Túlvilágjárók: Élmények a halál közelében

Az élmény

A halálközeli élmény leggyakoribb összetevői: a halál beálltát megállapító ember szavainak hallása, békesség és fájdalommentesség érzete, a testből való kilépés élménye, a test körül zajló események látása, találkozás halott hozzátartozókkal, áthaladás egy sötét alagúton, fényhatás érzékelése, az életút áttekintése, annak az érzete, hogy vissza kell térni az életbe, az ettől való vonakodás, majd a visszatérés után az élmény kifejezésének nehézsége. Nem mindenki éli át a halálközeli élmény minden elemét, és az állandó elemek sokszor egyéni jellemzőkkel egészülnek ki.

Annyira különösek, sokak számára hihetetlenek ezek a beszámolók, hogy Moody könyvének megjelenése után jó néhányan azt gondolták, hogy a történeteket csak a szerző találta ki, s az újabb beszámolók ennek mintájára születnek. A valóság ezzel szemben az, hogy jóval Moody könyvének megírása előtt is ismertek voltak ilyen beszámolók. A legrészletesebb leírást a tibeti Halottak Könyvében találhatjuk, amelyet a Kr. sz. VIII. században jegyeztek le, de a szövege jóval korábbi szájhagyomány. Ez az írás a halál utáni állapotot ismerteti, részletesen szól mindazokról az elemekről is, amelyekről manapság a klinikai halálból visszatért emberek beszámolnak. Önéletrajzi írásokban még Moody könyvének megjelenése előtt számolt be saját halálközeli élményéről például az analitikus C. G. Jung (Emlékek, álmok, gondolatok), a sarkkutató Richard Byrd (Egyedül), az angol írónő, Katherine Anne Porter (Fakó ló fakó lovasa), a magyar írók közül pedig Móra Ferenc (Amikor én az égben jártam).

A halálközeli élményekkel foglalkozó első írás 1892-ben jelent meg Albert Heim svájci geológus profeszszor munkájaként, aki egy szikláról lezuhanva a levegőben élte át ezt az élményt. Alpinista társaitól harminc hasonló beszámolót gyűjtött össze. A jelenség értelmezésére vállalkozó első hipotézis 1930-ban jelent meg, s a halálközeli élményt a halálfélelem elleni védekező mechanizmusként értelmezte.

A jelenség napjainkban az érdeklődés előterébe került, jórészt azért, mert megnőtt a halálközeli élményt személyesen is átélő emberek száma. A Gallup Közvéleménykutató Intézet felmérése szerint az amerikai lakosság 5 százaléka élte már át a halálközeli élmény valamilyen formáját, ami csak az Egyesült Államokban nyolcmillió embert jelent. Az élmények gyarapodásának oka elsősorban az újraélesztési technika fejlődése, másrészt pedig az, hogy halálközeli élményt valójában nem csak a klinikai halál állapotában lehet átélni. Ugyanilyen tapasztalatokat szerezhetnek életveszélyes helyzetben levő, de azt testi károsodás nélkül túlélő emberek. Halálközeli élmény átélhető bizonyos kábítószerek (elsősorban az LSD, a hasis és a meszkalin), valamint bizonyos műtéti altatószerek (elsősorban a ketamin) hatására, sőt, akár tudatosan, meditáció útján is. Maga a halálközeli élmény kifejezés tehát pontatlan, de mivel már általánosan elterjedt, és nehéz más fogalommal helyettesíteni, továbbra is ezt használják a jelenség leírására.

Utóhatások 

Ez az élmény erőteljesen hat az átélőire, s nem egyszer alaposan megváltoztatja a világnézetüket, a többi emberrel való kapcsolatukat, a halálról, a túlvilágról, a vallásról kialakult nézeteiket. Ezek az utóhatások majdnem annyira jellegzetesek, mint magának a halálközeli élménynek az összetevői.

Bár az első napokban sokan sajnálják, hogy vissza kellett térniük az életbe, rövidesen megerősödik bennük az az érzés, hogy életben maradásuknak valamilyen célja volt. Gyakori, hogy felfokozott aktivitással igyekeznek megtalálni a szinte ajándékként visszakapott élet értelmét. Sokan karitatív tevékenységekbe kezdenek. Ez összefügg azzal is, hogy az életük értékrendje átalakul. Például úgy érzik, hogy a siker, a pénz, a karrier mulandó, s a szeretetet, a mások javára is fordítható tudást tekintik maradandó értékeknek. Emberi kapcsolataikban erősödik az empátia és a tolerancia, érzelmeiket főleg a mások iránti szeretetüket nyíltabban fejezik ki. Az életszeretetük nő, és csökken öngyilkossági hajlamuk. Érdeklődésük a különféle vallások tanításai felé fordul, elmélyül a vallásos hitük, de elutasítóbbá válhatnak a dogmákkal szemben. Halálfélelmük enyhül, s növekszik a halál utáni létezésbe vetett hitük.

A hiányzó oxigén 

A halálközeli élményeket természettudományos, pszichológiai, természetfeletti magyarázatokkal és kombinációikkal próbálják értelmezni.

A természettudományos magyarázatok jórészt a klinikai halált kísérő élettani folyamatokra építenek. A szívműködés és a légzés megszűnésével az agy nem jut elegendő oxigénhez, és felszaporodik az anyagcsere során keletkező szén-dioxid. Több kutató szerint ezek a folyamatok idézik elő a halálközeli élményeket. Ennek az elméletnek kísérletes bizonyítéka is van: önkénes kísérleti személyekkel oxigénben szegény és szén-dioxidban gazdag levegőt lélegeztettek be, s ezzel a halálközeli élmények számos elemét sikerült előidézni. A nyolcvanas évek végére tisztázták a folyamat néhány részletét is: az oxigénhiány és a széndioxid-túlsúly hatására nagy mennyiségben szabadul fel az agyban az endopszichozin nevű polipeptid. Ennek elsődleges szerepe, hogy bizonyos ioncsatornák zárásával megakadályozza, hogy az agy oxigénhiány miatt károsodjon. E védekező reakció mellékhatásaként az endopszichozin izgalmi állapotot vált ki azokon az agyterületeken, ahol megkötődik. Például a halántéklebeny izgalmi állapota az emlékképek felidéződésével, a limbikus rendszer fokozott aktivitása pedig eufórikus érzésekkel jár. Az agyműtétek véletlen tapasztalata volt az a felismerés, hogy a testenkívüliség élménye bizonyos agyterületek ingerlésével kiváltható. Különösen a halántéklebeny gazdag ilyen területekben. Az elmélet összefoglalóan tehát azt állítja, hogy a halálközeli élmény az agy oxigénszegénység miatti védekező mechanizmusának mellékterméke, egyes agyterületek egyidejű izgalmi állapotának következménye. Feltételezhető az is, hogy az endopszichozin felszabadulásnak az oxigénhiány mellett egyéb triggerei is vannak - ez teszi érthetővé, hogy az ilyen élmények nemcsak a klinikai halál biológiai folyamataihoz társulhatnak.

Míg a természettudományos magyarázatok elsősorban az élmény kialakulásának biológiai hátterét tárták fel, addig a pszichológiai magyarázatok a tartalmi elemek értelmezésében segíthetnek. Ezeknek az elméleteknek az egyike C. G. Jung analitikus pszichológiájából indul ki. Jung megfigyelte, hogy a világ különböző részein élő és egymással kapcsolatban sohasem volt népcsoportok meséiben, mítoszaiban, mondáiban ugyanazok az elemek ismerhetők fel. Ennek magyarázataként feltételezte, hogy az emberiségnek egy általa kollektív tudattalannak nevezett közös sajátsága van, amelynek szerkezeti elemei az úgynevezett archetípusok mindnyájunkban jelen vannak. Mivel a halálközeli élmények hasonlóképpen a mesékhez, legendákhoz, mítoszokhoz világszerte azonos elemeket tartalmaznak, feltételezhető, hogy ezek is archetipikus eredetűek. A halálközeli élmények nagy mértékben hasonlóak a születés élményéhez (áthaladás egy sötét csatornán, kiérkezés a fényre, más emberek látása, egy másik világ megtapasztalása stb.), ezért - az egyik jungi elmélet szerint - a klinikai halál állapotában a születés és a halál archetípusa aktiválódik. A jelenséget az élet során szerzett tapasztalatok, emlékek, kulturális ismeretek és a személyes tudattalanból származó vágyak, fantáziák teszik egyénivé.

A természetfölötti magyarázatok a halálközeli élményt olyan folyamatnak tekintik, amelynek során a lélek elválik a testtől. Mivel a Biblia nem tartalmaz egyértelműen halálközeli élménynek tekinthető leírást, ezt az értelmezést az egyházi körökben vitatják.

Napjainkban a kombinált magyarázatok terjedtek el a legjobban. E nézetek képviselői szerint a különböző alapokra épülő elméletek, magyarázatok nem kizárják, hanem kiegészítik egymást. Tehát a halálközeli élmény végleges formájának kialakulásában a biológiai folyamatoknak csakúgy jut szerep, mint a pszichológiai, a kulturális és a transzcendens hatásoknak.

Kutatási irányok 

A halálközeli élmények kutatói - többségükben orvosok és pszichológusok - nemzetközi szervezetet (International Association of Near Death Studies) alkotnak, amely kiadja Anabiosis című szaklapját. A kutatások fő célja ma a jelenséget kiváltó és befolyásoló tényezők vizsgálata, az értelmezések pontosítása. Az előbbi kutatások kapcsán kiderült, hogy a halál közelébe kerülés módjától függően a halálközeli élményeknek két csoportja különböztethető meg. Ha a klinikai halál hirtelen (például baleset, szívinfarktus stb. során) következik be, a domináló elem a testenkívüliség lesz. Ezzel szemben amikor az élmény átélését hosszabb betegség előzi meg, gyakoribbak a víziószerű elemek (halott rokonokkal, vallási alakokkal való találkozás).

A kultúraközi vizsgálatok a befolyásoló tényezők szerepére mutatnak rá. Osis és Haroldson vizsgálatukban 442 amerikai és 435 indiai beszámolót dolgoztak fel. A leírásokban szereplő vallási alakokat az információközlők minden esetben a saját vallásuknak megfelelően nevezték meg. Ez megerősíti más kutatók véleményét is, miszerint a halálközeli élmények szerkezeti elemei állandóak, ám ezeket az egyén kultúrájának megfelelően értelmezi.

Többen foglalkoznak a gyermekek, az öngyilkosok és a születésük óta vak emberek halálközeli élményeivel is. Mindezek mellett a kutatók egyre jobban figyelnek az élmény utóhatásaira és ennek a pszichoterápiában való felhasználására.

