2023. január 30., hétfő

Nikola Tesla és a változó tudatállapotok

 

Tesla a Föld megmentője

A tunguzkai esemény előtt 12 évvel Tesla demonstrálta a rezonancia hatalmas erejét. Saját laboratóriumából hatalmas földrengést indukált New Yorkban. A házak ablakai betörtek, a vízvezetékcsövek robbanásszerűen eltörtek. A jelenség valódi okozója egy kis zsebben hordozható vibrátor volt. Egy kalapáccsal összetörte ezt a kis szerkezetet, így megmentette a teljes katasztrófától a várost. Az egész bolygót darabokra tudta volna törni ezzel a szerkezettel.

 
A modern tudomány nem értheti az ő tanulmányait, ezért nem is beszélnek róla a tudósok. Szégyenkeznek. Tesla elektromos készülékeiben mindkét irányban tud az energia áramolni. Ez a magasabb elektromos rezonancia az ionoszférán keresztüli irányítással jut el nagy távolságokba, képes energiát konkrét helyre szállítani. Megtanulta az ionoszféra és a Föld közötti rezonanciát, energiát, a Föld és az ég között a levegőben meghatározott helyre irányítani. 

Long Islandon felépítette a Wardenclyffe–tornyot. Ennek a toronynak voltak föld alatti és föld feletti részei. A föld alatti részek alacsony elektromos rezgéseket produkáltak, a föld felettiek magasabb frekvenciával rezegtek. 

A Földön különleges föld alatti csatornák léteznek, amiknek az energiái óriási távolságban is irányíthatóak. Ezek hasonlóak az emberi test akupunktúrás pontjaihoz érkező csatornákhoz. A Földön is ilyen erőpontok és csatornák vannak. A földi erőközpont felett építette fel ezt a tornyot. egy mechanikus vibrációs energiaközpontot. A szigetről Tesla két csatornán keresztül továbbította az energiát. A magasabb rezgés a föld felett, az alacsonyabb az északi póluson keresztül indult. 

Tunguzka felett keresztezte egymást a két különböző frekvenciájú rezgés. Az két erős impulzus a kráter felett átívelő felemelkedő energiával meg tudta semmisíteni az aszteroidát.
Június 27-én a német tudósok föld alatti rezgéseket regisztráltak. Ez a robbanás előtt három nappal volt. Három percenkénti rezgések voltak. Este hatkor kezdődtek, hajnali fél kettőkor értek véget ezek a pulzálások. A robbanás után ezek egy óra múlva megszűntek.

Ezeknek a jelenségek keletkezésével kapcsolatban csakis egy verzió létezik: Tesla idézte elő őket.
Milyen módon szerzett tudomást Tesla a katasztrófa eljöveteléről? Több titokzatos társaság is tudta, és a szibériai sámánok is előre megjósolták. Megjövendölték, hogy májusban az embereknek el kell hagyniuk ezt a helyet. A szibériai fősámán jóslata szerint Tunguzka környékén a Földre száll a Tűz Istene. Az emberek elmenekültek onnan. Csak egy sámán maradt a helyszínen, ő a robbanás során megvakult. Elmesélte: három nappal a robbanás előtt a madarak, erdei állatok, halak mind eltűntek a természetből. A föld lecsendesült, elnémult. A természet már előre érezte, mi következik. Ezek az információk a nooszférába tartoznak, ez az univerzum információs mezeje.
Az emberek változó tudatállapotban képesek bekapcsolódni ebbe az információstruktúrába.

Sámánkutatások során kiderült, speciális zónák és szuper tudattengelyek (tudat feletti tengelyek) aktivizálódnak az agyban. A jobb agyfélteke első, a bal agyfélteke hátsó része aktivizálódik.
Teslának különleges szellemi képességei voltak. Ez lehet az oka, hogy már több évvel az ezoterikusok és a sámánok előtt tudta a katasztrófa helyét és idejét. 

Lehetséges, hogy ez volt az első esemény a Földanya történetében, amikor az ember segíthetett neki. 

A tunguzkai esemény előtt Tesla élete sikeres és feltűnő volt. Az összes vállalkozása remekül működött, volt pénze. Pirpont Morgan szponzorálta a Long Island-i bástya építését.
Amikor sikerült neki megsemmisíteni az aszteroidát, az élete elkezdett lecsendesedni. Saját iratait mind megsemmisítette, hogy senki se használhassa a hatalmas energiát. A vállalkozók képtelenek voltak ezt a szabad energiát használni. A pénz veszteséget jelentett.
Az emberiségnek még várnia kell talán pár száz évet arra, hogy egyáltalán meg tudja érteni Tesla titkait, mentálisan és lelkileg fejletté kell válniuk, hogy ezeket a technológiákat be tudják építeni a gazdaságba. Ezeknek a technológiáknak romboló hatása lenne a jelenlegi földi gazdaságra. Túl primitívek vagyunk hozzá. 

Életének utolsó napjaiban egy szállodában élt. A szobájába berepült egy galamb.
Nikola Tesla észrevette, hogy a galamb haldoklik, és megértette, hogy a Föld bolygó jelet küldött neki. Elérkezett az életének a vége. Ezen a napon távozott el az életből.

- forrás:Transzperszonális Légzés Intézet -

- - - - - -

A témához kapcsolódóan ajánljuk a Thrive című filmet:

 Thrive HD HUN - Növekedj - Magyar szinkron - teljes film

 https://www.youtube.com/watch?v=20EWMaAaMsY

2023. január 29., vasárnap

Ki vagyok én? Ember vagy szellem?

 

Mikor reggel felkelsz és belenézel a tükörbe, valójában nem magadat látod csak azt a testet, amit viselsz, amit hordasz egy életen át. De, ahogy minden ruha idővel elhasználódik, ezt az emberi testnek nevezett ruhát is idővel le kell cserélni. Ahogy minden ruhát lehet mosni, lehet javítani, úgy az emberi testet is lehet gyógyítani, de csak egy darabig, mert idővel teljesen elhasználódik és már nincs mit tenni, cserélni kell. 
 
 
Valójában, amikor „meghal” valaki, akkor ennek az elhasználódott, emberi testnek nevezett ruhát vetjük le egy időre, mert mi emberek valójában szellemek vagyunk, akik egy földi életre megkaptuk ezt a ruhát, hogy itt a Földön tevékenykedjünk benne, miközben sok jó, de sok megpróbáltatás is ér bennünket, melyek mind a mi fejlődésünket segítik elő. Az ember tehát nem más, mint egy testet öltött szellem! Te valójában egy egyéniséggel és öntudattal rendelkező testnélküli szellemi lény vagy! Te csak viseled és irányítod azt az emberi testet, amit a tükörben látsz!

Az emberi testnek két fő feladata van. Egyrészt megkönnyíti a cselekvést, a munkát itt, ebben a sűrű, nehéz anyagban, itt ezen az alacsony rezgésű fizikai síkon, például itt a Földön, ahol mi emberek élünk, másrészt korlátoz is bennünket, elsősorban a mi szellemi képességeinket, a mi tiszta szellemi tudatunkat, emlékezetünket. Miért van erre szükség? Azért, hogy egyszerű emberként tudjuk élni a mindennapjainkat, anélkül hogy például az elmúlt életeink történései, érzései, gondolatai befolyásolják az aktuális életünket, és az aktuális életünk örömei és megpróbáltatásai elérjék nálunk a kívánt és a Földre való leszületésünk előtt betervezett átalakulást, fejlődést. Gondolj csak bele, micsoda bonyodalmat okozna, ha például emlékeznénk az előző életünkből az akkori szüleinkre, rokonainkra, gyerekeinkre, barátainkra, párunkra stb. A hozzájuk fűződő érzéseink egyszerűen lehetetlenné tennék a mostani életünket.

Amikor meghalunk, pontosabban, amikor elhagyjuk az elhasználódott emberi testünket, akkor visszakerülünk a szellemvilágba, ahol már test nélküli szellemi lényként, a mi tiszta szellemi emlékezetünk és képességeink teljes birtokában, azaz a mi természetes állapotunkban létezünk tovább. Nem kell tehát félned a haláltól, mert valójában nem halsz meg! A test elhagyásának pillanatában sem leszel egyedül, mert az erre a feladatra kijelölt segítő szellemek fognak majd téged várni, akiknek az a feladatuk, hogy az átkelést segítsék. Akár valamelyik korábban elhunyt szeretted szelleme is várhat majd téged. Sőt, kérheted is őt imában, hogy ha tud, jöjjön el ő is, amikor eljön majd a te időd is a távozásra. Bárhogy is, biztos lehetsz benne, hogy odaát újra találkozni fogsz mindenkivel, akivel csak akarsz, akiket szerettél, de azokkal is, akiket nem. Senkitől sem kell elválnod odaát, akit szeretsz, vagy akit itt a Földön szerettél, hisz épp ez a legfontosabb célja a földi életnek, hogy megtanuljunk szeretni és egységben élni!

forrás:egybenegy.hu

- - - - - -

Balogh Béla - Az Ember- Energialény- Fizikai és Spirituális világ - videó

2023. január 28., szombat

Gyermekek története előző életükből

 

A most következő sorok, történetek a reinkarnáció ékes bizonyítékai. Vannak előző életeink? Ezek a gyerekek megdöbbentő módon állítják, hogy igen.

Megmutatta a saját sírját

Amikor a testvérem 2 éves volt, nagyon sokat beszélt összefüggéstelen dolgokról, és megijedtünk, hogy talán valami baja van. Azt mondta, hogy eredetileg Austinnak hívták.

Egy napon épp piknikeztünk, amikor a közeli temető felé vette az irányt, odament egy sírkőhöz, megsimogatta, majd azt mondta, hogy itt fekszik Austin. A sírkövön nem volt sem név, sem dátum. 6 évvel később derült ki, hogy valóban egy Austin nevű ember sírja volt...

Tűzoltó tűzhalála

A fiam nem szeretett tűzoltós filmeket nézni, és a tűzoltó kocsik látványától is mindig a frász kerülgetett. Egyszer azt mondta, hogy ennek az az oka, hogy eredetileg tűzoltó volt.

Egyszer egy házhoz hívták ki őt, és a csapatát, azonban a házban nem találtak senkit, de lángokba borult az egész épület. A tűzoltó autó is felgyulladt, és benne égett. Később megmutatta nekünk a kórházat, ahol kezelték, mielőtt meghalt.

Ugyanazt csinálta, mint előző életében

A lányom egyszer azt mondta nekem, hogy most épp ugyanazt csinálja, mint az előző életében ugyanebben a korban. Elmondta, hogy előzőleg egy hosszú hajú elegáns hölgy volt, egy hatalmas apartmannal, melyben lépcsők kanyarogtak.

Egy bogárhátú Volkswagent vezetett, és hosszú szoknyákat viselt. Egyszer aztán az egyik lépcsőn megcsúszott, és kitörte a nyakát, így halt meg.

Emlékezett néhai mamájára

A fiam kristálytiszta emlékekkel rendelkezik a nagymamájáról, holott soha életében nem láthatta, mivel ő idő előtt meghalt, mielőtt megszülethetett volna.

Még azt is megmondta nekem a fiam, hogy a nagyi milyen márkájú cigarettát szívott minden nap. A nagyi azonban 11 nappal a fiam halála előtt elhunyt. Mégis, hogyan találkozhattak? Egy előző életben, úgy hiszem.

"Ezért nem szeretem a vizet"

Sok előző élettel kapcsolatos ok-okozati elmélet mondja ki, hogy egyes előző életben elszenvedett traumát tovább vihetünk a következő életünkbe. A 4 éves gyermeket nagyon félt a víztől, és még fürdeni is alig szeretett.

Egyszer egy dokumentumfilm ment a Titanic elsüllyedéséről, amikor feltűnt, hogy a gyermek azt kiabálja, hogy tévednek, mert a csövek a másik oldalon voltak az adott helyiségben. Elmondta, hogy onnan tudja, hogy ott volt, mert ő is a hajón halt meg.

Soha meg nem született testvér

Egyszer a fiam megkérdezte tőlem, hogy volt egy testvére is, igaz? Mire azt feleltem, hogy nem, mert nem akartam, hogy emiatt szomorkodjon. Ő azonban váltig állította, hogy emlékszik rá, holott meg sem született, mert évekkel az ő születése előtt elvetéltem, és elvesztettem őt.

Azóta is azon gondolkodom, hogyan kérdezte ezt meg tőlem, és hogy esetleg egy előző életük során találkozhattak-e.

