2018. május 27., vasárnap

A látók és a jósok előtt nincsenek titkaink?



Hiszünk bennük, vagy sem, a jósok, a látók valahogy mindig beletrafálnak sokszor a legelrejtettebb titkainkba is. Képességükkel mintha térben és időben mozognának, az információs testünkből olyan dolgokat tudnak kiolvasni, amiket még az érzékszerveink sem észlelnek még.

 Dienes István és Jakab István

Minek köszönhető ez a finomérzékelés, ez a fejlett, kifinomult leolvasási képesség? De vajon mennyire tiszta ez az érzékelés, hiszen nem mindegy, hogy a látónak milyen a saját szűrője, milyen determinációk befolyásolják az objektív látást. Létezik-e olyan, hogy jóslat, vagy minden csak feltételezés, ami attól függően teljesíti be önmagát, hogy mennyire hisszük azt el?

Dienes István és Jakab István beszélgetése - videó
forrás:VNTV - VIVA NATURA TELEVÍZIÓ

A delphoi jósda



Ismerd meg önmagadat
és tudni fogod a sorsodat.
Mert a sorsod te vagy.

Nem külső erők uralkodnak rajtad,
az istenek benned vannak,
és jellemed, személyiséged
alakítja, formálja jövődet.


Változtass magadon,
és változni fog sorsod is.
Fogadd el magad,
és el tudod majd fogadni
sorsodat is.

(Delphoi jósda felirata)


 A jövendőmondásnak mindig is jelentős szerepe volt az egész történelem során, akárcsak a klasszikus mitológia számos történetében.

Az ismert jósdák közül minden bizonnyal a delphoi jósda a legismertebb, s ezt ötvözte a legnagyobb tisztelet.

A delphoi jósda Apollónnak, a művészetek és a jóslás görög istenének megszentelt helyénél volt. A Parnasszus oldalában állt, magasan fent, jelentős kiterjedésű helyen, ami pontosan kifejezte a görög kultúrában elfoglalt helyét.

A mitológia szerint Apollón azzal szerezte meg az uralmat a Parnasszus fölött, hogy gyerekkorában az égi és a földi istenek közötti harcban megölte Pütont, a hatalmas sárkányt.

Apollón ekkor delphoinné / görögül: delphis, e szóból ered a hely elnevezése/ változott, és a tengerbe vetette magát, hogy foglyul ejtsen néhány tengerészt, akiket főpapokká tett meg.

Apollón próféciáit jósnőkön vagy szübillákon keresztül hozta nyilvánosságra. A szübilla mindig egyszerű életű, érett asszony volt, akit a fiatal Apollón által legyőzött kígyó után mindig Püthiának szólítottak. 


A jövendölések előtt Püthia mindig transzba esett, mielőtt talányos formájú jóslatát elmondta volna. E jóslatokat aztán a főpapok fordították le és értelmezték, és ők közölték a jósdához folyamodóval.

E folyamodókat gondosan számba vették, amikor megérkeztek Delphoiba, azok megrótták a fizetséget, hogy felkereshessék a jósdát. A kérelmezőnek ezután meg kellett tisztulnia a költészet forrásánál található fürdőben, és a szent úton kellett megközelíteniük a jósdát.

Ezután bárányt vagy kecskét kellett bemutatniuk áldozatul, s a papok ezek beleiből állapították meg az esélyeit. Ha a szerzetesek végül megszólították szübillát, a kérelmezők egyesével, egymás után feltehették neki kérdéseiket.

A delphoi jósdát több mint kétezer éven át keresték fel, s ezalatt számtalan jóslat hangzott el háborúkról és államügyekről, de születésről és halálról is.

A kérelmezők a társadalom valamennyi rétegét képviselték, ami világosan mutatja, hogy a jövendőmondásnak milyen nagy szerepe volt az ókor mindennapi életében.

A jóslások erejét és hatását pontosan tükrözi az adott kor irodalma és művészete is. Nemcsak Vergilius Aeneisében és Homérosz Odüsszeuszában játszik nagy szerepet, de Szophoklész Oidipusz tragédiájában is a jós jövendöli meg Théba királyának és királynőjének, hogy Oidipusz meg fogja ölni atyját, és nőül veszi anyját. A drámai esemény bekövetkezte, a jóslat beteljesedése felveti a bűn és az erkölcs ma is releváns kérdéseit.

(Forrás: angyalszarny.eoldal.hu – rejtelyekszigete.com)

 

2018. május 26., szombat

A muzsika hangja (Teljes film)



A muzsika hangja (eredeti cím: The Sound of Music) egy amerikai zenés filmdráma, amelyet Robert Wise rendezett 1964-ben a 20th Century Fox filmstúdió gondozásában. A filmet Hollywood egyik klasszikus musicaljeként, és a világ egyik legsikeresebb filmjeként tartják számon. Jelentős előrelépést hozott Julie Andrews színésznő számára.


A történet az 1930-as években, nem sokkal Ausztria anschlussa előtt kezdődik. Maria, az árvaként egy salzburgi kolostorban nevelkedett és ott apácának készülő fiatal novícia többet foglalkozik az énekléssel, mint zárdai kötelességeivel. A főnökasszony, miután belátja, hogy Mariából sosem lesz igazi apáca, egy feladattal bízza meg. Noha Maria nem szívesen vállalja, egy időre kénytelen a Osztrák–Magyar Monarchia bukásával tengerét és hajóját is elveszített, nyugállományba helyezett tengerészkapitány, Georg von Trapp szolgálatába állnia, akinek felesége halála után nevelőnőre van szüksége.


Az egykor szebb napokat látott nemesi kastélyban a fiatalon megözvegyült, önmagát nem találó kapitány spártai módon, katonás szellemben neveli hét gyermekét. Maria nehezen viseli a szigorú és öröm nélküli életet a házban, mígnem a papa minden tiltása ellenére titokban megszeretteti a gyerekekkel az éneklést. Az ódon kastély hamarosan megtelik vidám dalokkal és harsány zenével. A család jóbarátja, Max segítségével énekegyüttest szerveznek, melyben a gyerekek is fellépnek. Liesl, a legidősebb lány Rolfba, a helyi postásfiúba szerelmes.


Maria és a tengerészkapitány egyre közelebb kerülnek egymáshoz, ám épp akkor, amikor összeházasodnak, elérkezik a német megszállás ideje. A család komornyikjáról, de még Rolfról, a postásfiúról is kiderül, hogy nácik. Az elkötelezett antináci szellemiségű, osztrák hazafi von Trapp kapitány azzal, hogy nem hajlandó kitűzni házára a horogkeresztes lobogót, már felhívja magára a figyelmet és gyanúba keveredik. Mikor hamarosan megkapja a behívóját a német haditengerészethez, nem is válaszol a levélre. Korábbi érdemeire való tekintettel két magasrangú tisztet küldenek hozzá, hogy beszéljék rá az önként bevonulásra, de ha nem sikerül, akkor erőszakkal vigyék magukkal. Mindössze néhány óra marad dönteni. Két lehetőség marad: behódolni vagy menekülni.

A muzsika hangja - Dó-ré-mi részlet - videó

Az együttes menedzsere, a nácikkal ugyan nem szimpatizáló, de a helyzettel szembehelyezkedni nem akaró, megalkuvó, ügyeskedő Max az előbbit ajánlja, de a család az utóbbi mellett dönt. A Harmadik Birodalomból azonban nem könnyű elszökni sem. A Salzburgi Fesztiválon épp aznap este lép fel az együttes, erre a kis időre von Trapp haladékot kap, de az eredményhirdetés után azonnal be kell vonulnia az érte küldött tisztek kíséretében.

Ők az utolsó fellépők, így nincs sok idő. Az est műsorvezetője, Max olyan hosszúra nyújtja a finálét és eredményhirdetést, amennyire csak lehetséges. Mire kihirdeti, hogy a Trapp családi kórus a nyertes, ők már elmenekültek.

Az éjszakát az apácáknál, a kolostorban töltik, Maria múltja miatt azonban ott keresik őket először. A kereső csapat egyik tagja Rolf, ő találja meg a rejtőzködő családot. Már riadóztatná a többieket, ám végül Liesl-re való tekintettel futni hagyja őket. A család gyalogosan, a hegyeken keresztül menekül át Svájcba.

Egykor és ma 

Történelmi háttér

A film főszereplőit valós személyekről mintázták, a nevek is valósak. Von Trapp az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészetének egyik legsikeresebb tengeralattjáró-parancsnoka volt. Valóban hét gyermeke volt első feleségétől, aki valóban fiatalon meghalt. Maria is valós személy, valóban árva volt, egy ideig zárdában élt és apáca akart lenni, majd nevelőnő lett a kapitánynál. A filmben láthatónál ismeretségük, majd házasságuk viszont jóval korábbi. Maria 1926-ban került a családhoz, 1927-ben házasodtak össze, 1938-ra már három saját gyerekük volt.

1935-ben az addig vagyonos család egy bankcsőd miatt igen rossz anyagi helyzetbe került, az együttest jövedelemszerzési célból alapították. Von Trapp kapitányt valóban be akarták szervezni a német haditengerészethez, de ennek ellenére a család legálisan, Olaszország felé távozott a Birodalomból. Amerikában, az Ausztriára hasonlító Vermont államban települtek le. Az együttes Amerikában is igen sikeres volt, 2000 körüli koncertet tartottak. A gyerekek önállósodása miatt az együttes 1957-ben megszűnt, egyik utolsó közreműködésük Elvis Presley karácsonyi lemezén hallható. Maria a filmkészítés jogát jelképes összegért adta el. Von Trapp 1947-ben halt meg, Maria 1987-ben.

Utódaik családi vállalkozásban üzemeltetett vermonti turistaközpontja mai napig üzemel. A család egykori háza a háború alatt Heinrich Himmler salzburgi rezidenciája volt, jelenleg kastélyszállóként működik.
(forrás: wikipedia.org)

A FIÚ PUSZTA ÉRINTÉSÉTŐL VILÁGÍTANAK A VILLANYKÖRTÉK A RÓLA KÉSZÜLT VIDEÓN



Egy indiai tinédzser azt állítja, puszta érintésével fényt ad a villanykörtéknek. A csodagyerekként elhíresült fiú videóban is bizonyítja képességét. A felvétel bejárta a világot.


Abu Thahir akkor fedezte fel különleges képességét, amikor villanyszerelő édesapja hazahozott egy villanykörtét a munkából - írja a Mirror. A fiút csodagyereknek tartják hazájában.


Azt nem tudni, van-e bármilyen a trükk a videóban.

Egy szakértő szerint a jelenség a magas sókoncentrációval magyarázható. Hozzátette, hogy akik gyakran izzadnak, azoknak több a só a szervezetében.

Tudományos szaklapok a múltban már megírták, hogy az emberi test folyamatosan, minden pillanatban energiát termel, amely egyenértékű egy 100 wattos izzóéval.