Az élmény elriaszt 

Az öngyilkosság során halál közeli élményt átélőkről kiderült, hogy szignifikánsan ritkábban kísérelnek meg újra öngyilkosságot, mint azok, akik ilyen tapasztalatra nem tettek szert. Egyesek ezt a tapasztalatot pszichoterápiás céllal használják. Ennek legegyszerűbb formája az úgynevezett biblioterápia: e jelenséggel kapcsolatos beszámolókat olvastatnak a páciensekkel. Eredményesen használják a halálközeli élményeket haldoklók és gyászolók gondozása során is a megnyugvás, az elfogadás elősegítésére.

A halálközeli élmény mindmáig misztikus jelenségének értelmezésben az elmúlt két évtized kutatásai egyre mélyebbre jutottak. Bizonyos elemeinek (például a testenkívüliségnek, az érzékszerveken kívüli érzékelésnek) a teljes magyarázata még a jövő feladata.
Dr. Pilling János pszichiáter

(forrás:http://magyarorszagihalalkozleielmenyek.blogspot.hu)


Kapcsolódó írás:
MÓRA FERENC EMLÉKEZETE: MIKOR ÉN AZ ÉGBEN JÁRTAM:

 https://dszilvia.blogspot.com/2017/06/mora-ferenc-emlekezete-mikor-en-az.html

Halál látók: halálközeli élmények- dr. Pilling János - videó

forrás:Vírus klub

Nem erősebb, csak azt hiszed

Van egy bizonyos embertípus, amelyről érdemes néhány szót ejteni. Az olyan emberre gondolok, aki elhiteti veled, hogy egy értéktelen senki vagy. Akit nagynak és erősnek látsz – vagy legalábbis önmagadnál mindenképpen erősebbnek. Aki képes egyetlen mondattal is komoly fájdalmat és maradandó lelki sérülést okozni neked. Akiről azt látod, hogy boldogan él, határozottan halad a céljai felé, és hozzá képest Te a kis dolgaiddal sehol sem vagy.

De az is lehet, hogy nem is tudsz sokat az életéről, valamiért mégis fontos a véleménye. A véleménye, amit talán csak egyetlen egyszer hallottál, vagy talán újra és újra kifejezi feléd azt, amit két szóban össze lehet foglalni: értéktelen vagy. Egy értéktelen senki, aki bármibe fog, kudarcra van ítélve.

Ismerős, ugye? Talán egyetlen ember jut most eszedbe a múltadból vagy a jelenlegi életedből, de ha rosszabbul jártál, akkor akár az egész környezeted ilyen. Sokan élnek így, nem Te vagy az első, és az utolsó sem. Valaki, aki fontos számodra, nem hisz benned. Vagy valaki, aki valójában nem is fontos számodra, csak a véleménye az, elnyom és megaláz Téged mások előtt. Te pedig csak állsz némán, vagy gyengén és kétségbeesetten védekezel, de legszívesebben elsüllyednél ott helyben – jó mélyre, hogy elő se tudjon kotorni az, aki véletlenül keresne. De úgysem keresne senki, hiszen egy értéktelen senki vagy. Megmondták. És ha megmondták, akkor az biztosan úgy is van.

Egy valamit azonban elfelejtettél. Vagy talán soha nem is tudtad, mert nem tanították meg neked. Attól még soha senki nem vált értékesebb emberré, hogy másokat értéktelennek tartott. Senki nem válik többé, jobbá, hasznosabbá azáltal, hogy egy másik embert kevésnek gondol, vagy annak állít be mások előtt. Igen, tűnhet nagynak a szemedben az ilyen ember, de ez valójában nem az ő személyisége miatt van, hanem a sajátod miatt.

Nincs király, ha nincsen szolga

Szun-ce ezt írja „A háború művészete” című művében: „Mutasd magad gyengének, amikor erős vagy, és erősnek, amikor gyenge vagy.” Ez utóbbit egyesek ösztönösen jól csinálják. Akiket ugyanis Te erősnek látsz, azok közül sok az olyan ember, aki pont a saját gyengeségét próbálja kompenzálni mások elnyomásával. Mivel az, amit a saját életével kapcsolatban fel tudna mutatni, önmagában nem túl sok, ezért úgy próbálja a saját relatív értékét növelni, hogy a környezetében lévőkhöz képest nagynak szeretne látszódni. Ennek pedig az a legegyszerűbb módja, ha önfejlesztés helyett másokat próbál maga alá rántani.

Azonban nem az ő kizárólagos felelőssége az, amit csinál. Azért tudja ezt megtenni veled, mert Te hagyod. Te adtad neki ezt az erőt. Általad lesz erős, még ha valójában nem is az, csak a Te szemedben. Csak hozzád képest nagy, mert elfogadtad ezt a valóságodnak. És ahogy az ő ereje is csak a a Te agyszüleményed, úgy a saját gyengeséged is az. Ha szeretnéd és tisztelnéd önmagad, akkor nem tennéd függővé a saját értékedet attól, hogy egy másik ember mennyire értékel Téged. Főleg nem egy olyan ember, aki nem segíteni próbál neked, nem győzni akar látni az életed küzdelmeiben, hanem Téged akar legyőzni egy olyan harcban, amiben nem is kellene részt venned. Te mégis hatalmat adsz neki magad felett.

Az ilyen ember a Te görnyedt hátadon áll, és ezt addig tudja megtenni, amíg fel nem egyenesedsz. Addig tűnhet csak nagynak, amíg Te kicsinek hiszed magad. Amíg meg nem érted, hogy még ha jobb is nálad valaki valamiben, attól még emberként semmivel sem több nálad. Nem több, csak más. Mert neked is vannak értékeid, és egészen biztos, hogy valamiben Te vagy a jobb, a tehetségesebb, a tapasztaltabb. Azonban mint ember, nem vagy nála sem több, sem kevesebb. Más vagy. Más múlttal, más tapasztalatokkal, más értékekkel, más genetikával, más érdeklődéssel, más érzésekkel. Nem több, nem kevesebb, hanem más.

A valódi erős emberek

Sokan élnek meg az olyan lelki sérülések elszenvedőiből, mint amilyen talán Te is vagy. Akiket elnyomtak, akikkel elhitették, hogy értéktelenek, és akikben próbálják fenntartani ezt a hitet, mert így irányíthatóak, és így folyamatos tápanyagot biztosítanak annak, aki elismerésre éhezik. Biztosan Te is láttál vagy akár tapasztaltál is olyat, hogy egy lelki sérült emberen gúnyolódnak. Megcsalja a párja, erre a szemei közé kapja, hogy milyen kis hülye. Kudarc éri a munkájában, a hobbijában vagy a magánéletében, erre a másik kiröhögi, vagy néhány becsmérlő szó kíséretében belerúg, ha már úgyis a padlón fekszik. A vesztes gyenge, a fölötte ítélkező pedig erősnek tűnik.

Csakhogy nem az. Nem erős. Aki egy lelki sérült emberen gúnyolódik, az maga is lelki sérült. A másokon való felkapaszkodás a gyengeség jele. Azok csinálják, akik önerőből képtelenek magasra törni. Akiknek soha nem kellett még a padlóról felállni. Onnan, ahol nem tudnak maguk alá nyomni senkit. Ahol nem tudnak másokon élősködni. Ahol egyetlen lehetőségük marad: szembenézni a félelmeikkel és a gyengeségeikkel, és folyamatosan fejlődve mindig jobbá, többé válni tegnapi önmaguknál.

Aki másokat lenyom, az nem tapasztalta még meg azt, hogy mit jelent a valódi erő. Az mindig talált valakit a környezetében, akin élősködhetett. Akinek az energiáját leszívva magát többnek érezhette. Az ilyen embereknek még soha nem kellett igazán küzdeniük. Még nem edzette meg őket az élet, még nem voltak rákényszerítve, hogy ne csak erősnek látsszanak, hanem tényleg azok legyenek.

A valóban erős emberek nem nyomnak le másokat, mert pontosan tudják, hogy milyen mélyen lenni. Ők arra használják az erejüket, hogy felemelkedjenek, és hogy másokat is felemeljenek. Ők nem akarják senkinek sem bizonygatni az erejüket, mert tisztában vannak vele, és nincsen szükségük külső visszaigazolásra. Csak teszik a dolgukat, és próbálnak másoknak is segíteni – vagy ha azt nem tudnak, akkor legalább nem ártani nekik. Ők már megértették azt, amit egy bölcs olasz közmondás szemléletesen így fejez ki: „A játék végén a király és a paraszt ugyanabba a dobozba kerül vissza.”

Nem a padló a lakhelyed

Most, hogy érted az erő fogalmát, talán már látod, hogy eddig eléggé félreértelmezted azt. Olyanokat láttál erősnek magad körül, akik egyáltalán nem azok. Olyanoknak adtál hatalmat, akik önerőből nem tudták volna kivívni azt. Olyanoknak, akik hatalomért küzdenek, nem pedig azért, hogy tegnapi önmaguknál jobb emberek legyenek. Az ő sikerük kulcsa a Te kezedben van. Miattad kerültek föléd, és csak addig vannak ott, ameddig hagyod. Csak addig sikeresek, amíg Te közreműködsz a tevékenységükben. Amíg elhiszed magadról, hogy értéktelen vagy, aki másoknál kevesebb.

Persze értem, hogy miért érzed ezt. Sok kudarcot megéltél már az életed során. Sokszor kerültél padlóra, sokszor aláztak meg, sokszor érezted azt, hogy másoknak jobban megy az élet. De tudod, nem vagy egyedül. Mindenki bukott már el, méghozzá nem is egyszer. Vannak, akiknek könnyű kis fenékre pottyanás jutott, míg mások úgy estek pofára, hogy a foguk is beletört. Vannak, akiknek ilyenkor segítettek, és vannak, akiket még mélyebbre nyomtak. Mindennek azonban semmi köze ahhoz, hogy emberként mennyire értékesek.

Ha a kudarcaid alapján akarod meghatározni a saját értékedet, akkor gondolj bele abba, hogy kisbabaként hányszor buktál el. Hányszor próbáltál két lábra állni sikertelenül, hányszor etted le magad, hányszor pisiltél magad alá, hányszor próbáltál elkapni egy labdát, ami a kezeid között átcsusszanva a fejedről pattant vissza. Na és? Nem sikerült, megpróbáltad újra. Felálltál újra. Kezedbe vetted újra az evőeszközt. Megtanultál WC-re járni. Megtanultál labdát elkapni. Megtanultál élni, nem csak a kudarcaidba beletörődve létezni.

