Newton, az alkimista

Nicholas Flamel, francia alkimista korai filozófiai munkáitól inspirálva a 16. században létrejött egy mélyen misztikus titkos társaság az európai ezoterikus értelmiségiekből. Ez lett a Rózsa Kereszt Ősi és Misztikus Rendje, vagy ismertebb nevén a Rózsakeresztesek.

Ahogyan Newton, úgy a Rózsakeresztesek is mélyen vallásosak voltak, elismerten keresztények, ugyanakkor antikatolikusok. Abbéli meggyőződésüktől vezérelve, hogy angyalokkal és szellemekkel kommunikálnak, a Rózsakeresztesek Newton profetikus hitét visszhangozták. Örökéletet ajánlottak tagjaiknak egy életelixíren keresztül és azt állították, hogy korlátlan mennyiségű időt és aranyat képesek előállítani a bölcsek kövének használatával.

Ez a kép egy részlet egy 16. századi angol alkimista tekercsről, amely az alkimista filozófia képi összefoglalását tárja elénk. Bemutatja az egymás után következő fázisokat: a Fehér Kő, a Vörös Kő és az életelixír segítségével a Bölcsek Kövének létrehozása közben. The Huntington Library, Art Collections, and Botanical Gardens.

A misztikus harcosok eme igen motivált csapata rohammal vette be a tudományos világot azt állítva, hogy tudományos kérdésekre válaszok nyerhetők az ősi gnosztikus szövegek tanulmányozása, valamint a szellemekkel és az angyalokkal való kommunikáció révén. Bár nem ismert teljes bizonyossággal, hogy Isaac Newton valóban Rózsakeresztes volt-e, mégis a fent említett rend Newtont testvérnek tartotta, illetve élete során Newtont nyíltan megvádolták azzal, hogy Rózsakeresztes, ahogyan a Királyi Társaság sok más tagját is ezzel a váddal illették.

Halálakor Newtonnak 169 alkímiával foglalkozó könyve volt, és úgy hírlik, hogy még sokkal többet tartott a magánkönyvtárában, amit akkoriban a világ legkiválóbb alkimista könyvtáraként ismertek.

Hátra hagyta maga után a Rózsakeresztes Manifesztum jegyzetekkel teleírt angol fordítását, A Rózsakeresztes Testvériségét Hitvallását és Fámáját (Thomas Vaughan).

Volt egy-egy példánya Michael Maier Symbola Aurea Mensae Duodecium és Themis Aurea műveiből. Mindkettő a gnoszticizmus eredetéről és a rózsakeresztes mozgalomról szóló jelentős korai könyv.

Bár az egyházi hatalmak tiltották a misztikus kutatást, a csábítás utat mutatott Newton megkísértésére, minek után nem csak 50 évet szentelt az alkímiai ösvénynek az életéből, hanem annak a gnosztikus alkimista mozgalomnak lett az élenjárója, amely végigsöpört Európa királyi udvarain és a legtehetségesebb elméket fogadta magába adeptusként.

Ilyen lehetett egy alkimista laboratóriuma a 17. században a flamand művész, David Teniers szerint.

Miután Newton elolvasta Jakab király Bibliáját, a Biblia eredeti változatait is mind át akarata tanulmányozni. Először minden elérhető ősi nyelvet, jelképet és jelet el kellett sajátítania ahhoz, hogy helyesen fordítsa az ősi szövegeket. Miután ezzel megvolt, Newton elkezdte nyomon követni a gnosztikus bölcsesség fejlődését az ókori Egyiptomtól a görögökön át egészen a 16. századi Európáig, amikorra az alkimisták váltak az ősi misztikus hagyományok őrzőivé.

Olyan sok időt töltött kutatással és komoly eretnek koncepciókkal való kísérletezgetésekkel, hogy Newton egy erőteljes antikatolikus hitet munkált ki, amire bizonyítékul a következő sorok szolgálnak:

„A Katolikus Egyház Szentháromság-doktrínáját hazugságokból és csalásokból állították össze – egy hamis doktrína, melynek alapjai nélkülözik a Szentírást és a józan észt.”

Miután felfedezte, hogy a befejező mondat: „és ezek hárman egyek” nem szerepel a Biblia görög változatában, arra a következtetésre jutott, hogy szándékosan toldották hozzá azért, hogy jogcímet formáljanak a Szentháromság dogmájára. Úgy vélte, hogy a római katolikus egyházat félrevezették annak keresztény interpretációját tekintve, és visszatért a bálványimádáshoz.

Newtont annyira felbőszítette a katolikus egyházak nyílt bibliai korrupciója, hogy írt egy 12 pontos listát arról, miért volt ariánus.

Nem lepődünk meg azon, hogy Newtonnak az ariánus listáját is tartalmazó teológiai írásait a szerző halálakor a „Nyomtatásra nem alkalmas” jelzéssel látták el, majd a Cambridge-i Egyetemen pihent, mígnem John Maynard Keynes meg nem szerezte azokat 1942-ben.

(forrás:Száraz György http://boldognapot.hu)

Newton - A sötét eretnek - videó
 https://www.youtube.com/watch?time_continue=2872&v=3PyX2ej-cLQ&feature=emb_logo

Ez a dokumentumfilm egy, a népszerű legendától teljesen különböző Isaac Newtont leplez le - egy sokkal elbűvölőbb és összetettebb embert, mint amilyennek a porlepte történelemkönyvek beállítják. A felfedezések nyilvánosságra kerülésével ebben a dokumentumfilmben darabonként áll össze Newton sötét géniuszának drámai és tragikus története. A nagy Sir Isaac Newton életének csak egy viszonylag kis részében tanulmányozta a tudományokat. A nagyobb részét az alkímia ősi művészetére, eretnekségre valamint a világvége megjövendölésére és az ennek mielőbbi bekövetkezéséért történő imádkozásra fordította. Ez a dokumentumfilm ebbe a nem éppen hétköznapi időszakába enged bepillantást, amikor zsenialitása csúcsán az alkímia és a teológia felé fordult.

AZ ÖLELÉS, MINT SPIRITUÁLIS KAPU

Az intimitás az egyik legalapvetőbb emberi szükséglet. Hiánya elsorvasztja, bősége pedig táplálja az emberi lelket. Az intimitásnak pedig az egyik legszebb kifejeződése az, amikor két ember megöleli egymást.

Ez a szép emberi gesztus azonban messze túlmutat önmagán, benne hatalmas spirituális titkok rejlenek. Mik is lehetnek az ölelés spirituális titkai?

Az ölelésnek van egy kis és van egy nagy spirituális titka.

Az ölelés kis titka

Az ölelés kis titka az, hogy az ölelésnek számos jótékony egészségügyi és pszichológia hatása van, például fokozza a bizalmat, csökkenti a szorongást, félelemérzetet és a fájdalomérzetet, valamint enyhíti a stressz hatását.

Az ölelés jelenti a közelséget, a melegséget az emberi kapcsolatokban, tehát a szeretet egyik legbelsőségesebb kifejezője. Erősíti a kapcsolatokat, biztonságérzet ad, valamint elmélyíti az összetartozás érzését is. Az ölelés a kommunikációnak egy formája, kifejezhetünk vele azt, amit nem tudunk szavakba foglalni.

Az ölelés az együvé tartozás olyan intenzív érzését váltja ki bennünk, ami semmilyen más módon nem érhető el.

Az ölelés lecsendesíti a lelket, megnyugtat, és egy pár pillanatra el tudja feledtetni a körülöttünk lévő dolgokat, a problémáinkat. 

Az ölelés, mint spirituális kapu

Az ölelésben az egész testünket átjárja egy áramló energia, mely egy finom, jóleső érzést okoz. Ez az energia a szeretet.

Az ölelésben, a szeretetnek ebben az áramlásában pedig megnyílik egy kapu, amelyen átsugárzik valami az eredeti életállapotunkból. Ez az ölelés nagy spirituális titka.

Az eredeti életállapotunk pedig nem más, mint a Tudatnak a formákkal való azonosulásoktól mentes állapota. Ez a tudatállapot pedig maga az Élet, az Egység állapota, egy a szeretet vibráló energiájával csordultig telt üres tér, amely mindent magában foglal.

Jelenlegi tudatállapotunkban, amely a formákkal azonosult, így az egységtől elkülönült Tudat állapota, a legtöbben már el is felejtettük, hogy mi az eredeti életállapotunk. Az emberek többsége ma már a formával való azonosulásunk eredményekét megjelenő egonak, az elkülönült kis énnek a tudatállapotát tekinti a valóságnak.

Öleléskor azonban oldódik a formákkal való azonosulásunk, megnyílunk a másik ember számára, befogadóvá válunk, így az ego eltűnik. A gondolkodásunk leáll, éberek vagyunk és csak a jelen pillanat létezik a számunkra.

Ekkor, ebben az éber pillanatban megnyíló kapun keresztül tapasztalunk meg valamit ebből a hatalmas univerzális szeretetáramból. Ekkor a Tudat önmaga tudatára ébredhet bennünk és feleszmélhet a formákkal való azonosulás bódulatából.

Ezért szerencsés, ha mindennapi életünk során minél gyakrabban használjuk ezt a kaput.

