2019. szeptember 14., szombat

Medek Tamás: Mit tegyünk, ha szellemet érzékelünk?



Viszonylag sok embernek vannak olyan élményei, amelyek mögött szellemi tevékenység áll, tehát amely azt jelzi, hogy szellem van a környezetében. Tárgyak mozdulnak meg, amelyeknek nem szabadna, elektromos eszközök kapcsolnak be vagy ki, látszólag maguktól, árnyak, alakok látszódnak, hirtelen lehűl a levegő, különös érzet uralkodik el az észlelőn, és még sorolhatnám. Elsősorban olyanoknak szeretnék segíteni ezzel az írással, akik ebben a helyzetben tanácstalanok, hogy mi is történik valójában, s hogy mit is tehetnének. Először igyekszem leírni, mi, miért is történik, s majd azt, hogy milyen lehetőségeink vannak ilyen esetben. Bizonyos esetekben nehéz ugyan megítélni, hogy valóban szellemre gyanakodhatunk-e, hiszen oly sok minden más is okozhatja a különösnek tűnő észleléseinket, de azért vannak olyanok, aminél ez finoman szólva is egyértelmű.


Csak külön jegyzem meg, hogy a következőkben az egyszerűség kedvéért nem teszek különbséget szellem és lélek fogalma között, tehát ugyanazt fogom érteni alatta, bármelyiket is használnám. Valójában a lélek a központi magunk, az igazi önvalónk, aki jelenleg a teljes létezésének egy részeként a testet öltések időszakát éli, s a szellem az a személyiség, akit az egyes életekre felvesz, s mely az adott testhez kötődik. Így tehát egyben lélek is és szellem is vagyunk. A lelkünk, aki állandó, s minden egyes életünkben ugyanaz, a szellem pedig (akiknek most gondoljuk magunkat, a mostani személyiségünk) az erre az adott életre vállalt, ehhez a testhez kötött egyéniség. Mely ugyan a test halála után is teljesen és örökre megőrzi az egységét és identitását, ugyanakkor a lélekbe is beleolvad, aki azt követően már annyival több lesz. De, mivel most ennek, ebben a cikkben taglaltak szempontjából kevésbé van jelentősége, így egynek fogom értelmezni e kettőt.

Mindannyian szellemek vagyunk. Csak szellemek léteznek, hol éppen testben, hol éppen test nélkül létezve. Mi most éppen a testi időszakunkat éljük. A test halála után, elválva attól, visszatérünk a szellemvilágba, oda, ahonnan a leszületésünk előtt érkeztünk. Normális esetben a szellem a testtől való elválása után hosszabb-rövidebb idő alatt magához tér (olyan állapot ez először, mint amikor álmunkból felébredünk, s kell némi idő, hogy magunkhoz térjünk), s felismeri a helyzetét. Tudatosul benne, hogy a teste meghalt, s az ő, ez életére szóló ideje lejárt. Látja ugyan még a fizikai síkot, bármit, amit mi is, de tisztában van vele, hogy mennie kell. Vissza a szellemvilágba. Minél fejlettebb, idősebb egy lélek, annál előbb eljut erre a felismerésre, s annál otthonosabban fog mozogni ebben az állapotában - hiszen annál többször volt már ugyanebben a cipőben. Mivel eljött az ideje, kinyílik számára a szellemvilág kapuja (képletesen szólva), ahol a szellemi segítőin kívül olyan lelkek jönnek elé, a fogadására, akik az éppen elmúlt életében, korábban eltávozott szerettei voltak. Azért jönnek, hogy segítsék, irányítsák őt az átmenetelben. Mint mondtam, ez a legtöbb esetben meg is történik, melyre egyébként a testi halált követően körülbelül másfél hónapja van a léleknek.

Nagyon sok múlik azon, hogy ebbe az állapotba milyen tudatállapotban érkezik a szellem. Ezt befolyásolja az adott életében megszerzett világképe, személyiségének jegyei (melyeket a szellemvilágba való visszatérésig még élénken magán visel), valamint maga a halál neme is. S ebből származik az, hogy - bár a legtöbb lélek sikeresen átkel az előbb említett módon és időn belül -, mégis sokak elakadnak ezen a ponton. Valamennyi esetben a nem kellő tudatosság az ok, valamint az, hogy az adott lélek túlságosan ragaszkodik valakihez vagy valamihez az éppen hátrahagyott életéből. Tehát ok lehet, ha egy hirtelen és/vagy erőszakos halált követően a szellem zavart lesz, és nem képes felismerni a helyzetét, azt is hiheti, hogy még meg sem halt, hogy még mindig él, ha az életében megszerzett tévhitekre építve fél átkelni, például a pokoltól vagy az elszámoltatástól félve, vagy nincs szíve itt hagyni szeretteit, akin érzi a mérhetetlen gyászt, vagy úgy érzi, befejezetlen dolgot hagyott hátra, stb. Ezen lelkeknek is ugyan megnyílik a kapu, s ugyanúgy jönnek elé szeretteik is, de mivel a szabad akarat ebben az állapotban is szent és sérthetetlen, így kényszeríteni senkit sem fognak, a döntés végső soron az adott lélek kezében van. Ha úgymond megmakacsolja magát és nem mer vagy nem akar átkelni, erőszakot nem alkalmaznak vele szemben. Tudják ugyanis, hogy előbb-utóbb maga is belátja majd, hogy mennie kell. Ez azonban pár hónaptól, szélsőséges esetben több száz évig is terjedhet, de az idő múlása ott már ugye nem úgy értelmezhető, mint itt. Ennek ellenére az ilyen szellem segítségre szorul, hiszen bármennyi idő is telik el, az veszteglésnek minősül számára, illetve nyugtalan időszakot jelent számára is és sok esetben a még testben élő szellemek (emberek) számára is - melyről jelen írásom szól. A lényeg tehát, hogy amint letelik a test halála után a körülbelül másfél hónap, a kapu bezárul, melyet az adott lélek számára nyitottak ki, s utána már csak akkor tud majd átkelni, amikor igazán megszületik benne az elhatározás, s így maga is kéri azt. S mivel előbb-utóbb ez minden esetben bekövetkezik, hiszen a továbblépés ösztönével minden lélek rendelkezik, így egyértelmű tény, hogy a végtelenségig senki sem ragad itt. Azonban sokat tehetünk mi magunk is azért, hogy az ilyen léleknek az itt ragadt állapotát mielőbb megszüntessük, csökkentve ezáltal a szenvedését, melybe olykor tudatosan, olykor tudattalanul került bele.

Törvényszerű folyamat, hogy életünket (a testet öltések időszakában) hol testben itt a fizikai világban, hol pedig test nélkül a szellemvilágban éljük. Fizikai életeink egymásból következnek, miközben egyre haladunk a tökéletesedés felé, ki-ki a maga tempójában. Alapvető törvény, hogy mindig, amit az előző életünkben tettünk másokkal, jelen életünkben azt vagy ahhoz lényegében hasonlót kapunk vissza, s ugyanúgy, amit most teszünk másokkal, következő életünkben azt kapjuk mi. Az ebben a folyamatban való haladás minden léleknek jól fel fogott érdeke. A következő életére való felkészülését csak a szellemvilágba visszatérve tudja elkezdeni, ezért nagyon fontos, hogy a visszatérés időben és mielőbb megtörténjék, hiszen minél később kel át, annál tovább halogatja a továbbhaladását, a fejlődését. Tehát ösztöneiben ugyan benne van a léleknek, hogy mennie kellene - ezért nem tart ez az állapot a végtelenségig - de mint írtam lehetnek olyan helyzetek, amikor egy bizonyos ideig ezen ösztönöket felülírják egyéb érzelmek.

Ebben az állapotban az érzékelés kiszélesedik, tehát jóval többet képes érzékelni egy szellem test nélküli állapotban, mint a testben létezve. Hallja mások, felé intézett gondolatait, érzi mások lelkivilágát, stb. Így ösztönösen is olyan, még testben élő szellemek (emberek) társaságát fogja keresni, akiről érzi, feltételezi, hogy fel fogják majd ismerni azon jeleket, melyeket ő figyelem felkeltésnek szán. Nem minden esetben tudatos abban, hogy ő segítséget szeretne kérni, de valójában erről van szó. Tehát nyilván hiába megy oda egy teljesen materialista felfogású emberhez, csinálhat akármilyen jelenséget, sem fogja elhinni, hogy szellemet lát (megmagyarázza majd képzelgésnek, akárminek), így tehát eleve olyat fog keresni, aki egy kicsit is elfogadja a szellemvilág és így a szellemek, a halálon túli létezés tényét. Ezért van az, hogy egyes emberek életére jellemzőek az ilyen, szellemeknek tulajdonítható jelenségek - a szellemek érzik rajtuk, hogy talán segítségre lelhetnek általuk. Ez egyébként - mint minden más, lényegesebb, meghatározóbb dolog az életben - már leszületésünk előtt el van tervezve. Tehát tudjuk, hogy majd ilyen beállítottságúak leszünk, s hogy fognak majd bennünket felkeresni szellemek, s tudjuk azt is, hogy a dolgunk az lesz, hogy segítsünk nekik. Amennyiben most még sem kívánnánk ezt tenni, elnyomhatjuk magunkban úgy, hogy ügyet sem vetünk eztán rá, egyszerűen észre sem vesszük a jeleket, nem foglalkozunk vele, s így a szellem ezt érzékelvén, egy idő után odébb áll. De azért jusson eszünkbe, hogy ettől még csak magunkon segítettünk, az adott szellemen nem.

Általánosságban elmondható még, hogy mindenki olyan lelkületű szellemet tud magához vonzani, mint saját maga. Minden egyes gondolatunk, érzelmünk megjelenik az auránkban, egy annak előjelétől megfelelő energia formájában, ami a körülöttünk lévő térbe mindig ahhoz hasonlatos előjelű energiákat képes bevonzani. Ezért nagyon fontos tudnunk, hogy minden esetben, kizárólag mi, és természetesen bizonyos esetekben a velünk együtt élő személyek döntik el, hogy milyen stílusjegyű, indíttatású szellem fog megtalálni bennünket. Mindig a hasonló vonzódik a hasonlóhoz.

