2017. június 23., péntek

Különleges elmék - Nikola Tesla és Leonardo da Vinci belső világa



A reneszánsz korabeli itáliai polihisztor, Leonardo da Vinci (1452-1519) és a huszadik század fordulóján élt szerb származású feltaláló, Nikola Tesla (1856-1943) mindketten megosztó személyiségek voltak életükben és jelenlegi megítélésük szerint egyaránt. Vannak, akik az egekig emelik őket, vannak, akik hírnevük érdemtelenségét igyekeznek bizonyítani.


Jelen írás egyikre sem törekszik, célom inkább elmerülni mindkét vitathatatlanul különleges elme belső világában, azt kutatva, milyen belső hajtóerő, képzelet- és gondolatvilág „működött” bennük. Mit élhettek meg ők maguk, miközben alkottak, milyen szellemi izzással bírtak, miközben létrehozták találmányaikat, műveiket. A felmagasztalás vagy lekicsinylés egyaránt azt éri el, hogy „normális” világunktól távolra, egy külön polcra tegyük őket, a fura figurák közé, pedig amit az ő gondolkodási módjukról megismerhetünk, az is hozzátartozhat arról a sokarcú lényről alkotott képhez, melyet úgy hívunk: az ember. Ha életművüket áttekintve összegezni kívánjuk, hogy kik is voltak ők, azt nézve, milyen tevékenységeket folytattak életükben, a következő címekkel méltón illethetjük őket.



Leonardo da Vinci: tudós – a növényvilág, az állati és emberi test ismerője, botanikus és anatómus; matematikus. Feltaláló: számos háztartási és iparosokat segítő gép megálmodója; hadimérnök; malmok és csatornarendszerek, folyó- szabályozások tervezője. Művész: nem csak festő, hanem kiváló grafikus is; kiváló zenész hangszerkészítő; szobrász; építész; író és költő; színdarabok rendezője és látványtervezője.






Nikola Tesla: villamos- és gépészmérnök; fizikus, fő területei az elektromosság és mágnesesség; feltaláló, akinek életében 146 találmánya kapott szabadalmat; filozófus és fordító. Többek között a váltóáram: a váltakozó áramú villamoshálózat és a váltóáramú motor megalkotója; robbanómotorok gyújtási rendszerének kitalálója; a távirányítás és a rádió feltalálója; a radar technikájának első kidolgozója; úttörő a röntgensugárzással kapcsolatos kísérletekben.




 Leonardo számos feljegyzése ránk maradt. Jegyzetfüzetei sokat elárulnak gondolatvilágáról: „A Madonna-képek vázlatai mellé hadigépeket, ostromlétrákat rajzolt és szélmalomkerekeket” Láthatunk rajzokat madarak röptének tanulmányozásáról, egy-egy szép virágról, fáról, tájról lírai képeket, majd a természet részletein felülemelkedő térképszerű rajzokat is, és ugyanazon oldalakon találhatunk anekdotákat, életbölcsességeket majd pedig gépeket, azok részleteinek, alkatrészeinek kidolgozását. Ezek a jegyzetek azt tanúsítják, hogy a készítőjének fejében állandóan kavarogtak a legkülönfélébb gondolatok – amelyeknek mégis van egy közös pontja: a „Hogyan működik?” kérdése. Hogyan repül a madár? Miként épül fel állat és ember szervezete? Ha felboncoljuk és tanulmányozzuk a szerveit, milyen kapcsolatokat tárhatunk fel azok közöttük? Mi mire lehet hatással? Mi mihez kapcsolódik? Az ember alkotta világ pedig hogyan működhetne jobban? Jegyzetei a folytonos vizsgálódásról tesznek tanúságot, arról, hogy állandóan kérdezett, mi miként létezik, és hogyan működhetne másképp, hasznosabban. Számos terve nem is kidolgozott. Ha egy kérdésre megtalálta a választ, elméje vitte tovább a következő kérdésre, nem állt meg. Olyannyira lefoglalta a világ, hogy naponta mindössze négy óránként aludt 20-40 percet, közben pedig folyamatosan zakatoltak benne a gondolatok, a tervek. Ha látta, hogy mecénása emésztési gondokkal küszködött, kitalálta, milyen főzettel oldható meg a gondja; ha a herceg lánya különleges fürdőszobát kért, izzasztókamrával ellátott folyóvizes fürdőt épített; ha a francia király olyan mulatságot szeretett volna, melyet még sokáig emlegetnek, megalkotott egy önjáró oroszlánt; ha egy festményen alakokat ábrázolt, olykor hónapokig kutatott egy arc után és közben megpróbálta megfejteni a legkülönbözőbb emberi jellemek mozgatórugóit. Amikor az itáliai városállamok között békésebb időszak volt: folyószabályozást és csatornarendszert tervezett; azt kereste, hogyan lehetne automatizálni folyamatokat: például posztóvágó berendezéseket tervezett vagy reszelővágó gépet, konyhai eszközöket, melyet lerövidítették az ételfeldolgozást, öntözőrendszereket, melyek termékenyebbé tették volna a földet. Háborúban: hadi és ostromgépeket gondolt ki, mozsár- ágyút, mely tűzbombákat szór, föld alatti folyosókat, melyeket zaj nélkül tudott volna megépíttetni, sérthetetlen páncélkocsit, kőhajítót, tengeren alkalmazható védő és támadó fegyvereket, búvárruhát, elsüllyeszthetetlen hajót. Hogy mindebből mennyi valósult meg? Elenyésző részük. Sajnos a mecénások szűkebb látókörűek voltak, mint ő, és aminek közvetlen, azonnali hasznosságát belátták, csak annak engedtek teret (ez pedig saját udvartartásuk jólétén nem igazán terjedt túl). Ő pedig, ha egy terve nem vált valóra, nem állt meg annál, gondolatai hajtották és ő már lépett is tovább.

Tesla önéletrajzi írásaiban részletesen vall szellemi világának hasonló intenzitásáról. Gyermekkorában olyan jelenség gyötörte, melyeken évek megfeszített önfegyelmi gyakorlatával tudott megtanulni némileg uralkodni. Erős fényfelvillanás kíséretében képek jelentek meg előtte, olyan élesen, hogy a valóságtól megkülönböztethetetlenné váltak és megakadályozták hétköznapi tevékenysége folytatásában. Először más, korábban látott képekkel próbálta elűzni ezeket, később azonban inkább azt választotta, hogy beléjük merül. Így utazott gondolatban soha nem látott országokba, találkozott soha nem látott emberekkel, mígnem ezeket a belső utazásokat felváltotta a találmányokon gondolkozás. A fizikai elemekkel végzett kísérleteket és szerkezetek kialakítását azonban ugyanilyen belső utazással hajtotta végre: „Nincs szükségem modellekre, rajzokra vagy kísérletekre. Ezeket teljesen valósághűen meg tudom alkotni a képzeletemben is. Így ha jól meggondolom, a tervezés, a materializáció egy olyan újfajta módszerét fejlesztettem ki, amely gyökeresen különbözik az egyszerű kísérletezéstől, és véleményem szerint sokkal eredményesebb és hatékonyabb annál képes lettem nagymértékben szakítani a gondolataim gyakorlati kifejlesztésének lassú, fáradtságos, veszteséges és költséges folyamatával. Ily módon lehetséges lett számomra nagy gyorsasággal kutatásokat végezni különböző szerteágazó területeken, és eredményeket elérni a legcsekélyebb energiaráfordítással.”. Részletesen beszámol róla, hogy ezzel a módszerrel érzékeli egy elképzelt szerkezet hibáit is, látja a változtatások következményeit, hatékonyan fejleszti, tökéletesíti találmányát. „Ha addig jutottam a megvalósításban, hogy minden lehetséges fejlesztést megvalósítottam, és nem látok hibát semmiben sem, akkor agyam végső alkotását a valóságban is megépítem a nyers ötletek gyakorlati megvalósítását, ahogy általában az történni szokott, én csak pénz-, energia- és időfecsérlésnek tartom. Ha megpróbálnám ugyanis ezeket megépíteni, akkor naponta két gyárat tölthetnék meg velük.” Tesla sem sok időt töltött alvással, csupán napi 2-4 órát, de előfordult, hogy napokig nem is aludt. Huszonéves korára így emlékezett: „A különféle ötletek szakadatlanul áramlottak, és a legnagyobb gondom pusztán a gyors megértésük volt. A készülékek részegységei, amiket kigondoltam, minden részletükben tökéletesen valóságosak voltak, még a kopásuk jellegében és erősségében is. Örömet okozott a képzeletemben folyamatosan működtetni a motorokat, mivel lelki szemeim előtt elragadó látványt nyújtottak.”. Miután például a váltóáramú motor működési elvét feltalálta – a budapesti Városligetben sétálva a felvillanó megoldást a porba rajzolva magyarázta el barátjának –, az arra épülő motorok és rendszerek tucatját két hónap alatt már ki is fejlesztette. Ahogy idősödött, úgy érte egyre több csalódás a támogatók és tudóstársak részéről, és úgy vált egyre elvonultabbá, zárkózottabbá és került egyre kevesebb elgondolása megvalósításra. Ám a szellemi alkotásban megállni ő sem tudott.

