennapjaikat. A falusi Daw Aye Tin (aki később Ma Tin Aung Myo édesanyja lett) számára ez azt jelentette, hogy megvitatták a burmai és a japán ételek relatív érdemeit a japán hadsereg faluban állomásozó, zömök, rendszeresen félmeztelen szakácsával.

A háború véget ért, és az élet visszatért a normalitás látszatához. 1953 elején Daw terhes lett negyedik gyermekével. A terhesség normális volt, kivéve egy ismétlődő álmot, amelyben a japán szakács, akivel régen elvesztette a kapcsolatot, követte őt, és bejelentette, hogy a családjával marad. 1953. december 26-án Daw egy lányt hozott világra és Ma Tin Aung Myo-nak nevezte el. A baba tökéletes volt, egyetlen apró kivétellel, egy hüvelykujj nagyságú anyajeggyel az ágyékán.

Amint a gyermek felnőtt, kiderült, hogy nagyon félt a repülőgépektől. Valahányszor az egyik a feje fölött elrepült, izgatott lett és sírt. Apját, U Aye Maungot ez felizgatta, mivel a háború hosszú évek óta véget ért, és ezek a repülőgépek egyszerű szállítógépek voltak, nem pedig hadifegyverek. Ezért furcsa volt, hogy Ma attól félt, hogy egy repülőgép rálő.

A gyermek egyre morózusabbá vált, kijelentve, hogy "haza akar menni". Később az "otthon" konkrétabbá vált; vissza akart térni Japánba. Arra a kérdésre, hogy mi volt ennek az oka, kijelentette, hogy emlékei vannak arról, hogy egy japán katona volt Na-Thulban. Tudta, hogy egy repülőgépről lövöldöző géppuska miatt halt meg, és ezért félt annyira a repülőgépektől.

Ahogy Ma Tin Aung Myo idősebb lett, több múltbeli emlék került felszínre korábbi személyiségének életéből. Később elmondta Ian Stevensonnak, hogy emlékezett arra, hogy az előző személyisége Észak-Japánból származott, és hogy öt gyermeke született, a legidősebb fiú, és hogy a hadseregben szakács volt. Ettől kezdve az elmúlt élet emlékei még pontosabbá váltak. Eszébe jutott, hogy ő (japán katonaként) egy akácfa mellett álló tűzifahalom közelében volt.

Leírta, hogy rövid nadrágot viselt, de ing nem volt rajta. Egy szövetséges repülőgép észrevette, és megsorozta a körülötte lévő területet. Fedezékbe akart futni, de amikor ezt megtette, egy golyó találta el az ágyékát, amely azonnal megölte. A repülőgépet úgy írta le, mint aminek két farka volt. Ezt később jelentős reinkarnációs bizonyítékként azonosították, mivel a Lockheed P-38 Lightning repülőgép ilyen volt, amelyet a szövetségesek használtak a burmai kampányban.

Tinédzserkorában Ma Tin Aung Myo kifejezetten férfias vonásokat mutatott. Rövidre nyírta a haját, és nem volt hajlandó női ruhát viselni.

1972 és 1975 között Ma Tin Aung Myo-val háromszor készített interjút reinkarnációs emlékeiről Ian Stevenson. Elmagyarázta, hogy feleségül akar venni egy nőt, és állandó barátnője van. Azt mondta, hogy nem kedveli Burma forró éghajlatát és fűszeres ételeit. Sokkal jobban kedvelte az erősen édesített curry ételeket. Fiatalabb korában szeretett félig nyers halat enni, és csak akkor veszítette el ezt a vonzódását, amikor egy szálka a torkán akadt.

Tragédia a rizsföldön

Stevenson leírta, hogy egy Srí Lanka-i lány emlékezett egy elmúlt életére, amelyben egy elárasztott riszföldön fulladt meg. Leírta, hogy egy busz elhaladt mellettük, és közvetlenül a halála előtt vízzel fröcskölte le. A későbbi kutatások ennek a reinkarnációnak a bizonyítékát keresve azt találták, hogy egy közeli faluban egy lány megfulladt, miután hátralépett, hogy elkerülje az elhaladó buszt, miközben az elárasztott rizsföldek felett egy keskeny úton sétált. Visszaesett a mély vízbe és meghalt.