Több fajtája is van azon eseteknek, amikor is szellemmel kerülünk ilyen módon kapcsolatba. Az egyik, amikor olyan szellem keres fel bennünket, akit ismertünk vagy ebből az életből, vagy egy korábbiból, s bár ez utóbbinál mi nem, de ő már így is felismer bennünket. Vagy olyan szellem, akit ugyan nem ismerünk, csak éppen bennünket nézett ki. Ezekről írok majd alább. Van olyan eset is, amikor ugyan a lélek nem szándékozik maradni, tehát tudatos ő abban, hogy mennie kell, de még egy kis időt itt marad velünk - ez minden esetben közeli hozzátartozót jelent. (Ezt onnan ismerhetjük fel, hogy konkrét szerettünk halála időpontjához köthetjük az észleléseinket, s még nem telt le a másfél hónap.) Ilyenkor is fontos, hogy tudassuk a szerettünkkel, és éreztessük vele, hogy velünk minden rendben lesz, biztosítsuk szeretetünkről, de elengedésünkről, megértésünkről is, tehát segítsünk neki abban, hogy nyugodt szívvel haladhasson tovább az útján. S végül olyan is van - szintén közeli hozzátartozó esetében -, amikor már átkelt a szellemvilágba, de felsőbb szellemi engedéllyel időközönként visszatér hozzánk, meglátogatni. Nehéz eldönteni, hogy ez az eset állhat-e fenn, de ha igen, akkor is az a gyógyír rá, ha biztosítjuk őt afelől, hogy velünk minden rendben lesz, megnyugodhat. Hiszen általában azért jön vissza, mert aggódik miattunk. Nyilvánvalóan, hogyha vigyázni tér vissza hozzánk, akkor nincs teendőnk vele, hiszen ez egy pusztán jó szándékú dolog a részéről s ez valamennyi esetben nem is zavaró, sőt csodálatos érzés lehet. 


Természetesen senkitől sem várható el, hogy gyorsan és könnyen el tudja engedni eltávozott hozzátartozóját. S természetesen nem is minden esetben marad itt a lélek, ha a hozzátartozók mély gyásszal vannak iránta. Arról van szó, hogy minél kevésbé tudtuk elengedni elvesztett szerettünket, annál nagyobb az esély rá, hogy itt marad még. Illetve meg kell tennünk minden tőlünk telhetőt, hogy minél jobban megértsük a létezés igazságát (hogy valójában csak ideiglenesen váltunk el szerettünktől), s minél inkább megkönnyítsük a helyzetét azzal, hogy minél kevésbé fogjuk vissza az érzelmeinkkel. Mindenki a magától telhető módon tegye ezt meg, elsősorban a szerette érdekében.

Az hogy, milyen megnyilvánulási formát képes ölteni a szellem, s hogy milyen tevékenységekre képes, sok mindentől függ. A szellem energiájától, szándékától, s az észlelő tudatállapotától is.

Először nehéz mindezt megérteni, hiszen ismeretlen világ ez legtöbbünk számára, s a legtöbb esetben - érthető módon - félelemmel reagál rá az, aki észleli. Azonban fontos lenne megértenünk, hogy milyen helyzetben van ilyenkor az adott szellem, s igazándiból a félelem és elutasítás helyett meg kellene mindent tegyünk annak érdekében, hogy segítsünk neki. Hiszen, ne felejtsük el, mi is elérkezünk erre a pontra egyszer, s ha mi is így járnánk, nekünk is jólesne, ha valaki szólna hozzánk néhány jó szót, s segítene felismerni a helyzetünket, segíteni rávilágítani arra, mit is kellene tegyünk.

Természetesen ahány eset, az annyi féle. Más és más lelkiállapot, más és más ok, ami miatt még itt van az adott szellem, más és más rokoni, ismerősi viszony áll fenn a szellem és az észlelője között. Ezért minden esetben az ismert körülményekhez kell igazítanunk a segítség nyújtást. A lényege azonban valamennyinek hasonló, melyre alább térek rá.

Tény, hogy nem minden szellem egyforma, hiszen mivel még nem keltek át a szellemvilágba, az elmúlt életük személyiségjegyeit erősen magukon viselik, így ugyanolyan sokfélék lehetnek, mint mi emberek. S ezért természetesen nem mindegy, hogy milyen lelkületű szellemmel kerülünk kapcsolatba. Ez azonban - mint írtam már - kizárólag attól függ, hogy mi, és az éppen a közelünkben lévő emberek milyenek. Ezért (is) alapvető fontosságú, mielőtt bármibe is kezdenénk, hogy a lehető legtisztábban tartsuk magunkat és a helyszínt, ahol az észlelések történnek. Ez nagyon egyszerű - bár csak mondani könnyű, tenni érte olykor sokat kell. Arról van szó, hogy - és ez igaz az élet bármely területét illetően - a lehető legderűsebbek, legpozitívabbak, legboldogabbak legyünk. A körülményekhez képest a lehető legharmonikusabb, legkiegyensúlyozottabb testi és lelki állapotban legyünk. Gyűlölet és harag (és legfőképpen félelem!), illetve bármilyen negatív érzelem a lehető legcsekélyebb mértékben legyen bennünk. Tehát összegezve, igyekezzünk a tőlünk telhető mértékben a lehető legpozitívabb érzelmeket és gondolatokat kisugározni magunkból. Kérjük rendszeresen felsőbb szellemi erők (Isten, arkangyalok, Jézus, szellemi segítők, stb., akiben hiszünk) védelmét ránk és a környezetünkre. Erősen képzeljünk el magunk körül egy vakítóan fényes energiaburkot, mely megvéd bennünket minden ártó energiától. S ezeket természetesen nem elég csak szavakkal és felületesen tennünk, hanem igaz érzelmekkel kell átszőjük, s erősen hinnünk is kell hatásosságában - s akkor az eredmény nem marad el. Mindezek valójában nem mások, mint a legerősebb tértisztítás hozzávalói. S a hatás addig áll fenn, amíg magunk belül ezen állapotot fenntartjuk. Így biztosíthatjuk, hogy csak olyan szellem tud bennünket felkeresni, aki már nem ártani kíván nekünk, hanem akinek valóban a segítségünk kell.

S akkor nézzük, hogyan is segíthetünk ilyen esetben. Szóban és gondolatban is szólhatunk hozzá, hiszen mindkét esetben érzékelni fogja azt, főként akkor, amikor érezzük is a jelenlétét. A legfontosabb, hogy ne féljünk, bármennyire is nehéz ezt megállni. Kezeljük úgy mindezt, mint a világ bármely más természetes dolgát. Ismerjük fel, hogy valójában ez is ugyanolyan természetes, mint beszélgetni a szomszéddal például - noha kétségtelen, ez azért először idegennek hat. Ne ijedjünk meg akkor sem, ha esetleg túl menne egy ponton a szellem a tevékenységében, hanem határozottan de szeretettel adjuk tudtára nem tetszésünket. Gorombán se beszéljünk ugyan, de az irányítást mindig tartsuk a kezünkben. Azt is bizton tudhatjuk, hogy igazán ártani és/vagy bántani nem képes már egy szellem nekünk, ha mi azt nem engedjük - lásd tértisztítás.

A mondandónk teljesen saját magunkra, a saját szókincsünkre és megfogalmazásunkra van bízva, a lényeget tehát a körülményekhez kell igazítani. Így az alább általam írtakat a körülmények és a saját szóhasználatunk, gondolataink segítségével alakítsuk, színezzük ki. Ha például tudjuk, hogy ki az a szerettünk, és sejtjük is, hogy miért vagy kiért maradt itt, akkor már annak megfelelően, célzottan is tudunk hatni rá.

A lényeg minden esetben az, hogy rávilágítsunk a szellemnek a helyzetére. Elmondjuk neki, hogy az ő teste már meghalt, az ő, erre az életére szóló ideje már lejárt, ez ellen semmit sem tehet. Adjuk tudtára, hogy saját magának is a legrosszabbat teszi azzal, ha itt marad, hiszen addig az ő fejlődése és tovább haladása csak vesztegel. Értessük meg vele, hogy számoljon le esetleges tévhiteivel, tudassuk vele, hogy nem kell félnie a szellemvilágba való visszatéréstől, ott senki sem fogja megbüntetni vagy számon kérni, főként nem örökké kárhoztatni. Éppen ellenkezőleg, a legnagyobb szeretettel várják, s az örök megbocsájtással, mely által az esetleges bűneit mindenkor jóváteheti. Kérjük meg, hogy hozza meg ezt az elhatározását, hiszen ez neki sem jó, s azoknak a szeretteinek sem, akik még itt vannak. Engedje el mindazt, ami ideköti, hiszen az vagy anyag csupán (aminek a szellemvilágban már nincs jelentősége), vagy olyan személyek, akikkel úgy is találkozik majd, ha nekik is eljött az idejük. Ha bármi szenvedély idekötné, hozzuk tudomására, hogy a szellemvilágban minden olyan tevékenységre lesz lehetősége, amit ebben az életében annyira szeretett. Mindeközben kérjük felsőbb szellemi erők (Isten, arkangyalok, Jézus, szellemi segítők, stb., akiben hiszünk) segítségét, hogy járjanak közben e lélek hazasegítésében. A lelket pedig biztassuk, hogy miután erősen meghozta magában az elhatározást, keresse a fényt, ahol már a korábban eltávozott szerettei és/vagy a szellemi segítői várják, s keljen át velük! A tényleges elhatározáskor ugyanis megnyílik a lélek számára e kapu.

Egy picit más a helyzet az öngyilkosok esetében, de nem döntően más. Az öngyilkosságról írtam bővebben itt:

Az ő helyzetük kifejezettebben zavart lehet, hiszen könnyen előfordulhat, hogy megtartják azt a zavart tudatállapotukat, melyben az öngyilkosság elkövetése pillanatában voltak. Olykor még azt is tudtukra kell adni, hogy csak a testüket tudták megölni, saját magukat nem. Amikor ilyen zavart állapotban vannak, különböző ártó energiák, negatív gondolati lények is lehetnek rajtuk, amelyeket még külön le kell győzniük, amelyben biztathatjuk őket, illetve kérhetjük égiek segítségét is, hogy ez mielőbb végbemenjen. Annyi a különbség még az öngyilkosok esetében, hogy - mivel nem akkor távoztak el a testükből, amikor kellett volna, amikor az meg lett volna írva - a számukra nem is nyílott ki "magától" a kapu, mivel még nem jött el annak ideje. Elkerülendő, hogy ezt az időpontot ki kelljen várnia (ami lehet akár több tíz év is még), főként üdvözítőbb lenne, ha felismerve a saját helyzetét, maga kérné az elhatározásával a kapu megnyitását.