A fiú a videóban egy újratölthető LED izzót tesz különböző pontokra a testén, és így világít a körte.

Az apa, mikor egy este hazatért, a gyermeke kezébe adta az égőt, hogy tegye egy biztonságos helyre. Meglepetésére, amint a fia megfogta, az izzó világítani kezdett. Először azt hitte valami átverés áldozata, így fogta a körtét, és odatette a fia testének más részeire, de az égő ott is felvillant.

Mint elmondta, gyermeke isteni ajándékot kapott, ezért nem kérdőjelezi meg Abu rendkívüli képességét.
(forrás:http://utajovobe.eu)

2018. május 25., péntek

Visszatért a halálból: olyan ENSZ beszédet mondott, ami még egy ateistát is elgondolkodtat a túlvilág létezéséről


Az ENSZ New Yorkban tartott Közgyűlésén mondott beszédet a halálból visszatért két lábon járó csoda.

Lee Stoneking 
 (Filozófia doktora, oktató, evangélista)

“Ha rám néztek, akkor egy élő csodát láttok!” – kezdte el mondandóját az idős úr.

“Az orvostudomány mai állása szerint nem lehetnék életben” – mesélte. Lee Stoneking ugyanis 2003-ban szívrohamot kapott Sydney-ben a reptéren.

45 percen át volt a klinikai halál állapotában. A tudomány mai állása szerint összesen 6 percen át lehet valakit visszahozni a halálból maradandó szövet és agykárosodás nélkül.

Lee Stoneking esete azonban teljesen más volt, sokak szerint valóban csoda történt.

45 percen át volt halott annak ellenére, hogy rengetegszer megpróbálták a helyszínen újjáéleszteni.

Azonban végül nem jártak sikerrel a mentősök, és betették őt a mentőbe, majd a rádión elmondták a kórháznak, hogy egy klinikai halottat fognak bevinni. A papíron is az állt, hogy a férfi halott volt a szó minden értelmében.

A kezeiből már teljesen kiment a vér, és hideg volt a teste, nem vert a szíve, és nem is lélegzett.

Lee Stoneking szerint bár a mentősök és a modern orvostudomány teljes kudarcot vallott, valami történt. Amikor a mentőben feküdt élettelen teste, Jézus színre lépett, és feltámasztotta őt a halálból.

A mentősök és az orvosok is ledöbbentek, soha nem láttak olyan embert, aki így felépült egy pillanat alatt egy HALÁLOS szívrohamból. Néhány héttel később visszautazott Lee az Egyesült Államokba, mintha mi sem történt volna.

Ott egy teljes DNS profil elemzést végeztek rajta.

Elmondták nekik, hogy úgy döntöttek, megnézik alaposabban a DNS-ét. óriási döbbenet érte, mert azt állították Lee Stonekingnek a genetikusok, hogy valami – vagy valaki – teljesen eltávolította a feltámadása pillanatában az apoE nevű gént, mely sok esetben felelős a szívrohamért.
Ez TELJESEN eltűnt a szervezetéből, minden egyes sejtjéből.

Mivel ezt a mai tudomány lehetetlennek tartja, ezért a genetikusok is azt gondolták, hogy ilyenre csak Isten képes…

Lee Stoneking történetét a teljes DNS profil elemzés és az orvosi papírok és számtalan szemtanú igazolja.

Még mindig úgy gondolod, hogy nincs semmi a halál után, és csodák sincsenek?

(forrás: http://titokterminal.com)

Lee Stoneking tanúskodik az ENSZ-nek, hogy Isten mennyire csodálatos módon felemelte a halálból - videó forrás:God Is Love


2018. május 24., csütörtök

Halálközeli élmény a 18. században



Egy 270 éves könyvben találták meg a halálközeli élmény legkorábbi tudományos magyarázatát.


Bár halálközeli élményekkel kapcsolatos beszámolók már az antikvitásból is ismertek, a jelenség legkorábbi ismert tudományos magyarázata a 18. századból maradt fenn. Pierre-Jean du Monchaux észak-franciaországi katonaorvos Anekdoták az orvostudományból (Anecdotes de Médecine) című, 1740 körül írt értekezésében megemlíti, hogy egyik páciensének halálközeli, misztikus élményeit az agyba áramló túl sok vér okozta.

Az orvostörténeti kuriózumra Phillippe Charlier francia orvostörténész bukkant egy alig egy euróért vásárolt könyvben. "Maga a mű orvostörténeti szempontból nem bír nagy jelentőséggel, de mint történész nagyon érdekes így, könyvek alapján, retrospektív módon diagnózisokat felállítani" - nyilatkozta Franciaország leghíresebb törvényszéki orvosa, a történelmi személyek maradványainak elemzéseivel komoly ismertségre szert tevő Charlier.

Charlier felfedezése azért is érdekes, mert a halálközeli élményekre egy olyan korban próbáltak tudományos választ adni, amikor a jelenségre többnyire vallási magyarázatok születtek. A könyv egy híres párizsi gyógyszerész esetét írja le, aki elveszti öntudatát, majd miután magához tér, vakító, a mennyországra emlékeztető fényekről számol be.

A halálközeli élmények olyan emberi tapasztalatok, amelyekről a klinikai halálból visszatért emberek számolnak be. Eme személyek beszámolóinak tudományos igényű gyűjtése és elemzése folyamatos vizsgálatok tárgya és jelenleg a főbb pszichológiai és neuropszichológiai iskolák többsége elfogadja a jelenség létezését. A pánciensek jellemzően emocionális élményekről, többek között alagútról, testenkívüliségről, békességről, fényességről és halottakkal való találkozásokról mesélnek.

Charlier a Monchaux által leírt tüneteket a napjainkban a halálközeli élmény mérésére a nyolcvanas években kifejlesztett Greyson-skálával vetette össze, amelyen az élmények tartalmát és intenzitását vizsgálják; ezen a 7 vagy annál több pontot elérők élményei sorolhatók a halálközeli kategóriába. A párizsi gyógyszerész élményei a "megszerezhető" 32-ből 12 pontot értek el - írja a kutató a Resuscitation nevű folyóirat írásában. Monchaux egyébiránt maga is végzett kísérleteket és páciensének tapasztalatait olyan esetekkel vetette össze, amikor a halált hipotermia (a szervezet fokozott mértékű kihűlése), fulladás vagy akasztás okozta.

Bár Monchaux megpróbált tudományos magyarázatot adni a jelenségre, az orvostudomány jelenlegi álláspontja szerint ilyen esetekben pontosan a fordítottja történik: a vér- és oxigénáramlás hiánya "vészjelzést" küld a szervezetnek, s ez okozza a furcsa, misztikus, halálközeli élményeket.

(forrás: mult-kor.hu)

Halálközeli élmények - Dr. Pilling János - videó


2018. május 23., szerda

A magyar nép ősi vallásának újraírása



A történelemkönyveinkből hiányzik a valódi magyar őskor és ókor. Eddig nem volt szabad olyan szavakat kiejtenünk, mint szakrális fejedelemség vagy királyság, esetleg magyar szentírás, vagy a magyar nyelv magasrendűsége. Miért? Talán mert ez visszavezetne a magyarság eredetéhez, ami pedig világossá tenné, hogy kik vagyunk és miért élünk ezen a planétán.


Figyeljük meg azokat a történelmi tévképzeteket, amelyek az ősi vallásunk elrejtéséhez és megtagadásához vezettek. Az egyik ilyen eszme a materializmus. Ha ma valaki elolvasná az összes vallástörténettel foglalkozó könyvet, de azt csak egyetlen aspektusból, az anyagelvűség síkján értelmezné, akkor képtelen lenne megérteni a vallások lényegét. A vallások attól és csak addig vallások, amíg valódi utat kínálják fel a Legfelső Tudathoz. Amint elveszítik a magasabb dimenzióikat, ellentettjükbe fordulnak át. A magyar tradíciókat a materializmus korában megfosztották az egyetemességüktől és a transzcendenciájuktól, ami miatt elveszítették a lényegüket, a kvintesszenciájukat. Azaz aki hallott róla, az kapásból csak téves következtetéseket vonhatott le róla. Pl.: a szakrális királyaink jogköreit és feladatait könnyen összetévesztették a földi királyok hasonló nevű, de alapvetően eltérő funkcióival.


A másik tipikus tévedés és hamisítás a magyar ősvallás sámán-központúságát firtatja mondván, mily primitív hiedelem a magyar hitvilágban és hitéletben, hogy holmi sámánok, hovatovább sámánnak öltözött bohócok és csalók, irányítják egy nép vallásos életét. Azzal próbálták lejáratni a magyar táltos hagyományt, hogy a mai ezotéria önjelölt prófétáival és kétségtelenül visszataszító ezo-marketingjével vontak párhuzamot, sugallván, hogy ehhez kell hasonlítani a magyar ősvallást. Nem szeretnék senkit megsérteni, de a mai Magyarországon olyan a helyzet a táltosi hagyományokkal kapcsolatban is, mint a focival: mindenki azt hiszi, hogy ért hozzá, de valahogy nem látszik az önzetlen, önfeláldozó és szent tettek sokasága. (Megint csak tisztelet a kivételeknek.) Van viszont marketing, ami még inkább azok malmára hajtja a vizet, akik nevetségessé akarják tenni ezt a gyönyörű és egyedülálló hagyományt, tudniillik, a magyarok spirituális örökségét őrző lelkek munkáját. Ergo nem a táltossággal, nem a beavatásokkal, nem a tradíciókkal, hanem az azokat csak részben vagy rosszabb esetben csak látszólag birtokló és közvetítő réteggel van a baj a meglátásom szerint.

A harmadik tabu, hogy ha egyszer a Bibliában nem szerepel a magyarság, akkor nem lehet sem ősi, sem hiteles a vallása. Továbbá ha a magyarság Istene nem azonos az Ószövetség istenével, akkor istentagadó, bálványimádó és maga az álruhába bújtatott Sátán. Röviden így foglalhatnám össze ezeket az állításokat. Nos, nem itt és most fejtem ki, de valóban igaznak tartom és egyetértek azzal, hogy a magyar nép származása messze túlmutat a mai Biblia keretein, ezért nem baj, ha kevés utalást találunk a magyarokra az emberek által kanonizált és átírt Könyvek Könyvében. Amúgy pedig az, hogy kinek ki az istene, avagy ki milyen urat szolgál, az világosan látszik a történelemből. Ne felejtsük el, hogy mi csak teremtmények vagyunk: isteni idea és egy kis hamu. Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy hova tartozik: az Őseredeti Fényhez vagy a másképpen megnyilvánult Fényhez, és ha döntött, akkor a szerint kellene élnie.


