2017. november 18., szombat

Karmikus sebhelyek, anyajegyek, testi hibák – Az előző életek bizonyítékai



Vajon van-e jelentésük a különféle testtájakon elhelyezkedő anyajegyeknek, bőrelváltozásoknak, sérüléseknek és esetleges fogyatékosságoknak? A reinkarnáció elméletét elfogadó szakemberek szerint a válasz: egyértelmű igen.


Tény, hogy számtalan olyan esetet jegyeztek fel, amikor regressziós hipnózis alatt a páciens – miközben korábbi életeiről beszélt – pontosan le tudta írni azokat a fizikai sérüléseit, amelyek szélsőséges esetben akár a halálát okozhatták.

Egy fiatal ápolónő beszámolt arról, miszerint egyik korábbi életében az I. világháború idején katona volt. 19 évesen, saját önfejűségének köszönhetően veszítette el az életét egy lövészárokban, amikor az ellenséget parancs ellenére megközelítette, majd tapasztalatlanságában nem tudott elmenekülni szorult helyzetéből. Elfogói a helyszínen agyonlőtték – a golyó, amely a mellkasába fúródott, azonnal végzett vele.

A nő a regressziót követően, meglepetten döbbent rá: a mellkasán, pontosan a szíve fölött található, tenyér nagyságú bőrelszíneződés arra az életére emlékezteti, amely során “engedetlensége” miatt, elveszítette a legdrágábbat: az életét.


Pénzért lefejezve

Számtalan más esetet is feljegyeztek, amely hasonló párhuzamot vélt felfedezni a régmúlt és az evilági életünk között. Az egyik leghíresebb történet egy Ravi Shankar nevű indiai kisfiútól származik, aki 6 évesen (!) azt állította, hogy előző életében lefejezték.

A fiú nyakán hatalmas vágás alakú heg éktelenkedett születése óta, noha semmi magyarázat nem volt arra, hogy került oda.

A gyerek hipnózis nélkül, kristálytisztán emlékezett a történtekre: váltig állította, hogy saját rokona ölte meg, méghozzá a pénzéért. A szülők sokszor hallották a gyerek “meséjét”, ám többnyire fantáziálásnak tulajdonították a történetet.

Ám a kisfiú újra meg újra rákezdett, és igaztalan végét hangoztatva kérte szüleit, hogy higgyenek neki. A szülők végül a hatóságokhoz fordultak, akik utána néztek a gyerek által említett neveknek és időpontoknak – és igazolták azok egyezését…

Különös sebek

Egy másik eset szintén egy gyermektől, egy alaszkai kisfiútól származik. Jimmy Svenson – indiai társához hasonlóan -, élesen emlékezett előző életére és halálára. Azt állította, hogy születése előtt szintén ebben a családban élt, mint a tulajdon nagybátyja, aki máig tisztázatlan körülmények között halt meg.

A nyomozást sosem zárták le, a halott férfi aktájában mindössze annyi állt, hogy halálát puskagolyók okozta hasi lőtt seb okozta. A kisfiúnak senki nem hitt, a szülők úgy vélték, a gyerek esetleg elcsíphette valakitől a családi dráma egy-egy morzsáját, és ezekből rakta össze a maga történetét.

Arra azonban senki, még az orvosok sem tudtak választ adni, miért vannak a gyermek hasán puskagolyó ütötte sebekhez hasonló bőrelszíneződések?

Hihetetlen emlékek

Wijerante, a szingaléz fiú egyike a legfiatalabb “emlékezőnek”, aki egy születési rendellenesség következtében torz karral született. A kisfiú különös történetet mesélt a szüleinek arról, hogy beteg karja nem a véletlen műve, hanem büntetés, azért a gonoszságért, amit korábban elkövetett.

Szülei a döbbenettől szóhoz sem jutva hallgatták végig gyermeküket, aki azt állította, régen Ratran Hami-nak hívták. Kitartóan bizonygatta, hogy valami nagyon rosszat csinált, de senki nem hitt neki, és nyomozást sem kezdeményeztek az ügyben.

Teltek-múltak az évek, és a fiúban nem hogy halványodtak, de egyre erősebben kezdtek felszínre törni az emlékek. Már fel tudta idézni korábbi felesége, az áldozat nevét, a helyszínt, a gyilkossághoz használt fegyvert, és még a korabeli bírósági eljáráson elhangzott védekezését is teljes egészében el tudta mondani.

A fiú és családja nyomozásba fogott: felkeresték az ügyben közreműködő hivatalokat, utánajártak a részleteknek, majd megdöbbenve tapasztalták: minden elhangzott szó igaz volt.



Igazolást nyújtó anyajegyek

William George, egy észak-amerikai halász esete a legmegdöbbentőbb: aki azt állította, érzi, hogy hamarosan meghal, ám annyira szereti családját, hogy következő életében újra velük akar együtt élni, s ezért úgy döntött, a saját unokájaként fog megszületni.

Családtagjai hüledezve hallgatták a nagypapa eszmefuttatását, aki azt állította, előre megbeszélt helyen különféle anyajegyei lesznek, amelyek majd bizonyítják, hogy a kicsi testében ő kelt új életre.

Az öreg William nemsokára eltávozott az élők sorából, s menye nem sokkal ezután gyermeket szült. A kisfiún pontosan olyan anyajegyek voltak, mint amilyeneket korábban a nagyapja leírt.

A fiú az évek múlásával külsőre is a nagyapjára kezdett el hasonlítani, és ráismert nagyapja több olyan személyes tárgyára, amit korábban sosem láthatott.

A történetek elgondolkodtatóak, és bár a reinkarnáció tényét mindannyian azonos szemszögből vizsgálják, mégis felvetik a kérdést: mi történik a Felejtés Óceánjában, amelyben minden eltávozott lélek alámerül, hogy megszabaduljon levetett élete emlékeitől, örömeitől és fájdalmaitól – ha néhányan mégis képesek emlékezni?

(forrás: Paul Roland: Reinkarnáció / astronet.hu -rejtelyekszigete.com)

Hogyan gyógyíthatók a karmikus betegségek? - Partl Viktória, Jakab István - videó

Anna és a király - Teljes film



A történet az 1860-as években játszódik a Távol-Kelet gyöngyszemének is nevezett Sziámban, az Oscar-díjas Jodie Foster és az ázsiai filmsztár, Chow Yun-Fat játsszák a főszerepeket.


Louis szerepében pedig a Harry Potter filmekből ismert, Draco Malfoy-t alakító Tom Felton látható. 


Anna Leonowens tanítónő egyedül kel útra fiával a mesés Sziámba, hogy a népes királyi kishercegek seregének házi tanítójaként megpróbálja megnevelni a szerinte civilizálatlan gyermekeket.

Anna és a király jelenetek - videó


Mongkut király eleinte előítélettel viseltetik Anna iránt, aki akaratlanul belecsöppen a palotai intrikákba és a nagypolitikába: Sziám a Brit Birodalom szövetségét keresi a szomszédos Burmával vívandó háborúhoz.


A király és Anna között romantikus szerelem szálai szövődnek annak ellenére, hogy a kettejük közötti vonzódásnak nincs jövője...

Teljes film:
https://videa.hu/videok/emberek-vlogok/anna-es-a-kiraly-1999-U97NsH2fxjsX0pJ1 

2017. november 17., péntek

A királyok jósnője – Anna-Marie Lenormand



Anne Marie Lenormand a 18-19 század leghíresebb kártyavetője és látnoka volt. A hölgy Alencon városában született, s később, a Direktórium idején Párizsban nagy hírnévnek örvendett. Jövőbe látó képességei miatt sokan felkeresték csipkeboltjában.


Mademoiselle Lenormand egy új kártyarendszert tervezett magának. Az ő tarot kártyája 36 lapból áll. Ma is sokan használják alkotását a jövő kifürkészésére.


Anna-Marie Lenormand nevét ma ezek szép kivitelű kártyák és rengeteg legenda őrzi. Párizsban az 1700-as évek végén Európa legismertebb jövendőmondójaként tartották számon, akinek a kegyeit egyre magasabb rangú urak keresték, nemegyszer a Párizsban megforduló uralkodók is kikérték a véleményét. Napóleon végzetét éppúgy megjósolta, mint I. Sándor cárét.

Lenormand kisasszony a haláláig híres volt és népszerű, jóslataiban hittek az emberek. Húszévesen ismerkedett meg egy jósnővel, akitől eltanulta a kártyavetés tudományát.

Életrajzírói szerint egy „roppant szerény külsejű” szalonban kezdte működését, de mert bevált jóslatainak híre gyorsan terjedt, néhány év múlva már övé volt Párizs, sőt Európa leghíresebb szalonja, ahová koronás fők is jártak.


Eleinte a tanítómesterétől kapott kártyával dolgozott, később maga állította össze és rajzolta meg a „testre szabott” jóskártyacsomagot.

Ügyfeleitől mindig csak annyit kérdezett, hogy mikor és hol születtek, és hogy milyen betűvel kezdődik a nevük. A teljes nevük nem érdekelte, a társadalmi állásukat meg úgyis elárulta az öltözetük, viselkedésük.

Anna-Marie fél évszázadon át tette a dolgát: vigasztalt és figyelmeztetett, olykor pedig nagyon különös dolgokat mondott. Például annak az özvegynek, akinek előkelő férjét nem sokkal korábban fejezték le a Gréve téren – és nem tudta, mitévő legyen, feleségül menjen-e ahhoz a nála sok évvel fiatalabb nincstelen korzikai tiszthez, aki a szerelmével ostromolja, vagy várjon egy tehetősebb kérőre –, azt mondta:„Menjen feleségül a tisztecskéhez, és császárnői koronát kap a fejére.”

A hölgy – akit Josephine de Beauharnais-nek hívtak – megfogadta a tanácsot, és hozzáment a korzikai ifjúhoz, aki nem más volt, mint Napóleon, és hamarosan csakugyan elnyerte a koronát. Később is hűséges ügyfele maradt Lenormand kisasszonynak, bemutatta a Párizsban megforduló uralkodónak, akik mind kíváncsian hallgatták a rájuk váró jövőt.


I. Sándor cárt például figyelmeztette, hogy legyen óvatos, mert orgyilkos merénylő oltja ki életét. Napóleont pedig – aki ugyancsak gyakran megfordult nála – megpróbálta lebeszélni arról, hogy megtámadja Oroszországot, mert ezzel önnön vesztébe rohan.

A királyok jósnőjét egy idő után a jósok királynőjeként emlegették Európa-szerte. De akadt, aki szemfényvesztő csalónak tartotta, a rendőrfőnök pedig azért figyeltette Lenormand szalonját, mert veszélyes kémnek gondolta.

Az tény, hogy naponta feljegyezték, ki fordult meg nála, ám hogy kinek kémkedett, az oroszoknak vagy Ausztriának, máig nem derült ki. Az viszont igen, hogy osztrák, lengyel, orosz és porosz urak adták egymásnak a palotája kilincsét.

Jóslatait tíz kötetben gyűjtötte össze, és megírta a saját önéletrajzát is. Ebben pontosan leírta a majdani temetését, hogy a templom virágok alatt roskadozik majd, négy ló vontatja a kocsit, amin a koporsója nyugszik, és száz siratóasszony zokog a kocsit kísérve. S valóban minden így is történt.

(forrás: astronet.hu-rejtelyekszigete.com)

Lenormand Collection - videó

2017. november 16., csütörtök

Berente Ági: Angyalok könyve - Hogyan lépjünk kapcsolatba az angyalokkal? 6.


Az angyalok világa a vágyak, az érzések, a gondolatok búvóhelye. Az angyalok világának magyarázata sokakban kétségeket támaszt, másokban pedig feltétel nélkül létező.
Ez így is van rendjén.
Az angyalszféra egy másik dimenzió, az életnek egy következő állapota az Istenhez vezető úton. Népes sereglet lakja, hierarchikus rendbe szerveződve, feladatkörökkel, megbízatásokkal, fejlődésekkel és visszaesésekkel.
Kicsit bekéredzkedünk most az angyali társadalom láthatatlan világának rendszerébe, hogy megismerjük azt a különleges világot, melytől lehet, eddig csak félelmeid tartottak távol.