Közvetlen hozzátartozónk és/vagy ismerősünk esetében feltétlen meg kell nyugtassuk őt, hogy képesek vagyunk elengedni őt, s hogy velünk is minden rendben lesz, s hogy ha nekünk is eljön az időnk, újra találkozni fogunk. Ezt sem elég pusztán szavakkal tegyük, így is kell éreznünk. Ez sokszor nagyon nehéz lehet, de tudnunk kell, hogy az eltávozott szeretteink minden feléjük intézett gondolatunkat, érzelmünket érzékelik, s egy bennünk lévő el nem engedés - bizonyos esetekben - képes őket itt tartani. Nagy áldozat ez számunkra is tehát, de félre kell tegyük ilyenkor a saját fájdalmunkat, s a szerettünkért kell megtegyük, hogy elengedjük. Nem elfelejteni kell! Szeretettel kell rá gondolni mindig, de megnyugodott szívvel kell elengednünk, tudva azt, hogy ha nekünk is eljön az időnk, újra találkozunk, de neki most jött el, s mennie kellett - ezt el kell fogadnunk mindenképpen. (A testi halál pillanata minden esetben előre elrendeltetett, az elől kitérni nincsen módunk. Így le kell számolnunk az esetleges bűntudatunkkal, lelki ismeret furdalásunkkal is, hiszen az be kell látnunk, értelmetlen.)

Még nyilván sokáig folytathatnám a sort, hiszen valóban ahány eset, annyi féle kezelési lehetőség, de bízom benne, hogy a lényeget át tudtam adni a fentiekben.

Ezen szavainkat vagy gondolatainkat tehát minden esetben fogja érzékelni az adott lélek, még akkor is, ha az ő esetleges válaszát nem hallanánk. Egyébként ez, ami megkülönböztet bennünket egy olyan szakembertől, aki itt ragadt lelkek hazasegítésével foglalkozik. Ő kommunikálni is képes velük, így a válaszukat is érzékelve, a kommunikáció kétoldalú lesz, ami természetesen nagy előny. Nagy előny ahhoz képest, amikor a mi esetünkben csak szólni tudunk, de a választ már nem hallhatjuk. A fentieket mégis fontos megtennünk, egyrészt mert nem minden esetben van lehetőségünk (hiteles) szakembert találni, másrészt bizonyos esetekben (főleg ismerős lélek esetén) jó esélyünk van nekünk is a sikerre.

Mivel ahány szellem, annyi féle, így az is teljesen egyedi, hogy mennyi időt vesz majd igénybe e rábeszélő pszichológia. Ha sikerrel jártunk, azt nyilvánvalóan észrevehetjük abból, hogy már nem tapasztaljuk az addig észlelteket. Ha azonban hosszabb ideig sem érünk el eredményt, akkor válik szükségessé szakember segítsége. (Ami sajnos nem könnyű, ugyanis nehéz találni olyat, aki hiteles, tehát nem csak bennünket kíván lehúzni. Ha sok pénzt kér, aggodalomra adhat okot, ha legfeljebb adományért végzi, melynek mértékét ránk bízza, jó jel lehet.) Azonban én azt gondolom, hogy egy alapvetően jó indulatú szellemet előbb-utóbb meg lehet ezen észérvekkel győzni, az alapvetően rossz indulatúakat pedig (ameddig nem hajlandók ezen stílusukon változtatni), távol tudjuk tartani magunktól a tértisztításunkkal.
 (forrás: Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu)


Kovács - Magyar András : Szellemek - Szellemvilág - videó
forrás:András Kovács-Magyar

2019. szeptember 13., péntek

Félelmetes üvegút az égben – te végigmennél?



Nem félsz a magasságtól? Szereted a kihívásokat? Ha igennel válaszoltál, akkor ezt a kínai üvegutat neked találták ki! 


A kínai Hunan tartományban a Tianmen hegységben található egy “égi üvegút”, ahol 1400 méteres magasságban sétálhatunk. 

Az út különlegessége, hogy egy hatalmas sziklafalon lett kialakítva, így elképesztő látványban lehet része az ide látogatóknak, továbbá az üveglap kialakítás is rendkívüli, hiszen alattunk a nagy mélység tántorog. 

A bátrak jutalma az út végén található kilátó, ahonnan belátni az egész környéket és az erre haladó bámulatos, 99 kanyarból álló szerpentines autóutat.

(forrás: utazomajom.hu)

videó:Dainius Pal

2019. szeptember 11., szerda

6 lépés, amely kivezet a Mátrixból



A Mátrix című filmben bemutatott virtuális valóságot egy számítógép hozza létre, az emberek pedig ebben a mesterségesen létrehozott valóságban élnek. Ha rászánunk egy kis időt és megfigyeljük a mindennapi életünk valóságát, akkor egy megdöbbentő felfedezésben lehet részünk. 


A mindennapi valóságunk ugyanis nagyfokú hasonlóságot mutat, a filmbeli virtuális valósággal. Igaz, hogy a mi virtuális valóságunkat nem egy számítógép, hanem az elménk, az állandóan áramló gondolataink és érzelmeink generálják. Mi pedig az elme, tehát gondolataink és érzelmeink mátrixának a rabságában élünk.

Nézzük meg, hogy milyen jellemzői vannak ennek a mátrixnak és azt is, hogy hogyan szabadulhatnánk meg belőle. Ez az utazás hat lépésben három egyre mélyülő felébredéshez visz el bennünket. A következőkben ezeket a lépéseket vizsgáljuk meg közelebbről. 

1. lépés. Az állandó változás világának káprázatában élve

Egész életünk rohanás. Rohanunk a különböző vágyaink, a beteljesületlen álmaink, az élet szép ígéretei után. Vonz bennünket a pénz, a hatalom, a presztízs, a beteljesült, boldog élet.

Mindig törekszünk valamire, mindig el akarunk érni valamit. E mögött az állandó rohanás mögött az áll, hogy állandóan úgy érezzük, hogy még nem azok vagyunk, aminek, akinek lennünk kellene. Soha nem vagyunk elégedett azzal, ami van, mindig másra vágyunk, mások szeretnénk lenni, jobbak, szebbek, gazdagabbak, mint amilyenek most vagyunk. Így kergetjük céljainkat egészen a halálunkig, amikor rájövünk majd azok értelmetlenségére.

Miért is lennének ezek a célok értelmetlenek, kapjuk fel rögtön a fejünket.

Ennek oka a formavilág alapvető természetében rejlik, mert ebben a világban minden forma az állandó változásnak, a születésnek és a halálnak van alávetve. Bármit vonzunk is magunkhoz, azt mind el fogjuk veszíteni egyszer, mert ebből a világból mindenki üres kézzel távozik, aki ambícióit kergetve a múlt és jövő káprázatában élt.

Az első spirituális felébredésünk így mutatja meg nekünk a világ valódi természetét, ami az állandó változást. 


2. lépés. A spirituális keresés

Mi azonban életünkben az állandóság biztonságát szeretnénk elérni. Meg szeretnénk találni azt, ami ezen az állandó változáson túl van. Ezért spirituális keresőkké válunk.

A spirituális keresés első lépéseként a formák világában (tehát saját magunkon kívül) kezdjük el keresni a megvilágosodást, az Ön-felismerést, azt gondolva, hogy ezzel elérhetjük a tartós boldogság állapotát.

Keresünk egy olyan tant, egy olyan mestert, egy olyan felemelő, tudattágító spirituális élményt, ami mindezt megadhatja nekünk, ha esetleg nem is itt ezen a Földön, akkor a másvilágon valamelyik vallás mennyországában.

A spirituális keresés eszközeként pedig az elmét használjuk. Az elmén keresztül próbáljuk megérteni azt, ami az elmén, a formán túl van. Így készíti el az elme számunkra a megvilágosodásnak, a keresésnek, a boldogságnak stb. gondolatképét.

Ezek a gondolatképek az elmében a megértés által születnek meg. A megértéshez azonban információkra van szükségünk, ezért a spirituális keresőként szorgos hangyaként gyűjtögetjük össze ezeket a spirituális információkat.

A vallás és spiritualitás témában elolvasott könyvekből, a hallott előadásokból és beszélgetésekből megpróbáljuk kigyűjteni a számunkra érdekes információkat, ötleteket, véleményeket és elméleteket.

Ugyanez történik a spirituális tapasztalatok területén is. Úgy gondoljuk, ha ezen a területen elég tapasztalatot gyűjtünk össze, akkor végül eljutunk valahová, növekszünk a spiritualitásban. Ez a felhalmozott tudás és tapasztalatanyag azonban mind csakis a spirituális egónk a részét képezi.

Ezek a gondolatképek motiválnak aztán bennünket arra, hogy erőfeszítéseket tegyünk ezeknek a gondolatképeknek a hétköznapi megvalósítására, azokat tegyük meg életünk sarokköveivé.

A spirituális célok elérése azonban csak pillanatnyi kielégülést okoz számunkra. Egy cél elérését követően ugyanis rövidesen újra megjelenik a nyugtalanság bennünk, ami további spirituális keresésre sarkall. Így az elme újabb gondolatképeket készít számunkra és a keresés kezdődik elölről.

A keresés így folytatódik tovább, egész addig, amíg bele nem fáradunk ebbe a folyamatba és át nem látjuk annak a természetét.

Ezt a második spirituális felébredésünk mutatja meg nekünk. 


3. lépés. A megállás 

A második spirituális felébredés azt eredményezi, hogy megállunk és abbahagyjuk a spirituális keresést. Rájövünk, hogy mindazokat a spirituális célokat, amelyeket eddig önmagunkon kívül kerestünk, csakis saját magunkban találhatjuk meg.

A megállás úgy következik be, hogy felismerjük az elme tevékenységét és nem követjük azt tovább. Rájövünk, hogy az elmével nem tudunk túljutni az elmén.

Megtapasztaljuk, hogy a megállás nem más, mint az elme inaktív állapota, a gondolatok közötti csend. Ebben a csendben tapasztaljuk meg aztán a forma nélküli tudatosságot, ekkor ismerjük fel, hogy mi tulajdonképpen ez a gondolatok nélküli Jelenlét vagyunk.

Ekkor hagyjuk végleg magunk mögött magát a spirituális keresőt is, annak minden felhalmozott tudásával és minden magasztos spirituális élményével együtt. 

4. lépés. A belső ösvényre lépés

Egy belső utazás kezdete ez, amely az elmén, a mátrixon túlra visz bennünket.