A következő pont lehetne az a „mítosz”, amelyet a fejlődésnek hívnak. A 21. századi polgár úgy lett felnevelve, hogy kapásból egyenlőség jelet tegyen a múlt és az „elavult, dohos, lejárt, lecserélendő, eldobandó, nevetséges” szavak közé. Nem vagy trendi, nem haladsz a korral, lemaradsz, ha a múltba nézel. Közlöm, hogy a múltba nem nézni szoktak, hanem megismerni azt. Az emberi test is a múlt terméke. Mutass nekem egy olyan dolgot a fizikai világban, ami nem a múltból jött elő. Viszolyogni a múlttól egyenlő a halálfélelemmel. A mi kultúrán ezért is a halál kultúrája, vagy inkább csak kultusza. S mi ezeket a halálkultuszokat hívjuk fejlődésnek. Az emberi elmét és lelket gúzsba kötő termékeket és eszméket hívjuk haladásnak. Példákat is mondok. Az ipari módszerekkel előállított termékekben egyre kevesebb a valódi természetes összetevő, s egyre több a szintetikus, mesterséges adalék. Akkor az elfogyasztott táplálék most az életet szolgálja vagy a halált? Előre félünk a testünk levételétől, mintha azzal valami végérvényesen lezárulna és megsemmisülne, s fel sem merül bennünk a kozmikus Renddel, az isteni törvényekkel való összhang és az öröklétbe való visszatérés lehetőségének teljes belső átélése ilyenkor.


Vagy vegyük a halálfélelem másfajta arcát! Amikor a legtöbb ember mindent megtesz az öregedése ellen – a reklámok is erre hajaznak –, akkor az a minőségi, szakrális életet szolgálja, vagy a pusztulást? Szerintem menekülünk az idő elől. Időzavarban élünk, s iszonyadunk mindentől, ami a felbomlásról szól. Egy szakrális vallásban ilyen elképzelhetetlen lenne.

Szóval a múltban sokkal fejlettebb vallások és kultúrák virágoztak a Földön, s hozzájuk képest nem fejlődtünk, hanem visszafejlődtünk. Ez egy tudati degeneráció, elbutulás és antispiritualizálódás. A magyar nép ősi vallása tudatszinteket összekapcsoló, transzcendens, kultúrateremtő, metafizikával rendelkező, a Teremtővel összekapcsoló, kinyilatkoztatásokon alapuló és univerzális, s ebből fakadóan toleráns vallás. Miért kellett lecserélni?

Aki pedig veszi a fáradságot, hogy megismerje a múltunkat, az beláthatja ezen állítások igazságtartalmát. Sokat fogok írni ilyen és ehhez hasonló témákról, hogy hozzájáruljak a magyar szellemiség újjáéledéséhez. Meglátásom szerint megérett az idő, hogy lépésről-lépésre megközelítsük a magyarság Isten-hitét. Ennek érdekében elkerülhetetlen érintenünk a legkényesebbnek tűnő kérdéseket is. Tabuk nélkül kell beszélnünk olyan kérdésekről, mint a metafizika, a magyarság ősvallása, mitológiája, eredete, szelleme és lelke, kiválasztottsága, szakrális királysága, nyelve, hagyatéka, beavatásai, küldetése és hogy mivé teheti magát népünk, ha képes rá.

(forrás: Száraz György http://boldognapot.hu)

Badiny Jós Ferenc - A valódi magyar őstörténet - videó

Egy New York-i taxis igaz története...



Egy New York-i taxis igaz története egy utolsó útjára induló idős néniről


"Egyik éjjel megérkeztem a megadott címre és dudáltam. Néhány perc várakozás után megint megnyomtam a dudát. Ez volt aznapra az utolsó fuvarom, úgyhogy már azon voltam, hogy inkább hazaindulok.
De aztán mégis inkább kiszálltam, elsétáltam az ajtóig és becsöngettem."
Egy pillanat – válaszolt egy törékeny, idős hang odabentről. Hallottam, hogy valamit vonszolnak a padlón.
Kisvártatva kinyílt az ajtó. Kilencvenéves-forma, aprócska asszony állt előttem. Kartonruhát viselt és kis kalapot, kalaptűvel. Úgy nézett ki, mintha egy régi, fekete-fehér filmből lépett volna ki.
Mellette egy kis bőrönd pihent. Ahogy benéztem a lakásba, olyan volt, mintha évek óta senki sem lakna benne. A bútorokat fehér lepedőkkel terítették le. Nem voltak órák a falakon, egyetlen kép vagy dísztárgy sem a polcokon. A sarokban egy kartondoboz árválkodott, mindenféle fotókkal és vázákkal teletömve.
- Kivinné a bőröndömet a kocsihoz? Szeretnék néhány percre egyedül maradni. Aztán, ha Ön is úgy gondolja, visszajöhetne értem, hogy lekísérjen az autójáig. Nem vagyok valami jó erőben.
Miután beraktam a bőröndöt a csomagtartóba és visszaértem, belém karolt. Lassan, nagyon lassan odasétáltunk a taximhoz. Közben végig a kedvességemért hálálkodott.
Semmiség – feleltem. Minden utasommal úgy bánok, ahogyan mástól is elvárnám, hogy az édesanyámmal bánjon.
Milyen jó fiú maga! – mondta, ahogy beült a hátsó ülésre. Odaadta a címet, aztán megkérdezte: Mehetnénk esetleg a belvároson keresztül?
- Nem az a legrövidebb út. – vágtam rá gyorsan.
- Ó, azt egyáltalán nem bánom. – mondta. Egy hospice-házba tartok.
Belenéztem a visszapillantó tükörbe. A szemeiben könnycseppek csillogtak.
- Nincs már családom. Mindenki meghalt. Nagyon csendesen beszélt. A doktor úr szerint nekem sincs túl sok hátra. Csendben a műszerfalhoz nyúltam és kikapcsoltam az órát.
- Mit szeretne, merre menjünk?
A következő két órában bebarangoltuk a várost.
Megmutatta nekem azt az épületet, ahol réges-régen liftes kisasszonyként dolgozott. Aztán elmentünk abba a városrészbe, ahová új házasként a férjével költöztek. Egy picit megálltunk egy bútorraktár előtt. Azt mondta, lány korában az még bálterem volt, és a többiekkel odajártak táncolni.
Néha megkért, hogy álljak meg egy-egy sarkon vagy egy épület előtt. Nem mondott semmit, csak maga elé révedt.
Ahogy a hajnal első sugarai megjelentek a horizonton azt monda: Most már mehetünk. Elfáradtam.
Szótlanul haladtunk a megadott címig. Alacsony épület volt, a feljáró az előtetővel fedett főbejáratig vitt.
Két egyenruhás alkalmazott jelent meg, ahogy megérkeztünk az ajtó elé. Profi udvariassággal segítettek, figyelték az asszony minden mozdulatát.
Kinyitottam a csomagtartót, és elvittem a bőröndöt az ajtóig. Az utasomat már beültették egy kerekesszékbe.
-Mennyivel tartozom? – kérdezte és benyúlt a retiküljébe a pénztárcájáért.
- Semmivel. – feleltem.
- Magának is meg kell élnie valamiből. – mondta.
- Vannak más utasaim is. – szereltem le.
Aztán, egy hirtelen ötlettől vezérelve lehajoltam és megöleltem. Meglepő erővel szorított magához.
- Nagy örömöt okozott egy kis öregasszonynak. – mondta végül: -Köszönöm.
Megszorítottam mindkét kezét és visszasétáltam a kocsihoz. Hallottam, ahogy mögöttem becsukódik a ház ajtaja.
Egy életre zárták rá az ajtót.
Aznap csak vezettem, céltalanul.
Nem vittem utasokat. Nem volt kedvem beszélni.
Egyre csak az járt az eszemben, mi lett volna, ha az asszony egy dühös sofőrt fog ki? Vagy valakit, aki türelmetlen? Vagy mi lett volna, ha én magam vagyok türelmetlen és elhajtok kopogás nélkül?
Lassan megértettem, hogy egész életemben nem tettem még fontosabb dolgot, mint előző éjszaka.
Egész életünkben a nagy dolgokra várunk.
És a nagy dolgok néha meglepő álruhában érkeznek: úgy vannak csomagolva, hogy aki nem figyel, az észre sem veszi, mennyire fontos lehetőséget mulasztott el"...
 (forrás:http://sikerutja.hu)

Idősek imája - videó - forrás:Ferenc Galambos
 

2018. május 22., kedd

Elhunyt Daphne Sheldrick, az “elefántok anyja”



Elhunyt Daphne Sheldrick világhírű kenyai természetvédő, akinek a világon elsőként sikerült felnevelnie elárvult kiselefántokat.


Az “elefántok anyjának” becézett aktivista 83 évesen hunyt el rákbetegségben – közölte családja.


A kenyai születésű Daphne Sheldrick 30 éven át dolgozott a természetvédelemben férjével, David Sheldrickkel, a legnagyobb és leghíresebb kenyai vadrezervátum, a Tsavo alapítójával.


Férje halála után létrehozta a The David Sheldrick Wildlife Trust (DSWT) nevű természetvédelmi szervezetét, amelynek “elefántárvaházát” évente sok ezren keresik fel, hogy lássák cumisüvegből táplálkozni és a sárban dagonyázni a kiselefántokat.

Daphne Sheldrick kislányával
Fotó: Manchester Daily Express / Getty Images Hungary


Sheldricknek a világon elsőként sikerült felnevelni olyan újszülött elefántokat és orrszarvúkat, amelyek anyatej nélkül elpusztultak volna. Huszonnyolc évi kutatómunkával kifejlesztett egy olyan anyatejpótlékot, amellyel a kétévesnél fiatalabb elefántok is életben tudtak maradni.

Forrás: The David Sheldrick Wildlife Trust

Forrás: The David Sheldrick Wildlife Trust

Lánya, Angela Sheldrick szerint az általa kifejlesztett módszerrel 230 kiselefánt életét sikerült megmenteni Kenyában és sok másét Afrika többi részén. Daphne Sheldrick elefántárvaháza az egyik fő turisztikai nevezetesség Nairobiban.

Árva elefántok - videó


A kenyai kormány által kitüntetett és II. Erzsébet brit királynő által az első kenyaiként lovaggá ütött Sheldricknek több könyve is megjelent, önéletrajza Szerelem a szavannán címmel magyarul is olvasható.

Forrás: The David Sheldrick Wildlife Trust

“Daphne Sheldrick nemzeti kincs volt, a természetvédelem ikonja. Öröksége felbecsülhetetlen, a természetvédelem terén Kenyában elért sikere páratlan” – írta róla a lánya.

Forrás: The David Sheldrick Wildlife Trust

(forrás: erdekesvilag.hu - index.hu)

 Emlékezés - Daphne Sheldrick - videó


2018. május 21., hétfő

Zsigray András: Szeretet és félelem



Mi az a szeretet? Sok cikkemben leírtam már, hogy a felismeréseim szerint az ember akkor érez szeretetet, amikor teljesen feloldódik, megnyílik, - engedi, hogy testén keresztül áramoljon bőségesen az életenergia. A bőséges életenergia állapotot szeretetnek neveztük el. Általában akkor érzünk szeretetet amikor családtagjainkkal vagyunk, párunkkal, barátainkkal vagyunk. Mert ő mellettük biztonságban érezzük magunkat, az ő közelükben teljesen feloldódunk, úgy gondoljuk, hogy vigyáznak ránk, nincs mitől félni a közelükben. A szeretet ellenpárja a félelem, ahogy a forró víznek a hideg víz az ellenpárja. Az ember minél jobban fél, annál jobban összehúzódik, befeszül a teste, annál jobban elzárja magát a forrástól, életenergiától. Amikor teljesen befeszülünk, olyankor félelmet érzünk.