Leonardo és ő is, olyanok voltak, mint egy száguldó gyorsvonat: néha megálltak, akkor be lehetett szállni, a vonat belsejéből, mely tele volt kincsekkel néhány kincset megszerezni, de ha megálltak és nem szállt be senki, vagy nem volt kíváncsi az igazi kincsekre, ők attól még gyorsítottak és robogtak tovább. Feljegyzéseik, írástöredékeik sejtetni engednek valamit a bennük rejlő kincsekből és szellemi tájakból, melyeken ők jártak, de ha kortársaik, környezetük fogékonyabb lett volna rezdüléseikre, partner lett volna az ötletek megvalósításában, mennyivel többet profitálhatott volna az emberiség az ő elméjükből? Például Leonardo részletesen kidolgozta egy új Milánó tervét.
Vízvezetékes, többszintes város, emeletes házakkal, melyeknek minden szintjén folyóvíz van a fürdőszobákban és konyhákban, valamint fűtési lehetőség a hideg napokra; ahol gépek segítik az iparosok munkáját; ahol első a tisztaság, a tágas és levegős terek, valamint a szennyvíz elvezetése. Ha Ludovico di Moro herceg komolyan veszi és megvalósíttatja e terveket, és netán mintáját több európai város is követte volna, akkor talán nem harapóztak volna el a milliók életét követelő középkori járványok sem? Nem tudhatjuk meg, ám kétségtelen, hogy kár volt elengedni e zseniális tervet…


Vannak, akik ezt a belső szellemi alkotást nem sokra tartják, mondván egy olyan tudós, akinek csak három-négy ötlete volt egész életében, de azt minden elemében kiaknázta, megvalósítását tűzön-vízen keresztülvitte, az többet ér, mint az ő sziporkázó, ám folyton tovább haladó elméjük. Én nem hasonlítanám össze, hanem nagyobb alázattal azt mondanám, mindegyik tudós-típusnak megvan a maga feladata. Nem tudhatjuk, hogy Leonardo és Tesla a fizikailag meg nem valósított terveik kigondolásával mennyi szellemi magot ültettek el, amely később kihajtott...

Exhibicionizmus és aszketizmus

Mint a szegénységből feltörő kutatók többségének, Leonardónak és Teslának is támogatókat kellett keresni ahhoz, hogy nagyobb befektetést igénylő ötleteik megvalósulhassanak. Leonardo korának több, egymással harcoló uralkodó családját is ’szolgálta’ azt remélve, hogy hasznos szolgálataiért cserébe olyan megbízásokat is kaphat, melyek nagyobb volumenűek. Színielőadások és ünnepségek szervezésében jeleskedett, jelmezeket és díszleteket tervezett, udvari tréfamester és mulattató volt, mindeközben pedig igyekezett komoly terveinek megvalósíttatását is elérni. Milánóban Ludovico Sforza, Firenzében pedig Cesare Borgia udvarában tevékenykedett, rövid ideig X. Leo pápa szolgálatában is állt, végül pedig I. Ferenc francia király kegyeiben halt meg. Ami tisztán látható: egyik nagyurat sem tekintette a „gazdájának”. Sőt nem esett nehezére egyik városállamtól a másikhoz állni, és hol egyiket, hol másikat segíteni a csatákban. Ő szolgáltatta tudását ott, ahol igényelték. Önállósága – vagy öntörvényűsége – vitathatatlan, és ha azt nézzük, hogy ebben a csapongásban nem volt egyedülálló (a művészek kénytelenek voltak valamelyest függetlenek maradni a tiszavirág életű uralkodó családok harcában), már erkölcsileg sem tűnik oly kifogásolhatónak. Ezek az emberekre nagyon nyílt időszakok, ahol játszi könnyedséggel vált a társaság középpontjává vagy események mozgatórugójává, könnyen kiismerve, mi szórakoztat egy bizonyos közönséget, elvonult, magányos időszakokkal váltakoztak. Hónapokig szinte mindentől elvonulva csak a szervezetek működését tanulmányozta, titokban boncolt vagy nappalokon-éjszakákon át festett egy-egy művet, nem törődve semmi mással.

Tesla magáról így nyilatkozott: „Én csak egy antenna vagyok, amit rá kell hangolni a megfelelő frekvenciára. Az univerzumban van egy bizonyos mag, ahonnan a tudást, az erőt és az ihletet kapjuk. A titkát nem ismerem, de tudom, hogy létezik. Az univerzum információs világa ez, amiben minden benne van.”„Képes vagyok rákapcsolódni erre az információs mezőre és meg tudom keresni benne a szükséges információt.” Ahogy Leonardóra, úgy rá is jellemző volt a kettősség, hogy sokszor, mint a társasági élet központja tűnt fel, sokszor pedig hónapokra elvonult laboratóriumában. Fiatal korában különböző szenvedélyeket megtapasztalt, például szülei pénzét elkártyázta, de ezeket azután nagyon tudatosan ölte ki magából: „kitéptem a szívemből úgy, hogy a vágy nyoma sem maradt benne.”. Azt azonban élete végéig küldetésének érezte, hogy tudását megossza környezetével: látványos előadásokat tartott, ahol meghökkentő kísérletekkel igyekezett feloldani a szokványos gondolkodási sémákat és egy újfajta megismerésre inspirálni. „Fel kell szabadítanunk gondolatainkat, le kell ráznunk a tér és az idő kötöttségeit, miközben megőrizzük gondolkodásunk jellemzőit az elkövetkezendő századokban is.” Például két fénylapot állított fel egy teremben, melyek körül a levegő nemsokára fényben izzott; nagyfeszültségű áramot vezetett át magán, miközben körülötte fénylett a tér és szikrák pattogtak, vagy vákuumcsövekből kialakította kedvelt szerb költőinek nevét, melyek az előadás hátterében világítottak.


„Olyan fénycsöveket mutatott be, melyek világítottak anélkül, hogy bármilyen vezeték csatlakozott volna hozzájuk; bárki a kezébe foghatta, vihette ide-oda, a cső vagy a gömb állandóan fényt sugárzott. Többször megismételte hallgatósága előtt, hogy egy lezárt dobozból kivett egy fénylő gömböt, majd betette egy másik lezárt dobozba, miközben a gömb tovább világított.”. Váltóáramú motorjának egyik első támogatóját, Charles F. Peck ügyvédet például azzal győzte meg, hogy megígérte: egy történelmi példa nyomán megállít egy tojást a hegyén.
Míg Kolumbusz Kristóf Izabella királynő meggyőzésére ezt úgy vitte végbe, hogy a tojást olyan módon csapta az asztalhoz, hogy hegye enyhén megtört, így az megállt, Tesla egy tojást bevont vékony rézlemezzel, majd egy fa asztalra váltóáramú tekercseket felszerelve forgó mágneses mezőt hozott létre. Majd „a forgó mágneses térbe helyezte a réztojást, ami a jelenlévők ámulatára gyors pörgésbe kezdett, így megállva hegyén”.

Kísérleteinek nagy részét el is magyarázta, világos és izgalmas előadásmódban, mellyel a tudományt próbálta érthetővé tenni bárki számára. Estéket rendezett barátainak, élete utolsó évtizedeiben pedig minden születésnapján interjút adott a médiának, mely interjúk célja is a felrázás volt. Az ekkor tett vallomásai miatt gyakran szenzációhajhásznak tartották, de ő valóban állította, hogy befolyásolni tudná az időjárást, annak érdekében, hogy a föld száraz, víztelen területein is legyen eső; rezonancia kutatásaival mesterséges földrengést tudna előidézni; más bolygókra, nagy távolságba jeleket küldeni, vagy hogy ingyen energiát tudna biztosítani, mely már nem tenné kívánatossá a hagyományos, környezetszennyező energiaforrásokat és ez az ingyen energia minden ember számára elérhetővé válna. Utolsó nagy bejelentései között szerepelt egy béke sugárnak nevezett olyan tér kialakítása nagy területeket, akár országokat körülvéve is – az utókor ezt halálsugárra keresztelte –, melyet, ha aktiválnak, akkor egy áthatolhatatlan burát képez egy adott terület fölé, megsemmisítve azt a dolgot, mely a határát át próbálja lépni. A közvélemény tudomása szerint ezen tervek nem jutottak a megvalósításig, de természetesen sok elmélet létezik arról, hogy különböző kormányok vagy érdekcsoportok a gyakorlati tervekhez hozzájutottak és a megvalósításokba is belefogtak. Itt merül fel a zseni felelőssége: felmérte-e vajon, a felfedezéseit milyen negatív célok elérésének állíthatják eszközéül. Nyilatkozatait olvasva, úgy tűnik, tisztában volt a veszélyekkel, de úgy látta, ő a helyes irányba tudná terelni a felhasználást, kordában tudná tartani azokat a hatalmas erők irányítására szolgáló fizikai módszereket, mellyel a kezében a Föld szinte játékszerré válik. Ám erre nem kapott lehetőséget: ezen találmányaira az ő kontrollja nélkül volt szükség.