Fia volt a saját apja

Egy apa egyszer hátborzongató dolgot mesélt el, amit a fia kérdezett tőle. Épp úton voltak valahová, apa és fia. A fiú alig volt 3 éves, mire egyszer megszólalt a hátsó ülésről: "Apa, emlékszel, amikor én voltam a felnőtt, és te voltál 3 éves?"

Az apa nem tudta mire vélni a dolgot, és nem hagyta nyugodni az, amit mondott. Egy médium segítségével derítette ki, hogy előző életükben fordított szerepeket játszhattak, és a fia volt a saját apja... Az apja ugyanis jóval a fia születése előtt meghalt, és a saját gyerekeként tért vissza.

forrás: avilagtitkai.com

 - - - - - -

Kapcsolódó írás

 5 meghökkentő visszaemlékezés a Mennyországra gyerekektől:

https://dszilvia.blogspot.com/2017/07/5-meghokkento-visszaemlekezes.html 

 - - - - - -

Egy Reinkarnáció Emlékei Dokumentumfilm - videó

forrás:Specdub Hungary

https://www.youtube.com/watch?v=1s7Nidm-2S8 

2023. január 27., péntek

Az emberekben lévő hét fénysugár

 

Mindenki a hét fénysugár egyikének befolyása alatt születik, és ennek az egyedi fénynek tulajdonságai befolyásolják személyes erejét, alapvető tulajdonságait, és irányultságait. Egyik módja saját fénysugarad meghatározásának, ha átnézed a megadott személyes karakterjegyek listáját és megkeresed, hogy melyik határoz meg téged legjobban, és melyik irányít leginkább az életedben...

Geoffrey Hodson, új-zélandi tisztánlátó, író és pap megpróbálkozott az olyan korai teozófisták, mint H.P. Blavatsky, Ernest Wood, és Charles Leadbeater munkásságát kiegészíteni és megmutatni, hogy a hét fénysugár, mint ősi, isteni erő hogyan befolyásolja emberi életünket. A Magasságok Hívása című könyvében leírja, hogy mindenki a hét fénysugár egyikének befolyása alatt születik, és ennek az egyedi fénynek tulajdonságai befolyásolják személyes erejét, alapvető tulajdonságait, és irányultságait. Érdekes, hogy Hodson megfeleltetése a hét fénysugárra vonatkozóan az ősi erők identitást formáló befolyásáról megegyezik sok korábbi és későbbi leírással is. Mások hét fénysugaras leírása csupán némi eltérést mutat.

Első- fénysugarú emberek

Hodson szerint az első fénysugár vezetői képességet hordoz és a tisztánhalló vezetőket kitűnő szaglással és erős akarattal ruházza fel. Határozottak, fejedelemhez méltón viselkednek, heroikusak és dominánsak. Felállítják a játékszabályokat mindenben, amiben részt vesznek. Erős akaraterejük elméjükön, érzelmeiken és testükön keresztül jut kifejezésre. Minden akadály ellenére véghezviszik döntéseiket. Szemüket mindig a célon tartják. A Napjegyük általában Rák vagy Vízöntő, és megfelelő színük a lila.

Második- fénysugarú emberek

Hodson véleménye szerint a második fénysugarú emberek bölcs tanárok, és filantrópok, akiket az egyetemes szeretet vezérel. Ösztönösen megérzik az isteni tervet, szeretetteljesek, megosztják életüket másokkal, és segítőkészek – saját érdekeiket és vágyaikat is képesek feláldozni. Együtt érzőek, tele vannak szeretettel, gyengédséggel, melyeket fizikailag is kifejeznek, és szívükben is éreznek. Mélyen együtt éreznek mások szenvedésével, és hisznek a spiritualitás önfeláldozó cselekedeteiben. A Napjegyük születéskor általában Ikrek, Szűz, Halak, és a sárga a színük.

Harmadik- fénysugarú emberek

Hodson szerint a harmadik fénysugaras emberek filozófusok, akiket a gondolat hatalma vezérel, és óriási képességekkel rendelkeznek a felszín alatt megbújó elvek és természeti törvények megértésében, valamint a folyamatok több lehetséges nézőpontból való értelmezésében. Tárgyilagos adminisztrátorok, és igazgatók, akik előtt nem marad rejtve a dolgok logikája, tévedhetetlenek a bajok forrását illetően, és azonnali megoldásokat találnak a problémákra. Nem téríti el őket az ön-érdek, vagy a személyes vágy. Születésükkor általában a Napjegy: Mérleg vagy Bika, és az indigó a hozzájuk illő szín.

Negyedik- fénysugarú emberek

Hodson szerint a negyedik fénysugarú emberek művészemberek, figyelmesek, meditatívak, a szépséget jelenítik meg. Képesek inspirálttá válni, és könnyen kerülnek befolyás alá. Megélik a világ örök és fundamentális szintjét, de érzékelik a folyamatos változást is. Megtapasztalják a harmóniát és szükségük is van rá személyes és személytelen szinten egyaránt. Vágynak a harmóniára életük belső és külső része között, önmaguk és mások, illetve a környezet között. Bájosak, csábítóak és általában a Nyilas a Napjegyük születésükkor, a megfelelő színük az esetek többségében a kék.

Ötödik- fénysugarú emberek

Hodson őket úgy írja le, mint akiket az ötödik fénysugár vezet be az életbe és lát el energiával. A logika, az éles elméjűség és a nagy pontosság vezérli őket. Szenvedélyesen kutatják az igazságot és annak alkalmazását. Ez túlmutat a kíváncsiságon, vagy az olyan gyors válaszok megtalálásán, melyek az igazságot csak az igazság kedvéért keresik. Mind a nyilvánvaló, mind az absztrakt igazságot kutatják, szinte már istenként tisztelik. A végső igazságot keresik a felszín alatt. Ez egy ösztönös, vagy később tudatos elégedetlenséggel kezdődik az érdektelenségre vonatkozóan. Napjegyük születésükkor a Bak és megfelelő színük általában a zöld.

Hatodik- fénysugarú emberek

Hodson szerint a hatodik fénysugár energiájával rendelkező emberek odaadóak és mártírok, az odaadó lojalitás és feláldozó szeretet jellemzi őket. Gyakran teljesen egyvalaminek szentelik magukat és teljesen önzetlenül tevékenykednek abban, amit ők spirituális elgondolásnak, vagy annak kifejeződéseként érzékelnek. Megbízhatóak és teljesen lojálisak elképzeléseikhez és asszociációjukhoz. Egyszerűek a felső Istennel való tudatos ön-azonosítás követésében. Napjegyük születésükkor Skorpió vagy Kos és megfelelő színük a piros.

Hetedik- fénysugarú emberek

Hodson könyvében a hetedik fénysugár energiájával született embereket az akaraterő, az intellektualizmus, az idealizmus és az azonnali cselekedetek jellemeznek. A lelkesedés vezeti őket, akaratuk által megformált koncentrált gondolatok. Ha egy hetedik fénysugarú ember felébredt állapotba kerül, akkor a tudatosság solar és kozmikus szintjeire is felemelkedhet. Ez a solar energia és tudatosság erőforrássá és együttműködő féllé válhat számukra. Ezek a fejlett hetedik sugarú emberek rálátással bírnak a kozmoszra, mint egészre. Ők azok, akik ösztönösen mozdulnak el a rend irányában, bármit is tesznek. Ebből adódóan természetüktől fogva rituálisak. Életük megtelik méltósággal és renddel a ceremóniáik mentén. A Napjegyük általában a Rák vagy a Vízöntő, és mint az első fénysugarú emberek, megfelelő színük a lila.

Saját színed meghatározása

Sokáig nehéznek tűnt az emberi temperamentumot és a fénysugarakat színük szerint összekötni. Egyik módja saját fénysugarad meghatározásának, ha átnézed a fent megadott személyes karakterjegyek listáját és megkeresed, hogy melyik határoz meg téged legjobban, és melyik irányít leginkább az életedben. Én magam Ikrek vagyok és fénysugaraimat, mint meghajló színeket látom a második fénysugár sárga színének dominanciájával. A hét fénysugár színei meghajlanak, ahogy fölszívjuk őket mi, vagy más életformák. A csakrák színeit leíró tisztánlátók gyakran meghajlított színekről írnak, amikor az energia átáramlik rajtuk, és beszámolnak egy szín dominanciájáról is.

- Részlet Von Braschler „Az időutazás 7 titka” című könyvéből -

forrás: angyalimenedek.hu

- - - - - - 

Kapcsolódó írás:
 A múlt felfedezése testelhagyással 
 
- - - - - - - 
 
 Az időutazás 7 titka - Von Braschler - videó
forrás: Angyali Menedésk

2023. január 25., szerda

Michael arkangyal


 
"Michael arkangyal a kozmikus intelligencia ura, a szellemi hierarchia fejedelme."
(Dr. Bistey Zsuzsa)

Guido Reni (1575 – 1642) - Mihály arkangyal legyőzi a Sátánt 
(Az eredeti festmény Rómában látható)

A hagyomány szerint Szent Mihály, Mihály arkangyal (Michael arkangyal) egyike a 7 főangyalnak, ő a mennyei hadak nagy vezére és győztes harcosa. Jelképe hatalmas kardja, mellyel legyőz minden gonoszt, akaratereje hatalmas, mint ahogyan ő maga is. Isten iránti hűsége megingathatatlan. Michael célja az embert a gondolatai révén a szellemi világhoz vezetni.

Michael feladata, hogy a hideg, absztrakt gondolatvilágba beárassza a meleg, lényegtől áthatott szellemi valóságot. Ugyanis a fejben felmerülő élő, szellemi gondolatok a megértésük által meghalnak. Az emberi fej tulajdonképpen a kozmikus gondolatok temetője. A halott gondolatok tovább vezetve a szívbe ismét élettel töltődnek. Az emberi szív tehát a fejben meghalt gondolatok feltámasztója! 
 
Michael a kozmikus intelligencia ura, a gondolatok tüzes fejedelme. Ő segíti a valódi ÉN, a halhatatlan, isteni szellemünk megismerését és megtapasztalását. Michael a korszellemnek megfelelő Krisztus-központú szellemtudomány kinyilatkoztatója. Michael szabja meg az ember születési időpontját úgy, hogy figyelembe veszi az asztrológiai és asztroszófiai hatásokat, ő általa válik lehetségessé a gondolati út Krisztushoz! Segít fokozni az önbecsülést, érdemességet, irányítást, motivációt. Életerővel, energiával álld meg. Minden alacsony minőségű energiát és entitást elűz, megtisztítja a teret. Minden lélek spirituális sorsának a megoltalmazására hivatott. Ha nő spirituális utad nőttön nő Michael energiája dolgozik benned.

forrás:gyogyitokezekhaza.hu

Mihály arkangyal a lelkeket a mennybe kíséri

 Minden angyal vezetője... Mihály arkangyal közvetlenül a halál pillanata előtt jelenik meg azoknak, akik még nem kapcsolódtak Istenhez, utolsó esélyt adva nekik az üdvösségre, mielőtt a döntés idejük lejár. Az őrangyalok akiknek feladata, hogy egész életük során törődjenek minden ember lelkével, arra is bátorítják őket, hogy bízzanak Istenben. Ezután Mihály és az őrangyalok együtt dolgoznak, hogy elhalálozásuk után azonnal a mennybe kísérjék a megmentettek lelkét.

Kötöttségek oldása Michael Arkangyallal - videó
forrás:/hu.ndu.ac - andrea szabo-racz
 

Bistey Zsuzsa - Szent Mihály impulzusa - videó
forrás:Antropozófiai Tartalmak

2023. január 23., hétfő

Akiane Kramarik: a kislány aki már 8 évesen művészien megfestette Jézus portréját

 Akiane Kramarik autodidakta festő, elmondása szerint Jézus már három éves korától beszélt vele, és arra biztatta, hogy rajzolja meg és fesse meg látomásait . Négy évesen kezdett rajzolni, hat évesen már festett, hét évesen pedig elkezdett verset írni. Akiane 8 éves korában festette meg Jézus portréját. Első elkészült önarcképe 10 000 dollárért kelt el.

 
Kramarik festményei gyakran allegorikusak és spirituálisak , fő inspirációja a mennyország, amely látomásaiból és vallási tapasztalataiból származik. 12 éves korára hatvan nagy festményt készített el. Néhány művét az amerikai szingapúri nagykövetség vásárolta meg . Eddig több mint 200 művet és 800 irodalmi művet készített el, és két legkelendőbb könyvet adott ki. 

 Festményei galériája megtekinthető itt: https://akiane.com/

Akiane Kramarik hatalmas tehetséggel megáldott lány, aki mesterfestőket megszégyenítő módon alkot csodásabbnál csodásabb képeket már egészen kiskora óta. Nem erőltették rá szülei a festést, nem akartak csodagyereket faragni belőle. Mégis az lett. Neki belülről jön az érzés, és mikor festeni kezd, átszellemül, spirituális hatás alá kerül.