Ha elindulunk erre a belső utazásra, akkor elhagyjuk a világot, lemondunk mindenről, ami az utunkban akadályozna minket. Lemondunk a lényegtelenről, hogy figyelmünket csakis a lényegesre tudjuk irányítani.

Ezért szükségessé válik számunkra egy nagytakarítás elvégzése.

E nagytakarítás során rájövünk, hogy mindent ki kell dobálnunk magunkból, mert a belső utazás tüzetesebb vizsgálatának a fényében minden hamisnak találtatik bennünk. Ekkor egyedül maradunk önmagunkban és rájövünk, hogy még most sem végeztünk. Azt az árnyékot is ki kell dobnunk, amit eddig saját magunknak hittünk.

A nagytakarítás után végül nem maradt más csak az üres tér. 

Bevetted a piros pirulát? - videó
forrás:Attila Pongor-Juhász


5. lépés. A hazatérés

Ekkor történik meg a harmadik spirituális felébredésünk. E harmadik felébredés a Tudatnak az önmaga tudatára való ébredése azon a formán keresztül, akit eddig önmagunknak hittünk.

Ebben a tudatállapotban mentesek vagyunk a gondolatokkal és érzésekkel való azonosulásoktól. Megszűnik az ítélkezés, abbamarad a kategorizálás és nem küzdünk már a gondolatok és érzések ellen.

A Tudat tereként tapasztaljuk meg magunkat. Szemtanúként figyeljük meg az elménk működését, és látjuk, ahogy a gondolatok és érzések keletkeznek bennünk, fennmaradnak egy ideig, majd pedig eltűnnek. Járják a formák táncát a Tudat terében.

Már csak Vagyunk. Már nem az életben, hanem a Létben tartózkodunk.

A Létben való tartózkodás ismertetőjele, pedig az, hogy látjuk: a világ Egy. Nem tudjuk magunkat többé a többi lénytől különálló lénynek, hanem saját magunkban látjuk a világ minden lényét, és minden lényben ott tudjuk saját magunkat is

Felismerjük, hogy ennek a halhatatlan lénynek, akik vagyunk, a test-elmével való azonosulása nem egy ördögi terv része, hanem a Tudat evolúciós fejlődésmenetének egy állomása, amelynek az a célja, hogy élettapasztalatokon keresztül ismerje fel önmagát, ébredjen fel a forma álmából és így térjen vissza Önmagához. 

6. lépés. A visszatérés

Felmerül a kérdés, hogy ez lenne az utazásunk vége?

Az üresség tökéletes, azonban még meg kell tennünk egy utolsó lépést. Ez a lépés oda visz vissza bennünket, ahol az utazásunk elkezdődött. Visszatérünk a hétköznapi élet világába. Nem úgy térünk azonban vissza, ahogy elindultunk, mert az utazásunk során megváltoztunk, átalakultunk.

Az elme, az ego és ezzel együtt az önzés is eltűnt a lényünkből. Velünk maradt azonban az élettől lüktető üresség, az önmaga tudatára ébredt Tudat. Ennek a létállapotnak pedig a mások iránti együttérzés a legszebb virága.

Így a világ is teljesen más lesz már számunkra. már nem menekülünk el előle, nem veszünk el a világgal való azonosulások mocsarában.

Már szabadok vagyunk ezektől, így a világ egy új kalanddá válik számunkra, Átadjuk magunkat az Élet áramlásának, eggyé válunk a Mindenséggel.

Közben pedig segítünk másoknak a felébredésben és megosztjuk a létezés örömét és együttérzésünket mindenkivel, akivel utunk során találkozunk. 

Részlet Frank M. Wanderer: Csendes forradalom. A Tudat evolúciója című könyvéből

(forrás: csendesforradalom.wordpress.com)

Fontos idézetek MÁTRIX - videó
forrás:Pénz Munka 


2019. szeptember 10., kedd

Mese a fénylényről avagy a szeretet hatalma!



"Dél körül járt az idő. Lilla és édesanyja Bori az ebédlőasztalnál ültek. Az étel maradékai még az asztalon voltak. Bori készült leszedni az asztalról, de enyhe rémülettel visszahuppant.


-Anya mi történt? Mit látsz? -kérdezte Lilla.

-Te nem látod? - kérdezett vissza Bori.

-De igen. Kérlek, ne félj! A félelmedtől megnöveszti magát. Mond, el mit látsz?

-Egy furcsa kis alakot. Olyan, mint a sátán, piros színű, szarva van, fekete köpenye, és háromágú villája, és kb .60-70 cm magas.

-Jól van anya. Ügyes vagy. Jól látod.

-Ki ez? Miért van itt? Mit akar tőlünk? Miért látom én is? Tudod én nem, szoktam látni azokat a lényeket, akikről te mesélsz nekem.

-Anya ő miattad, van itt. A te feladatod, és azért látod őt.

-Hogyan? Mit akarsz ezzel mondani?

-Ő, egy kis sátán, aki már megunta a rosszalkodást, és haza akar menni. Azért jött, hogy jóvá változtasd őt.

-Azt meg, hogyan tudom megtenni?

-A szereteted erejével Szeresd őt úgy, ahogyan engem szeretsz!

-Lilla ugye ezt most nem mondod komolyan, hogy én szeressem a sátán?

-De igen! Tudom, hogy képes vagy rá. Anya bátran.

-Hogyan?

-Érezd, hogy nagyon szereted, ettől ő is jó lesz.

Bori megadta magát. Minden szeretetét a kis sátánra irányította, és megdöbbent a látványtól. A kis jövevény előbb halványodni kezdett, majd fehér fénnyel világítani kezdett. Fénylett, mint egy csodálatos fénylény, a formáját megtartva.

-Most mi legyen vele? - nézett kérdőn a kislányra.

-Hívj két angyalt, akik ,,haza" kísérik őt.

Már nem kérdezett Bori semmit, mint akinek ez világ legtermészetesebb dolga, kérte az angyalok segítségét. Már azon sem lepődött meg, hogy az angyalok abban a pillanatban megérkeztek. Mosolyogtak, majd kézen fogták a világító kis lényt, és lassan emelkedni kezdtek. "

(forrás: blog.xfree.hu - thesecret.hu)

2019. szeptember 9., hétfő

Megfelelő önbecsülés



Azok az emberek, akik megfelelő önbecsüléssel rendelkeznek, nem bántanak, nem gyűlölnek, és nincs szükségük arra, hogy megalázzanak. 


Aki folyton azt érezteti Veled, hogy nem vagy elég jó, nincs megbékélve önmagával.

Biztosan Te is találkoztál már olyan emberrel, aki mellett állandóan kevésnek érezted magad. Akinek mindig bizonyítani kellett. Bármit is tettél, azt érezted, sosem leszel elég jó. A végén már magadra haragudtál azért, mert képtelen vagy megfelelni. Pedig már teljesen feladtad magad, és boldogtalanná váltál.

Ha egy olyan ember kerül a közeledbe, aki nem rendelkezik megfelelő önbecsüléssel, mindent meg fog tenni, hogy föléd emelkedjen. Folyton kritizál, és azt érezteti Veled, hogy nem vagy elég jó. Téged akar irányítani, mert a saját életével képtelen megtenni. Az ember, aki minden helyzetben erősnek mutatja magát, valójában nagyon gyenge. Azt gondolja, akkor válik valakivé, ha mások fölé helyezi magát. Ezzel palástolja félelmeit.

Mindig az fél legjobban, aki ordít. Az retteg leginkább, aki agresszív. Az a leggyengébb, aki bizonygatja, hogy Te vagy az.

A megfelelő önbecsüléssel rendelkező ember elfogadja és tiszteletben tartja a másik szabad akaratát. Nem kritizálja, nem alázza meg. Tudja, hogy minden ember egyenlő. Nem birtokol, nem féltékeny. Tisztában van azzal, hogy minden esemény a javát szolgálja, és igyekszik mindenben meglátni a tanítást.

De tudnod kell, hogy a Te életed a Te felelősséged! Ha egy romboló emberrel találkozol, reagálhatsz bárhogy. Az a Te döntésed, hogy hagyod magad és áldozattá válsz, vagy továbblépsz. Rajtad áll, mihez kezdesz a kapott helyzettel.

Az élet addig fog próbára tenni, míg végül megtanulod tisztelni, becsülni, szeretni magad!

(forrás: Mohácsi Viktória - elozoeletek.blogspot.hu)


2019. szeptember 8., vasárnap

A dalai láma születése (1935. július 6)



1935. július 6-án született Tendzin Gyaco, ismertebb nevén a 14. dalai láma, Tibet 1955 óta száműzetésben élő vezetője, a tibeti buddhizmus gelupka – sárga süveges – irányzatának legfőbb tanítója. 

A gyermek dalai láma
fotó:learntoquestion.com

A dalai láma nevet általában a „bölcsesség óceánjának” szokás fordítani, annak eredetét pedig az 1578-as esztendőre vezethetjük vissza, amikor Altan mongol nagykán (ur. 1551-1584) ezt a címet adományozta Szönam Gyaco tibeti szerzetes számára. Az említett férfiú térítő tevékenységének köszönhetően a 16. század végétől a buddhizmus Mongólia államvallása lett. Miután Szönam megkapta a dalai láma címet, kiterjesztette azt elődeire is, így a sorrendben ő már a harmadik uralkodónak számított. A tibeti vallási vezetők aztán hamarosan a hegyvidéki ország főhatalmát is megszerezték; az 5. dalai láma egyesítette a Himalájában élő nép területeit, és Lobsan Gyaco nevéhez fűződött a lhászai Potala-palota felépítése is. 

 
A fiatal dalai láma
fotó:imgarcade.com

Tibet legfőbb méltóságának öröklődése egyedülállónak tekinthető az egész világon, hiszen az új vezető nem vérségi alapon, és nem is választást követően kerül a trónra, hanem az újjászületés, azaz a reinkarnáció útján. A dalai lámák magukat egy bódhiszattva – megvilágosodott, hasonló a keresztény vallás szentjeihez – Avalokitésvara újabb megtestesüléseinek vallják, és ennek megfelelően választják ki utódaikat is, akikhez a buddhista előkelők, a rinpocse címet viselő papok jóslatok és csodajelek révén juthatnak el. A keresés általában 9 hónaptól 2 évig tartott, éppen ezért kuriózumnak számított, hogy 1933, a 13. dalai láma halála után majdnem négy esztendő telt el, míg egy Amdo nevű faluban meglelték reinkarnációját, aki felismerése után a Tendzin Gyaco nevet kapta. 