Nagyon érdekes, hogy az ember ösztönösen ismeri a szavakat az érzelmi állapotára. Az ember tudja mikor szeret, és mikor fél. A két szélső érzelmi állapot között, az átmenetekre nincsenek kifejezéseink, de amikor nagyon sok energia kezd átáramolni rajtunk, azt felismerjük, és szavakba öntjük, azt mondjuk szeretlek. Vagy ha nagyon lecsökken az áramlás, akkor kijelentjük, hogy félünk. Egészen pici korban is, tudjuk mit jelent félni, szeretni.

Úgy születünk meg, hogy teljesen ki vagyunk nyílva, minden gyermek egy jóságos angyalka, tele vagyunk szeretettel. Majd az élet megijeszt minket, sok fájdalmas emlékünk születik olyan emberek által, akik már elvesztették a szeretet, már mások megijesztgették őket, és mi is félni kezdünk. Minél többet bántanak valakit, annál jobban bezáródik. Megkeményedik a szíve. Tartósan képesek vagyunk úgy élni, hogy mindig résen vagyunk, egész nap figyelünk, hogy honnan támadhatnak minket, milyen veszély leselkedik ránk.

Kevés az olyan ember, aki senkitől, semmitől nem fél. Sok az olyan ember, aki csak a családi körben nem fél, csak bezárkózva, négy fal között tud feloldódni, megnyitódni. Csak olyankor érzünk szeretet, amikor nem félünk. Az ember nem érti még az életenergia fogalmát, nem érti miért érez szeretet a párja közelében. De azt érti, hogy a másik ember közelében nagyon jó érzése van, megnyugszik, boldogságot érez. Ezt az érzelmi állapotot kincsként kezeli, félti, óvja a világtól. Csak ez az egy boldogsága van, csak ez az egy ember mellett tud megnyílni, szeretet érezni, nagyon fél elveszíteni őt, bárkit megtámad, aki veszélyt jelent az ő párjára. Vannak olyan embertársaink, akik senkitől sem félnek. Se a szomszédtól, se a szomszéd ország lakosaitól, se a romáktól, se a zsidóktól, se a migránsoktól, se az ufóktól. Senkitől. Ezek az emberek a párjuk nélkül is elég kiegyensúlyozottak, boldogok. Elég sok szeretetet éreznek egyedül is, nem szenvednek, nem zárják el magukat az életenergiától, képesek kisebb mértékben az összes embertársuk felé szeretet érezni. Nem annyira erőteljesen, mint amikor annyira elveszti az ember a félelmeit, hogy a másik ember szeméből saját maga néz vissza, amikor teljesen feloldódunk, kinyílunk valaki mellett. De sokkal több boldogságot éreznek, mint a sok félelemben élő embertársaik.

Minden amitől félünk, az bezár minket, minden amit szeretünk, az felold, megnyit minket. Szeretem ezt csinálni, azt csinálni. Azért szereted, mert az egy olyan tevékenység, amely kikapcsol, relaxál, ellazít. Szépen áramolsz, szeretetet érzel, és tudatosítod, hogy szereted azt csinálni. A legtöbb ember fél élni, kevés ember van aki szeret élni. A legtöbb ember várja az élet végét, valahogy ki akarja bírni a saját elméje által teremtett pokolban, ezen a nagyon veszélyes helyen. Fél a szomszédtól, a romáktól, a kopasz emberektől, a hajléktalanoktól, a más nyelven beszélő emberektől, a más vallású emberektől, a Földön kívüliektől meg végképp összesz@rja magát. Fél a póktól, a kullancstól, a betegségektől, a kutyáktól, macskáktól, madaraktól. Fél a vízben, a villámlástól, a katasztrófáktól. Fél, hogy teljesen egyedül marad ebben a félelmetes világban, fél, hogy elveszti a párját, fél hogy beteg lesz, és fájni fog valami, fél hogy nem marad pénze, és éhezni fog. Fél, hogy kinevetik, megszólják. Olyannyira sok félelemben lehet élni, hogy teljesen összefeszülünk, nagyon ritkán nyitódik csak meg a szívünk pillanatokra, nagyon ritkán engedünk magunkon keresztül áramolni annyi életenergiát, hogy szeretet érzünk.

A megvilágosodott emberek folyamatosan teljesen meg vannak nyitódva. Ha csak órákra nyitódsz meg teljesen, akkor is annyi életerővel töltődnek fel a sejtjeid, hogy látványosan megnövekedik a kisugárzásod. Amikor elmegyünk nyaralni, és napokra képesek vagyunk félelem nélkül, aggódás nélkül maradni, teljesen feloldódni, egy két naplemente erejéig teljesen megnyílni, hatalmas életerő növekedést tapasztalunk. Sokkal jobb a közérzetünk, sokkal szebb helynek látjuk a világot, sokkal jobban forog az agyunk, az egész testünk fürdik az energiában. Ha hetekre, hónapokra maradsz teljesen félelem mentes, teljesen megnyitódva, akkor annyi energia lesz benned, hogy fényleni kezdesz. Az ember elektromágneses lény, az mágneses tere a bizonyos aura, amely egy tórusz alakú gömbszerű képződmény az ember körül, a fejünk felett egy kör alakú lyukkal. Amikor eléri az ember a kritikus hőmérsékletet, amikor elég sok életenergiát képes megtartani az aurájában, olyankor a fej felett a tórusz teteje fényleni kezd, mert ott a leggyorsabb az áramlás, ott jelenik meg a glória. A Föld ugyanezt csinálja, ha nagyobb töltöttséget ér el, akkor azonnal fényleni kezd a glória, amit sarki fénynek nevezünk. A Föld a napkitörések után jobban feltöltődik mágneses erővel. Jézus, Buddha csodatételei nem vicc, a kulcs a szeretet, a teljes félelem mentes állapot kiegyensúlyozva, hosszabb ideig.

A Földön az emberek különböző életenergia szinteken élnek, minden ember más aurával rendelkezik, minden ember sajátossága, hogy mennyi életenergiát tud feldolgozni, kiegyensúlyozva megtartani. Azok a boldog emberek, akik aránylag kevés félelemmel élnek. Az ókori egyiptomiak a félelmeket főbb kategóriákba sorolták, és hitrendszerük szerint, az embernek körülbelül 700xor kellett újjászületnie, hogy az összeset képes legyen legyőzni. Isten tervezi el az életutunkat, Isten mondja meg, hogy mennyi félelemmel találkozhatunk egy-egy élet alatt, mennyi félelemmel van lehetőségünk megküzdeni. Az öregebb lelkek már több félelemmel küzdenek meg, lentről a Földről nézve, egy öregebb lélek élete egy kisebb sorscsapás, tele van nehéz élethelyzetekkel, tragédiákkal. Fentről, a mennyből nézve, a lélek szerencsés, hogy Isten megadta a fejlődés lehetőségét. Mi sajnáljuk embertársainkat, és megpróbáljuk megmenteni őket a nehéz élethelyzetektől. Az egyiptomiak tudták, hogy nem kell őket megmenteni, végig kell járni az Isten által eltervezett utat, mert csakis így fejlődhetnek, csakis így győzhetik le a félelmeiket. Ha mindentől megmentjük őket, akkor elvesszük a fejlődés lehetőségét. Lentről nézve akkor vagyunk szerencsések, ha elkerültünk egy nehéz élethelyzetet, fentről nézve, ha megtapasztaltuk, és beletörődtünk, elfogadtuk békével a veszteséget. Az azt jelenti, hogy legyőztük a félelmet, életünk hátralévő részében, az a félelem, már nem terhel minket, egy picivel felszabadultabban élhetünk, egy picivel több életenergiát dolgozhatunk fel, tarthatunk meg.

Én féltem a haláltól, betegségektől, majd 25 évesen rákos lettem. Legyőztem a rákot, és vele együtt a halál félelmet is, ami talán a legerősebb félelmünk. Féltem az egyedül maradottságtól, 5xör éreztem szerelmet, azaz 5xör voltam képes egy ember mellett annyira megnyílni, annyira félelem nélkül maradni, hogy a másik ember egy másik én volt. Egyszer se jött össze. Végül feladtam, elfogadtam rengeteg ellenállás, szenvedés után, hogy ha kell akkor életem párja nélkül halok meg. Talán a második legerősebb félelem, az egyedül maradottság félelme. Sokat szenvedtem, de a sok szenvedés alatt fokozatosan beletörődtem az élethelyzetekbe, kiszedte belőlem a félelmeket. Jóképű voltam 20 évesen, fontos volt, hogy mit gondolnak rólam, hogy ne nevessenek ki. Majd felkaptam 30 kilót, és elvesztettem a félelmet, beletörődtem abba, hogy nem vagyok valaki, nem vagyok egy olyan ego, akit nem lehet kinevetni. Ma már abszolút nem érdekel ki mit gondol, nincs bennem félelem. Jóisten elvett tőlem mindent három éve, egy pillanat alatt. Mint az államvizsga, egyszerre kellett levizsgáznom az összes félelemből. Úgy alakult, hogy se tárgyaim, pénzem, értékeim, se emberek nem maradtak akiket szerettem, mert tőlük volt a kölcsön a vállalkozáshoz. Döntenem kellett, hogy valami olyat teszek, ami a szívemmel ellentétes, vagy ha nem, akkor elveszítem azokat az embereket akiket szeretek, akik közelében biztonságban érzem magam, akik közelében több szeretet érzek, valamint azokat a tárgyakat, értékeket, amiket szeretek, amik biztonságot adnak, amik jó érzést adnak. Én elengedtem mindent, nem féltem mindent elveszíteni. A mérleg másik oldalán segítenem kellett volna egy politikusnak mocskoskodni, majd alárendelni magam, félelemben élni. Akkor nem tette volna tönkre a vállalkozásom. Nem tettem, vállaltam a sorsom, elengedtem az összes félelmem, beletörődtem az élethelyzetbe. És ekkor csoda történt, azonnal érzetem amint az utolsó döntést meghoztam, hogy teljesen kinyílok. Még elmentem édesapámhoz, kértem vegyen fel a házra kölcsönt, segítsen, mert különben mindent elveszítek. Tudtam, hogy nemet mond majd, és örültem is neki, mert nem akartam annyira megterhelni, nem akartam hogy félelemben éljen idős napjaira, hogy tudom, vagy nem tudom törleszteni a részleteket. Nagy erő kellett, ahhoz is, hogy megkérdezzem, de az volt az utolsó esélyem. Miután tudatosult, hogy nemet mondott, egy mély sírással kiömlött belőlem a sok félelem, és azt követően határtalan nyugalmat kezdtem érezni, azonnal. Életemben először, vagy talán a reinkarnációim során először, úgy álltam ezen a Földön, hogy nem maradt bennem egy csepp félelem sem.