Mindössze 3 éves volt, amikor élénk álmaiban a mennyben járt, elmesélte a szüleinek, hogy Jézus azt mondta ajándékot ad neki, hogy továbbítsa az üzenetét az emberiségnek.

 
- Ateisták voltunk - nyilatkozták a szülei- így hallani, hogy három éves kislányunk mindezt elmondta, egészen furcsa volt. Mindezek után megkérdeztük, miért biztos benne, hogy Jézus volt az akivel beszélt, azt válaszolta, azért mert a hangja nyugodt és békével töltötte el.

 
A tehetséges művészt 10 éves korára még az Oprah Winfrey Show-ba is meghívták tévés megjelenésére.
Reggelente négy órakor kel, elmondása szerint akkor még nyugodt, csendes a ház és olyankor könnyebben megy a festés. Naponta átlagosan négy órát tölt el festéssel, közben imádkozik.


Akiane 1994 nyarán született az Egyesült Államok-béli Illinois államban. Édesanyja Litván származású, édesapja amerikai, bár a Kramarik családnév utal rá, hogy ő is Európa egy keletibb országából került a tengerentúlra. Akiane angolul, litvánul, oroszul folyékonyan tud és ismeri a jelbeszédet is.

A fiatal lány a tehetségére is úgy gondol mint valami Isteni ajándékra. Élete egyik céljának tekinti azt, hogy segítsen a világ szegény gyerekein. Arra a kérdésre, hogy szerinte mi a legjobb ajándék, nagyon egyszerű választ ad: a szeretet.

 Szem rajz, ahogyan Akiane rajzolja, videó: 

"A béke hercege" című festménye: 


forrás:Titi Hajnalka -titihajnalka.eu

- - - - - - - -

Kapcsolódó írás
Akiane Kramarik - Látogatások a mennybe és a Jézus víziók... 

https://dszilvia.blogspot.com/2017/04/akiane-kramarik-latogatasok-menybe-es.html 

- - - - - - - - - 

 Akiane Kramarik - videó

Az emberi energiamezőt látó orvosok

 

Bár az emberi energiamező létezését az orvosi ortodox közösség nem ismeri el, a gyakorló orvosok mégsem teljesen mellőzik. 

Egy az energiamezőt komolyan vevő orvos, Shafica Karagulla neurológus és pszichiáter. Karagulla doktori diplomáját belgyógyászatból és sebészetből szerezte a Bejrúti Amerikai Egyetemen, Libanonban, és pszichiáteri gyakorlati képzését a jól ismert pszichiáternél, Professzor Sir David K. Hendersonnál végezte a Royal Edinburgh Hospital for Mental and Nervous Disorders-ben.

Ugyanakkor három és fél évet töltött munkatársként Wilder Penfield, a kanadai idegsebész mellett, akinek korszakalkotó tanulmányai az emlékezőképességről útjára indították Lashley-t és Pribram kutatásait. Karagulla hitetlenként kezdte, de miután számos aurát látni képes személlyel találkozott, és azok pusztán a látottak alapján képesek voltak pontos orvosi diagnózissal szolgálni, hívővé vált.

Karagulla az emberi energiamező látására való képességet magasabb érzékelésnek nevezte el, s az 1960-as években elindult kideríteni, hogy van-e még ezzel a képességgel rendelkező tagja az orvosi szakmának. Tapogatódzott barátai és kollégái körében, de kezdetben lassan haladt.

Még azok az orvosok is vonakodtak felfedni képességüket, akikről mások állították, hogy rendelkeznek vele. Miután egy bizonyos orvos számtalanszor elutasította, végül betegként sikerült találkozót egyeztetnie vele. Bejutott a rendelőjébe, de ahelyett, hogy fizikai vizsgálatot engedélyezett volna állapota felmérésére, próbára tette, hogy használja a magasabb érzékelését. Felismerve, hogy sarokba szorították, az orvos beadta a derekát.

„Rendben, maradj, ahol vagy,” mondta neki. „Ne mondj semmit.” Ezután végigpásztázta a testét, és gyors áttekintést adott egészségéről, magába foglalva egy sebészeti beavatkozást igénylő belső állapotot, amit titokban előzetesen kivizsgáltatott. „Minden részletében pontos volt” – mondta Karagulla.

Ahogy Karagulla kapcsolatrendszere nőtt, egymás után találkozott hasonló tehetséggel megáldott orvosokkal, és e találkozásokról a Breakthrough to Creativity (Áttörés a kreativitáshoz) című könyvében számolt be. Ezeknek az orvosoknak a többsége nem volt tudatában, hogy más hasonló tehetséggel rendelkező személyek is léteznek, s e tekintetben egyedülinek és különcnek érezték magukat.

Ennek ellenére, mindegyikük változatlanul „energiamezőnek” vagy egy „mozgó frekvenciahálónak” írta le, amit látott a test körül és összefonódva a testtel. Néhányan láttak csakrákat, de mivel nem volt tudomásuk a kifejezésről, körülírták, mint „energiaörvények a gerinc bizonyos pontjai mentén, kapcsolódva vagy befolyásolva a belső-elválasztású mirigy rendszert”.

S szinte kivétel nélkül titokban tartották képességüket attól félve, hogy ártana szakmai tekintélyüknek. Magánéletüket tiszteletben tartva, Karagulla keresztnevükkel azonosítja őket könyvében, de azt állítja, hogy van köztük híres sebész, a Cornell Egyetem orvosprofesszorai, nagy kórházak részlegvezetői, valamint a Mayo Klinika orvosai.

„Egyik ámulatból a másikba estem amiatt, hogy az orvosi hivatás mennyi tagja rendelkezett a magasabb érzékelés képességével” – írja. „Legtöbbjüket kissé feszélyezte tehetsége, de hasznosnak találta, így alkalmazta. Az ország minden részéből származnak, s habár nem tudtak egymás létezéséről, mindannyian hasonló tapasztalatokról számoltak be. Értekezése végén megállapítja: „Amikor egymástól független személyek sora ugyanarról a jelenségről számol be, itt az ideje, hogy a tudomány hivatalosan is tudomásul vegye.”

Egyébként felmerül a gyanú, hogy a hivatalos tudomány nem a tudás, a megismerés, a haladás érdekeit szolgálja, hanem valami egészen mást. Nem minden egészségügyi szakember szabódik képességeivel a nyilvánosság elé állni. Egy ilyen személy Dr. Dolores Krieger, a New York Egyetem betegápolás tanára.

Krieger azután kezdett el érdeklődni az emberi energiamező iránt, miután részt vett egy jól ismert magyar gyógyító, Oscar Estebany képességeinek tanulmányozásában. Miután felfedezte, hogy Estebany képes megemelni a betegek hemoglobin szintjét egyszerűen mezőjük manipulálásával, Krieger eldöntötte, hogy többet akar megtudni ezekről a titokzatos energiákról.

Belemerült a prána, a csakrák és az aura tanulmányozásába, és végül Dora Kunz, egy másik jól ismert tisztánlátó tanítványául szegődött. Kunz vezetésével megtanulta megérezni a blokkokat az emberi energiamezőben, és gyógyítani a mezők kézi manipulálásával. Miután felismerte Kunz technikáinak rendkívüli gyógyászati lehetőségeit, Krieger úgy döntött, hogy másoknak fogja tanítani a tanultakat. 

Mivel tudja, hogy olyan kifejezések, mint aura és csakra sértően csengenek sok egészségügyi szakember fülében, úgy döntött gyógyítási módszerét „terápiás érintésnek” nevezi. Az első terápiás érintésről tartott tanfolyam egy nővér mesterkurzus volt New York-i Egyetemen, „A betegápolás határterületei: a gyógyászati mező kölcsönhatásai” címmel. Mind a kurzus, mind pedig a technika olyan sikeresnek bizonyult, hogy azóta Krieger szó szerint nővérek tízezreinek tanította a terápiás érintést, amit ma már világszerte használnak a kórházakban.

A terápiás érintés hatékonyságát több tanulmány is bemutatta. Például Dr. Janet Quinn, egy egyetemi docens és betegápolás-kutatási igazgatóhelyettes, a kolumbiai Dél-Karolina Egyetemen úgy döntött, hogy megvizsgálja, vajon a terápiás érintés le tudná-e csökkenteni a szívbetegek aggodalomszintjét. Hogy ezt megvalósítsa, megtervezett egy kettős-vak kísérletet, amiben a nővérek egyik, a technikában képzett csoportja tagjai ráteszik a kezüket a szívbetegek egyik csoportjának testére.

A másik csoport, amelynek tagjai nem kapták meg a képzést, ráteszik a kezüket a szívbetegek egy másik csoportjának testére, anélkül, hogy ténylegesen végrehajtanák a technikát. Quinn úgy találta, hogy a képzett nővérek által kezelt betegek aggodalomszintje 17%-kal csökkent, csupán ötpercnyi kezelés után, és nem volt változás azoknál a pácienseknél, akik a „hamis” kezelést kapták. Quinn kísérlete a vezető történet volt a New York Times 1985. március 26-i Science Times rovatában.

Egy másik egészségügyi szakember, aki széles körben tart előadásokat az emberi energiamezőről, a Dél-Kaliforniai Egyetem szív- és tüdőspecialistája, W. Brugh Joy, a Johns Hopkins és a Mayo klinika végzettje. Adottságát 1972-ben fedezte fel, miközben egy pácienst vizsgált rendelőjében.

Ahelyett, hogy látta volna az aurát, Joy kezdetben csak kezével volt képes érzékelni jelenlétét. „Egy egészséges húsz év körüli férfit vizsgáltam” – mondja. „Ahogy a kezem áthaladt a napfonat terület fölött, a gyomorszájnál, éreztem valami meleg felhőszerűt. Úgy tűnt, hogy a felületre merőlegesen, hatvan, kilencven centire, tíz centiméter átmérőjű henger alakban sugárzott ki a testből”.

Joy folytatta a vizsgálódást, és felfedezte, hogy minden páciensének volt egy henger alakú, tapintható kisugárzása, nemcsak a gyomrából, hanem testük különböző más pontjaiból. Csak miután elolvasott egy ősi hindu könyvet az emberi energiarendszerről, akkor jött rá, hogy felfedezte – vagy inkább újra felfedezte – a csakrákat.

Mint Brennan, Joy is úgy gondolja, hogy a holografikus modell kínálja a legjobb magyarázatot az emberi energiamező megértésére. Azt is érzi, hogy az aura látásának képessége mindannyiunkban megvan. „Szerintem a tudatosság kitágult állapotainak elérése csupán központi idegrendszerünk behangolása olyan fogékony állapotokra, amelyek mindig is léteztek bennünk, csak a külső mentális idomításunk gátolja őket” – mondja Joy.

Hogy igazolja álláspontját, Joy manapság idejének legnagyobb részét mások tanításával tölti, hogy hogyan érzékeljék az emberi energiamezőt. Joy egyik tanítványa, Michael Crichton olyan bestsellerek írója, mint az Androméda törzs, a Gömb, és olyan filmek rendezője, mint a Kóma, és Az első nagy vonatrablás. Jelenlegi bestseller önéletrajzában, a Travels (Utazások) Crichton, aki orvosi diplomát szerzett a Harvard Egyetemen, leírja, hogyan tanulta meg érezni, és végül látni az emberi energiamezőt Joy és más tehetséges oktatók segítségével. A tapasztalat megrázta és átalakította Crichtont. „Nincs semmi érzékcsalódás. Teljesen világos, hogy ez a testenergia valamiféle valódi jelenség” – állítja.

Felhasznált irodalom: Michael Talbot – Holografikus univerzum

forrás: rejtelyekszigete.com

- - - - - - - 

Michael Talbot Holografikus Univerzum magyar feliratos) - videó 

Interjú Michael Talbottal, a Holografikus Univerzum c. könyv szerzőjével

forrás: Tudasvagy

2023. január 22., vasárnap

Sharon Stone szerint van túlvilág: “Ott volt ez a fényes alagút”


Halálközeli élményéről mesélt az egykori világsztár
 

Sokak szerint Sharon Stone beszámolója lehet az egyik legmeghatározóbb élmény a halál utáni jelenséggel kapcsolatban. 

2001-ben történt, azóta is foglalkoztatja

A híres színésznőről kevesen tudják, hogy még 2001-ben szenvedett el egy súlyos agyvérzést, amely során majdnem meg is halt.

Amikor egy másik egészségügyi intézménybe akarták az orvosok átszállítani, akkor egy rövid időre eszméletét vesztette.