Pontosan ezen kudarcok által váltál erőssé és életképessé. A bukásaid miatt kellett újra és újra felállnod. Padlóra kerültél, mérhetetlenül gyengének érezted magad, aztán összeszedted minden erődet, és folytattad az utadat. A kudarcaidban megtaláltad a lehetőséget. Akkor még többnyire tudat alatt történt ez, de most, felnőttként már tudatosan felhasználhatsz mindent, ami történt veled. Azt az energiát, amit mások véleménye miatt önmagad emésztésébe fektetsz, fordíthatod arra is, hogy megkeresd a lehetőséget. A lehetőséget, hogy fejlődj, hogy haladj a saját céljaid felé, és hogy ne a leértékelt áruk polcára helyezd magad.

Soha ne feledd, hogy aki másokon élősködik, az önmagában életképtelen. 

Aki a Te életeden csámcsog, annak a sajátja nem elég tartalmas. Aki erősnek akar látszani, az valójában nem az.
Ne etesd azt, akinek Te vagy a tápláléka.
(Kocsis Gábor)

A 100 éven felüliek agya megmagyarázhatatlan módon alig öregszik, nem tudja megfejteni a tudomány miért

Megfigyelték, hogy azoknál az idős embereknél, akik 100 éven felüli életkorral rendelkeznek, az agy jóformán megáll az öregedési fázisban. Ennek tudományos miértjét azonban a tudománynak nem sikerült teljesen megfejtenie, pedig ez lehetne a kulcs az örök élet felé.

Nem egy esetben számolnak be különböző megfigyelések és kutatások arról, hogy a szuper öregkorban járó emberek még a fiatalokat is megszégyenítő memóriával rendelkeznek.

Öregek, fiatalokat meghazudtoló mentális képességekkel

A kutatók viszont nem tudják ennek az okát, hiszen a 100 év alatti öregek nagy része éppen ellenkező hatásokkal küszködik: memóriazavarokkal, mentális leépüléssel, demenciával.

Tudományosan bizonyították, hogy a szuperöregek agyának egyes részei újra megfiatalodnak 100 év után, és bizonyos részen megőrzik azt a fiatalságot, mint amilyen az agy azon része 50 évvel ezelőtt volt.

Ez azért is érdekes, mert az ember agya az ötvenes éveitől kezdve már nem nő, hanem zsugorodni kezd. A memória romlásának is ez az egyik közvetett oka.

Az emberi testmagasság is zsugorodni kezd, sok kutatás szerint már 30 éves korunktól kezdve lassan,de biztosan „törpülni” látszunk.

Azonban ezek a visszafejlődések nem egyetemlegesek, és kérdéses, hogy egyes, 100 év feletti életkorú embereknél miért nem következnek be egyes leépülések. Sőt, egyeseknél miért újul meg az agy.

Az Alzheimer-kór esetében például az emlékek elraktározásában és előhívásában részt vevő agyterületek kezdenek jelentősen zsugorodni, mely az időskor előre haladtával egyre jobban nő.

A Massachusettsi Általános Kórház kutatói az agy különböző területeit vizsgálták, főleg azokat, melyek az Alzheimer-kórban érintettek és a zsugorodásnak legjobban ki vannak téve.

A tanulmányban negyven idősebb – hatvanas-nyolcvanas éveikben járó -, valamint negyvenegy fiatalabb – 18-35 éves kor közötti – ember kognitív képességeit tesztelték.

Szuperagy időskorban

Az MRI-vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy az idősebb alanyok egy részének emlékezőtehetsége vetekedett a fiatalabbakéval.

A tizenhét szóban forgó páciensnek az esetében az agy memóriagépezetének számos része vastagabbnak és egészségesebbnek tűnt, mint a velük egykorú társaiké.

A kutatók arra jöttek rá, amit már sejtettek az eredményekből, de most sikerült tudományosan igazolni: a kiemelkedő életkort elérő embereknél az agy mentális képességekért, emlékezésért felelős részei náluk nemhogy nem csökkentek, ugyanolyan méretűek maradtak, holott az agyuk többi részének térfogata csökkent.

Az agynak főleg azt a részét vizsgálták, amely a tanulás és az új információk elraktározásának képességével van összefüggésben, és arra jutottak, hogy ezek az agyi területek, különösen a hippokampusz, valamint a középső prefrontális kéreg, vastagabbak voltak a “szuperöregeknél”, mint a többi idősebb felnőttnél.

Ez lehet az örök élet kulcsa

Sok kutató nem akarja, hogy mások elhamarkodott következtetéseket vonjanak le a jelen kutatásból, de egyes nyitottabb szakemberek nem tartják lehetetlennek, hogy ez a felfedezés, és ennek a folyamatnak a teljes megértése fog odavezetni, hogy megtaláljuk az örök élet kulcsát.

A kutatók azt remélték, hogy vannak olyan nem genetikai tényezők, mint például a jó kondíció és a helyes étrend, amelyek ellenállóvá tehetik az embert.

Ha rájönnek, hogy pontosan milyen folyamat megy végbe a szuperöregek agyában, akkor arra később akár életmegőrző kezeléseket lehetne alapozni, vagy valamiféle új, öregedés gátló vakcinát lehetne rá kifejleszteni.

Sőt, az átlagemberek időskori elbutulása elleni harcban is óriási reményeket adhatnak majd a kutatás további felfedezései.

(forrás: http://avilagtitkai.com)

Így fest a világ legnagyobb sómezője éjjel – lélegzetelállító fotók

Daniel Kordan orosz természetfotós 2016 májusában Bolíviába utazott, ahol felkereste a világ legnagyobb kiterjedésű és egyben legmagasabban fekvő felszíni sómezőjét, a Salar de Uyuni-t.

A lenyűgöző természeti látványosság sós mocsárként illetve sós sivatagként is meghatározható, mivel általában száraz, viszont időszakosan néhány centiméteres vízréteg borítja.

A fotós gyönyörű éjszakai felvételeket készített a hatalmas sómezőről, melynek vizén visszatükröződött a varázslatos éjjeli égbolt.

Az Andok hegyvonulataiban található, több mint 10 ezer négyzetkilométer kiterjedésű és 3656 méter magasan fekvő Salar de Uyuni talaját 11 rétegben, és néhol 120 m vastagságban só borítja.

Mintegy 64 milliárd tonna só halmozódott fel a területen, amiből évente 25 ezer tonnát bányásznak ki. Emellett Salar de Uyuni rejti a világ legnagyobb lítiumnyersanyag-készletét, valamint Bolívia egyik legjövedelmezőbb turisztikai attrakciója is egyben.
(forrás:erdekesvilag.hu)

Salar de Uyuni Bolívia - videó

Mindennapi Motiváció – Ernie Andrus

Sok olyan embert ismerek, aki nem valósította még meg az álmait. Közülük sokan nem is fogják soha. Nem azért, mert képtelenek lennének rá, hanem azért, mert elhitték, hogy képtelenek rá. Elhitték, hogy túl öregek, túl szegények, túl tehetségtelenek, túl rosszak az életkörülményeik, túl rossz családba születtek, vagy túl erősen köti meg a kezeiket valaki más. És valóban: amíg valaki úgy érzi, hogy túl gyenge a változáshoz, addig az is marad.

Ernie Andrus

Aztán vannak olyanok is, akik nem gyártanak kifogásokat. Nem érdekli őket az életkoruk, nem fogják pénzhiányra a céljaikért való küzdelem hiányát, nem tartják vissza őket a külső körülmények és a negatív emberek, és nem áldozatként élik az életüket, hanem utazóként, akinek kifogások helyett lehetőségei vannak.

Közülük sem mindenki éri el a céljait. Nem mindenkinek adatik meg, hogy teljes egészében valóra váltsa az álmait. Az ilyen emberek mégsem vesztesek, mert azt csinálják, amit szeretnek, és nem csak túlélik az életüket, hanem valóban élik azt. Vesztessé csak azok válnak, akik lemondanak az álmaikról.

Ernie Andrus nem ilyen ember. Ő nem mondott le az álmairól. 2013. október 7-én San Diego homokos tengerpartjáról elindult, hogy keresztülfusson Amerikán. Pénzt gyűjtött azért, hogy egy második világháborúban kulcsszerepet betöltő hadihajót visszaszállíthassanak Franciaországba a normandiai partraszállás 75. évfordulójára. És hogy ez miért volt fontos neki? Azért, mert katonaorvosként egy hasonló hajón szolgált a háborúban.

Igen, 1944-ben már ott volt a háborúban. Jól számolod, ha 72 évvel ezelőtt már szolgálatban volt, akkor Ernie bizony nem egy mai gyerek. 90 évesen indult el közel 3 évig tartó útjára, és 2016. augusztus 20-án reggel végre megmártóztathatta a lábát az Atlanti-óceánban. Több mint 4000 kilométert tett meg futva olyan életkorban, amit a legtöbben meg sem érnek, és aminek már a felénél is rengetegen nyöszörögnek.

És tudod, mi volt a legnagyobb baja Ernie Andrusnak az egész futással kapcsolatban? Az, amit célba érve így fogalmazott meg: „Bárcsak ne lenne még vége.” Ennyi. Nem fájlalta a lábát, nem hivatkozott az életkorára, nem panaszkodott másokra, csak ment, haladt a céljai felé, és élvezte magát az utat is, ami odáig vezetett. Több százan ünnepelték St. Simons-szigeteki célba érkezésekor, de hosszú útjának egy-egy szakaszán is elkísérték lelkes támogatói.

És most, hogy a 93 éves fiatalember elvégezte a feladatát, gondolhatnád, hogy végre megpihen, visszavonul és éli a hasonló életkorú öregurak életét, de nem, Ernie-nek esze ágában sincs ezt tenni. Már készül a következő nagy kalandjára: hazamotorozik nevelt lányához Alaszkába. Mert ő tudja: addig élünk, amíg vannak céljaink.

Legközelebb, amikor elkezded önmagadnak vagy másoknak megmagyarázni, hogy miért késted le az álmaid megvalósítását, akkor gondolj arra a vidám, élettel teli emberre, aki nálad jóval később kezdett bele, és valószínűleg sokkal életszerűbb kifogások mögé rejtőzhetett volna. De nem tette. Mert élni akart, nem csak túlélni az életet.

Nagy köszönet Jéjének, hogy felhívta a figyelmemet Ernie Andrus történetére.
(Kocsis Gábor)

 Ernie Andrus - videó

Több milliárd élhető bolygó lehet a galaxisunkban

Nem tudjuk biztonsággal kijelenteni, hogyan alakult ki az élet a Földön, és azt is csak becsüljük, hogy hány bolygó van – ezt mondta az Origónak Kereszturi Ákos, az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont, Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet tudományos munkatársa. Szerinte lehetnek majd olyan megfigyelések, amelyek arra utalnak, hogy sok exobolygón élet van. Azt is mondta, hogy a néhány hete felfedezett, Földhöz hasonló bolygó nagy bejelentés. Bár közel van, 4,2 fényévnyire, oda utazni még mindig több százezer évig tartana. 