 IMÁDKOZZ!

 Ahányan vagyunk, annyiféle módon szólítjuk meg segítőinket. Az ima kérés, fohász Istenhez. Az ima hangja az égig száll, hiszen Isten a címzettje. Minél több időt fordítasz imára, annál közelebb és annál könnyebben találod a megoldásokat.

Tudjuk, az ima szó nem cseng valami modernül, semmi trendi nincs benne, úgy érzed, ájtatos manóvá válsz tőle.
Pedig az ima ereje óriási. Ha tetszik ez, ha nem. Amit kérsz, azt kapsz. Van azonban az égnek egy furcsa hozzáállása a fizikai valósághoz, melyet nyugodtan nevezhetsz égi humornak. Ez pedig az, hogy bár imád mindig meghallgatásra talál, a választ nem mindig úgy kapod, ahogy várod. Mégis úgy, ahogyan lelkednek üdvére válik – ahogy mondani szokták.

Az ima arra is jó, hogy a kapcsolatot kiépítse. Nem mindenkinek megy könnyedén az égi telefonhívás. Ha nem is hiszed még, hogy ők itt vannak, rád várnak, fogalmazz meg egy rövid kérést! Nem muszáj imának nevezni. Kérd, hogy lépjenek kapcsolatba veled, adják jelét annak, hogy itt vannak, hogy könnyebb legyen a dolgod egopajtással. Mindannyian más szakaszát éljük ugyanis életünknek, így az angyalkommunikáció nem ugyanazt jelenti nekem, mint neked. A tudatosodás együtthatója, hogy az égi segítség nem marad a tudatalatti homályában, hanem napfénynél is kiválóan működik. Ehhez életben tartóddal, egóddal,le kell játszanod a nagy játszmát. Nem is jó kifejezés erre a folyamatra a játszma, mert itt nem a győzelem a fontos, hanem az erőegyensúly kialakítása. A földi éntudat/ego mellett legyen ereje és élettere az égi vagy belső éntudatnak is.

Fogalmazz meg hát egy rövid imát akkor is, ha nem veszed még teljesen komolyan az angyali segítséget.
Csak úgy magadban, elég, ha ennyit mondasz: angyalok, lépjetek kapcsolatba velem! Konkrétabb is lehetsz, ha kíváncsi vagy személyes őrangyalodra. Hívd őt! Ő születésed óta veled él, a pillanatot várva, amikor nyíltan is segítségedre lehet. Nem kell, hogy higgy benne, csak hívd és várd, mi történik. Ha lezárod magad, nem fogod észrevenni a jelenlétét.

Az imában a lélek kér segítséget, csupaszra vetkőzve. Ez azt jelenti, hogy elfogadod az ég hatalmát, átadod neki kérésed, s rábízod, hogyan küld segítséget. Az imában el kell engedned egódat, különben csak a szádat hagyják el a hangok, de lelked érintetlen marad. Az angyalok tudják, melyik kérés érkezik szívből, őszintén.

Ha imádkozol, lemondasz személyes akaratod jelentőségéről, s magadat az égi vezettetésre bízod. Ha ezt megteszed, lelked erős védelmet élvez. Az angyalok átölelik és megvédik azoktól a kísértésektől, melyek a bizonytalanságból erednek. Ha tudod, hogy angyali segítőid imáidat meghallgatva érted dolgoznak, azt is tudod, hogy nem történhet semmi olyan, amit fejlődésed ellen tenne.

Az ima azonban önmagában még nem elég. Hiába kérek, nem kapok? – kérded. Az ég válasza: „ha minden úgy történne, ahogy az ember kívánná, nagy káosz uralkodna a Földön”. Egy kis gondolatfonál: ha mindig minden kívánság teljesülne, hogyan fejlődnél? Mi lenne az értelme életednek? Nagyon hamar beleunnál az egészbe.

Az ég akkor teljesít, ha a kívánság egyezik a felsőbb akarattal. Ha kérésed belesimul az isteni tervbe. Hűha, hát ez nem olyan jó hír. Azért ne törje le hited, hiszen ha nem csak kérsz, de meg is teszel mindent, hogy vágyad teljesüljön, nagyon nagy eséllyel indulsz az égi kegy elnyeréséért.

Amikor imádkozol, tedd azt magadban, egyedül, nem kell, hogy mások is hallják. Ez egy bensőséges
kapcsolat, melyben Istennel – vagy az ő angyalaival – beszélgetsz, nincs szükség hozzá harmadik személyre.

 ÍRJ LEVELET!

Elszoktál már a levélírástól? Ugye, az elektronika korában nem postán küldözgetjük üzeneteinket. Nincs idő a választ megvárni, és a távolságok sem érzékelhetők már, mint korábban. Sebtében történik minden.
Számítógéppel írni sokkal gyorsabb és egyszerűbb, a hibákat kijavítja a gép, nem kell áthúzni, gondolkodni a helyesíráson, nem kell gyöngybetűket formázni. Ez elég nem jó, nem is tudod, mennyire nem! Az írás olyan készség, melyet nem helyettesít a billentyűzet püfölése. A kéz és az agy között szoros kapcsolat van. Az agyból jövő információt az ujjak segítségével öntőd formába. Mindenki másmilyen formába. A gép ugyanazt a betűt írja, ha a 8 éves gyermek üti le, és akkor is, ha a nyolcvanéves nagyapja. Nem vagy benne belső valóddal. Nem tudom, érted-e. A betűk formája, mérete, szabálytalansága sokkal több árnyaltságot tesz lehetővé, kifejezi azt a
szellemet, aki te vagy. A papíron másképp formálódnak a szavak. Elcsúsznak a betűk, más alakúra sikeredik egyik-másik. Mit jelent ez? Hogy beszél a lelked? Próbáld ki, hogy nem a gépeden írod naplódat, vagy levelet írsz kézzel. Mennyivel különlegesebb úgy mondatokat formálni, hogy tudod, nem javíthatsz. Azok a gondolatok úgy jönnek elő belőled, ahogy akkor éppen érzel. Itt a számítógépen bármikor egy apró mozdulattal kitörölhetsz egész oldalakat, meggondolhatod magad. Mondjuk azt, hogy papíron ezt nem teheted. Amit egyszer leírtál, az ott
van. Milyen az, vállalni minden betűdet? Milyen az, nem korrigálni? Milyen azt visszaolvasni, ami akkor és ott jött át belőled? Őszinte. Valódi. Nem kozmetikázott.

 Ha az angyaloknak írsz, kénytelen vagy kézzel írni, tollat használni, mert utána el kell égetned a levelet.
Jelentősebb dolog az írás, mint a szóbeli ima? – kérded. Úgy gondolom, van, amikor igen. A szavakat nagyon könnyelműen használjuk. Hányszor kapod azon magad, hogy beszél a szád, de fogalmad sincs, mit mondtál, hiszen akihez beszélsz, elég furán néz rád. Mi van – kérded –, mit mondtam? Hát ez az. Beszélsz kéket-zöldet, senki nem érti, mire valók akkor a szavak? Agyad közben teljességgel máshol kalandozik. Vagyis a kimondott szó csak hangok üres sorozata, nincs benne tartalom. Pedig ez nagyon lényeges.

Az írásnak akkor van kiemelt jelentősége, ha nem szokványos kérésed van, ha valamit kiemelten szeretnél.Ekkor nagyon jó megoldás írásban továbbítani a kérést.

Írni nem lehet úgy, hogy máshol járnak a gondolataid, mert más szavak kerekednek ki ujjaid közül.

A levélben továbbított üzenet nyomatékos. Ugye, nem szívesen írsz le olyasmit, ami szíved legbelsőbb vágya, netán valami titok. Mit szólna hozzá párod, mit gondolnának szüleid, ha tudnák, gyermekeidről nem is beszélve…

Pedig van az angyalkommunikációnak mások számára látható formája is, mely ugyanúgy működik,
hatásossága rajtad áll. Később erről is beszélünk: ez a képek, szövegek kifüggesztése.

A levélírás nyomatékosítja a kívánságot. S ha sikerül teljesen ráhangolódnod a kérésre, olyasmit is
tapasztalhatsz, ami komoly csodálatot vív ki az angyalok iránt. Amikor elég gyakorlottá válsz az angyali segítségkérésben, már nem csodának, hanem együttműködésnek veszed részükről. Miről beszélek? Írás közben olyan szavak, szófordulatok, netán vágyak folynak ki az ujjaidból és ivódnak a papír fehérjébe, melyekről nincs is tudomásod, melyeket nem is akartál leírni. Mi történik ilyenkor? Az angyalok vezetik a kezed. Azt szeretnék, hogy bátran kérj, engedd útjára a kívánságod. A komoly ráhangolódás segít ebben. Ezért nem jó a hirtelen jött, elkapkodott kérés. Nem biztos, hogy azt a választ kapod, ami helytálló.

Mielőtt írni kezdesz, nyugodtan végezz egy kis angyali szertartást. Nem ez a lényeg, de kérésed
nyomatékosítja. Gyújts gyertyát, hangolódj rá kérésedre, írd le a lehető legvilágosabban, egyszerűen, minél érthetőbben. A pontos kinyilvánítás fontos. „Kedves Őrangyalom, nagyon vágyom egy kiskutyára. Azt szeretném, ha kicsi lenne, barna színű, símogatnivaló. Küldj nekem egy aranyos kis jószágot.” Ha nem mondod el, milyet szeretnél, még kaphatsz egy bozontos, nagy testű jószágot, aki kóbor kutyaként az utcátokban tűnik fel az elkövetkező napokban.

A megírt levelet az angyali postán kell elküldened, azaz el kell égetned. Miért? Mert az angyali vágyteljesítés úgy működik, hogy rábízod az égre. Nem tartogathatod, mert ez ragaszkodást eredményez. Félelmet szül, bizonytalanságot. Muszáj, hogy elengedd magadtól, s bízd az illetékesekre a megvalósítást. Ez akkor válik jelentős mozzanattá, ha erősebben kötődsz a földi dolgokhoz, fontos számodra a szertartás, amikor nem elég gondolatban lejátszani a postázást. Van, akinek nehezebben dolgozik a képzelete. Ha ilyen vagy, számodra fontos a szertartás. Nyisd ki az ablakot, hogy az angyalok be tudjanak jönni hozzád. Igaz, hogy az angyalok
számára nincsenek fizikai korlátok, nem is miattuk kell ezt megtenned. Számodra fontos, hogy bevésődjön: megtetted, amit tudtál. A megírt levelet gyújtsd meg azzal a gondolattal, hogy „angyalok, átadom nektek kérésem, kérlek, fogadjátok szeretettel”. Ejtsd bele egy fém- vagy kerámiaedénybe, – tálba, és hagyd elégni.
Végezd ezt a helyzethez illő komolysággal, hiszen ha játszol, viccet csinálsz a szertartásból, az angyalok sem fognak komolyan venni. Jó, ha gyújtasz mellette egy gyertyát, esetleg odahelyezel egy szál fehér virágot a tál mellé. Még jobb, ha van oltárod, amit ilyenkor angyaloltárként használva végezheted a szertartást. Az elégett levél hamvait szórd szét a kertben vagy egy téren, vagy ahol lehetőséged van rá. Ez így szép, így kerek, méltó a felsőbb hatalomhoz.

Miután ezt megtetted, köszönd meg a közbenjárást.

Könnyen megesik, hogy családod furcsán néz rád emiatt, ezért ha nem egyezik felfogásotok a világok közötti átjárhatóságról, végezd szertartásod magadban. Ám úgy gondolom, hogy ha bármit titkolni, rejtegetni kell a családtagok elől, az nem kiegyensúlyozott családi élet. Könnyebben nevetségessé válsz, ha rejtegeted, amit teszel. A felvállalás mindig egyenes, és tiszteletet ébreszt. Ez vagyok én – mondod –, elvárom azt a családomtól, hogy tiszteletben tartsák szokásaimat, hiszen én is tiszteletben tartom az övékét.