A 14. dalai láma még harmadik életévét sem töltötte be, amikor a lhászai udvar előkelőségei rátaláltak; mivel azonosította elődje használati tárgyait, sőt, annak gyermekkori játékait is, kétség sem fért ahhoz, hogy az új vallási vezetőt kutatók sikerrel jártak. Tendzin hamarosan Lhászába, a Potala-palotába került, ahol hatéves korától kezdve kolostori oktatásban részesült, melyet két rinpocse, Jongdzin Ling és Jongdzin Tridzsang irányított. A dalai láma fiatalkorában barátságot kötött egy osztrák hegymászóval, Heinrich Harrerral is, rajta keresztül aztán a nyugati műveltséggel is megismerkedhetett. 

 Heinrich Harrer és a dalai láma
fotó tibet.hu

Tendzin iskolaévei nem voltak zavartalanok, India függetlenedése, és a Csang Kaj-sek-féle nemzeti kormány Tajvanra menekülése után ugyanis Tibet szövetségesek nélkül maradt, a belső-ázsiai állam pedig szálka volt a kínai kommunista hatalom szemében. A népköztársaság 1949-es kikiáltása után egy évvel a távol-keleti nagyhatalom hadserege lerohanta Tibet országát, melynek berendezkedése a Mao Ce-tung-féle pekingi vezetés szemében archaikus és elmaradott volt, amit – erőszakos eszközökkel – modernizálni akartak.


A válságos helyzetre való tekintettel a 15 éves dalai lámát 1950-ben nagykorúvá nyilvánították, és az indiai határ közelébe menekítették. Tendzin próbálkozásai ellenére nem tudta kieszközölni Nehru indiai kormányfő segítségét, ezért 1951 tavaszán visszatért Lhászába, és elfogadta a 17 pontos egyezményt, mely alapján Tibet a „felszabadítás” elismerésére kényszerült, támogatnia kellett a kommunista típusú berendezkedést, igaz, ősi intézményeit ezután is megtarthatta. A dalai láma és a pekingi kormány kapcsolata azonban a későbbiek során sem lett szívélyesebb: Tendzin még Lhászában fejezhette be tanulmányait, 1959-ben azonban – miután sikertelenül próbált amerikai segítséget kérni megszállt országa számára – kénytelen volt elmenekülni országából. A CIA segítségével az indiai – Pandzsábban fekvő – Dharamszala városába emigrált, ahol emigráns kormányt állított fel. 

A dalai láma és II.János Pál pápa a Szentlelket is jelképező fehér galambbal
fotó:mindennapi.hu

Miután a dalai láma kilépett a Himalája hegyei közül, világszerte ismert közéleti személyiség és sikeres író lett, aki egészen mostanáig első számú képviselője volt a tibeti szabadság ügyének. Tendzin Gyaco 1967 óta a világ számos országába ellátogatott, és kapcsolatba lépett a legbefolyásosabb vallási vezetőivel és politikusokkal: tárgyalt például az amerikai elnökökkel, II. János Pál és XVI. Benedek pápával, találkozott többek között a zsidó, szikh, muszlim és ortodox egyházak képviselőivel is. Miután a buddhizmus filozófiája elég toleráns más vallásokkal szemben, a dalai láma nem a tibeti buddhizmus népszerűsítése, hanem a humanizmus, a béke egyetemes értékeinek propagálása révén szerzett világhírt. Annak ellenére, hogy Tendzin Tibet függetlenségéért küzdött, és az ország elűzött vezetőjének vallotta magát, rendre elhatárolódott az erőszakos cselekedetektől, és elutasította azt a tibetiek szemszögéből is – szembetűnő, hogy 2008-ban sem állt a pekingi olimpia bojkottját hirdetők mellé. A 14. dalai lámában a világ közvéleménye Mahátma Gandhi szellemi örökösét ismerte fel, és erőszakmentes ellenállását az 1996. évben Nobel-békedíjjal jutalmazták. 


Tendzin Gyaco éppen az elmúlt hónapokban jelentette be, hogy vissza akar vonulni a közélettől, és a tibeti szabadságküzdelem éléről, ami egy sor izgalmas kérdést felvetett. Az első természetesen az volt, hogy halálát követően vajon ki lesz az utódja, amiről maga az érintett is ellentmondásos módon nyilatkozott: a dalai láma egyszer azt mondta, nem hajlandó kínai uralom alatt álló területen újjászületni, illetve olyan kijelentést is tett, hogy nem szándékozik többször visszatérni az élők világába. Az olvasó számára talán furcsák ezek a kérdések és találgatások, de a dalai láma spirituális szerepe mellett fontos politikai tényező is, és egy majdani új vezető választása merőben más hatalmi helyzetet eredményezhet majd Tibetben, de az egész belső-ázsiai térségben is.
(Szerző: Tarján M. Tamás - rubicon.hu)

Mulandóság - Őszentsége a XIV. Dalai Láma élettörténete - videó:

https://www.youtube.com/watch?v=PxLVmo1wOT4 

Goutam Ghose indiai rendező a XIV. Dalai Lámáról készített dokumentumfilmje, melyben a szent ember elmondja gondolatait az ember szerepéről az egyre inkább globalizálódó világban, a születés és halál közötti lét értelméről, valamint Tibet és Kína kapcsolatáról.
videó:yblmik 

Kapcsolódó írás
Hét év Tibetben (1997):


A XIV. Dalai Láma több mint 110 könyvet írt, melyekben igyekezett az ősi buddhista bölcsességet a mai európai kultúra számára is érthetővé és hasznosíthatóvá tenni. Munkáit minden világnyelvre lefordították, és azok rendre vezették a könyv-sikerlistákat. Őszentsége a világ valamennyi civilizált országában nagy népszerűségnek örvend. Optimizmusa töretlen a jövőt illetően, amikor ezt írja: Meggyőződésem, hogy a szeretet igénye és képessége az ember alaptermészetéhez tartozik.


2019. szeptember 7., szombat

Medek Tamás: A megszállásról...



Viszonylag sok embert érinthet a hétköznapi értelemben megszállásként emlegetett jelenség, melyet sokan, némiképp félreértelmezhetnek, ha a szó, szó szerint jelentését veszik alapul. Ugyanis szigorú értelemben véve olyan, hogy megszállás, nem létezik, mint ahogy ördög vagy sátán sem. Ezeknek többnyire a régi hiedelmek szolgálnak forrásul, amelyek a hitet előtérbe helyezték a szellemtan ismeretivel szemben. (Annak idején bizonyos értelemben véve érthetően, hiszen ez utóbbi ismeretek viszonylag hiányosak voltak.)


Csak szellemek léteznek. Mi is azok vagyunk, csak mi most éppen testi életünket éljük. Szellemek népesítik be a látható fizikai világot, és a legtöbbünk számára láthatatlan szellemi világot is. Kizárólag annyi különbség van közöttünk (és nem több!), hogy a szellemi fejlődés más és más szintjén állunk. Mindannyian haladunk a tökéletesség felé, Isten felé, s ennek a folyamatnak a jó részét a fizikai testet öltések által végezzük el. Mindannyian eltérő idősek vagyunk és eltérő ütemben is haladunk. Általánosságban elmondható, hogy minél gonoszabb, minél anyaghoz ragadtabb egy szellem, annál fiatalabb, annál fejletlenebb, s minél jóakaratúbb, minél inkább a szellemi dolgokhoz kötődő, annál idősebb és fejlettebb. Tehát hogy a lelke mélyén melyik oldalhoz húz inkább, a jó vagy a rossz oldalhoz. Ez azonban ahhoz hasonlatos, mint itt a földi életünkben a különböző életszakaszaink. Csak a fontossága miatt jegyzem meg (noha élesen nem tartozik e bejegyzésem témájához), hogy megítélni és gyűlölni, bántani bárkit csak azért, mert rossz szándékú, annyit tesz, mintha felnőttként ugyanezt tennénk egy óvodás gyermekkel, amiért nem tud számolni és olvasni! Tehát a gyermeki példában elvárható hozzáállásunkat kellene gyakorolnunk, különböző, nálunknál rosszabbnak ítélt embertársainkkal szemben is. Mindig észben kellene tartsuk, hogy egykoron (valamelyik korábbi életünkben akár) mi is voltunk olyanok, mint akit most megítélni vagyunk hajlamosak - akár jogosan, akár jogtalanul.

Azok a szellemek, akik a testi haláluk után annak rendje módja szerint (legkésőbb másfél hónapon belül) átkelnek a szellemvilágba, a saját szintjükön egy tisztulási folyamaton vesznek részt, melyet követően folytathatják létezésüket, megpihenve, majd készülvén a következő testet öltésükre, kinek-kinek aszerint, amilyen életet élt az előzőekben. Viszont vannak olyan szellemek, akik a halálukat követően, nem kellő tudatosságból (vélt félelemből, szellemi tudatlanságból), és/vagy az éppen hátrahagyott életükből valakihez vagy valamihez való túlzott ragaszkodásuk miatt megmakacsolják magukat és nem kelnek át a fénybe. Mivel a szabad akarat ebben az állapotban, helyzetben is szent, így e lehetőség adott számukra. Ezután hosszabb-rövidebb ideig itt ragadt lelkek lesznek, s végül ugyan valamennyiük visszatér a szellemvilágba, de ez mindenkor a saját döntésükön múlik, így ez az időhossz teljesen egyedi lehet.