(Részlet Frank M. Wanderer: Csendes forradalom. A Tudat evolúciója című könyvéből)

Ingyen Ölelés - videó

Az asszony, aki látja az elfeket

Az elfek a germán mitológia emberszerű, természetfeletti erővel rendelkező lényei. A középkori német nyelvterületeken az elfekre úgy tekintettek, mint varázserővel rendelkező lények, akiknek természetfeletti szépsége van, az emberek felé néha barátságosak, néha barátságtalanok és képesek segíteni vagy éppen akadályozni őket. Ugyanakkor a leírás az idők során területről-területre változott és kiterjedt az elő-keresztény valamint a keresztény kultúrákra is.

Az elfek mitikus világa eljutott a távoli Izland szigetére is, ahol a mai napig hisznek bennük. Az ország, melyet átitatnak a népmesék, nem idegenek az erdőkben bolyongó elfek.

Ebben a szigetországban él egy nő, aki egész életét annak szentelte, hogy védelmezze ezeket a kicsiny embereket.

2013 decemberében néhány ember az ellen tiltakozott, hogy megépítsenek egy utat egy Reykjavik melletti egykori lávamezőn mondván, hogy az út keresztülszelne egy sziklát, melyet az elfek templomának véltek.

A különböző mitikus lényeknek gyakran van saját vallása. Az elfeknek is van egyfajta hite, csak úgy, mint a saját vallásaink.

Ragnhildur Jonsdottir

Az egyik tiltakozó egy nő, akit Ragnhildur Jónsdottirnak hívnak, aki állítása szerint kiskorától kezdve látja és kommunikál is ezekkel a lényekkel. Hozzászokva az idegenek kíváncsiskodásához, Jónsdóttir erős maradt a hitében és meg van győződve arról, hogy igaz amit mond.

Bizonyára vannak átutazók és turisták, akiket szintén érdekel az elfek hitvilága. Akiket komolyabban érdekel ez a téma, talán a legjobb módja ennek megismerésére ha ellátogatunk oda. Ha ugyanis valóban léteznek ezek a lények, elképzelhető, hogy értékelnék az alázatot.

Ragnhildur Jonsdottir azonban nincs egyedül. Egy 2007-ben készített felmérés alapján kiderült, hogy az izlandi lakosság 8%-a hisz az elfekben és 54%-uk pedig lehetségesnek tartja, hogy létezhetnek.

Az eredmények elgondolkodtatók. Vajon van-e ezek mögött az eredmények mögött tapasztalat is? Akik hisznek az elfekben, azok találkoztak-e már ezekkel a lényekkel? Ha ilyen erős hitről beszélünk, akkor annak kell, hogy legyen valami komoly alapja.

Lehet, hogy Jonsdottir hite kissé furcsának tűnik, ám ha közelebbről megnézzük Izlandot, akkor rájövünk, hogy egy mitológiákkal sűrűn átszőtt országban egyáltalán nem különös az ilyenfajta hit.

(forrás: Seres Gábor-paranormal.hu)

Kapcsolódó írás:

Léteznek elfek? 

https://dszilvia.blogspot.com/2018/07/leteznek-elfek.html 

Ragnhildur Jonsdottir Izland - videó

forrás:Yahoo

A halálközeli élmények leggyakoribb jellemzője

DR. P.M.H. Atwater a halálközeli tanulmányok egyik eredeti kutatója, 1978-ban kezdte el munkáját, és 10 könyvet írt le eredményeiről – amelyek közül néhányat mára klinikai körülmények között igazoltak.

P.M.H. Atwater

Nem minden halálközeli tapasztalat egyforma, ellentétben a közhiedelemmel. A sztereotipikus halálközeli élmény során a személy klinikailag meghal, belép egy fény alagútba, ahol rokonok vagy fénylények fogadják, és azt mondják, hogy még nem készült fel az átlépésre, és visszaküldik a fizikai életbe.

A halálközeli élményekről rengeteg beszámoló született, de ez semmiképpen nem jelenti azt, hogy minden tapasztaló esetében megtörténik.

Vannak azonban olyan elemei a halálközeli élménynek, amelyek részét képezik a többség tapasztalatának, vagy legalább is jó néhány százalékban vannak azok, akik ilyen tapasztalatról számoltak be.

P.M.H. Atwater halálközeli élmény kutató ezeket a komponenseket “Közös szempont elemzéssel” katalogizálta, és Kevin Williams tovább elemezte őket azon 50 halálközeli élmény vizsgálata alapján, amelyek a Near Death Experiences és az Afterlife honlapján találhatók. Williams elismeri, hogy nem tudományos vagy kimerítő a tanulmány, de érdekes képet ad a jelenségről. 

Williams szerint ez a 10 leggyakoribb közös jellemzője a halálközeli tapasztalatoknak.

A túláradó szeretet érzése

Az esetek 69% -ában az emberek úgy érezték, hogy egy túláradó szeretet jelenlétében voltak. Bizonyos esetekben az érzés forrása nem tűnt konkrétan meghatározhatónak, mintha csak a “hely” hangulatának része lett volna. Máskor ez az érzés az ott lévő lényektől származott.

Ezek néha vallásos személyiségek (lásd az “Istent” alább), illetve leírhatalan fénylények, és néha olyan rokonok, akik korábban már meghaltak.

Mentális telepátia

A tapasztalatok 65%-ában arról számoltak be, hogy a jelenlévő emberekkel vagy entitásokkal egyfajta mentális telepátián keresztül került sor a kommunikációra. Más szóval, a kommunikáció nem verbális volt, és úgy tűnt, hogy inkább a tudat szintjén, és nem fizikailag történik.

Az élet áttekintése

Az élet áttekintése az esetek 62%-ában volt gyakori. Míg néhányan az elejétől a végéig látták az életüket, mások fordított sorrendben tapasztalták meg az adott naptól a kezdetekig. És míg néhányuknak úgy tűnt, mintha a “fontosabb események” kiemelésre kerültek volna, mások úgy érezték, hogy életük minden egyes eseményének és részletének tanúi voltak.

Isten

A tapasztalatok 56%-ában arról számoltak be, hogy egy olyan alakkal találkoztak, aki Istennek vagy isteni lénynek tűnt. Érdekes módon a magukat ateistáknak tartó emberek 75%-a számolt be ezekről az isteni alakokról.

Hatalmas extázis

Ez együtt járhat a “túláradó szeretet érzésével,” de ez az érzés egy külső forrásból származik, melynek során a tapasztalók egy végtelennek tűnő belső eksztázist élnek át, egy hatalmas örömöt, hogy ezen a helyen tartózkodnak a testi és földi bajaiktól mentesen és szerető lények jelenlétében. Ezt az emberek 56%-a tapasztalta meg.

Korlátlan tudás

A tapasztalók (46%) sokszor úgy érezték, hogy korlátlan tudás jelenlétében vannak, sőt néha e tudás egy részét vagy egészét meg is kapják, mintha a világegyetem bölcsességét és titkait megosztanák velük. Sajnálatos módon úgy tűnik, hogy szinte soha nem tudják megtartani ezt a tudást az ébredés után, de velük marad annak az emléke, hogy létezik ez a hatalmas ismeret. 

 

 
A túlvilági szintek

Úgy tűnik, hogy nem csak egyetlen hely létezik a túlvilági életben, a beszámolók 46% -a szerint a tapasztalók áthaladtak ezeken, vagy tudatában voltak a különböző szinteknek vagy birodalmaknak. Vannak, akiknek meg is mutatták – akár meg is tapasztalták -, amiről úgy gondolták, hogy az a pokol, a nagy bánat helye.

Amikor azt mondják, hogy nem állsz készen

A halálközeli élményt tapasztalók kevesebb mint fele (46%) azt állítja, hogy a túlvilágon elérkeztek egyfajta választóvonalhoz, ahol döntést kellett hozniuk, hogy ott maradnak a túlvilágon vagy visszatérnek a Földre. Bizonyos esetekben az ott lévő lények hozták meg ezt a rájuk vonatkozó döntést, és azt mondták nekik, hogy vissza kell térniük, gyakran azért, mert még befejezetlen dolgaik vannak. Mások azonban választási lehetőséget kapnak, és nagyon gyakran vonakodnak visszatérni, még akkor is, ha azt mondják nekik, hogy teljesíteniük kell egy feladatot.

Betekintés a jövőbe

Az esetek 44% -ában az emberek jövőbeli eseményekről kapnak ismereteket.

Ezek lehetnek jövőbeli világi események, vagy olyan események, amelyek az adott személy életére jellemzőek. Az ilyen tudás talán segít abban, hogy eldöntsék, visszatérnek-e a Földi létezésbe.

Alagút

Bár a “fény alagút” szinte már a halálközeli élmények védjegye, a Williams tanulmányában szereplő emberek mindössze 42%-a számolt be róla. Ilyenkor más tapasztalok is jellemzőek, például a testből való kilépés érzése, rohanás egy erőteljes fény felé, egy folyosón vagy egy lépcsőn történő gyors áthaladás.

Valóság vagy hallucináció?