Kereszturi Ákos bolygókutató: „Csak a mi galaxisunkban néhány milliárd potenciálisan lakható bolygó létezhet”
fotó:Talán Csaba

Körülbelül egy éve jelentette be a NASA, hogy találtak egy Földnél nagyobb és idősebb bolygót, amelyet Kepler 452b-nek neveztek el. Egyebek mellett azt lehetett megtudni, hogy 60%-kal nagyobb a Földnél, és közel ötször olyan nehéz, 385 nap alatt kerüli meg a csillagát, és elvben akár az életre is alkalmas bolygó lehet. Szuperföld – így jelentették be. Mit lehet most tudni erről a bolygóról? Vannak már részletesebb információk róla?

Folyamatosan vizsgálják ezt a bolygót. Azt tudni kell, hogy egy-egy ilyen bolygó felfedezése után sokára gyűlik össze annyi új adat vagy látványos megfigyelés, amit publikálni lehetne. Több, hasonló szuperföld típusú égitestet találtak már – ezek mind kőzetekből álló bolygók, és akár ötször, hatszor nagyobbak lehetnek a Földnél. Ma már összesen 3500, Naprendszeren kívüli bolygót ismerünk, ezeknek körülbelül 10%-a hasonló anyagú és tömegű a Földhöz. Ahogy fejlődik a technika, úgy egyre kisebb exobolygókat, vagyis Naprendszeren kívüli bolygókat fedeznek fel a tudósok.

A tudomány mai állása szerint valószínűleg minden csillag körül kering bolygó. Legalább egy, de inkább több. A Nap típusú csillagok egyötöde körül kering a Földhöz hasonló exobolygó, amely a miénkhez hasonló kőzetanyagból áll, és esély van arra, hogy folyékony víz lehet a felszínén.

Ez nagyon nagy szám.

Azt jelenti, hogy a mi galaxisunkban legalább néhány milliárd ilyen potenciálisan lakható bolygó létezhet. Nagy részük bizonyára nem lakható, de ha az egymilliárdnak csak egy egész kicsi része élhető, az is még mindig milliós nagyságrendű lehet. Rettentő sok.

Vannak nagyobb, Földhöz hasonló bolygók, amikről már beszéltünk is, a szuperföldek, de vannak sokkal kisebbek is – és a saját csillagaik körül különböző távolságban keringenek. Nem lehet tudni, hogy ezek között milyen további különbség van még.

Modellezéssel próbálnak a szakemberek választ kapni a különböző kérdésekre. Például arra, hogy ha találnak egy Földhöz hasonló bolygót, de az mondjuk kétszer akkora, vagy kétszer több a vas benne, vagy éppen feleakkora, feleannyi vassal, akkor ott milyen körülmények lehetnek. Az egyik szélsőséges modell szerint egy szuperföld különösen kedvező lehet az élet kialakulásához, mert a lemeztektonika olyan aktív rajta, hogy folyamatosan megújítja a felszínt, mozgásban tartja a kémiai elemeket.

A másik modell szerint viszont éppen az ellenkezője igaz, hogy nagyon kedvezőtlen az élet kialakulására, mert a kőzet anyagától függően lehet, hogy nagyon rideg a bolygó felszíne, nem mozdul rajta semmi, statikus, befagyott világ az egész. Szóval: most azt tudjuk, hogy nagyon sokféle égitest létezik, de hogy ezek hogyan működnek, nem értjük.

Két hete bejelentette egy nemzetközi kutatócsoport, hogy felfedeztek egy Földnél alig nagyobb kőzetbolygót, ami nincs is olyan messze a Földtől. Ez mekkora felfedezésnek számít?

Ez egy fontos bejelentés. A felfedezett égitest egy Föld típusú bolygó, de nem a mi Napunkhoz hasonló csillag körül kering, hanem egy halvány vörös törpe körül.

A most felfedezett Föld-típusú bolygó egy vörös törpe körül kering
fotó:Talán Csaba

Miben különbözik a vörös törpe a Nap típusú csillagtól?

Vannak nagy tömegű és kis tömegű csillagok. Minél kisebb tömegű egy csillag, annál halványabb a fénye, és annál tovább él. Nagyon sok, a Napunkhoz hasonló égitest van, de még több, ami ennél kisebb. Ezeket nevezik vörös törpéknek.

Ha azt mondjuk, hogy a Tejútrendszerben van néhány milliárd olyan Föld típusú bolygó, ami Nap típusú csillag körül kering, akkor több tízmilliárd olyan Föld típusú bolygó van, ami vörös törpe körül kering.

Ezek persze becsült számok. Amit most felfedeztek, ez eddig a legközelebbi Föld típusú bolygó. 4,2 fényévnyire van.

Néhány százezer évig tartana így is, mire odaérne egy űreszköz, ugye?

Igen. Vannak arra vonatkozóan számítások, hogy milyen fajta űreszközzel lehetne odajutni, és mennyi idő alatt. Elvileg nem lehetetlen, de a technológiát még nem dolgozták ki.

Még sok év kellene ahhoz, hogy kidolgozzanak egy olyan űrszondát, amely mondjuk egy emberöltő alatt eljutna a bolygóhoz.

Ehhez persze rengeteg pénz kellene. A szakemberek egyébként nem ezt tartják fontosabbnak, hanem azt, hogy a rendelkezésre álló pénzt inkább egyre jobb távcsövekbe fektessék. Jobb megfigyelő eszközökkel ugyanis gyorsabban lehet információkhoz jutni, mintha valaki odamenne. Biztos vagyok abban, hogy nem az űreszköz lesz az a módszer, amivel ezt a bolygót vizsgálják majd, hanem jobb minőségű távcsövek. Érdekes, hogy a Földünkhöz hasonló lehet a bolygó – ahogy már mondtam –, és egy vörös törpe körül kering, ami azt jelenti, hogy ha felnézünk az egére, sokkal halványabb, vörösebb színűnek látszana az a csillag, és jóval kisebb tömegű a mi Napunknál. A bolygó sokkal közelebb kering a vörös törpéhez, így kaphat tőle elég fényt.

Ez a bolygó 11 nap alatt kerüli meg a csillagát, ami azt jelenti, hogy egy év 11 napig tart rajta.

Felehetően kötött a tengelyforgása, vagyis mindig ugyanazzal az oldalával fordul a csillag felé. Az égitest egyik felén mindig éjjel van, a másik felén mindig nappal. Ez egyébként gyakori jelenség.

„A világegyetem gyorsuló ütemben tágul”
fotó:Talán Csaba

Mit jelenthet ez az élet szempontjából?

Általában azt mondja rá az ember, hogy nem jót. De az igazság az, hogy pontosan nem tudjuk. Sokáig úgy tudtuk, hogy az élet kialakulásához feltétlenül szükséges a napfény. De a legújabb kutatások szerint az is előfordulhat, hogy a földi élet valószínűleg kis mélységű, felszínközeli, vulkáni fűtött vízzel átjárt kőzetek repedéseiben keletkezett. Vagyis: nem feltétlen kellett hozzá a nap fénye. De persze ez sem biztos. Amihez egészen biztos, hogy kell a napfény, az a fejlett életforma. Egy ilyen bolygón, amelynek egyik oldalán csak napfény van, a másik oldalán pedig csak éjszaka, nem tudjuk, hogy kialakulhat-e élet.

Ha a Földet nézem példaként, ha ez itt így lenne, bizonyára nagyon nagy hőmérséklet-különbség lenne a két félteke között – vagyis az élet számára nem lenne túl előnyös...

Igen, de léteznek olyan exobolygók, amelyek szintén kötött tengelyforgásúak, és meg lehetett vizsgálni, hogy mekkora a hőmérséklet-különbség a két oldalon.

Kiderült, hogy egyes esetekben majdnem ugyanakkora a hőmérséklet a nappali, mint az éjszakai oldalon. Olyan erős szelek fújnak ugyanis rajta, hogy az éghajlati rendszer kiegyenlíti a nappali és az éjszakai hőmérséklet különbségét.

Hogy a Földön mi történne, ha hirtelen az egyik felén csak nappal, a másik felén csak éjszaka lenne, nem lehet tudni. Ha csak azt nézzük, hogy a globális felmelegedés miatt az egyfokos hőmérséklet-emelkedés mit okoz, akkor valószínűsíthetjük, hogy az élet számára ez bizonyára nagyon kedvezőtlen lenne.

„Nem lehet kizárni az élet jelenlétét néhány Föld típusú bolygón”
fotó:Talán Csaba

Szóval, nem tartja kizártnak, hogy a felfedezett, Föld-szerű bolygókon lehet valamilyen életforma?

Nem tudhatjuk. A mai tudásunk alapján nincs arra indok, hogy biztosan kizárjuk. Azt mondhatjuk, hogy sokkal nehezebbek és kellemetlenebbek a körülmények, de

hogy kizárhatjuk az élet jelenlétét, azt nem állíthatjuk.

Sok egyéb dologtól is függ az élet kialakulása és fejlődése. Például attól, hogy milyen tömegű a bolygó, milyen vastag a légköre, vagy hogy milyen erős az üvegházhatás.

Ezeket nem tudják vizsgálni?

Nem. Ezekhez újabb műszerek kellenének.

A beszélgetésünk elején olyan számokat mondott, amelyek felfoghatatlanok: több milliárd bolygó, ami Föld-szerű lehet. Ezeket a számokat az emberi agy fel sem fogja. Az univerzum végtelen, az emberi agy pedig a végtelent nem tudja értelmezni. Azt mondja: tízmilliárd bolygó. Honnan lehet ezt tudni? Honnan tudják, hogy nem százmilliárd? Vagy mondjuk „csak” százmillió? Nem mindegy, amikor a végtelenről beszélünk?

Én most arról beszéltem, hogy a mi Tejútrendszerünkben hány csillag van. Ezt nagyjából jól meg tudjuk becsülni.

Az valóban nem sokat számít, hogy mondjuk 200 milliárd bolygó van benne, vagy 300 milliárd. Ha a 200 milliárddal tudok mit kezdeni, akkor a 300 milliárddal is. Nem zavaró, hogy ilyen nagy számokkal foglalkozunk.