Tehát azon szellem közül, akik itt ragadtak a földi síkon, ugyanúgy megtalálható mindenféle lelkületű, mint az emberek között. Ugyanúgy lehetnek közöttük elmebetegek, lelketlen gyilkosok, gonoszok, s ugyanúgy jó lelkű, szeretettel telliek, de e két véglet közötti bármely lelkületűek is. A testi halált követő másfél hónap után bezárul az a kapu a szellemvilág felé, mely az adott léleknek nyílott, s ami után az már csak segítséggel nyitható meg, illetve az adott lélek elhatározása által. Ebben az időszakban már az ezen a síkon való létezéséhez energiát kell vételeznie minden szellemnek, amit csak a még itt, testben élő emberektől szerezhet. Így ha a másfél hónap leteltével is marad, akkor hosszabb-rövidebb ideig, szükségszerűen hozzá kell kapcsolódnia valakihez az élők sorából, hogy fennmaradását biztosítani tudja. A jobbik eset, amikor csupán erről van szó, s az ember akár meg sem érzi azt, vagy olyan, kisebb fáradtságként észleli, melynek nagyobb jelentőséget nem is tulajdonít. A rosszabb eset viszont az, amikor a hozzákapcsolódott szellem nem éri be ennyivel, hanem át is szeretné venni az irányítást az adott ember elméje, tudata felett, s azt az önös érdekinek megfelelően használni is kívánja. Általában elmondható, hogy a pozitívabb szellemek az előbbi, a negatívabb szellemek ez utóbbi esetek résztvevői. Fontos tudnunk, hogy ezen szellemek, szellemünkre gyakorolt hatásai hasonlatosak a fizikai testünk esetében megfigyelhető, immunrendszerünket ért támadásokhoz. A vírusok is például folyamatosan körülöttünk lehetnek, s folyamatosan támadni próbálnának bennünket, de addig semmi esélyük, amíg a fizikai testünk védvonala, az immunrendszerünk kellően erős. Ugyanígy ameddig a szellemi testünk védvonala kellően erős, addig a szellemi behatásoktól teljesen védve vagyunk. Ez a védvonal pedig a minél pozitívabb gondolkodás. A minél derűsebb, optimistább életszemlélet, minél inkább olyan érzelmek, magunkból kisugárzása, mint a szeretet, megértés, elfogadás, stb. Ebből láthatóan kizárólag magunk döntjük el, hogy milyen energiát engedünk magunkhoz közel és magunkba. Ahhoz hasonlatosat, mint amilyenek éppen magunk vagyunk. Ha döntően pozitívak vagyunk, akkor csak ugyanolyan szellem férkőzhet körénk, akik viszont nem fognak bennünket "megszállni" és uralkodni sem próbálnak majd felettünk.

A megszállás tehát valójában nem más, mint amikor egy adott ember, gyengeségből, akarva vagy akaratlanul engedi, hogy egy itt ragadt negatív szellem befolyásolja és irányítsa őt. Ennek természetesen különböző fokai léteznek, s lehetnek egészen súlyos, az illető és/vagy környezete testi épségét is veszélyeztető formájúak. Csak érdekességképpen jegyzem meg, az ezzel foglalkozó szakemberek szerint a skizofréniának nevezett kórképben szenvedők többsége (tehát nem mindegyikük) valójában tudati megszállott. S kezelésének - amennyiben bebizonyosodik, hogy erről van szó -, a gyógyszer helyett a tudat erősítésének kellene lennie.

Amikor valakire azt mondjuk tehát, hogy megszállta az ördög, akkor valójában arról van szó, hogy egy olyan, itt ragadt szellem kapcsolódott hozzá, aki kifejezetten gonosz, rosszindulatú. Az ördög szó ebben az esetben csupán képletesen értendő, alapja abban a korban leledzik, amikor az embereknek még viszonylag hiányosak voltak a szellemtani ismereteik.

A dolog sajátossága miatt vajmi kevés az, amit ilyenkor egy kívülálló ember tehet. Ugyan egy szakember akár ki is űzheti belőle a szellemet, de az csak annyit ér (az alany közreműködése nélkül), mint amikor egy orvos kigyógyít bennünket a náthából, de már másnap újra izzadtan, rövid ujjú pólóban szaladgálunk a téli hidegben. A dolgok oroszlánrésze arra vár, aki érintett a dologban. S a megoldás kulcsa a saját tudatának a megerősítése. Elsősorban minél pozitívabb gondolatokkal és érzelmekkel és annak tudatosítása, hogy ő az erősebb az őt befolyásolni kívánó energiánál, tehát hogy ő az "úr a házban", a saját elméjében. Naponta egyszer-kétszer érdemes az úgynevezett fehér fény gyakorlatot megcsinálni, ami abból áll, hogy egy vakítóan fehér fényes burkot kell erősen elképzelnie az adott egyénnek maga körül, s erősen hinnie is kell abban, hogy ez megvédi őt az ártó energiákkal szemben. Továbbá, amennyiben már kellően erős, akár szóban, akár gondolatban felszólíthatja az elméjében tartózkodó "vendégét", hogy távozzon. Viszont itt is újra ugyanoda lyukadunk ki, hogy nem elég a szó, érzelemnek is kell lennie mellette. Tehát ha csak mondjuk, attól még nem fog elmenni a megszálló szellem. Ha kellően tudatosak vagyunk, és igazán erősnek érezzük magunkat, illetve ennek erélyt is adunk az érzelmeinkkel, gondolatainkkal, s döntően pozitívak tudunk lenni, akkor magától fog a probléma megszűnni. Egész egyszerűen azért, mert olyan rezgésű energiákat sugárzunk ki magunkból, melyben ártó energia nem lesz képes megmaradni.

Az ilyen szellemi befolyásoltságban érintett személyek főként a negatívan gondolkozók, a tudatukban gyengék, s a káros szenvedéllyel élők. Hiszen ne felejtsük el, minden káros szenvedélyre igaz, hogy valójában gyengeség az okozója. (Megfogalmazása, definíciója szerint onnantól számít bármely tevékenység szenvedélynek, amikor már nem az ember uralja azt, hanem az uralja az embert.)

Folyamatosan lehetnek körülöttünk olyan szellemek, akik egykori testi vágyaiknak kívánnak eleget tenni, ez legyen akár alkoholizálás, akár gyilkolási kényszer, s kizárólag mi döntjük el, adunk-e teret nekik vagy sem. Tehát kizárólag olyan embert tudnak megszállni ezen szellemek, akik hozzájuk hasonlatosak. (Ez természetesen nem jelenti egyúttal azt is, hogy minden alkoholista és gyilkos megszállott lenne. Hiszen maga az a szellem is bírhat ilyen hajlammal, aki eredendően is a testben lakik.)

Itt fontos kiemelni, olyan tehát nem létezik, hogy egy testben két szellem (lélek) lakozna - sokan ugyanis ezzel teszik egyenlővé magát a megszállást. A megszálló szellem sohasem lakója az adott testnek, csupán az irányítást igyekszik átvenni az a szellem felett, aki eredendően is benne él - s éppen ez is bizonyítja, hogy olyan könnyű annak eltávolítása, mint a beengedése volt.

Ameddig a szellemi védvonalunk erős, ameddig döntően pozitív érzelmeket, gondolatokat árasztunk magunkból, s tudatosítjuk magunkban, hogy mi vagyunk az erősek, hogy nem hagyjuk irányítani az elménket senkinek sem, aki ártani szeretne, addig teljesen védve vagyunk az ártó szellemekkel szemben. Az olyan embernek azonban, aki már szereplője egy ilyen esetnek, feltétlen igyekeznünk kell segíteni, noha ez a tanácsokban, javaslatokban, lelket öntésben kimerül, a folyamat oroszlánrésze magára az alanyra vár.

S hogy miért engedi meg Isten, hogy ilyen hatásoknak legyünk kitéve? Erre ugyanaz a válasz, mint bármely más rossznak ítélt dologra az életünkben. A fizikai világban jelen lévő rossz csupán azért létezik, hogy a szellemek (tehát mi) folyamatosan dönthessenek, mit választanak; a rosszat vagy a jót. Tehát a döntési lehetőség minden esetben a miénk! Az élet megpróbáltatásai közül valók ezek, amelyeknek valamennyi elemét mi magunk vonzottuk be, de épp úgy mi magunk dönthetünk afelől is, hogy változtassunk.
(forrás: Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu)

Gyertyás védekezési módszer Karsay István előadása - videó
Hogyan védekezzünk az energiavámpírok, megszállók ellen?
forrás:István Karsay


Gyertyás védekezési módszer 
Meggyújtunk egy gyertyát, és letesszük magunk elé. Kényelmesen elhelyezkedünk, majd elkezdjük nézni a lángot. Nagyon fontos dolog, hogy amit elképzelünk, az a gondolati úton megvalósul az asztrálvilágban, így nagyon komolyan kell mozgatni a fantáziánkat, és erősen kell koncentrálni. 
Amikor ég a gyertya, akkor a gyertya lángját képzeletben a szívünkbe kell hívni, el kell képzelni, hogy a láng odamegy. Utána a lángot felvisszük a harmadik szemhez, ami a homlok közepén az orrnyereg felett van a két szemünk között. Utána a lángot végigterjesszük a testünkön, hagyjuk, hogy lángoljon, szinte füstölögjön a bőrünk is. 
A gyakorlatot lehet nyitott szemmel, és lehet csukott szemmel is végezni. 
Ha kellőképpen „füstölgünk”, akkor az egész szobát ki lehet égetni, csapjanak fel a lángok mindenhol, füstöljön a szoba. Ha az egész lakást ki akarjuk tisztítani, akkor képzeletben az egész lakást égessük ki, a lángok csapjanak ki az ablakon. Ha van olyan személy, akit meg akarunk tisztítani, akkor őt is égessük kis, füstöljön a bőre is, amikor átjárja a láng. Amikor kiégettük az egész lakást és a családtagokat, akkor szép lassan hívjuk vissza a lángot a fejünkbe (harmadik szem), majd küldjük vissza a lángot a szívünkbe, majd a gyertyába. 
A gyertyás tisztítás után védelmet kell kialakítani. Elképzelünk magunk köré egy fénytojást, és azzal vonjuk be magunkat. Ezt a fénytojást minden reggel érdemes alkalmazni, sőt akár napközben is. Ha megfelelően gyakorolunk, akkor egy pillanat alatt képesek leszünk ezt kialakítani. 
Egy nagyon jó védekezési technika még a fénypajzs. Ezt akkor szoktam alkalmazni, amikor olyan emberrel beszélek, akiből árad az indulat, vagy valamilyen rossz energia. Ilyenkor még a kezemet is magam elé teszem, és egy láthatatlan nagy fénypajzsot tartok kettőnk közé. Nagyon jól bevált, és ilyen esetekben az indulattal küldött szavak energiák visszacsapódnak, és teljesen védett vagyok az ilyen emberekkel szemben.

Karsay István

2019. szeptember 5., csütörtök

A “Halleluja” egyedülálló változata,és az eredeti dal Leonard Cohennel



1984-ben írta Leonard Cohen a “Halleluja” című dalt, ami később a világ egyik legismertebb dalává vált. De mi az, ami ezt a verziót olyan különlegessé teszi? A válasz: a Pentatonix.

 

Az a capella csoport egy barátokból álló együttes, tagjai az Egyesült Államok Texas államában nőttek fel együtt. Mindannyiuknak a zene volt a szenvedélye.


