Hogyan éld az életed

Őszentsége a Dalai Láma 19 tanácsa, hogyan éld az életed

 

 

1.Tudd, hogy a nagy szeretet és a nagy siker magàba foglalja a kockázatot

2.Mikor veszitesz, ne felejtsd el a tanulsàgot
3.Kövesd a következőket: Tiszteld magadat, Tiszteld a másikat, és Felelj a Tetteidért
4.Emlékezz, hogy amit nem kapsz meg, az néha hatalmas szerencse
5.Tanuld meg a szabàlyt, hogy tudd, hogyan szegd meg helyesen
6.Ne hagyd, hogy egy kis veszekedés megsebezze a nagy baràtsàgokat
7.Mikor tudod, hogy hibàztàl, azonnal javitsd ki
8.Mindennap tölts el egy kis időt egyedűl
9.Légy nyitott a vàltozàsra, de ne engedd, hogy értékeid elvesszenek
10.Emlékezz, hogy a csend néha a legjobb vàlaszokat adja
11.Éld az életed jó és becsületes módon.

     Így, mikor öreg leszel és visszatekintesz hasznát látod egyszer, s mindenkorra
12.Az éleleted alapja az otthon melege, a szeretteid
13.Ha nézeteltérésed van azokkal akiket szeretsz, foglalkozz csak a jelenlegi helyzettel, a múltat ne bolygasd, ne hozd fel
14.Oszd meg tudàsodat. Ez a halhatatlansàg elérésének módja
15.Légy gyengéd a Földdel
16.Egyszer egy évben menj olyan helyre, ahol még nem voltàl elötte
17.Emlékezz, hogy az a kapcsolat, amiben szeretet van, jobb , mint amiben mindenki a másik szüksége iránt törekszik
18.Ítéld meg sikereidet ahhoz képest , hogy mekkora àldozatot kellett hoznod a siker megszerzéséhez
19.Közelítsd meg a szeretetet és a konyhát gondtalan átengedéssel.

Megélni önmagad...

"Légy önmagad! Mindenki más már foglalt."

(Gilbert S. Perreira)

 "Ha szeretnéd megélni önmagadat, ha szeretnéd megismerni a titkokat, ha szeretnéd megteremteni a vágyaidat, egyszerűen éld meg azt, ami benned van, éld meg azt, aki vagy. Szégyen, félelem és szorongás nélkül legyél... Legyél ember, hogy több lehess,...legyél rossz, hogy jó lehess,.. legyél kevés, hogy sok lehess."

(A. J. Christian)

Buddha

„Ne zsúfoljátok tele lelketeket haszontalan gondolatokkal. Minek rágódni a múlton, elébe menni a jövőnek? Maradjatok a jelen pillanat egyszerűségében.”

(Buddha)

"Mindannyian saját tetteink rabszolgái vagyunk:

Miért haragudnánk emiatt másokra?

Testünk,ez az eszköz,

csak rövid ideig áll rendelkezésünkre:

Erre az életre.

Ugyanúgy,ahogy az utazó áll meg egy pihenőhelynél,

a létezés útján haladó lélek is csak elidőzik egy életben. "

 (Buddha)

Mielőtt elítélsz...

"Nincs annál könnyebb, mint ítéletet mondani az emberekről. Nincs nehezebb, mint helyesen megítélni őket."

(Hollós Korvin Lajos) 

"Próbáld ki: egy héten át ne ítélkezz senki és semmi felett! Amikor legközelebb találkozol valakivel, aki sokat beszél, költekezik, folyton panaszkodik vagy nem dolgozik, akkor mondd halkan magadnak: "Teret engedek neked arra, hogy úgy tapasztald meg az életet, ahogy te választod. Nem tartozik rám, hogy ítéletet hozzak feletted." Így sokkal derűsebb lesz az életed."
(Andrew Matthews)

Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat. Járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet. ...Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden kövön, amelyen én megbotlottam. ... S mindegyik botlás után állj fel és menj tovább, úgy ahogy én tettem. Csakis ezután ítélkezhetsz rólam, felettem. Akkor mondhatod, hogy ismersz!

Az ellenségem a legnagyobb tanítóm...

“Az élet egyik legszebb jutalma, hogy miközben az ember másokon segít, egyben önmagán is segít.”

(Ralph Waldo Emerson) 

"A türelem gyakorlásához tulajdonképpen ellenség szükséges.

Ellenségünk tettei nélkül nincs lehetőség arra, hogy kialakuljon bennünk
a türelem és a tolerancia.
Normális esetben barátaink nem teszik próbára türelmünket;
azt csak ellenségeink tehetik meg.
Ebből a nézőpontból ellenségünket legnagyobb tanítónknak tekinthetjük,
és hálásak lehetünk neki, amiért alkalmat adott a türelem gyakorlására."
(Dalai Láma)

"A dalai láma elmagyarázta, hogy akik ártani akarnak nekem, azok valójában tálcán kínálják a spirituális fejlődés legnagyszerűbb lehetőségét. Hiszen amikor összeakadok velük, természetes módon gyűlöletet és haragot érzek, és általuk esélyt kapok, hogy megtartóztassam magam ezektől az indulatoktól. Ha mindig mindenki kedves lenne hozzám, soha nem lenne lehetőségem a türelem gyakorlására. Hiszen könnyű együtt érezni azokkal, akik jók hozzám, és akiket kedvelek, az igazi próbatétel az, amikor valaki ártani akar nekem, meg akar gátolni valamiben, elvesz tőlem valamit, vagy inzultál. Ha az ilyen ember iránt is tudok szeretet érezni, az már előrelépés. Ez az ember tehát lehetőséget ad a fejlődésre, és ezért hálával tartozom neki. Ilyen lehetőséget még Khenszur Thabkje rinpocse sem tud nyújtani nekem a bölcs tanításaival, ezért az ellenségemet legnagyobb tanítómként kell tisztelnem."

(Ian D. Robinson)

A remete tanítása

“A csönd nem csupán a természet hangja, hanem a lélek legbenső szükséglete.”

 (Tatiosz)

A magányosan élő szerzetes remetéhez egyszer emberek jöttek. Megkérdezték tőle:

- Mire való, hogy életed nagy részét itt töltöd el csöndben és magányban?

A remete éppen azzal foglalatoskodott, hogy vizet mert egy ciszternából, az esővíz összegyűjtésére szolgáló mély kútból. Fölfigyelt a kérdésre, s munka közben odaszólt a látogatóknak:

- Nézzetek bele a ciszternába! Mit láttok?

