2012. augusztus 27., hétfő

A halál utáni élet…!

 
Az emberben halálakor hirtelen változás megy végbe, ellenkezőleg, az ember halála után teljesen ugyanaz marad mint annak előtte volt, kivéve, hogy többé nincs fizikai teste. Ugyanaz az értelme, ugyanaz a hajlama, ugyanazok az erényei, bűnei; a fizikai test levetése nem jelent többet, mint egy kabát levetése. Azon felül, azok az álláspontok, melyek között magát találja ugyanazok, melyeket saját gondolatai és vágyai már megteremtettek számára. Nem létezik olyasmi, mint kívülről jövő jutalom vagy büntetés, csupán csak a valóságos eredménye annak, amit ő maga tett, mondott és gondolt míg a fizikai világban élt. 
 

Az első és legfontosabb tény, amit meg kell értenünk, hogy a halál után nem valami furcsa élet következik, hanem a jelen fizikai élet folytatása, azonban bizonyos megváltozott feltételek mellett.
Olyannyira így van ez, hogy amikor valaki először jut el az asztrálsíkra a fizikai halál után, nem mindig ismeri fel, hogy ő meghalt; és még akkor is, amikor rájön, hogy mi történt vele, nem mindig érti meg mindjárt hogy az asztrálvilág miben különbözik a fizikaitól.
Sok esetben azt a tényt, hogy öntudatosak, teljes bizonyítéknak tekintik, hogy nem haltak meg, és ez így van a lélek halhatatlanságába vetett hite dacára.
Ha az ember annak előtte sohasem hallott az asztrálsík életéről hajlamos, hogy többé kevésbé megzavarják őt azok a teljesen váratlan körülmények melyek között magát találja. Végül is elfogadja ezeket a meg nem értett állapotokat szükségesnek és elkerülhetetlennek tartván őket.
Az új világba tekintve első pillanatra valószínűleg csak kevés eltérést lát és feltételezi, hogy ugyanarra a világra tekint mint annak előtte.
... néhányan alaposan megfigyelték az aki meghal, először nem is veszi észre hogy valami változás történt vele. Így azután, különösen a nyugati országokban, nehezen hiszik el, hogy meghaltak, egyszerűen azért, mert még látnak, hallanak, érezni és gondolkodni tudnak. 


A történtek felfogása valószínűleg lassanként megtörténik, amint az illető rájön, hogy bár láthatja barátait, azonban nem tud mindig érintkezni velük. Néha beszél hozzájuk és nem látszanak hallani őt; meg akarja érteni őket, és úgy találja, hogy nem tud benyomást gyakorolni rájuk. Sőt, majd egy idő múlva arra is rájön, hogy álmodik, mert más alkalommal, amikor barátai alszanak, tökéletesen tudnak róla és beszélnek vele mint régen.
Majd fokonként kezdi megállapítani azokat a különbségeket melyek a jelen élete és azon élet közt van, melyet a fizikai világban élt. Például rövidesen úgy találja, hogy számára minden szenvedés és fáradtság megszűnt. Arra is rájön, hogy az asztrálvilágban a gondolatok és vágyak látható formában fejezik ki magukat, bár ezek legnagyobb részt a sík finomabb anyagából állnak. Élete előrehaladtával ezek mind jobban szembeszökőkké válnak.
Ezenfelül, bár az asztrálsíkon levő ember rendszerint nem képes látni barátai fizikai testeit, láthatja és látja is az asztráltestüket és következésképpen ismeri rezgéseiket és gondolataikat. Így nem lesz képes részleteiben is követni azok fizikai életének eseményeit, ellenben azonnal észreveszi az olyan érzéseket mint a szeretet, gyűlölet, féltékenység és irigység, mert azok asztráltestük által kifejezésre jutnak.
Így, bár az élők gyakran feltételezik, hogy „elvesztették” a halottat, a holtak egy pillanatig sincsenek abban a hitben, hogy elvesztették az élőket.
Valójában az asztráltestében élő embert (a halál után) sokkal gyorsabban és mélyebben befolyásolják a fizikai világbeli barátainak érzései mint amikor a Földön volt, mert a halottnak nincs fizikai teste mely megtompítja észrevételét.


A halott gyakran nem jön rá, hogy nem szükséges dolgoznia egy élőért, ennie, aludnia és így az ember a halála után folytathatja az ebéd készítést és elfogyaszthatja a teljesen képzelete által teremtett ételeket, sőt házat építhet magának hogy abban lakjék. Feljegyezték egy ember esetét, aki egy házat épített magának, követ kőre rakott, amikor is minden egyes követ külön-külön teremtett meg saját gondolataival. Természetesen ugyanezzel az erőfeszítéssel egyszerre az egész házat is megteremthette volna.
Hasonlóképpen, valaki aki előtt az asztrálélet feltételei újak, egy szobába való be- és kilépését továbbra is az ajtón keresztül folytathatja, nem jővén rá, hogy a falakon éppen olyan könnyedén mehet keresztül. Ugyanazon okból a földön járhat, bár éppúgy repülhet is a levegőben.
Ha valaki már a földi élete alatt megismerkedett olvasás útján vagy másképpen az asztrálélet általános feltételeivel, a halál után természetesen többé-kevésbé ismerősnek találja magát e téren és ennek következtében nem kell a fejét törnie, hogy mit is csináljon.
A halál után a mennyei világba vezető útján mindenkinek keresztül kell haladnia az asztrálsík minden alsíkján.
Az, aki jó és tiszta életet élt, akinek legerősebb érzései és vágyai csak önzetlenek és spirituálisak voltak, nem fog vonzódni az asztrálsíkhoz és ha teljesen magára marad, alig van ami a síkon érdekli vagy tevékenységre ébreszti itt tartózkodásának viszonylag rövid időtartama alatt. Földi szenvedélyeit még a földi élete alatt leigázta, az akaraterejét magasabbrendű csatornákba irányította, az alsóbbrendű vágyaknak alig van az asztrálsíkon kimerítendő erejük. Így azután itt tartózkodása nagyon rövid ideig fog tartani és a legvalószínűbb, hogy álomszerű fél-öntudatlansággal fog bírni míg csak álomba nem merül, mely alatt magasabb életelvei véglegesen elválnak asztráltestétől és belépnek a mennyei világ boldogsággal teljes életébe.
A halál utáni állapot a legtöbb emberre nézve sokkal boldogabb, mint a földi élet. A legelső érzés, melynek a halott tudatára jön, a legcsodálatosabb és gyönyörrel teljes szabadság érzése, nincs miért aggódnia, nem vár reá kötelesség, kivéve, amelyeket önként vállalt magára.
A halottakon kívül az asztrálvilágban természetesen ott van az élőknek mintegy egyharmad része is, akik az alvás alatt egy időre elhagyták fizikai testüket.
A halottak sok esetben nevezték ki magukat az élők őrangyalává, az anyák gyakran védik gyermekeiket és így tovább.