A legtöbb embert, aki megtapasztalta a halálközeli élményt, nem lehet meggyőzni arról, hogy amin átmentek, az nem volt valóságos, és bizonyítékul szolgál számukra, hogy létezik élet a halál után is. A materialista tudomány ezzel szemben azt állítja, hogy ezek a tapasztalatok puszta hallucinációk, melyeket az agy oxigénhiánya és más neurobiológiai hatások okoznak. Bár egyes kutatók képesek voltak laboratóriumi körülmények között a halálközeli tapasztalat néhány aspektusát megismételni vagy szimulálni, nem zárható ki annak a lehetősége, hogy ezek a tapasztalatok teljesen valóságosak.

A lényeg az, hogy nem tudjuk megmondani 100%-os bizonyossággal, amíg meg nem halunk és ott nem maradunk. És akkor felmerül a fontos kérdés, hogy vajon hogyan tudnánk ezt közölni a Földön élő emberekkel?

(forrás: ujvilagtudat.blogspot.hu)

 

- - - - - - 

P.M.H. Atwater halálközeli élmények - videó

forrás:KMVT

Egy anya a valaha készített legélesebb fotót készítette egy kísértetről

Egy halott szellemlány jól kivehető képét sikerült lefotóznia egy anyának egy múzeumi látogatás során. A fényképről azt mondják, ez az eddigi talán legélesebb felvétel, melyen egy tényleges túlvilági manifesztáció látható.

Louise Murphy sohasem gondolta volna, hogy valaha kísértete fog lefotózni, még ha véletlenül is. 9 éves fiával épp egy múzeumi látogatáson volt, ahol több fotót is készített.

Amikor hazaérve átnézték a fotókat, a nő teljesen ledöbbent.

Ahol a fotó ugyanis készült, egy kislány jól kivehető alakja volt látható, holott tisztán emlékezett, hogy kisfián kívül - aki mellette állt - senki nem volt az adott helyiségben.

Még ijesztőbb az egészben az, hogy a barna hajú kislány pontosan belenéz a fényképezőgépbe, és integet.

A közvetlenül a fotó előtt ugyanerről a részről készített képeken is felsejlik valamiféle tejszerű köd, vagy valamiféle füst. A nő állítása szerint teljesen egyedül voltak a helyiségben, erről a múzeumban elhelyezett biztonsági kamerák is tanúskodhatnak.

Nem találtam rá ésszerű magyarázatot. Nekem úgy tűnik, hogy egy paranormális jelenség tanúi voltunk a fiammal. - nyilatkozta.

Próbáltak felhívást is közzétenni, hátha felismeri valaki a képen látható lányt, és jelentkezik, hogy többet megtudjanak arról, hogy mikor élt, vagy hogyan halt meg.

Ezidáig senki sem jelentkezett.

Sokan elemezték azóta az elkészült képet, de nem találtak rajta utólagos manipulációra utaló jeleket.

A nő most profi szakemberekkel is meg szeretné nézetni a képet, hogy kiderüljön, valóban nem manipulálta a felvételt. Ha bebizonyosodik, hogy valódi, akkor

ez lehet az eddigi legélesebb fénykép egy szellemről.

A túlvilági lények manifesztációja során ugyanis gyakran elromlanak a kép és hangrögzítő készülékek, ezért a fellelhető, hitelesnek tekinthető felvételek mind-mind gyönge minőségűek, hiányosak.
(forrás: avilagtitkai.com)

Glasgow-i Riverside múzeumban - videó
forrás:TN News

Száraz György - Napvallás

Önéletrajz

1978. április 30-án tértem vissza ismét a Földre. Száraz Györgyként láttam meg a napvilágot Budapesten, Magyarországon. Atyai nagyanyámon keresztül katolikus neveltetésben részesültem: hittan, elsőáldozás és bérmálás, rendszertelen templomlátogatás, betlehemezés – nagyjából ennyiben merült ez ki.

Száraz György

Mindig is Dunakeszin, egy bájos Pest megyei városkában éltem. Itt jártam általános iskolába is. Középiskolai tanulmányaimat egy gyógyíthatatlannak tűnő betegség szakította meg a végzős évfolyam kezdetén, ma úgy mondanánk, tizenkettedikes koromban.

Noha Országos Tanulmányi Versenyre készültem és viszonylag jó eredményekkel vettem az iskolai kihívásokat, az első perctől kezdve éreztem, hogy ez nem igazán az én utam. Az Úr csakhamar bebizonyította számomra, hogy más tervei vannak velem.

Tizenhét évesen megszakadt addigi ambiciózus menetelésem, kínzó betegségem szűnni nem akaró fájdalmakkal gyötört. Ekkor fordultam Istenhez, a Teremtőhöz. A segítségét kértem. Több hónapos kálvária után megfogadtam, hogy ha egyszer visszaadja az egészségemet, Őt fogom szolgálni: azt az ösvényt fogom járni, amit Ő mutat nekem.

Fogadalmam után gyorsan meggyógyított az Úr. Annak útja-módja, ahogyan mindez történt, kijelölte számomra az igazságkeresés irányát: a rejtélyes energiák és a spiritualitás felé vezetett a sorsom.

Innentől nem volt megállás: egyetemre felvételi nélkül is felvettek, de nem érdekelt, így abbahagytam. Valóságos szivacsként szívtam magamba azt az isteni kegyelmet, ami jobbnál jobb tanítókhoz vezetett. Az isteni Gondviselés jelenlétét éreztem az életben.

Bár megvoltak a magam küszöbőrei, mégis – így utólag visszagondolva – mintha áldás lett volna minden helyes lépésemen. A helytelenekből pedig nagyon sok leckét megtanultam.

Megtanultam például, hogy nincs olyan mélypont, amelyből a Teremtővel való együttműködés és a hit ne tudna kiemelni. Megtanultam elengedni azokat a társakat az úton, akik szabad akaratukból más vizekre eveznek. Elsajátítottam annak kezelési módját, amit meg nem értettségnek és magánynak hívnak. (Rájöttem, hogy például egy párkapcsolatban vagy egy családban is lehet magányos az ember.) Egész életem egyfajta „kiképzéssé” vált, de eleinte én ebből még vajmi keveset sejtettem.

Történt ugyanis, hogy 1999-ben megismerkedtem Horváth Zoltánnal, aki bizonyos értelemben szellemi fejlődésem támogatója lett. Ő egy különleges képességű és megosztó figura – akárcsak én. Róla annyit, hogy őt már tizenhét évesen energialátó (auralátó) képességekkel áldotta meg az Úr. Ez sokszor segítségemre volt szellemi eszmélésem és spirituális fejlődésem során.

Részt vettem annak az egyháznak a megalapításában, ami A Fény Lovagjainak és Testvériségének Egyháza néven 12 évig működött, de a módosított egyházügyi törvény kisegyházként kirostált, megszüntetett. Ezen kényszerítő körülmény okán később vallási tevékenységet végző egyesületté alakultunk át, aminek jelenleg az elnöke vagyok.

Öntudatra ébredésem során szükségesnek éreztem, hogy folyamatosan képezzem magamat, ezenfelül a megszerzett szellemi és lelki tapasztalataimat megfelelő formában azok rendelkezésére bocsássam, akiket hozzám terel a Teremtő.

Így született meg és stabilizálódott a saját értékrendem, mely Istennel és az ő képviselőivel való közvetlen élő kapcsolaton keresztül alakult ki és töltődött meg olyan transzcendentális megtapasztalásokkal, amelyek legszabatosabban „vallási élményekként” írhatók le.

Én nem vagyok látó, sokkal inkább egy tudás őrzője, amit az Úr bízott rám. Ez a tudás minden tradíciónál tradicionálisabb, mivel isteni eredetű, időtlen és örök érvényű. Ez az isteni adomány segít hivatásom gyakorlásában: azoknak az objektív értékeknek a kutatásában, képviselésében és helyreállításában, amelyek a napvallásban öltenek testet.

Az isteni kinyilatkoztatások leleplezték előttem az emberi történelem csalárdságainak egy részét, ezenkívül betekintést nyerhettem abba a valóságba, ahová csak próféták és szentek pillanthatnak be. A nélkül, hogy bárkit is szeretnék szavaimmal és tetteimmel megbántani vagy minősíteni, kijelenthetem, hogy nagyon kevés tiszta forrása van annak a tudásnak, amelyet én igaznak és isteni eredetűnek tartok.

A legtöbb vallási és egyéb szellemi-ideológiai irányzat nem szolgálja az emberek Istenhez való visszatérésének tervét. Látszatra sok a vonzó és ígértekkel teli irányzat és mozgalom, de valódi megtapasztaláshoz és belső spirituális istenélményhez már jóval kevesebb juttatja a modern kor emberét, mint amennyi önmagáról hirdeti.

Az emberi elfogultságok, előítéletek, félelmek, elfojtások, érdekek, manipulációk, rivalizálások, hatalmi játszmák, a rosszindulat különféle megnyilvánulási formái, s végső soron az emberi egó teljesen elhomályosítja az emberek tisztánlátását. Sok az elferdített igazság, a féligazság, a pongyola és saját korlátai között vergődő elmélet, de kevés a szeretetteli példa, a tolerancia, a megbocsátás és az önzetlen tett.

Hivatkozási alapból sem állunk rosszul: egyebek mellett többször átírt szent iratok, egyéni interpretációk tömkelege, pénzért megváltható hovatartozás, bűntudattal operáló és üdvözülési ígéretek, lejárató (gyűlölet)kampányok, valamint olyan szentekre való hivatkozás, akik ha élnének, a nevüket sem adnák azokhoz a hamisságokhoz, melyeket rájuk hivatkozva követtek/követnek el.