Az emberek kíváncsian körülvették a szerzetest, és próbáltak beletekinteni a mély kútba:

Nem látunk semmit - mondták kisvártatva.

A remete abbahagyta a vízmerítést, pár pillanatnyi csöndet tartott. A látogatók feszülten figyeltek rá, mozdulni sem mertek:

- Most nézzetek bele a kútba egyenként, csöndesen. Mit láttok?

A látogatók érdeklődéssel hajoltak egyenként a kút fölé, s felkiáltottak:

- Saját arcunkat látjuk a kútban!

- Bizony, amíg zavartam a vizet - mondta a remete -, nem láttatok semmit. De a csöndben és a nyugalomban megismeritek önmagatokat.

A látogatók megértették a remete tanítását.

Osho - A szeretetről

 

"A szeretet pedig nem más, mint a lélek lélegzete."

(Osho)

"A Sarkcsillag a legállandóbb, legmozdulatlanabb csillag. Minden szüntelen mozgásban van, ez az egyetlen csillag, amely nem mozog.

A szeretet a sarkcsillag. Minden mozog, kivéve a szeretetet. Minden változik, csak a szeretet marad állandó. Ebben a változó világban a szeretet az egyetlen változatlan szubsztancia. Minden más áramlás, átmenet. Csupán a szeretet örök.
Tehát ezt a két dolgot nem szabad elfelejtened. Az egyik a szeretet, mert az az egyetlen dolog, ami nem illúzió. Az az egyetlen valóság; minden más álom. Vagyis, ha szeretetteljessé tudsz válni, valódivá válsz. Ha eléred a totális szeretetet, önmagaddá válsz, az igazsággá, mert a szeretet az egyetlen igazság. 

 A második dolog, hogy amikor sétálsz, emlékezz arra, hogy valami benned sosem sétál. Ez a lelked, a sarkcsillagod. Eszel, de valami benned sosem eszik. Dühös leszel, de valami benned sosem lesz dühös. Ezer és egy dolgot csinálsz, de valami benned tökéletesen túl marad a cselekvésen. Az a sarkcsillagod. Tehát séta közben emlékezz arra, ami sosem sétál. Mozgás közben emlékezz a mozdulatlanra. Beszéd közben emlékezz a csendre. Cselekvés közben emlékezz a létezésre:
Mindig emlékezz arra, ami tökéletesen állandó, ami sosem pislákol, sosem ingadozik, ami nem ismer változást. Ez a változatlan benned, a valódi. És a szeretet az eszköz ahhoz, hogy rátalálj."

(Osho)

Az élet virágának ősi titka

 „Mélyen a Föld szívében található a virág, annak a Szellemnek a forrása, amely mindent formájába köt. Hogy tudd, a Föld testben él, amint te is saját formádban élsz. Az Élet Virága olyan, mint saját Szellemed saját helye, és a Földön keresztül áramlik elő, amint a tiéd is formád révén árad ki.” 

(THOTH SMARAGDTÁBLÁI: 13.TÁBLA)

 

Az Élet Virágának különféle elnevezései váltak ismertté a világon mindenütt, például az ÉLET FÁJA, és az ÉLET FORRÁSA. Ezekben a mintákban találhatók azok a matematikai sorozatok, amelyek a fény geometriai mintáit , GENETIKAI ANYAGOK EGYMÁSRA HATÁSAKÉNT,, írják le az emberi test minden egyes sejtjében. A jelenlegi kutatások arra utalnak, hogy pontosan az ÉLET VIRÁGA felelős a genetikai kód elrendeződéséért a DNS molekulán belül. Az alapvető aminosavakban a teljes hossz, az elágazó minták, a „törzs” elágazásainak arányai, de még maguk az elágazások szögei is a Virág egymást keresztező mintái által kimutatott határokon belül vannak. Az Élet Virága tartalmazza az egyes platóni testek morfogenetikus mintáinak koordinátáit: az élet fejlődési irányát, és növekedési gyorsaságát „ hangszerelő” biológiai- matematikai programot. Ez a program leírja a férfiaknak a nőkhöz való arányát természetes populációban, a fák a növények, gyökérrendszerek, az emberi  test arányait,és az emberi testben lévő energia geometrikus mezősugárzásának arányait. Ebben a mintában megtalálhatók szinte az összes vallásos hiedelem, szakrális rend, metafizikai törvény. Bizonyos tanítások, nagyon régi tudásból gyökereznek. Ez a szakrális tudomány, azaz a szakrális geometria.

 A teremtésmátrix, az összes forma mögött húzódó struktúra, ami saját terjedését és létformáját irányítja, valójában összefüggő, egymásra épülő hálók sorozata. Ezek a hálók jellegükben gömbgeometriára épülnek. Gömbökön belüli gömbökre. Ez az ÉLET VIRÁGA. E síkok metszéspontjai által jönnek létre az összefüggő GÖMBCELLÁK , amelyek az energiát irányítják, értelmezik és terjesztik.

„AZ ÉLET VIRÁGA ALAPVETŐEN EGY- A TEREMTÉS SZELLEME MÖGÖTT HÚZÓDÓ – VÉGTELEN MÁTRIX VÉGES MODELLJÉÜL SZOLGÁL.”

Thoth Smaragdtáblái úgy jellemzik a tiszta életerő állóhullám „ hálóját” , az Élet Virágát, hogy az mélyen a Földben lévő különleges pontból sugárzik. Egy ősi, máig aktív ( régebben Amenti Csarnokának nevezett), templomról beszélnek, melyet azonban mára betemettek már.

„Az Élet Csarnokainak mélyén nőtt egy virág, ragyogott, növekedett, visszavonulásra kényszerítette az éjszakát. Közepén a nagyszerű erő egy sugara, Életet adva, Fényt adva ,mindenkit erővel töltve el, aki közel ment hozzá.”

(THOTH SMARAGDTÁBLÁI: 2 TÁBLA)

Az alapvető állóhullám –minta határozza meg, hogy a vibráció milyen törvények szerint kristályosodik ki, és hová irányul. Ez az alapvető vibráció az Élet Virága. Két dimenzióban körökön belüli körök, de valójában gömbökön belüli gömbök háromdimenziós megjelenését modellezik, gömbmátrixokat. Minden kör önmagában, teljes egész, miközben a minta egészének szerves részeként működik. A minták információi jellegükben holografikusnak tekinthetők. A holografikus folyamatban minden egyéni sejt tartalmazza az összes információt. Az emberi sejt mátrixa példája a holografikus rendszernek.  Az ember minden szervének, minden szövetének, csontjának és folyadékának minden sejtjében megtalálható egy összetett molekula, a dezoxiribonukleinsav, vagyis a DNS. Ez a génanyag tartalmazza az összes, az adott ember tökéletes hasonmásának létrehozásához szükséges információt. A sejt önmagában egy teljes egész, és minden sejt tartalmazza a genetikai információt.