Mindkettejüket jellemezte a gondolatok szakadatlan áramlásából és idősebb korukban a környezet meg nem értéséből fakadó belső világba fordulás, ugyanakkor egy olyan küldetéstudat, mely a belső izzás átadásán tevékenykedett, a többi ember meggyőzésén és felébreszteni vágyásán. Sajnos szórakoztató és különleges jellemükkel, mellyel sokszor a társasági élet középpontjává váltak, különcségükkel annak célpontjává is tudtak válni.

Különc vonások

Amikor Tesla kisiskolás korában ábrázolást látott a Niagara vízesésről, egy különös szerkezet képe jelent meg gondolataiban, amit akkor még nem is értett – felnőttként, 1895-ben őt bízták meg a Niagara vízesésre épülő, első vízerőmű megtervezésével, mely vállalkozás nagy sikerrel zárult. Különös tulajdonsága volt ez, hogy felrémlettek benne olyan képek, melyek évek múltán nyerték el értelmüket. Ezzel, a jövőbeni eseményt megsejtő tulajdonságával életet is mentett: újságíró barátja, Robert Underwood egy vonatútra készült, amikor is Tesla figyelmeztette őt, ne szálljon fel, mert baleset éri. Mivel a barát hallgatott rá, megúszott egy olyan nagy vonatbalesetet, melyben sokan súlyosan megsérültek. John Jacob Astor, a Colorado Springs-i „adótorony” építésének támogatója azonban nem volt ilyen szerencsés: mivel nem hallgatott Teslára, aki arról próbálta meggyőzni, ne szálljon fel a Titanicra. Tesla kereste ezeknek a jelenségeknek a magyarázatát, több olyan tudóssal is tartott kapcsolatot, aki a spiritualitás világát is kutatták (pl. William Crookes). Úgy gondolta, ezek a tulajdonságok is megérthetőek a tudomány egy cizelláltabb hozzáállásával, és ezek a tulajdonságok is eredendően az emberhez tartozóak, ha most nem is látjuk át az okait és működésüket. Érzékenysége rendkívüli volt. Ő maga vall arról, hogy budapesti évei alatt, amikor felfokozott idegállapotban volt, három szobán keresztül hallotta az óra ketyegését; ami más számára háttérzaj volt, az neki ricsaj; a villámlásokat meghallotta kilencszáz kilométeres távolságból. Rá tudott fókuszálni olyan távoli dolgokra, melyet mások szinte alig láttak. „A sötétben olyan volt az érzékelésem, mint a denevéré, és egy tárgy jelenlétét háromméteres távolságból is megéreztem a homlokomon jelentkező, jellegzetes, libabőrszerű bizsergés segítségével.”. A rezgéseket, például amikor vonat haladt el a közelben, felfokozottan érezte, úgy, hogy az fizikai fájdalmat okozott neki, ágyát pedig gumialátétekkel kellett ellátnia, hogy ne érezzen folyton rezgést.

Leonardót már életmódja különccé tette. Párkapcsolatban nem élt, viszonyai nem voltak (egyszer vádolták több társával együtt szodómiával, de miközben ő – nem nagyon bízva abban, hogy az ármányt szövőkkel szemben ártatlanságát be tudja bizonyítani – börtönzárakat belülről kinyitó szerkezeteket tervezett, fel is mentették.) A szexualitásról meglehetősen elítélően írt. A helyes táplálkozást, a különböző ételek hatásával való tudatos bánást alapvetőnek tartotta. A tisztaság kiemelten fontos volt számára és a kor szokásával ellentétben testét és hosszú haját is tisztán tartotta. Persze ő és Tesla is bírt olyan ’különc’ vonásokkal, melyek már kevésbé izgalmasak vagy vonzóak voltak, és melyek alapján könnyen megbélyegezhette őket környezetük: mindkettejükre jellemző volt a túlzott tisztaságmánia, különböző fóbiák, bizonyos ételek rögeszmés elkerülése. Teslánál jelen volt még bizonyos tárgyaktól, anyagoktól vagy formáktól való irtózás is. Önéletrajzi írása szerint ezek főként gyerekkorában gyötörték, ám kortársai visszaemlékezésiből tudjuk, hogy ezek a fóbiák vagy megrögzöttségek (pl. minden étkezéshez 18 textilszalvétát használt el) rövidebb-hosszabb időszakokra felnőtt életében is visszatértek, idős korára pedig ismét felerősödtek.

Az utókor számára szintén különcnek tűnnek a más létformákkal kapcsolatos elgondolásaik miatt is. Tesla vallotta, hogy készülékeivel el tud jutni más értelmes létformákkal való kapcsolatfelvételig (nem lehet véletlen, hogy asszisztensének, Arthur Matthewsnak ez vált fő kutatási területévé Tesla halála után). Leonardo festményein és jegyzeteinek rajzain az ufókutatók számos idegen létformára utaló ábrázolást, jelet vélnek felfedezni, ám meg kell jegyeznünk, hogy ő maga, amikor lapos repülő tárgyak észleléséről írt, nem volt sem szenzációhajhász, sem konspirációkra utaló, hanem a legőszintébb csodálkozással, de legnagyobb természetességgel vette a tapasztalatot.

Tesla és Leonardo is hitt abban, hogy nincs külön „vallás” és „tudomány”, mindkettő ugyanannak az életnek a része, csak mindkét szempont máshogy közelít az élethez, de e kettő egymásba folyatható, nem kell ellentmondásban lenniük. Más életformákkal kapcsolatban is ugyanezzel a természetességgel nyilatkoznak meg, olyan szemléletmóddal, mely szerint a világban még sok felfedezni való van, de a megismerésben a bezártság helyett a nyitottság vezet sikerre, a szűkös kategóriák helyett a flexibilis gondolkodás.

Vallás, világnézet

Leonardo a keresztény Itáliában született, ahol a biblikus műveltség a művészeknél alapvető kívánalom volt, és a megbízások jelentős része, melyet a művészek kaptak, vallásos témájú is volt. Leonardo nagy elszántsággal vetette bele magát ezekbe a témákba, és bár megtehette volna, hogy neves elődei vagy kortársai egy-egy ábrázolási sémáját használja fel – ő valódi tartalmat kívánt megjeleníteni, nem elégedett meg felszínes jelenetekkel vagy megszokott arcokkal, kereste a történetek mélyebb értelmét. Ha pedig valaki nem így alkotott, azt igencsak megszólta. Ugyanakkor e kor a szélsőségek kora volt: a fejedelmek, hercegek, városállamok uralkodó családjainak hedonizmusa és képmutatása mellett – melyeket Leonardo igen közelről ismert –, mindezek ellenpontjaként megjelent a szélsőséges aszketizmus is, mely olyan túlzásokba esett, mint Savonarola. Leonardo anekdotáiból, az általa lejegyzett rövid kis mesékből kiderül, hogy ő mindkét oldalt szkeptikusan szemlélte. Egy általa írt kis ’mese’ jól megmutatja mély, felülről szemlélődő látásmódját:

„A víznek – a büszke tengerben, saját elemében találván magát – kedve szottyant a levegő fölé emelkedni, s a tűz elemétől bátorítva a levegőhöz hasonlóan vékony gőzként emelkedett fel, ám amikor a még vékonyabb és hidegebb levegő magasságába ért, a tűz magára hagyta. S az apró részecskék összeszorulván újra egyesültek és súlyossá váltak, büszkeségük menekülésbe fordult, s lezuhantak az égből; odalent beitta őket a kiszáradt föld, s hosszú időre mélyének börtönébe zárta őket, ahol vezekelhettek bűnükért.”