De az tény, hogy az ember nehezen tudja értelmezni ezeket a nagy számokat. De nézze meg a biológiát. Ott is hasonlóan felfoghatatlanok olykor a dolgok. Itt van például a mutáció és a természetes kiválasztódás, hogy az egyik élőlényből hogyan lesz egy másik élőlény. Ez olyan hosszú idő alatt zajlik le, olyan nagy egyedszámú populáció mellett történik, hogy ezt is nehezen tudjuk elképzelni. Hogyan alakult ki ebből az élőlényből az az élőlény? Igen, nagyon sok feltételezés és tény létezik az égitestekkel és az élettel kapcsolatban, amelyeket nem nagyon tudunk emberi aggyal elképzelni.

Mi volt a szakmájában az ön számára a legnagyobb meglepetés, amióta ezzel foglalkozik?

Ez nagyon nehéz... Ami viccesen ide sorolható, az hosszú távon az, hogy én ebből meg tudok élni. (nevet) Ennek én nagyon örülök. De komolyra fordítva: számos nagy felfedezés volt nagyon érdekes. Például éppen az exobolygók felfedezése – meglepetés volt, de azért őszintén szólva vártuk.
 Aztán itt volt a Higgs-bozon felfedezése – ezt is vártuk.

De az egyik legmeglepőbb dolog mégis az, hogy a világegyetem nem lassuló, hanem gyorsuló ütemben tágul.

Ezt valószínűleg a sötét energia okozza. Korábban úgy tanultuk, hogy a világegyetem lassuló vagy stagnáló ütemben tágul az ősrobbanás óta. Most pedig kiderült, hogy gyorsuló ütemben. Ez alapvető változás a fizikában.

Ennek mi lehet a következménye?

Fogalmam sincs.

„Azt sem jelenthetjük ki pontosan, biztonsággal, hogy ismerjük az élet kialakulását a Földön”
fotó:Talán Csaba

Nemrég orosz csillagászok bejelentették, hogy egy idegen naprendszerből érkezett jeleket fogtak. Mit gondol erről?

Ezt elég nehéz értelmezni. Mert ez egyszeri dolog, amellyel a tudomány nem tud mit kezdeni. Egyszer valaki valamit látott. Ennyi volt a bejelentés. Ahhoz, hogy a tudomány ezt vizsgálni tudja, az kell, hogy többször megfigyeljék a jelet, több hasonlót fogjanak, aztán ezeket össze lehet hasonlítani, elemezni.

Az orosz bejelentésre egyébként néhány nyugati intézet mindössze annyit reagált, hogy miért nem akkor szóltak, amikor észlelték a jeleket? Ugyanis az is kiderült, hogy mindezt tavaly májusban vették észre az oroszok. Ha akkor szólnak, a többi csillagász, a többi szakember is figyelhette volna, és akár több megfigyelés is lehetett volna.

Egyetlen megfigyeléssel nem lehet mit kezdeni. Még az sem biztos, hogy bármi is igaz ebből a bejelentésből. Azt gondolom, hogy ebből semmi sem lesz. (Azóta orosz kutatók azt nyilatkozták, földi eredetű lehetett a rádiójel – a szerk.)

Hogyan látja egyébként, előfordulhat az, hogy rövid időn belül – mondjuk a mi életünkben – találnak a szakemberek valamilyen földön kívüli életformát?

A mai tudásunk szerint azt sem tudjuk pontosan és biztonsággal kijelenteni, hogy hogyan alakult ki az élet a Földön. Azt is csupán becsüljük, hogy hány bolygó van. Azt viszont gondolom, hogy még a mi életünkben kiderül, hogy a Földhöz hasonló, potenciálisan élethordozó égitestek száma igen nagy. Úgy vélem,

nem kizárt, hogy lesz néhány olyan megfigyelés, amely erősen utal arra, hogy számos exobolygón lehet élet.

„Jó esély van arra, hogy még a mi életünkben kiderülhet: néhány bolygón léteznek egyszerű életformák”
fotó:Talán Csaba

Milyen élet?

Bármilyen. Nem feltétlenül az intelligens életre gondolok. Az intelligens élet megfigyelése az egy speciális területe a tudománynak, ezzel nem foglalkozom. Nem is mindenki tekinti tudománynak. Ez inkább a tudományhoz közeli, érdekes felfedezési témakör. Itt konkrétabb dolgokat vizsgálunk. Nem az intelligens élet, hanem bármilyen élet lehetőségét, esetleges nyomait. Jó esély van arra, hogy még a mi életünkben kiderülhet: néhány égitesten primitív, egyszerű életformák léteznek.
(forrás:http://www.origo.hu)

Földhöz hasonló bolygót fedezett fel a NASA Kepler űrteleszkópja - videó

Dr. Coldwell: Minden daganatos betegséget hetek alatt meg lehet gyógyítani!

Csak meg kell szüntetni a savas közeget!

Az egészség és a betegség megőrzése, illetve kialakulása a biológiai és a fizikai-kémiai egyensúlytól függ. Ha ez összhangban van, akkor normálisan működik a szervezetünk, azonban ha hiba kerül a rendszerbe, és felborul az egyensúly, akkor sorra következnek a problémák.

 

Dr. Leonard Coldwell

A test jelzi, hogy ha baj van, ilyenkor a leggyakrabban fájdalmat érzünk. Ahhoz, hogy meggyógyuljunk, kulcsfontosságú az, hogy a szervezet savas értéke csökkenjen, és pH-egyensúly helyrebillenjen. Mivel a legtöbb ember szervezete jóval savasabb, mint kellene, lúgosító étrendet kell bevezetni, hogy ezen kémiai hatás mérséklődjön. Ez azért fontos, mert nincs olyan emberi sejt, amelyben a savas hatás ne tudna valamilyen kárt, elváltozást okozni. Sajnos az emberek táplálkozása, az étrendje nem úgy áll össze, hogy a szervezet pH-szintje egyensúlyba kerüljön, hiszen olyan ételeket fogyasztunk, amely a test elsavasodását eredményezi.

Ezért van annyi krónikus betegség, és ezért a kezelések sem annyira hatékonyak. Tanulmányokkal igazolták, hogy amennyiben lúgos kémhatás alakul ki a szervezetben, ez megakadályozza a rákos sejtek keletkezését, elszaporodását. Ahhoz, hogy egyensúlyt teremtsünk, 75 százalékban „lúgosító” hatású, míg 25 százalékban „savas” hatású ételeket kellene fogyasszunk.

A savas hatást fokozza: a túl sok húsfogyasztás, a környezetszennyezés, a savas eső, amely beépül a talajba, az iparilag előállított, és feldolgozott élelmiszerek, az alkoholfogyasztás, a dohányzás, a mozgásszegény életmód, a stressz, a kábítószerek, a helytelen táplálkozás. Mindez egy sor egészségügyi problémát eredményezhet: gyenge immunrendszer, emiatt pedig gyakori fertőzések, vesebántalmak, cukorbetegség, keringési problémák, reuma, csontritkulás, depresszió, ingerült, feszült idegállapot, krónikus fáradtság.

Az elsavasodott szervezetnek gondot jelent az ásványi sók lebontása is. Ha például sok édességet eszünk, akkor ez kalciumot von el a szervezettől, így könnyen kialakulhat kalciumhiány, és nem is kell sorolnunk, hogy ez milyen következményekkel járhat. De ugyanez a helyzet a cinkkel, a káliummal, a vassal, vagy a magnéziummal.

Az alábbi videóban Dr. Leonard Coldwell is ezt hangsúlyozza, kiemelve, hogy ha hosszú és szép életet szeretnénk élni, akkor ideje változtatni az életmódunkon, éljünk egészségesen, sok gyümölcsöt, zöldséget és vizet fogyasszunk, amely megbontja a szervezet savas kémhatását, és egyensúlyba hozza a pH-értéket, így a rákos betegségek 2–6 hét alatt akár meg is gyógyíthatók.
(Forrás:filantropikum.com)

Dr. Leonard Coldwell - (forrás: sevaster1) videó

Karmikus jegyek - Előző életek lenyomatai a testen

Előző életed emlékei akkor tárulnak fel előtted, ha azok fontosak a jelenlegi fejlődésed szempontjából. Az emlékeket előidézheti egy illat, egy hang egy helyszín. Sorozatosan előjöhetnek nehezen megoldható magánéleti gondok vagy betegségek. Figyelmeztethetnek a régmúltad történéseire testi jelek is: a születésed pillanatától meglévő anyajegyek vagy bőrelszíneződések.

A reinkarnáció elméletét vizsgáló szakemberek szerint fontos üzenete van a testen található anyajegyeknek és bőrelváltozásoknak. Regressziós hipnózis során a páciensek nagy százaléka pontosan le tudja írni a halálának körülményeit és meg tudja nevezni az életét kioltó fizikai sérüléseket vagy betegségeket is.

AZ ANYAJEGY ÉS A FORRADÁS ÜZENETE

1949-ben egy észak-amerikai halász, William George azt mondta a fiának és a menyének, hogy meg fog halni és a fiukként fog újjászületni. Megígérte nekik, hogy fel fogják ismerni az anyajegyeiről, amelyek a bal karján lesznek. A család értetlenül állt a férfi eszmefuttatása előtt, azt hitték megbolondult. Hetekkel később az idős férfi eltűnt a csónakjából. Kilenc hónappal az eltűnését követően a menye világra hozott egy kisfiút, akinek pigmentfoltok voltak a bal karján, épp ott, ahol a nagypapa annak idején megjelölte.

Ahogy a fiúcska cseperedett, egyre inkább kezdet viselkedésében az elhunyt nagypapához hasonlítani, még bicegett is, pedig sosem sérült meg. A sérülést még William George-ként szerezte, egy sportmérkőzésen.

Még elképesztőbb egy másik észak-amerikai férfi, Victor Vincent története.

Egy évvel a halála előtt magához hívta lányunokáját, és azt mondta neki, hogy az ő gyermekeként fog visszatérni és fel fogja ismerni őt a forradásairól. A férfi egy régi sérülés nyomát viselte az orrán, és egy műtéti heg volt a hátán. 18 hónappal később Vincent unokája egy kisfiúnak adott életet, akinek az orrán és a hátán hegszerű bőrelváltozás volt látható, pont ott, ahol a néhai nagypapának.

A kisfiú rendkívül koraérett volt, kétévesen azonosította a korábbi fiát, lányát és az özvegyét fényképről. Kilencéves koráig maradt meg a képessége, addig borzongató részletességgel be tudott számolni előző élete minden részletéről.

A SZŐRÉN-SZÁLÁN ELTŰNT ASZTMA

Nagyon gyakran előző életünkben akkora trauma ért bennünket, hogy a rossz érzéseket, félelmeket - mint egy lenyomatot - fóbiák, megmagyarázhatatlan szorongás vagy súlyos betegség formájában magunkkal hozzuk a jelenlegi sorsunkba is.