 Az Élet Virága állóhullám mintája, választ ad a világ működésére. Az energia-fény egy tudatforrásból ered, és ebből terjed szét a többdimenziós csatornán, a gömbökön belüli gömbökbe. E gömbökben metszéspontok síkjai adják azt a struktúrát, amelyek mentén az anyag hajlamos kristályosodni.

Az Élet Virágán belüli körök metszései első ránézésre egy sor rendszertelennek tűnő pontot adnak. Komolyabb vizsgálás után felfedezhető, hogy a pontokat összekötő vonalak két dimenzióban ábrázolják azokat a formákat, amelyek a természet kötőmintái mögött húzódnak. Az öt platóni test alkotja ezeket a mintákat. 

(Forrás: Vallások és Ezotéria)

Elmulasztott lehetőségek

"Nem nyílik korlátlan lehetőségünk arra, hogy megkapjuk, amit akarunk. És nincs annál rosszabb, mint kihagyni valamit, ami megváltoztatná az életünket."

Él egy régi történet egy fiatalemberről, akinél hogy, hogy nem, de egy éjjel megjelent egy angyal és csodálatos dolgokról mesélt neki, amelyek az életben várnak rá. Minden lehetőség adott lesz számára, hogy hatalmas vagyonra tegyen majd szert, a társadalom megbecsült tagja lehessen, és egy gyönyörű nőt vegyen feleségül.
Emberünk egész életében várta, hogy az ígért csodálatos dolgok valóra váljanak, de nem történt semmi és végül egyedül, és szegényen halt meg. Amikor a Mennyország kapujához ért, meglátta az angyalt, aki sok-sok évvel ezelőtt meglátogatta álmában, és felelősségre vonta:
“Te hatalmas vagyont ígértél nekem, társadalmi rangot és gyönyörű feleséget. Egész életemben vártam, … de nem történt semmi. ”
“Én neked nem ígértem ezt -válaszolt az angyal.- Én ezeknek a dolgoknak a lehetőségét ígértem neked, de te elmulasztottál élni ezekkel a lehetőségekkel.”
Az ember megdöbbent. “El sem tudom képzelni, miről beszélsz!” -mondta.
“Emlékszel, egyszer volt egy ötleted, de te féltél, hogy nem sikerül, ezért nem tettél semmit? -kérdezte az angyal.
Az ember bólintott.
“Mivel te visszautasítottad a megvalósítást, az ötletet néhány év múlva egy másik embernek adták, aki nem ijedt meg a nehézségektől, és ha visszaemlékszel, akkor ez az ember az egyik leggazdagabb ember lett a környéken.”
“És arra emlékszel-e, -folytatta az angyal -volt egy eset, amikor a várost óriási pusztítás érte, sok ház romba dőlt, sok ezer ember nem tudott szabadulni a romok alól. Neked lehetőséged lett volna segíteni a bajbajutottakon és a túlélőket kimenteni, de te féltél, hogy ha elmész otthonról, akkor betörnek hozzád és kirabolják a házadat, ezért nem mentél el segíteni a hívó szóra, hanem otthon maradtál.
Az ember szégyenkezve bólintott.
“Ez egy hatalmas lehetőség volt, hogy száz és száz ember életét megmentsd, a város összes életben maradt lakója tisztelt volna téged.” -mondta az angyal.
“És emlékszel arra az asszonyra, arra a fekete hajú nőre, aki neked annyira tetszett? Nem hasonlított egyik nőre sem, akikkel korábban, vagy későbbi életedben találkoztál, de azt gondoltad, hogy sose menne férjhez egy olyan emberhez, mint te, féltél, hogy elutasít, és elmentél mellette.
Az ember újra bólintott, de már sírt.
“Igen barátom, -mondta az angyal -ő a feleséged lett volna, vele sok gyermeket neveltetek volna, vele igazán boldogságban éltél volna egész életedben.
- Hasonló lehetőségek mindannyiunknak adódnak az életében, de gyakran, ehhez a történetbeli emberhez hasonlóan, mi is megengedjük, hogy a félelem felülkerekedjen rajtunk, és megzavarjon bennünket, hogy éljünk a lehetőségekkel.
Mi nem megyünk oda másokhoz, mert félünk az elutasítástól, mi nem beszélünk az érzéseinkről, mert félünk, hogy kinevetnek bennünket, és nem bízzuk rá magunkat más emberre, mert félünk a fájdalomtól, ha elveszítjük.
De még nincs veszve semmi. Mi még életben vagyunk. Elkezdhetjük kihasználni az előttünk álló lehetőségeket. Mi elkezdhetünk létrehozni lehetőségeket saját magunk számára." 

Mi a természeted ?

 "Aki irgalom nélkül akar bátor lenni, aki mérséklet nélkül akar hatalmas lenni, aki szerénység nélkül akar vezető lenni - az a pusztulásba indul."

((Popper Péter)

Egy szerzetes leült egy patak partjára, hogy meditáljon. Amikor kinyitotta a szemét, egy skorpiót látott, aki beleesett a vízbe és kétségbeesetten küzdött, hogy felszínen maradjon és ne pusztuljon el. A szerzetes megszánta és benyúlt a vízbe, megfogta a skorpiót és kitette a víz partjára. Az állat hirtelen megfordult és viszonzásképpen belecsípett a szerzetesbe.
A szerzetes ismét meditálni kezdett, de amikor kinyitotta a szemét, látta, hogy a skorpió megint beleesett a vízbe és minden erejével kapálózik. Másodszor is kimentette és a skorpió ez alkalommal is belemart a kezébe, olyannyira, hogy a szerzetes felordított a fájdalomtól.
A dolog harmadszor is megismétlődött. A szerzetesnek már könnyek gyűltek a szemébe a csípés okozta fájdalomtól.
Egy paraszt, aki látta a jelenetet így szólt hozzá: - Miért segítesz makacs módon ezen a nyomorult teremtményen, aki a helyett, hogy hálás lenne, jól belemar a kezedbe? - Azért, mert mindketten a magunk természe­tét követjük - válaszolta a szerzetes. - A skorpió arra született, hogy csípjen, én pedig arra, hogy irgalmat gyakoroljak. 