5 évvel ezelőtt kezdődött az az út, mely egészen a zenei világ csúcsáig vitte őket. Világszerte 2.8 millió eladott album, több Grammy díj, telt házas koncertek, ennél többet nem kell mondanunk.

A csapat legújabb videója szélsebességgel járta be az internetet. A “Halleluja” a capella változatát néhány nap alatt majdnem 6 millióan nézték meg.


Azért különleges a Pentatronix előadása, mert csak a hangjukat használják az előadás alatt. Nem használnak hangszert, nincs zenei kíséret, csak az énekesek hangja mely tökéletes harmóniában illeszkedik egymáshoz.

Nyomd meg a Start videó gombot, dőlj hátra és hallgasd a zenét, érteni fogod miről is beszélünk.
(forrás: egyenesben.com)

videó forrás: PTXofficial


A Hallelujah talán legjobb verziója nem a stúdióban rögzített, hanem egy londoni koncertfelvétel 2009-ből.
Leonard Cohen - Hallelujah (Live In London) - videó
forrás:LeonardCohen


 A 'halleluja' héberül azt jelenti: dicsérjük az Urat.
A dalszöveg angolul és magyarul is egyaránt ismert, utóbbit talán Kulka János tette igazán népszerűvé. Mind az eredetiben, mind a fordításban szerepel egy érdekes szakasz, amely híven követi a zenében megszólaltatott akkordokat.

Now I’ve heard there was a secret chord
That David played, and it pleased the Lord
But you don’t really care for music, do you?
It goes like this
The fourth, the fifth
The minor fall, the major lift
The baffled king composing Hallelujah.

Hallom létezett egykor egy titkos akkord,
Amit Dávid játszott és az Úr kedvére volt
S bár téged nem érdekel, elmondom újra.
Az ötös követte a négyeset, egy moll, egy dúr, s máris megszületett
S a király zavarban súgta: Halleluja.

 Kapcsolódó írás:
Leonard Cohen:

Leonard Cohen (1934-2016)

Kulka János - Halleluja - Dohány utcai zsinagóga - videó
forrás:„Az Élet Menete” Alapítvány 

2019. szeptember 4., szerda

Frank J. Kinslow: Kvantumszinkronizáció



Néha ​érdemes a rövidebb utat választani céljaink eléréséhez, s Frank Kinslow módszere pont ebben nyújt segítséget. Gondolkodjunk el rajta, milyen mértékben változna meg az életünk, ha megtanulnánk annak örülni, ami van, és elfogadni az életünket olyannak, amilyen. 


Kinslow gondolkodásmódját megismerve röpke pillanatok leforgása alatt gyakorlatilag az egész életszemléletünk megváltozhat. 

Kinslow újabb könyve a Kvantumszinkronizáció módszerének hatáskörét terjeszti ki, a technika ismertetésén túl arra ad választ, hogyan alkalmazhatjuk életünk legkülönfélébb területein. 
Segítségével feloldhatjuk negatív érzelmeinket, kreativitásunk szabad szárnyalását akadályozó gátlásainkat, meggyógyíthatjuk fizikai fájdalmainkat, javíthatunk sportteljesítményünkön, de akkor is alkalmazhatjuk, ha éppen alvászavarral, étkezési problémákkal, esetleg anyagi gondokkal küszködünk, vagy csupán jól működő emberi kapcsolatok kialakítása a célunk. 

Kinslow lépésről lépésre végigvezet bennünket az úton, hasznos, egyszerűen elsajátítható eszközt ad a kezünkbe, amelynek alapja az előző könyvben már megismert technika, tudatosságunk kiterjesztése. 
Az eredmény: növekvő önbizalom, belső béke, életkörülményeink elfogadása, teljesebb élet. A módszer megdöbbentően egyszerű, és jóval hatékonyabb minden korábban ismert technikánál. Tulajdonképpen néhány óra alatt tökéletesen elsajátítható. Csupán egyetlen esetben nem fog működni: ha nem is használjuk.
(forrás: moly.hu)


Frank J. Kinslow:Az ​azonnali gyógyulás titka:
 A könyv segítségével megtudhatod, hogyan meríts a mélységei­ből, és hogyan tedd gazdagabbá nemcsak a saját élete­det, de a családod, barátaid, sőt, házi kedvenceid életét is. A következő oldalakról megtudhatod, hogyan gyó­gyítsd meg a testedet, az elmédet és a lelkedet olyan könnyedén, mintha csak egy festői naplementében gyö­nyörködnél. A tudományos eljárás, amellyel meg fogsz ismerkedni, mindenki által könnyen megtanulható és alkalmazható. Olyan egyszerű, mint maga a titok, és éppolyan hatékony is.

 Dr. Frank J. Kinslow előadás - videó
forrás: Frank Kinslow



Dr.  Frank J. Kinslow

Világunk egy ideje a lélek egyfajta sötétségében él. Kifelé kukucskálunk, kívül keressük a megoldást, pedig a válasz a másik irányban van – az Én belső világossága felé.
Dr. Frank J. Kinslow több mint harmincöt éve tanulmányoz és tanít gyógyító technikákat.

Csontkovácsként szerzett klinikai tapasztalataiból, a keleti ezoterikus filozófiákból, valamint a relativitáselmélet és a kvantumfizika lelkes szeretetéből meríti ismereteit és bölcsességét.

2007-ben egy személyes válság kapcsán született meg a Kvantumszinkronizáció, az azonnali gyógyulás technikája. Dr. Kinslow képes volt rá, hogy az összeomlás után teljes, tevékeny életet építsen föl magának. Olyan világos egyszerűséggel kezdett írni, hogy a világ minden táján emberek tízezrei tudták utánacsinálni, s gyógyulást elérni pusztán azzal, hogy elolvasták könyveit. Továbbra is sokat ír és tanít.

Ma a floridai Sarasotában él feleségével, Martinával.

Dr. Frank J. Kinslow a Kvantumszinkronizáció szülőatyja és egyetlen tanítója. Világszerte tart szemináriumokat és előadásokat. Okleveles kvantumszinkronizálókat képez, akik képesítést szereznek, hogy klinikai körülmények között alkalmazzák a kvantumszinkronizációs kezelést.
(forrás: edesvizkiado.hu)


2019. szeptember 3., kedd

A tudatod minősége szabja meg az életed minőségét



Mi a legfontosabb számodra ebben az életben? Nos, mit válaszoltál? Az egészség? A család? A gondolataid? A munkád? A fagyi?

fotó:/govindaklub.hu

Az én válaszom erre a kérdésre: a tudat. Tudat nélkül nincs semmink. Tudat nélkül nem szeretheted a házastársadat vagy a gyerekeidet, nem végezheted a munkádat, és nem kortyolgathatsz kávét egy kávéházi teraszon üldögélve. A legtöbb lényeges dolog tekintetében tudat nélkül tulajdonképpen nem is létezel. A tudat nem azonos az elmével. Ha az elmét egy villanykörtének képzeled el, akkor a tudat az elektromosság, amely a villanykörtét meggyújtja.

A tompa tudat zavart és meg nem értést okoz az elmében, és végül szenvedést vált ki. A ragyogóan tudatos elme ezzel szemben nyugodt és fókuszált. Békét és nyugalmat áraszt, amely másokra is átragad. Ha úgy tekintesz a tudatra, mint valami „belső fényre”, akkor közel jársz hozzá, hogy megértsd, miért olyan életbevágóan fontos. A tudatod minősége szabja meg az életed minőségét. Ezért fontos, hogy tudatod élénk és éber legyen.

Tegyük fel, hogy egy teljesen elsötétített szobában ülsz, az ablakhoz közel. Még éjszaka van, de amikor lenézel egy alaktalan folthoz a lábadnál, azt látod, hogy a hajnali fény kezdi megtölteni a szobát. Hirtelen, nagy rémületedre rájössz, hogy ez az alaktalan dolog nem más, mint egy összetekeredett, támadásra kész kígyó.

Ledermedsz a félelemtől, moccanni sem mersz, nehogy a kígyó rávesse magát a mozgó célpontra. Agyadban csak úgy kavarognak a kérdések: „Mi van, ha ez egy mérges kígyó? Megtámad, ha megmozdulok? Ha megharap, hogyan fogok segítséget kérni?”

Kővé dermedten ülsz tovább a helyeden, míg a fény teljesen elárasztja a szobát. Konstatálod, hogy valamilyen oknál fogva a kígyó még mindig nem támad. Kissé megnyugszol, és kezdesz higgadtabban gondolkodni. Agyadon gyorsan átfut, milyen útvonalakon lehetne elmenekülni, de tested továbbra is merev és mozdulatlan marad. A nap a horizont fölé emelkedik, és első sugarai az ablakon keresztül meleg, aranysárga fénnyel árasztják el a szobát.

Ekkor, mintha csak vakító villámfény villanna az éjszaka sötétjében, hirtelen ráébredsz, hogy amit kígyónak véltél, az valójában egy öszszetekert kötél. Féltél. Az agyad valósággal lefagyott a félelemtől, majd a gondolataid darabokra törtek, mint egy üvegpohár. Megmerevedett tested mindvégig stresszhormonokat pumpált a véredbe, hogy felkészítsen a küzdelemre. Ez alatt a pár perc alatt szinte hónapokat öregedtél. És miért? Mert fenyegetést véltél látni ott, ahol nem is volt semmi.

A sötétség ebben a példában a tudat hiányát szimbolizálja. A túl sok munka, a kevés testmozgás, a kemikáliák, az alkohol, a hiányos táplálkozás, a harag vagy a szomorúság mind elhomályosítják a tudatot, és megakadályozzák, hogy a világot veszélytelennek lásd. Az életünket teljesen kitöltik a veszélyként felfogott dolgok. Mérges kígyókat látunk a pénzügyeinkben, a munkánkban, a családunkban.

Még akkor is, amikor valamilyen kellemes élményhez közeledünk, például egy filmet akarunk megnézni, vagy a tengerpartra igyekszünk, elronthatja a hangulatunkat a forgalom, felmehet tőle a vérnyomásunk, és valósággal felrobbanhatunk a dühtől. Az akut stressz generációja vagyunk, veszélyt sejtünk minden utcasarkon. Hogyan lehetne változtatni, hogy ne ilyennek lássuk a világot? Hogyan érjük el, hogy a nappali világosság fényében felismerjük, hogy félelmeink kígyói valójában ártalmatlan kötélkupacok?

Nos, egyszerűen csak tudatosabbnak kell lennünk.