KÉPEK, SZÖVEGEK KIFÜGGESZTÉSE

Megteheted, hogy vágyadat fotó, újságból kivágott kép formájában fejezed ki. Lefényképezed vagy kivágod azt a karórát, számítógépet, autót, házat – ugye, milyen földhözragadt vagyok, mindjárt ezeket a divatos vágyakat sorolom? –, amit elképzeltél magadnak, s kiragasztod az asztalod fölé, vagy egy „Vágyaim” füzetbe.
Nézegesd naponta, meditálj rá, képzeld el, hogy a tiéd, lásd belső szemeid előtt! Érezd, milyen az, hogy megkaptad, mennyire örülsz neki, milyen boldogságot szerez akár neked, akár családod tagjainak.

Ha boldogságod nyomába szeretnél szegődni, úgy értem, házasságod, kapcsolatod kezd minőségen alulivá válni, tegyél ki a lakásba olyan fényképeket, melyeken kettecskén vagytok láthatók egy boldog pillanatban.
Időnként nem árt emlékeztetni magad arra, honnan indultatok. Nem azért, hogy a múltban élj, azt ne tedd, de a stabilitás miatt hasznos lehet. Tudod, azt vonzód magadhoz, amit elképzelsz, ami a gondolataidban jár, s mivel a szem elég határozott csatornán közvetíti az információt az agyhoz, nagyon lényeges, hogy a szemet „lakasd jól”.
Ismerős lehet a keleti életfelfogásból (fengsuj) a tárgyak kihelyezése, pozitív környezet teremtése részben két kezed által, részben szándékos „bevonzás” által.
Talán ösztönösen is érzed, mi vezet vágyaid irányába, amikor egy távoli ország képeivel díszíted fel
szobádat. Oda szeretnél utazni? Üzenj a képekkel az angyaloknak, segítsenek. Nézz rá naponta a képekre, képzeld el, hogy ott vagy… Aztán engedd el az érzést, ne ragaszkodj, ez fontos!

Megteheted, hogy imádat írod le egy papírra, és azt függeszted ki az asztalod fölé a falra. Ezt naponta
elolvasod, akár fennhangon. Sokszor a lényeg a sorok között olvasható, ezért az írott szöveggel légy figyelmes!
Meglehet, sokadszori olvasás után döbbensz rá valami egészen kézenfekvő válaszra. Felismered egyik-másik szó hatalmas jelentőségét, holott eddig csak felolvastad, s nem merengtél el mélyebb értelmén. Az a fantasztikus az angyalkommunikációban, hogy bárhogyan megérkezhet a válasz, és hidd el, sokszor ezek a válaszok eddig is az orrod előtt voltak, csak valami homály miatt nem láthattad, nem láttad.

Amikor már kialakult egyfajta kapcsolat láthatatlan segítőiddel, úgy értem, nyitva van a kapud, melyen az angyalok ki-be járhatnak szabadon, megérezheted, ahogy szelíden ösztökélnek valamire. Számtalanszor tapasztalom. Egyszerűen hallom a fejemben, amint azt mondják: most már tegyél rendet az asztalodon, mert ez a rumli hátráltat a munkában. Vagy: itt az idő, hogy felállj, és ebédet főzz. Akkor fel kell állnom, nincs mese, mert ha nem teszem, a nap folyamán később rájövök, hogy tényleg csúsztam legalább egy órát, és a családom már másból sem áll, mint idegesítő kérdésből: mikor eszünk már. Kell ez? Inkább hallgatok a figyelmeztető
hangokra. Ha így működsz, össze fognak jönni a dolgaid.

MEDITÁCIÓ

A meditáció utazás a belső világba. Ekkor nem az angyalok jönnek hozzád, hanem te mész az ő
birodalmukba. Fantasztikus dolgok történhetnek meditációs utazásod alatt. Olyan tájakon járhatsz, ahol a földi valóságban sosem. Ereje azért is óriási, mert tested a teljes ellazulás állapotában van közben. Nem fogyasztasz energiát, így is lehet mondani. Minden figyelmed a belső történésekre fordítod. Ez olyan áldás fáradt tested számára, amit egyetlen más pihenési forma sem tud nyújtani. Nem csak pihen a test, de olyan energiaforráshoz csatlakozik, mely sokszorosára tölti a lélek tankjait.

A meditáció folyamatos kapcsolatteremtés, belépés a belső világba. Amikor ott vagy, nagyon kézenfekvő, hogy égi vezetőid segítségét kérd. Ebben a helyzetben a lehető legtisztábban tapasztalhatod a segítő szándékot.
Bármilyen kérdésed és kérésed van. Nem baj, ha nem az angyalokkal akarsz kapcsolatba lépni, a lényeg, hogy útmutatásért fordulsz a belső világhoz. Bizonytalanságaidra is választ, megerősítést kapsz. A meditáció csodája, hogy nem kell feltétlenül kérned. Az angyali világ teljes valójában és kéretlenül is meg tud mutatkozni előtted csak azért, mert szándékot fejeztél ki, hogy beléphess oda. Nyitottságod indíték angyali segítőid számára, hogy utat mutassanak, eligazítsanak, hiszen ők akkor is tudják, mi van veled, mi a bajod, ha nem mondod. A meditáció olyan tudatállapot, melyben már az angyali hullámhosszon vagy. Nem kell külön kérni a segítséget.
Azért, hogy ne legyen ilyen könnyű a dolgod – humorizálnak az angyalok –, csak nyugodtan tedd fel kérdésed, és még pontosabb válaszokat fogsz kapni.

A pontos válaszoknál meg kell állni egy kicsit. A belső világ nem mindig, sőt nagyon sokszor nem
egyértelmű. Ha választ vársz, kódolt üzenet érkezik. Az angyalok nem járatosak a fizikai világban, igyekeznek, de saját nyelvüket nem tudják pontosan a miénkre fordítani. Képeket küldenek, jeleneteket, számokat, formákat, melyek a fizikai világban jelentéssel bírnak. Az érzékenyebb, magasabb tudatossági szinten lévők számára konkrétabb – vagy inkább könnyebben észlelhető – jelek érkeznek. Ezért ne éld meg csalódásként, ha első meditációid nem hoznak olyan sikert, mint vártad. Nem is sikerre megy a játék – mondhatnám –, mert semmi verseny, semmi cél nincs benne. A célja az, hogy megtörténjen. Nincs benne elvárás. Amint elvárásod van,
szétoszlik a kép. Hagyni kell, hogy az történjen, ami.

Ha vezetett meditációban kalandozol, tudatos agyad befolyásolja a képzelt belső világot. Ez azonban inkább csak segítség a gyakorlat megszerzéséhez.

Nem baj, ha nem érzékelsz semmit a kezdő meditációidban. Bizonyára működik az előbb említett elvárás, ami megakadályozza, hogy feltáruljon az angyali világ. Ne add fel. Jó úton jársz, csak még sok rajtad a sallang, a földi szemét. Az asztrális világ segít ezektől megtisztulni, de akarnod kell a tisztítást. Ez az első lépés. Tőled indul a dolog, s így ér oda vissza. Egyetlen őrangyal sem tehet erőfeszítést érted, amíg nem fejezed ki ebbéli óhajod.

Nem mindenki számára hoz azonban a meditáció eredményt, nem mindenki érzi magáénak ezt a közlekedési módot az angyalvilágba. Ennek sok oka lehet. Az angyaloknak semmi bajuk nincs ezzel, olyan módon nyilvánulnak meg előtted, ahogy képes vagy őket fogadni. Sosem hoznak olyan helyzetbe, hogy emiatt rossz érzésednek kellene lennie. Ha mégis az van, azt egód generálja.

A meditáció időt kér tőled. Ügy értem, nem tudod elhadarni, mint egy gyors imát. Ha így akarsz kapcsolatba lépni, nagyon hálásak érte angyalaid. Miért? Mert tudják, hogy ezzel földi idődből nem keveset szentelsz nekik, s képes vagy arra is, hogy egódat aludni küldd egy kicsit.

Ha szoktál meditálni, tudod, hogy rá kell készülnöd. Előbb le kell ereszteni a gőzt, le kell csillapítani a háborgó érzelmeket, a feszült testet. Első a relaxálás. Testünk a nap nagy részében feszültség alatt van, bármit teszel, az izmok dolgoznak. A relaxálás bevezetés a meditációba. Sorban ellazítod minden porcikád. Ezt is meg kell tanulni, de olyan nagyszerű hatású, hogy nem okozhat nagy gondot. Próbáld ki gyermekednél! Vezess le nála elalvás előtt relaxációt, úgy belealszik, mint egy kisangyal…

Mikor nem érzel már feszültséget sehol a testben, jöhet az utazás. Az elmélyedés szakasza kinél rövidebb, kinél hosszabb, kinél pedig csak egy gondolatráirányítás, szóval egy pillanat. Tudatossági szint függvénye. Ne bánkódj, ha időbe telik. Ez a módja annak, hogy egyre könnyebb legyen.

A meditáció nem működik, ha nagyon akarod. Ne akard. Engedd. Bármit érzékelsz, látsz, hallasz, azt kaptad akkor. Ha semmit, akkor annak van jelentősége.

Ha nem sikerül ellazulnod, nem tudsz elmélyedni magadban, nem baj. Ha belealszol, hát arra volt éppen szükséged. Sose bánkódj semmi miatt, mert minden érted van. Minden úgy van jól, ahogy van. Az is előfordul, hogy a meditáció során egyszerűen egy hatalmas lökéssel kilöknek. Nem feltétlen az angyalok. Egyszerűen kilökődsz – nem tudok erre jobb szót.

A meditáció időtartama teljesen változó. Van azért egy minimális időszakasz, mely alá nem érdemes
csökkenteni. Ez a fél óra. Ha túl rövid, nem éred el célod: érzékelsz is valamit, meg nem is, s nem tudod eldönteni, igazán mi volt ez az egész. A jelentős meditációs idő egy-két óra. Ezek már olyan utazásokat nyújtanak, melyekben nem csak lelkedet tölti fel a másik világ, de tested is gyógyul közben. A dolgok mindig mindenütt összefüggnek, csak figyelj.

Az angyalok folyamatosan arra késztetnek minket, hogy meditáljunk gyakran, mert ezen az úton igazán hitelesen jutunk belső információhoz. Az angyalok dolga, küldetése, hogy a fizikai világ számára emlékeket hozzanak elő a tudatalattiból. Ezen a módon kerülhetnek legközelebb hozzád, mivel a külvilág zajai igen jól eltompíthatok, viszont éber vagy, a képek többnyire megmaradnak tudatos elmédben. Ennél csak az alvás a mélyebb ellazulás, az álmok azonban – többnyire – nem rögzülnek olyan módon, hogy emlékezz is rájuk.

ÁLMOK

Amikor alszol, kinyílik a kapu. Megnyílik a tudatalatti. Ez az angyalok misztikus játszótere, ahol szabadon közlekedhetnek tudatod és a mélyebb belső világ között. A belső világ az a hely, ahol minden tökéletes, mindened megvan, ahonnan az álmokon keresztül szabadon áradhatnak azok az információk, melyeket tudatos agyad éberen nem enged. Ez az út az angyalok nagy lehetősége. Álmaidban akkor is kapod az üzeneteket, ha nem kéred. Azt mondod, nem szoktál üzeneteket kapni? Bizony, hogy szoktál. Nem emlékszel rájuk? Az meglehet. Tudatos elméd nem rögzít képeket, de az érzések megmaradnak. Az álmok fricskája, hogy minél jobban erőlködsz a képek felidézésén, minél görcsösebben rohannál utánuk, annál könnyebben illannak el, bújnak vissza a kapu mögé. Nem szeretik az ego erőszakosságát. Ez van. Így aztán mit tudunk tenni? Amit az
angyalok annyira szívesen fogadnak: kérni. Kérd őket, hogy mutassanak tisztább képeket.

Kérd őket, hogy engedjék rögzíteni a tudatodban, amit látni engednek. Kérd őket, hogy ne tűnjenek el ezek az emlékek.