A saját kereszted

 

"A kereszt a sorsod.  Nem mások teszik rád, te hoztad magaddal. Születni, élni, meghalni nehéz. Embernek lenni nehéz! S ha ezt tudod, és ha ebben mégis mélységes értelmet, sőt gyönyörűséget találsz, boldog ember leszel."

(Müller Péter)

Egyszer egy férfinél betelt a pohár, térde borult a szobájában és így imádkozott Jézushoz:
„Nem bírom tovább! A keresztem túl nehéz Uram, elfáradtam! Kérlek, hadd tegyem le és kaphassak egy másikat.”
„Rendben van gyermekem!” – válaszolta Jézus és levette róla a keresztet.
Ezután, Jézus elvitte egy nagy helyiségbe a férfit, hogy választhasson egy másik keresztet.
Hatalmas terem volt telis-tele különböző nagyságú keresztekkel. Volt olyan hatalmas is, melynek a tetejét nem is lehetett látni.
A férfi bóklászott a sok kereszt között, mire nagy nehezen a sarokban meglátott egy aprócska kis keresztet.
„Azt kérem, ott, ami a sarokban van!”
„Drága gyermekem, ez az a kereszt, amit éppen az előbb adtál vissza!” – felelte Jézus. 

Legyen tanulság számunkra, hogy amikor úgy érezzük, hogy nekünk túl nehéz, és már kibírhatatlan a fájdalom. Nézzünk egy kicsit körül, hogy mi folyik körülöttünk. Nézzük, meg, hogy mások mivel küszködnek. Ne csak a saját „keresztünk” súlyával legyünk elfoglalva! És meglátjuk, hogy amit nehéznek hittünk, nem is annyira nehéz...

A mosoly értéke

       

"Minden mosoly visszatér"

"A mosoly a legkisebb távolság két ember között."

"A mosoly egy útlevél, amellyel bárhová eljuthatsz."

 "Mindig az az erősebb, aki nem tombol, hanem mosolyog."

 

 “Semmibe se kerül, de sokat ad.
Gazdagabbá teszi azokat, akik kapják, és mégsem juttatja koldusbotra azokat, akik adják.
Egy pillanatig él csak, de az emléke örökké megmarad.
Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle, és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle.
Boldoggá teszi az otthont, táplálja a jóakaratot az üzleti életben, és a barátság biztos jele.
Nyugalom a megfáradtnak, napfény a csüggedőnek, világosság a szomorkodónak, és a természet legjobb orvossága a bajok ellen.
Mégsem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy ellopni, mert nem áru, csak önként lehet adni.
Mert senkinek sincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak, aki maga már nem tud mosolyogni.
Ha tehát meg akarod szerettetni magadat az emberekkel, ez a második szabály: Mosolyogj!” 

 

A kertész

"Testünk a kert, akaratunk a kertész."

(William Shakespeare)

A reggeli órákban a kertész kiment, hogy gondozza kertjét. Az egyik ribizli bokornak túlságosan nagyra nőttek az ágai és félt, hogy nem fog termést hozni ezért visszametszette őket. Ahogy visszavágta ágait, a végénél nedves lett, olyan mintha sírna a bokor. A kertész úgy érezte mintha beszélne hozzá és ezt mondaná:
"Ó, kertészem hogy tehetsz ilyet velem? Azt gondoltam, hogy a barátom vagy, aki szeretettel gondot visel rólam, mióta csak elültettél. Nem látod, milyen szépen fejlődök? Már majdnem fele akkorára nőttem, mint a kerítés melletti fák és nemsokára olyan nagy lehetek, mint ők. De te most levágtad ágaim és szépséges leveleim odalettek. Csalódott és keserű vagyok, hogy így bánsz velem..."
Erre a kertész szelíd, szeretetteljes hangon így felelt:
"Kérlek, ne sírj! Szükséges volt megmetszeni téged. Nem azért ültettelek, hogy nagyra nőj és árnyékot adjál, hanem, hogy termést hozzál. A fák, a kerítés mellett hiába nagyok, de nem képesek termést hozni, ellenben veled. Ha nem vágom vissza ágaidat, akkor minden erőd elmegy arra, hogy nagyobbra nőj, de akkor nem lennél képes termést hozni. Ne aggódj, egy napon hálás leszel azért, amit tettem. Lehet, hogy most még nem érted de bízz bennem és javadra lesz. Nagyon hálás leszel amikor meglátod a termésedet!-
Az évek során a kertésznek egyre több kertre kellett ügyelnie. Arról álmodozott, hogy egy napon rábízzák az egyik arborétum gondozását. Úgy tűnt, hogy álma megvalósul, de végül - nem tudni milyen okból - egy másik kertész kapta meg az állást, akinek fele annyi tapasztalata sem volt mint neki. A kertész nagyon elszomorodott és Istenhez kiáltott:
"Istenem, hogyan tehetted ezt velem? Hosszú évek munkája és fáradozása, erre egy ilyen ember kapja meg ezt az állást. Azt hittem, hogy segítségemre leszel és támogatsz, hogy előrébb jussak és pont a cél előtt teszed ezt? Miért vagy ilyen kegyetlen, mivel érdemeltem ki?-
Isten gyöngéd hangon így felelt: "A te életedben Én vagyok a kertész!-
Ekkor a kertésznek eszébe jutott, hogy évekkel ezelőtt, ő mit mondott a bokornak...
Sokszor van az, hogy az ember úgy érzi, megrekedt az élete. De Isten útjai kifürkészhetetlenek. Ő még a legrosszabb dolgot is a javunkra tudja fordítani. Ismer minket és a javunkat akarja, nekünk végeznünk kell a ránk bízott feladatot és bízni Istenben, hogy Ő vezérli életünket és soha nem hagy cserben, még ha valamikor úgy is érezzük. Jézus azt mondja: "Ne aggódjatok életetekért!

A szív bölcsessége

 “A bolond kibeszéli a szívét, a bölcs viszont a szívével beszél.”
(Benjamin Franklin)

Elődeink hittek a szív bölcsességében, azt mondták róla: égi adomány.
És még azt is mondták: a jóságnak jóság, a szeretetnek szeretet a jutalma.
A lélek valamennyi nagy képessége jutalomra vágyik: a becsület becsületet vonz; a szelídség tompítja a dühöt; a bátorság tettre buzdítja a halvérűt; a bölcs belátás megfontolásra inti a vakmerőt; a mértékletesség lecsöndesíti a túlzottan sóvárgót; az érdeklődés felpezsdíti az érzéketlent; az adakozó példát mutat a fösvénynek, az előrelátó a tékozlónak.