Tudatosítottam, hogy valami történt velem, mert nagyon nagy nyugalmat éreztem. Akkor azt gondoltam, hogy biztos azért érzem, mert nem maradt mit elveszítenem, akkor nem maradt amitől félhetek. Jól gondoltam. Egy hónapnak kellett eltelnie ebben az állapotban, amíg az első csoda megtörtént, felébredt egy olyan érzékszervem, talán a hatodik, vagy hetedik érzék, amely által beindult a telepátia, és a mennyből az Isten, vagy az őrangyalom, a lélekcsaládom elkezdett tanítani. Tudtam, hogy nem az én gondolataim, mert alig bírtam leírni őket, olyan gyorsan megtelt velük a fejem, és miután oldalakat teleírtam, úgy olvastam vissza, mint egy könyvet. Olyan összefüggéseket tártam fel, amelyek logikusan helyt álltak, és nem lehet hasracsapásból leírni őket, főleg olyan iramban. Tudtam, hogy valami csoda történik. Majd még egy hónap telt el a teljes félelem mentes állapotban, amikor egy reggel úgy ébredtem fel, hogy oktalan szeretet érzek. Azt éreztem, amit a szerelmeim közelében, teljesen feloldódtam. Ez egy csodálatos pillanat volt, minden ember felé azt éreztem, amit a családom, szeretteim felé éreztem az előtt. Mindenkit úgy kezdtem szeretni, mintha a saját szüleimet szeretném. Amíg az ember ezt nem éli meg, addig nem hibáztatom, hogy nem hiszi el. Ez egy nagyon erőteljes tapasztalás. És nem csak az embereket, hanem állatokat, növényeket, Földet. Kellett két hónap, hogy kitáguljak, hogy teljesen kinyíljak, hogy tiszta forrás legyek. Sok csodát tapasztaltam.

Megszólalt a belső hang, és tanítani kezdett. Tudatosítani kezdtem az érzelmeimet. Homlokomnál energialökéseket éreztem. Tenyeremben néha energiagömböket érzékeltem. A fejemben néha olyan érzetem volt, mintha egy vízesés folyna be a fejem tetején, energiasuhogás. Minden légzésemnél picike orgazmus érzetem volt a kilégzésnél. Tudatosítani kezdtem a testem mozgását. Észrevettem, ha mozgatom a lábam, ha izgatott vagyok, hogy változik a légzésem, hogy mit csinál a szemem ha meglepődök. Energiaként, szeretetként, és félelemként kezdtem tudatosítani a világot. Megszűntem érzékelni az időt. Könnyen megijesztettek, figyelmetlen lettem, könnyen elmerengtem. Ritkábban, de néha megpillantottam, hogy a fák fehér fényben ragyognak. Néha sütemény illatot kezdtem érezni nagyon erőteljesen. Megerősödött az immunrendszerem. Kevesebb ételt kívántam. Megnövekedett az életerőm. Kevesebb alvásra volt szükségem. Mély légzésem lett, mélyült a hangom is, lelassult a beszédem, járásom. Napkitöréseknél rosszul lettem, de amikor a rosszul lét átment, akkor sokkal jobban éreztem magam, mint előtte. Folyamatosan hatalmas nyugalmat, szeretetet, boldogságot, hálát. elégedettséget éreztem. Ösztönösen olyan tetteim lettek, amelyek az energiaáramoltatáshoz kapcsolhatóak. Mint egy ötlet, késztetést éreztem, hogy egy gyakorlatot csináljak valakivel. Egymás szemébe nézni, és felváltva sorolni, hogy szeretlek- szeretlek. Vagy érzetem, hogy a fájó fejre rá kell tennem a kezem. A szexben éreztem, hogy egyenlőségre kell törekedni, szeretetet kell áramoltatni, amiről kiderült hogy az ősi tantrikus szex is ezt tanította. Álmaimban elkezdtem meglátni embertársaim másnapjait. Figyelmeztettem egy barátnőmet, hogy balesete lehet, és megtörtént. Álmomban éber maradtam, gondolkodtam, a belső hang egész éjjel tanított, ha akartam felébredtem, és fontosabb részeket lejegyzeteltem. Ha valódi álmom volt, akkor tudatos voltam benne, mintha ébren lennék. Csak kétszer volt ilyen álmom, de nagyon meglepő volt. Érzetem az emberek lelkét, tudtam a sors feladataikat, tudtam milyen félelmeket kell legyőzniük, láttam a nehéz élethelyzetben Isten célját. Elmondtam nekik mit kell tenni, kinek kell megbocsájtani, kivel kell beszélniük, hogy folytathassák a fejlődést. Fehér színű ruhákra vágytam. Befejeztem a húsevést. Olyan szavakat kezdtem használni, amik nem voltak a szókincsemben, majd a belső hangon keresztül megtanultam őket. Mint rezgésemelés például. Befejeztem a dohányzást. Elkezdtem kristályokat vásárolni, berakni őket az ágyamban a fejem köré éjjelre, fogalmam se volt miért teszem, de tudtam, hogy ezt kell tennem. Ha a hegyi kristályt a homlokom felé mozgattam, olyan volt mintha mágnesesen megrántaná maga felé a homlokom. Befejeztem a horgászást, megsajnáltam a halakat. Semmitől sem féltem, és erős késztetést éreztem, hogy mindenkinek azt mondjam, hogy szeretlek. Őszinte lettem, a legkisebb hibámat is bevallottam. Nem féltem megmondani az igazat. Semmitől nem féltem. Bocsánatot kértem mindenkitől, akit az életemben jobban megbántottam. Felhívtam őket, vagy írtam nekik. Megváltoztak az emberi kapcsolataim, mindenki a családtagomnak, barátomnak érzékeltem, többé nem volt fontos csak a családom, csak a baráti társaságom, nem éreztem többé őket különlegesebbnek. Ugyanúgy szerettem őket, talán még nagyobb szeretet is érzetem, de már a többi ember felé is ugyanazt éreztem. Nem érzetem, hogy országban élek, vagy vallásban, az udvarom a Föld lett, a hazám a Föld lett, vagy az univerzum. Minden embert egy másik én-nek érzékeltem, mindenki szeméből én néztem vissza, senkitől nem féltem. Egység érzésem volt, Mi vagyunk váltotta fel, az ÉN vagyok-at. Azt éreztem, hogy a Föld egy élőlény, Gajának hívják, Földanyának, éreztem az érzelmeit. Azt éreztem, hogy segítenem kell a világnak, embereknek, állatoknak, növényeknek. Írási, közlési, tanítási kényszerem lett, hogy a kapott tudással segíthessek a Földet a szeretet felé terelni. Segíthessek legyőzni a félelmeket. Úgy éreztem, hogy Isten velem van, hogy összekapcsolódtam vele a szeretet energia által. Amikor a belső hang nem írásként érkezett, hanem előadást kezdtem tartani, prédikálni kezdtem, akkor idézni kezdtem a bibliából, pedig alig tudtam belőle valamit. Szinkronicitást éreztem egy felsőbb erővel, tudtam, hogy minden lépésem tökéletes, hogy pont arra megyek, amerre mennem kell, nem volt bennem egy csepp kétség, félelem sem. Megértettem Isten fogalmát. Isten mi vagyunk, Isten a szeretet, ha eléred a szeretet szintű rezgést, akkor te nézel vissza önmagadra, nem félsz senkitől, mindenki egy másik én. Isten szemével látod a világot. Én gyermekeknek láttam az embereket, ha nincs benned egy csepp félelem sem, akkor nincs benned egy csepp negatív érzelem sem, egy apró negatív gondolat sem. Isten nem tud rosszat gondolni, nem tud megbocsájtani, mert nem tud megharagudni. Még a leggonoszabb embert is olyannak látja, mint mi két egyéves gyermeket, akik összekaptak. Együttérzéssel tekint azokra az emberekre, akik tele vannak félelemmel, és azáltal gyűlölettel. Tudja mennyire szenvednek, legszívesebben magához ölelné őket, mint egy síró csecsemőt, hogy megnyugodjanak. Én így láttam a világot, és bárki aki teljesen félelem mentesé válik, az így látja a világot, a szereteten keresztül, Isten szemén keresztül.

A kapott tudással segíthessek a Földet a szeretet felé terelni. Segíthessek legyőzni a félelmeket, hogy a többi ember is megtapasztalhassa az itt leírtakat. Nehezen értjük meg, hogy mit jelent a szeretet, milyen az ember amikor szeretetben él, mert a Földön a félelem a domináns, uralkodó, jobban elterjedt energiaszint. Az emberek félelemben élnek. Mindentől félnek, az elméjük csupa horrorkép gyár, az elméjük folyamatosan befeszíti őket, folyamatosan elzárják magukat a bőséges energiaáramlástól, folyamatosan a félelem energia szintnek megfelelő energiaáramlást tapasztalják.

Nézzük meg milyen az ember amikor fél. A háborúk, az összes szenvedés, kín, fájdalom, mind a félelemből ered. Az egyik nép fél a másiktól, vagy valamijét félti a másiktól. Ha befeszülünk, ha megszületik a negatív gondolat, ha lecsökkentsük az energiánkat a félelem szintre, akkor agresszívak leszünk, kevés az energia az agy használathoz, józan ítélőképességhez, vadállattá válunk, tetteink borzalmasak lesznek. Az az ember aki hatalmas félelemben él, az nagyon gonosz lesz. Két nemzet fiai sose látták egymást, mégis ismeretlenül legyilkolják egymást. Mert apáik elültették a félelem magjait az elméjükben, már pici korukban, amely felnőtt korra gyűlöletté virágzott. Van aki a romáktól fél, gyűlöli őket. Van aki a zsidóktól. Van aki a más bőrszínűektől. Van aki az amerikaiaktól. Azok az emberek akik járják a világot, azok kevésbé félnek, gyűlölködnek. Akik sose találkoztak idegenekkel, azok nagyon félnek, gyűlölködnek. A migránsok hatalmas félelmet váltanak ki. Mind azzal, hogy fizikailag is félnek tőlük az emberek, mind azzal, hogy a vagyon tárgyaikat is féltik tőlük. Ha az ember fél, akkor egyre gonoszabb, agresszívabb lesz, egyre jobban elzárja magát a forrástól, szeretettől. Ahol félelem van, ott tudatlanság van, ott az emberek öldösik egymást, bántják egymást. Ugyanígy az állatok is. Valaha az ember is állat volt, valaha hatalmas rettegésben éltünk ezen a bolygón, a szomszéd törzsekkel folyamatosan háborúztunk. Majd egyszer két ember a két törzsből legyőzte a félelmet, megszerették egymást, és segítettek a két törzs tagjainak is megszeretni egymást, azaz megszüntetni a félelmet. Azóta is ez folyik. Már hatalmas unió-ká olvadtunk össze, eljön majd a nap, amikor a világban nem lesznek országok, törzsek, senki nem fog senkitől többé félni, mindenki szeretni fogja egymást. A háborúk megtanítják a nemzeteket, hogy a félelem kihozza a vadállatot a népből, borzalmas tettei lesznek, amik után csak szégyenkezni lehet. A borzalmak megtanítják az embert, hogy ne féljen.