Az álomterápia az angyalok egyik kedvenc gyógymódja. Mindig tudják, mire van szükséged, mivel tudnak egyensúlyba hozni. Sokkal jobban ismernek, mint te saját magad, ezért ha szándékaid, céljaid, kéréseid pozitívak, bátran állj elébük, és kérj útmutatást. Persze az álmok nem mindig kedvesek, sokszor egyáltalán nem pozitívak. Miért kapsz ilyen álmokat?

Kezdjük ott, hogy miért tesz az ég különbséget az emberek között, amikor álomfilmeket pergetnek. Miért álmodnak egyesek olyan gyakran és olyan mozgalmasan, mások pedig alig-néha, vagy csak hébe-hóba. S ha már, akkor miért olyan zajos-élénken, hogy reggelre szó szerint lefáradsz bele. Én legalábbis le szoktam, hogy személyes tapasztalataimat is beleszőjem. Elmesélhetném, de nem teszem, miről szólnak álmaim. Meglehetősen kellemesek, és eléggé fáj is másnap, hogy mindez csak egy másik valóságom. Nos a kérdés: mit akarnak az angyalok ezekkel a történésekkel? Némely álomcsoportnak semmi valóságkapcsolata nincs, szürreális, nem létező helyen játszódó képeket látsz. Másfajta álmok pedig a jelenlegi életed helyszínén játszódnak, de minden
olyan más. A távolságok, méretek, na igen. A felhíguló tér jelzi, hogy amiben nappal élsz, az egy tudat által rögzített valóság, amelyben nem tudod kitolni a falakat, kitágítani otthonod méreteit. Nem így az álomvilágban.
Emlékszel? Álmaidban, saját otthonod sem pontos mása a „valódinak”, de felismerhető. Ami roppantul tudattágító, hogy az álmokban minden megnő. Sokkal nagyobb a nappalid, a teraszod, az udvarnak meg alig látod a végét, és a környezet is olyan valóságosan álomszerű. Udvarodból nyíló kis ajtó egy másik városba vezet, vagy a szomszéd kertje csak egy homoktenger, otthonod meg egy hatalmas labirintus. Van ezekre az álmokra találó kifejezés? Ugye hogy csak látni tudod ezeket, beszélni róluk alig?

Emberek jönnek elő a múltadból, ismerősök látogatnak meg vagy hívnak el magukkal. Kik ők, és miért fonódik egybe velük tudatalatti világod? Hol vannak azok a helyek, ahol ismeretlenül megfordulsz? Észbontó látomások, melyek nappal sem hagynak nyugodni. Tiszta képek, de a valóságban nem létező helyek. Jó ott lenni, igaz? Hol van ez? Néha jobb lenne, ha békésebbek lennének éjszakáid? Nem vagy ezzel egyedül.

Itt a reggel. Ráébredsz erre a világra, itt. Keresed azt a másikat. Felpörögnek az emlékképek. Húha. És megint: húha. Hol jártam már megint? Szent isten! Néha mintha a múltat láttad volna, néha egészen futurisztikus a kép, máskor jelenvalód villan fel, és van még egy: az alternatív világ. Amiben most vagy jelen, de semmi nem ismerős. Csak éppen, mintha azt is élnéd. Mint a versben, Nem tudod, te álmodod azt a másik életet, vagy az a másik élet ezt a mostanit. Honnan tudod, hány valóságod van, hány párhuzamos életed játszódik szimultán? Ez a
mostani is csak egy a lehetséges végtelen számú közül?

Szóval szoktad azt érezni este, mikor lefekszel, hogy búcsút intesz ennek a világnak, és indulsz megint abba a másikba? Várod is? Na ez az. Amikor várod, akkor vagy teljesen nyitott azokra az információkra, melyek átjönnek. És ennek sem vagy mindig tudatában. Úgy értem, az álmok rendkívül jó játéknak bizonyulnak, míg csupán annak veszed. Kíváncsian várod az éjjeli eseményeket, mert elszórakoztatnak. Próbáld ki, mi történik akkor, ha értelmezed is.
Nehéz? Persze hogy az. Az álom olyan kommunikációs forma az angyalvilág számára, ami közvetlen, ám – mivel képekben történik – szinte mindig szimbolikus. Jeleket kapsz, képeket, s itt találod jelentőségét az addig megmagyarázhatatlan történeteknek. Ne az álmoskönyvhöz rohanj. Előbb merengj el kicsit. Ha úgy döntesz, fogadod az angyalok üzeneteit, olyan álmok fognak jönni, melyekkel az angyalok segíteni tudnak neked.

S itt jön az, hogy miért nem csak pozitív képeket vetítenek. Mert arról tájékoztatnak, amire éppen szükséged van. A rémálmok is belső világod tükörképei, nem csak a pozitívak. Előfordul, hogy menekülsz, ablakokon mászol ki, vadállatok üldöznek, lőnek rád, csuklyás fekete ember villantja rád világító szemét, vagy a sötétből készül támadni valami? Esetleg zuhansz egy mélységes szakadékba? Igen intenzívek tudnak lenni ezek az álmok. Annyira, hogy tudatod fel is ébreszt, mert egód fenyegetve érzi magát miattuk.

A legjobb megoldás, ha saját életedben keresed a válaszokat, személyes kapcsolatot keresve. Bizonyos típusú álmok csak bizonyos élethelyzetekben jönnek elő. Van ezekre kollektív magyarázat is, úgy értem, lehet tipizálni, de a konkrét indoklás csak személyes összefüggések alapján kapható.

S van itt még egy kérdés. Miért van az, hogy némelyek alig álmodnak maradandó módon? S ha „véletlen” igen, meg is rettennek hű de nagyon, hogy mi volt ez…

Az angyalok olyan módon közelítenek hozzád, ahogy képes vagy fogadni őket. Úgy is lehet mondani,
típustól függ. Ők teljes mértékig alkalmazkodnak hozzád, hiszen olyanok, mint te vagy. Azért választott téged őrangyalod, mert hozzád ő passzol. Csak akkor lehet ugyanis hasznos a társasága, ha fogod is az adását. A könyvek angyalai nem tudnak megszólítani, ha tévénéző típus vagy. Ekkor számodra a filmek, a média angyalai közvetítenek elsősorban. Elsősorban!
Aztán ahogy fejlődsz, fejlődnek veled ők is, és talán a tíz éve még az éjjeli
filmeken megnyugvó személyiséged mára egy könyveken elalvós típusra vált. Hogyan is üzennének elsősorban a filmeken át, ha többé nem ezek a fontosak számodra? Az angyalok ott bukkannak fel, ahol te vagy, ne feledd.
Nem keresni kell őket, hanem figyelni. S mindenütt felbukkannak. Ahogy álmaid vetítővásznán is.

Ha még nem állsz nyilvánvaló kapcsolatban velük, elalvás előtt tégy próbát. Megjegyzem, egódat elégíted ki vele, mert ő a hitetlen. Így aztán pontosabb, ha azt mondom, ne próbát tégy, hanem szólítsd meg őket.
„Angyalok, mutassátok meg magatokat álmomban.” Vagy. „Angyalok, a ma éjszakai álmomban vezessetek rá a megoldásaimra.” Az álmok tehát megoldást közvetítő filmek, tekints rájuk így.

MŰVÉSZETI ALKOTÁSOK

A művészet helyett találóbb a kreativitás. Az angyali világ „sóvárogva” nézi, hogyan tudunk alkotni,
alkotásainkba érzelmeinket belegyúrni. Ez az emberi élet nagyszerűsége, ami nincs meg a másik világban. Ott csak energia létezik. Fizikai formák, az alkotás öröme, kezdés és vég csak itt van. Ahogy érzelmek is, de ezt csak úgy ideírtam. Az angyalok tehát nem tudnak sóvárogni, csak várni. Várni arra, hogy módot találjanak a segítségnyújtásra. Azt pedig ott tudják megtenni, ahol valami megnyilvánul. Aki nem tesz semmit, szó szerint nem mozdul magáért, ott ők is tehetetlenek. Annyira szeretnék, ha mindenki tudná ezt, mert ez a nyitja a
boldogságnak. Milyen nagy szavak, mégis milyen egyszerű megoldás!

Szólítsd meg angyalodat az alkotásaidon keresztül. Mindegy, mi az. Lehet, hogy rajzolni szeretsz, formákat görgetni a ceruzán át a papírra; lehet, hogy a festés az a színeivel és álomképszerű kifejezési módjával; lehet, hogy a gyöngyfűzés, a fabrikálás, elromlott tárgyak megjavítása, a varrás, az otthon kreatív berendezése, nagyszerű ételek készítése, vagy egyszerűen csak a dolgok gyakorlatias megoldása. És még nem is soroltam fel az összesét, szóval ez mind lehetőség az angyali világ számára, hogy információt közöljön. Bármibe kezdesz, ami az alkotás örömét nyújtja – és hát mi más lenne a gyereknevelés, jut eszembe gyorsan –, kérd hozzá őrangyalod segítségét. Nem csak a kivitelezés lesz sokkal könnyebb, de olyan megoldásokat is mutatnak, melyekre egóból nem jöttél volna rá. Ez a különbség. Az egónak tanulnia kell sok-sok évig, hogy tudjon, a belső
én pedig eleve tud. Tiéd a döntés, melyikkel élsz szívesebben: előbbivel, vagy eredendő önmagaddal. Mennyi időt vesztegetsz felesleges tanulásra életedből? Úgyis arra fogsz haladni, amerre menned kell. Kérdés, egóból teszed – akkor jó sok idő kell hozzá –, vagy rábízod magad az isteni vezettetésre, így sokat le tudsz csípni a felesleges körben járásból.

Úgy gondolod, a művészi kifejezési mód nem sajátod? Ki kell, hogy ábrándítsalak. Benned is eredendően ott munkál a szépség, mert abból vagy. Gátak, kapuk választanak el – ráadásul jó vastagok – saját valódtól, de nincs ezzel semmi baj. Ki így, ki úgy érkezik ebbe a világba. A dolgod éppen az, hogy a gátjaid döntögesd. Ezt hoztad
feladatul. Gátak pedig mindnyájunkban vannak rendesen. Az ego azt mondja, neki nincs ilyen. Mármint gátja.
Pedig nem éppen ő a nagy gát?

Na szóval művészet.
Hogyan tudsz kapcsolatba lépni kreativitásod segítségével? Ha ezt az ösvényt járod, könnyebben nyílik a kapu. Angyalaid örülnek, mert nincs nehéz dolguk veled. Aki színeken, hangokon, formákon át látja a világot, az harmóniában él angyalaival. Jó lenne – mondod –, de akkor miért oly keserves az életed, és miért oly nehéz, művészember létedre? Mert ezt a sorsot választottad, művészemberként kell áthoznod az értékeket. Vállalva e létnek minden buktatóját. És ennek is van, nem kevés. A művészek ugyanis – tetszik, nem tetszik – kissé élhetetlenek. Úgy értik az angyalok, kevéssé van érzékük a gyakorlatias élethez. Nagyon is művész akar lenni, aki úgy érzi, annak született. Vagyis beleesik saját csapdájába. Az élet pedig akkor teljes, ha ugyanúgy megnyilvánul benne a művészet, mint a mindennapi, gyakorlati világ.

Művészetek. Művészet minden alkotás, tehát a párodnak a tálcára bekészített reggeli is, melyen színek, formák, ízek, illatok vegyülnek. Művészet, ami jóllakatja a szépérzéket. Vagy valami ilyesmi. Merthogy a művet lehet a készítő szemével látni, és lehet a néző szemével szemlélni. A két nézőpont nem feltétlen esik egybe, ezért aztán nem is lehet egy lapon említeni. Mindenkinek annyit jelent, amennyit. Az alkotónak örömet szerez egy torzó készítése, beleformálva aktuális vágyait, míg a nézőnek ez csak egy amorf képződmény…

Légy most az alkotó, s kérd angyalodat, hogy a benned zakatoló érzéseket a lehető legérzékletesebben meg tudd formálni. Alkosd bele magad a művedbe. A kérés megmozgatja belső világod, s meglátod, olyan lesz a mű, hogy a végén csodálkozol, hogy' voltál képes erre. A kész mű színével, formájával vagy zenei hangzásával eléd fogja tárni a válaszaid. Furcsa, de amikor alkotsz, el kell veszíteni a józan eszed, csak hagyni, hogy formálódjon az alkotás.