Élj te is a lélek tudása, a szív bölcsessége szerint!
Álnokok, szemérmetlenek, irigyek, hitszegők, puhányok, felfuvalkodottak álmodnak nagy lélekről. S bár tudják, ostobaság olyan ösvényen haladni, amely sehová sem vezet, mégis csupán álmaikban térnek le róla.
De te tudd: a szeretet útja az egyetlen, amely egyesíti magában a bölcs célt, az okos belátást és a jó szívet.
Tiszta gondolkodás, őszinte, igaz lelkű beszéd, tartózkodás és önuralom, kevés szó, szeretetteljes szív, nagy erények, melyek láttán földig hajolnak a fák és felragyognak a csillagok.

A szeretet gyógyító ereje

"A pozitív érzelmek jobban gyógyítanak, mint bármilyen csodacseppek. Bebizonyosodott, hogy a betegségek mögött szellemi erő is van: gyűlölet, harag, keserűség. Betegek, mert hiányzik belőlük a derű és a szeretet gyógyító ereje."

(Gyökössy Endre)

A szeretet benned van, csak az a kérdés, hogy mennyire engeded kinyitni, azt a kiskaput, amin keresztül eljuthat másokhoz is.

Amikor feltárul a szíved, akkor a szívcsakrád is gyógyul. Hirtelen úgy érzed, hogy mindent kiadnál magadból, és semmit sem kell megtartanod, mert úgy is visszakapod. Sőt még többet is, mint amint vártál.

Ha engeded a szeretetet áramolni, vagyis nem csak kiadsz magadból, hanem be is engeded a szívedbe, akkor a szeretet áramlásán keresztül gyógyul a lelked is.

Ugyan olyan fontos, a szeretet befogadását megtanulni, mint a kiadását.

Sokan panaszkodnak, hogy úgy érzik, őket nem szereti senki. Pedig ez biztosan nincs így, csak valamiért nem merik elfogadni a szeretetet másoktól. Talán félnek attól, hogy akkor nekik is viszonozni kell a szeretetet. A szeretetet soha nem kell viszonozni, ez nem egy kötelező műfaj! Ezt mindenki magában érzi. Soha nem szabad, hogy rutinná váljon, mert az már nem az önzetlen szeretet. Akkor már nem tiszta a szándék mögötte.

Az önzetlen, tiszta szándékú szeretettel gyógyítod önmagad, és azt akinek adod. Hiszen a szeretet ,,minden".

A szeretet mindenben benne van. Fűben, fában, a galambok turbékolásában, a hajnali napfelkeltében, és az esti naplementében, az ételben - melyet szeretettel készítenek....

Aki képes felismerni ezeket az ,,apróságokat", az felismeri a jót is. A jó, pedig pozitív energiát gerjeszt, ami kitisztítja a negatív beidegződéseket, és ezáltal a gyógyító folyamatok beindulnak.

És, hogy honnan tudod, hogy tiszta szeretetet adtál?

Utána nem gondolsz arra, hogy mégse kellett volna!

Nincs olyan érzés benned, hogy: Túl sokat adtam! És alig kaptam valamit.

Nem vársz érte cserébe semmit, és legközelebb is megtennéd.

És minden körülmények között örülsz annak, hogy így tettél.

(Szerzője ismeretlen)

Álmomban...

"Úgy érzem, hogy a teremtő Isten a szívében hordoz engem, én pedig, mint apró tengercsepp az óceánt, a szívemben hordom Őt."

(Simon András)

Álmomban látogatóban jártam Istennél. Bekopogtam, hogy beszélgetni szeretnék vele, ha van rám ideje.
Az Úr elmosolyodott és így válaszolt:
- Az én időm végtelen, mindenre jut belőle. Mire vagy kíváncsi?
- Az érdekelne, mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben?
- Azt, hogy nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a felnőtté válást, majd visszvágyódnak a gyermekkorba. Azt, hogy akár az egészségüket is feláldozzák, hogy sok pénzük legyen, majd rengeteg pénzt költenek rá, hogy visszanyerjék egészségüket. Azt, hogy izgatottan lesik a jövőt, hogy megfeledkeznek a jelenről, így aztán nemhogy a jövőt, de a jelent sem élik meg. Azt, hogy úgy élnek, mintha sose halnának meg és úgy halnak meg, mintha sose éltek volna.
- Atyaként mit szeretnél, ha gyerekeid mely tanulságokat jegyeznék meg?
- Tanulják meg, hogy senkiből nem lehet erővel kicsikarni a szeretetet.
Hagyni kell, hogy szerethessenek. Nem az a legértékesebb, hogy mit szeretnénk az életben, hanem az, hogy kik állnak mellettünk. Tanulják meg, hogy nem célszerű másokhoz mérni magukat, saját magukhoz képest legyünk elbírálhatóak. Fogadják el, hogy nem az a gazdag, akinek a legtöbbje van, hanem az, akinek a legkevesebbre van szüksége. Tanulják meg, hogy csak néhány másodperc kell ahhoz, hogy mély sebeket ejtsünk azokon, akiket szeretünk, ám sok-sok év kell ahhoz, hogy ezek begyógyuljanak. A megbocsátást a megbocsátás gyakorlásának útján kell megtanulni. El kell fogadni, hogy vannak olyanok, akik mélyen éreznek, de nem tanulták meg kimutatni érzelmeiket. Meg kell tanulni, hogy bármit lehet pénzen venni, csak boldogságot nem. Két ember nézheti ugyanazt a dolgot és mégis két másféle dolgot látnak. Meg kell tanulni, hogy az az igazi barát, aki mindent tud rólunk és mégis szeret. Nem mindig elég, ha mások megbocsátanak, meg kell bocsátanunk magunknak is.
Búcsúzásnál megköszöntem szavait, ő pedig így válaszolt:
- Az emberek elfelejtik mit mondtál, mit csináltál. De arra mindig emlékezni fognak, hogy milyen érzéseket ébresztettél bennük.

 "Te nem láthatsz engem, de Én vagyok a fény, ami téged láthatóvá tesz.

Te nem hallasz engem, de Én a hangodon beszélek.

Te nem érzel engem, mégis Én a kezed ereje vagyok.

Én eredményessé teszlek annak ellenére, hogy az utamat nem érted.

Én eredményessé teszlek annak ellenére, hogy művemet nem ismered fel.

Én nem vagyok földöntúli jelenség, Én nem vagyok misztérium.

Csak egy teljes belső nyugalomban, túl minden személyiségen tudod meg,

hogy Én vagyok és csak mint érzést, mint hitet tapasztalod,

de mégis itt vagyok, mégis hallok, és mégis válaszolok.