A halál utáni élet: különleges esetek.
Sok ember olyan kétségbeesetten ragaszkodik az anyagi élethez, hogy a halál alkalmával az asztráltestük nem tud teljesen elválni az éteritől és így ennek következtében még éteranyaggal körülvéve ébrednek fel. Ezek nagyon kellemetlen helyzetben vannak: az őket körülvevő éterburok által el vannak vágva az asztrálvilágtól és ugyanakkor természetesen el vannak vágva a közönséges fizikai élettől is, mivel fizikai érzékszerveik hiányoznak. Ennek eredménye, hogy elhagyatva, némán és rémülten hányódnak ide-oda, képtelenül arra, hogy valamelyik sík lényeivel érintkezzenek. Nem képesek rájönni, hogy csak az anyagtól kellene elszakadniuk és akkor néhány pillanatig tartó öntudatlanság után, az asztrálsík rendes életébe mennének át. Azonban ragaszkodnak nyomorúságos fél-öntudatukkal szürke világukhoz, ahelyett, hogy inkább abba merülnének bele, amiről azt gondolják, hogy a teljes megsemmisülés, sőt magába a pokolba, melyben hinni megtanították őket.
Idő múltával az étertest kimerül és a Természet rendes folyamata minden igyekezetük dacára újra helyreáll.
Az asztráltest lassanként eltűnik és feloszlik amint az Ego félöntudatos erőfeszítése folytán az öntudatosság fokozatosan kivonul belőle és így az ember fokról fokra lassanként leveti magáról mindazt, ami visszatartja őt a mennyei világtól.


Az asztrálsíkon való tartózkodás alatt, a szenvedélyekkel, érzelmekkel és vágyakkal egybeszövődött értelem megtisztította ezeket, tiszta részüket felvette önmagába, és mindazt, ami méltó a felső Énhez, beleépítette magába úgy, hogy pusztán csak egy maradék, az Ego álló Hallhatatlan Triád könnyen megszabadulhat.
Az Ego lassanként bevonja önmagába az éppen bevégződött élet emlékeit, annak szeretetét, reményeit, törekvéseit stb. és felkészül, hogy elhagyja, belépjen a boldogság-teljes állapotába, az „istenek lakhelyébe”, a „mennyei világba”.
Amikor az ember átmegy a mennyek világába, oda nem viheti magával a rossz gondolatformákat;
(forrás: atlantiszigyogyitok)


2012. augusztus 26., vasárnap

Ki vagy Te...



Ha elvonatkoztatod magadat mindattól,
amit lényednek ismersz:
Tulajdonképpen lényed ott kezdődik.
Testedet, értelmedet, személyedet ne cseréld
össze lényeddel, önmagaddal.
Csak segédeszközöd; csak batyú, mely
szükségleteid őrzője is,
görnyesztő teher is.
Tested nem te vagy, hiszen csak anyag,
mely folyton cserélődik:
negyvenéves korodban húszéveskori testedből
egy parányi sincsen.




De érzelemvilágod és értelmed sem te vagy,
hiszen még nem volt, mikor te már a bölcsőből nézegettél.
Ki vagy? A határtalan, mely fogantatásodkor
a határok közt megjelent.
Ha elhatárolt személyedet tekinted önmagadnak,
végezz copernicusi fordulatot: a határtalan
teljességet tekintsd önmagadnak,
személyedet pedig ideiglenes kötöttségnek,
puszta tüneménynek, "nem én"-nek.
Ahol megszűnik az érzés, érzéketlenség,
gondolat, gondolattalanság, változás,
változatlanság; ahol azt hinnéd, hogy semmi sincsen:
tulajdonképpeni lényed ott kezdődik.
(Weöres Sándor)


2012. augusztus 25., szombat

Birtokolni...




"Minden, amit birtokolsz, téged akar birtokolni."
(Regina Elbert)



 
"Valójában semmit sem birtokolsz,
csak őrzöl egy darabig.
S, ha képtelen vagy tovább adni azokat,
akkor azok birtokolnak téged.
Bármi legyen is a kincsed,
úgy tartsd a markodban,
mintha vizet tartanál.
Mert ha megszorítod eltűnik.
Ha kisajátítod tönkreteszed.
Tartsd szabadon és örökre a tiéd marad."
(Buddha)



2012. augusztus 21., kedd

A saját kereszted


"A kereszt a sorsod. Nem mások teszik rád, te hoztad magaddal. Születni, élni, meghalni nehéz. Embernek lenni nehéz! S ha ezt tudod, és ha ebben mégis mélységes értelmet, sőt gyönyörűséget találsz, boldog ember leszel."
(Müller Péter)


Egyszer egy férfinél betelt a pohár, térde borult a szobájában és így imádkozott Jézushoz:

„Nem bírom tovább! A keresztem túl nehéz, Uram, elfáradtam! Kérlek, hadd tegyem le és kaphassak egy másikat.”