Az a lány, akinél ez az élmény felszínre került, már egészen kicsi korától irracionális félelmet mutatott a buszok iránt, továbbá hisztérikus lett, ha mély víz közelébe vitték. Kedvelte a kenyeret és az édes ételeket. Ez szokatlan volt, mivel a családja nem szerette. Mindazonáltal az előző személyisége esetében mindkét preferencia megfigyelhető volt.

Swarnlata Mishra esete

Egy másik tipikus Stevenson eset Swarnlata Mishra-é volt, aki 1948-ban egy kis madhja pradesi faluban született. Három éves korában spontán múltbeli emlékei támadtak arról, hogy egy Biya Pathak nevű lány volt, aki egy faluban élt több mint 150 kilométerre. Leírta, hogy a házban, amelyben Biya lakott, négy szoba volt, és fehérre festették.

Olyan dalokat kezdett énekelni, amelyeket állítása szerint régen ismert, valamint olyan összetett táncrendeket, amelyek ismeretlenek voltak a jelenlegi családja és barátai számára. Hat évvel később felismert néhány embert, akik a barátai voltak az elmúlt életében. Ez arra ösztönözte az apját, hogy elkezdje leírni, amit mondott, és reinkarnációjának bizonyítékát kereste.

Esete a falun kívül is felkeltette az érdeklődést. Az egyik nyomozó, aki ellátogatott a városba, felfedezte, hogy egy nő, aki megfelelt Swarnlata leírásának, kilenc évvel korábban halt meg. A vizsgálatok később megerősítették, hogy egy Biya nevű fiatal lány éppen ebben a házban élt abban a faluban.

Swarnlata apja úgy döntött, hogy elviszi lányát a faluba és bemutatja őt Biya családtagjainak. Tesztként annak megállapítására, hogy valóban reinkarnálódott személyiség-e, a család olyan embereket mutatott be, akik nem voltak rokonai a gyermeknek. Swarnlata egyből azonosította ezeket az egyéneket, mint csalókat. Valójában az elmúlt életének emlékei olyan pontosak voltak, hogy mindenki meghökkent.

Patrick Christenson és testvére

Az egyik olyan történet, amely jelentős reinkarnációs bizonyítékot szolgáltatott, Patrick Christenson esete volt, aki császármetszéssel született Michiganben, 1991 márciusában. Idősebb testvére, Kevin tizenkét évvel korábban, kétéves korában halt meg rákban. Kevin rákjának korai bizonyítékai halála előtt hat hónappal jelentkeztek, amikor járni kezdett, és észrevehetően sántított.

Egyik nap elesett és eltörte a lábát. Vizsgálatokat végeztek, és a fejbőrében, közvetlenül a jobb füle felett, egy kis csomóponton végzett biopszia után kiderült, hogy a kis Kevinnek áttétes rákja van. Hamarosan daganatok nőttek testének más helyein. Az egyik ilyen növekedés szemének kidülledését okozta, és végül vakságot eredményezett. Kevin kemoterápiát kapott, amelynek következtében hegek keletkeztek a nyaka jobb oldalán. Végül betegsége miatt három héttel a második születésnapja után meghalt.

Születésekor Patricknek egy ferde anyajegye volt a nyaka jobb oldalán, mintha egy kis vágás lett volna, pontosan ugyanazon a helyen, ahol Kevin kemoterápiás hegje, ami megdöbbentő bizonyítékot mutatott a reinkarnációra. A fejbőrén is volt egy csomó közvetlenül a jobb füle felett, és a bal szeme elhomályosult, amelyet szaruhártya leukómának diagnosztizáltak. Amikor elkezdett járni, határozottan sántított, ismételten bizonyítva a reinkarnációt.

Majdnem négy és fél éves korában azt mondta anyjának, hogy vissza akar menni a régi narancssárga és barna házukba. Pontosan ilyen volt annak a háznak a színe, amelyben a család 1979-ben élt, amikor Kevin életben volt. Ezután megkérdezték tőle, emlékszik-e a műtétre. Azt válaszolta, hogy nem teheti meg, mert ez soha nem történt meg vele. Patrick ekkor a jobb füle fölött lévő helyre mutatott. Hozzátette, hogy a tényleges műtétre nem emlékezett, mert aludt, ami összhangban volt Kevin előző életének részleteivel.