Én hiszem, hogy Jézus Krisztus, Buddha, a magyar táltosok és pálosok, számos ősi kultúra (indiai, egyiptomi, perzsa, maja, sumér és számos más) beavatott főpapjai és vallási vezetői, a rengeteg valós szent és próféta – bárhová is született a világon – kinyilatkoztatásokat követett és felső vezetés alatt állt. Minden korban más és más nyelven, különféle környezetben heterogén hallgatóság számára próbálták tolmácsolni égi üzenetüket és szent titkaik egy részét. Sokszor még csodákat is tettek, melyekkel a reményt és a hitet adták vissza az embereknek. Ők a maguk idejében reformereknek számítottak, akiket a fennálló irányzatok nem fogadtak szívesen. Én is egy reformer vagyok a napvallással.

Az elődök életpéldáiból okulva, nem számítok fáklyás menetre. Ugyanakkor tettem egy fogadalmat a Teremtőnek, amit teljesítenem kell. S mindazt, amit rám bízott, s amit összegyűjtöttem – tudást és erőket –, közvetíteni fogom a napvallás értékrendjének és szellemiségének égisze alatt.

Ennek fényében írtam eddig három szerény könyvet a következő címekkel:

A fejlődő lélek útja

Beszélgetés a kristálykoponyákkal

A magyarok beavatása

Sok időt töltöttem eddig azzal, hogy a mai útkeresők, ébredezők és igazságkeresők számára hasznos információkat kutassak fel hol példaként, hol ellenpéldaként állítva be azokat. A www.boldognapot.hu ingyenes oldalon számos cikket írtam és fordítottam, melyek a szellemi felébredés és a kritikus holisztikus gondolkodás kialakulását és kialakítását hivatottak elősegíteni.

Száraz György és Horváth Zoltán

Ezen túlmenően rendszeresen részt veszek Horváth Zoltán Enigmák és Ébredések című műsoraiban, ahol egy-egy elgondolkodtató – nem mindig megnyugtató – téma köré csoportosítva, tárom fel a kérdésekhez kapcsolódó különféle elméleteket és összefüggéseket, kihangsúlyozva személyes állásfoglalásaimat és meglátásaimat is a napvallás jegyében.

Az egész teremtés egyetlen gondolatból született és a napvallás ugyanannak a Lénynek a gondolata, aki a mindenséget megalkotta. A napvallás nem egy fizikai objektumról, hanem az élet isteni forrásáról kapta a nevét. Az isteni fényről, melynek végtelen látható és láthatatlan, tárgyi és elvont, objektív és szubjektív, emberi és emberfeletti megnyilvánulása létezik, s amely nélkül se emberiség, se világ nem lenne.

A Teremtő minden isteni fény forrása, melynek csupán egyik fizikai megnyilvánulási formája a Nap. De ahogy kicsiben, úgy nagyban, és ahogyan fent, úgy lent – a Nap világítja meg éltető fényével a Teremtőhöz vezető utat idelent és odafent is, ezen a világon és a túlvilágon is.

2015 végére szülői és baráti összefogás eredményeképpen létrehoztuk Dunakeszin a Naptemplomunkat, amelyet teremtési erők hatnak át várva a nemesedni, tanulni és fejlődni vágyó lelkeket. Naptemplomunkban tartjuk rendszeres istentiszteleteinket és ez ad otthont tanításainknak, valamint szertartásainknak is.

Számomra elsődleges szempont a szabad akarat. Nem ígéretekre épülő vallási irányzatot képviselek, hanem egy szabad akaratból választható, tiszta létszemléleten alapuló, lelkileg felszabadító, egyetemes értékeket megvalósító, szertartásos életstílust, amelyet gyakorolva mindenki felfedezheti magában az isteni alkotórészt, s a napvalláson keresztül harmóniába kerülhet önmagával, sorsával és a Teremtővel.
(Száraz György - napvallas.hu)

Bemutatkozik a Napvallás - videó
forrás:Igazsagkereso

Ugorj fejest a tudatosságba! (A megvilágosodás gyakorlata)

Kíváncsi vagy a szellemedre, a lelkedre? Kíváncsi vagy a testedben lakozó "én vagyok" érzet mögötti tudatosságra?

Benned van most is, most is figyel a szemeiden át..ez a tudatosság vagy Te valójában. A benned levő "én vagyok", "én figyelek" érzete és tudása vagy.. Tapasztald meg!

Amikor tudatában vagy a tudatosságnak, amikor élő emberi szellemként laksz testedben, amikor jelen vagy s átadod magad teljesen az itt és most tudatos megtapasztalásának.. akkor megvilágosodott vagy.

A megvilágosodás a tudatnak nem egy ritkán elérhető, speciális állapota, amelyet csak kivételesek tapasztalhatnak meg, hanem annak a tudatosságnak a felismerése, amely mindig is benned volt, végigkövette az életedet. És most is benned van, ő olvassa például ezt a sort.
Hiszen tudod magadról ugye, hogy tudsz? Tudod magadról ugye, hogy tudsz a létezésedről?

Ezt a megvilágosodott tudati állapotot kívánjuk most elérni egy sor speciális tudatossági gyakorlattal, tudat-meditációval. Olvasd lassan a gyakorlatot, s hagyj időt az egyes gondolatok közt arra, hogy megértsd a leírtakat: zsigerből tudd és érezd, azaz pontosan megtapasztald azt, amiről írok.

Tehát:
Búcsú a gondolatoktól
Most arra kérlek Téged, hogy felejts el minden gondolatot és gondot, csak légy önmagadban, gondolatok nélkül, gondtalanul. Lazán és könnyedén viseld magadon a testedet és érezd, hogy testedben élsz, hogy tested életteli.

Mosolyogj
s élvezd a mosolygás csodáját! Most, tedd is meg!
Ahogy itt és most mosolyogsz, érezd, hogy az arcod izmai mélyen ellazulnak. Érezd, hogy a mosolygástól derűssé válsz és boldog vagy. Érezd, ahogy mosolyogsz, s élvezd a mosolygás csodáját..

S most megkérdezem tőled, Tőled, a benned levő értelemtől:
Ki az, aki most -ebben a szent pillanatban- olvassa ezeket a sorokat?
Ki vagy te valójában?

Figyelmeddel kövesd, ahogy kitekintesz a fejedből, s szemeiden át olvasod ezt a bekezdést. (Ezt olvasod most!)
Tehát:
MOST, EBBEN A SZENT PILLANATBAN, FIGYELJ!
A figyelem esszenciális.
Lásd az orrod körvonalát,
szaladj föl figyelmeddel az orrnyergeden és hatolj be szemüreged mögé, be a fejedbe: vissza a figyelmed forrásáig.

Keresd meg, hogy ki figyel benned most!
Lazítsd el magad, s keresd meg, hogy ki az, aki most a szemeiden keresztül figyel, és olvassa..
..pontosan EZEKET a sorokat!

Ne gondolkozz róla! Tapasztald meg, hogy mi az a figyelem, amelyik a szemeiden keresztül olvas..
Nem tudod elmével megragadni, s megfogalmazni, hogy mi az. Egy éber figyelem, ami a szemeiden keresztül figyel kifelé, a külső világodba, most.
Itt és most a tudatosság olvassa általad ezeket a sorokat.
A benned levő „én vagyok” érzete és tudata olvas. Az, akit te „ÉN”-nek nevezel.

Ízlelgesd magadban:
ÉN VAGYOK.
„Én”, akit te önmagadnak, „Én”-nek nevezel, s akit mindenki önmagának vall „Én”-ként.

A szellemed, a szellem figyel belőled.

LÉTEZEL. VAGY.
Itt és most tudatos figyelemként tekintesz ki a testedből, és áttetszően látod arcod körvonalát. Látod, ahogy a testedből, a fejedből kinézel, s olvasod ezeket a sorokat.
Ki olvassa ezeket a sorokat?

Érzed?
Látod és tudod? Megtapasztalod?
Megtapasztaltad, hogy ki olvassa szemeiden át ezeket a sorokat?
Ez vagy te! A figyelő tudatosság.

Egy megfoghatatlan éber mező, intelligencia, önmagában levő létezés, egy tudomás, aki tudja, hogy „vagyok” – ez vagy Te. Ez a most jelenlevő figyelmed vagy Te, egy alapvető, fundamentális tudása és érzése annak, hogy vagy.

Tehát: a tudatnak nem egy speciális állapotáról van szó, amelyet csak kivételesek tapasztalhatnak meg, hanem arról a tudatosságról, amely mindig is benned volt, végigkövette az életedet és most is benned van, ő olvassa e sort. Hiszen tudod magadról ugye, hogy tudsz? Tudod magadról ugye, hogy tudsz a létezésedről?

Izlelgesd csak bátran, mert ezek kulcsok a megvilágosodáshoz:
„Én vagyok”.
Itt és most létezem.
Ez vagyok én. A jelen pillanatban létezés. A mostban táncoló élő tudatosság, ami belakja e testet, e testi formát, s élőként animálja, mozgatja azt. Ez az „én vagyok” tudása, érzése ragyog be mindent, ami létezik bennem és számomra. Itt és most tudom, hogy létezem, vagyok. A tudatosság vagyok – s ennek tudatában vagyok. (...)