„Rendben van gyermekem!” – válaszolta Jézus és levette róla a keresztet.

Ezután, Jézus elvitte egy nagy helyiségbe a férfit, hogy választhasson egy másik keresztet.

Hatalmas terem volt telis-tele különböző nagyságú keresztekkel. Volt olyan hatalmas is, melynek a tetejét nem is lehetett látni.

A férfi bóklászott a sok kereszt között, mire nagy nehezen a sarokban meglátott egy aprócska kis keresztet.

„Azt kérem, ott, ami a sarokban van!”

„Drága gyermekem, ez az a kereszt, amit éppen az előbb adtál vissza!” – felelte Jézus.

Legyen tanulság számunkra, hogy amikor úgy érezzük, hogy nekünk túl nehéz, és már kibírhatatlan a fájdalom. Nézzünk egy kicsit körül, hogy mi folyik körülöttünk. Nézzük, meg, hogy mások mivel küszködnek. Ne csak a saját „keresztünk” súlyával legyünk elfoglalva! És meglátjuk, hogy amit nehéznek hittünk, nem is annyira nehéz...

2012. augusztus 20., hétfő

Csend...



"Hogy Isten akaratát megismerhessük, kell, hogy a lelki életben személyes tapasztalataink legyenek. - Hallanunk kell, hogy Isten személyesen szól hozzánk. Ha bennünk elhallgatott már minden más hang, ha elcsitultan, nyugodtan várjuk Őt, akkor lelkünk e csendjében meghalljuk Isten szavát:
"Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!"
(Zsoltárok 46, 11.)



"A csend kedvez az összeszedettségnek, Isten meghallgatásának, az elmélkedésnek. A lehetőség, hogy megízleljük a csöndet és töltekezünk vele, segíti, hogy késztetést érezzünk az imádságra. Illés próféta a Hóreb-hegy szélviharában, a földrengésben és mennydörgésben nem hallotta meg Isten szavát, viszont felismerte egy szellő fuvallatában. Isten sokszor a csenden keresztül beszél hozzánk, ám csak akkor, ha képesek vagyunk meghallani. A monostorok ezért váltak oázissá, amelyben Isten szól az emberiséghez. Jelképértékűek, mert, bár zárt területek, nyitottak az ég felé – hangsúlyozta a Szentatya.
A csend, a szépség, az egyszerűség és a fegyelem, amelyben a monasztikus közösségek élnek, annak a lelki harmóniának a tükörképe, amelynek megvalósítására törekszenek e közösségek. A világban számtalan ilyen lelki oázis található; Európában is. Vannak ősi időkre visszamenő alapítások, s vannak újabbak is. Ha a spiritualitás oldaláról tekintjük a léleknek e helyeit, a világ tartóoszlopait látjuk meg bennük. Nem véletlen, hogy sokan ellátogatnak a kolostorokba, sőt néhány napot ott is töltenek. A léleknek is meg vannak az igényei – fogalmazott a pápa.
Minden korban sok olyan férfi és nő volt, aki az imádságban teljesen Istennek szentelte életét. A szerzetesek gyakran természeti szépségekben gazdag helyeken alapítottak közösséget, dombok lejtőin vagy hegyek tövében fekvő tisztásokon, tóparton vagy a tenger mellett, esetleg szigeteken. E helyek mindegyikét két olyan tényező jellemzi, melyek rendkívül fontosak a szemlélődő élet számára: a teremtés szépsége, amely a Teremtő Istenre emlékeztet, valamint a csend."
"Tanuljuk meg mi is a csend szeretetét és az imádság művészetét." 
(XVI. Benedek pápa)


2012. augusztus 19., vasárnap

Tatiosz : A szeretetről




 „Dönts szíved szerint: aki szeretettel közelít a világ dolgaihoz, mindig jól dönt.”
(Hioszi Tatiosz)