Sam Taylor régi emlékei

Egy másik, a reinkarnáció jelentős bizonyítékát kínáló esetnek egy tizennyolc hónapos fiú, Sam Taylor volt a főszereplője. Pelenkájának cseréje közben felnézett az apjára, és azt mondta: "Amikor én a te korodban voltam, én cseréltem a pelenkádat. Később Sam teljesen pontos részleteket közölt nagyapja életéről.

Elmondta, hogy nagyapja nővérét meggyilkolták, és hogy nagymamája tejes turmixokat készített nagyapjának egy konyhai robotgép segítségével. Sam szülei hajthatatlanok voltak, hogy ezek közül a témák közül egyiket sem vitatták meg az ő jelenlétében. Négyéves korában Samnek egy régi családi csoportképet mutattak meg.

Sam minden alkalommal boldogan azonosította nagyapját azzal a bejelentéssel: "Ez vagyok én!" Hogy tesztelje, az anyja kiválasztott egy régi fényképet, amelyen a nagyapja fiatal fiúként volt látható. A fényképen tizenhat másik fiú is volt. Sam azonnal az egyikükre mutatott, és ismét kijelentette, hogy ő az. Igaza volt.

Mit mondanak nekünk a bizonyítékok?

A reinkarnáció típusú tapasztalatok élénkek és meggyőzőek lehetnek, amennyiben tanúságnak és bizonyítéknak tűnnek arról, hogy egy korábban élő személyiség inkarnálódott egy adott egyénben. Ezt a meggyőződést erősíti az a megfigyelés, miszerint az alany testén az anyajegyek megfelelnek azon személy testi jellemzőinek, aki úgy tűnik, hogy inkarnálódott.

Ez akkor a legszembetűnőbb, amikor az elmúlt élet személyisége testi sérülést szenvedett. A megfelelő jelek vagy deformációk néha újra megjelennek az adott személy testén, és látszólag bizonyítják, hogy a reinkarnáció valóban megtörtént.

Ennek a jelenségnek számos megfigyelője, köztük maga Stevenson is úgy vélte, hogy az egyező anyajegyek jelentős bizonyítékok a reinkarnációra. A gyermek anyajegyeinek és egyéb testi jellemzőinek egybeesése a korábban létező személy sorsával azonban nem feltétlenül bizonyítja, hogy ez a személy reinkarnálódik a gyermekben. 

forrás:ujvilagtudat.blogspot.com

Könyvajánló

A halhatatlan tudat - A tudomány és az agy utáni tudatosság kontinuitása

László Ervin

 

 

 A konvencionális tudomány inkább elutasítja a megállapításokat, melyek szerint a tudat az elmén kívül is létezik, mivel nem tudja beilleszteni a materialista szemléletekbe. A spiritualitás és a vallás önmagában hordozza a tudat létét és folytonosságát, és egy nem-materiális létezőnek (léleknek vagy szellemnek) írja le, amely halhatatlan. Így a spiritualitás/vallás és a tudomány állandóan konfliktusban áll az ellentétes nézeteik miatt. De mi van akkor, ha valójában nem is létezik konfliktus?

László Ervin és Anthony Peake feltárja egy új tudományos paradigma alapján, mely összhangban áll a tapasztalat alapú spiritualitással, hogy a tudat folyamatosan jelen van a kozmoszban, és létezhet egy élő szervezet nélkül is.

A szerzők megvizsgálják az egyre sokasodó tudományos bizonyítékokat, beleértve a halál közeli élményeket, a halál utáni kommunikációt, a reinkarnációt és a megváltozott állapotokban kapott neuroszenzoros információkat.

A könyvből megtudhatjuk, hogy él tovább a tudat a test halála után, mely lényegében azt jelenti, hogy nem vagyunk halandóak - akkor is létezünk, amikor fizikai létezésünk véget ért. Ezt pontosan a legújabb fizikai kutatásokat támasztják alá: a dolgok az időben és a térben alapvetően nem valósak, hanem egy rejtett dimenzió olyan megnyilatkozásai, ahol szuperhúrok, információs mezők és energiamátrixok formájában léteznek.

Bizonyítván, hogy a tudat a világegyetem alapja - és halhatatlan a kozmosz mélyebb és nem kézzelfogható birodalmában -, László Ervin és Anthony Peake feltárja: a tudat célja, hogy folyamatosan fejlődjön az élőlényekben.