Ha szükséged van rám, akkor Én itt vagyok, ha Te engem megtagadsz,

akkor is itt vagyok, ha félsz, akkor is itt vagyok.

Itt vagyok, ha imádkozol, és akkor is ha nem imádkozol.

Én benned vagyok és Te Énbennem.

Csak tudatodban lehetek Tőled elválasztva, mert csak a tudatodban

létezik a TIÉD és ENYÉM fogalma

de mégis, a tudatodban tudsz engem megismerni és átélni.

Engedd el a romboló félelmet a szívedből.

Ha Te már nem állsz a saját utadban, akkor megtalálsz.

Egyedül nem tudsz semmit sem csinálni, de Én tudok mindent

és Én mindenhol vagyok.

Ha a jót nem akarod látni, az akkor is itt van, mert Én itt vagyok.

Itt vagyok, mert itt kell lennem, mert vagyok.

Csak bennem van a világnak értelme.

Csak általam nyer a világ testet.

Csak általam megy a világ előre.

Én vagyok a törvény, amin az élőlények mozgása és fejlődése nyugszik.

Én vagyok a szeretet, ami a törvény testesülése.

Én biztonság vagyok. Én békesség vagyok, egy vagyok veled.

Én vagyok az egység.

Én vagyok a törvény, ami szerint Te élni tudsz.

Én a szeretet vagyok, amiben Te bízhatsz.

Én akkor is vagyok, ha Te nem látsz, Én nem hagylak el.

Ha hited bennem meginog, én bízom benned, mert én ismerlek és szeretlek."

Meg kell tanítanod a gyermekeidnek...

"Nézd fiaid és leányaid. Ők a te jövőd."
(Oneida indián nemzet)

"Meg kell tanítanod a gyermekeidnek,
hogy a talaj lábaik alatt
nagyapáink hamva.

Hogy tiszteljék a Földet,
mondd el gyermekeidnek,
hogy a Föld a mi törzsünk életével gazdag.

Tanítsd meg a gyermekeidet,
ahogy mi tanítjuk gyermekeinknek,
hogy a Föld a mi anyánk.
Bármi történik a Földdel,
a Föld fiaival történik.

Ha a földre köpsz,
magadat köpöd le.

A Föld nem az emberé,
az ember a Földé.

Minden dolog összefügg,
ahogy a vér összeköti a család tagjait.
Az élet szövedékét nem az ember
szőtte, csak egy szála annak.
Bármit tesz a hálóval, saját magával teszi."

(Cherokee indián Seattle Törzsfőnök üzenete az utókor számára)

 "Egyes felnőttek inkább gyermekekre hasonlítanak. Ők az igazi emberi lények."
(Lakota indián nemzet)

Wass Albert: Mese az erdőről

Tudnod kell, kedvesem, hogy amikor a Jóisten a világot megteremtette, és már mindennel készen volt, összehívta négy legkedvesebb angyalát, hogy szétossza közöttük a világ kincseit. Az igazi kincseket.
Egyiknek a jóságot adta, hogy szálljon vele az emberek közé, és mindenkinek a szívébe tegyen egy kis darabkát.
A másodiknak a szeretetet adta, s a harmadiknak a békességet. Az angyalok pedig leszálltak a kincsekkel a földre.

Odamentek sorra minden emberhez. Az emberek azonban lezárták szíveiket nagy, súlyos lakatokkal. Gyűlölet, irigység, rosszindulat, kapzsiság őrizték a lakatokat. Isten angyalai hiába mentek egyiktől a másikig, a szívek nem nyíltak meg, s ők nem tehették beléjük a Jóisten ajándékait. A Jóisten pedig, aki mindent lát, látta ezt is és nagyon elszomorodott. Mert tudta, hogy baj lesz ebből. Háborúság, nyomor és pusztulás. Gyűlölet lakozik majd az emberek házaiban és jajgatástól lesz hangos a föld.
S ahogy a Jóisten ott szomorkodott, egyszerre csak elébe lépett a negyedik angyal, akiről bizony meg is feledkezett volt, és ezt mondta:
Hallgass meg engem, édes, jó Istenem! Lám, odaadtad angyaltársaimnak a jóságot, meg a szeretetet, meg a békességet, de ők bizony nem érnek velük semmit, amíg az emberek szíve zárva marad. Add nekem az erdőket, és én majd megnyitom velük az emberek szívét!
A Jóisten rácsodálkozott a kicsi angyalra, de aztán elmosolyodott, és ez a mosolygás olyan volt, mint amikor a nap fénye átragyog a felhőkön.
Próbáld meg, lelkecském, - mondta kedvesen a Jóisten, ahogy kívánod, neked adom az erdőket.
Azon a régi napon tehát Isten angyala lejött, hogy megszépítse az erdőt.
Kacagtak a fák, a virágok és a rétek. Kacagtak a manók és a tündérek, és fent a szikla tetején.
Csak öreg Csönd bácsi nem kacagott, hanem megrázta bosszúsan hosszú zuzmószakállát, úgy, hogy a kicsi csigák alig tudtak megkapaszkodni benne. Összehúzta köpenyét és messzire elhúzódott onnan, be az erdők legsötétebb mélyébe, mohos fák és még mohosabb sziklák közé.
Így na, - mondotta elégedetten az angyal, mert tetszett neki, hogy az erdő megéledt. Így na, most már rendben van minden.

Az erdő pedig élni kezdett. Úgy éppen, ahogy most is él. A szellő, akit ruhája ráncaiból rázott elő az angyal, járta a fákat, és a fák suttogva beszélgettek egymással. Úgy mint ma is, éppen úgy. Vén fák odvában, sziklák üregeiben, bozótok sűrűjében matattak a manók, s tanítgatták az állatokat mindarra, amit tudni jó és hasznos. Mint ma is, éppen úgy. Tisztásokon, rejtett nyiladékok napfoltjain virágok nyíltak, s minden virágban egy tündérke lakott, hogy minden madár idejében megtanulja a maga dallamát, és senki az erdőben mérges bogyót ne egyék. Énekeltek, fütyörésztek, csiviteltek a madarak, mesélt a forrás. A Visszhang pedig ült a sziklán halványkék ruhában, és lógatta a lábát. Akárcsak ma, éppen úgy.
Az angyal pedig látta, hogy szép az erdő, és elindult, hogy megkeresse három társát: a Jóság angyalát, a Szeretet angyalát és a Békesség angyalát.
Gyertek, - mondta nekik, az erdő majd megnyitja az emberek szívét, és ti elhelyezhetitek benne a magatok kincseit.
Bevitte őket az erdő mélyébe, ott a legszebb tisztásra, amit azóta is Angyalok Tisztásának neveznek. Ott megpihentek és várták az embereket.