Mások szeretete feléd tart észrevétlen hömpölygéssel. Ne siettesd jöttét, ami személyesen a tiéd, rád talál. Várd nyitott szívvel, egész sorsoddal, egész életeddel.
A szeretet hangja muzsika: ajándék a léleknek, felüdülés a szellemnek, megkönnyebbedés a szívnek. Ez a szó: szeretet - élettel teli valóság segít feloldani és feloldódni; megérteni és megértetni; megtartani és elengedni.
Ha meggondolod, melyik földi jelenség áll közelebb hozzád, a Nap, a Hold, a csillagok, a kő, a fa, a fűszál, vagy egy ember - egyképpen tudsz válaszolni rá: embernek csak ember lehet társa.
A Nap fénytengere felnyitja szemeidet; a Hold ragyogása pihenőre int; a pislákoló csillagok terelnek éjjeli utadon; a kő szilárdsága példát mutat az akarat hajlíthatatlanságára. A fa hűs árnyékában felüdülhetsz, és életed dolgai megkönnyebbednek. Egyetlen fűszál is bizonyság az élet körforgására: kizöldell, szárba szökken, elhalványul, megfonnyad, végül lehanyatlik. Ezt teszi velünk is az idő: felmagasztosít, majd porba dönt.
A Föld eme jelenségeit akár felruházhatnád emberi tulajdonságokkal is, hisz az ember képes tündökölni, akár a Nap, s ragyogni, miként a Hold az éj sötétjében. Képes szárnyalni csillagléptékben, s kitartani hittel a kő szilárdságához mérten. Képes a nyugalom békéjét árasztani, akár a fa törzse, koronája és levelei teszik ezt méltósággal és alázattal. Képes születni, növekedni, kiteljesedni, megfakulni és kihunyni, majd mindent újra kezdeni.
Mért képes mindezekre?
Mert ember. És az ember hatalmas erővel egyesíti magában a természet földi jelenségeit a világmindenség távoli fényeivel.
Mi volna hát csodálatosabb az embernél? Ő az élet - s az életnél semmi sem csodálatosabb.
Ő a Nap, a Hold, a csillagok, a kő, a fa, a fűszál egyszemélyben; és mégis több náluk - mert szeretni képes.
Az  ember  szeretetre született.
Ugyan mit kezdenél a fénylő Nappal, a ragyogó Holddal, a csillagok káprázatával, a kő hajlíthatatlanságával, a fa hűs árnyával és a fűszál élni tudásával a szeretet nélkül?
Kevés  ha csak aszerint tudsz élni, amit tőlük tanultál. Felőlük megsejtheted, miben áll az élet; annyi bölcsességet táplálnak beléd, amennyi emberi fejbe csak beleférhet. De egyet, egyetlenegyet nélkülük kell megtalálnod: a szeretet útját.
Mert egyedül az ember képes szeretni és szeretetet elfogadni. A szeretet elfogadás épp oly nagy képesség, mint a szeretni tudás. Annak, aki szeret, tulajdona az egész világ: a Nap, a Hold, a csillagok, a kő, a fa, a fűszál.
A szeretet által előtűnik a fejben a gondolat, beteljesedik az alkotás, termékennyé lesz az akarat, és megvilágosodik az út, amelyet az élet neked szánt.
(Tatiosz: A szeretetről Kalimonasznak)



2012. augusztus 18., szombat

A titok 12 pillére




"Abból is adhatsz, ami látszólag nincs, hisz a valóság a szeretetből megteremtődik."
(Csontos Márta)




1. A tiltás létrehoz.

2. A tagadással állítasz.

3. Aminek ellenállsz, az hat rád.

4. Amitől félsz, az bekövetkezik.

5. A teremtéshez tér kell.

6. Ami téged vonz, azt te is vonzod.

7. Amit elfogadsz, attól teret kapsz.

8. Amiről van egy képed, arra képes vagy.

9. Csak akkor kaphatod azt, amit akarsz, ha tudod, hogy mi az.

10.Nem kell, hogy kutass a szeretet után, amikor abból vagy.  

11.A karma titka : ami körbe megy, az körbe jön.  

12.Amit megosztasz másokkal, azt meghálálja az Univerzum !
 
(Forrás: aate.hu)


2012. augusztus 16., csütörtök

Elégedett légy


 
Visnu istenség már belefáradt egyik hívének állandó kéréseibe. Egyszer csak megjelent előtte, és ezt mondta:
-Elhatároztam, hogy három kívánságodat teljesítem. Azután viszont semmit sem adok neked.

 


A férfi örömében azonnal el is mondta első kívánságát. Azt kérte, hogy haljon meg a felesége, hogy egy, jobb asszonnyal tudjon házasságot kötni. Kívánsága azonnal teljesült.
Hanem amikor a barátai és a rokonok összegyűltek a temetésre, és elkezdték sorolni az elhunyt asszony jó tulajdonságait, a férfi rájött, hogy elhamarkodta a dolgot. Belátta, hogy mennyire vak volt az asszony erényeivel szemben. Hogy talál majd most másik asszonyt, aki ennyire jó lenne?
Ezért aztán azt kérte Visnutól, hogy támassza fel a feleségét. így viszont már csak egyetlen kívánsága maradt. Szilárdan eltökélte, hogy most nem fog hibázni, hisz azt már nem javíthatná ki. Kérdezősködni kezdett. Néhány barátja azt tanácsolta, hogy halhatatlanságot kérjen. De mások rámutattak, hogy mi haszna a halhatatlanságnak, ha nincs jó egészsége? És mi haszna az egészségnek, ha nincs pénze? És mi haszna a pénznek, ha nincsenek barátai?
Közben múltak az évek, és ő továbbra sem tudta eldönteni, hogy mit kérjen: életet, egészséget, gazdagságot, hatalmat vagy szerelmet? Végül így könyörgött Visnuhoz:
- Kérlek, adj tanácsot, hogy mit kérjek!
Visnu jót nevetett a férfi tanácstalanságán, majd ezt válaszolta:
- Kérd azt, hogy elégedett légy, bármit hozzon is az életed! 
 (Anthony De Mello)



2012. augusztus 15., szerda

Tudatszint emelés



Ma az emberiség egy olyan kegyelmi állapotban
tartózkodik, ahol Isten és a körülöttünk élő Mesterek, illetve szeretett Föld Anyánk segítségével és az általuk nyújtott magasabb rezgések segítségével kereshetjük igaz Önvalónkat. 