Kérd a segítséget, hogy ha bánatod van, ki tudd alkotni magadból; ha örömöd, akkor az örömöd ölthessen formát. Ha választ vársz, az elmélyült alkotómunka közben megkapod azt is. A feltétele, hogy feledkezz bele. Ne gondolj közben másra, csak az alkotásra. Ez jelenti a pillanatban élést. Erre jó az alkotás, mert aludni tudod küldeni egopajtást. Ilyenkor nincs kontroll alatt a nagy éned, ekkor tudnak segítségedre lenni az angyalok.

S légy most a néző, akire a művészi alkotás hatást gyakorol. Kérheted az angyalokat, hogy egy festmény, egy műtárgy, egy építészeti alkotás, egy koncert vagy egy sláger hangjai, netán egy film vagy irodalmi mű kapcsán megtaláld válaszaidat…

Fontos, hogy az alkotó és a néző értékeinek nem kell azonosnak lennie, nagyon nem.

FIZIKAI LÉTBEN ÉLŐ EMBEREK

Mivel mindannyian ugyanabból a forrásból származunk, az égi üzenetek tisztán átjöhetnek rajtunk keresztül is. Tudtunkon kívül. Hányszor voltál olyan helyzetben, hogy egy pár mondatos beszélgetés hatalmas felismeréseket hozott? Vagy ötletet kaptál, javaslatot, egy jó gondolatot. Az angyalok mindig tudják, hogyan kell megszólítaniuk téged. A kérdés mindig az, veszed-e az üzenetet.

Kérd őket, hogy a mai napon valakitől olyan gondolatokat hallj, melyek számodra üzenetértékkel bírnak.
Tudom, néha nem könnyű rájönni, melyik gondolat volt az üzenet, és nem is mindig tetszik, amit hallasz, de annyit mindenképpen megér a dolog, hogy elgondolkodj kicsit. Mondok egy példát. Egy ismerősöddel „véletlenül” összefutsz a közeli ABC-ben. Már régóta nyaggat, menj el vele egy előadásra. Az ismerősöd kedves ember, de amit ajánl, ahhoz sehogy sem fűlik a fogad. Nem az elhárítás a gond, hanem hogy miért nem akarsz kötélnek állni. Nem arra buzdít, hogy „lépj be”, csak menj el vele. Érted? S már nem először teszi. Gondolkodj a dolgon. Nem erőszakos, nem a hév vezérli, nem a saját csapatát akarja bővíteni egy újabb áldozattal. Ne gondolkodj mindig akkora méretekben, gondolkodj kicsiben! Mi történik veled, ha elmész? Lesz egy szabad
estéd, amikor végre kikapcsolódhatsz, hallasz néhány dolgot, talán lesz közte okosság is. Vagy lesz ott valaki, akivel máshol nem találkozhattál volna. Vagy olyan információt hallasz, amire akkor talán nem is fordítasz figyelmet, de pár hét vagy hónap múltán egyszeriben szükséged lesz rá. A dolgok mindig mindenütt összefüggenek, ezért mondják, hogy bízd rá magad az életedre, angyalaid úgyis vezetik azt. Emberi kapcsolataink is igazán jó útmutatók ám. Figyeld meg, kik vannak körülötted. Kik azok az emberek – főleg barátokra gondolok, vagy közeli ismerősökre –, akik kísérik életed. Kikkel találkozol „véletlenül”? Szóval kiket sodor melléd és feléd az ég. Mit akarnak ezek az emberek közvetíteni? Jó felé haladsz? Pozitív irányba szövöd életed fonalát általuk és velük együtt? Meglehet, a válaszod az lesz: nem. Kell ennél jobb útmutatás? Amikor te
magad jössz rá arra, hogy bizonyos emberek, csoportok, ismerősök nem szolgálják előrehaladásod, s ha igazán őszinte vagy magadhoz, bevallhatod, hogy nagyon is hátráltatnak.

A barátok sokszor emberi bőrbe bújt angyalok, gondolom, nem hat az újdonság erejével ez a mondat. Figyelj rájuk mindig szeretettel és elfogadással, lehet, hogy nem az teszik, vagy mondják, ami tetszik neked, de mindig téged szolgálnak. Nem tudnak róla, mert kódolva van bennük ez a program, de így működnek.

Kik azok az emberek, akiktől nem tudsz elszakadni? Kik azok, akik mindig visszatérnek akkor is, ha hosszú évek óta nem láttátok egymást? Dolgotok van egymással, összeköt a karma – mondod –, s nem is jársz messze az igazságtól. Manapság egyre több régi kapcsolatod éled fel, egyre könnyebb megtalálni régi ismerőseidet, hiszen csak egy-két kattintás a világhálón. Szorosabbá válnak ismeretségeid. Könnyen bepillantasz mások magánéletébe. Ez azért van, mert egyre jobban szükségünk van egymásra. Egyre inkább kezdjük megérteni, hogy egymásért vagyunk, mindannyiunk EGY MÁS: másik arca a nagy egésznek. Jó nagy ez az egész, ha ennyi arc formálja…

A dolog iróniája, hogy néhány negatív tapasztalat is ott szerepel a listádon: néhány kellemetlen kapcsolattal, kellemetlen emberrel is szembe kell nézned, ami éppúgy téged szolgál, mint a kellemes események. Nem szívesen látjuk ezt be, mert inkább hárítunk, szaladunk a felejtés óceánja felé, nehezen adjuk meg magunkat a negatív helyzeteknek. Utólag minden kiderül – mondják az angyalok –, csak hagyd, hogy történjenek veled az események.

És ha neked nem jók ezek az események? Ha nem vagy kibékülve azokkal az emberekkel, akik
körülvesznek? Ha érzed, hogy ez nem az a társaság, nem az a baráti kör, nem az a munkahely, netán nem az a család, mely téged szolgál, melyben jól tudod érezni magad? Jó ösvényen jársz, ha ezt egyáltalán felfedezed.
Vigyázz azonban az emberi kapcsolatokkal, mert – mint minden – ez is félrevezethet! Meglátod majd, miért.

ELTÁVOZOTT SZERETTEID

Ők egy teljesen különleges csoport, ezért külön is kell még velük foglalkozni. Nem maradhatnak ki azonban e sorokból sem.

Számomra különös aktualitása van a dolognak. Az elmúlt hónapban ért véget édesanyám földi életének jelen ciklusa. Tiszteletre méltó módon kezelte betegségét és életét, de megoldás híján nem maradt más választása.
Átmenete fantasztikus élmény volt számomra, bármily furcsán hangzik. Elmondom, bár nagyon személyes, de nagyon idetartozik. Aznap éjjel, távozása után pár órával visszajött álmomban. Valós tudatommal fogadtam, ahogy ott ült ágya szélén (talán a kórházban), és nem fért össze a fejemben a kép és az információ róla: „de hát, anyu, te meghaltál” – mondtam –, „ez nem lehet”! ő pedig csak mosolygott. „Pedig ÉLEK” – mondta, és szerényen a vállát húzogatta. Szép volt, mint annak előtte, és szakadatlan mosolygó. Még bocsánatot kért valamiért, aztán megszakadt a kép.

Írhatnám, hogy fájdalmam az égig ér, de nem tehetem, mert nem ezt érzem.

Lelkemben megcsendültek a harangok, de nem a temetés, hanem az újjászületés harangjai. Boldogság, hogy nem érez már fájdalmat földi teste, és boldogság, hogy mehet tovább, intézheti következő fordulóját, mert ő is tudja: nem végezte be, amiért jött.

Ennyit a személyes élményről.

Hogy az eltávozott itt marad-e földközelben égi segítőként, azt a korábbi kapcsolat minősége határozza meg.
De még ez sem biztos. Vannak, akik úgy érzik biztonságban itt hagyott szeretteiket, ha kísérik tovább életüket.
Gyakran sokkal többet tudnak tenni a negyedik-ötödik dimenzióból, mint amikor még itt éltek. Gátolta őket az anyagi test, az ego.

Hívd őt, ha a segítségére vágysz. Meglehet, vele közvetlenebb vagy, szívesebben beszélsz hozzá. Ha volt megoldatlan ügyetek, meditációban megbeszélheted vele. Kérdezd és válaszol. Figyeld jeleit. Talán felbukkan egy kép róla, szóba kerül valaminek kapcsán, meghallasz egy kedvenc dalát, meglátsz az utcán valakit, aki nagyon hasonlít rá…, de kérésedre rávezethet egy jó megoldásra, amiben talán éppen az ő egyedisége játszik kiemelt szerepet. Sosem véletlen, ha felmerül emléke, alakja, tettei, érzései vagy a hozzá fűződő személyes benyomásaid. Beszélj róla nyugodtan, a szeretet energiája elér hozzá.

Van azonban egy dolog, amit mindenképp el kell mondani. Nem jó, ha fájdalmaddal visszatartod az
eltávozottat.

Könnyeid egód törekvése arra, hogy felismertesse veled: nincs másik dimenzió, a test küldetése itt ér véget egyszer s mindenkorra. Szegény ego nem tehet mást, hiszen ez a saját tapasztalata. Tudja, csak egy módon élheti túl a testet, ha istenlénnyé válik, azaz feladja saját magát, és beleolvad a nagy énbe. Ez nem megy neki könnyen.
Tehát. Ne sírj, mert megkötöd az eltávozott lelkét, s nem tud tovább haladni a végső forráshoz. Az út hosszú, sok mindent kell tennie addig. Szenvedés számára, ha megkötöd, s nem ereszted.

Vagy úgy érzed, ő az, aki nem enged, nem tud elszakadni? Ahogy mondják, gyakori helyzet, hogy az
eltávozott nincs is tudatában sokáig, hogy már nem él, vagy nem hajlandó elfogadni ezt a tényt. Segítséget kap asztráltestének érzékeléséhez, de el is kell azt fogadnia. Annál könnyebb az átmenet, minél inkább istenközeli életet élt. Képei, körülményei megegyeznek elvárásaival. Olyan világ fogadja, amilyet elképzelt. Ha az angyali dimenzió lehetséges valóság volt számára, minden szeretetben része van, és jó eséllyel kaphat isteni kegyelmet a továbbszolgálásra. Ha kéri ezt. A szándékosan Föld körül tartott, el nem engedett szeretted kínlódik, és nem
válik hasznodra, sőt.
(Berente Ági - Angyalok könyve)

 Hogyan kérjük őrangyalunk segítségét- Timár Veronika - videó

2017. november 15., szerda

Vele voltam a halál pillanatában



Kedves Rózsa Annamária, köszönjük, hogy elfogadtad az interjút, és elmeséled, hogy voltál a halála pillanatáig azzal a nénivel, akit ápoltál. 


Meséld el az olvasóknak, hol dolgozol, mivel foglalkozol?

Másfél évvel ezelőtt kezdtem el carerkedni, ami az idős-gondozást jelenti Angliában. Már kint dolgoztam mikor jött a sugallat, hogy váltok és nekem ez a munka jó lesz. Először a pénz motivált, illetve az, hogy az angliai idősek mellett, jobban megtanulhatok angolul, mert ők szebben beszélnek, mint a fiatalok. Megtudok tanulni egy szép angolt, mint kiejtésben, mint nyelvtanilag. Nem tudtam konkrétan, hogy mire vállalkozom, csak vitt magával az áramlat. Anglia egyik legnagyobb cégénél vagyok, és egy öt napos tréning után, be is dobtak a mély vízbe.

Milyen volt az első tapasztalatod, mikor elkezdted a munkát?