A szeretet pont a félelem ellentéte. Ott a másik emberrel, vagy élőlénnyel, állattal, növénnyel, úgy bánunk, mintha egy másik én lenne, vagy a családtagunk, barátunk lenne. Csak olyat teszünk, ami nekünk is jól esne, ami a barátainknak is jól esne. Gyönyörű amikor két ismeretlen segíti egymást, olyankor Isten örömében sír. Isten várja azt a napot, hogy a Föld egy szeretet rezgésszintű bolygó legyen, hogy a szeret energiaszint legyen a domináns. Amikor az emberek majd legyőzik az összes félelmeiket, akkor egy hatalmas család lesz az emberiség, ahol mindenki szeretni fogja egymást, mindenki úgy fog egymással bánni, mint a testvérével. Sok olyan felvétel van a facebookon, amelyeken ismeretlenek segítik az öreg nénit átsétálni a havas úttesten, állatokat mentenek ki a beszakadt jégből, kóborkutyákat etetnek meg, hajléktalanokat öltöztetnek fel. Egyre több az olyan ember, akiben már nem sok félelem maradt, akik már közel vannak a teljes megnyitódáshoz, megvilágosodáshoz.

Ha szeretnél felemelkedni,. rezgést emelni, akkor legyen minél több olyan tetted, amely önzetlen, amely úgy bánik a Földanyával, állatokkal, emberekkel, mint egy másik Énnel. A szándék a fontos. Határozd el, hogy ma segíteni fogsz egy ismeretlennek, vagy egy barátodnak, családtagodnak. Megleped őt, vagy olyat csinálsz amire szüksége volt. Földanyát úgy segítheted ha gyűjtöd a szemetet. Az állatokat etetheted. Határozd el, hogy szeretetteljes tetteid lesznek. Mivel a legtöbben félelemben élnek, ezért azt gondolják, hogy erre nincs idejük. Elég a maguk baja, túl sok feladat várakozik. Túl sok olyan feladat, ami az elkülönült ÉN-t szolgálja ki. Minél jobban fél az ember, annál jobban elkülönültnek érzékeli magát, annál több ember szemében ellenséget, félelmet lát. Minél jobban fél, annál önzőbb, annál jobban csak magára gondol, magával foglalkozik, csak magára van ideje. Majd egy fokkal jobb, amikor csak a szeretteire van ideje, csak azokra az emberekre, akik közelében nem fél, akik közelében jól érzi magát, szeretetet érez. Csak magunkkal, vagy pár emberrel törődünk. A tetteink visszahatnak a gondolatainkra, a gondolataink a testünk feszességére, a testünk feszessége az érzelmeinkre, azaz életenergia szintünkre. Ha megakarod tapasztalni a nagyon magas áramlást, a nagyon magas energiaszintet, nagyon boldog akarsz lenni, akkor segíts azokon is, akiktől eddig féltél. Győzd le a félelmeidet, irtsad ki magadból az összes olyan gátat, ami megakadályozza a szeretet beáramlását, bőséges energiaszintet.

Figyeld meg, hogy mennyire boldog leszel, mennyire jó érzelmeid lesznek, ha napjában fél órákat, órákat rászánsz embertársaidra, állattársaidra, Földanyára. Tiszta szándékkal, hogy segíted őket, örömöt okozol. Figyeld meg, hogy ez alatt az idő alatt mekkorát emelkedik a rezgésszinted, mennyi szeretet fogsz érezni. És nem csak magadon segítesz, hanem azon is, akinek adod, azt is megszelídíted, azzal is megtanítod, hogy nem kell félni az idegenektől, bízhatunk bennük, nem kell félni a törzs másik tagjától. Mindketten kinyitódtok, mindketten gyógyultok, mindketten közelebb kerültök a forráshoz. Hogy megvilágosodjon az ember, ahhoz heteken, hónapokon, Jézus szintjéhez képest talán éveken keresztül kell megmaradni ebben az energiaszintben, de ha tudatosítja a fél órák alatt az energiaszint megnövekedését, és jótékony hatását, akkor az ember képes megváltoztatni az életét, képes elindulni a felemelkedés útján, Teréz anya, Ghandi útján. Minden ember életében eljön ez a pillanat, mert az evolúció ebbe az irányba tart. Hogy melyik embernek, melyik életben, azt Istent dönti el. Azért vagy itt, hogy legyőzd a félelmeket, azért élsz a nyugati világban, mert öreg lélek vagy a többi kontinenshez képest, itt nagyon sok félelemmel tudsz megküzdeni. Ne félj elengedni, beletörődni, megadni magad, nem félni. És kezdj el szeretni, szóljon az életed minden pillanata a szeretetről, ekkor leszel a legboldogabb, legegészségesebb, és legtöbb csoda megtapasztalója. Vagy irányítsd az összes figyelmed szeretetre, vagy szabadítsd fel az összes figyelmed a félelemtől, ugyanazt a hatást éred el. Ne várakozz, menj és szedjél egy táska szemetet estére, abban a tudatban hogy segíted Földanyát. Menj és segítsd egy embertársad, lepd meg. Csak azokban a családokban van sok szeretet, ahol van idejük egymásra, van figyelmük egymásra, törődnek egymással. Akkor érezzük a legtöbb szeretet, amikor szerelmesek vagyunk, amikor csak azon jár az eszünk, hogy milyen örömöt, meglepetést, ajándékot készítünk a másik embernek. Ha egymás mellett is éltek, de csak magatokkal törődtök, akkor kevés szeretet lesz, alacsony rezgésszint lesz. Csak az fog valamennyi jó érzést adni, hogy ketten könnyebben boldogultok, nem kell annyira félni. Ha sok szeretetet akarsz érezni, akkor úgy kell gondolkodnod, hogy az Én nem ér véget a testednél, hogy a másik ember is te vagy, azzal is törődnöd kell. Áldozz fél órát a másik emberre, és meglásd szeretetet fogsz érezni. Félelmet fogsz érezni, ha csak magadra gondolsz, ha csak magaddal foglalkozol. Fél óra után figyeld meg magadon, hogy mennyire felszabadultak lettek az érzelmeid, figyeld meg hogy mennyivel szebb helynek látod a világot, embereket, mennyivel több szeretetet érzel. Előfordulhat, hogy akkora szeretetet fogsz érezni, hogy meghatódsz, és sírni kezdesz. Engedd, a sírással távozik belőled a fájdalom, a felhalmozódott negatív energia, helyet adva a fénynek, magasabb rezgésnek, szeretetnek.

Sikeres felemelkedést kívánok! Szeretlek benneteket!

Zsigray András

Dr David R. Hawkins / Félelem helyett szeretet - videó

Angyalt videózott egy családi ház biztonsági kamerája


Egy istenhívő számára igazi csodaszámba megy, ami Glen Thompsonnal és családjával történt. A michigani tűzoltó otthonára angyal szállt le egy éjjel, legalábbis a biztonsági kamera felvételei alapján valami nagyon annak látszó.


A férfi azt meséli, a házuk biztonsági kamerája jelez, ha szokatlan felvételt készített, így történt ez a szóban forgó éjszakát követő reggelen is. A kamera két fotót készített az égi tüneményről: egyet, amin a ház fölött áll és egyet, amin tovaszáll.


„Azt gondoltam, wow, ez egy angyal. Potyogni kezdtek a könnyeim, azonnal elküldtem a képet a feleségemnek és a papunknak is, aki megerősítette, hogy tényleg egy angyal szállt közénk” – meséli a férfi.

Persze szkeptikusok mindig akadnak: szerintük csak egy molylepke repült túl közel a kamera lencséjéhez. Glen és a pap ugyanakkor kitartanak az angyali látogatás mellett – azt mondják, a fagyos tavaszi éjszaka túl hideg volt ahhoz, hogy molylepkék repkedjenek.

(forrás: nlcafe.hu)

 Michigan "angyal" fotó - videó

2018. május 20., vasárnap

Magadra találhatsz a sugarak fényében


Két én él bennünk, egy földi és egy égi, egy emberi és egy szellemi én. 
Mi nem csak mulandó test, hanem halhatatlan lélek is vagyunk. Így van egy földi és egy mennyei testünk, családunk itt a földön és családunk a mennyben. A háromrétegű személyiségünk célja képességeink kibontakoztatása, lelkünk célja pedig az egyre tudatosabb kapcsolat a szellem vezetésével, vagyis a világ zaja dacára meghallani azt a belső hangot, ami az irányt a következő lépéshez súgja. Mert a két különböző énünknek teljesen különbözőek a szükségletei, kívánságai, képességei és adottságai.


Lélekként egy örök fényből született kis fénysugár vagyunk, egy kozmikus erő cseppnyi kis szikrája, az örökké születendő élet alkotó lélegzete. És attól függően, hogy mennyire fejlett a személyiségünk – amit a lelkünk életről életre újra létrehoz – adódnak lehetőségeink is, hogy egy változó világ cselekvő résztvevői legyünk.

A hármasságunk – akarat/erő, érzés/megérzés, gondolat/sejtés – az alkotóképességünk, az Isteni Háromságból eredő örökségünk. Az életnek ez a három energiája – akarat, szeretet, intelligencia – az a három nagy Isteni Fénysugár, ami az életet létrehozza, fenntartja és kíséri.

Minden egyes ember és minden egyes lélek egy Fénysugár energiájához tartozik, 
ami ezáltal az egyéniségünk energiáját, színét és hangját képezi. Az egyes energiáknak számtalan változata és keveredése van, de minden képességnek is megvan a maga energia- és színárnyalata. Az élet hét fő energiája a hét fő Fénysugár, és ez a hét fő Energiasugár a színkép minden színében ragyog, mint piros, sárga, narancs, zöld, kék és lila, valamint a mindent összefogó szín, az indigó.

A három fősugár, mint a három Isteni tulajdonság – 1. akarat, 2. szeretet, 3. intelligencia – képezi azt a három nagy Fénysugarat, amely az Isteni energiákat közvetíti. Ezek színe: 1. piros, 2. kék, 3. sárga. A többi négy sugár a látható élet energiáival van kapcsolatban, így ezek a megvalósulás sugarai. A 4. sugár zöld, a konfrontáció által elért harmónia, az 5. indigó, a tudatos értelem, a 6. narancs, az odaadás, a 7. lila, az organizálás, az ellentéteket összekötő képesség.