Azért, hogy a Föld néhány évtized múlva ne a kipusztulás küszöbén álljon, folyamatosan emeli rezgésszámát és hamarosan egy magasabb oktávon állapodik meg.
Az emberiség célja az, hogy felismerve a változást, változtatva jelenlegi gondolkodásán, életmódján, kövesse tudatával a rezonancia emelkedést, melyet követ testének átalakulása is. A Föld először a 4. dimenzió felső oktávján fog tartózkodni. Ez a felébredett, ill. az 1. szinten megvilágosodott ember szintjének megfelelő rezonancia. A Föld innen majd tovább lép az 5. dimenzióba, amely a megvilágosodottak 2., 3., és 4. szintjének megfelelő rezonancia. Ma a Földön egyszerre több tudatszintű ember él, hisz vannak a 3. dimenziónak megfelelő tudatszintűek, a 4. dimenzió alsó-, középső- és felső oktávjának megfelelő tudatszintűek, illetve az 5. dimenzió alsó-, középső- és felső oktávjának megfelelő tudatszintűek, valamint a 6. dimenziós tudatszinttel rendelkezők is. Persze ezek közül sok, egy átlag embernek ma láthatatlan. Ez a tudatszint emelés, ami most a Földön zajlik, egy csodálatos folyamat annak, aki a változásra - önmaga megváltoztatására - szavaz, felismerve azt, hogy vissza kell venni a hatalmat az elmétől és minden pillanatban a szeretetre kell koncentrálni. Így nem áll ellen semminek, bármit is hozzon az élet: örül a kihívásoknak is, a nehézségeknek is, mert érzi, hogy általuk fejlődhet. Együtt hullámzik az élettel, szeretettel fogadja el önmagát és környezetét egyaránt. Szívében érzi a Mennyei Atya-Anya szeretetét, támogatását és gyermeki odaadással, rajongva szereti a benne, és körülötte létező Istent. Ma a Földön legtöbben még a tudatlanság szintjén élnek. Sokan, és egyre többen a tudatosodás különböző állomásain tartózkodnak, és egyre-másra születnek a Felébredettek és a Megvilágosodottak.


Annak, aki nem tudja mindezt elfogadni kívánom, hogy találja meg azt az információt, ami őt segíti. A lényeg, hogy mindenki Istenhez igyekszik, s mivel minden és mindenki egy, ott találkozunk. Az, hogy ki milyen úton jut el a Teremtőhöz, az egyéni.
(forrás:felebredes.eu)

2012. augusztus 13., hétfő

A te életutad



 "Mikor az utad járod,
Gyakran elveszted hited,
De ne bántson,
Mert ami elveszett,
Egykor rád talál."
(Johann Wolfgang von Goethe)




Senki
nem ismeri az utat, amely előtted áll.
Még soha senki nem járt ezen az úton,
és nem is fog más járni rajta, mert ez a te utad.

Olyan egyedülálló,
mint amilyen egyedülálló te vagy.
Igen, egyedülálló vagy,
és különleges, egyedülálló módon kell hozzájárulnod az élethez:
ez a te igazi rendeltetésed.

Menj hát az utadon,
menj azon az egyedülálló módon,
amely csak a tiéd,
de ne próbálj
mielőbb célba érni.
Mert nincsen cél.
Maga az út a cél,
a cél csak az út vége
és egy új út kezdete.

Élvezd hát utadat,
a te egyedülálló, csodálatos életutad.
Engedd, hogy az élet mindennap megajándékozzon,
és ha készen állsz,
engedd, hogy „belső mestered” vezessen.
Életed egyedülálló melódiáját ekképpen
fogod egyre tisztábban hallani magadban.
És énekelj!
Mert minden a te örömödre teremtetett.
Az egész teremtés éretted van!
(Kurt Tepperwein)


2012. augusztus 12., vasárnap

Antoine de Saint Exupéry imája



Uram! Nem csodákért és látomásokért
fohászkodom, csak erőt kérek a
hétköznapokhoz.

Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé,
hogy a napok sokféleségében és
forgatagában időben rögzítsem
a számomra fontos felismeréseket
és tapasztalatokat.
Segíts engem a helyes időbeosztásban.
Ajándékozz biztos érzéket a dolgok
fontossági sorrendjének, elsőrangú vagy
csupán másodrangú fontossága
megítéléséhez.

Erőt kérek a fegyelmezettséghez és a
mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak
az életen, de értelmesen osszam be
napjaimat, észleljem a váratlan
örömöket és magaslatokat. 






Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy
az életben minden simán kell,
hogy menjen. Ajándékozz meg azzal a
józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések
az élet magától adódó ráadásai,
amelyek révén növekedünk és érlelődünk.

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt,
akinek van elegendő bátorsága és
szeretete az igazság kimondásához.
Az igazságot az ember nem magának
mondja meg, azt mások mondják meg nekünk.
Tudom, hogy sok probléma éppen
Úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.

Kérlek segíts, hogy tudjak várni.
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk
Van a barátságra. Add, hogy az élet legszebb,
legnehezebb, legkockázatosabb és
legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk.

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a
kellő pillanatban és a megfelelő helyen
szavakkal vagy szavak nélkül egy kis
jóságot közvetíthessek.

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől.
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt,
amire szükségem van.

Uram! Taníts meg a kis lépések művészetére!

Ámen



2012. augusztus 8., szerda

Szellemi valóság 5.



Élet az élet után?