Már kezdetnek egy haldokló hölgyet kaptam, ami nem volt szokványos a kezdőknél. Nyolc hetet voltam a családnál egy huzamba, ami életem egyik legkülönlegesebb nyolc hónapja volt. Ott már éreztem, hogy ezt nem csak a pénzért csinálom. Bár még nem tudtam megfogalmazni mi húzz efelé a munka felé, de egyre jobban belevetettem magam, mert éreztem, hogy ott van valami még több. Aztán a hölgy meghalt. A halálánál nem voltam ott, pont pihenőre haza jöttem, Magyarországra.

Aztán, hogy alakult utána az életed?

Kaptam egy másik idős nénit, akivel annyira közelebbi kapcsolatba nem kerültem, mert Ő már nem volt magánál. Azt se tudta ki vagyok. Nála öt hónapot voltam, aztán Ő is meghalt, de akkor sem voltam ott a halálánál. Valószínű, még nem készültem fel a halál tapasztalására. Ez után megfordult a fejembe, hogy abba hagyom, és újra szerencsét próbálok Magyarországon. Aztán pont akkor kaptam egy olyan nénit, akivel egyfajta barátság alakult ki köztünk. Ágyhoz kötött volt, de nagyon jól tartotta magát.

Mindig mondta, hogy – itt vagyok 93 évesen, Te 28 évesen, mégis barátok vagyunk.

Én is ezt érzetem, egy furcsa összhang volt közöttünk, vagy inkább kapocs. Szerettünk együtt klasszikus zenét hallgatni, és imádta nézni a Tudorokat velem. Nagyon megszerettem Őt. Tudni kell az idősekről, hogy olyanok, mint a gyerekek és néha én is elvesztettem a türelmemet velük. Néha nem lehet velük szót érteni, mert megmakacsolják magukat. Fárasztó munka, hisz 24 órát vagy velük, hetekig, hónapokig, egy lakásban. Mégis ezzel a nénivel, nagyon jól éreztem magam.


Mesélj a néniről kérlek?

Rengeteg mindent megélt, német származású nő volt, aki bejárta a fél világot, még a Yelen is tanult Amerikában.Megjárta a holokauszt, és hihetetlen élet története volt. Még könyv is született róla. Nagyon érdekes, izgalmas egyéniség volt, aki sokszor engem is elküldött angolt tanulni a másik szobába. Támogatta az angol tanulásomat, mindig azt mondta, vagy olvassak, vagy angol filmeket nézzek, és összeáll a kép.

Mi történt a legutolsó alkalommal, mikor vissza mentél hozzá?

A kolléganővel, akivel együtt gondoztuk a nénit, azt találtuk ki, hogy havonta váltjuk egymást. Én 2017 május 3-án mentem vissza hozzá utoljára. Éreztem, hogy ez most nem olyan, mint az előző hónap, valami volt a levegőben. A kolléganőm azzal fogadott, hogy nagyon fáradt a néni, sokat alszik, aztán jelentőségteljesen rám nézett. Ebből értettem szavak nélkül is, hogy nem ugyan az, mint régen, valami megváltozott. Akkor még úgy fogtam fel, – jó persze, 93 éves, idős, és volt már fáradtabb korszaka.
Amennyi tapasztalatom van már ebben a munkában, és egyre inkább észre veszem, hogy a haldoklóknak vannak bizonyos biológiai tünetei.

A néni emésztése teljesen felborult, egyszer székrekedés, aztán hasmenés. Mikor ezt tapasztaltam, még mindig nem akartam elhinni, hogy itt tarunk. Hívtam az orvost, de ő is azt mondta, idős és ez van. Angliában sem tudnak csodát tenni, egy végelgyengüléses 93 éves haldoklóval. A mentorom, barátnőm, aki szintén kint dolgozik azt mondta, – addig, amíg kérik és igénylik az ágytálat addig jó, ha már nem, akkor elkezdődött a leépülés. A néninél egyre nehezebben ment az ágytálazás.
A másik tünet a rángatózás volt. Ezt nagyon furcsállódtam, mert már annyira intenzív volt, hogy mindig kiöntötte a kávét, a levest magára, az ágyra.
A harmadik tünet a fáradékonyság volt, szinte folyamatosan aludt, alig volt ébrenléti állapota. Még régebben betettem egy szerkezettel a kerekesszékébe és jártunk egy kört a lakásba, de aztán már ezt se szerette. Még az imádott Tudorok sorozatánál is állandóan bealudt.
Más lett az illata. Nem tudom leírni, megfogalmazni, csak érzetem, hogy más.
Nem tudott már nyelni. Ezt az orvosok is mondták, hogy ez is egy jel, hogy haldoklik.

Teltek múltak a napok, és ezek a tünetek egyre sűrűbbek lettek. Aztán a harmadik hetemet kezdtem nála, és követhetetlenül egyre rosszabb lett az állapota. Óráról, órára, jobban leépült. Haldoklott.

Látott embereket, és beszélt hozzájuk. Állandóan rángatózott, és bealudt egy falat közben, annyira fáradt volt. Nagyon féltem, hogy elkezd fuldokolni.

Kértem orvosi segítséget, de az adminisztráció miatt még nem jött ki a nővér, se az orvos, és ebben a várakozásban ami napok, nagyon azt éreztem, hogy magamra vagyok hagyva. Féltem az ismeretlentől, de össze kellett szednem magam, és ez sikerült is. Mikor kijöttek az orvos és a nővér, mindenki látta, hogy a végjáték van.

Az utolsó esténken megpusziltam és egy fura érzés kerített hatalmába, hogy itt már nem hónapokról, hetekről, inkább napokról van szó. Éreztem, hogy meg fog halni, és most itt leszek vele.

Milyen volt megtapasztalni a halálát?

Nem tudtam aludni aznap este. Volt a néninek egy macskája, aki megvadult, félt, mindig a szobámba aludt, állandóan velem volt. Érezte a halált, és már nem ment oda a gazdájához. Aznap este, a macska az ajtóm előtt aludt, még hozzám se jött be. A néni hajnali háromkor felébredt és a halott férjét hívta, hogy segítsen neki. Én nagyon megijedtem, nem tudtam eldönteni, hogy mi a jobb, odamenjek vagy hagyjam, hogy a férjével beszéljen abban a világba amibe már félig átcsúszott. Éreztem, hogy szomjas és mégis odamentem hozzá, mivel már nyelni nem tudott, vizes szivaccsal csöpögtettem a szájába a vizet. Végig tudta, hogy ki vagyok.

Nagyon izgatott volt, hogy lenyugodjon bekapcsoltam neki a kedvenc zenéjét, Bocellit. Nagy fájdalmakra panaszkodott, és én újra hívtam az orvost, és a fiát is. A néni mappájában az volt, hogy ha meghal, nem szabad újra éleszteni, se kórházba vinni.Ha elmegy, akkor hagyni kell elmenni. Vártam és figyeltem az eseményeket, míg megjöttek a többiek. Az orvos megnézte, minden értéke normális volt. Már csak azt a gyógyszert írta fel, amivel úgymond elalszik beteg, hogy pihenni tudjon és megnyugodjon. A fia el is indult a gyógyszerért, az orvos meg elment. Újra egyedül maradtam vele.

A fájdalma fura volt a néninek, nem fizikai volt, ezt az orvos is megállapította, inkább küzdelemnek láttam. Úgy tudnék fogalmazni: Nem érzem már jól magam a testemben. Később ezt ki is mondta. Olyan mozdulatai is voltak, mint amikor a kígyó levedli a bőrét.

Párszor a szeme is fenn akadt, ami szintén rémülettel töltött el, és ez álmomba sokáig kísértett. De mára már rendeztem ezt magamba. Aztán megjött a kolléganőm, akivel elkezdtük a szokásos teendőket. Mosdatás, ágynemű csere, krémezés stb. A néni bőrszíne, teljesen fehér volt és fekete karikák voltak a szeme alatt. Akkor volt egy olyan gondolatom, hogy itt órákról van szó. Nagyon sok érzés kavargott bennem, ezért inkább a rutinhoz folyamodtam, és elkezdtük a munkát a nénin.

Ahogy lehúztuk a takarót róla, egy hatalmas lélegzet hagyta el a száját, de csak kifelé. Tudtam, hogy ez a halállégzés, az egyiptomiaktól és más tanulmányokból is. Nagyon megijedtünk, hisz ilyet egyikünk sem tapasztalt még. Megnéztem a mellkasát, oda raktam a fülemet a szájához, erre megint a kilélegzett egy hatalmasat. Azt hittem, hogy ott maradok én is, annyira megijedtem megint. Aztán még egyszer hallottuk a halállégzést és utána elment.


Oda tettük a tükröt, néztük a pulzusát és tudtuk, hogy meghalt. Elkezdtem telefonálni, aztán megjöttek a mentősök, akik megállapították a halát, aztán jött a fia is. Megcsókolta az anyja homlokát, ami nagyon megható volt. Ezt a fajta halál tapasztalását, ha a tudatosságot nézem, egy nagyon felemelkedett dolog látni, ha a biológiáját nézem, más nem annyira az. Megkértem a kolléganőm, hogy tegyük rendbe a testét. Megint az egyiptomiakat tudom felhozni, mint ők, mi is a testet letisztítottuk, felöltöztettük, sőt ki is sminkeltük, a haját kifésültük, és parfümöt is raktuk rá. Így búcsúztunk tőle el. Olyan volt, mint ha aludt volna, még a bőre is megváltozott. Mint amikor a test azt a lelket aki szabadulni akart volna elengedte, és felszabadultabb lett ettől.

Érzékelted Őt körülötted?

Igen. Először is egy felszabadult energiát érzékeltem, aztán megláttam Őt. Nagyon szeretett táncolni. Sokszor mesélte, hogy balerina akart lenni. Néha átlátok a másik síkokra, és csak azt láttam, hogy vidáman táncol a szobába…

Kedves Olvasóim, ez az interjú a lányommal készült.

(forrás: Kincses Anna http://kicsibudoar.hu)

Animáció a Halálról - Ez A Halál élete című film, Marsha Onderstijn, holland animátor munkája:

2017. november 14., kedd

Nikola Tesla hitt benne, hogy az emberi élet meghosszabbítható



Az alábbi sorok Nikola Teslától származnak 1897-ből. (Részlet Kocsis G. István: Nikola Tesla és az Univerzum titkai című munkájából.)


“Abszolút semmi kétségem sincs afelől, hogy az emberben szunnyadó rejtett erő nagyban meghosszabbíthatja az életét a rendkívül pontosan végrehajtott gyakorlatokkal, és azokkal a különböző készülékekkel, amelyeket a tudomány bocsát nap mint nap a rendelkezésére.

A halál oka azoknak az embereknek a nagy részénél, akik manapság az általánosan elfogadott öregkor előtt halnak meg, visszavezethető arra a tényre, hogy mindenféle kórokozókat engedtek be a testükbe az ezeket tartalmazó víz és étel lenyelésével, valamint a fertőző levegő belélegzésével.

Ténylegesen hány ember elővigyázatos manapság a vízzel, amit megiszik, az étellel, amit megeszik, és a levegővel, amit belélegzik? És hányan lennének figyelmesek erre, ha ismernék a különbséget a kórokozókkal teli étel és levegő, valamint a ténylegesen tiszta között?

Ahelyett, hogy a harcokban belőlünk egész hadseregekre valónyian belekényszerülnek egymás megölésének szégyenletes és megvetendő feladatába, ahelyett, hogy legjobb elméink ezrei egész életüket valamilyen borzasztó gépezet feltalálására és elkészítésére szentelik, csak azért, hogy más embereket öljenek meg vele, miért ne foghatnánk össze közösen, vállvetve, hogy minden fizikai és szellemi energiánkat az összes közös veszélyforrás és ellenségeink elhárítására, valamint elpusztítására fordítsuk?

Azokra a veszélyekre utalok, amelyek mindenhol itt vannak körülöttünk, és amik fenyegetést jelentenek a levegőben, amit belélegzünk, valamint a vízben és ételben, amit elfogyasztunk.