Az akkori szakemberek elmondása szerint voltaképpen klinikailag néhány percen át halott is volt.

Amikor azonban a teste feladta a küzdelmet, igazi túlvilági látomása volt – legalábbis így emlékszik vissza az esetre Sharon Stone. 
 

“Ott volt ez a fényes alagút”

Mindezt nemrégiben egy életrajzi könyvében és megerősítette.

Nem sokkal később a The Late Late Show-ban, James Corden műsorában is érdekes részleteket árult el a történtekről.

“Úgy éreztem, sodródom felfelé, és akkor egyszer csak ott volt ez a fényes alagút.

Az alagút szájánál néhány ember volt, akik nagyon közel álltak hozzám, akikkel törődtem, amikor meghaltak, ők néztek lefelé.

Úgy éreztem, azt mondják nekem, hogy ez mind jó, minden rendben lesz, csodálatos lesz.

Én meg úgy gondoltam, hogy oké, akkor veletek leszek, miközben nagyon gyorsan haladtam feléjük”


-nyilatkozta.

A színésznő látomása sokak szerint valós volt.

Az orvosok egy része az efféle halálközeli élményeket az agy leállás közbeni hallucinációjának gondolja, azonban van egy egyre szélesebb réteg, mely nyitottabb és nem zárja ki, hogy a halálunk után valóban van valami “odaát”. Ezt az utóbbi években számos közvetett bizonyíték erősítette meg.

forrás:kritikus24.hu
 
- - - - - - -
 
Sharon Stone halálközeli élményről beszél a Good Morning Britain című műsorában - videó

2023. január 21., szombat

Tesla és Swami Vivekánanda találkozása

 

A kapcsolat Nikola Tesla és Swami Vivekananda, a nagy hindu reformer között eléggé ismert. Az 1893-as chicagói Világallások Parlamentjén megismerkedett Vivekánanda szvámival, aki egyike volt a legismertebb és legbefolyásosabb hindu lelki vezetőknek. Amikor Vivekananda elment a világvallások parlamentjébe, Tesla ott ült mellette. 
 
 Amikor Swami Vivekananda találkozott Nikola Teslával

Teslát megérintette a Védák tana, helyesen használta a szanszkrit szavakat. A védikus filozófia volt az, ami befolyásolta Nikola Tesla szabad energiáról alkotott elképzeléseit. A Védák olyan szanszkrit nyelvű gyűjtemények, amelyek himnuszok, imák, események tárházai. Emellett a valóság természetének leírásából állnak, koruk legalább 5000 évre nyúlik vissza. Mai kifejezéssel élve: történelemmel, tudománnyal és művészettel egyaránt foglalkoznak. Az anyag, az antianyag és az atommag összetételét a Védák is leírják.

Vivekananda később ezt írta: „Mr. Tesla el volt ragadtatva, hogy hallott a védai prána, akashán és kalpa fogalmáról. Úgy véli, matematikailag be tudja bizonyítani, hogy az erő és az anyag redukálható a potenciális energiára. A jövő héten elmegyek, hogy lássam ezt az új matematikai bizonyítást. Ugyanis ebben az esetben a védikus kozmológia a legbiztosabb alapokra kerül.” 
Ezt a munkát végül nem Tesla, hanem Einstein folytatta.

Szanszkrit fogalmak Nikola Tesla alkalmazásában

Tesla nemcsak a bonyolult matematikai képleteket ismerte, de a világegyetem egészen finom részleteit is kutatta. Nikola Tesla a villamos energia szakterületére specializálódott, de a tudósra nagy hatással volt a hindu filozófiából megismert tan, az élet ciklikus elmélete. Hol tanulta Tesla a védikus fogalmakat és a szanszkrit kifejezéseket? Az ember legnagyobb eredménye egy nem publikált cikk, melyben említi e kifejezéseket. Leland Anderson szerint a cikk 1907. május 13-án íródott. A kutatók szerint miután Tesla megismerte Swami Vivekanandát, egyben betekintést nyert a védikus filozófiába és a szanszkrit terminológiába. 
 
 
Tesla tisztában volt a szanszkrit szavak akasha a prána és kalpa jelentésével. Akasha jelentése anyag, a két atomrészecske közti tér, de éterként is fordítják. Prána jelentése energia, általában életerőként, életlevegőként fordítva. A kalpa a ciklikus idő védai fogalma. Ezek a kifejezések megtalálhatók az Upanisádokban, a védikus szövegekben.

„Minden érzékelhető anyag egy elsődleges anyagból származik, egy finom és felfoghatatlan létezésből, mely kitölti a teret és amit akashának vagy ragyogó éternek is neveznek, és amelyet az életet adó prána vagy kreatív erő befolyásol. Ezáltal jön életre végtelen ciklusban minden dolog és jelenség.” – Nikola Tesla, Az ember legnagyobb teljesítménye, 1907. 
 
Olyan szavakat használt, mint például az „az életet adó prána”, ami világosan mutatja, hogy jártas volt a védikus tanításokban is.
 
- forrás: bharata.hu -

„A kor legjobb tudósainak beszéltem arról, hogy milyen csodálatosan ésszerűek a védák magyarázatai és következtetései. Személyesen is ismerek közülük egyet (Teslára gondolva), akinek alig van ideje az evésre, vagy kimenni a laboratóriumából, de mégis órákig tanulmányozza a védákról írt munkáimat. Ahogyan ő megfogalmazta: Ezek teljesen tudományosak, és tökéletesen egyeznek a korszak szellemével, valamint azokkal az eredményekkel, amelyeket a modern tudomány elért mostanáig.” 
- Swami Vivekananda -

Nikola Tesla és Swami Vivekananda
 
- - - - - - -

 Amikor Swami Vivekananda találkozott Nikola Teslával - videó

forrás: Improvement Facts

2023. január 20., péntek

“A Mennyország kapujában álltam, mindent fehér fény vett körül” – megdöbbentő beszámolóval tért vissza a halálból


Gina története még az orvosait is sokkolta, ugyanis tűpontosan tudta visszaidézni azt, amit akkor mondtak az élettelen teste felett, amikor ő már percek óta a klinikai halál állapotában volt. 
 
 
Az elmúlt években egyre több olyan beszámoló érkezett, amiket a halálból visszatértek meséltek el.

Ezen beszámolók sok esetben bár nem tekinthetők tudományos szempontból hitelesnek, mégis olyan dolgokat tartalmaznak, ami miatt annak tekintjük őket sok tekintetben.

Mint például Gina esetét, aki képes volt visszaidézni azt, amit az orvosai mondtak egymásnak az élettelen teste felett, miközben küzdöttek érte, noha ő maga hosszú percek óta a klinikai halál állapotában volt, és nem adott életjeleket.

Gina a túlvilágon járt, állítása szerint látta azt az Örök királyságot is, melyet a Mennyországként ír le a Biblia és a kereszténység.

“A Mennyország kapujában álltam, minden fehér fény vett körül” – emlékezett vissza.

Egy hirtelen balesetet követően kellett életmentő műtétet végrehajtani rajta.

Bár időben beért vele a mentő a kórházba, mégsem tudták megmenteni az életét, legalábbis az orvosok szerint 15 percen át halott volt, mielőtt újra sikerült őt “visszahozni”.

Ezalatt a 15 perc alatt teljes az agyhalál, a keringés leállása, írta le legjobban Gina állapotát.

Nem érzékelhetett semmit a külvilágból…

Gina állítása szerint a plafonon feküdt, egy olyan asztrális testben, amivel nem érezte a fizikai valóságot, de tudatában volt annak, hogy ezt az energiatestet ő maga irányítja.

Lenézve látta magát ahogy élettelenül fekszik és az orvosok küzdenek érte.

Rövidesen valamiféle melegség töltötte el őt, és minden fényárban kezdett úszni, mintha megnyílt volna a mennyezet.

Felfelé kezdett lebegni, majd egy alagútban találta magát, és meglátta a végéből áradó fényt. Ez az a bizonyos alagút, amit valószínűleg sok más halálból visszatérő ember látott már.

Az alagút végére érve mérhetetlen szeretet árasztotta el az egész testét.

Minden porcikájában érezte – állítja.

Egy hatalmas, aranyozott kaput látott a távolban, amit furcsa, ködszerű jelenség vett körül.

“Az egész olyan volt, mint egy varázslat” – emlékezett vissza.

Mielőtt a kapuhoz érhetett volna, hallott egy hangot, melynek forrását nem láthatta.

A hang azt mondta neki, hogy még nem érkezett el az ideje és még feladata van a Földön.

Ezt követően hirtelen elgyengült, majd azt érezte, hogy elájul a kapu előtt.

Ezután tért magához, miközben defibrillálták őt.

A beszámolóját világszerte sokan osztják, nagyon sokan hisznek neki.

- forrás: http://titkokszigete.hu -
 
- - - - - - - 
 
 Levideózták a mennyország kapuját, angyalokat is látni - videó
forrás:UFOmania - The truth is out there

2023. január 19., csütörtök

Dr. Caroline Myss: A lélek anatómiája


 Caroline életfilozófiájával több, mint tíz évvel ezelőtt ismerkedhettem meg. Egyszerű, ám erőteljes üzenete lényegében az, hogy mindannyian egy bennünk lakozó spirituális feladattal jöttünk a világra, egyfajta szent egyezséggel, mely arra kötelez bennünket, hogy személyes hatalmunk erejét megtanuljuk felelősségteljes, bölcs és szeretetteljes módon kiaknázni.
Az idők során mindig is akadtak olyan különleges képességekkel megáldott gyógyítók és misztikusok, akik képesek voltak az emberi test energiacentrumait érzékelni.

Dr. Caroline Myss
 
Alice Bailey, Charles W. Leadbetter és Rudolf Steiner mind írtak erről a témáról, ám mindeddig még senkinek sem sikerült az ember finom-fizikai (elektromagnetikus) felépítésének mélységeit és magasságait olyan pontosan megragadnia, miként azt Caroline tette. Az emberi lélek anatómiáját ilyen távlatokban még soha senki sem tárta fel. Talán nem túlzás azt állítani, hogy e könyv lapjain nyugszanak a huszonegyedik század gyógyászatának alapkövei.

A Caroline írása által közvetített alapvető bölcsesség kezünkbe adja azokat az eszközöket,
melyek segítségével saját energiáinkat, illetve másokét megismerhetjük.


“A lélek nem ismer sem születést, sem halált. Nem a múltban keletkezett, nem most jön létre és nem is a jövőben fog újra létrejönni. Születetlen, halhatatlan és kimeríthetetlen. Örökké ifjú, mégis ősi, s bár a test a születés és halál igázottja, a lélek mégsem pusztul el soha.,,
- Bhagavad-gíta -

Részlet a könyvből:

Gyógyítóvá válásom

"1982 őszén, miután búcsút mondtam újságírói karrieremnek, s miután teológiából diplomát szereztem, két társammal összefogva megalapítottam a Stillpoint könyvkiadó vállalatot. Olyan gyógyászati eljárásokat ismertető könyveket publikáltunk, melyek alternatívákkal szolgálhatnak a hagyományos nyugati orvoslás módszereire. Ám az alternatív orvoslásban való üzleti érdekeltségem ellenére sem vonzott annak lehetősége, hogy e módszerekkel személyesen is megismerkedjem. Nem kívántam egyetlen gyógyítóval sem személyesen találkozni. Nem akartam meditálni. Sőt, abszolút idegenkedtem a new age zenétől, az organikus növénytermesztés előnyeit taglaló beszélgetésektől és a többitől. Cigarettáztam, miközben literszám ittam a kávét, s még mindig a viharedzett, örökké elfoglalt újságíró jelmezét öltöttem magamra.
Azon az őszön azonban fokozatosan arra lettem figyelmes, hogy érzékelő képességeim jelentékeny mértékben megnövekedtek. Ha egy barátom például megemlítette, hogy ismerőse egészségi problémákkal küszködik, azon mód a betegség okát megvilágító szellemi meglátás, vagy ösztönös megérzés sejlett fel előttem. Meglátásaim hátborzongatóan pontosnak bizonyultak, s híre hamarosan elterjedt a helyi közösségben. Hamarosan telefonhívások özöne árasztott el, s az emberek időpontokat kértek tőlem egészségi állapotuk felmérésére. 1983 tavaszára már azon kaptam magam, hogy különféle természetű betegségektől és életkrízisektől szenvedő emberek számára tartok állapotfelméréseket, konzultációkat."