Jött az első. De hiába daloltak a madarak, hiába virágoztak a virágok, hiába suttogtak a fák, és hiába mesélte legszebb meséit a forrás, az ember nem látott és nem hallott meg mindebből semmit. Fejszét fogott, levágott egy fát, és elment vele. Szíve nem nyílt meg egyetlen pillanatra se. Rontó-ember volt.
Az angyalok nagyon elszomorodtak, amikor látták, hogy hiába szép az erdő, a rontó-ember nem látott meg belőle semmit. Megsiratták a szerencsétlent, amikor elment zárt szívvel, hidegen. Ez volt az első harmat a földön. Az estéli harmat. Angyalok könnye.
Aztán jött a második ember. Jött, de ő se látott meg semmit az erdőből. Vakon és süketen haladt a maga útján, fejét lehajtva hordta, és száraz rőzsét gyűjtött. Száraz ágakat keresett csupán az élő, csodaszép erdőben. Az ő szíve se nyílhatott meg. Jött és elment. Gyűjtő-ember volt, közönyös ember. Az angyalok megsiratták őt is, még jobban, mint az elsőt. És ez volt a második harmat az erdőn. A hajnali harmat.
Búsan álltak az angyalok a tisztás közepén, és sírtak. Siratták az embereket, akik nem látják meg a szépet. Sírtak a fák is, sírt a szellő, a virágok, a tündérek a virágokban. A patak is sírt, a csönd is sírt.
És ekkor jött a harmadik ember. Jött, megállt a tisztás széliben, és meghallotta sírni az erdőt. Meglátta a virágokat, a fákat. Meghallotta a csermelyt. És halkan mondta:
Istenem, milyen szép…
És abban a pillanatban lehullt a szívéről egy nagy, rozsdás lakat.
Akkor kelt a nap. Kacagó sugarai aranycsikókon nyargalták végig a fák tetejét. Szempillantás alatt felszáradt a harmat, szétfoszlottak a ködök. Ragyogott a kék ég, csillogtak a fűszálak. Egy sárgarigó felröppent a legmagasabb fenyő tetejére, és vidámat, nagyot füttyentett.

És erre egyszerre megszólalt minden madár. Kacagtak a virágok, és kacagott a patak. Tündérek táncoltak a fák alatt, bukfencet vetettek örömükben a manók. A szellő megcsiklandozta a fák leveleit, és fent a sziklán tavaszillatú madárdalokat énekelt a visszhang.
Milyen szép! – mondta még egyszer az ember.
Az angyalok pedig odaléptek hozzá, egyenként, lábujjhegyen és nyitott szívébe beletették a kincseket. A jóságot, a szeretetet és a békességet. Magasan, fönt az égben, fehér felhőtutajon a Jóisten ült, maga. És alámosolygott a földre.
Így volt ez bizony, lelkecském, s így van azóta is. Háromféle ember él a világon: a rontó-ember, a gyűjtő-ember és a látó-ember. Te látó-ember leszel, ugye?
Amikor az erdőre kimégy, figyelve lépj, és lábujjhegyen. Mihelyt a fák alá belépsz, és felrebben előtted egy rigó: akkor már tudnod kell, hogy az erdő észrevett.
Ha megállsz egy pillanatra, hallani fogod a szellőt, ahogy a fák között tovaoson. Te már tudod, hogy ezt a szellőt is az angyal rázta elő, köpenye ráncaiból. Ha jól figyelsz, a manókat is hallhatod: surrannak, matatnak itt-ott a sűrűben. Sok dolguk van, igyekezniük kell.
A virágokat is láthatod majd, és minden virág kelyhéből egy tündér les rád. Figyelik, hogy rontó-ember vagy-e? Azoktól félnek.

De te látó-ember leszel, és a tündérek ezt hamar felismerik. Kiülnek a virágok szirmaira, és kedvesen rád kacagnak. De akkor már a patakot is meghallod, ahogy neked mesél, csodálatos meséket az erdőről.
Csönd bácsi, az öreg, ő csak a fák közül, vagy egy szikla mögül les reád.
Kacagsz vagy énekelsz? A napsütötte sziklacsúcson egy kék ruhás lányka ül, lábait lógatja, és hangodra vidáman visszakacag. Te már ismered őt is ebből a meséből. Csönd bácsi nagyobbik leánya, Visszhang a neve.
Haladj bátran, egyre mélyebben az erdő közé. A fák alatt láthatod a harmatot, ahogy megcsillan a fűszálak hegyén. Jusson eszedbe, hogy angyalok könnye ez. Angyaloké, akik sokat sírnak még ma is, mert annyi embernek zárva marad a szíve a szép előtt.
De miattad nem sírnak már. Mosolyognak, amikor jönni látnak. Mosolyognak a fák is. A virágok legszebb ruhájukat öltik magukra, és megdobálnak láthatatlan puha illat-labdáikkal. Minden olyan szép, puha, és illatos körülötted, minden olyan tiszta és barátságos. Csak haladsz az erdőn át és arra gondolsz, hogy szép. A virágok, ahogy nyílnak. A fák, ahogy egymás közt suttogva beszélgetnek. A forrás, ahogy csobog. A madarak, ahogy dalolva, fütyörészve, csivitelve szökdösnek ágról-ágra. A mókusok, a nyulacskák, minden. Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul, s egyszerre csak kilépsz az Angyalok Tisztására.

Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép
És megállsz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe.
A legnagyobb kincseket, amiket ember számára teremtett az Isten. A jóságot, a szeretetet és a békességet.
Te minderről semmit nem tudsz akkor. Csak annyit hallasz, hogy a madarak nagyon szépen énekelnek, körülötted, és a patak nagyon szépen mesél. Csak annyit látsz, hogy nagyon szép az erdő. A fák, a virágok, a fű, a moha, a magas kék ég és rajta nagy, csillogóan fehér felhő, amelyiken a Jóisten ül és jóságosan alámosolyog.
Csak amikor visszatérsz újra az emberek közé, a rontó-emberek és a gyűjtő-emberek közé, és hiába gonoszok hozzád, te mégis jóval viszonzod gonoszságukat, szeretettel vagy mindenki iránt, és az élet legsúlyosabb perceiben is derű és békesség van a homlokodon.
Csak akkor látják meg rajtad, hogy az Angyalok Tisztásán jártál, kedvesem.

Angyalok

"Elég, ha az ember elhiszi, hogy léteznek angyalok, elég, ha szüksége van rá. És akkor megmutatkoznak, és ragyognak, mint a hajnal első fényei."