Nem furcsa és szégyenletes, hogy mi, az emberi lények, a fejlődés legmagasabb fokán álló teremtmények ezen a világon, a bolygó urai, megáldva leghatalmasabb szellemi és fizikai képességekkel, teljes mértékben ki legyünk szolgáltatva a láthatatlan ellenségeinknek, olyannyira, hogy még azt sem tudhatjuk, vajon a következő falat élelem vagy korty víz megelégedettséget és életet, vagy fájdalmat és halált hoz számunkra?

A nagyfrekvenciás elektromos áram gazdaságos előállítása, ami ma már egy rutinszerű művelet, könnyedén lehetővé teszi számunkra nagy mennyiségű ózon előállítását a levegő és a víz fertőtlenítésére, míg bizonyos nemrég felfedezett új sugárzások azzal a reménnyel kecsegtetnek, hogy hatásos ellenszerként szolgálhatnak majd olyan bakteriális eredetű betegségek ellen, amelyek eddig ellenálltak az orvosok minden korábbi erőfeszítéseinek.

Az egész világnak szembe kellene szállnia az igazi ellenségeinkkel, a betegségekkel. Így olyan titkok százainak biztos felfedezésével, mint a röntgensugarak különböző formáival és még számtalan olyan eljárással:amelyekkel kimutathatók lesznek a bacilusok és a baktériumok jelenléte a vérben; valamint a szövetek és a létfontosságú szervek rendellenes állapota; továbbá csak azoknak a törvényes összeházasodásával, akik testileg a szövetek, a vér meg a csontok legkisebb részletéig tökéletesek; és az egészségesség szabályainak gondos betartásával semmi esetre sem túl sok elvárni azt, hogy az ember végül is meg tudja majd hosszabbítani az átlagéletkorát száz évre.

Úgy vélem, hogy évről-évre megtanulunk egyre értelmesebben élni. Nagyon örömteli például megfigyelni azt, hogy a gyerekeket minden korábbinál gondosabban nevelik fel.

Úgy vélem, hogy a házasság leggondosabb tudományos alapokra helyezésével, idővel a férfiak és nők olyan fajtája fejleszthető ki, melyben az egyének századokig élhetnek, megőrizve eredeti képességeiket.”
(forrás:rejtelyekszigete.com)

Nikola Tesla Legendája - videó

2017. november 13., hétfő

A harmadik szem megnyitása



Közkedvelt téma spirituális körökben, a harmadik szem megnyitása, sok tévedéssel és feltételezésekkel találkozhatunk ezzel kapcsolatban. Nézzük most a helyes megközelítést.
A harmadik szemünk nem fizikai anyagi szem, mégis a fizikai testünkön keresztül férhetünk hozzá a legkönnyebben, és ezen keresztül tudunk vele dolgozni.
Csakraszinten értelmezve könnyebb megérteni ezt és azt is, hogy valamilyen szinten mindannyiunknak működik a harmadik szeme és a harmadik szem csakrája, ha ez nem így volna, az már egy halálközeli állapotot feltételezne. Működése általában esetleges, vagy nem tudatos egyáltalán. 


Amikor nincs meg a megfelelő csakraharmónia, akkor akármit és akárhogyan is látunk a harmadik szemünkkel, nem lehetséges annak értelmes, mások számára is egyértelmű kommunikálása.
Legtöbben az aura különböző rétegeit látjuk meg, súlyos betegségek fekete foltjait, vagy erős gyulladásos betegségek és intenzív érzelmek vörös árnyalatú színeit. Legtöbb esetben amit látunk az nem az egész, nem az összes, és különbséget tehetünk arról, hogy mi vagyunk képesek csak azt meglátni, vagy valóban az a legjellemzőbb szín az illető energiaterében.

Harmadik szemünk megnyitására többféle módszert alkalmazhatunk, mindegyikhez nélkülözhetetlen egyfajta magas tudatú, emelkedett energetika, ami a megfelelő erkölcsi és tudati alapot képezi ahhoz, hogy elménk sérülés nélkül elbírja és feldolgozza azt amit látunk és ahogyan látjuk. Ez az energetika automatikusan megtörténik, ha folyamatosan dolgozunk a fő energiavezetékeinken és csakráinkon,
A manapság igen népszerű harmadik szem nyitogató kurzusok résztvevői azért nem mennek semmire a megszerzett információval, mert a valóságos megnyilvánulása türelmet, gyakorlást, tiszta szándékot feltételez, amit nem lehet megszerezni egyetlen alkalom alatt.

Valójában nem érdemes kifejezetten erre törekedni, mert a szándék ami erre viszi a legtöbb embert, -ha nincsenek is tudatában róla- azon alapszik, hogy különlegesek szeretnének lenni mások szemében, vagy olyan dolgokra kíváncsiak, amikhez semmi közük.
Ha végiggondoljuk a fent leírtakat, nem bölcs dolog nekiugrani a harmadik szem megnyitásának, mert a legjobb esetben is felesleges, a legrosszabban ártalmas lehet mindkét fél számára. Ha energetikai önmunkánkkal, jógával, meditációval elértünk egy bizonyos energetikai szintet, a látás automatikusan megtörténik és ekkor már készek leszünk befogadni, értelmezni és amennyiben szükséges kezdeni ezzel bármit, arra is.

Mindannyian egyéni energetikai rendszerrel születtünk meg, ez alapján ugyanaz a harmadik szem nyitó gyakorlat nem lehet jó ugyanabban az időben sok ember számára, mert nem egyforma az energetikai rendszerünk. Ami az egyik embert emeli és gyógyítja egy másik ember számára hosszan gyakorolva súlyos állapotokat is előidézhet. Például egy vata túlsúllyal rendelkező ember számára végzetesek is lehetnek a hosszú távon folytatott statikus fordított testhelyzetek, amelyek a fej területére tolják az energiát, mert túlműködést idézhet elő, melynek tünetei a hirtelen fogyás, átmeneti zavart elmeállapot, spirituális-egósodás, felsőbbrendűség érzet, hallucinációk, tévképzetek, étvágytalanság, felgyorsult anyagcsere, hidegrázás fázás, álmatlanság.

Józanul gondolkodva be kell látnunk, hogy a harmadik szemmel önmagában nem előnyös kiemelten foglalkozni, mert energetikai rendszerünk főbb aspektusaival harmóniában, illetve egyéni energetikánk figyelembe vételével érhetünk el egészséges, tartós eredményeket.
(forrás: idoesviz.blogspot.hu)

2017. november 12., vasárnap

A problémád forrása - Gondolatok, mint energialények



Kevés helyen hallani róluk, még kevésbé arról, hogy mire is képesek ezek a lények és hogy miképp keletkeznek. Ők az elementálok, a gondolataink által teremtett energialények.


Amikor valamire sokszor gondolunk, legyen az akármilyen esemény, érzelem, egyéb környezeti hatás vagy akár saját tulajdonságaink, a fent említett energialényeket hozzuk létre. De csak akkor teremtődnek meg, ha gyakorta gondolunk ugyanarra a dologra, és erős érzetekkel tápláljuk meg. Hiszen azt már mindannyian tudjuk, hogy gondolataink energiával rendelkeznek, tehát ha valamire sokszor koncentrálunk, akkor minden egyes alkalommal energiával tápláljuk meg az elementált, amit a fenti módon öntudatlanul is életre keltettünk.

Egy ember rengeteg ilyen energialénnyel rendelkezik, természetesen attól függően, hogy milyen a gondolat polaritása, válik az is pozitívvá vagy negatívvá. Ezek a lények, miután létrehoztuk őket, körülöttünk vannak és erősítik bennünk, azt a gondolatot, amellyel létre lettek hozva. Ő általuk teremtünk, ezért kell nagyon vigyázni arra, hogy hogyan gondolkodunk. Ezért nagyon fontos a pozitív gondolkodás, mert ha pozitív energialények vesznek körbe, és őket erősítjük gondolatainkkal, akkor azt teremtjük meg, amilyen gondolattal és érzettel őket létrehoztuk, hiszen visszahatnak ránk. A negatív elementálok pedig ugyanígy visszahatnak, és segítenek a negatív gondolatok teremtő erejében. Minél több ugyanolyan érzetű energiát kap egy elementál a gondolataink útján, annál erősebb lesz, és minél több ellentétes érzetet annál gyengébb.

Hogy mire is képesek ezek a lények? 

Csak néhány példa:
- Ha folyton arra gondolunk, hogy nem vagyok elég szép, nem vagyok elég csinos, nem vagyok elég jó, akkor egy önbizalomra ható energialényt hozunk létre, természetesen negatívat. Az elementál folyton ezt az érzetet fogja bennünk erősíteni, és minél többet gondolunk erre, annál erősebben és gyakrabban váltja ki ő maga bennünk ezt a gondolatot, hiszen őt ez az energia táplálja!

- Ugyanilyen lények állnak a szenvedély betegségek kialakulása mögött. Azok az emberek, akik nem tudnak leszokni a dohányzásról, az alkoholról vagy akár a drogról, azért nem tudnak, mert létrehozták gondolati energialényüket anno, mikor elkezdték a szenvedélyüket. Egy ilyen lény erősíti bennük, az elméjükben, hogy gyújts rá, drogozz, igyál! Vagyis nekik a saját maguk által létrehozott elementált kell megsemmisíteni, ahhoz hogy leszokhassanak!

- Ugyanakkor ide tartozik minden típusú félelemenergia is. Bármitől is félünk (eseménytől, valamilyen állattól, vagy pl. attól hogy rosszul leszünk stb), ezek mögött elementálok állnak.

A megsemmisítésük:

- Ezeket a lényeket egyetlen módszerrel lehet megszüntetni, mégpedig azzal, ha az ellenkező párját hozzuk létre, vagyis a pozitív ellentettjét! Ha nem tudjuk magunkat elfogadni, akkor be kell táplálnunk, hogy szépek vagyunk, szerethetőek vagyunk, tökéletesek vagyunk!

- A szenvedélybetegségeknél be kell táplálni az egészségtudatot! Ugyanis ezek a lények csak akkor tudnak elhatalmasodni rajtunk, ha számunkra nem fontos az egészség, legalábbis nem annyira, amennyire kellene! Nem foglalkozunk fizikai testünk állapotával.

- Félelemenergiákkal kapcsolatban pedig szintén annak az ellenkezőjére kell koncentrálni, amitől félünk.

Természetesen egy ilyen pozitív lényt ugyanúgy kell megalkotni, ahogy a negatívat, vagyis el kell kezdenünk arra koncentrálni, amit akarunk, amit szeretnénk és megfelelő érzetekkel táplálni! Mindig, töretlenül akarattal és hittel csak arra, ami számunkra jó, és a negatívat teljességgel kizárni! Így nem kap ez a lény energiát, és elkezd gyengülni, a pozitív pedig annál erősebb lesz, minél többet gondolunk rá.

A fentiek miatt indult útjára két alap igazság, a gondolat teremtő ereje... és a pozitív gondolkodás hatalma...!
szeretettel:Carmelian
(forrás: http://emberisegebredese.blogspot.hu)

2017. november 11., szombat

Kovalovszky Dániel: Beavatottak - Portrék halálközeli élményt átélt emberekről (2013-2014)



Életem nagyobb részében csak felszínesen foglalkoztatott az elmúlás kérdése, de amikor 29 évesen elveszítettem édesanyámat, az élet rákényszerített arra, hogy szembesüljek vele. Addig ő jelentette számomra a legfőbb éltető energiát és biztonságot, neki köszönhetem az életem. Sokáig nem tudtam mit kezdeni azzal a végtelen űrrel és mély fájdalommal, ami a halála után ittmaradt. Dühöt és haragot éreztem, amiért ki kellett szakadnia ebből a szerető családi közegből. Nem volt más választásom, helyet adtam a gyásznak és elkezdtem feldolgozni a veszteségét, hogy tovább élhessem az életem. Lezárult egy korszak, végleg felnőtté váltam. Sokáig képtelen voltam elfogadni, hogy édesanyámat földi valójában már soha többé nem láthatom viszont. Talán csak valamiféle megnyugvást kerestem, hogy jó helyen van, hogy már nem fáj neki semmi és halálával nem szűnt meg létezni. Hinni szerettem volna, hogy továbbra is lát minket, tud rólunk. Nyugtalanító kérdések sokasága szakadt rám, amelyekre nem találtam választ.