Leonardo da Vinci zseniális szerkezetei - videó

video

Mélyen ironikus és az álszentséget megvető látásmódja ellenére hitetlen nem volt, bár arra a hagyományra, mely szerint halála előtt meggyónt és Istenhez mélyen megtért, Vasari beszámolóján kívül nincsen bizonyíték. Leonardo saját születésével kapcsolatban így írt: „Bölcsőben feküdtem, írja, és mintha egy nagy héja csapott volna le rám, kinyitotta számat és ajkaim között fel-le mozgatta farktollait.”
Egész életén át kísérte egy küldetés tudat, amit innen eredeztetett. Vasari leírása szerint pedig az utolsó hetekben azzal vádolta magát, hogy nem jól használta tehetségét, és mélyen bánta, hogy ezzel megsértette Istent. Ő maga úgy látta, nem teljesítette feladatát.

Tesla egy ortodox pap gyermeke volt, őt szintén papnak szánták, akként is nevelték. Apja hajthatatlan volt ezen elhatározásában, mígnem miután Tesla már számos alkalommal lebegett élet és halál között, a kolerajárvány is utolérte. Ekkor Tesla – amikor már azt gondolták, a végét járja – apjának így érvelt: „talán ha hagynád, hogy mérnöknek tanulhassak, meggyógyulnék”. Apja ígéretet is tett erre, fia meg is gyógyult és így végül nem lépett papi pályára. Önéletrajzi írásaiban azonban többször kitér vallásos neveltetésének fontosságára, főként arra, amit anyja táplált bele. Megmenekülését gyermekkori veszélyes helyzetekből isteni csodának nevezte. Ezek olyan események voltak, amikor egy fényvillanás öntötte el, azután pedig hirtelen meglátta a megoldást az életveszélyes helyzetből való kiszabadulásra (ez a fényfelvillanás később felfedezéseinél is előfordult). „… A vallás fontos feladatának azt látta, hogy az emberi tudatot elszakítsa az anyag kötelékétől. Ugyanakkor az antropomorf istenkép messze állt tőle. Neki, aki az anyagot is energiának gondolta, anyagot-energiát-elektromosságot egymásba átfordíthatónak vélte – és így már Einstein nézeteit is túlhaladottnak látta –, mondhatjuk, hogy még ember képe sem volt antropomorf… Egyik megnyilatkozásában például úgy írja le az embert, mint aki egy felcsapódó hullám a végtelenben, folyamatos változásban tart sodrása, mígnem vissza nem olvad, újra fel nem oldódik.”. Nem csoda, hogy a kvantumfizika mestereihez hasonlóan – Niels Bohr, Heisenberg, Schrödinger – ő is a keleti filozófiában találta meg a hozzá közel álló lelkületet.

Leonardo filozofikus írásaiban is megtalálhatjuk a hasonló vonást: „Mert látjátok az ember legfőbb vágya, reménye, hogy visszakerül szülőföldjére nem is sejti, hogy saját megsemmisülését várja olyan türelmetlenül. De hiába, mert ez a kvintesszenciája, lényege az őt alkotó elemeknek, amelyeket a testbe zárt lélek tart egybe, és az visszavágyik oda, ahonnan elbocsáttatott. Tudnod kell, hogy ez a visszavágyás a magja, legmélye mindennek, a természet segítőtársa bennünk, és az ember a világ kicsinyített mása.”

Nikola Tesla elveszett feljegyzései - videó

video

Kétségkívül Tesla és Leonardo is kivételes nyitottsággal rendelkezett a transzcendentális, a hétköznapi világon túllépő gondolkodásra, de egyikőjüket sem tekinthetjük „mintakereszténynek”. Miért tarthatnak számot – a tudományos megbecsülés szempontjain túl – mégis egy keresztény hívő méltó figyelmére? Pont a túllépésre kész, flexibilis, nyitott elméjük miatt. Az Isten valóságának megismerésére törekvő hívő is, ha következetes önmagához, csak akkor tud előbbre haladni, ha a belé szocializált keretek szűkösségéből kilépni kész – hiszen a Végtelen Istent nem lehet véges keretekbe szabva lehúzni magunkhoz, hanem meg nem szűnő tágulással, a végtelenre irányítva, kereteinket folyton meghaladva nyitottnak kell lennünk.
A két fenti gondolkodóban folyton ható, előre mozdító belső erőhöz hasonlóan nekünk is „nyughatatlannak” kell maradnunk, mindig késznek lenni arra, hogy túllépjük saját gondolatkörünk határait…
(Marton Janka)

Nikola Tesla Legendája- videó

video

Hátborzongató szellemházban lakott Radics Gigi



Az énekesnő és családja rettegésben töltötte napjait Amerikában: a Los Angeles-i házban, ahol laktak, szellemek járkáltak. 


Gigiék Amerikában olyan házban laktak, ahol meghalt valaki és valószínűleg ott is maradt. A rettegéssel teli éjszakákról a Kasza! Showban, Kasza Tibinek mesélt az énekesnő.


„Hangokat hallottunk, és amikor átjött a tulajdonos, elmesélte, hogy két éve a házban halt meg az anyósa. A negyedik szoba a nő halála óta le volt zárva, és minden úgy lett hagyva benne, ahogyan korábban volt. Egyik este a szüleim lépteket és zörejeket hallottak a konyhából, ezért átjöttek a mi szobánkba és együtt rettegtünk összebújva" – mesélte Gigi.
(forrás: life.hu)

Radics Gigi Kasza Tibinek mesélt- videó

video

2017. június 22., csütörtök

256 évig élt Li Csing Jüen



Megdöbbentő tényeket tárt fel halála előtt a kínai öregember.Egy amerikai újságcikkből derült ki, hogy Wu Csung-csie, a kínai Csengtu Egyetem professzora furcsa dolgot talált, amikor megvizsgálta a kínai császári kormány dokumentumait, amelyek azt bizonyítják, hogy Li Csing Jüen 256 évig élt.


Az első, 1827-ben keletkezett dokumentumban a 150. születésnapja alkalmából kívánt sok boldogságot a kormány. Az 1877-ben megjelent írás a 200. születésnap alkalmából született gratuláció volt.

Habár nehezen elképzelhető, hogy Li Csing Jüen tényleg 256 évig élt, mégis egy 1928-ban megjelent tudósítás szerint sok olyan idős férfi élt Li szomszédságában, akik szerint már a nagyapjuk is ismerte a férfit, amikor ők még kicsik voltak, Li pedig felnőtt.

Állítólag a férfi gyógynövényekkel foglalkozott 10 éves korától kezdődően, és kifejezetten azokat a növényeket szedte össze, amelyek hosszú élettel ajándékozzák meg a fogyasztójukat.

Li közel 40 évig élt úgy, hogy csak gyógynövényeket, például ginzenget evett.

Li 1749-ben, 71 évesen csatlakozott a kínai hadsereghez, hogy harcművészetet tanítson. Az is kiderült, hogy a közösség kedvelte a férfit, aki 23-szor nősült meg, és több, mint 200 gyereket nemzett.

Az általánosan elfogadott történet alapján Li írni és olvasni is megtanult, valamint 10 éves korára már több ázsiai országba ellátogatott, hogy gyógynövényeket gyűjtsön. A férfi élete első 100 évét ennek a foglalkozásnak szentelte, majd füveket árult.

Állítólag nem Li volt az egyetlen, aki ennyire hosszú életet élt, hiszen az egyik tanítványa arról beszélt, hogy Li találkozott egy 500 éves férfival, aki megtanította neki a csikung egészségmegőrző gyakorlatokat és táplálkozási szabályokat, amelyek segítik a hosszú életet.Li a halálos ágyán elmondta, hogy mindent megtett, amit meg kellett tennie ebben a világban.

Sokan nem zárják ki, hogy Li békés utolsó szavai a hosszú és sikeres élet egyik legnagyobb titkára utalnak.

Természetesen megkérdezték a férfit, hogy szerinte mi a hosszú élet titka, mire azt válaszolta, hogy: „Legyen csendes a szíved, ülj úgy, mint egy teknős, légy fürge, mint egy galamb, és aludj úgy, mint egy kutya.”

Emellett azt is elárulta, hogy ötvözte a belső nyugalmat, a békét a légzéstechnikával. Habár Li hosszú életének titkában nincs semmi elképzelhetetlen, mégis a nyugati világban nehéz elképzelni, hogy valaki tényleg ilyen sokáig élhetne, hiszen az átlag életkor 70-80 év, és már azt is csodának tartjuk, ha valaki megünnepelheti a 100. születésnapját.

Ázsiában, főleg Japánban és Indiában azonban nem ritka, hogy arról hallunk, hogy valakinek az életkora már 110 felett jár. Ennek ellenére mégis tévedésnek, elírásnak, kitalációnak bélyegezzük, ha valaki több, mint 200 évet él.

Ennek oka talán az lehet, hogy ezt a 70-80 évet se könnyű leélni, hiszen stresszes életmódot folytatunk, szennyezett levegőt szívunk be, nem mozgunk eleget, egészségtelenül táplálkozunk, tehát mindent megteszünk, ami a rövid élethez kell.