Erre a földi síkra a kozmikus tudatosság szikrájaként érkezünk. A forrásból való kiáradás során, mintegy létünk alapszerkezeteként éteri testet öltünk. Erre a földi síkra egyedüli tapasztalatokért érkezünk, tapasztalatunk megszerzéséért kiválasztjuk hazánkat, kiválasztjuk szüleinket, környezetünket és élethelyzeteinket. Az önvaló előtt az egész életterv ismeretes. Az anya kiválasztása után a tudatosság szikrája belép az anyaméhbe. Miután a tudatosság belépett az anyaméhbe a magzat élővé válik. Az anyagi test a kozmikus energiának megfelelően nyer alakot az étertesten és a magzaton belül. A tudatosság gyakran fog visszatérni a forráshoz míg az első lélegzetvétellel el nem szakad attól. Az anyaméh elhagyása után meg kell tennie első külsődleges lélegzetvételét. Ezt ismerjük úgy mint: születés. Születésünk napjától hétéves korunkig birtokoljuk a forrástól származó jóllétet. A hetedik életévtől az elme elkezdi felvenni az alakját. Ennek teljes kialakulása a tizennegyedik életévre történik meg. Az intellektus aktivitásának kezdete a tizenegyedik életévre tehető és annak teljes kifejlődése a huszonegyedik életévig tart. A huszonegyedik életévtől a huszonnyolcadik életévig az egyénben kialakult testének, elméjének és intellektusának együttese. A huszonnyolcadik életévtől az élet az önismerettől függ. Ha az egyén nem érez jóllétet, a tudat, a test, és az elme helyezkedik el. Ennek következtében elkezdődnek a szenvedések. Nem képes megérteni az élethelyzeteket. Az akadályok egyre kritikusabbá válnak számára, értéktelennek ítéli önmagát, és merevvé válik. A merevség elzárja a kozmikus energia áramlását. Átadja magát a szenvedéseinek, fizikai betegségeknek, stessznek és megpróbáltatásoknak teszi ki magát. Napjait a jólét érzése nélkül éli. Képtelen megérteni saját életének valódi célját. Leéli az életét gyermekkorától ifjúkoráig, majd egészen öreg koráig és végül elhagyja ezt a földi síkot, annak a célnak a beteljesítése nélkül, amiért a földi síkra érkezett. Ez az, amit úgy hívunk, hogy halál. A halál után a merev elme hazugságai rossz megértéssel társulva nem engedik, hogy a tudat elérje a forrást. Helytelen megértésének következményeként létrehozza saját poklát és mennyországát. Tudattalanul az asztrális síkon reked. Ha az egyén életét önvalója tudatában kezdi élni, mindig, minden adódó élethelyzetben áldásban részesül. Még halála után sem marad az alacsonyabb frekvenciákon, hanem visszatér a forráshoz.




A magasabb tudás által, amit a harmadik szemen keresztül az asztrális utazáson és a születés és a halál megértésén keresztül szerzett, az egyén a tökéletes megértés birtokába jut a testére, az elméjére, az intellektusára, önmagára és életerejére vonatkozóan. Megérti, hogy ez a tudatosság az energiának és a tudásnak az egyesülése. A tudatosság azért érkezik erre a síkra, hogy még több energiát és tudást szerezzen valamint, hogy teremtsen. Minden idejét ebben a tudatban töltve az egyén hozzájut az egész teremtés lényegének megértéséhez. Ezzel a megértéssel az egyén átalakul csodálatos teremtővé. Ekkor, amit az egyén kimond az megnyilvánul. Bármit gondol az manifesztálódik. Bármit tesz, az teremtéssé válik. Ez a megvilágosodás.
(forrás:holisztikusgyogyitás)


2012. augusztus 6., hétfő

Szellemi valóság 4.


Mi az asztrál test és az asztrális utazás?

Önvalónk egy másik eszköze az asztráltest más frekvenciájú valóságok érzékelésére. Az asztráltest egy másik alakja öntudatunknak, csakúgy, mint a fizikai testünk. Szokásos körülmények között tudatunk azonosul fizikai testünkkel. Amikor elegendő energia mennyiséghez jutunk és amikor elkezdjük más frekvenciák valóságának érzékelését, tudatosságunk áthelyeződik az asztráltesti alakba. Tudattalanul és érzékelünk asztrális élményeket, amiket úgy hívunk álmok. Meditációban mindenki szerezhet tudatos asztráltesti tapasztalatokat. Az asztrál test elutazhat túl téren és időn. A tudatos asztrális tapasztalások után, új dimenziókat kezdünk érzékelni. A nagymennyiségű kozmikus energia felvétele után, a tudatosság, ami test szerte egyenletesen eloszlok a meditáció során összpontosulni kezd. A tudatosság mozgása során a fizikai testben mulatságos dolgokat tapasztalhatunk. Úgy érezzük, hogy asztrális testünk lebeg, nem érezzük lábainkat és kezeinket. Úgy érezzük mintha testünk pihekönnyű lenne. A mozgásokat testünk különböző területeink érzékeljük vagy érezhetjük úgy, mintha az egész test forogna. Ezeket a jelenségeket úgy ismerjük: asztrális mozgások. Még több és több meditációt gyakorolva még több és több kozmikus energiához jutunk. Ekkor a tudatosság alakot ölt, mint asztráltest. Elkezd nagyon gyorsan forogni, ami erőteljes mozgásokat okoz. A mozgások után az asztráltest elkezd kilépni a fizikai testből egy összeköttetéssel, az ezüst fonállal. Az ezüstfonál nem más, mint magas rezgésű tudatosságunk, ami üzeneteket visz át a fizikai testből az asztrális testbe és oda-vissza. Ezzel hajtjuk végre az asztrális utazást. Az asztrális utazás tudatosságunk utazása ismert és ismeretlen helyekre, frekvenciákra. Az asztrális utazás során magasabb tudáshoz és megértéshez jutunk önmagunkra vonatkozóan. Az asztrális utazás alatt asztráltestünk képes áthatolni minden fizikai anyagon, minden elemen, úgy mint a: föld, víz, tűz, levegő és éter. Az asztráltest képes eljutni minden frekvenciára, mindenféle korlátozás nélkül. A testbe való visszatérés során a meditáló látja saját anyagi testét és ez által rendkívüli tapasztalathoz jut. Megérti, hogy nem a test és az elme, hanem csupán a testben időzik. Ez csodálatos megértés. Mindenkinek meg kellene tapasztalnia az asztrális utazást. Az asztrális utazás tapasztalata következtében korlátozottságunk szertefoszlik és megértjük, hogy korlátlanok vagyunk. Ezen a tapasztalaton keresztül megértjük, hogy a tudatosság vagyunk. Megértjük, hogy határtalanok vagyunk. Az élet új dimenzióit értjük meg.




Nirvana?