László Ervin filozófus, író, klasszikus zongoraművész. Kétszer jelölték Nobel-díjra, a Budapest Club alapítója és elnöke. Jelenleg Toszkánában él.

Anthony Peake kutató, hét könyv írója, többek között a Making Sense of Near-Dearh Experiences (A halálközeli tapasztalatok értelme) c. könyv szerzője. Jelenleg az Egyesült Királyságban él.

*****

"E fontos és jól megírt könyv lapjain mindent elsöprő bizonyítékok támasztják alá a tudat fizikai halál utáni folytonosságát. A remek könyv elolvasását követően nyilvánvalónak tűnik, hogy mindig is közvetlen kapcsolatban álltunk egymással, hiszen örökkévaló tudatunk soha nem szűnik meg; kívül esik időn és téren. Így kénytelenek vagyunk újragondolni azt a bizonyítatlan hipotézist, miszerint az agy hozza létre a tudatot. Melegen ajánlom e kötet elolvasását mindenkinek." - Dr. Pim van Lommel kardiológus, a Consciousness Beyond Life (Tudat az élet után) szerzője

"Kétségtelenül ez a kötet a halálközeli élményeknek, a kísérteteknek, a halál utáni és a médiumok által közvetített kommunikációnak, az előző életek emlékei és a reinkarnáció bizonyítékainak valaha összeállított legjobb gyűjteménye. László és Peake ügyesen ülteti át mindezt a tudat és teremtés – sokak által ákásának nevezett – mélyebb dimenzióiba, hogy lefektessék a lélek halhatatlanságának és az emberi tapasztalás céltudatosságának elméletét. Valódi, megdönthetetlen bizonyítékok." - PMH Atwater L.H.D., a The Big Book of Near-Death Experiences (Halálközeli tapasztalatok nagy könyve), a Near-Death Experiences: The Rest of the Story (Halálközeli élmények: ami a történetből kimaradt), a Dying to Know You: Proof of God in the Near-Death Experience (A haldokló tudja: a halálközeli élmény Isten bizonyossága), és a Children of the Fifth World (Az ötödik világ gyermekei) szerzője

"Egy jelentős tudományos elmélet végre találkozik egy, a tudat fizikai halál utáni folytonosságát érintő, rendkívül meggyőző kutatással. Ennek eredménye A halhatatlan tudat, ami úgy söpri el a tudományos materializmus elavult dogmáját, mint egyetlen más könyv sem." - James O'Dea, az Institute of Noetic Sciences (IONS) elnöke, a Seva Alapítvány vezérigazgatója

"László és Peake a kvantumfizikáról folytatott vitával együtt ábrázolja a helyhez nem kötött tudat igen meggyőző elméletét. Rendkívül lenyűgöző olvasmány, amely mutatja, hogy épp egy nagyon izgalmas paradigmaváltáson megyünk keresztül." - Penny Sartori, Ph.D., RGN, a The Wisdom of Near-Death Experiences (Halálközeli tapasztalatok bölcsessége) szerzője

"Beléptünk egy új paradigmába, ami lehetővé teszi annak a megértését, milyen kapcsolat van a tudat és az agy között. A halhatatlan tudat című könyvben László és Peake az agyon kívüli tudat tömör és világos áttekintését tárja elénk. A tudat-agy interakciók forradalmian új mechanizmusát a modern tudomány elvei, így a kvantumfizika és a húrelmélet alkalmazásával bemutató könyv a tudatosság jelenlegi paradigmaváltásának üdvözlendő új eleme, és rendkívül hasznos a tárgy iránt érdeklődők számára." - Dr. Manjir Samanta-Laughton, a Punk Science és a The Genius Groove szerzője 

forrás:angyalimenedek.hu

 

 Kapcsolódó írás:

Az anyajegyek előző életekhez kapcsolódnak? 

https://dszilvia.blogspot.com/2018/12/az-anyajegyek-elozo-eletekhez.html 

 

videó - Georgia Állami Egyetem filozófiaprofesszora, Dr. Robert Almeder beszél

Dr. Ian Stevenson munkásságáról:

https://videa.hu/videok/emberek-vlogok/stevenson-reinkarnacios-kutatasa-dpvPUuNzUDlkBPwY