Vannak viszont olyan emberek, akik a szabadidejüket a természetben töltik, odafigyelnek a légzésükre, meditálnak, eleget alszanak, és mindennek hatására javul a szellemi, fizikai és lelki egészségük.

Li történetével kapcsolatban felmerülhet bennünk a kérdés, hogy vajon mindenki megélné a 100. életévét, ha abban a korban élne, amelyben ő?
(forrás: http://hir.ma)

video

2017. június 21., szerda

Valójában mely részünk reinkarnálódik és miért?



Sokan hiszik, hogy különböző formákba reinkarnálódunk. Mi az, ami megmarad belőlünk és miután meghalunk tovább él?

Nem érünk véget, miután a fizikai testünk meghal és hamuvá válik. A test meghal, de a lélek nem. Ez a részünk az asztrális testünk formájában létezik tovább, melyet az indiai vallás Devalokának vagy a Második Világnak nevez. Anélkül, hogy belemennénk a Második Világ filozófiai leírásába, ez az a hely, ahol a személyünk maradványai - a lelkünk - meghatározza, hogy mi legyen a következő lépés.


Az asztrális és kauzális testek

A lélek emlékei az asztrális testben vannak. Ez különbözik a kauzális (oksági) testtől és a fizikai testtől.

Paramahansza Jógánanda a "Karma és Reinkarnáció" című könyvében azt írja:

"A fizikai test tartalmaz elrejtve két másik testet, az asztrális testet és a spirituális (gondolati) testet. Ha egy pohár sós vizet helyezünk egy korsóba és lezárjuk, majd ezt egy másik nagyobb edénybe helyezzük és azt is lezárjuk, majd ezt a két edényt végül egy harmadik, nagyobb edénybe tesszük, és ezt a három edényt elhelyezzük az óceánban, a belső pohárban levő sós víz nem keveredhet a tengervízzel, ha a külső edény eltörik."

"Mindhárom bezárt edényt el kell törni, hogy a víz összeolvadhasson az óceánnal. Hasonlóképpen, a fizikai test rendelkezik az asztrális és a gondolati vagy kauzális testtel; a lélek végül be van ágyazódva a gondolati testen belül, és a tudatlansággal van lezárva."

Ezért a fizikai test még nem szabad amikor meghalunk. Még mindig vannak olyan korábbi tapasztalataink, amelyeket le kell zárnunk.

A testen kívüli élmények és a halálközeli esetek általában az asztráltest tapasztalatainak emlékei, amikor visszatér a fizikai formába.

Ezeket tudományosan is leírták, sőt fMRI képalkotással le is fényképezték. Andra M. Smith és Claude Messierwere az Ottawa-i Egyetemen írta le az egyik vizsgált alany képességét (az asztrális testének megtapasztalását) a Humán Idegtudomány Határai című folyóiratban:

"Képes volt látni önmagát, ahogy a teste felett forog a levegőben, amely egyenesen feküdt, és egy vízszintes sík mentén gördül. Néhányszor beszámolt róla, hogy látta magát mozogni felülről, de tudatában volt a mozdulatlan 'valódi' testének. A résztvevő nem mutatott különösebb érzelmeket a tapasztalatokkal kapcsolatban."

Más szóval, az asztrális testünk, amelynek "tapasztalata" van, csak a szokásos módon működik.

A kauzális és az asztrális test közötti különbség megértése segíthet megérteni a reinkarnáció jelenségét.

A lélek, amely a Szellem tiszta tükröződése, a kauzális (ok-okozati) síkon jelenik meg, nem az asztrális síkon.

A lélek asztrális vágyai - amelyek beburkolják és korlátozzák - teszik lehetővé az asztrális test létezését (mint ahogy Jógánanda metaforája leírja). Ezeket a vágyakat még mindig ki kell dolgozni az asztrális síkon. Amikor a lélek útja az asztrális síkon eléri természetes végét, az asztrális test leválik, és a lélek nyugovóra emelkedik a kauzális síkon, hogy újra megtestesüljön az asztrális síkon, ha vannak még asztrális vágyai.

Miután a lélek minden fizikai és asztrális vágyat levetett, a kauzális síkra költözik, melyet a boldogság síkjaként ismernek, ahol az egyetlen megmaradt "vágy" a tiszta lélek elkülönültsége a Szellemtől. A lélek könnyedén összeolvadhat Istennel a kauzális síkról, és már nem kell újra fizikailag reinkarnálódnia. A fizikai síkba szó szerint ezen szabályok szerint lépünk be.

Reinkarnáció és karma

Ádi Sankara poszt-védikus filozófus a Brahma szútrákról szóló kommentárjában azt mondja, hogy a lélek cselekedetei végtelenül messzire vezetnek (egyesek ezt karmának nevezhetik):

"Mert bár a lélek tevékenysége nem független, a lélek azonban cselekszik. Az Úr (a multiverzum végtelen szervező elve) az, aki valójában cselekvésre készteti, de önmaga cselekszik. Ráadásul az Úr a cselekvésre való törekvés során figyelembe veszi a korábbi erőfeszítéseit, amelyeket egy korábbi létezésben tett; egy olyan regresszió, amely ellenére Samsara örökkévalóságát figyelembe véve nem lehet kifogást emelni."

Lefordítva - a lélek választja ki a következő életet, mivel végtelen számú tanulsága van a korábbi választásainak, amelyekből tanulni szeretne, ezzel csökkentve a további újjászületések ciklusait anyagi formába, mielőtt visszatérne a végtelenbe, ahonnan jött. A lélek bizonyos tanulságokat választ, akár még bonyolultabbakat és fájdalmasabbakat, mert ha nem teszi, akkor a lecke megmarad, amit meg kell tanulnia egy későbbi időpontban a lélek életének és halálának ciklusain belül.

Ez az oka annak, hogy egy lélek emlékezhet a korábbi életére, az emberekre, a helyekre, ahol élt és még több dologra. Mindezt a fizikai agyon túl hordozza magában.

Isteni kegyelem

Az isteni kegyelem e leckéket a lehető legkellemesebbé teszi, miközben még mindig biztosítja, hogy a megtanulandó tanulságokat minden alkalommal magunkévá tegyük. Az isteni kegyelem felülmúlja a karma törvényeit, sőt a reinkarnációt is.

Edgar Cayce kifejtette:

"A kegyelem törvénye felülírja a karma törvényét. Ha egy ponton rájövünk, hogy rosszat tettünk, és valóban megtanultuk a leckét, a kegyelem beavatkozásával találkozhatunk. Ez az, amikor a karma korrekciós tetteit 'kikerülhetjük', mert rájöttünk, hogy tévedtünk, és ezt a dolgot meg kell oldani. Azonban a kegyelem nem mentség arra, hogy elkerüljük felelősségünket, és később pótoljuk őket. Csak akkor részesülhetünk benne, amikor valóban szert tettünk a megértésre, és lépéseket teszünk, hogy használjuk ezt a megértést az életünkben."

"A kegyelem tudatossága eljöhet hozzánk, amikor nehéz helyzetbe kerülünk és segítséget hívunk. Abban a pillanatban úgy érezhetjük, mintha valaki hatalmas súlyt emelne le a vállunkról, vagy úgy érezzük, hogy minden rendben lesz. Egy olyan időpontban érkezhet, amikor szomorúnak érezzük magunkat, és hirtelen erőt érzünk, hogy folytassuk, vagy egy inspiráló pillanatban. Ha megnyílunk a kegyelemre, az könnyebbé teheti utazásunkat."

Összefoglalva, nem vagyunk a fizikai testünk. A fizikai testünk az a szép csomag, amellyel bejuthatunk a fizikai síkra, miközben az asztrális vágyainkon dolgozunk (amelyek, miközben tudatosan növekszünk, nem mások, mint a formátlan végtelen kreatív erő vagy Isten). Miután minden vágyunkat megéljük és levonjuk a hozzájuk kapcsolódó tanulságokat, nem kell többé reinkarnálódnunk.

(forrás:ujvilagtudat.blogspot.hu)

video

2017. június 20., kedd

Család és karma, avagy mit hozunk otthonról?


Mielőtt egy lélek leszületik a Földre, kiválaszt egy olyan családot magának, amely leginkább megfelel fejlődési igényének. Bármennyire is furcsának tűnik, mi magunk akartunk a szüleink gyermekei lenni.


Amikor először hallottam erről, azt gondoltam, hogy én nem lehettem olyan bolond, hogy pont ezt a két embert választottam ki szülőnek. Azóta sok-sok embertől hallottam vissza ugyanezt, úgyhogy ne érezd magad kellemetlenül, ha Te is így érzel.