Légy csendes és passzív, befogadó. Ne tégy semmit sem, ha nem szükséges, csak figyelj, figyelj ártatlanul. Tudd és érezd, élénken tapasztald meg az alábbi kijelentéseket:

A figyelem vagyok.
Az „Én vagyok” tudomása az a tudatos tér, az üresség, amely formamentes dimenzióként áthatja a tengernyi formát, és élővé teszi azokat.

Én létezem, vagyok. Érzem, tudom, gondolatok nélkül megtapasztalom. Megpihentem önmagadban, s tudomásában vagyok annak, hogy én vagyok.
A figyelem vagyok, aki "én"-ként ismersz.
Az a figyelem vagyok, amelyik most ezeket a sorokat olvassa. Én vagyok a csendes, békés, figyelő tudomás. Formamentes energiamező, csendes, önmagáról tudó tudatosság. Annak tudása, hogy itt és most létezem, s hogy testemen keresztül szemlélődöm kifelé a világba.

Kíváncsian és ártatlanul tanúja vagyok önmagam létének, s a világnak. Fogalmam sincs arról, hogy ki ez a megfigyelő bennem, aki tudatosságként néz ki most a fejemből, a szemeimen át. Egyszerűen csak van, magától értetődően, ab ovo létezik.

Ez vagy te, kedves embertársam! Ez vagy te, aki most ezt a sort olvasod. Egy éber, befogadó tudatosság vagy, s jelen vagy az egyetlen valóságban, az életben, ami éppen most van.

Pihenj meg önmagadban! Ha teheted egyre többször! Ez egy megfoghatatlan érzés. A végtelenség nyílik meg benned, s ujjongás járja át a tested: „Létezem!”.
Jó a testedben lenni, jó a bőrödben létezni.

Minden áramlik körülötted, számtalan forma ropja táncát. Hadd ropja táncát, s ha kedved tartja, szemléld. De soha nem feledd el, egy pillanatra se, hogy az itt és most jelenlevő tudomás vagy, a szellem vagy, aki önmagát s a világát megtapasztalja.

(Részlet Kery Ervin: "A tudatosság kézikönyve" c. könyvéből)

Kery Ervin: A tudatosság kézikönyve:
https://issuu.com/ervinkery/docs/2016-keryervin-a-tudatossag-kezikon

A videó Margitics Ferenc és Kery Ervin "A Tudat ébredése" könyvén alapul

Ki vagyok?

Kery Ervin

Vajon mi az emberi lélek, szellem természete? Miért gondolkodunk úgy, ahogy gondolkodunk? Miért alakulnak ki a szokásaink, szerepeink? Mi vagyunk a szerepeinken túl? Mi az a titokzatos Élet, amely bennem él és rajtam keresztül megtapasztalja a világot?

Az emberi létezés titka, a lélek / szellem rejtélye hosszú idők óta lenyűgöz. Kell lennie valaminek, ami túl van a társadalmi szerepeken, a programozottságon. Kell lennie egy „alapnak”, ami életként él bennem, s amire rátapadnak a betanult gondolatok, szokások, mindezek a programozott minták, a személyiség. A még gyermekcipőben járó lélektan csak a kondicionált viselkedésmintákat, az egót tanulmányozza (így méltán nevezhető az egó tudományának), de nem ad választ arra, hogy mi van az egó kialakulását megelőzően, az egón túl? Mi az, ami örök, születésünktől halálunkig elkísér, függetlenül attól, hogy egy szilárdnak hitt személyiség alakul ki bennünk?

Több mint húsz éve lelkes izgalommal tanulmányozom a tudatot, különböző meditációs módszerekkel gyakorlatoztam, remélve, hogy sikerül maradéktalanul megértenem önmagamat és a világot. A megértés azonban váratott magára..

Aztán történt valami rendkívüli. Életem derekán válságos időszak következett be: minden, amiben hittem, romba dőlt. A múlton való töprengések, a jövő félelmetes víziója súlyos szenvedésekkel töltött el, s amikor már elviselhetetlenné vált a belső pokol, nem volt mit tennem: feladtam a harcot, képtelen voltam magamon hordozni a szenvedéseim terhét. Ekkor valami rejtélyes történt, ami minden elképzelésemet porrá zúzta önmagamról és a világról. Ezzel a maradéktalan elengedéssel túljutottam a személyiségem súlyos börtönén, órákon át valami leírhatatlan belső békét éreztem, s egy kíváncsi „valami” fürkészte rajtam keresztül a csodaként megtapasztalt világot. Egy idő után azonban visszatértek a zakatoló gondolatok és vele együtt a szenvedés is.

Ez az élmény gyökeresen megváltoztatott. Ekkortól minden érdeklődésemet arra fordítottam, hogy megtudjam, mit is tapasztaltam meg, illetve miként állandósíthatom az élményt. Kutatásaim során kiderült, hogy minden spirituális tan alapvető módszere a bennünk rejtőző tudatosság megfigyelése - ezt célozza meg a meditáció, az elmélyült szerzetesi ima, valamint a transzperszonális lélektan gyakorlata is. Ezért tehát figyelmemet a bennem levő tudatosságra fordítottam.
Ez idő tájt vásároltunk egy – a világ zajától távol eső – vidéki tanyát, így Budapestről egy időre visszavonultam oda, hogy önmagam megfigyelésébe merüljek bele. Kitartóan befelé fordultam: megfigyeltem a testi érzeteket, az érzelmeimet és gondolataimat, s azt, ami mindezeket megtapasztalja: a tudatosságot. S amint tudatos figyelmemet folyamatosan önmagamra fordítottam, egyre kevésbé hittem a gondolataimnak, érzelmeimnek, meggyőződéseimnek és ébredezni kezdtem a dogmák álomvilágából. Ébredtem, aztán megint ébredtem, ébredések sorozatán át minden alkalommal egyre tágasabb világba, világ-képbe landoltam, míg végül újra megtörtént az, amit az előzőekben spontánul megtapasztaltam.

Néhány év gyakorlás nyomán állandósult a megfigyelő tudatosság. Ez idő alatt számos megdöbbentő felfedezést tettem önmagunk és a világ valódi természetére vonatkozóan.

Szeretettel üdvözlöm a Benned rejtőző emberi szellemet!
Kery Ervin

Popper Péter: Ez mind én voltam egykor?

A hazai pszichológiai és ezoterikus élet meghatározó alakja, a nagy kételkedő, a reinkarnációval kapcsolatban is tele volt kétségekkel, és több mindent lehetségesnek tartott. Sajnos ezt az írását már csak halála után tudtuk közzé tenni.

Popper Péter pszichológus, valláspszichológus, író
forrás: kulturpart.hu

Kölcsönvettem Füst Milán híres regényének a címét. Ő ugyan, ennek a földi életének az eseményein nézett végig, ifjúkorától öregségéig – én előző, elmúlt életekre értem.

Például, könnyen szövögethetnék egy emlékezést arról, hogy egyik régi életemben egy tetves, vérbajos, csavargó, koldus voltam, akit végül kisgyerekek megrontásáért nyilvánosan akasztottak fel, Üszögös Szent Péter napján, anno 1493. február 4-én, Cesky Krumlov főterén. (Ebben az életemben jóvátételül lettem gyermekpszichológus.) Ez elég nagy megrázkódtatás volt, hogy emlékezzek rá. Tehát nem voltam sem király, királynő, arisztokrata, sem gazdag főúr, híresen szép dáma, sem elégedett polgár, vagy vitéz katona, sem főpap, hercegi tanácsadó, sem szent szerzetes, varázslónő, mint a legtöbben. Tőlem csak ennyi tellett. Ironizálok? Egy kicsit igen. Miért? Mert nem szeretem a tudást összekeverni a sejtésekkel, és a képzelettel.

Hányszor születünk?

Fotó: Sanoma Archív/Ványi Ákos

Honnét tudjuk, hogy többször születünk, sok élet van már mögöttünk? Onnét, hogy magas szellemi szinten álló beavatottak elmondták, megírták nekünk. Honnét tudjuk, hogy beavatottak voltak? Azt is elmondták magukról. És mibe voltak beavatva? Természetesen a világ titkaiba. Ezen felül vannak, akik igenis emlékeznek előző életeikre. Van-e jogunk ahhoz, hogy kételkedjünk szavaikban?

De azt is feltételeznünk kell, hogy ha az ember újra testesül, akkor azért történik, mert fejlődési úton jár, tehát a Köztes Létben (a Bar-Doban) mélyen kell értékelni előző életeit, és főként az újratestesüléskor meg kell tanulnia mindazt, amit az emberi fejlődés, vagy visszafejlődés elért, amíg ő nem volt a Földön. Az ősidőkben ezer évek is eltelhettek két születés között. Ezért is voltak akkor, olyan kevesen a Földön. Ahogy az ember szellemileg egyre fejlettebb lett, úgy rövidült ez az időtartam. A mai ember – szellemi és erkölcsi szintjétől függően – nagy egyéni különbségekkel születik újra, kivéve azokat, akiknek már nem kellene megszületniük, hanem segíteni jönnek, pl. a Boddhisattvák, vagy a Buddhák. Ezért pl. a dalai láma – a hagyomány szerint – halála pillanatában újra megszületik.