A tudatosság olyan, mint a napfény. Felderíti az érzéseket, és megvilágosítja az elmét. A tompa elme és a zavaros érzelmek rosszul tükrözik a tudatot. Az észleléshez a tudat adja az energiát. A tiszta tudatot nem tudja megtéveszteni holmi kötélcsomó.

Elménket legtöbbször robotpilóta vezérli. A szüntelenül zakatoló elme a menekülő tudat legbiztosabb jele. A hiperaktív gondolkodás olyan gyakori manapság, hogy ezt tekintjük normálisnak, pedig óriási energiákat emészt fel, és folyton bajba keveri az embert. Ehhez hasonló tünet a félelem a jövőtől, a rágódás a múlton, az unalom, a frusztráció, a harag, a szorongás és a félelem. Ezek mind olyan kötélkupacok, amelyek kígyónak tűnnek.

A tompa tudat változtatja a világot félelmetes hellyé.

A tudat mindenhol mindig jelen van, egyszerűen csak nem figyelünk oda rá. Tudom, hogy ez egy kicsit furán hangzik, de így van. Általában el vagyunk foglalva a mindennapjainkat kitöltő dolgokkal, emberekkel, gondolatokkal. Tudatában vagyunk ezeknek a dolgoknak — de tudatában vagyunk-e a tudatnak? Nem valami gyakran. Legtöbbünk akkor se ismerné fel a tiszta tudatot, ha az odalépne hozzá, és kezet rázna vele.

A tiszta tudatot nem lehet képzelet útján megragadni. A tiszta tudatról nem lehet képet alkotni. A tudat nem dolog, és nem is gondolat vagy érzés. Ezért olyan frusztráló beszélni róla, ha az értelmeddel akarod magadévá tenni. A tudat nem fizikai dolog, ezért nem lehet megragadni, mint egy kalapácsot, és odaütni vele. Mindazonáltal, ha egyszer közvetlenül megtapasztalod, vagy éppen meg nem tapasztalod, mindez tökéletes és gyönyörű értelmet fog nyerni.

Felhasznált irodalom: Frank J. Kinslow: Az azonnali gyógyulás titka (Édesvíz kiadó)

(forrás: rejtelyekszigete.com)


A TUDATOSSÁG KITERJESZTÉSE - Meditáció
forrás:Lélek Láng
 
 

2019. szeptember 2., hétfő

Isten nem hagyható ki a játékból!



Istennek mi volt a célja a világ és az ember megteremtésével? Ha valóban csak a szeretet energia létrehozása miatt vagyunk itt, akkor minek köszönhető ez a negatív civilizáció?

Dienes István 
(elméleti fizikus, védakutató,  Transzcendentális Meditáció tanára)  


Sok megvilágosodott, természetes és egyszerű ember él közöttünk, de még mindig nagy azoknak a száma, akik nem ébredtek fel.

Isten vajon kockát vet és jól szórakozik azon, hogy mi küzdünk az életünkért? Vagy ez valójában nem is a mi bulink, hanem Istené, és Istennek mi csak véletlenül öntudatára ébredt gazdatestei vagyunk? Kell valakinek lennie, aki tud valamit arról, hogy mi és miért történik velünk!

Mi az, ami általunk tudható, de kell-e egyáltalán tudnunk bármiről is? Mi az az intelligencia, ami önmagát tudatossággal fel tudja fogni? Mi az az érzékelhető szervező erő, ami az összes létezés végén ott van és mindent ebbe a végtelen intelligenciába rendez? Mi van Istenen túl?


Dienes István és Jakab István beszélgetése - videó
https://www.youtube.com/watch?time_continue=77&v=_3-kEmpt_4Y


(forrás: VNTV - VIVA NATURA TELEVÍZIÓ)


2019. szeptember 1., vasárnap

Ho’oponopono – A megbocsátás művészete



A ho’oponopono egy ősi Hawaii módszer, jelentése jobbá tenni valamit, kijavítani egy hibát, tökéletesíteni magunkat. Ez a spirituális technika dr. Ihaleakala Hew Len által vált ismertté, aki egy kórház pszichiátriai osztályán dolgozott.r, jelentése jobbá tenni valamit.

dr. Ihaleakala Hew Len és Mabel Katz

A ho’oponopono egy ősi Hawaii módszer, jelentése jobbá tenni valamit, kijavítani egy hibát, tökéletesíteni magunkat. 

Ez a spirituális technika dr. Ihaleakala Hew Len által vált ismertté, aki egy kórház pszichiátriai osztályán dolgozott.

Betegeivel személyesen nem találkozott, csak azok kórlapjait vizsgálta, s eközben önmagán keresztül gyógyította őket nagy sikerrel, aminek csodájára is jártak. Önmagát kezdte el gyógyítani és ezáltal gyógyultak a betegei. Számtalan esetről számoltak be; pár hónap elteltével az ágyhoz kötött betegek sétálhattak, a gyógyszerfüggők leszoktak, és sokan elhagyhatták a kórházat.

Hogyan?

Megkérdezték tőle:

„Mit csináltál magaddal, amitől ezek az emberek ennyire megváltoztak?”

„Egyszerűen meggyógyítottam magamban azt a részt, ami őket teremtette.”

A módszer úgy tartja, hogy, ha magadat rendbe hozod, rendben lesz a világ is. A módszer abból indul ki, hogy a minket körülvevő világ annak a projekciója, ahogyan mi magunkkal vagyunk, ahogyan viszonyulunk önmagunkhoz. Ezért, ha békés, nyugodt világra vágyunk, nincs más dolgunk, mint saját magunkban megteremteni ezt az állapotot.

Fontos, hogy felelősséget vállaljunk gondolatainkért, szavainkért, tetteinkért és körülményeinkért, mert mind belőlünk ered, és csakis nekünk köszönhető. A múltban ért sérelmek, fájdalmak, elkövetett hibáink, mind részét képezik jelenlegi életünknek.

Azonban ezzel a módszerrel dolgozhatunk múltbéli és jelenlegi hibáinkon, megtanulhatunk elfogadni, megbocsátani magunknak, és képesek vagyunk visszanyerni önszeretetünket, amely közelebb visz minket természetes állapotunkhoz a tiszta, boldog és szeretetben lévő lelkünkhöz. Hiszen a legnagyobb öngyógyító erőnk a szeretet; önmagunk őszinte és tiszta szeretete.

A módszer igazán egyszerű, bárki elsajátíthatja, aki szeretné. 4 mondat ismétlése, mantrázása segít a lelkünkhöz közelebb kerülni, és segít megtisztítani minden olyan negatív érzéstől, amire nincs szükségünk.

Mi a mantra?

A mantra egy spirituális módszer, amely segít a megtisztulásban és a boldogság állapotának elérésében. Rövid szótagok vagy mondatok ismétlése. A kimondott szavaknak igen jelentős erejük van. Ezek nagy hatással vannak tudatunkra, ezáltal az egész életünkre. Minden egyes kimondott hang, illetve szó információt és energiát közvetít a világ felé.

Minden szó kimondásával útnak eresztünk valamit, aminek a hatása visszatér hozzánk, bensőnkbe. A szavak többszöri ismétlése segíti információkat építenünk a tudatunkba, sőt a tudattalanunk mélyébe is. Ezért jó szem előtt tartanunk, hogy mire fordítjuk figyelmünket, és hogy milyen gondolatokat öntünk szavakba.

A ho’oponopono mantra

Sajnálom – ezt kimondva vállalod a felelősséget gondolataidért, szavaidért, tetteidért.

Kérlek, bocsáss meg – ezzel megtisztítod magad egy élmény, helyzet negatív programjától, érzésétől.

Köszönöm – ezzel kifejezed a hitedet, bizalmadat abban, hogy a dolgok mindenki számára a legjobb módon alakulnak.

Szeretlek – ezzel gyógyítod azt az érzelmet, sérelmet, amit a helyzet előidézett.

A gyakorlat

Ebben a négy mondatban rejlik az önmegbocsátás, önelfogadás és önszeretet kulcsa, hiszen senki mással, csak önmagaddal van feladatod!
(Forrás: Napidoktor.hu)

Mabel Katz szónok, író, tréner, békenagykövet, a Ho'oponopono ősi hawaii problémamegoldó módszer szakértője.

Mabel Argentínában született, ahol könyvelőként dolgozott. 1983-ban családjával együtt az Egyesült Államokba, Los Angelesbe költözött. Útkeresése során találkozott a Ho'oponoponoval, melyben megtalálta a személyes boldogsága megteremtésének eszközét. A módszer hatékonysága és egyszerűsége magával ragadta. Több, mint egy évtizeden keresztül tanult és utazott mesterével, Dr. Ihaleakalá Hew Lennel. Így jutott el Észak- és Dél-Amerika, Európa és Ázsia számos országába. 

Eközben a helyi latin közösség számára rádiós, televíziós műsorokat indított, hogy minél szélesebb körben terjeszthesse a Ho'oponopono módszerét, melyet elnevezett a legkönnyebb útnak.

Sikeres könyvelői karrierjét feladva, kizárólag küldetésének, a Ho'oponpononak szenteli az életét. Meghívások alapján járja a világot tanításaival.

Könyveit több, mint húsz nyelvre, köztük angolra, spanyolra, koreaira, portugálra, svédre, németre, franciára, oroszra, kínaira, olaszra, csehre, héberre, japánra,, horvátra, magyarra, szerbre, lengyelre, románra, finnre, litvánra és albánra fordították le.

Békenagykövet

A világbékéért folytatott munkájáért és kampányáért - melynek jelmondata: A béke velem kezdődik. A belső béke maga a világbéke. Programját bemutathatta Bécsben is, az ENSz előtt. - 2012-ben Argentínában békenagyköveti címmel tüntették ki, 2013-ban a hawaii Order of the Orthodox Knights Hospitaller of St. John Orosz Nagykeresztjét és a Dame címet adományozták neki. 2015 januárjában egy független internetes szavazáson elnyerte a Public Peace Prize díjat.

Ho'oponopono Magyarországon

Magyarországon 2012 óta tanítja a Ho'oponopono, illetve az általa jegyzett Zero Frequency® módszerét, amely az ősi problémamegoldás gyakorlatiassá és mindenki számára könnyen érthetővé kidolgozott változata. Mabel számára különösen fontos, hogy a gyermekek számára mihamarabb megmutassuk az utat a boldogsághoz. 3-100 éves gyermekek számára írt könyve több nyelven olvasható.
(forrás:wikipedia.org)

Bagdi Bella: HOOPONOPONO - videó
forrás:hawaiihoponopono