Ma már tudom, hogy minden pontosan úgy jó, ahogy van.

Azt tudnunk kell, hogy mindig a meglévő érzelmi örökségért választja a születendő lélek az adott családot. Soha nem konkrét testi tüneteket és szituációkat öröklünk, hanem átveszünk rezgéseket és gondolkodásmódot, mellyel ugyanazon megoldandó feladatokat teremtjük meg életünkben. Elmúlt inkarnációinkban a lélekben keletkezett, még fel nem dolgozott, ki nem egyenlített sérülések alapján választunk ki két olyan embert szülőnek, akik szintén ugyanezen sérüléseket hordozzák, ezzel is tükröt mutatva nekünk, hogy mit kell meggyógyítani magunkban.

Tegyük fel, beleszületsz egy családba, ahol az édesapa folyamatosan megcsalja, megalázza az édesanyát. Benned természetes reakcióként kialakulnak ezzel kapcsolatos félelmek, ítéletek. Holott ezek elmúlt életbeli sérülések, amik feldolgozásra várnak. Valami olyat tettél a múltban, ami miatt újra szembe kell nézned vele. Lehettél akár a mártír, akár az elnyomó személyében. Az elfogadás, a megbocsátás és az elengedés oldja a karmát. Ha ez nem történik meg részedről, míg kiröpülsz a családi fészekből, akkor onnantól kezdve a párkapcsolatod mutatja a tükröt tovább. Talán Te is hallottad már, hogy “én mindig ugyanolyan nőt/férfit vonzok, mint az anyám/apám”. Ez mindaddig így is marad, míg meg nem tanulod a leckét. Amint az elfogadás megtörténik, már többé nincs szükséged rá. A karmaoldás csupán a megértésben segít, önmagad felszabadítása a Te feladatod.

Emellett hajlamosak vagyunk olyan terheket magunkra vállalni, mely nem a mi dolgunk lenne, de tudatalatt könnyíteni szeretnénk szüleink sorsán.

Annak tudatában, hogy Te választottad a szüleid, talán megérted, hogy életed alakulásáért nem hibáztathatod őket. Pontosan tudtad, hová fogsz születni. Sőt, lehet, hogy csupán azért alkottak rövid ideig egy párt, hogy Te megszülethess. Nagyon sokszor a születendő lélek hozza össze a két embert, hogy ő inkarnálódhasson. Amikor megértettem ennek lényegét, akkor jöttem rá, hogy ha el akarom engedi a múltat, talán nem csupán a szüleimnek kell megbocsátanom, hanem magamnak is, amiért ők bevállalták ezt értem. Ez mindig közös megállapodás. Ő szeret Téged annyira, hogy elvállalja, hogy megtanítja Neked ezeket a nehéz feladatokat.

Két azonos szülőtől az első szülött gyermek általában az édesapát jön tanítani és vele van a nagyobb feladata. Az apuka családfájának terheit cipeli. A második szülött gyermek az édesanyát jön tanítani, és annak a családfájának energiáit hordozza. Természetesen mindkét szülőtől vannak örökségek, de ezek erősebbek. A harmadik szülött gyermek általában kiegyenlítő szerepben van, vagy mindkét szülőhöz erősen kötődik, vagy egyikhez sem. Ő egyensúlyozza a család energiáit. A negyedik szülött ismét édesapához jön, ötödik édesanyához, és így tovább. Itt minden esetben a megszületett gyermekekről beszélünk. Az első szülött hordozza általában a legtöbb terhet.

Lehet, hogy sokszor érezted azt, hogy jobb lenne más szülők gyermekének lenni. Lehet, hogy azt gondoltad, Te nem kapsz elég szeretetet, túl sokat bírálnak, sosem voltál elég jó. Talán sokszor hibáztattad őket életed alakulásáért. De tudnod kell, hogy a szüleid is áldozatok áldozatai. Ő csak azt adhatta, ami benne van. Se többet, se kevesebbet. Azt adta, amire Nektek megállapodásotok volt. Hidd el, mindenét odaadta. Ez volt mindene.

A legnagyobb kincset adta, az életedet. Lehetővé tette azt, hogy formát ölts ebbe a csodálatos világba. Csak azt tudta adni, amit ő is kapott. Ami benne volt. Légy hálás ezért, bárhová is születtél. Megmutatta, miben kell fejlődnöd, mit kell elfogadnod, megértened, feldolgoznod, meggyógyítanod.

Egy könyvben olvastam régebben, hogy a szülőket úgy kell elképzelni, mintha a két pólusa lenne az akkumulátorunknak, azaz az életünknek. Ám ők nem mindig azok, akiket szívesen fogadunk töltésnek. Ugyanakkor minden esetben pont elegek ahhoz, hogy feltöltsenek bennünket. Feltéve, ha egyformán fogadjuk be ezt az energiát mindkettőjüktől. Ez akkor lehetséges, ha nincs bennünk harag, sértettség, düh, szánalom, el nem fogadás, vagy egyéb negatív érzés szüleink felé. Ha nem egyformán fogadjuk az energiát, elcsúszik az egyensúly. Sok nő válik férfiassá, és sok férfi válik nőiessé emiatt.

Míg nem történt meg az elfogadás, megbocsátás, megértés édesanyád felé, addig nem tudod működtetni a női teremtő energiákat, a párkapcsolatot, az anyaság energiáit. Míg nem történik meg ugyanez a megértés az édesapáddal való kapcsolatodban, addig nehézkesen boldogulsz a fizikai világban, a pénz és anyagiak világában.

Azt gondolom, ha valaki tudatosan akarja élni az életét, és kezébe venni az irányítást, mindenekelőtt a legfontosabb feladat a családi kapcsolatok megértése, megtisztítása és karmikus blokkjainak oldása.

A nem megfelelően működő emberi kapcsolataink hátterében legtöbbször nehéz családi karma áll.
Gyermekkorunkból és előző életeinkből hozott tapasztalataink és késztetéseink megakadályozhatnak a boldogulásban.

Rendszerint ugyanazok a “problémák” figyelhetők meg a családfán (válás, szenvedélybetegségek, megalázás, szegénységtudat, megcsalás, áldozati szerep).

Régi beidegződéseink, blokkjaink megakadályoznak abban, hogy haladjunk előre életünk útján, így rendszerint ugyanazokban a szituációkban találjuk magunkat, és érezhetjük, mintha egy helyben toporognánk. S mindaddig ugyanabba a családba születünk vissza, míg meg nem oldjuk az adott feladatot (vagy egy hasonló családba, ahol hasonló sérülések vannak jelen).

Bizonyos családtagokkal lehetnek elmúlt életeink vagy régi karmánk. Ugyanakkor nem feltétlenül tartoznak lélekcsaládunkhoz, így akár idegennek is érezhetjük őket.
Amíg nem érted meg, miért ezt a fizikai családot választottad ezen megtestesülésedre, míg nem világos előtted, miért pont ezektől az emberektől akartál tanulni, s nem tudod, mi volt a lecke, ami Neked szólt, sosem fogod magad maradéktalanul boldognak érezni. Ezért tartom a legfontosabbnak a családi karmikus blokkok oldását, mely az élet minden területére hatással van. A megértés hozza magával a megbocsátást és az elengedést, melynek következménye a szabadság.

A valódi boldogság pedig a szabadságban életképes.

(Mohácsi Viktória http://elozoeletek.blogspot.hu)

Idézetek a családról és a szeretetről - zene:Elvis Presley

video

2017. június 19., hétfő

A szeretet ereje



Az emberek legnagyobb hányada még mindig túlságosan racionálisan gondolkozik. Igaz, sokan élnek közöttünk olyanok is, akik nyitottabbak, hisznek a spirituális tanokban, a tudományunk számára még kézzelfoghatatlan valóságban. Ezek közül az emberek közül már mindenki hallott a gondolatok teremtő erejéről, a mágiáról, a karmikus összefüggésekről és folytathatnám tovább. Hisznek létezésükben, de mindennek ellenére, amikor a szeretet energiájáról és erejéről esik szó, kételkedni és hitetlenkedni kezdenek. 


Elképzelhetetlennek és sokszor valótlannak tartják, hogy miképpen lehet oly erős az energiája, amely minden negatív erőt képes megsemmisíteni, amellyel bármilyen nemes cél elérhetővé válik, ami segítségével az élet jó irányba fordítható. Vajon hogyan lehetséges ez, és miért nem hisznek benne az emberek?

A válasz nagyon egyszerű! Mindez azért történik így, mert nem tudják, hogy mit jelent valójában a szeretet, hogyan lehet tisztán, jól szeretni, így a valós erejét sem tudják felmérni. Minden érzetnek megvan a saját energiája, és ezek közül is a legerősebb a szereteté. De ahhoz, hogy ezzel élni tudjunk, a szeretetbe nem szabad semmilyen más érzésnek keverednie, mert ha negatív érzet kerül bele, akkor az energiája is gyengülni fog.