A lélek újra testet keres magának

Van azonban más oka is annak, hogy egyre nő az emberiség lélekszáma. Sok ezoterikus iskola szerint kezdetben hat világba (lokába) lehetett megszületni: a paradicsomba, a pokolba, az éhség-szörnyek (préták) birodalmába, a félistenek közé, az állatvilágba és emberként. Ma már ebből öt lehetőség bezárult, mindenki csak a Földre, mint ember inkarnálódhat. 
Én szkeptikus vagyok, a szó jó értelmében. Vagyis nem az jellemez, hogy semmiben sem hiszek, hanem, hogy mindent lehetségesnek tartok. Pontosabban: a lélekvándorlást nehezen fogadom el, az újratestesülést könnyebben. Sajnos, pszichológus létemre sem tudom meghatározni, hogy mit jelent a „lélek” fogalma. Különböző tudományos irányzatok és vallások szerint mást és mást értenek rajta. Talán közös bennük, hogy ez az alig meghatározható lélek, a vallás szempontjából, örök és halhatatlan, az isteni szikra bennünk. A test időnként tönkremegy és elengedi. A test tönkremenése, tönkretevése nélkül nem lehet meghalni. Az anyag fogságából kiszabadult lélek, új testet keres magának, másik testbe „vándorol.”

Buddha hívei abban hisznek, hogy a cselekedetek, az érzelmek, a gondolatok a halál után is megmaradó energia-kvantumok, ezért nem semmisülnek meg. Ám, időnként megint új emberi lénnyé állhatnak össze.

S ha már India szóba került, elmondom, hogy engem sokat nyúznak, hogy milyen szellemi élményeim voltak ott, különösen a reinkarnáció vonatkozásában? Semmilyenek! S a kétezer éve élt Terentius nyomán azt vallom: Csak égboltot cserél nem lelket, aki áthajózik a tengeren. Vagyis, aki a saját kultúrájában – ahová talán karmikus okokból született – nem találja meg a szellemi útját, az más kultúrában sem fogja megtalálni, még Indiában, Nepálban, Tibetben sem.

Az előző élet emléke átszivárog

Fotó: Sanoma Archív/Ványi Ákos 

Mégis – a tisztesség kedvéért elmondom – hogy egyszer, Magyarországon, Balatonszemesen, átéltem valami furcsát, ami régi életekből átszivárgott emléknyom is lehetett.

Ott nyaraltunk, akkori barátnőm és 5 éves kisfia, egy ligetszerű erdőben. Az anya előre bement Szemesre vásárolni, azzal, hogy ebédelni menjünk utána. Biciklivázon vittem a gyereket, akivel nagyon jóban voltunk. De akkor, ott nem érezte jól magát, izgett-mozgott, majdnem feldőltünk. Mérgesen rászóltam, hogy akkor menj gyalog, én majd lassan követlek.

Így is történt. Ő előre szaladt, én utána a bringával. S egyszer csak váratlanul beúszott egy kép:
Lovon vagyok, lándzsával, és egy futva menekülő embert üldözök. Talán valami rabszolgaféle. A férfi gyakran visszanéz, halálosan rémült tekintettel. Egyre közelebb kerülök hozzá. Döfésre emelem a lándzsámat…

És akkor leestem a bicikliről. Csúnyán megütöttem magam, a földön feküdtem, a feldőlt bicikli mellett. A gyerek is megállt, visszajött. Szótlanul néztük egymást. Én nem mondtam, ő nem kérdezett semmit. A csendünk közös volt, a csendünk összeért, és ez fontos volt.

Csak Indiában, a bangalorei buddhista kolostorban értem meg ilyen csendet, amikor azzal fejeztük be a napot, hogy az egész szerzet kb. félóráig hallgatott.

Indiában van egy számomra sokat mondó legenda: Egy fa alatt ül a Mester és a Tanítványa. A Mester 17 éves. A Tanítványa 70 éves. A Mester tanítása abból áll, hogy hallgat. A Tanítvány hallgatja a Mester hallgatását, és minden kétsége eloszlik.

Újraszületünk-e? Igen. Újraszületünk-e? Nem. Újraszületünk-e? Lehetséges. Mindenesetre a nyugati gondolkodás igazságtalannak érezheti, hogy hetven-nyolcvan kurta életévért, végtelen ideig tartó következményekkel – örökké tartó kárhozattal, vagy üdvösséggel kell fizetnie az embernek. Ezért a legtöbb ember maga alakítja ki jövendő új életének sorsát, helyzeteit, találkozásait. Kivéve, ha túl korán belekábul a szellemi világba. Ilyenkor más szellemi erők formálják a karmáját. Ennek jele lehet, ha valaki önmagától nagyon idegennek érzi sorsa alakulását. (Hogy fordulhat ez velem elő?)

Bizonyára vannak nyugati emberek is, akik számára elfogadhatóbb, hogy nincs ítélet, csak cselekedet és következmény, és új, meg új lehetőség a földi dolgok rendbetételére, vagy további rontására.

(forrás:nlcafe.hu)

Emlékeink közt - Popper Péter - videó

Hogyan reinkarnálódik a lélek?

Sokan nem biztosak benne – még azok se, akik mélyen hisznek az reinkarnációban -, hogy miként tér vissza a lélek, hogyan megy végbe az ember reinkarnációja, hogyan lehet meríteni a múltbeli emlékekből, s főleg hogyan lehet átvinni egyik életből a másikba.

A keleti vallások számára természetes a lélek újjászületése. A földi létet utazásként fogják fel, ahol az élet során elkövetett jó és rossz cselekedetek határozzák meg a következő út tartalmát. E szerint tehát a karma adott, nem lehet “választani”, hiszen azért születünk újra, hogy jóvá tegyük korábbi hibáinkat. “

Azok az emberek, akiknek a hitbuzgalmát csak a halál törte meg, az erényesek birodalmába kerülnek, ahol végtelen ideig lakoznak. Később egy egyszerű, ámde szerencsés család tagjaként születnek újra a földi életbe, vagy akár azoknak a családjába, akik részesei voltak a szellemi megvilágosodásnak” – olvasható Bhagavad-Gita Krishna ősi hindu tanításában.
Szerinte ugyanis a reinkarnáció végső célja a tökéletesség elérése. Némely tanítás szerint mivel a lélek fejlődni, tanulni szeretne, és ezt a célját előző életeiben jól teljesítette, mégiscsak választhat, hogyan él, miként fejlődik tovább.

A kevésbé fejlett lelkek viszont nem választhatnak, ők a tetteik végtelen kerekének foglyai, mindig ugyanúgy élnek, ugyanazt teszik.

Egy másik tanítás szerint a reinkarnáció leginkább egy múltbeli “elintézetlen ügy” befejezése. Az újjászületés esélyt ad a bűneink “ledolgozására”, jóvá tételére.

Judy Hall a Reinkarnációs terápia című könyvében tizenhétféle karma-típust sorol fel.

Ezek: 
Retributív – vagy bumeránghatás, amikor ugyanazt kell elszenvednie új életében az embernek, amit az előzőben ő maga tett.

Organikus – A test régi sérülései, sebei stb. betegséget okoznak..

Attitűdhöz kötődő – a régi megközelítési módok teremtik meg a jelenlegi körülményeket, beleértve, a krónikus betegségeket.

Szimbolikus – a jelenlegi feltételek a múltat szimbolizálják, például aki most ágybavizelési problémákkal küszködik, az a múltban boszorkányokat fojtott a vízbe.

Gúnyoló – annak a helytelenítése, hogy másoknak joguk van olyan formában kibontakozni, ahogy jónak látják.

Felfüggesztés – a jelenlegi körülmények figyelmen kívül hagyása.

Alakuló – ami éppen most jön létre.

Ismétlődő – taposómalom fóbiák – a régi élményekből, tapasztalatokból fakadó félelmek folyamatos újraélése.

Cselekvő – amit tettünk vagy éreztünk, illetve, amit meg kellett volna tennünk, de elmulasztottuk.

Szakmai – a korábbi munka folytatása.

Technológiai – etikai választások átvitele, például a technológia jó vagy rossz célra történő felhasználását illetően.

Kegyelem – amint valaki megtett minden tőle telhetőt, megválhat tőle.

Érdem – a helyes cselekedetek, amelyek jutalmat érdemelnek.

Megváltó – jóvátételt, áldozatot hozó, a kollektív karmát megtisztító.

Viszonzó – valamennyi múltbeli “tartozás” alapján.

Kapcsolati – karma, mely múltbeli kapcsolatokból vagy érzelmi beidegződésekből származik

Családi – genetikai vagy örökölt minták, beidegződések, melyek végigvonulnak a családon.

Amikor reinkarnáció segítségével a múltba visszatér valaki, sikerül felderíteni, milyen “elintézetlen” ügye van, amit most befejezhet, jóvá tehet, rendezhet.

Vannak világunkban teljesen “ártatlan” most először születő lelkek, s bizonyos tanok szerint ők nem a múltat, hanem a jelent és a jövőt testesítik meg.

Ők azok, akik reinkarnációs utazásuk során nem a múltban, hanem a jövőben szereznek élményeket, tapasztalatokat, olyan helyekről számolnak be, melyek egyelőre futurisztikusak.