"Fokozatosan ráébredtem valamire, amit az iskolában sohasem tanítottak nekünk: nevezetesen arra, hogy lelkünk nagyon is részese mindennapi életünknek; gondolatainkat és érzelmeinket testesíti meg, sőt, a legföldhözragadtabbaktól a legfantasztikusabbakig rögzíti és tárolja valamennyit. Jóllehet azt megtanultam, hogy a lélek a halál után attól függően, hogy az ember mennyire nemes és erkölcsös életet élt, „felfelé” vagy „lefelé” távozik a testből, most azt tapasztaltam, hogy lelkünk sokkal több ennél. Részese életünk minden másodpercének. A lélek tudatos erő, maga az élet.

Olyan volt, mintha egy robotpilóta segítségére támaszkodva folytattam volna elemzéseimet, mígnem egy napon képességeimet illető ambivalens érzelmeim egy csapásra elpárologtak. A konzultáció közepén tartottam rákban szenvedő páciensemmel. Forró őszi nap volt; fáradt voltam. Egymással szemben ültünk az asszonnyal a kiadó épületében található kicsiny rendelőmben. Éppen befejeztem egészségi állapotának kiértékelését, és egy pillanatig tétováztam, mielőtt megosztottam volna vele az információkat. Féltem felvilágosítani arról, hogy a rákos sejtek már egész testét behálózták. Tudtam, arról fog kérdezni, hogy miért történt vele ez a borzalom, s kellemetlenül éreztem magam a vállamra nehezedő felelősség súlyától. Amint azonban szóra nyitottam a számat, kezét finoman a lábamra helyezte, s így beszélt:
- Caroline, tisztában vagyok vele, hogy súlyos beteg vagyok. Azt meg tudja mondani, miért történik ez velem?
Ingerültségem találkozott a rettegett kérdéssel, s majdnem kicsúszott a számon:
- Honnan tudhatnám? - amikor hirtelenjében olyan energia árasztott el, amilyet még sohasem tapasztaltam azelőtt. Keresztülhatolt testemen, mintha csak arrább akarna lökni, hogy használatba vehesse hangszálaimat. Már az asszonyt sem láttam magam előtt, s úgy éreztem, mintha tízcentes nagyságúra zsugorodtam volna össze, s mintha csendes szemlélődésre intettek volna fejem belsejéből.

A hang rajtam keresztül beszélt az asszonyhoz. „Hadd vezesselek vissza életed eseményein, s életed valamennyi kapcsolatán keresztül - szólt. - Hadd haladjak át veled minden megélt félelmeden, s hadd mutassam meg, ezek a félelmek miként irányítottak téged oly hosszú időn át, hogy az életenergia már képtelen volt tovább táplálni.”

Ez a „jelenlét” végigkísérte az asszonyt életének minden részletén, úgy értem, valóban minden egyes részletén. Előhívta a legapróbb párbeszédeket; részletezte könnyek között töltött nagy magányosságának perceit; s emlékezetbe idézett minden egyes kapcsolatot, melynek bármiféle jelentősége volt számára. Ez a „jelenlét" azt a benyomást keltette, hogy életünk minden egyes pillanata - és valamennyi mentális, érzelmi, kreatív, pszichikai, sőt még a relaxációt szolgáló tevékenység is, melyekkel e pillanatokat megtöltjük -, valami módon ismert és megörökített. Minden döntésünk, nézetünk, megítélésünk rögzítésre kerül. Mindennemű magatartásunk, hozzáállásunk, állásfoglalásunk pozitív vagy negatív erők forrását alkotja, amiért felelősségre vonhatók vagyunk. Az élmény teljesen lenyűgözött. Az oldalvonalon kívülről imádkozni kezdtem, félig félelemből, félig alázatosságból, melyet az univerzális értelem ily közvetlen és egyben ily távoli megnyilatkozásával szemben éreztem. Azt hiszem, ez a szent élmény, mely révén annak ébredtem tudatára, hogy az élet minden egyes pillanata óriási jelentőséggel és értékkel bír, kicsit felkészületlenül ért.

Imádkozás közben, még mindig puszta megfigyelőként, azt kértem, páciensem ne szerezzen tudomást arról, hogy nem én szóltam hozzá. Ahogyan nem tudtam volna feleletet adni kérdésére, úgy arra sem tudtam volna magyarázattal szolgálni, hogyan tudtam részleteket idézni múltjából. Abban a pillanatban, amikor az imát engedtem szárnyra kelni, már ismét egyenesen a szemébe néztem. Észrevettem, hogy kezem a térdén nyugszik, mintegy tükrözve a mozdulatot, mellyel ő megérintett engem, noha nem emlékeztem rá, mikor, miként helyeztem rá a kezemet.
Minden ízemben remegtem, s elmozdítottam karomat. Mindössze annyit mondott:
- Szívből köszönöm. Most már együtt tudok élni mindezzel - lélegzetnyi szünetet tartott, majd folytatta. - Még halálom ténye sem rémít meg. Minden jól van így, ahogy van.
Ezzel távozott rendelőmből, s néhány másodperccel később, mélységesen megrázva, magam is így tettem."

"Előadásaimat és szemináriumaimat különféle emberek látogatják: vannak közöttük gyógyítók, orvosok, de gyakran találkozom olyan egyénekkel is, akik saját egészségükkel kapcsolatban keresnek útmutatást, vagy olyanokkal, akik az emberi energiamező érzékelő gyógyítóvá szeretnének válni. Mindazonáltal, egy közös tulajdonságban mindannyian osztoznak: egytől egyig meg akarják ismerni lelkük erejét, s megérteni annak működését. Belső tisztánlátásra kívánnak szert tenni, saját intuíciójuk hangját szeretnék hallani. A tanfolyamaimon részt vevő orvosok sokszor megosztják velem abbéli elkeseredettségüket, hogy bármikor, ha ösztönös megérzés merül fel bennük egy betegség érzelmi vagy akár spirituális hátterét, kiváltó okát illetően, nem állíthatnak fel szabadon spirituális jellegű diagnózist, hiszen a spirituális elgondolásoknak nincs tekintélyük a hagyományos tudomány keretein belül. Sok orvos tartja vissza intuitív benyomásait, mivel, amiként egyikük kijelentette, „a megérzés és a bizonyosság az egészségbiztosítási intézmények követelményrendszerében egyelőre nem jelentenek összeegyeztethető fogalmat”. Egy másik orvos azt mondta: „Nincs szükségem az egészségi állapotot érintő intuícióra. Már elegendő mértékű tisztánlátással rendelkezem. Sokkal inkább pácienseim családi mintáiról és mélyebb spirituális ügyeiről szeretnék ismereteket szerezni, mert tudom, hogy gyógyulásukhoz ezekre az információkra van szükség. Jóval többre van szükségük, mint a gyógyszerek szedése, melyek csupán időlegesen fedik el tüneteiket”

- Caroline Myss: A lélek anatómiája -
- - - - - - - 
 
Lélek ébredése - videó

2023. január 18., szerda

Judy Laddon: Föllebben ​a fátyol

 

Túlvilági üzenetek az élet értelméről halál utáni élet valóságáról
 
Ezt ​a könyvet nem Judy Laddon írta. Ő csak a titkárnő szerepét töltötte be a tényleges szerző mellett, aki nem más, mint egy szellem. 
 
 
Igen-igen, Af, aki e könyvet diktálta Judy Laddonnak, saját bevallása szerint a túlvilági Hatodik Birodalom lakója, egyike a legfelső szellemnek, akik szerető figyelemmel kísérnek minket esendő földi mivoltunkban. Később pedig ő és társai azok, akik eligazítanak bennünket jövendő életünkben (életeinkben), amikor földi pályánk végeztével az ő birodalmaikba érkezünk, a „fátyol” túloldalára. 

Ez ugye elég fantasztikusnak, hihetetlennek hangzik? Egyesek számára talán mulatságosnak is.
 
Mégis, kérjük, olvassa el figyelemmel, előítélet nélkül, nyitott szívvel és elmével ezt a könyvet. Lehet, hogy megváltozik a véleménye, lehet, hogy rádöbben olyan dolgokra, amelyekről még csak sejtése sem volt eddig. Lehet, hogy a könyv elolvasása után másképp kezdi nézni a világot, másképp tekint saját magára is, embertársaira is.
És ezáltal jobbá válik Ön is, a világ is. Ha ez így lesz, a szerző elérte célját.
 

 - - - - - -

Az az ember, aki majd kézbe veszi ezt a könyvet, nem fog hinni nekem, a szerzőnek. Nem, én nem Judy Laddon vagyok. Ő az, aki meghallgatja a szavaimat, és naponta pontosan legépeli őket, hogy egységes kéziratot hozzon létre. Ezek a szavak nem a sajátjai: én ültetem elméjébe őket. Az vagyok, akit szellemnek, sőt kísértetnek neveztek. Mégsem vagyok olyan élettelen és kísérteties, mint gondoljátok! Élőlény vagyok a világegyetem hatalmas birodalmaiban, és ismerem a Ti világotokat, a Földet, minden egyes lakójával. Mivel értékesnek tartom ezt a világot, segíteni szeretnék nektek.

FÖLLEBBEN A FÁTYOL - Judy Laddon - 1. Túlvilági üzenetek az élet értelméről halál utáni élet valóságáról - videó hangoskönyv
forrás: Evangéliumi Spiritizmus
 

- - - - - - 

 Judy Laddon „Fellebben a fátyol” című médiumilag írt könyvének II. része 
 
 A könyvnek ebben a részében elemezzük azt a húsz élettörténetet, amelyeket egy Beduin nevű nem-fizikai lény mesélt el; mégpedig olyan szempontból, hogy ezek milyen tanulságokkal szolgálhatnak korunk számára. “Az a húsz történet, amelyeket én kívánok elmondani, mind egyedi, valós földi élet rövid (néha nagyon tömör) összefoglalása. Ezek a beszámolók segíthetik az olvasót abban, hogy hasonlítási alapot nyerjen saját élete értékeléséhez. Néhány esetben ezek az életmodellek elképesztően hasonlíthatnak a Ti vagy egy ismerősötök életéhez.”- Beduin
 
 FÖLLEBBEN A FÁTYOL - Judy Laddon - 2. Beduin történetei - videó hangoskönyv
forrás: Evangéliumi Spiritizmus
 

A teljes könyv itt olvasható:
 

2023. január 16., hétfő

Weiner Sennyey Tibor: Nikola Tesla láthatatlan hagyatéka Pomázon


Úgy hitte, hogy végtelen sok energia van jelen minden pillanatban, s hogy ezt az energiát meg lehet csapolni, s mindenkinek juthat belőle. Természetesen ezt az ötletét még életében látta eltiportatni az energiaiparban érdekelt pénz és hatalom által. Úgy hitte, hogy végtelen sok lakott világ vesz minket körül, s van közöttük olyan, amelyen emberek élnek. A készülék, Tesla hagyatéka, vagyis a pomázi lelet képes lett volna energiát nyerni, és információt küldeni és fogadni – bárhová és bárhonnan. 

TESLA-LELET

Nikola Tesla láthatatlan hagyatéka Pomázon

1.

„Mindenki tudja, hogy a rádiót Marconi fedezte fel, de kevesen tudják, hogy mindenki téved.” – mosolygott rám kiváló barátnőm, a festőművész, amikor felajánlotta, hogy míg ő elutazik, addig én kis kerti házukban, Pomázon tölthetek 20.. augusztus végén tíz napot. Tudta, hogy Teslával fogok foglalkozni és, hogy ehhez kapcsolódóan egy régi, családi rejtélyt akarok megoldani. Előkerestem hát anyai nagyapám két részből álló hagyatékát, melyet hosszú évek óta cipelek magammal. Rövid bevezetőt igényel, hogyan kapcsolódik mindez a Budapesttől a Duna mentén, Visegrád felé északra fekvő Pomázhoz, és különösképpen Nikola Tesla Pomázon és Magyarországon töltött éveihez.
Mindig is halogattam az ügyet, hogy leszámoljak ezzel az adósságommal, s ezen keresztül tisztázzam végre a Sennyey-családhoz való viszonyomat, és nagyapám érthető, de nem éppen könnyen igazolható züllését. Nagyapám ugyanis báró kissennyei Sennyey István volt, a pácini kastély ura, hétszáz éves család örököse, akitől egy – csak a diktatúra számára szép – napon mindent elvettek, s őt magát pedig a „csodás” ötvenes években táborba zárták.

A család összes többi tagja közül – talán csak a Bélyben élő Anna bárónő kivételével, kinek kúriájába azért cigányokat telepítettek – egyes-egyedül nagyapám maradt itthon, későbbi gyermekei nem túl nagy örömére. A táborban rúgták ki egyik szemét, aminek helyére később fehér gömb került. Így mesélte. Kisgyerek voltam, s nem értettem, a vendégek miért botránkoznak meg azon, amikor nagyapám kérésemre kiveszi a gömböt és odaadja, hogy nyugodtan játsszak vele. Halála után ez a gömb lett az egyetlen bárói-örökségem. Most is itt van nálam.