Gyakori probléma „a jó leszek, ha jó leszel hozzám” elv, ugyanis ilyenkor önös érdekről van szó. Ekkor azért mutatja ki valaki szeretetét, hogy céljait elérhesse, hogy ő is jót kaphasson, ez viszont csak álszeretet. Hasonlatos ehhez, amikor nem önzetlenségből adunk valamit, hanem elvárásokért. A valós szeretetben ez nem létezik, nem azért adakozunk, mert nagyobb hasznot remélünk érte, hanem azért, mert ezt szívből tesszük, hogy ezzel embertársainknak segítsünk. Ugyanígy kerülni érdemes a ragaszkodást, a birtoklási vágyat, mert a szeretet nem köthet meg senkit, nem törheti meg a szabad akaratot, és vágyaink „tárgyának” elvesztése már a félelem negatív rezgéseit táplálja.


Egy könyv a szeretetről, a lélekről, a lélektársakról, a karmáról és mindarról, ami bármelyik életterületeden segítséget nyújthat. Egy könyv, ami a világot változtatja meg benned, hogy életed jó irányt vehessen! Egy könyv, amely mindenkihez szól, mindannyiunkért létezik!

Az érzetek energiáit testünk átveszi, ha mások felé gyűlölettel, haraggal nyilvánulunk meg, azzal csak saját helyzetünkön rontunk. A szeretetet nem másoktól kell függővé tenni, ez mindig az adott személy képessége, hogy ő maga mennyire tud élni vele. Amennyiben valaki szeretetteljes, az azok iránt is az, akik nem vagy nem ilyen mértékben képesek még erre, hiszen az érzés benne él, és mindez az ő spirituális fejlettségét mutatja meg.

Sokkal könnyebb egy haragos megnyilvánulásra szintén haraggal válaszolni, a pofont egy másik pofonnal letudni, egy sérelmet bosszúval semmissé tenni, de mindez az emberi gyengeség jele. Ettől jóval nagyobb erőre van szükség ahhoz, hogy megbocsássunk, és mindezt a szeretet megadja nekünk. A másokkal szembeni alázat, a megbocsátás olyan energiákat képviselnek, melyeket sokan még felfogni sem képesek, és ezek mind a szeretet erejét mutatják meg bennünk. Tudnunk kell, mindaz az energia, amit kiváltunk, ugyanúgy tér vissza hozzánk, és ha a szeretet vonalán haladunk, akkor idővel csak tiszta energiák vesznek majd körül minket.

Ha megtanulunk szeretni és tiszta energiájával élni, akkor válik majd tökéletesen uralhatóvá a gondolatok teremtő ereje, ami által bármilyen célunk teljesülhet. Anyagi biztonságot, kiegyensúlyozott párkapcsolatot, egészséget és életünket átfogó boldogságot kapunk majd cserébe.

Szeretettel:
Carmelian & Cedamus

video

2017. június 18., vasárnap

Galhoffer Gábor halálközeli élménye



Gábor joviális külsejű, megnyerő, barátságos idős úr, látszik rajta, hogy szereti és élvezi is az életet. Bár 16 éves kora óta külföldön él – 56-ban szülei Franciaországba vitték – tökéletesen, akcentus nélkül beszél magyarul. Kétszer is átélte azt az élményt, hogy a lelke eltávozik a testéből, és kívülről figyeli az eseményeket.


– Kezdjük talán azzal a beszélgetést, hogy bemutatkozik egy kicsit. Mi a foglalkozása, és hogy került Magyarországra?
– Nem titkolom a koromat, 68 éves vagyok. Franciaországban jártam iskolába és Svájcban dolgoztam, pszichoterapeuta és szociális munkás képzettséget szereztem. A 89-es események után, 1990-ben határoztam el, hogy hazajövök, mert meg voltam győződve arról, hogy itt valami nagyon szép, nagyon tiszta és felemelő világ születik. Ebben a reményemben csalódtam, de azóta ingázom két ország között.

– Önnek nyilván az élettörténete is nagyon érdekes, de most mégsem erről kérdezem. Kétszer is megtapasztalta azt, amit jobb híján halálközeli élményként szokás nevezni. Mi történt?

– Első alkalommal kómás állapotba kerültem egy szemműtét után, akkor huszonéves voltam. Egy kómás tényleg hallja, hogy mit mondanak, legalábbis én hallottam, hogy „hát itt sok tennivaló nincs”, és akkor láttam először a testemet fölülről, valahogy kiszálltam a testemből. Nehéz ezekre az élményekre szavakat találni, amikor azt mondom, hogy láttam a testemet, ez lehetetlen, hiszen a szemem ott volt az ágyon… Nos, akkor egy egész éjszakán át egy ápolónő gondozott. Láttam, hogy a nővér úgy kezeli a testemet, mint egy postai csomagot, fordít, belémböki az injekciót. Időnként láttam magam, de valahogy nem állandóan, mindenesetre arra emlékszem, hogy furcsállottam az egészet. Aztán hajnalban megint jött az ápolónő az injekcióval, egy iszonyú görcsön estem át, ez fizikailag rettentő fájdalommal járt, és magamhoz tértem. Akkoriban volt egy pszichiáter barátom – ma is megvan, hál’ Istennek – és neki elmeséltem az egészet. Végighallgatott, majd azt válaszolta, hogy ha nem akarok a bolondokházába kerülni, ne beszéljek erről senkinek, mert senki nem fogja elhinni. Később aztán valahogy ez az életemhez tartozott ez a dolog, de az ember sok mindenről nem beszél, ez is egy lett ezek közül.

Érdekes, azt hittem volna, hogy csak a szocialista, materialista világban volt ilyen elutasító a pszichiátria ezekkel az élményekkel.

– Nem, ez 1967-ben volt, Svájcban, és ott sem volt ez téma. Ne felejtsük el, hogy még nem olyan nagyon sokkal voltunk a háború után, az újjáépítés láza éppen lecsengett, ez az időszak, amikor elkezdett gazdagodni Nyugat-Európa. Eléggé anyagias, materialista szemlélet uralkodott akkoriban.

– Említettük már, hogy abban a ritka helyzetben van, hogy kétszer is átélhette ezt az élményt. Mi történt a második alkalommal?

– 1989-ben egy bypass műtéten estem át, nyilván az ember fölkészül ilyenkor minden eshetőségre, én is elrendeztem a dolgaim, tudtam, hogy nem biztos, hogy túlélem. Persze elaltattak, úgyhogy többre nem emlékszem, ill. egyszer csak arra eszméltem, hogy fölülről látom a műtőt, nagy a sürgés-forgás az orvosok közt, és hát én ott voltam közöttük, a mellkasom feltárva, utólag az a kép maradt meg, hogy olyan, mint a régi hentesboltokban. Ez volt a látvány. Mindkét esetben, mikor úgymond kikerültem a testemből, kicsit eufóriás érzés volt, mint egy nagy kaland kezdete. Az érzésem az volt a testtel kapcsolatban – amit különben én nagyon fontosnak tartok, az emberi testet ápolni kell, jól kell vele bánni, és nagyon szeretem –, hogy nahát, eltörött. Én nem emlékszem nagy fényre, pedig ezt szokták mondani, de az biztos, hogy különböző stádiumokon átjutottam. Olyan volt, mintha szürke pókhálók között haladnék, csak próbálom visszaadni a szavakkal, persze pók nem volt, egy-két alak viszont igen, és az volt az érzésem, hogy ők állnak egy víz egyik partján, én meg a másikon. Jó érzés volt, ők nagyon szerettek engem. Ezután igen, volt egy fény, az az érzésem volt, hogy most valami következik, ami fontos. Ugyanaz történt, mint az első esetben, hogy most akkor maradok vagy visszajövök?

– Ez az ön döntése volt? Lehetett befolyásolni?

– Nem tudtam befolyásolni, de én döntöttem, szóval szabad voltam. Életemben egyszer ez volt a szabad akarat megnyilvánulása. Nem érzetem hatalmat vagy kényszerhelyzetet, olyan volt, mintha egy vastag könyv írója vagy olvasója lennék, és most választhatok. Bennem pedig volt egy kíváncsiság, hogy ez még nincs befejezve, még valami van hátra. És akkor kvázi én döntöttem el, hogy mégsem maradok, pedig jó érzés volt. Békesség, könnyűség, ilyesmivel lehet jellemezni.

– Nyilván a halálközeli élmények legfontosabb kérdése, amiért ez érdekli az embereket, és amit csak annak lehet feltenni, aki járt odaát, hogy most akkor van túlvilág vagy nincs? Ön mit gondol?