(forrás: astronet.hu-rejtelyekszigete.com)

Ilyen amikor egy hatalmas bálna simogatást kér – lenyűgöző videó

Elképesztő élményben volt része egy bálnalesen résztvevő turistacsoportnak, amikor a mexikói Baja California egyik öblében hajókázva nemcsak megcsodálhattak, de még meg is simogathattak két barátságos szürke bálnát.

Jeff Pantukhoff természetfotós évek óta vezet túrákat a San Ignacio öbölben, s szerinte ez az egyetlen olyan hely a világon, ahol a turistáknak ilyen különleges élményben lehet részük és megtapasztalhatják ezt személyes kapcsolatot a szürke bálnákkal. A díjnyertes fotográfus elmondta, hogy ezek a szelíd óriások “aktívan keresik az emberi interakciókat”. Gyakran előfordul, hogy megközelítik a hajókat és szeretik ha az emberek megérintik, megsimogatják őket.

“Sok turistának életre szóló élményt jelent ez a rendkívüli találkozás, ahogy számomra is az volt és még a mai napig is elmondhatatlanul örömet okoz” – mondta Pantukhoff, aki hosszú évek óta természetvédőként is tevékenykedik, s 1995-ben megalapította a The Whaleman Foundation elnevezésű szervezetet, mely a bálnák és az óceánok védelméért küzd.

A szürke bálna élőhelye egyébként főként a Csendes-óceán északi, part menti vizeire korlátozódik. Két túlélő populációja van: az északnyugat-csendes-óceáni csupán néhány száz egyedből áll, így ez a populáció a kihalás szélén áll, az északkelet-csendes-óceáni populáció ugyanakkor 17 000 egyedre gyarapodott. A Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság (International Whaling Commission, IWC) 1949 óta védettséget biztosít e bálnafaj számára.

A kifejlett példányok hossza általában 10-15 méter, súlya legfeljebb 40 tonna. Bőrszíne sötétszürke, de minden állatnál különböző lehet; egyeseken a bőrfesték (pigment) hiánya, valamint a rájuk tapadó tengerimakkok miatt világos foltok észlelhetők.

A szürke bálnának látványos párafelhőket fújnak ki, amik akár négy méter magasra is törhetnek, s a nyugodt tengeren még egy kilométerről is észre lehet venni. Ez a bálnafaj, általában a sekély vizekben táplálkozik, kisebb csoportokban akár 10 000 kilométert vándorol egy év alatt.
(forrás: erdekesvilag.hu)

videó forrás: Daily Mail

Élet az asztrálvilágban

Az asztráltestben töltött életünket a fejlődés fokozatai szerint rétegekre oszthatjuk. E rétegek közül a legalacsonyabb annak az állapotnak az érzelmi színvonala, amikor a szellem már tud önmagáról.

Ekkor kezdődik el a szellem emelkedése. Az ezt követő fokozat a ki nem elégíthető illúziók birodalma. Az asztráltestben megjelennek a vágyak, szenvedélyek, és itt megismerheti a szellem, hogy milyen szegényes dolog szenvedélyeknek élni.

Mert itt a szenvedély lobog ugyan, de kielégülést soha nem talál, mert minden szenvedélyillúziónak meg van a gyötrő ellenszere, ami a kielégülést állandóan akadályozza.

Mi más lenne ez, mint az egyház által megrajzolt purgatórium? Joggal nevezhetjük a szellemnek ezt az önmagában való gyötrődését tisztító tűznek. Minden érzelem, mely földi dolgokhoz tapad, itt gyötrelemnek forrása: vagyoni előnyök, hírnév, hatalom, hiúság, érzékiség, telhetetlenség.

Hosszú idő múlva ezek a gyötrő érzések lassan eltompulnak. A kábult érzéketlenség e rövid időközeit a szellemi vezető arra használja fel, hogy saját rezgéseivel visszhangot ébresszen a meggyötört szívben.
Az enyhülés örömét az ilyen szenvedő szellemek számára mindig kívül álló erők hozzák meg. Most kezdi el igazi szelleméletét az egyéniség. Már képes arra, hogy felkeresse azokat, akiket a földi életben elhagyott. Rosszul esik neki, hogy szól hozzájuk, de nem kap választ: a földi emberek egyszerűen keresztülsétálnak lényének ritkább anyagán.

Gondolatokat szuggerál, és észreveszi, hogy azt az emberek elfogadják. Földi emberek között élve, helyzetének fizikai törvényeit nem ismerve úgy él, mint valami földi ember, holott az ő állapotában evésre, alvásra nem lenne többet szüksége.

Ez már az asztrál -életnek az a fokozata, amelyben a szellem megismerheti fizikai halálának körülményeit ismét csak a szellemi vezető által, aki erős szuggesztív hatásával emlékébe idézi a lejátszódott képeket, ahol földi életét befejezte. Sokakra nézve tragikus pillanat ez, mert akik abban a meggyőződésben éltek, hogy a halál után az életnek nincsen folytatása, szembesülnek azzal, hogy a mulandó élet helyett örökkévaló öntudatot nyertek.

Nagyon különös érzés az, amikor a szellem szabadságának tudatára ébred, a földi testtel levetette az anyag nehéz bilincseit, új erők birtokába jut, minden előnyét élvezi annak a helyzetnek, amit a teljes és tökéletes szabadságérzés nyújt.

Ezt a megismerést a szellemek különböző módon fordítják javukra: Van, aki igyekszik jelt adni az élőknek, gyakran ilyenkor fedezi fel, hogy sokkal jobban szereti hozzátartozóit, mint ahogyan életében érezte.

Ha az élők túlságosan elmerülnek a fájdalomban, magukhoz kötik az elköltözött szellemét, akinek pedig minél nagyobb érdeke, hogy a földiség bilincseitől megszabaduljon, de a visszamaradottak gyásza és sírás a erősen akadályozzák fejlődésében.

A szellem szabadságánál fogva eljuthat olyan helyekre, ahol zenét hallgathat, ismerkedhet, tanulhat, tapasztalatokat gyűjthet. Így ismeri meg a szellem lassanként az asztrál -világ törvényeit. Észreveszi, hogy csak erősen vágynia kell bizonyos helyzetváltozásra s ez a vágy azonnal meghozza a beteljesülést.

Valóban itt értjük meg, hogy a földi élet csaknem semmi egyéb, mint iskola, melyben a szellem akaratának csodálatos erejét mind hathatósabban saját javunkra igyekszünk fordítani. A földiséggel átitatott szellem akarata relatíve nagyon erőtlen, hite csekély, de a földiségtől megszabadult szellem akarata teremtő erő.

Nagy horderejű megfigyelés bűvöli el a szellemet, hogy gondolatai rezgésével tud hatni földi emberekre. Erejét és akaratát kezdi felhasználni, hogy szép és nemes elhatározásokra kedvezően befolyásoljon. Minden fejlett szellem képes önzetlen jó cselekedetekre és sokan vannak, akik erre a fokra már földi életükben elérkeznek.

A szellem tehát fejlődésének ezen a fokán földi emberekhez csatlakozik s igyekszik őket nemes elhatározásokra bírni. Szellemi vezetője segítségére van ebben.

A haladásra képes szellemek csodálkozva figyelik a magasabb szellemegyéniségeket, akikből sugárzik a szépség, erő, boldog öröm, és vágynak olyanokká lenni. Igyekeznek minél több jót tenni, tudatosan neveli, erősítik önmagukat. A szellem fejlődésének magasabb fokán, képességeinek tervszerű kifejlesztése által arról győződik meg, hogy koncentrációja bizonyos teremtő erő birtokába juttatja.

A szellem tehát vágya és akarata által megtanul teremteni, mintegy saját
mulattatás ára tevékenykedik, emelkedett állapotaiban viszont, mint az isteni világ terv odaadó és hû munkása fogja végezni. A szellemvilágban megállás nincsen.

A szellem életének célja az örök cselekvés, nagy és szép feladatokra vállalkozik s ez a vágy emeli az asztrál -világ magasabb fokozatára. Odaadó / önfeláldozással másokat jóra vezet.
A szellem most már egyéniségének teljes tudatára ébred. Megnyílik szellemi látása és megismeri előző földi életeinek sorozatát szomorú tanulságaival együtt, amit az emlékezés feltár előtte.

A szellem vágyik levetni asztrál - testét. Bekövetkezik az asztráltest halála s ezzel a szellem felemelkedik egy magasabb síkra: a mentális világba

Második halál ez. Az asztráltestet tehát a szellem éppen úgy elhagyja, mint annak idején a fizikai testet. Az asztráltest nem semmisül meg azonnal, hosszabb ideig él, mert a szellem benne hagyja önmagának egy parányát.

Olyan az, mint egy levetett ruha, a szellem érzéseinek műszere volt, de amint a szellem kilépett belőle, a rezgések megszűnnek benne. A szellem elhagyja az asztrál - világot, az érzelmek birodalmát, hogy felülemelkedjen egy tisztább, derültebb, boldogabb régióba.

(Forrás:Domonkos László: A szellem élete II. rész)

A szellem rezgésszintje szerint kerül a köztes lét különböző síkjaira

"A szellem élete" című könyv három kérdésre keresi a választ, honnan
jöttünk, kik vagyunk és hová megyünk?