Már egészen fiatalon írni kezdett, főleg verseket, ám a sors csapásaitól annyira megzuhant lelkileg, hogy képtelen volt elviselni az életet. Igaz magyarhoz méltón ivott tehát, rengeteget ivott, és amikor ivott, akkor verseket írt. Rengeteg verset. Nagynéném, vagyis idősebb lánya, ezért végtelenül meggyűlölte, őt is és a költészetet is, s halála után valamennyi versét elégette, rám pedig eleinte neheztelt, majd rettenetesen féltett, hogy már tíz évesen verseket kezdtem írni. Borzongató érzés volt bennem néha, hogy mikor alkohol hatása alatt írtam valamit, olyan volt, mintha az öreg báró vezette volna kezem. Kézírásom megváltozott, s csukott szemmel is leírtam egészen hosszú, ismeretlen verseket. Mintha az ő elégetett verseit írtam volna tovább. Ezért aztán felnőtt fejjel sohasem írtam semmit részegen, bárki bármit is terjesszen rólam Szegeden vagy Budapesten.

Nagynéném azonban, amikor hirtelen felindulásában bosszút állt nagyapámon, nem végzett teljes munkát. Néhány sárga papiros egy nagy borítékban ugyanis megmaradt. Erre a borítékra az volt írva, hogy „TESLA-HAGYATÉKA – Pomáz.” Ki tudja miért maradt meg? Talán azt hitte, hogy a benne leírt „hagyaték” értékes? Talán azt gondolta, hogy valamiféle vagyontárgyról vagy telekről szól? Olyan sokat nem is tévedett. A kézirat azonban annyira megromlott, hogy ő maga semmit sem tudott kibogozni belőle, így a családi iratok közé keveredett, ahonnan csak nagyon sokára halásztam ki és jöttem rá eredetére.

A kerettörténet szerint a fiatal, magát költőként meghatározó Sennyey István a recski táborban megismerkedett a kilencvenöt éves Szigeti Antal mérnökkel, aki lediktálta neki egy fontos barátság történetét. Eleinte úgy gondoltam, hogy lehetetlen eldönteni azt, hogy maga a történet mennyire nagyapámé. Most meg, hogy befejeztem a rekonstruálását, azt nem tudom eldönteni, hogy mennyire az enyém. Pedig teljesen józan vagyok. Az olvasónak kell majd eldöntenie, nekem pedig mégis el kell fogadnom, hogy őseink kissé bennünk is írják történeteiket tovább. Örökségünkből – már amit a történelem és az emberi gonoszság meghagyott – kiválaszthatjuk azt, ami valóban értékes és jó, amit valóban tovább akarunk vinni.

Nagyapám sárgás papirosait és fehér gömb üvegszemét tartom kezemben, és alkoholizmusával számolok le egyszer és mindenkorra. Erről is szólt számomra az a lázas munka, amely során az alábbi kéziratot összeraktam romjaiból. Nem volt könnyű.
Az elbeszélés egyébként egyáltalán nem úgy kezdődik, mintha precíz mérnök írta, vagy diktálta volna, sőt nem is úgy folytatódik. Sokkal inkább egy idős, de nem túlságosan megtört barát visszaemlékezése, amely egyben térkép és kulcs is. Pontosabban megmagyarázza a kulcs használatát az adott helyen. De erre csak közvetlen utána jöttem rá, hogy összeraktam a szöveget. Csak akkor értettem meg, hogy kezemben tartom a világhírű feltaláló, Nikola Tesla legnagyobb találmányainak egyikéhez a kulcsot. Csak akkor jöttem rá, hogy tulajdonképpen nagyapám révén megkaptam a Tesla-hagyatékot, hogy birtokában vagyok a Pomázi-leletnek, miután végére értem az elbeszélésnek.

2.

Sennyey így kezdi Szigeti elbeszélését: „Ez az emlékezés sokkal inkább szól egy barátságról, mint azokról a csodálatos találmányokról, amelyek ennek a barátságnak köszönhetik létüket. Elbeszélésemnek hosszú élet az alapja, amelyet igyekeztem a lehető legjobban leplezni, elrejteni és szerencsémre ehhez hű támogatókat találtam a pomázi Luppa-családban. A Luppa családba nősült Mandić fiú egykori egyetemista társam, későbbi kollégám, igaz barátom nagybátyja volt, akivel kezdettől fogva igen jó kapcsolatot ápoltunk, később pedig sokat támogatott.

Most, hogy nem csak Pomázon, de a nagyvilágban is minden megváltozik, ami után talán majd a béke új és teljesebb korszaka köszönt be, s egykori álmaink már titkon megvalósulnak a romok mögött, nem teljesen reménytelen leírnom, hogy is került Magyarországra, mit élt át Budapesten és mit valósított meg Pomázon az én igaz barátom, aki tudós volt és látnok. Ő volt az, akinek halálhírére a tudós világ legjobbjai megrendültek, még egy világégés kellős közepén is. Ő volt az, akinek képességei messze túlmutattak az egyszerű tudósénál. Ő volt az, aki jóval racionálisabb volt, minthogy azt állítsuk, megveszekedett látnok volt csupán.

Egész életén át barátok voltunk, s most, hogy ezeket diktálom, talán megbocsátandó elfogultságom. Haláláig, tehát néhány évvel ezelőttig – azokig a bizonyos utolsó napokig is – szoros kapcsolatban maradtam vele, mivel a hazai pokoli viszonyok miatt akkoriban én is, akárcsak sok sorstársam, emigrációba kényszerültem zsidó származásom miatt. Szörnyű balsejtelmünk beigazolódott afelől, hogy mi voltunk a szerencsésebbek.
Külföldi életem alatt komolyan aggódtam, hogy a Luppa-család által elrejtett találmányunk – nevezzük ezentúl csak a „Pomázi leletnek” vagy „Tesla hagyatékának” – szóval a Tesla-lelet rossz kezekbe kerül, de most, hogy a háború végeztével hazatértem, teljesen megnyugodtam, mert láttam, hogy hagyatékunk érintetlen. Mindaddig, amíg az új kor el nem jön, s ez kétségtelenül már a küszöbön áll – ahogy Nikola barátom is ennek az újkornak volt előhírnöke – a Pomázi hagyatéknak titokban kell maradnia.

Hazai és külföldi tapasztalataink, az Edisonnal való „áramháborúnk”, a coloradói kísérletező éveink, New York-i magányunk egyaránt azt mutatta, hogy lényegesen nagyobb erők munkálkodnak ellenünk, mintsem mi azokat le tudnánk gyűrni. A világban tevékenykedő hatalmaknak nem érdekük – ez különösen most, a második világégés rettentő romjai és szörnyű áldozatai felett végignézve látszik –, hogy barátommal együtt egykoron kitűzött céljaink megvalósuljanak. Ha tudomást szereznek arról, hogy mennyi minden volt az igazság mindabból, ami velünk történt, talán a közvélemény számára megpróbálják majd elhinteni, hogy két eszelős mérnök futurista álmodozása volt ez csupán, míg a valódi eredményeinket, amint lehet, eltüntetik majd.
Mindez ezekben a most beköszönő új időkben, az eljövendő béke és közös munka évtizedeiben talán változik, s az elmúlt évek háborújának rettentő tapasztalata hozzásegíti majd nem csak hazánkat, de a világot is, hogy önző érdekeiket felszámolják, s a közjóért tegyenek.

Talán, de nem biztos.
Mivel pedig most még, ezekben a percekben mindez nem így van, az alighanem csak közjáték, mert hiszem és hinnem kell, hogy eljön az idő, amikor az emberiség valóban új korszaka ébred fel, s ennek az új korszaknak másféle gyermekei lesznek, akik másféle érzékenységgel, de megvalósítják álmaikat, amelyeket mi is osztottunk Teslával.
Igen, barátom, szerelmetes barátom volt, Nikola Tesla, és ebben az elbeszélésben, amelyet most megbízható, áldozatkész költő kezébe adok, aki úri-becsületszavát adta, hogy betartja a kézirattal kapcsolatos összes kérésemet, ebben az elbeszélésben tehát barátságunk történetét és eredményeit rögzítem.

Úgy érzem, én ebből a táborból már nem vergődök ki élve, különösen, hogy nem vagyok hajlandó nekik átadni a Tesla-hagyaték kulcsát. Mégis valakire rá kell bíznom titkaimat, s előbb-utóbb ki kell majd derülnie az igazságnak is. Az igaz és szép gondolatok kivezetnek a legsötétebb labirintusból is.
Ezt Tesla mondta mindig.
Elnézést kérek, hogy elbeszélésem ennyire kusza, sok szálon futó, de egy öregembertől, ebben a helyzetben talán érthető. Érzelmeim is előtörnek néha, meg talán kissé feledékeny is vagyok már.
Kezdjük az elejéről.

3.

Nevem, Szigeti Antal, mechanikus-mérnök. Születtem Budapesten, 1856 májusában. Most vagyok 95 éves, és most sem mondhatok mást, mint, hogy életem legjobb és legrosszabb döntése az volt, amikor 19 évesen beiratkoztam a grazi egyetemre, akkor, amikor Európa még a szabad szellemek kontinense volt, amikor az országok határai csodásan átjárhatóak voltak, s amikor még jobban megbecsülték a működő találmányt, vagy valóban szép verset, mint bármilyen hivatalnok által lenyálazott papirost, vagy nagyúri, netán pártelnöki utasítást. A grazi egyetemre történő beiratkozásom azért volt a lehető legjobb döntésem, mert ott ismerkedtem meg katonai ösztöndíjjal kezdő barátomat, Nikola Teslát.

A grazi Polytechnikumot ugyanis lehetett úgy végezni, hogy az illető vállalta, hogy a diploma megszerzése után nyolc évig a K.u.K. hadsereg műszaki tisztje lesz, de én azt hiszem, hogy Nikola már a kezdetek kezdetén nagyon jól tudta, hogy sosem lesz a monarchia tisztje. Tanulni viszont szeretett volna, ám családja anyagi lehetőségei meglehetősen kötötték. Én szerencsésebb voltam, hátam mögött a pesti kereskedőcsaláddal – akkor még úgy gondoltam. Ma, bár már dédunokáim lehetnének, hiszen betöltöm nemsokára a százat, még sincs egyetlen élő rokonom sem, akire történetemet rábízhatnám.
Ezért mondom most mindezt el, ez a hagyatékom, semmi több.
Pedig mennyi mindenem volt.

A grazi egyetemen úgy éreztem, hogy az egész világ az enyém. Pesti fiúként nem okozott különösebb problémát a lányok meghódítása, s egészen jól bírtam egyeztetni éjszakai életemet iskolámmal. Eleinte.
Alighogy kijöttünk Jakob Pöschl fizikaóráiról, máris sörözni mentünk, bár Josef Schaschl, az akkori derék tanársegéd figyelmeztetett, hogy nem kéne úgy dorbézolni. Jogosan, mert másnap természetesen átaludtuk Moritz Allé matematika előadásait. Ilyen társaságba keveredtem, s ilyen órákra jártam, s eleinte csak utóbbiak egyeztek Tesla időrendjével.

Természetesen komoly problémát okoztak azok a vizsgák, melyek nem legfőbb kutatási területemhez tartoztak szorosan, és bevallom azok a részlettudományok, melyek nem a valószínűségszámítás és a mikromechanika izgalmas kérdéseit boncolták: hidegen hagytak. Vizsgáznunk azonban kellett. Igen hamar feltűnt Allé óráin, hogy az első sorban ül egy fegyelmezett, fekete fiatalember, aki ugyan jegyzeteket nem készít, de komolyan figyel, már hajnali nyolc órakor – akkor még nem volt szokásom a koránkelés, de a jó megfigyelés igen. Elhatároztam, hogy behálózom, s megkérem, hogy készítsen fel a vizsgákra. Felajánlottam neki, hogy tartson velünk a grazi mulatókba, de ez már akkor sem hozta lázba. Ő azonban felkeltette az én érdeklődésemet.

Míg a többiek kinevették és „különc szerbnek” csúfolták, addig én valami egészen mást éreztem első találkozásunk után. Igen, azt hiszem, beleszerettem Teslába első látásra, különben képtelen lettem volna követni egész hosszú életemen keresztül. Különös, hogy most beszélek erről először, de nem szeretném, hogy félreértsenek, ezért le kell szögeznem, sorsszerű barátság szerelme izzott bennem fel, s akárcsak Tesla, én magam is a nőkhöz vonzódtam egész életem során. Lelki társamat azonban benne ismertem fel, s mindazok, akiknek sejtelme sincs mi az igazi szerelem és mi az igazi barátság, ezen talán majd nevetni fognak, és nem értik. De ez a legkevésbé sem számít.