A következő történetet, ha nem saját két szememmel látom, nem hiszem el. Évekkel ezelőtt részt vettem egy több hónapos regressziós tanfolyamon, ahol vezetett, mély meditációban vittük vissza egymást a jelenlegi életünk fordulópontjaihoz, illetve a mai problémáink előző életbeli forrásához.

Egy akkor 20 éves, fiatal fiú csoporttársam egészen kicsi gyermekkora óta szenvedett nagyon súlyos asztmában. Egyik alkalommal, amikor ő volt a gyakorlás alanya, a meditáció során eljutott egyik korábbi életébe, az 1800-as évek észak-amerikai Vadnyugatára. Férfi volt akkor is, egy gyönyörű felesége és egy pici, pár hónapos gyermeke volt. Aranyásóként dolgozott és nagyon gyakran keveredett területért vagy pozícióért folyó harcba a többi társával. Sok haragosa volt. Egyik éjjel, amikor a családjával az otthonukban aludtak, valaki rájuk gyújtotta a házat. Hallotta a felesége kiáltozását és a gyermeke sírását. A füstben fuldokolva, botorkálva, tapogatózva eljutott a gyermekéhez, akit a bölcsőből kiemelt és kivitte a házból. Vissza akart menni a feleségéért, de már annyira elterjedt a tűz, hogy képtelen volt a nőt kihozni, aki bennégett a házban.

Soha nem tudta megbocsátani magának a történteket, úgy érezte, hogy cserbenhagyta a szerelmét. A trauma emléke a súlyos légszomjjal járó asztmában jelentkezett a mai életében, és nem tudott normális párkapcsolatot sem kialakítani, mert mindig attól félt, hogy képtelen lesz benne megfelelni. A tudattalanból felszínre került emléknek köszönhetően megértette, hogy a jelenlegi problémái miből fakadnak. Rájött, hogy az a múlt volt, nem ostorozhatja magát életeken át érte, minden tőle telhetőt megtett, de a most, az nem a múltról szól. Ebben az életében mindent másképp csinálhat. Az asztmája ettől az esettől kezdve soha többé nem jött elő, eldobhatta a gyógyszereit.

GYÖTRŐ FÓBIÁK

A testi betegségek mellett, a lelki bajok hátterében is karmikus problémák állhatnak. Ha jelenlegi sorsunkban nem történtek olyan események, amik magyarázatot adhatnának egy pánikbetegségre, szorongásra, magasságtól vagy fulladástól való félelemre, szinte biztos, hogy egyik előző életünkben szenvedtünk el valami olyat, ami ezeket a tüneteket kiváltja.

Engedjetek meg egy személyes példát a saját életemből.

Soha nem tudtam garbót viselni és sálat sem szívesen tekertem a nyakam köré, mert folyton úgy éreztem, hogy fullaszt. Semmi nem magyarázta ezt az érzésemet, édesanyámtól megtudtam, hogy születésemkor a köldökzsinór nem volt a nyakam köré tekeredve és nem ért semmilyen fulladással kapcsolatos trauma sem gyermekkoromban.

A fentebb említett tanfolyamon kaptam magyarázatot a furcsa érzésemre.

Egy előző életemben találtam magam a középkori Franciaországban. Férfi voltam, akit ártatlanul bebörtönöztek és halálra ítéltek. Egy nyilvános akasztás során öltek meg. A börtön előtti téren felállítottak egy akasztófát és több száz ember szeme láttára kötöttek fel. Amint ez a történet tudatosodott bennem, már nem zavart a garbó vagy a sál viselése. Mai napig hordok kendőket kiegészítőként.

A KARMA KARMÁBAN

A születés nem a véletlen műve, előző cselekedeteink határozzák meg mikor, hova és milyen körülmények közé születünk. Bármit küldünk ki az Univerzumba, az visszatér hozzánk. Ha valami baj van az életünkben, akkor próbáljuk meg megfejteni mi olyat tettünk, ami ezt okozhatta. Minden, ami bennünket körülvesz, minket tükröz. A sorsunk ismétli önmagát, amíg meg nem tanuljuk a leckét, hogy változtatnunk kell az utunkon.

Számtalan módszer létezik a múlt feltárására, de a legjobb mód az önismeret. Ha nem hagyod figyelmen kívül az életedben felbukkanó jeleket, nem söpröd be a problémáidat a szőnyeg alá, hanem megoldást keresel a nehézségekre, megkapod a segítséget az előrejutásban. Fontos elgondolkodni a tetteinken és meghallani a belső hang üzeneteit.

(forrás: lelekpalya.hu)

Hogyan gyógyíthatók a karmikus betegségek? - Partl Viktória, Jakab István - videó

Indiánok üzenete az emberekhez!

MINDANNYIAN EGY CSALÁD VAGYUNK

"Használjátok a józan eszeteket, mindenkinek saját magát kell irányítania. Amikor először értek ide az Európaiak, (Kolumbusz) bármelyik folyóból ihattak. Ha Ők úgy éltek volna mint az Indiánok, még mindig ihatnánk a vizeinkből, mert a víz szent, a levegő szent,a fának ugyanaz a DNS-e mint az emberé. A fa belélegzi amit mi kilélegzünk, mi belélegezzük azt, amit a fa kilélegez. Tehát a sorsunk közös.

Mindannyian a föld gyermekei vagyunk! Amikor pedig a földet és a levegőt tönkretesszük, ő válaszlépésre kényszerül. A földanya válaszol. Mára a világ „piaccá” lett. Nekünk pedig ezzel a piaccal kell foglalkoznunk. Az emberek azt hiszik, hogy az erőforrások határtalanok, végtelenek. Amikor az erőforrásokat említitek, a rokonaitokról, a családunkról beszéltek. Pl. a hal is a mi családunk, nem erőforrás. Minden tiszteletet megkövetel.

Maga a világ, úgy épül fel, hogy a természet törvényein alapul. A természeti törvény pedig erőteljes újjászületési folyamat. Az újjászületési folyamat nem szűnik meg, növekszik és végtelen. Teljes mértékben végtelen, ha mindenki elfogadja és követi a törvényt. De, ha szembeszálltok a törvénnyel és azt gondoljátok megváltoztathatjátok, akkor kudarcra vagytok ítélve. A kudarc pedig rengeteg fájdalommal jár, mert a természeti törvény nem kegyelmez. Az csak törvény.

A föld tele van erővel. Nem az emberek számára jött létre, mi csak részei vagyunk. De nekünk, nem kell itt lennünk, mert a föld, saját folyamattal rendelkezik és ha olyan pontig fogtok eljutni ahol saját magatokat mint emberi lényeteket pusztítjátok el, és elpusztítjátok az életet, elhagyjátok a földet, a föld, nem fog eltűnni. Nem lesz vége a világnak, de rajta az emberi életnek igen. Ez nem a világvége amiről beszéltek, hanem nekünk embereknek lesz végünk. A föld, bármennyi sebet is ejtettünk rajta, újjáéled, újjázöldül. Mindent újraépít, ami valaha itt volt. Kivéve az embereket, akik nem lesznek itt.

Miközben fogy az erőtök, az utolsó szakaszon vágtattok a cél felé. Ott pedig egy kőfal van, de nem tartjátok vissza a lovakat. Nem álltok le, sőt inkább rágyorsítotok. Én így látom, így használjátok azt amit erőforrásnak hívtok. Gyorsabban használjátok fel, mint ahogyan újratermeli magát. Rohantok a katasztrófa felé. Minden nap elveszítitek a lehetőségeket. Egyetlen fa sem nő egyedül.

A fa közösséget jelent. Bizonyos fák, bizonyos fákkal gyűlnek össze, bizonyos fák körül. És bizonyos gyógyszerek (gyógynövények) gyűlnek össze, bizonyos növények körül. Ha megölitek, kivágjátok a fákat, azzal nemcsak egy közösséget öltök meg, hanem azokat is akik körülötte nőnek és abból táplálkoznak, amelyből nagyon fontos gyógyszer lehet az emberek és állatok számára egyaránt. A fák újraültetése, nem jelenti a közösség újbóli létrehozását. Sokat veszítettetek a folyamat közben. Ha ezt nem értitek, majd megfogjátok. A megértés, pedig nagyon megfog viselni benneteket.

Ma a világot gazdasági egységek, társaságok uralják. Mit jelent ez? Azt, hogy őket nem érdekli az emberi élet, még az sem, hogy a nekik dolgozók megfelelő bért kapjanak. Milyen döntések várhatók ezektől a „cégállamoktól”? Bizony ti fogtok fizetni ezekért a döntésekert. Meg kellene értenetek, hogy a döntés mindig a saját kezetekben van.

Össze kell fognotok, és meg kell kérdőjelezni azt, amit mértékegységekben adagolnak nektek.. Sajnos ma fogyasztói társadalomban éltek, ahol a gazdaság a mozgató erő, nem a józan ész. Nem vall józan észre, ha követtek valakit, csak azért mert…… Miért is? Mi van, ha kútba ugrik. követitek? "

(Használjátok a józan eszeteket! "Ti ugyan csak cseppek vagytok a tengerben, de mi a tenger, ha nem a cseppek összessége." Most a ti kezetekben a jövő! Nektek kell gondoskodnotok minden életről. A fákról, emberekről, állatokról, halakról, stb., mindenről, mindenkiről aki, ami él és fejlődik. Mert ez egy család és mi mindannyian egyek vagyunk az Univerzumban!)

(Forrás: Szabó Marianna - eletviraga.com)

Válogasd meg a csatáidat!

Vannak fontos dolgok az életedben. Dolgok, amikért kiállsz a csatatérre. Amikért képes vagy harcolni bármi áron.

Életed csatái között vannak olyanok, melyeket akaratodon kívül kényszerülsz megvívni. Mert nem tudsz mindig mindent irányítani magad körül, és nem is mindig azt kapod, amit szeretnél, amire számítasz, vagy akár amit megérdemelnél. És vannak olyan csaták is, melyekben önként veszel részt, mert akkor és ott fontos számodra a győzelem. Hiszel a célodban és harcolsz, hogy elérd azt. 

Most állj meg egy pillanatra és nézz vissza arra az útra, amit eddig bejártál. Rengeteg csatát vívtál már meg az évek során, és még rengeteget fogsz megvívni. De van itt valami ezekkel a csatáiddal, amit érdemes átgondolnod. Igen, rengeteg csatát vívtál már meg, de ebből mennyi volt igazán fontos? Mennyi volt szükségszerű, mennyi vitte előbbre valamilyen szempontból az életedet (akár veszítettél, akár győztél)? 