Még több és több meditáció által még több kozmikus energiát fogadunk be. A kozmikus energia gazdagabbá teszi megtapasztalásainkat és mindazt, amiben részünk van. Testünk, elménk és egész lényünk mélyebb átélése következtében teljességében értjük meg élethelyzeteinket. Ez a megértés nem más, mint a tudás. A hétköznapi ember, csak tapasztalatokat szerez, de fél meglátni a helyzetekben rejlő tanulságokat. Ez az, amiért az élethelyzetének tapasztalatait csak fizikai szinten érti meg. Ezzel szemben a meditáló a helyzet teljességében fogja megérteni. Ez bizonyos, mert tudja, ő nem csak test. Tudja, hogy ő a testben ő csak időzik. Megérti, hogy az élethelyzetek fejlődését szolgálják. Minden meditációs tapasztalat megszerzése és a gyakorlati életbe való átültetése után mérhetetlen megértéshez jutunk. Ez a megértés felnyit hétezer ajtót, ami új dimenziók érzékelését teszi lehetővé ez életünkben. Megértésünk, felfogunk és tudásunk óriási mértékben kitágul. Ez tudatosságunk kitágulásához vezet, ami nem más, mint a bölcsesség birtoklása. Úgy tapasztaljuk ennek a bölcsességnek az állapotát, mint egy ezerszirmú arany lótuszt. Minden egyes szirom megértésünk egy új dimenziója és több dimenziót érzékelve nagyobb és nagyobb mértékben értjük meg más létsíkok tudását. Ezzel a megértéssel vissza szerezzük a tudást, hogy halál nincs és örökkévaló lények vagyunk. Megértjük mi a születés és mi a halál.
(forrás:holisztikusgyogyitás)


2012. augusztus 5., vasárnap

Szellemi valóság 3.


Mi a tudás?

A meditáció megadja az ember számára a magasabb világok ismeretét. A tudás nem több, mint a tapasztalat. A tapasztalat pedig nem más, mint önmagad teljes befogadása. Több és több meditáció végzése során egyre magasabb energiaszintre emelkedünk. Ezzel a magasabb energiával pedig, magasabb állapotot érünk el minden tekintetben. És végül ez vezet el minket a magasabb tudáshoz. A tudás révén jobb belátást és bölcsességet kapunk. Ezzel a belátással pedig meglátjuk, hogy nem csak test és elme vagyunk. Megértjük, hogy csodálatos lények vagyunk. Megértjük az összes helyzetet, amivel szembenézünk és a magasabb megértés által minden problémánk megoldódik. A magasabb energia és magasabb megértés pedig kiterjeszti a tudatosságot. A tudatosságunk kiterjesztése létünk valódi célja. A magasabb tudás megszerzése csak magasabb érzékszervek által lehet, úgy mint a harmadik szem vagy az asztráltest.




A harmadik szem egy valóban hatékony eszköz a lélek számára látni, érezni és hallani a magasabb rezgésű valóságokat. A lélek eme három funkcióját ismerjük úgy, mint harmadik szem. Több és több meditáció által, több és több energia áramlik, a több energia pedig működésbe hozza a harmadik szemet. Ez egy kimagasló tapasztalat a meditáló számára. A harmadik szem működésekor érezhetünk viszkető érzést vagy húzó érzést a homlok területén. Körös-körül különböző színű felvillanásokat kezdünk látni. Duruzsoló hangokat és lépések zaját halljuk. Úgy érezzük, mintha egy nagy sötét alagútban utaznánk Amikor az étertest a még több meditáció hatására elegendő kozmikus energiához jut harmadik szemünk tökéletessé válik. Így kristálytiszta látomásokat érzékelünk ezen a síkon és a többin is. A harmadik szem tökéletessége esetén sok dolgot tisztábban látunk, mint a fizikai képeket. Látjuk más frekvenciák valóságát. Olyan dolgokat látunk, melyek az öt érzékszerv világában nincsenek jelen. Nagyon sok dolgot érzünk, melyeket szavakkal nem lehet kifejezni. Más rezgéssíkokról hallunk belső szólamokat, hangokat, vagy hangszerek hangját. Mestereket látunk, akik fizikailag nincsenek velünk. Látunk Mestereket általunk ismert formában, anyagi alakban. Még több meditáció után a Mestereket ragyogó fényként kezdjük el látni. A ragyogó fényben fogjuk érzékelni a mester azonosságát. Képesek vagyunk meghallani a Mesterek üzeneteit. Úgy érezzük, mintha egy alagútban lennénk és a végén eggyé olvadunk a fénnyel. A harmadik szem tapasztalatai által tudjuk, választ kapunk minden problémánkra a mesterek üzeneteiből vagy más frekvenciák megpillantásából illetve a megérzés segítségével. Ennek következtében tetteink megváltoznak, véleményeink megváltoznak, megértésünk megváltozik. A harmadik szem által szerzett tapasztalatok után változásokat tapasztalunk a fizikai sík érzékelésében is.
(forrás: holisztikusgyogyitás)


2012. augusztus 4., szombat

Szellemi valóság 2.



Mi az étertest?

Az energiatestet, azaz az étertestet több mint 72.000 nádi (energiacsatorna) alkotja, amely teljes mértékben behálózza az emberi testet. Ezek az energia csatornák a fejtető területéből erednek. Ezt a területet úgy nevezzük, hogy Brahma Randra. Ezek a nádik egyenletesen oszlanak el az egész testen, hasonlóan a növények gyökérzetéhez és ágrendszeréhez. Az energiatest a leglényegesebb életünk megnyilvánításához. Ez az energiatest forrása minden tevékenységünknek. Ez az energiatest vesz fel energiát alvás és meditáció közben. Működése teljes mértékben a beáramló kozmikus energia mennyiségétől függ. A kozmikus energia beáramlása pedig teljes mértékben a gondolataink áramlásán alapszik. Amikor gondolataink vannak a kozmikus energia beáramlása megreked, azaz gondolataink akadályok a kozmikus energia beáramlásához. 