(Paulo Coelho)

"Az angyalok Isten legtisztább gondolatai, amelyek az igazság és a szeretet szárnyán szállnak."

(Mary Baker Eddy)

Minden ember még a születése előtt kap egy védőangyalt. A tisztánlátók, a szellemi látással rendelkező emberek azt láthatják, hogy a védőangyal minden kisgyermek feje fölött tartózkodik, a gyermek 7. csakrájához van kapcsolódva. A gyermek 3-4 éves kora táján azonban megszakad ez a kapcsolata.
A gyermek kicsiny korában még látja a védangyalát, tisztában van jelenlétével, gyakran el is játszadoznak egymással. Később, amikor a kapcsolódás megszűnik, az angyal a gyermek, illetve a felnőtt ember közvetlen közelében tartózkodik. Csak akkor tud az emberhez közvetlenül visszakapcsolódni, ha az ember tudata elér egy bizonyos rezgésszintet, amely viszont csak akkor érhető el, ha az ember szellemi útra tér, szellemi tevékenységgel kezd foglalkozni.

Ebben a legfontosabb feladata az ember gondolatvilágának a rendezése. A szorongás, az aggódás, a félelem és a harag által felszabaduló energiák rendkívüli módon akadályozzák a védőangyallal való szoros kapcsolatfelvételt. Csak nemes gondolatokkal lehet becsatlakoztatni a védőangyalt az emberhez.

Az angyalok egyik fontos feladata megtisztítani emberi asztráltestet, hogy az felemelkedhessen szellemi énné. Így fejlődhet ki az emberben a szellemi látás.
A védangyal ismeri az ember korábbi életeit, a magával hozott karmáját és azt az életfeladatot, amelynek teljesítése miatt született a földre. Azt is lehet mondani, hogy a védőangyal jobban ismeri az embert, mint saját magát.

Az angyalok feladata még a földnek mint bolygónak a megtisztítása asztrálsíkon. A föld asztráltestét elsősorban a helytelen emberi gondolatok szennyezik be. Ha egy angyalnak sikerül felemelni védencét egy magasabb szellemi szintre, akkor is továbbléphet, elfoglalhatja helyét az arkangyalok seregében.
(Forrás:Családi kör)

 

Boldogság

"A boldogsághoz nem vezet út.
Az út maga a boldogság."

(Buddha)

"A boldogság különös dolog: ha megosztjuk másokkal, megsokszorozza önmagát."

(Paulo Coelho)

"A boldogság forrása nem rajtunk kívül, hanem bennünk van."

(Lev Tolsztoj)

" A boldogság egy pillangó. Ha kergetjük, kisiklik a kezünk közül, de ha csendben leülünk, az is lehet, hogy leszáll ránk. "
(Nathaniel Hawthorne)

"Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik."

(Wass Albert)

 "Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.
Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.
Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömös lesz életük.
Boldogok, akik tudják, másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.
Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.
Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól megkímélik magukat.
Boldogok, akik észreveszik a diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, de látnak is.
Boldogok, akik lenni is tudnak, nem csak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.
Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömben indulnak útjukra.
Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosok.
Boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetleneknek hinnék magukat, mert ők öröm magvetői.
Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.
Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.
Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára.
Boldogok, akik gondolkodnak, mielőtt cselekednének és imádkoznak is mielőtt gondolkodnának, mert kevesebb csalódás éri őket.
Boldogok, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak.
Boldogok, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert életesebb lesz az életük."
(Dr. Gyökössy Endre)

Egyszer megkérdeztek egy mestert a halálos ágyánál a tanítványai, hogy hogy csinálta, hogy egész életében boldog volt, és még most a halálos ágyánál is képes az lenni? Egyszerű - felelte, - minden reggel, amikor felkeltem, megkérdeztem magamtól, mit választok mára, a boldogságot, vagy a boldogtalanságot? És én minden reggel a boldogságot választottam.

 

 

Ha megdobnak kővel....

Ha megdobnak kővel

Egy férfi éveken keresztül gyűjtött egy új Mercedesre. Végül a sok munka és félre tett pénz meghozta a várva várt pillanatot. Nagy örömmel és izgalommal hajtott hazafelé, hogy családjának és barátainak is megmutathassa az új „álomautót". Útközben megállt, hogy betérjen az egyik barátjához. Könnyedén talált egy helyet, ahova beparkolhat, és rükvercbe tette az autót. Nagy lendülettel elkezdett tolatni, mire halotta, hogy egy kő koppan az új autóján. Hirtelen lefékezett és kiszállt. Látta, hogy egy kisfiú dobta meg a kocsiját, ezzel máris megsérült a gyönyörű fényezés.

A férfi kikelve önmagából, így kezdett el üvöltözni:

„Te normális vagy kölyök? Nincs neked eszed? Ha majd jól elverlek, el fog menni a kedved az ilyen őrültségektől, hogy mások kocsiját kővel dobáld!"

„Bácsi kérem, ne haragudjon!" - válaszolta a fiú.

A férfit annyira elöntötte a düh, hogy nem is figyelte mi van körülötte. De a fiúcska így folytatta:

„Elnézést, nem tehettem mást! Túl messze voltam öntől, hogy meghallja a hangomat. Csak így állíthattam meg, hogy ne tolasson tovább."
És ekkor látta meg a férfi, hogy a kocsija mögött egy tolószékkel felborult gyerek van.

„Ő a testvérem és egyedül előre ment a tolószékkel. De túl gyorsan gurult és a járda szélén felborult, pont az ön kocsija mögé. Muszáj voltam megdobni, hogy megállítsam magát."

Ekkor a férfi nagyon elszégyellte magát, és segített visszatenni a fiút a tolókocsiba.

Az eset után a kocsin soha nem csináltatta meg a fényezést. Az megmaradt emlékeztetőnek, hogy ha megdobnak kővel, talán azért van, hogy a figyelmünket felkeltsék, nehogy valami nagy bajt csináljunk.

Jézus halk szelíd hangon szól a mi szívünkhöz és lelkünkhöz. Néha nincs időnk meghallani, vagy túl elfoglaltak vagyunk, hogy figyeljünk Őrá. Néha meg kell, hogy dobjanak kővel ahhoz, hogy körülnézzünk, mi is folyik az  életünk körül, kik vesznek körül minket, milyen döntéseket hozunk, mi az amit éppen véghez akarunk vinni, stb.

Ez a te döntésed: figyelsz a halk szelíd hangra vagy megvárod míg megdobnak kővel?