(forrás: angyalszarny.eoldal.hu)

Spirituális valóság- videó

Előző életek, jövendő életek – Kérdések és válaszok

Az Előző életek, jövendő életek című könyvet valószínűleg már sokan olvasták azok közül, akik érdeklődnek a téma iránt. Az alábbi interjú a könyv szerzőjével, Dr. Bruce Goldberggel készült. 

Dr. Bruce Goldberg

Az emberek miért nem tudják tudatosan felidézni az előző életeiket?

Az előző és jövendő életeink összes emlékét a tudatalatti tárolja.Ez a tudatalatti agyműködés független a szűkebb értelemben vett tudatos gondolkodástól.

Mivel a szűkebb értelemben vett tudatos agyműködés a test halálával megszűnik, amikor az előző életünk véget ért, minden egyes új életet teljesen új tudatos agyműködéssel kezdünk.

A szűkebb értelemben vett tudatos agyműködés nem tud felszínre hozni egyetlen előző életet sem, egyszerűen azért, mert nincsenek emlékei azokról. Csak a tudatalatti és a szupertudat emlékezhet az előző és jövendő életekre.

Ez a mechanizmus valójában védelmi jellegű. Mivel az agyunk életünk minden napján információk millióinak van kitéve, gondoljunk arra, mi lenne akkor, ha bármely pillanatban tudatosan felidézhetnénk az összes információnkat a jelenlegi életünkből éppúgy, mint az előző és jövendő életeinkből is.

Vannak bizonyos előző életre utaló jelek, amelyeket tudatosan tapasztalhatunk.

Mindannyiunknak vannak bizonyos természetes adottságaink, rokonszenvek és ellenszenvek. Bizonyos intuitív hajlamok az előző életek maradványai.

Amikor álmodunk, gyakran látunk jeleneteket az előző életeinkből. Spontán regresszió sok embernél fordul elő álmában. Bár tudatosan nem emlékezünk előző és jövendő életeinkre, vannak olyan élmények, amik alapján tudhatjuk, hogy éltünk már ezelőtt és ismét élni fogunk.

Van olyan valaki, akinek nem volt előző élete?

Van nagyon kisszámú olyan ember, aki regressziót vagy progreszsziót kér tőlem, s nem képes egyiket sem elérni. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nincsenek előző életeik. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy képtelen voltam a hipnózist sikeresen használni arra, hogy információt nyerjünk.

Amikor transzban közvetlenül beszélgetek a páciens tudatalattijával vagy a szupertudatával, akkor általában kapok adatokat az előző vagy jövendő életről. Egyetlen olyan páciensem sem volt, akinek a szupertudata tagadta volna az előző életek létét. Nem hiszem, és bizonyíték sincs rá, hogy ma valaki először él.

A gyermekek miért emlékeznek jobban előző életeikre a hipnózis segítsége nélkül?

A gyerekeknek nincs olyan sok gátlásuk, mint a felnőtteknek. Nem zavarja őket, hogy mit gondolnak az emberek. A legfontosabb pedig az, hogy az idegrendszer a gyermekekben nincs teljesen kifejlődve hat éves korig. Kis nyílások vannak a koponyán, amik elvileg lehetővé teszik a léleknek, vagyis a tudatalattinak, hogy kilépjen, és közvetlenül kommunikáljon a gyerekkel.

A gyerekek ezután tudatosan is emlékezhetnek az előző életeikre anélkül, hogy hipnotizálnánk őket. Ezek a nyílások két és fél éves korra bezárulnak. A gyerekekkel sok esetben előfordul spontán előző életbe vivő regresszió és más pszichikai élmény.

A gyerekek látnak szellemeket és napközben is több asztrális projekciót hajtanak végre, mint a felnőttek. A szülők hajlamosak rosszallani ezeket az eseményeket, ami nagyon szerencsétlen dolog.

A gyermekek kitűnő hipnotikus alanyok, és néhány nagyon érdekes regressziót és progressziót eredményezett a velük végzett munka. A gyerekekkel való hipnózis sok érdekessége közül az egyik, hogy a kapott információk a felnőttek tudását és szóhasználatát tükrözik. Számomra nincs más magyarázat arra, hogyan tesznek szert ezek a gyerekek ilyen tudásra, mint az, hogy az előző életekből származnak.

Hogyan lehet magyarázni a jelenlegi népességet a reinkarnációval?

Az egyik teória azt állítja, hogy egy lélek képes egyszerre több testben létezni. Ha egy lélek pl. i.e. 3000-ben három testet birtokolt és ha minden egyes al-lélek három további testet foglalt el, akkor könnyen beláthatjuk, hogy egy lélek tizenhárom egymásutáni élet alatt másfél millió testet foglal el.

Mikor költözik be a lélek az újszülött testébe?

Bár a lélek kedve szerint ki-be jár a testbe a terhesség teljes ideje alatt, általában a születés előtti vagy utáni huszonnégy órában lép be végleg a testbe. Ne feledjük, lelkünk minden éjjel elhagyja testünket mikor alszunk. A lelket sohasem lehet örökre a test csapdájába ejteni.

Említ a Biblia reinkarnációt?

Igen, természetesen említi. Az i.u. III. században élt egy Origenész nevű egyházatya, ö hitt a reinkarnációban. I.u. 533-ban azonban összeült egy zsinat Konstantinápolyban. Ezen az ülésen, ahol nem volt jelen a római pápa, elítélték Origenész tanításait, és a Bibliából eltávolították a legtöbb reinkarnációra utaló hivatkozást. Szerencsére azonban még maradt néhány az Ószövetségben és az Újszövetségben,íme:

1. János evangéliuma 9.: 1-3

„Egyszer útközben (Jézus) látott egy vakon született embert.
Tanítványai megkérdezték tőle: „Mester, ki vétkezett,
ez vagy a szülei, hogy vakon született?” „Sem ez nem vétkezett
— felelte Jézus —, sem a szülei, hanem Isten tetteinek
kell rajta nyilvánvalóvá válniuk.”

2. Abdiás könyve 1.: 15

„Úgy tesznek veled, amint te tettél: tetteid tulajdon fejedre
hullanak.”

3. Jelenések könyve 3.: 12

„A győztest oszloppá emelem Istenem templomában, és
többé nem kerül ki onnan.”

4. A Bölcsesség könyve 8.: 19-20

„Tehetséges ifjú voltam ugyan és jó lélek jutott részemül,
vagy helyesebben, mivel jó voltam, jutottam tiszta testhez.”

5. ‘ Izajás jövendölése 26.: 19

„Életre kelnek majd halottaid, és holttestük feltámad. Keljetek
föl, és ujjongjatok mind, akik porban nyugosztok… és
az árnyak országa szülni fog.”

6. Dániel könyve 12.: 2

„Akik a föld porában alszanak, azok közül sokan feltámadnak,
némelyek örök életre, mások gyalázatra, örök kárhozatra.”

Az ember mindig tökéletesedik a következő életében?

Nem szükségszerűen. Amennyiben elmulasztjuk a feladott lecke megtanulását, akkor ugyanazzal a feladattal fogunk találkozni akár ebben, akár a következő életben. A másokkal való foglalkozás során negatív karmát szerezhetünk. Ez hozzáadódik a karmikus ciklusunkhoz, ahelyett, hogy segítené azt.

Mivel a lélek mindig szabad akarattal rendelkezik, soha nincs garancia az egyes életekben a javulásra. Az, hogy életek ezreit éljük át és még mindig sok feldolgozandó karmánk van, arra mutat, hogy nem javulunk folyamatosan a karmikus ciklusunk folyamán.

Honnan tudjuk, hogy ezek az előző életek nem csupán a képzelet termékei? Nem lehetséges, hogy néhány páciens csak kitalálta ezeket?

A pácienseim le tudják győzni negatív szokásaikat, meg tudják szüntetni fóbiáikat az előző életbe vivő regresszió eredményeképp. Ha egyszerűen csak elképzelnék ezeket a jeleneteket, akkor a problémák nem szűnnének meg. A tünetek javulása elegendő bizonyíték számomra.

Másodszor, a pácienseim olyan előző életekről számolnak be, amelyek nem hízelgőek számukra. Ezeknek az életeknek a többsége unalmas és egyhangú, ahelyett, hogy elbűvölő lenne, aligha ilyenfajta életeket képzel el valaki, hogy erősítse önbizalmát.

Ezen kívül, sohasem volt olyan páciensem, aki egy híres történelmi személy életét élte volna. Ez is adalék a hipnotikus regresszió érvényességéhez. Természetes, hogy megkérdőjeleznénk, hogy valaki egy év alatt Napóleon, Cleopátra és George Washingtonként leélt életeibe tér vissza. Annak valószínűsége, hogy történelmi személyiséget regresszálunk rendkívül kicsi.

Mivel regressziók ezreit hajtottam végre, és egyetlen egyszer sem bukkant fel történelmi személyiség, azt hiszem, kizárja, hogy pácienseim csak a fantáziájukat használják. De saját magunknak kell eldönteni, hogy mit fogadunk el, ha ez a karmát érinti.

(forrás: rejtelyekszigete.com)

Dr. Bruce Goldberg -Előző életek, jövendő életek:
https://issuu.com/belsoszepseg/docs/bruce_goldberg_elozo_eletek__jovend

Bruce Goldberg interjú - videó
forrás: Gaia