Melyik energiával érezzük leginkább a kapcsolatot? 
 Melyik képességünket éljük meg tudatosan? Melyik szín az erősségünk? Ha nagy különbségek élnek bennünk, a lelkünk egyszer fel fog szólítani minket, hogy gondozzuk és engedjük növekedni a gyengébb képességeinket is.

A mi modern tudományunk már ismeri a látható világ minden törvényét. Az ezoterika tudománya pedig már feltárta a látható élet mögött működő energiákat a természet legkisebb formáiban is. Ha ez a két irány egyszer eggyé válik, annak egy új tudomány lesz az eredménye, és a személyiség alkotó lélekként tevékeny része lesz az élet megújulásának.

Nekünk, a mai emberiségnek, a külvilág, a látható élet már nem tartogat titkokat, nem jelent rejtélyt. Inkább a dolgok miértje, a belső érzések, a lelkünk, a finomanyagú világ az, amit szeretnénk jobban megérteni. Ehhez nyújt majd segítséget az eljövendő idők Energiasugara, a nagy 7. Fénysugár összekötő ereje, a rend, a törvény és az élet „egyensúlyát” létrehozó erő. Ennek az energiának a segítségével fogjuk majd megismerni az éteri világ szabályait, a finomanyagú világ törvényeit, ezek pedig alkotóelemei mindannak, ami látható és tapintható. És ha egyszer megértjük az élet rendjét, akkor a mindennapi életünkben is a kozmikus világ egyensúlyát fogjuk alkalmazni. Ez az az út, ami előttünk áll. Ehhez nyújt segítséget Isten 7. Fénysugarának energiája.

És ha már felismertük, hogy képességeink fejlődése az út, és lelkünk növekedése a cél, akkor az életünk minden nappal egyre világosabb, érthetőbb és könnyebb lesz. Felismerjük, hogy a földi útjainkon nem mindig láthatjuk egyformán a napot, hogy az árnyékban töltött időszakok az élethez tartoznak. Hogy milyen fontosak a fény és az árnyék ritmusában megélt tapasztalatok, hisz megtanítják a figyelmet felváltva kifelé és befelé is irányítani.

A ritmus, a fejlődés útja, egy alkotó szeretet lépésről lépésre való kibontakozása. Az élet ritmusa, a világűr szívütése, Isten látható szeretete. Élni annyit jelent, mint a szeretet erejének sodrával együtt úszni, és hagyni magunkat vinni és vezetni. Megélni, hogy változnak az értékek, és készen állni, megismerni az ismeretlent.

Minél erősebbé válnak lelkünk „szárnyai”, annál nagyobb magasságba repítenek minket magukkal oda, ahol már a fény „áramlata” is átkarol minket, és a látható határokon túlra emel.

A végtelen képesség az örökségünk. És ha mint lélek és személyiség együtt, kéz a kézben járjuk az utat, hátra tudjuk hagyni mindazt, ami még bezár, beszorít, beszűkít minket, hogy végre kibontakozhasson és növekedni tudjon a valódi énünk.

Lépéseinket szívünk ritmusa kíséri, hisz az utunk hazafelé vezet, a szeretet és a fény forrása felé.
 (forrás: Eva Gostoni spirituális tanító és írónő)


Annette Betcher: Az Állatok Inkarnációja - A Reinkarnáció - Az Újraegyesülés 4.


Annette Betcher egy nemzetközileg elismert Állatkommunikátor. Az ő képessége az állatok és az emberek javát szolgálja már több mint harminc éve. Annette kommunikál az összes állattal, beleértve az elveszett és az eltávozott állatokat is. Úgy véli az emberek és az állatok közötti kapcsolat mindig különleges.
 Egy kialakuló együttműködéshez hasonlít, melynek sikere a tudatosságon és a kommunikáción alapul. Annette kifejlesztett egy olyan kommunikációs formát, amit “intuitív állati kommunikációs terápiának” hív. 
Amikor egy állattartó felveszi a kapcsolatot Annette-el konzultáció céljából, ő azonnal lekommunikálja az állattartó kérdéseit és aggodalmait az állattal. Annette Betcher elsődlegesen a Lovakra specializálódott. Annette célja pontosan beazonosítani a probléma forrásának gyökereit az állat szemszögéből. Amint a probléma forrására fény derül, a megoldás könnyűvé válik. Az állatok és az emberek jól érzik magukat Annette könnyed és finom hozzáállásával. A kliensek azt jelzik vissza, hogy egy konzultáció Annette-el olyan, mint egy régi baráttal való beszélgetés.
Annette büszke az ő hosszú és sikeres kapcsolatára a telivér ágazat minden aspektusával. Fajtiszta kutyák tenyészőjeként is boldog éveket töltött. Úgy érzi, ezek a tapasztalatok erősítették az állatkommunikátori képességét. Annette azt mondja “Imádom a munkámat és úgy érzem jó amit teszek.” Olyan jó tudni, hogy az emberek és az állatok egy oldalon állnak. “A tudatosság a megértés kulcsa.” Annette mostanra már felvette a kisgyerekekkel és bébikkel való kommunikációt is repertoárjába.

Annette Betcher

A Reinkarnáció

Szeretnék megosztani néhány információt a reinkarnációról. Néhányaknak közületek kétségeik vannak ezzel a témával kapcsolatban, mindazonáltal személyes tapasztalataim azt mutatják, hogy az állatok reinkarnációja igenis létezik. Alább olvasni fogtok néhány történetet, amiket kaptam, és bizonyítják, hogy van olyan, hogy egy szellembe átkerült állat visszatér egy másik testben.

Amit megtanultam ezektől a lelkektől az az, hogy számos okból fognak visszatérni. Néha egy korábbi emberi gondviselőjükhöz térnek vissza, néha pedig nem. Tartsátok észben, hogy amikor egy állat úgy dönt, hogy visszatér egy testbe, akkor az állat lélekesszenciája, vagy szelleme tér vissza és nem szükségképpen a korábbi érzelmi, vagy fizikai képében. De mindig mutatni fognak nektek olyan személyiség jellemvonást, amiből fel fogjátok ismerni, mindazonáltal ritka eset, hogy pontos másolatai lennének a korábbi életükben lévőnek. Az elvárások viszont tönkre tehetik, vagy bekavarhatják az újraegyesülést.

Állati reinkarnáció két módon történhet:

1. Visszatérhetnek egy újszülöttként annak tudatában, hogy “megtaláljátok” majd egymást.

2. Intézhetnek egy szellemi energiacserét egy olyan állattal, aki már megtestesült. - ez utóbbi a leggyakoribb.

Személyes legutolsó tapasztalatom egy állati reinkarnációt illetően nemrég történt, az én Buddy nevű törpepapagályommal. Mutatott néhány olyan viselkedést és jellemvonást, amit Poncho, aki 4 évvel ezelőtt távozott a szellembe. Poncho 11 éves koráig volt velünk, Buddy most 7 hónapos. Napi szokásom, hogy minden reggel üdvözlöm őt, jó napot kívánok neki, kitisztítom a kalitkáját, adok neki ételt és vizet. Egyik reggel ahogy üdvözöltem, a “Jó reggelt Buddy, hogy vagy ma reggel?” szöveggel, Ő azt válaszolta, hogy “Jó reggelt, én nem Buddy vagyok, hanem Poncho, és köszönöm kérdésed, nagyon jól vagyok.” Nem számítottam erre, de megköszöntem neki, hogy visszatért. Most “Buddy Poncho-nak” hívjuk és úgy tűnik nagyon elégedett vele. Felismertük, hogy visszatért és reméljük hosszú és boldog élete lesz velünk.

Van egy kliensem, akinek a kisállata és egyben jóbarátja nemrég tért vissza a szellembe. Neki volt egy kérdése, ami úgy tűnik igen általános, úgyhogy gondoltam felteszem a weboldalra arra az esetre, hátha segít valamelyest nektek az állati reinkarnációval kapcsolatban. Mint azt már sokaknak mondtam, a kliensemnek is elmondtam, hogy “Amikor az új testben lévő állatot keresed, az segít, ha hagyod, hogy a szíved vezessen.”. Amikor megérzed, hogy ez a megfelelő kisállat számodra, a szíved kissé táncolni fog. Tudod hogyan érez a szíved amikor valami “jó”? Az állatod lelke “testének” megkeresése nem egy bonyolult dolog, különösképpen akkor, ha hagyod a szívednek, hogy vezessen téged.

“Érezni” fogod amikor jó helyen vagy. Esetleg hallhatsz valamit ezzel kapcsolatban, ami már túl jó ahhoz, hogy igaz legyen, de amikor valójában találkozol a kisállattal, már nem “érzed” ezt, és akkor nem ő a megfelelő számodra… Érezni fogod a szíved legmélyén ha jól választottál.

Egy kérdés: Amikor egy szellemben lévő állat visszatér és vannak más állatok is a házban, akkor ők tudják, hogy a barátjuk tér vissza? Az “új” állat felismeri, hogy ezek az emberek és állatok korábban vele éltek?

Mindenek előtt, az új állat az ÚJ állat. Az új állatban minden új, csak a lelke nem. A lélek az ami reinkarnálódott. A lélek az állat “lénye”, vagy “szelleme”. NEM ez a személyisége, vagy az állat memóriája. Úgyhogy legtöbb esetben, az otthon már meglévő állatok tudatában vannak, hogy az állat lelke tért vissza az “új” állat testében.

Honnan tudják ezt? Általában a szellemben lévő állat mondja el nekik ép mielőtt visszatér, vagy az idő alatt, míg a lélek beadaptálódik a testbe. Számos ember maga is elmondja ezt az otthoni állatoknak. Az új állatnak azonnal lesz egy-két olyan jellemvonása, hogy tudd, ez a “te” állatod.

Ők is “felismerik” az embereket és azonnal kedvelik is? Időnként igen, de javarészt szükségük van egy újraismerkedésre. Az idő és annak múlása mindig segít helyre tenni a dolgokat.

Minden egyes állati inkarnáció speciális eset. Mindig egyedi módon próbálok foglalkozni velük. Váljék örömötökre a sok kis történet, amiket az állatok reinkarnációjával kapcsolatban kaptam.

Az Újraegyesülés

Mindannyian megtapasztaltuk szeretett kisállatunk elhalálozását. Néhányunk számára a veszteség már túl elviselhetetlen. Szeretném megkérdezni, hogy “ki tudtod-e terjeszteni tudatosságodat annyira, hogy elfogadd azt az elképzelést, hogy szeretett kisállatod visszatér egy másik testben hozzád???”. Tudom, hogy néhányan közületek vallási okokból nem gondolhatnak ilyen nevetséges elképzelésre. Tiszteletben tartom ezt a hitet. De bizonyára jogunk van saját hitrendszerhez. Hadd tisztázzam ezt. Amikor azt mondom, hogy visszatér hozzád egy másik testben, nem úgy értem, mint pl. a Steven King “Kedvecek Temetője” c. novellában. Én mindig úgy hittem, hogy Isten a végső újrafelhasználó. Nem eldobható lelkeket/szellemeket teremt. Sem eldobható virágokat, fákat, embereket, állatokat. Amikor a test meghal, a lelkünk, vagy szellemünk tovább él. Ez igaz emberekre, állatokra egyaránt. Szabadon dönthetünk, hogy vissza akarunk-e jönni egy másik testben. Ebben a cikkben csak az állatok lelkéről/szelleméről beszélek.