Ott álltam Allé professzor előadása után, rettentő másnaposságtól gyötörve, és leforrázva Teslától, barátaim nevetése közepett, s azt éreztem: ő az. Semmi többet nem tudtam eleinte, s ha valaki, akkor ott, elmondja, hogy hosszú évtizedeken keresztül a sok csodálatos élmény, különleges kaland mellett, mégis mennyi szenvedésen és kudarcon keresztül kell vele maradnom, alighanem akkor is azt tettem volna, amit tettem.

Utána mentem és elhívtam biliárd-partira. Eleinte ezt is le akarta rázni, akárcsak a sörözést, de akkor a pesti rafinériát bevetve, felhívtam figyelmét, hogy a biliárd-játék során hihetetlen sok lehetőség nyílik a dinamikai ismereteink kamatoztatására. Ráállt.
Hónapok következtek, melyek során kifosztottuk Graz biliárdtermeit.
Tesla ugyanis hibátlanul tudta fejben kiszámolni a golyók pördülését, én pedig remek fogadásokat kötöttem. Mindig megfeleztük nyereményünk. Mindez tökéletesen ment volna, még az egyetem elhanyagolása sem tűnt volna fel oly nagyon, ha egy súlyos éjszaka, Graz egyik legsötétebb lokáljában nem éppen Jakob Pöschl fizikaprofesszorunkat ismerjük fel az asztal túloldalán.

Javasoltam Nikolának, hogy veszítsünk. Tesla természetesen elutasította javaslatomat, holott még könyörögtem is neki. Az ember nem nyerhet tanárával szemben, pláne, ha még fogadnak is közben – érveltem, mindhiába. A botrány elkerülhetetlen volt, a sötét teremből körénk gyűlők egyre inkább érezték a feszültséget, miközben Pöschl professzor pipafüstje fátyolosan körbefonta a lámpát.
Az utolsó lökések voltak hátra, s ekkor Pöschl előredőlt a zöld abroszra, mélyen Tesla szemébe nézett.
Úgy éreztem: végünk van.

Az idős Pöschl professzor ekkor így szólt:
- Mondja csak, kedves Nikola Tesla, hallott már maga a világ legjobb biliárdjátékosáról? – Tesla is tudta, hogy pengeélen táncol, ráadásul nagyon kedvelte Pöschlt, mint embert, és mint tanárt, aki így folytatta: – Nos, én játszottam vele. Magyarországon élt egy időben. Ugye maga magyar, kedves Anton? Magának hallania kellett róla. – előreléptem és bólintottam, miközben a hideg verejték futkosott rajtam, egészen addig, amíg Pöschl dörmögő hangon így nem folytatta: – Mint mondtam, én játszottam is vele. Maga, kedves Tesla, hiába játszik zseniálisan, kétségtelenül csak a világ második legjobb biliárd játékosa lehetne. És tudja, miért? – láttam, ahogy Nikolai fülig vörösödik és pontosan tudja a választ, mégsem szól egy szót sem – Mert maga a világ legjobb mérnöke kell, hogy legyen.

Tesla az asztalra dobta a dákót és kirohant a teremből, én pedig utána.
Pöschl nyert.
Nikola pedig soha többet nem biliárdozott.

Vajon hogyan hibázott rá az öreg professzor Nikola egyik legnagyobb gyerekkori traumájára? Vajon kapcsolatban volt, talán levelezett az apjával? Nem tudom. Ehhez a történethez tudni kell egy aprócska, ámde igen fontos előzményt barátomról, aki már kicsi gyereknek sem volt akármilyen. Tőle tudom, én is idézem tehát ezt a kis apró, de annál lényegesebb etűdöt.

Néhány évvel megismerkedésünk előtt ugyanis, talán 1870 tájékán Tesla súlyosan megbetegedett. Kolerás lett, s hónapokig fel se tudott kelni az ágyból. A kór hullámokban tört rá, annyira súlyos tünetei voltak, hogy többször lemondtak róla. Ám egyszer, szinte félkómás állapotában pontosan hallotta és értette, hogy orvosa és apja miképpen beszélgetnek a sötét szobában. Az orvos fojtott hangon kezdte:
- Goszpodin Tesla, az orvostudomány sajnos nem tud ennél többet tenni; most csak Nikolán múlik minden, de úgy látom, hogy a fiú már feladta. Kellene neki valamilyen cél, amiért harcolhat, amiért úgy gondolja, mégis érdemes élni… - apja elgondolkozott, majd így szólt:

- Tudja, doktor úr, én erőszakkal papot akartam faragni belőle, ő pedig mindig is mérnök akart lenni. Maga szerint, ha ebben engednék neki, az segítene?
- Veszíteni nem veszítünk semmi. – válaszolta az orvos kezeit tördelve. – Próbálja meg… 

- Miután Tesla odalépett fia betegágyához, kezét annak lázas homlokára tette és ezt súgta a fülébe:
- Fiam, ha annyira akarod, nem bánom, mérnöknek tanulhatsz. És tudom, hogy te leszel a világ egyik legnagyobb inzsellére! De ehhez meg kell gyógyulnod! Nikola, kérlek…

Soha nem fogjuk megtudni, hogy mindez valóban hozzájárult-e a felépüléshez, de tény: napok múlva már fel tudott kelni, Mark Twaint olvasott; további két hét elteltével ismét iskolába járhatott, ahol megújult erővel vetette bele magát a fizika, s azon belül is az elektromos jelenségek tanulmányozásába.

Később pedig, Grazban úgy mesélte nekem ezt a történetet, mint egyik legmeghatározóbb élményét, s gyógyulását jelnek vélte, mely arra mutatott, hogy ő legyen minden idők legnagyszerűbb mérnöke, s nem pedig a legjobb biliárd játékosa. Akárhogy is Pöschl professzor ráhibázott és nyert.

Eleinte nem volt különösebb probléma, mindaddig, amíg ki nem fogytunk a korábbi játékaink során nyert kisebb vagyonból, melyet igen gyorsan és ügyesen herdáltunk mindketten, én kedves hölgyek nagylelkű támogatására, Nikola pedig rézre, vasra, és a legkülönbözőbb mechanikus tárgyakra.
Bár az első évet ragyogó eredményekkel abszolválta barátom, különös tekintettel az alkalmazott fizika, alkalmazott optika és az elektromágneses szerkezetek tantárgyakra, de lendülete 1877 nyarára alábbhagyott, teljes félévet ki is hagyott, minek következtében elveszítette évi 420 aranyra rúgó ösztöndíját. Így aztán ott maradtunk ösztöndíj és nyeremények nélkül.
Bevallom ekkoriban én tartottam őt el.

Ám míg engem meglehetősen nyugtalanított, hogy nem tudjuk korábbi életszínvonalunkat tartani, őt ez egészen egyszerűen hidegen hagyta. Igen hosszas unszolásomra végül megértette, hogy nem lehet csak és kizárólag a tudománynak élni. Pénz is kell. Megértette, de leszögezte, hogy soha többet nem biliárdozik.
Mosolyogtam barátom naivságán, s megnyugtattam, hogy nem is kell, a biliárd amúgy is csak nyers és közönséges dinamika.
Sokkal érdekesebb lenne, s egyben tudományos kísérletnek sem utolsó, ha alkalmaznánk Laplace munkáinak alapos tanulmányozására épülő valószínűségszámítását, már ha működik. Nikola kikérte magának, s bőszen erősködött mellette, hogy természetesen működik. És ezzel máris besétált velem a kaszinóba, ahol a következő hónapokat kockázással és kártyázással töltöttük.
Ő játszott, én kezeltem a pénzt.
Mondanom se kell: folyamatosan nyertünk.

Tesla valószínűségszámításai hibátlanok voltak. Később egy alkalommal még arra is utalt, hogy ha nagyon megerőltetnénk magunkat, alighanem a lottószámokat is ki tudnánk számolni előre. Ezen persze mindenki nevetett, csak Allé, a matematika-professzora nem, aki hírét vette, hogy a fenséges tudománynak, a matematikának, néhány különc, külföldi diák meglehetősen gyakorlatias hasznát látja a grazi kártyabarlangokban.
Feljelentettek és fegyelmi eljárás indult ellenünk, holott az eredményeink kiválóak voltak.
Végül kirúgtak.

Bevallom, én még megpróbáltam latba vetni ismeretségemet, szerettem volna befejezni az egyetemet, de Nikola annyira önérzetes volt, s annyira felháborodott a minket ért igazságtalanságon, Allé professzor hiúságának mérhetetlenségén, hogy felszólított: hagyjuk el a várost.
Mi mást tehettem volna?

Hazaköltöztem Budapestre. Nikola is hazautazott, s a következő másfél évben, míg én Budapest sűrű városában vesztem el a modern élet gyönyöreiben, s züllöttségemet legyőzendő szokásommá tettem a testedzést, a futást, addig barátom a gyönyörű Plitvicei tavak környékén barangolt, olvasott, tökéletesítette angol- és franciatudását, talán még olaszul is elkezdett tanulni.

4.

Mégis nem otthonában, hanem Prágában értem el leveleimmel, ahová édesanyja bíztatásra került, elkártyázott egyetemi tanulmányait befejezendő. Megírtam neki, hogy Budapesten óriási lázban égnek a mérnökök, mert Puskás Tivadar felvételt hirdetett műszerészek számára, újonnan épülő és akkoriban valóságos technikai forradalomnak számító telefonközpontjába.
1880-at írtunk.
Hetven éve volt mindez, édes istenem, több mint hetven éve.
Nikola – máig nem tudom, hogy barátságunk miatt, vagy mert jobban érdekelte a valódi kihívás Budapesten, mint az elméleti ügyek a prágai egyetemen – cseppet sem habozva azonnal Magyarországra utazott. Itt – hála pesti kapcsolataimnak – mindkettőnket felvettek az állásra.

Tulajdonképpen én is csak ekkor tudtam meg, hogy a Budapesttől, a Duna mentén északra, alig egy órányira fekvő Pomáz falucskában barátomnak közeli rokonai élnek. A Luppa-család Pomáz egyik leggazdagabb családja volt, mindenben támogatták Nikola Teslát, aki a következő két évben lázasan dolgozott, mind a telefonközpontban, mind pedig – s ezzel elbeszélésem tulajdonképpeni céljához értünk – a Pomázi leleten.

Azok, akik személyesen ismerték, nem csodálkoznának rajta, ha azt mondanám: Nikola Tesla már egészen kicsi gyerekként pontosan végiggondolta, hogy mit akar megvalósítani az életében. Azok, akik ismerték, s azon kevesek, akik a barátai lehettek, akik közül kétségtelenül már csak én élek, pontosan tudták, hogy Tesla látnok volt, nagy álmodozó, de sosem futott merő ábrándok után. Egészen korán, tehát a budapesti két év alatt, elkezdte megvalósítani azt a munkáját, melyre többször visszatért az amerikai évek során is. Megkapta a Luppa-család anyagi támogatását és Puskásék technikai eszközeit.

Mondanom sem kell, hogy a telefonközpont neki a legkevésbé sem volt kihívás. Hatalmas intenzitással kezdte el a munkát, nagy érdeklődéssel olvasta a szaksajtót Edison találmányairól, a szénszálas izzóról, a fonográfról és a többiről. Az amerikai feltaláló egyenáramhoz kötődő rögeszméi hallatán rendszeresen tiltakozott, és nekem többször is mondta, hogy ehelyett olyan elektromos áramra lenne szükség, amelynek több fázisa van, amelynél a feszültség időben változik, mert ily módon sokkal nagyobb távolságokra sokkal kevesebb veszteséggel lehetne szállítani és gazdaságosan sokkal több fogyasztónak lehetne szétosztani.