Hány olyan csatát vállaltál fel – és vállalsz fel most is nap mint nap –, aminek semmi értelme nincsen? Mennyi energiádat nyelték el azok a fölösleges körök, amiket letudva pontosan ugyanott voltál (vagy inkább hátrébb), mint azelőtt? Tényleg meg kell próbálnod meggyőzni egy idiótát az igazadról? Tényleg van értelme panaszkodni az időjárás miatt, vagy azért, mert a másik sávban mindig gyorsabban haladnak az autók? Tényleg számít az, hogy beszólt valaki a munkahelyeden a ruhád miatt? És tényleg tönkre kell tenned az egész napodat azért, mert egy ismeretlen tahó beszólt mögötted a sorban, hogy mit tökölődsz már annyit, miközben egyik karodban a kislányodat tartva, másikkal a 3 szatyrodat összeszedve próbálsz minél hamarabb elállni az útból?

Talán az igazságérzetedet sérti, talán személyes támadásnak veszed, de a végkifejlet szempontjából teljesen mindegy. Olyanra pazarlod az energiádat, amitől semmivel sem jutsz előrébb az életedben. Van egy szó, amit nagyon nehéz kimondani, de mindenképpen érdemes gyakorolni. Ez a szó a nem. El kell döntened, hogy hol húzod meg a határt. Nem kell minden embert meggyőznöd az igazadról. Nem kell minden egyes esős napon panaszkodnod. Nem kell facebookon ideológiai vitába szállnod a billentyűzetharcosokkal. Nem kell foglalkoznod az önjelölt szakértővel – bármilyen közel áll is hozzád –, aki úgy mondja meg, mit csinálj, hogy soha életében nem volt olyan helyzetben, mint Te, és még csak a közelébe sem jutott annak, amit szeretnél elérni. 

Túl sok csatában veszel részt. Túl sok energiád megy el azzal, ami nem fontos, és túl kevés marad arra, ami igazán számít. Én a nehezebb úton tanultam meg ezt, de nagyon örülök, hogy így történt. Mert amikor az ember túlél egy stroke-ot, akkor egyből más perspektívába helyeződik rengeteg minden. Bosszankodsz a kishitűek és a kötekedő energiavámpírok miatt? Én addig élvezem a saját életemet, haladok a céljaim félé és azokkal törődöm, akik fontosak számomra. Panaszkodsz, hogy erősen fúj a szél odakint? Én addig örülök, hogy a saját lábamon kimehetek, beszívhatom a levegőt, és érezhetem a bőrömön, ahogy megcsap a szél. Lélegzek. Élek. 

Sokkal kevesebb csatában veszek már részt, de amiben részt veszek, abba mindent beleadok. És harcolok, amíg meg nem nyerem. Az emberek gyakran nem azért buknak el egy csatában, mert az túl nagy kihívás lenne számukra, hanem azért, mert mellette túl sok olyan csatát vállalnak fel, amit nem kellene. 

Mindig tedd fel magadnak a kérdést: Tényleg meg kell vívnom ezt a csatát? Tényleg előbbre jutok az életben általa? Ha nem, akkor egyszerűen csak hagyd ott, ahol van. Nem kell felvenned mindent, amit eléd raknak. Válogasd meg a csatáidat! Sok ember csak arra vár, hogy foglalkozz vele, hogy részt vegyél az ő önkéntes csatájában, mert neki ez a legfontosabb az életében. Neked nem. 

Tudd, mi az, ami nem része az életednek, hogy képes legyél azokra a csatákra fókuszálni, amik igazán fontosak számodra. Mert ott szükség lesz minden energiádra.
(Kocsis Gábor)

A Természet szól hozzád – Ian Somerhalder, a korallzátony

Én vagyok a korall.
Néhányan azt hiszik, csak egy szikla vagyok. 

De valójában én vagyok a legnagyobb élő dolog ezen a bolygón. 

Akkora vagyok, hogy még az űrből is látni. De még mennyi ideig? 

Csaknem 250 millió éven keresztül nőttem. Aztán jöttek az emberek, és egyötöd részem eltűnt.
Persze a tenger fenekén élek, és talán nem láttok engem olyan gyakran. 

De szükségetek van rám.
Felfogjátok, hogy minden tengeri élet egynegyede tőlem függ?
Én vagyok a tenger neveldéje. A kis halak tőlem kapják a táplálékot. 

És elrejtőzhetnek a nagy halak elől.
És tudjátok, hogy kik eszik meg a nagy halakat?
Így van. Ti. 

Én vagyok a világ fehérjetermelője, ti pedig megnövelitek az óceánok hőmérsékletét, így nem tudok már itt élni. 

Amikor nagy viharok és szökőárak söpörnek végig az óceánon, erődítmény vagyok. 

Mégis szétszakítotok dinamittal, cianiddal mérgeztek.
Íme egy őrült gondolat. Ne gyilkoljatok tovább engem.
A Természetnek nincs szüksége az emberekre.
Az embereknek van szükségük a Természetre.
(Forrás: sevaster1)

Boldog akarsz lenni? Légy hálás!

David Steindl-Rast testvér, szerzetes és valláskutató sok-sok ember előtt tartott előadásából közlünk kivonatot. A helyszín és idő: Skócia, Edinburgh, 2013 június. A szerzetes: szikár, idős férfi, kopaszodó ősz haj, nagyon rövid ősz szakáll. Nagyon szerényen, egyszerűen öltözött: fehér ingszerű (valószínűleg kapucnis) ruhadarab, fekete nadrág, fekete, leginkább a női tunikához hasonló, de oldalt nyitott ujjatlan mellény, rajta öv, és papucs a viselete.

"Van valami, amit Önök tudnak rólam, valami igazán személyes dolog, és van valami, amit én tudok önökről, mindannyiukról, és ez szorosan kapcsolódik mindahhoz, ami miatt általában aggódnak.

Van valami, amit tudunk minden emberről, akivel valaha találkozunk ezen a Földön, az utcán, ami a legfőbb forrása mindannak, amit tesznek, és annak, amit elviselnek. És ez a dolog pedig nem más, mint hogy mindannyian boldogok akarunk lenni.

Ez a tulajdonságunk közös, mindannyiunkra vonatkozólag.

Az, amilyennek képzeljük a boldogságunkat, egyénenként változik, de mégis, sok mindenben hasonlítunk, mégpedig abban, hogy mindannyian boldogok akarunk lenni.

Az én előadásom tárgya a hála. Hogy miképpen kapcsolódik a boldogság és a hála egymáshoz?

Sokan erre azt mondanák, hogy a válasz egyszerű: amikor boldog az ember, akkor hálás.

De gondolkodjunk csak el ezen még egyszer!

Valóban a boldog emberek azok, akik igazán hálásak?

Mindannyian ismerünk több olyan embert is, akiknek mindenük megvan ahhoz, hogy boldogok legyenek, és mégsem azok, mert valami másra vágynak, vagy többre abból, amijük már van.

És mindnyájan ismerünk olyan embereket, akiket sok szerencsétlenség ér, szerencsétlenség, amelyben mi magunk nem szeretnénk részesülni, és ők igazán boldogok. Sugárzik a boldogság belőlük! Most meglepődtek? Hogy miért van ez? mert azok az emberek hálásak.

Tehát nem a boldogság az, ami a hála érzését kelti bennünk. A hálánk az, ami boldoggá tesz minket. Ha önök azt hiszik, hogy a boldogság eléréséért kell majd hálásnak lennünk, érdemes lenne ezt újragondolniuk. A saját hálánk az, ami révén a boldogságot is megkaphatjuk.

Most meg feltehetjük a kérdést: mit is értünk pontosan a hála alatt? És az hogyan működik?

Az önök személyes tapasztalataiból merítek. Hiszen saját tapasztalatunkból tudjuk, hogy hogyan is működik. Részesülünk valamiben, ami értékes számunkra. Valami megadatik nekünk, ami értéket hordoz számunkra. És valóban a miénk. Ennek a két dolognak együtt kell járnia. Valami értékesnek kell lennie, és ajándék kell, hogy legyen. Nem olyan, amit mi vásároltunk. Nem általunk szerzett. Nem is becseréltük. Nem dolgoztunk érte. Csak egyszerűen kaptuk azt.

És amikor ez a két dolog együtt jelenik meg – valami, ami értékes számomra, és valami, amit ingyen kaptam -, akkor a hála érzése saját magától eltölti a szívem, a boldogság spontán módon kialakul bennem. Így működik a hálaérzet. És mindehhez a kulcs, hogy életünkben nem csak néha élhetjük át mindezt. Nem csak élményeink lehetnek, amelyekért hálásak vagyunk. Lehetünk olyan emberek, akiknek életét betölti a hála. Hálával átszőtt élet, ez a lényeg.

És hogyan élhetünk ilyen életet? Annak megtapasztalása révén, annak tudatában, hogy minden egyes pillanat ajándék. Nem általunk megszerzett. Nem idéztük elő valamilyen módon. Nincs semmi biztosíték arra, hogy lesz még egy másik pillanat, és mégis ez a legértékesebb dolog, amit valaha kaphattunk. Ez a pillanat mindazokkal a lehetőségekkel együtt, amelyeket magába foglal. Ha nem élünk ezzel a jelenlegi pillanattal, nem lesz már egyetlen lehetőségünk sem, hogy bármit is tegyünk, bármit is megtapasztaljunk, és ez a pillanat egy ajándék. Egy adott pillanat, ahogyan mondanánk. Most pedig azt mondjuk, hogy az ajándék ebben az ajándékban valójában maga a lehetőség. Amiért ön igazán hálás, az a lehetőség, nem a dolog, amit kapott, mert ha az valahol máshol lenne, és önnek nem lenne rá lehetősége, hogy élvezhesse, hogy felhasználhassa, akkor nem lenne hálás érte. A lehetőség a minden ajándékban rejlő ajándék.

És van ez a mondásunk, hogy a lehetőség egyszeri, megismételhetetlen, ragadd meg. Gondolkodjunk csak el ezen! Minden pillanat egy ajándék, minden egyes pillanat, és ha elszalasztja a jelen pillanat kínálta lehetőséget, egy újabb pillanat következik, és újabb és újabb. Ki tudjuk használni ezt a lehetőséget, vagy el tudjuk szalasztani. És ha kihasználjuk a pillanatban rejlő lehetőséget, akkor megkapjuk a kulcsot a boldogsághoz. Kezünkben tarthatjuk a boldogság legfőbb kulcsát. Pillanatról pillanatra hálásak lehetünk ezért az ajándékért. Ez azt jelenti, hogy mindenért hálásak lehetünk? Bizonyára nem. Nem tudunk hálásak lenni az erőszakért, a háborúért, az elnyomásért, a kizsákmányolásért. Személyes szinten nem tudunk hálásak lenni egy barát elveszítéséért, a hűtlenségért, a halálesetért. De nem is mondtam, hogy mindenért hálásak lehetünk. Azt mondtam, hogy minden pillanatban lehetünk hálásak a lehetőségért, és még akkor is eljuthatunk erre a szintre, ha valami szörnyen nehéz dologgal kell szembesülnünk, és reagálhatunk erre az adódott lehetőségre. Nem annyira rossz, mint amennyire annak tűnik. Igazából amikor megfigyeljük és megtapasztaljuk rájövünk, hogy legtöbbször amit kapunk, az egy lehetőség, amit élvezhetünk is. És egyszerűen elmulasztjuk, mert átrohanunk az életen, és nem állunk meg, hogy észrevehessük a lehetőséget.