Ha nem is gondolunk nap mint nap a halálra, mégis állandóan ott lebeg a fejünk felett. Ennek ellenére úgy éljük mindennapjainkat, mintha sohasem térne véget az életünk. Képtelenek vagyunk elképzelni a saját halálunkat, hiszen az életre lettünk kódolva. A keleti kultúrákban az elmúlás folyamata legalább annyira intim és természetes, mint a születésé. Ennek ellenére a mi túlcivilizált világunkban a halál fogalma örökre tabu marad, melyhez számos negatív érzés és félelem társul. Mivel a testet és a lelket elválaszthatatlan egységnek tekintjük, annak a tudata, hogy a halállal ez kettéválhat, a legtöbb emberben félelmet kelt. De vajon mitől félünk jobban mi emberek? A létünk teljes megszűnésétől vagy a folytatástól? A halálunkat követően a fizikai testünk ugyan megsemmisül, de mi történhet azzal a részével az egységnek, amit mi léleknek vagy tudatnak hívunk? Ezekre a nehéz kérdésekre kerestem a választ a saját szubjektív hitrendszeremen keresztül.

Az egyetlen út, amiben hittem és ami komoly áttörést jelentett a veszteségem feldolgozásában, nem volt más, minthogy olyan emberekkel beszéljek a halálról, akik már a közelében jártak, vagy valamilyen formában át is élték azt. A fotósorozatom szereplőit vallási, egzisztenciális, társadalmi hovatartozás nélkül választottam ki. Ezek az emberek a halálközeli élményük előtt sohasem találkoztak, nem ismerték egymást, mégis abban amit elmeséltek, nagyon sok hasonlóság volt. Ilyen a végtelen szeretet és béke érzése, az időtlenség, a korábban elhunyt rokonokkal való találkozás, a rendívül erős, de cseppet sem vakító fény érzékelése, valamint a megdöbbentő szembesülés földi tetteik következményeivel. Sokan úgy érezték, hogy tudatuk kiteljesedett, és abban az állapotban a „mindentudás” birtokában voltak. Ebből a számukra természetes, familiáris közegből senki sem akart visszatérni. A visszatértek közül szinte mindenki áthozott magával valamit odaátról és otthagyott valamit ebből a világból. Gyógyulásukat követően életük gyökeresen megváltozott. Minden átértékelődött, átrendeződött: az emberi kapcsolataik, azok mennyisége és minősége, az anyagi világhoz és a pénzhez való hozzáállásuk. Egyértelművé vált számukra, hogy semmi más nem fontos annyira, mint a feltétel nélküli szeretet, a megbocsájtás és a tudás. A földi életet egyfajta iskolának tekintik, amely egy lehetőség a fejlődésre, változásra.

A találkozásaim ezekkel az emberekkel alapjaiban megváltoztatták a hozzáállásomat az élethez és halálhoz egyaránt. Hálával tartozom sorozatom szereplőinek, amiért őszintén megosztották velem életük és haláluk megrázó pillanatait.

A portrék mellé illesztett képekkel egy-egy számomra fontos mozzanatot, dokumentumot, szimbólumot emeltem ki beszámolóikból. A téma szubjektivitása megkívánta tőlem, hogy egy általam elképzelt szürreális atmoszférát teremtve próbáljam megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, mindezt a fotográfia nyelvére fordítva. A személyes történetek szó szerinti idézeteit egyenrangúan kezelem a fotográfiákkal, hiszen azok segítségével válik érthetővé, kerek egésszé a történet.

(Kovalovszky Dániel) 


Fotó: Kovalovszky Dániel: Beavatottak, 2013-2014
Gaylhoffer Gábor, A halál oka: szívleállás, Lausanne, Svájc, 1989.


Fotó: Kovalovszky Dániel: Beavatottak, 2013-2014 

Gaylhoffer Gábor: „...Én nem tudnám alagútnak mondani. Sötét út volt az tény, de nekem inkább félhomályos. Voltak lények is az utam során, szeretetlények vagy csak ők szerettek engem. Nem tudom azonosítani őket. Úgy néztek ki, mintha pókhálóból lennének. Áttetszőek voltak. Csak azt éreztem, hogy mosolyognak rám és valami kellemes sugárzás jött felém. Minden olyan familiárisnak tűnt. Semmi idegen érzés nem volt bennem, hogy hol vagyok vagy mi van. Akkor ezt is elhagytam és akkor tényleg jött egy fény. Szeretet áradt belőle és olyan jó volt. Olyan volt mintha visszataláltam volna a szeretethez. A földön is szerettem, szerettek, de ennek ahhoz semmi köze nem volt. Ez a tiszta szeretet volt. Megnyugvás és béke vett körül. Nagyon szabadon éreztem magam. De akkor jött a választás pillanata, hogy maradok vagy jövök. És azt választottam, hogy visszajövök...”


Fotó: Kovalovszky Dániel: Beavatottak, 2013-2014
Hirtling Krisztina, A halál oka: gyomormérgezés, Székesfehérvár, Magyarország, 1956.


Fotó: Kovalovszky Dániel: Beavatottak, 2013-2014 

Hirtling Krisztina: „...Egészen kislány voltam, 6 esztendős. Az öcsémmel kint játszottunk a kertben, aki 4 éves volt csak. Datura Stramonium nevű mérgező gyomnövény is nőtt kint a kertünkben. Az öcsém ezt bedugta a számba én meg ráharaptam. Csak arra emlékszem, hogy borzasztóan álmos vagyok. Leborultam az asztalra. Körülbelül szekrény magasságból látom magam egy kórházi vizsgálóban. De az nem zavart ott engem, hogy én lent fekszem és fentről kiabálok. Ez a világ legtermészetesebb dolga volt számomra. Az egészből semmi másra nem emlékszem csak arra, hogy egy nagyon nagyon szép fény, fényes tavaszi napszerű, gyönyörű fényes napsütés jött be az ablakon...”


Fotó: Kovalovszky Dániel: Beavatottak, 2013-2014
Dobronay László, A halál oka: autóbaleset, Fót, Magyarország, 1993.


Fotó: Kovalovszky Dániel: Beavatottak, 2013-2014 

Dobronay László: „...Egy olyan hely, minthogyha egy rét lenne, de nem rét. Mintha tele lenne virággal meg növényekkel, meg lelkekkel és ott szabadság van és azt érzed, hogy mindenhonnan mintha valami éteri zene szólna. De nem zene, mert bennem is van. Olyan szeretet vesz körül, ami éget. Olyan fény van, ami, ha a lámpába belenézel, akkor éget. Vagy a napba belenézel akkor nem tudsz belenézni. Sokkal erősebb volt és bele tudtam nézni. Szürkés ezüstös színbe borult az egész táj. Megjelentek azok a szeretteim, akiket addig elveszítettem életemben. Ráismertem édesapámra...”


Fotó: Kovalovszky Dániel: Beavatottak, 2013-2014
Sziákisz Irén, A halál oka: bélelzáródás (Crohn-betegség), Dunaújváros, Magyarország, 2000.


Fotó: Kovalovszky Dániel: Beavatottak, 2013-2014 

Sziákisz Irén: „...Éreztem egyszer csak, hogy itt van valaki mellettem. Oldalra nézek és ott van mellettem az apu. Addigra szürkés köd volt körülöttünk minden és egy csomó ember volt ott, az életemből, akikről tudtam, hogy már meghaltak. Ugyanúgy emberformájuk volt, de mintha valami köd vagy füst venné őket körbe. Mozogtak, de mégse lépegettek. Boldogok voltak. Olyan természetes volt. Talán valami kertféle volt. Finom, puha, szürkés ködféle. Nagyon nagy megnyugvás volt, hogy láttam mindenkin, hogy boldog...” (Irén és édesapja egy régi családi fényképen.)


Fotó: Kovalovszky Dániel: Beavatottak, 2013-2014
Putnoki Tibor, A halál oka: magas vérnyomás, Szolnok, Magyarország, 1994.


Fotó: Kovalovszky Dániel: Beavatottak, 2013-2014 

Putnoki Tibor „...Ez a fény egyre közelebb jött átölelt, dédelgető volt.Minden olyan természetesnek tünt. Mentünk fölfelé. A fényben mentem, a fény vitt a fény felé. Aztán egy nagy térben vagyok, ahol egy film megy. Amikor ránéztem az életemre, akkor láttam, hogy ez nem film, hanem a születésemtől végig minden, ami megtörtént. Milliárdnyi kocka...” (A kilenc percig tartó klinikai halál után Tibor tenyerén az életvonal és a fejvonal teljesen egybeforrt, míg előtte ez két különálló vonal volt.)


Fotó: Kovalovszky Dániel: Beavatottak, 2013-2014
Migléczi Éva, A halál oka: vérveszteség, Budapest, Magyarország, 2007.


Fotó: Kovalovszky Dániel: Beavatottak, 2013-2014 

Migléczi Éva: „...Kívülről kezdtem el látni magam, de nem a műtőben. Láttam a környezetemet, de az nem a műtő volt, hanem egy világos hely volt. Egy végtelen tér, ahol nem voltak erős színek és erős fények, de világos volt. Egy nagyon kellemes hely volt és nagyon nagyon jól éreztem magam. Eszméletlen szeretet vett körül. Minden olyan pasztell árnyalatú volt. Közben hihetetlen jó érzésem volt, olyan amit itt nem lehet érezni. Olyan mintha minden ember egyszerre egy pillanatban lenne boldog, és ezt az összesűrített boldogságérzetet éreztem én is egyszerre...”


Fotó: Kovalovszky Dániel: Beavatottak, 2013-2014
Orosz Katalin, A halál oka: vízbefulladás, Budapest, Magyarország, 1963.


Fotó: Kovalovszky Dániel: Beavatottak, 2013-2014 

Orosz Katalin: „...De ezt már abban a pillanatban tudtam, hogy beestem a vízbe. Teljesen nyugodt vagyok és ez a világ legjobb dolga. Ennél jobb nem történhet velem, minthogy most meghalok és én a mennyei atyám otthonába végre eljutok. Mindent átölelt ez a nagy kékség. Minimum négy percet voltam a víz alatt. Fogalmam sincs, hogy ki húzott ki. Akkor újraélesztettek jól összetörték a mellkasomat. Úgy tértem magamhoz, hogy a lábamnál fogva ráztak és lábakból egy gyűrű volt körülöttem. Elkezdtem iszonyatosan bömbölni meg ordítani, hogy miért nem hagytak meghalni...” (A medence, amibe Katalin 13 évesen belefulladt.)


Fotó: Kovalovszky Dániel: Beavatottak, 2013-2014
Mecz Beatrix, A halál oka: vérveszteség, Pécs, Magyarország, 1976.


Fotó: Kovalovszky Dániel: Beavatottak, 2013-2014 

Mecz Beatrix: „...Olyan érdekes volt, hogy egyszer csak úgy elcsendesedett bennem minden és elkezdett távolodni tőlem a fizikális világ. Megszűnt az idő és akkor azt mondtam magamban, igen ez a halál. Valami hihetetlen nagy békesség és szeretetérzés vett rajtam erőt. Átmentem a mennyezeten, átmentem a falon. Mintha úgy szippantanának vagy egy mágnes húzna. Pillekönnyű voltam és mintha egy szeretetóceánban úsznék olyan volt. Hihetetlen az a világ, az a nagyon sok bolygó az a nagyon sok köd meg csillagözön. És én meg csak mentem fölfelé és fölfelé...”

(forrás: Kovalovszky Dániel; maimano.hu)

Tévéműsor Dr. Pilling János pszichiáter (a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének munkatársa) részvételével. Előtte Andrea mesél saját élményéről, amikor egy autóbaleset során a klinikai halál állapotába került. A felvételt a FixTV Szinusz című műsora számára a Napfogyatkozás Egyesület készítette.

Halálközeli élmények - Dr. Pilling János - videó