De ez csak egy volt sok észrevétele közül, mint például, hogy mintegy mellékesen készített a telefonközpontban amolyan kihangosítót, mely lényegét tekintve nem más volt, mint az első hangszóró.
Ki tudta ezt akkor még?
Ugyan ki?
Még én sem.
Élveztem, hogy barátom újabb és újabb ötletekkel jön elő, s egyre jobban aggódtam érte, mert a nap huszonnégy órájából huszonötöt dolgozott, s állapota folyamatosan romlott. Idegrendszere mindig is érzékeny volt, lelke-szelleme-teste olyan finom hangoltságban volt harmonizálva, hogy az hétköznapi ember számára elképzelhetetlen. Talán ez volt, ami egyrészt zsenijét adta, másrészt végtelenül érzékennyé tette. Folyamatosan panaszkodott tüneteire. Érzékszervei olyan elképesztő módon érzékenyekké váltak, hogy esténként például hallotta a Városliget fái között a denevérek szárnyának surrogását, és ha a több száz méterre található állatkertben felbőgött az oroszlán, a füléhez kapott, mert úgy érezte, beszakad a dobhártyája.
Otthon három szobán át hallotta az óra ketyegését, s már egy légy repkedésének a hangját vagy a három kilométerre járó vonatok zaját is nehezen viselte.
Magam is láttam, hogy szinte beleőrült a húsz-harminc kilométerre járó vonatok füttye által kiváltott rezgésekbe. Bántották a napsugarak, sötétben viszont mindent és mindenkit érzett maga körül.
Pulzusa esetenként a 260-at közelítette. Két héten keresztül csak napnyugta és napkelte között mehetett ki az utcára, mert szemei nem bírták elviselni a napfényt, viszont a sötétben sokkal jobban látott, mint bárki más.

Azt mondta nekem, hogy úgy érzi, mintha homloka közepén egy harmadik szeme lenne, amely sugarakat bocsájt ki, amelyek letapogatják a tárgyakat és az így keletkezett kép visszatükröződik a homlokára. Nem meglepő, hogy bár számtalan orvos megvizsgálta, egyiküknek sem sikerült gyógymódot találnia a titokzatos betegségre, míg végül 1881 nyarán – ma talán úgy mondanák – idegösszeroppanása volt.
Ekkor fordult hozzám segítségért.

Mivel a grazi egyetemi évek után én már javában elkezdtem testemet is edzeni, sikerült rábeszélnem barátomat, hogy idegrendszeri problémáit próbálja fizikai tevékenységben levezetni. Elkezdtünk együtt futni, csónakot béreltünk, hosszú dunai kirándulásokat tettünk, és együtt bejártuk a budai hegyeket és a Pilist. Ekkoriban érte a megvilágosodás a Városligetben, éppen kocogásunk alkalmával, miközben Goethe Faustját idézte, igen, azt a részletet – egészen pontosan azt, hiszen ezt sosem feledhetem – hogy:  

"Az istenség lehull, pár pillanat még,
de támad már új szenvedély:
örök fényét habzsolni hogy’ rohannék,
előttem a Nap, mögöttem az éj,
felettem a menny, alattam a tenger -
szép álom, s közben minden fény kihal.
Haj! lelki szárnyakhoz nem egyhamar
szerezhet testi szárnyat is az ember!”

– majd a homokba rajzolta egészen pontosan azt, hogy hogyan is kéne a váltóáramú motorok működését megoldani.

Nikola Tesla ugyanis szerette a költészetet és engedte, hogy az irodalom segítse imaginációját és inspirálja fantáziáját.
Ott voltam, láttam.

5.

Másik alkalommal miközben éppen a vendégszerető Luppa-család házát hagytuk el, Pomázról kifelé menet, a klisszai domboldalban sétálva, melyről a helyiek és mi is úgy tartottuk, hogy ősi várromokat és kazamatákat rejt, tehát miközben éppen azt fejtegettem, hogy mennyire elegem van a sok kábelből a telefonközpontban és milyen jó lenne drótok és kötelékek nélkül, csak úgy, teljesen szabadon, ő megállt és azt mondta, hogy ez nem lehetetlen.
Miért ne lehetne a hangot kábelek nélkül küldeni?
Miért ne lehetne az információt, és akár az energiát is mindenféle közvetítő nélkül továbbítani?
Vajon az információ nem energia-e és az energia miért ne lehetne információ?
1882-őt írtunk.

Mondanom sem kell, hogy hamar eljutott arra a gondolatra, hogy olyan adó és fogadó készüléket kellene szerkeszteni, amely az információt, és – merész ugrás – de akár az energiát is adni és fogadni tudja. Olyan készülékről beszélt, amelynek nem okoz gondot semmilyen távolság, s amely az energiát és az információt egyként kezeli. Olyan, amely bárhonnan bárhová elér és képes fogadni is. Bevallom, én ekkor már csak, mint barát és segítő kísértem, mert az én tudásom látomásai követéséhez csekélyke volt.

Végül a Luppa család megvásárolta javaslatunkra az említett domboldalt, amely, ahogyan azt sejtettük: az ősi pomázi vár romjait fedte. A domboldal tetejére felépítettük Nikola tervei alapján a bejáratot, amelyet ma úgy ismernek, hogy a Luppa-család mauzóleuma. Ez a tulajdonképpeni bejárata a Leletnek, amelyet a háborús évek kivételével ötven éven át építettünk barátommal. Ő maga utoljára csak édesanyja sajnálatos halálakor, tíz évvel az építkezések megkezdése után járt a helyszínen. Teljes mértékben rám bízta a Leletet, s amikor a Luppa-család anyagi támogatása megszűnt, saját pénzéből támogatta, hogy folytassam a munkálatokat. Tudtam, hogy barátságunk záloga az, hogy jól végezzem a rám bízott feladatot, így szinte vakon követtem utasításait.

Luppa-mauzóleum

A készülék részleteit eleinte külön állítottam elő, és másokat is bevontam, később a kazamaták feltárásával, megerősítésével, teljes és jól kiépített műhelyre tettem szert, magában a Leletben éltem, de a kísérletek előrehaladtával jobbnak láttam, ha senki sem szerez tudomást arról, hogy mi van a Luppa-család mauzóleuma alatt.
Az első háború négy éve sokat segített abban, hogy teljesen megfeledkezzenek rólunk.
Utána teljesen egyedül dolgoztam a mélyben, kizárólag barátom utasításai és tervei szerint. Életemet feláldoztam a barátságunk oltárán, s a mauzóleum alatti kazamatákba és a meg nem értett zseni ötleteibe temettem magam.

A második háború előtt elhagytam a vén kontinenst, anélkül, hogy akár csak egyetlen-egyszer is sikerült volna kipróbálnom a Leletet, mégis bíztam Tesla látnoki képességeiben. Halála és a háború nagyon megviselt, mégis ilyen öregen is visszatértem, remélve, hogy legalább egyszer kipróbálhatom egész életem munkáját. Hiszen miért is volt Nikolának annyira fontos, hogy megvalósíthassa a szabad információ- és energia-áramlást?

Úgy hitte, hogy végtelen sok energia van jelen minden pillanatban, s hogy ezt az energiát meg lehet csapolni, s mindenkinek juthat belőle. Természetesen ezt az ötletét még életében látta eltiportatni az energiaiparban érdekelt pénz és hatalom által. Úgy hitte, hogy végtelen sok lakott világ vesz minket körül, s van közöttük olyan, amelyen emberek élnek. A készülék, Tesla hagyatéka, vagyis a pomázi lelet képes lett volna energiát nyerni, és információt küldeni és fogadni – bárhová és bárhonnan.

Kilencven éves múltam, amikor utoljára léptem a Lelet kapujába, a Luppa-mauzóleumba. A mauzóleum közepére lépvén a kulccsal lejutottam a Leletbe, s elindultam a terem mélyére, hogy megvalósítsam halott barátom utolsó kívánságát.
Leírhatatlan, ami ezután történt, s elmondhatatlan, amit megtudtam.

6.

Néhány nappal később tartóztatott le Budapesten a Kommunista Párt titkosszolgálata, s amit a nácik (mert hiszen zsidóként elmenekültem) nem tudtak megtenni, ők nagy leleménnyel megvalósították.
Közel száz évesen elfogtak és ebbe a táborba hurcoltak.
Azt hiszik, győztek, azt hiszik, hogy beszélni fogok nekik Tesláról és közös munkánkról: a pomázi leletről. Azt hiszik, hogy végleg bezártak ebbe a sötét labirintusba.
Még ha én magam már nem is találom meg a kiutat ebből a labirintusból, talán a gondolatot meglelik, melyet most rögzítek a végtelen tudat rezgő hálójába.
Az Akasába.

Még akkor is, ha nekem vagy magának a szövegnek nem is sikerül kijutni, valaki – az új korszak gyermekei közül – képes lesz „lehívni” ennek az elbeszélésnek, ennek a történetnek láthatatlan gondolat-rezgéseit, s rekonstruálni tudja majd azt az elkapott nyomokból. Tesla legalábbis bízott abban, hogy amint ő képes volt jegyzetek nélkül, hosszú meditációk, elmélyedések után, lázas és izgatott munkában megvalósítani látomásait, úgy majd lesznek vagy vannak olyanok, akik a történeteket hasonlóan tudják „kezelni.” Olyan az emberiség szempontjából nem mellékes történeteket, melyeket a kor hatalmasai és győztesei, vagy a zűrzavar és a káosz eltitkolnak és eltemetnek.

Így aztán, ha nem is jutnak ki a táborból szavaim, ha nem is jár sikerrel az ifjú költő, akire mindezt a nagy titkot és a kulcsot rábíztam, mégis sikerünk lesz. Hiszen azok, akiktől tartanunk kéne csak egy álmodozó vénember beteges fecsegésének tartják majd mindezt, vagy csupán csak egy ifjú költő lázas álmodozásainak.
Azok azonban, akiknek meg kell hallania, tudni fogják, hogy mit kell tenniük.
Hozzájuk szólok most.
Igen, hozzátok szólok!
Halljátok szavam!
Hozzátok, akik az új kor gyermekei vagytok, nektek szól üzenetem. Nektek, akik képesek vagytok a láthatatlan rezgésekre ráhangolódni, akik az új és békés kor másmilyen gyermekei vagytok, nektek, akikben utolsó reménységünk van, hogy elkerülhetjük a harmadik, mindent elpusztító világégést.

Ehhez pedig ebben az elbeszélésemben elmondtam, hogy mit kell tennetek saját példám nyomán. A megoldás végtelenül egyszerű, s a kezetekben van. Ne féljetek, ne bánkódjatok, hiszen látjátok velem – velünk – mi történt, látjátok, hogy mégis megérte. Túléltem két világégést, hazajöttem, s mégis táborba zártak, s valószínűleg anyagi testemnek az útja itt szakad meg, de most, ahogy szövöm ezeket a mondatokat, egyre biztosabb vagyok, most, ahogy emlékezni kezdek, egyre erősebb bennem az érzés, hogy igaza volt Nikola Teslának new york-i halálos ágyán.

Lehet, sőt biztosan vannak olyanok, akik Tesla – a nagy tudós – halálában majd valami olyasmit akarnak látni és láttatni, hogy lám, mekkora őrült zseni volt, s íme, nyomorogva halt meg, öregen egy hotelszobában. De azért jobb, ha tisztában van vele mindenki, hogy Nikola akaratereje jóval hatalmasabb volt, mint sokan gondolnák, s ha máshogyan akarta volna, akkor másképpen alakul. Akaratereje nagyobb volt az enyémnél is, így vett rá, hogy halála után, a háború befejeztével hazatérjek Pomázra, s befejezzem, amit elkezdtünk. Ezzel persze aláírtam a halálos ítéletem, de örömmel indulok.

Nagyapám, egykori báró kissennyei Sennyey István által feljegyzett Szigeti Antal elbeszélése itt megszakad. A sérült papirosokon nagyon nehezen olvasható kéziratot csak nagy nehézségek árán sikerült ilyen szinten rekonstruálnom, s így is, bevallom, egyes helyeken, ahol nem tudtam kiolvasni az évszámokat vagy más adatokat, kénytelen voltam elsősorban Nikola Tesla saját – angol nyelvű – életrajzához, illetve más forrásokhoz fordulni, melyekből a hiányzó részeket pótoltam.

Miután a kézirat rekonstruálását befejeztem, félelmetes borzongás lett úrrá rajtam. Nem tehettem mást, lesétáltam pomázi magányomból a Luppa-mauzóleumhoz, amely most, 20..-ben rettentően elhanyagolt állapotban van. A lezárt kapuról a lakatot levertem, majd beléptem a Lelet, Tesla-hagyatékának bejáratába. Nagyapámtól, a megalázott bárótól, a meg nem értett költőtől, az utolsó Magyarországon maradt Sennyeytől örökölt gömböt ott és akkor a magasba emeltem.
Leírhatatlan, ami ezután történt, s elmondhatatlan, amit megtudtam. 

forrás: Weiner Sennyey Tibor - adrot.hu/tesla-lelet

 - - - - - - - - -

 Kiss Maotun István - Nikola Tesla misztikus élete és Pomáz - videó

https://www.youtube.com/watch?v=41wkgyrHftM 

 forrás: Szecsei Miklós

- - - - - - - - - -

 Luppa mauzóleum - videó