De egyszer valamikor szembesülünk valami igen bonyolult dologgal, és mikor ez a nehézség felbukkan az életünkben, kihívásként jelenik meg, hogy felemelkedjünk a lehetőség kihasználásának szintjére. És eljuthatunk erre a szintre, ha megtanulunk valamit, ami néha fájdalmas is lehet.

Megtanulunk például türelmesnek lenni. Hallottuk már, hogy a békéhez vezető út nem egy vágta, hanem inkább egy maraton? Ehhez türelem kell. Ez az, ami nehéz. Lehet, hogy ki kell állnunk a véleményünkért, kiállni azért, amiről meg vagyunk győződve. Ez egy lehetőség, amit kaptunk. Hogy tanuljunk, hogy szenvedjünk, hogy kiálljunk. Mindezek a lehetőségek megadattak nekünk, de ezek lehetőségek, és azok, akik hasznot húznak ebből, ezekből a lehetőségekből, azok azok az emberek, akiket mindannyian csodálunk. Ők valamit kihoztak az életükből. És azok, akik hibáznak, más lehetőséget kapnak. Mindig várnak ránk újabb lehetőségek. Ebben olyan csodálatosan bőséges az élet.

Tehát hogyan találhatunk egy módszert, amelynek révén hasznosítani tudjuk ezt? Hogyan találhat mindegyikünk megoldást arra, hogy hálával élhessen, nem csak egyszer-egyszer, hanem pillanatról pillanatra? Hogy csináljuk ezt?

A válasz nagyon egyszerű. Annyira egyszerű, hogy már mikor gyerekek voltunk, elmondták nekünk, mikor tanultunk átkelni az úton.

Állj meg!
Nézz szét!
Menj!

Mindössze ennyi. De milyen gyakran állunk meg? Átvághatunk az életen, Nem állunk meg. Elszalasztjuk a lehetőséget, mert nem állunk meg. Meg kell állnunk. Csendben kell lennünk. És stoptáblákat kell beépítenünk az életünkbe.

Mikor néhány évvel ezelőtt Afrikában voltam, és utána hazajöttem, felfigyeltem a vízre. Afrikában, ahol voltam, nem volt iható víz. Valahányszor megengedtem a csapot, úgy éreztem, el vagyok halmozva! Valahányszor felkapcsoltam a villanyt, annyira hálás voltam. Nagyon boldoggá tett. De egy idő után ezek túlságosan megszokottá váltak. Így kis címkéket tettem a kapcsolóra és a vízcsapra, és ahányszor megengedtem: víz! Szóval, az önök képzelőerejére van bízva. Megtalálhatják azt, ami leginkább működik az önök esetében, de szükségük lesz stoptáblákra az életükben. És mikor megállnak, a következő lépés az lesz, hogy szétnézzenek.

Nézzenek körül! Nyissák ki a szemüket! Nyissák ki a fülüket! Használják az orrukat! Minden érzékszervüket használják a csodálatos gazdagság megtapasztalásához, amit kapnak! Sosem fog véget érni, és ez az, amiről az élet szól, hogy élvezzük, élvezzük mindazt, amit kapunk. És aztán kitárhatjuk a szívünket is, a szívünket a lehetőségekért, azokért a lehetőségekért is, hogy másoknak segíthetünk, hogy másokat boldoggá tehetünk, mert nincs nagyobb boldogság annál, mint az, amikor mindenki boldog közülünk. És amikor szívünket kitárjuk a lehetőségek előtt, azok meghívnak minket, hogy tegyünk valamit. Állj meg, nézz szét, majd menj, és valóban tégy valamit! és amit tehetünk, az minden, amit az életünk felkínál az adott pillanatban. Leginkább az lesz az élvezhető lehetőség, de néha valami más is, egy nehezebb dolog. De bármi is legyen, ha élünk ezzel a lehetőséggel, elkísérjük, kreatívak leszünk, azok a kreatív emberek …

És a kis megállj, szétnézés, tovább menés, egy termékeny mag, ami gyökeresen megváltoztatja világunkat. Mert fontos számunkra, jelen pillanatban az öntudatunk megváltoztatásának kellős közepén vagyunk, és nagyon meglepődnének, ha … Mindig meglepődöm, amikor hallom, hogy a “hála”, és a “köszönet” szavak milyen sokszor elhangzanak. Bárhol, ahol megtalálod, egy hálás légitársaság, egy vendéglő hálája, egy kávézó hálája, egy bor, ami hálás. Igen én még olyan WC papírt is láttam, amelynek a márkaneve “Köszönöm” volt.

Létezik egy hálahullám, mert az emberekben egyre inkább tudatosul, hogy mennyire fontos is ez, és hogy mekkora mértékben meg tudja változtatni a világunkat. Meg tudja változtatni mérhetetlenül nagy mértékben, mert ha hálás vagy, nem félsz, és ha nem félsz, nem vagy erőszakos. Ha hálás vagy, akkor az elégedettség érzése fog el, és nem pedig a hiányérzet, és ezt meg akarod majd osztani másokkal. Ha hálás vagy, akkor élvezed azt, hogy mennyire sokszínűek az emberek, és tiszteletet érzel mindenki iránt, és az megváltoztatja ezt a hatalompiramist, amelynek befolyásában élünk. És ez nem az egyenlőséget idézi elő, hanem az egymás iránti egyenlő tiszteletet, és ez az, ami fontos. A világ jövője egy hálózatszerű felépítés lesz, nem pedig piramisszerű, nem egy fejjel lefelé állított piramis.

Ez a megújulás, amiről beszélek, egy erőszakmentes forradalom, és annyira forradalmi, hogy valóban meg is újítja a forradalom legfontosabb elvét. Mert egy normális forradalom az, amikor a hatalompiramis a feje tetejére áll, és azok, akik lent voltak, most a csúcsra jutnak, és ugyanazt teszik, amit az előzőek tettek azelőtt. Amire nekünk szükségünk van, az egy kis csoportokból kialakított hálózat, kisebb és kisebb csoportok, melyek ismerik egymást, akik kapcsolatban vannak egymással, és az egy hálás világ. Egy hálás világ pedig egy örömteli, vidám emberekből álló világ. A hálás emberek telve vannak örömmel, és az örömteli emberek… és minél több örömteli ember él, annál inkább lesz egy örömteli világunk. Van egy hálózatunk a hálateli életet élőknek, és ez hatalmasra nőtt. Nem értettük, mitől nőtt ilyen nagyra.

Az emberek gyertyát gyújthatnak, amikor hálásak valamiért. És 15 millió gyertyát gyújtottak meg egy évtized alatt. Az emberekben egyre inkább tudatosul, hogy a hálás világ egy boldog világ, és mindannyiunknak meg van a lehetősége az egyszerű “állj, nézz szét és menj” révén, hogy átalakítsuk a világot, hogy egy boldog hellyé változtassuk. És ebben reménykedem, és ha ebben közreműködünk kicsit, abban, hogy mindannyian hasonló dolgot akarjunk, álljunk meg, nézzünk szét, és menjünk! Köszönöm!

(forrás: http://metropolita.hu)

David Steindl-Rast: Szeretne boldog lenni? Hálás - videó

Egy férfi 45 percig halott volt, majd hihetetlen túlvilági tapasztalattal ébredt fel

Egy kamionsofőr sokkolta a kórházi személyzetet Ohióban, miután visszatért az életbe közel egy órával azt követően, hogy egy súlyos szívroham következtében leállt a szíve. Amit azonban állítása szerint ezekben a feszült pillanatokban látott, meggyőzte őt arról, hogy létezik élet a túlvilágon.

Brian Miller (44 éves) egy tartály fedelét nyitotta fel éppen, amikor érezte, hogy valami nagy baj van – azonnal hívta a 911-et, és azt mondta az operátornak, hogy “Teherautó-sofőr vagyok, és azt hiszem, hogy szívrohamom van.“

Valóban ez történt, a fő artéria teljesen elzáródott, ami szívrohamot okozott.

A helyi kórházba siettek vele, ahol az orvosoknak sikerült őt újraéleszteni és megszüntetni az elzáródást, de miután visszanyerte az eszméletét és érezte, hogy eloszlik a fájdalom, kamrafibrilláció lépett fel nála, a szíve vadul elkezdett remegni, és képtelen volt vért pumpálni.

“Nem volt szívverése, nem volt vérnyomása, nem volt pulzusa,” – mondta Emily Bishop, az intenzív osztály nővére.

Az orvosok “erős, kemény és gyors újraélesztést” végeztek rajta, és négy alkalommal sokkolták Millert, megpróbálva visszahozni őt az életbe, de nem jártak sikerrel.

Ez történt azon idő alatt, amikor Miller állítása szerint elillant egy mennyei világba. “Az egyetlen dolog, amire emlékszem, hogy fényt kezdtem látni, és elindultam felé.“

Leírta, hogy egy virágokkal szegélyezett ösvényen sétált a fehér fénybe, mígnem találkozott mostohaanyjával, aki a közelmúltban halt meg. “Ő volt a legszebb dolog, amit valaha láttam, olyan volt, mint az első nap, amikor találkoztam vele, annyira boldognak tűnt.“

Miller emlékezett, hogy “Megragadta a karomat, és azt mondta: ‘Ez nem a te időd, nem kell itt lenned, vissza kell vinnünk téged, mert vannak dolgok, amiket meg kell tenned.“

45 perc után a pulzusa visszatért a “semmiből,” mondta Bishop. “Az agya 45 percig nem kapott oxigént, és a tény, hogy sétál, beszél és nevet, egészen elképesztő.“

Boldogan, hogy újra az élők között van Miller most azt mondja, hogy van egy dolog, amiben biztos: “Van egy túlvilág, és az embereknek hinniük kell benne.“

(forrás:http://ujvilagtudat.blogspot.hu)

Brian Miller - Menny és vissza - videó