Amikor ez az energia nem áramlik megfelelő mennyiségben az energiatestünkbe eltömődnek az energiacsatornák. Ezek az eltömődések éterikus torlaszokat eredményeznek az energia testben ezek pedig előbb-utóbb betegségekhez vezetnek a fizikai testben is. Tehát minden betegség gyökere az energiahiány. Amikor meditálunk a kozmikus energia átáramlik az egész testünkön, ekkor erős áramlás következik így kitisztul minden éteri torlasz. Ekkor megszabadulunk minden betegségünktől. Amikor a fejtetőn keresztül elkezd beáramolni a kozmikus energia elnehezülést érezhetünk a fej területén vagy az egész testünkben. Amikor az energia megtisztítja az energiacsatornákat időnként érezhetünk viszkető érzést vagy fájdalmat az érintett területeken. Ezekre a fájdalmakra azonban semmilyen gyógyszert nem kell szednünk, mindezek szertefoszlanak, ha tovább gyakoroljuk a meditációt. A meditációk során egyre több és több kozmikus energiát veszünk fel, mely megszünteti az összes fizikai és mentális betegségünket. Ha egy piramis belsejében meditálnánk, háromszor gyorsabban érhetnénk el ezt az állapotot.






Mi a piramis erő?

A gúla a legszilárdabb szerkezet a Földön, ami nagy mennyiségű kozmikus energiát képes befogadni. Szögei miatt képes felfogni a legmagasabb kozmikus energiákat. A piramis bármilyen anyagból készülhet, erőit nem befolyásolja. Tájolása legyen az égtájak szerint. A kozmikus energia a piramis alapjától számított harmadnyi magasságra halmozódik fel. Ennek a területnek a neve a Királyi Kamra. Ha egy kristály van a piramis csúcsán szétszórja és megsokszorozza a kozmikus energiát.
(forrás: holisztikusgyogyitás)


2012. augusztus 3., péntek

Szellemi valóság 1.



Mi a kozmikus energia?

Mindenhol megtalálható energia. Ott van mindenütt és mindenben. Fenntartja a világegyetem rendjét. Ez maga az életerő. Szükséges a fizikai léthez és a tudatosságunk kiterjesztéséhez. Mély alvás során egy bizonyos mennyiségű kozmikus energiához jutunk, ha az ez alatt szerzett energia kevés, lehetünk izgatottak, fáradtak és feszültek. A hiányzó energia csak meditációval pótolható.






Mi a meditáció?

A meditáció tudatos alvás. Meditációban korlátlan mennyiségű kozmikus energiát vagyunk képesek fogadni. Ez teljesítménynövekedést idéz elő az elmeműködésünkben és a gondolkodásunkban. Megnyitja az ajtót a hatodik érzékünk felé és még azon is túl. Ennek a meditációval megnövelt energiának köszönhetően leszünk ellazultak, egészségesek és boldogok. A meditáció nem más mint saját tudatunk utazása világainkba. A meditáció alatt tudatos utazást teszünk a testünktől az elménkbe, az elménkből az értelembe, az értelemből önmagunkhoz és azon túl. A meditációhoz először meg kell szüntetnünk testünk minden tevékenységét és elmeműködésünket.





Hogyan meditáljunk?

A meditációhoz az első lépés a helyes testhelyzet felvétele. Meditálhatsz bármilyen testhelyzetben, de ez a helyzet legyen kényelmes és nyugodt. Meditálhatunk padlón vagy egy széken is. Meditálhatunk bárhol, ahol kényelmesen érezzük magunkat. Ülj le a padlóra törökülésben, öledbe helyezd el kezeid és fűzd össze az ujjaid! Csukd be a szemeid és szüntesd meg mind a külső és belső beszélgetéseket. Ilyenkor ne ismételgess mantrákat, csak lazíts! Amikor keresztezzük a lábaink és összefűzzük az ujjaink egy energiakör alakul ki, mely nagyobb szilárdságot biztosít. A szemeid ilyenkor az elmédre nyíló kapuk. Amikor a test ellazul átlépünk az elme és az értelem területére. Az elme nem más mint a gondolatok kötege, ami folyamatosan megújul és újraindul, mindig az elme felülete felé áramolva. Amikor gondolatok vannak az elmében rengeteg kérdésünk támad tudatosan vagy tudattalanul megjelennek az elmében és az értelemben. Figyeljük a légzésünket! A megfigyelés önvalónk igazi természete, tehát csak legyünk tanúi a légzésünknek. Ne lélegezzünk tudatosan, ne lélegezzünk ki és be szándékosan. Csak hagyjuk a be és kilélegzést a saját ütemében. Csak figyeljük meg ez a leglényegesebb, ez az út. Ne hatolj a gondolataid mélyére, ne ragadj le kérdéseknél, amit az elméd kelt csak fogadd el ezeket és térj vissza a légzéshez ekkor a gondolatok mennyisége lecsökken. Végül a légzés egyre lassul és egészen csekéllyé válik és megszűnik a cikázás a szemöldökök között. Ebben az állapotban nem lesz se légzésünk, se gondolatunk. Teljes mértékben gondolatnélküliek vagyunk. Ezt az állapotot nevezik természetes állapotnak vagy gondolat nélküli állapotnak. Ez a meditatív állapot. Ebben az állapotban zuhatagként ömlik ránk a kozmikus energia. Ez az energia átáramlik az energiatestünkbe, melyet étertestnek hívunk.
(forrás: holisztikusgyogyitás)