Az átmenet című cikkemben néhány olyan állatbarátom segített nekem, akik már a szellemben élnek. Ugyanezt felajánlották nagylelkűen ehhez a cikkhez is. Ennek az Újraegyesülés címet kellett adni, és két különleges állat barátom inspirált benne. Az egyik Razz, egy szépséges Golden retriever, és Charlie, egy imádni való dakszli.


Razz egyik jóbarátom állandó társa volt. Múlt év végén tette meg az átmenetet a szellembe, és nemrég visszatért egy testben (amit ő választott, tenném hozzá). Az újraegyesülés viszonylag egyszerű volt, mert Razz képes volt elvezetni az ő emberét ahhoz a tökéletes testhez, amit ő annak tekintett. Charlie még mindig a szellemben van, és önkéntesen segített nekem. Látni fogod, hogy Charlie-nak sok megosztandó információja van. Ő egy csodás szellem. Az embere is egy nagyon kedves barátom. Az Átmenet cikkben nem láthattunk át a “fátylon”. Razz és Charlie segítségével, képesek vagyunk bepillantást nyerni a “függönyön” túlra, a mennyországba. 

Charlie élvezi a napot

Ha valaki töprengett már azon, hogy vajon az állatok a mennyországba kerülnek-e, akkor Razz és Cahrlie most kifejti ezt… “Abszolút!!!! Igen, az állatoknak valóban határozott helyük van a mennyországban.” Elmagyarázzák, hogy ez nem egy másik mennyország, ami el van választva az emberektől, hanem ugyanaz a mennyország, ahol az állatok szelleme/lelke kapcsolatba léphet az emberek szellemével/lelkével, ha úgy kívánja. Ahogy Charlie mondja, “mind együtt vagyunk, és ha projektálni akarjuk energiánkat egymáshoz, akkor megtehetjük.”. Sok állatszerető emberi lélek van a mennyországban.

Razz felfedi, hogy a legtöbb állatnak a szellemben van egy pozíciója, vagy “munkája”, amit betölt. Néhányan tanítók, vagy vezetők, míg mások angyalok, üdvözlők, vagy kísérők azon állatok számára, akik átkelnek a szivárványhídon. Charlie úgy döntött, hogy kísérő lesz. Néhány állat úgy dönt, hogy együtt marad egy emberi szellemmel/lélekkel a mennyországban, míg néhányan más állatokkal maradnak ott, és mások pedig úgy döntenek, hogy visszatérnek egy testben. Ezen döntéseket az állat szelleme hozza meg. Nincs időbeosztása ennek, úgyhogy néhány állat azt választja, hogy mindegyik lehetőséget megtapasztalja.

Ha egy állat úgy dönt, hogy visszatér egy testbe, esetleg újra csatlakozni akar ahhoz az emberi családhoz, akinél utoljára volt, vagy választhat egy teljesen új embert és leckét. Razz azt mondja, hogy minden alkalommal amikor visszatérnek, új leckéket fognak megtapasztalni. Azt mondja, “ez akkor is igaz, ha ugyanahhoz az emberhez térnek vissza, és akkor is, ha teljesen újakhoz”.

Felmerülhet a kérdés, hogy “ha az én kisállatom már régóta a szellemben van, dönthet-e úgy, hogy mégis visszatér?”. Azt mondták nekem, amit Razz és Charlie is megerősít, hogy nincs idő a mennyekben. Amit mi “régótaként” tekintünk, csak egy pillanat a mennyben.

A “valós” idő szerint, Razz a mennyben csak néhány hónapig volt, amikor bejelentette, hogy készen áll a visszatérésre. “Mit jelent ez” kérdezhetitek? Van egyfajta eljárás, amit követniük kell. Van amikor egy állat segítve van ebben az eljárásban egy állatkommunikátor által. Egy állat egyértelműsítheti a kommunikátor, illetve az ő “embere” számára azon vágyát, hogy nem csak hogy visszatér, hanem ráadásul az ő emberéhez is. Néhány állat igen részletekbe menő tud lenni ezekben a kérdésekben. 

Razz a parkban 

Kérhetnek egy specifikus típusú testet, beleértve a méretet és a színt is. Charlie is megerősítette, hogy az állati szellemnek/léleknek meg van a képessége, hogy megváltoztassa nemét, méretét, és akár fajtáját is, ha úgy kívánja.

Felmerülhet a kérdés, hogy hogyan tudjuk beazonosítani majd a mi szeretett kisállatunkat, főleg ha még a fajtáját is megváltoztatja???? Razz azt mondta, hogy a legtöbb esetben a szellemben lévő állat finoman átvezeti az ő emberét azon a folyamaton, ami majd az újraegyesülésükhöz vezet. Kommunikátorként engem felvillanyoz, hogy részt vehetek egy szellemben lévő állat az ő emberével való újraegyesítésében. Ez izgalmas számomra és elégedettséggel tölt el engem, el nem mondható érzés, amikor az ember újraegyesül az ő szeretett állatával. Mindazonáltal nem ez az egyetlen módja annak, hogy egy állat újraegyesülhessen az ő emberével.

Mi van, ha az embernek fogalma sincsen a szellemben lévő kisállatával való újraegyesülésük lehetőségéről? Ez jelentheti azt, hogy nem lesz lehetőség az újraegyesülésre?

Razz és Charlie azt mondta nekem, hogy amint egy állat a testben való visszatérés mellet dönt, és egy specifikus emberhez, akkor ők majdnem minden esetben összekerülnek. Néha az ember nincs ennek a történésnek a tudatában. Amikor egy “új” állat érkezik a családba, az állatot szeretik, gondoskodnak róla. Az ember nem tud az újraegyesülési folyamatról, mégis rokonságot érez az állattal. Az állat azonban pontosan ismeri a helyzetet és azon munkálkodik, hogy valósággá tegye ezt az újraegyesülést. Én hiszek a csodákban és imádom amikor az ember és az ő állata csodás módon újraegyesül egymással. Sokszor mondják nekem, hogy az állatuk annyira emlékezteti őket arra a különleges kisállatukra, amelyik meghalt. Vagy azt mondják, hogy olyan kapcsolatban vannak az állatukkal, mintha mindig is ismerték volna egymást.

Ezeknek az embereknek elképzelésük sincs arról, hogy lehetőség van rá, hogy az állatunk egy testben visszatérjen hozzánk, de mégis arról beszélnek, hogy az állatuk emlékezteti őket arra a mennyekben lévő különleges kis állatra, mintha csak ugyanaz az állat lenne.

Charlie

Klienseim olyat is meséltek nekem, hogy szándékukban sem volt elmenni egy menhelyre, felhívni egy tenyésztőt, vagy utána nézni az újságban vagy online egy állatnak, mégis egy napon egyszer csak úgy érezték, hogy tenniük kell valamit. Ez egy másik módja annak, hogy egy szellemben lévő állat szeretne újraegyesülni az ő emberével.

Emberek azt is mesélték nekem, hogy az állatuk választotta ki őket magának, vagy hogy megláttak egy bizonyos állatot, és volt vele “valami” összhang a szívükkel. Néha az állat egyszer csak “feltűnik” és emlékezteti az embert. Oly sok csodás történet van ezekről. Az újraegyesülés a legtöbb esetben az ember számára tudattalanul történik.

Razz azt mondja, hogy az ő emberei meg fognak állapodni vele abban, hogy át fogják vezetni őt egy sor olyan körülményen, melyek alapján fel fogja fedezni, hogy melyik a tökéletes test számára. Ez megtörtént már egy hasonló méretű kutyával is… Razz azt mondja, ő képes a szellem/lélek engedélyével arra, hogy időnkét belekerüljön abba a testbe, amit “ki akar próbálni”. Úgy képes erre, hogy a szellemét abba a testbe projektálja, a test szemein keresztül néz, és alaposan “leteszteli”, hogy biztos lehessen benne, hogy az a test működik számára. Hihetetlennek hangozik??? Ez mind része a folyamatnak.

Fontos emlékeznünk arra, amit az állati reinkarnációról írt cikkemben mondtam, hogy két lélek/szellem nem élhet egyazon testben egyszerre. Azon állat szelleme/lelke, mely birtokolja a testet, bele kell egyezzen abba, hogy tartós utazást tesz a felemelkedés felé. Razz tudta, hogy ez az új test megfelelő lesz számára. Elrendezte a testben lévő szellemmel/lélekkel, hogy megcsinálja ezt az átmenetet. Kérdezhetjük, “akkor mi történik azzal a szellemmel/lélekkel, amelyik addig birtokolta a testet?”. Charlie elmondta, hogy amint a testet birtokló szellem/lélek és az új szellem/lélek közötti megállapodás megtörténik, a “régi” szellem/lélek visszatér a mennybe, ahol olyan hosszú ideig marad, ameddig csak kívánja.

Razz és Annette

Kivétel nélkül mondhatom, hogy minden szellemben lévő állat, mellyel valaha kommunikáltam, megerősítette, hogy a mennyország milyen szépséges hely. Nincs olyan szellem, mely céltalanul vándorol, vagy hagy el egy testet. Razz és Charlie azt mondta nekem, hogy minden állat, mely vissza kíván térni, vissza is fog.

Még egy emlékeztető. Amikor egy állat egy új testbe való visszatérés mellett dönt, lesz egy új személyisége, és új tanulni való leckéi. Új testet fog birtokolni, de ugyanazt a szellemet/lelket hozza magával, és ezt fogja az örökkévalóságon át tenni. Ezért a lélek soha nem hal meg.

Kérdezhetnénk, “hogyan fogom tudni, hogy a kisállatom tényleg visszatért? Hogy fogom felismerni a régi állatom? Az állatok azt mondják nekem, hogy általában hoznak magukkal egy-két felismerhető jellemvonást, ami a korábbi földi inkarnációjukat jellemzi. Ez főleg azt sugallja az embere számára, hogy “tudj róla, legyél biztos benne, hogy visszatértem”. Ez is azt sugallja, hogy a lélek soha nem hal meg!!!!

Köszönetet szeretnék mondani Razz-nak és Charlie-nak, és az összes többi állatnak, akik segítettek nekem a nektek írt cikkeimben. Imádtam leírni ezt, és szeretek részese lenni annak a folyamatnak, hogy egy szellemben lévő állat újraegyesül emberi családjával. Reméljük megválaszoltunk néhány kérdést ezzel a témával kapcsolatban, és lesz újraegyesülés a jövőtökben.
Annette Betcher

(forrás:foldimennyorszag.hu - annettebetcher.com)

Csikó születik - videó