– Nem gondolkodom rajta, érzem. Egy ilyen esemény után nem annyira gondolkodom. Az ember, ha odafigyel, odahallgat, az érzései nagyon pontosak. Ebben az élményben a legfontosabb dolog nekem, hogy a megsemmisüléstől félünk, ugye? Ez a halálfélelem maga. A halál nem semmisíti meg azt szerintem, amit én énnek érzek igazából. Nem tudom, hogy ez elég világos-e. A test olyan, mint egy ékszerdoboz, a lényeg benne az ékszer. A drágakő nem pusztul, a lélek fölszabadul, továbbhalad, nekem ez volt az élményem, abszolút nem az volt az érzésem, hogy meghaltam, hanem csak változtam, a testemet otthagytam valahol, de én létezem. És így gondolok a halottaimra is.

Megváltozott az élete a két élmény hatására?

– Látványos dolgok nem történtek. Egy anekdotát mondanék el. Ugye a műtét három óra helyett kilenc órán át tartott, és közben meghaltam, rettentően legyengültem, utána pedig nem tudtam járni. Egy rehabilitációs klinikára kerültem. Végül elérkeztem abba a stádiumba, hogy egyedül kimehettem a parkba. Ott egy kis kápolna volt egy lankás, nem túl meredek dombtetőn, gondoltam, hogy na, odáig eljutok, ezt tűztem ki célul. Nagyon fontosnak éreztem, hogy végre ismét önálló lehessek. Ahogy arra haladtam, egy bokor alatt megláttam ibolyákat. Majdnem sírtam, könnyes lett a szemem, olyan gyönyörű volt az. És akkor jutott eszembe, hogy egész életemben láthattam volna ilyen szép ibolyákat, és már oda sem figyeltem. Ez a legnagyobb változás, ami történt. Érdekes, hogy ez az ún. halálközeli élmény, bár nagyon jó és kellemes, mégis, ami marad, az élet igenlése, fontossága. Van más is egyébként, ami nehéz, amikor az ember visszatér: kapcsolódni újra azokhoz a balga, fölösleges dolgokhoz, ami az emberek hétköznapjait kitöltik. A mindennapi élet arról szól, hogy mennyit keresel, mit csinálsz, nem arról, hogy ki vagy. Magyarországon különösen, itt mindenki az alsógatya gatyamadzagjának igazgatóhelyettese. Úgy fejezném ki, hogy én a minőséget jobban érzékelem.
(forrás: gyaszportal.hu)

 Halálközeli élmények - Dr Pilling János - videó

2017. június 17., szombat

Üzent a nagymama szelleme



A II. világháború idején Kassán laktunk, és készültünk haza a szüleinkhez, Mándokra.


Már este összepakoltunk, de éjjel egy súgó „valami" jött, és megfogta a lábamat az ágyban.

- Kislányom, - mondta - ne induljatok el, mert veszedelem vár rátok. Maradjatok itthon!

Felkeltettem a férjemet, nem tudtam, mit csináljak.

Ő sem értette, hogy lehetett ez, de mivel én nem ismertem az édesanyját, elmondtam milyen selyemkendő volt a nyakában. A férjem erre azt mondta, hogy ebben volt eltemetve.

Ezek után nem indultunk el, és másnap 10 órakor bombázták Csapot. Mi pont 10 órára értünk volna az állomásra. Ez az eset nagyon bennem maradt, pedig hát nem ismertem az édesanyját. Nem mentünk el a két gyerekkel, hanem otthon hallgattuk a rádióban, hogy Csapot bombázták. Így maradtunk életben!

(forrás: szellemvilag.hu)

Egyiptom istenei (Gods of Egypt)


A film egy olyan egyiptomi világba kalauzol minket, ahol az istenek az emberek között élnek, uralkodnak a halandók felett, és megszabják az árát a holtak világába átlépésének.


Istenek, szörnyek, varázslat és téboly uralja a Nílus völgyének palotáit az ókori mitológia ihlette Egyiptom istenei című szuperprodukcióban.


Széth (Gerard Butler), a sivatag könyörtelen istene, aki magához ragadja Egyiptom trónját, az egykor békés és virágzó birodalmat káoszba és pusztulásba taszítja.


Lázadó halandók egy csapata Bekkel (Brenton Thwaites), a szerelmes ifjú tolvajjal az élen szövetkezik Hórusszal (Nikolaj Coster-Waldau), hogy megállítsák a kegyetlen nagyurat.


A Széth és csatlósai ellen vívott háborúban megjárják a mennyet és a poklot is, ahol isteneknek és halandóknak egyaránt tanúbizonyságot kell tenniük bátorságukról és állhatatosságukról, hogy felül tudjanak kerekedni a végső ütközetben.

Egyiptom istenei részlet

video


Teljes film itt:
http://videa.hu/videok/emberek-vlogok/egyiptom-istenei-gods-of-egypt-LX387IFesi2o4E53

2017. június 16., péntek

Szepes Mária - Csillagszóró



Küzdj önmagadra és másokra ártalmas gondolataid ellen! Úgy bánj velük, ahogy azok bánnának veled. Ha eltűröd őket, gyökeret verve megerősödnek, leigáznak és kioltják benned a magasabb ideák forrását, amelynek világosságánál elkerülöd a szakadékokat s tisztán látod az egyedül járható utat.


Mielőtt a bensődben élő, "rejtett Erő" Istenné tenne, Tanítvány, képessé kell válnod rá, hogy holdvilágtested tetszésed szerint megfékezd, vagy feloldd, mint párát a fény.

Anyagi és Szellemi én sohasem találkozhatnak. Az egyiknek el kell tűrnie, hogy a másik teljes hatalomhoz jusson.

Míg magad nem váltál Ösvénnyé, nem találtad meg az Utat.

Te vagy az Út, Tanítvány! Bárhová igyekszel, te magad vagy a cél is!

Ne hidd, hogy a vágy vagy az indulat meghal, ha kielégíted. Ez a tévedés Mája legveszélyesebb fegyvere. A szenvedély attól válik legyőzhetetlen zsarnokká, ha táplálod, mert szokássá válik, s megfog, mint ravasz lépvessző a madarat. Kívánságod tárgyai alakot öltenek, gondolataid ellenséges sereggé válnak és rabszolgaként hurcolnak magukkal.

Itt még Orsi Mária néven

Csitítsd el ezért gondolataidat, egész figyelmedet Mesteredre fordítsd, akit még nem látsz, de érzed jelenlétét.

A tanítványnak vissza kell nyernie elvesztett gyermekkori állapotát, mielőtt az Első Hang újra felcsendül benne.

Ha meg akarod pillantani a Valóságot, amely független Alayától, gondolataidat tartsd távol minden külsőségtől, de tartózkodj a nyüzsögve rajzó benső képektől is, nehogy lelked fénylő tükrére árnyékot vessenek. Valamennyi érzékedet agyad rejtett középpontjában élő egyetlen érzékszervedre összpontosítsd; mert csak a titkos Szem előtt mutatkozik meg a meredek Ösvény, amely Mesteredhez vezet.

Hét utat kell megjárnod ahhoz, hogy elérkezz a szent Bodhi fához, amelynek árnyékában a "tökéletes Látás", a Szamádhi Mesterei pihennek.

Akiben a hét hang egyetlen harmonikus akkordként zendül meg, az benső Szentélyében megtalálta saját Mesterét. Maga lett a Világosság és a Ige, amely bő aratással vonul vissza önnön Örökkévalóságába. A Hét Hang együtt a misztikus "Csend Hangja". Aum Tat sat.

A tested nem Te vagy, Tanítvány! Isteni Éned testetlen és sem dicséret, sem ócsárlás nem férhet hozzá.

Őrizd meg tested mozgékonyságát és lelked tisztaságát, akkor elméd nyugodt lesz, mint a hegyi tó, amely az Ég végtelen derűjét tükrözi.

Senki se juthat azáltal felszabaduláshoz, ha tartózkodik minden cselekvéstől. Az Irgalom Ura elhagyta a csöndes vadon édes de önző nyugalmát és az emberiség tanítója lett.

Légy türelmes, Tanítvány! Ne félj a tévedéstől és ne udvarolj a sikernek. Benső szemed függeszd a csillagokra, ismerd fel bennük szülőidet, s gyermekükként fognak támogatni.

Légy kitartó, hiszen örök életű vagy. Árnyékaid élnek és eltűnnek. Ami benned végtelen, az maga a Tudás és az soha el nem múlik.

Az olyan embernek, aki mindig volt, van és lesz, nincs oka búsulni mulandó dolgok fölött. Az Örökkévaló élet benned nem ismeri a halált, Tanítvány, mert soha sem született és soha nem ér véget.

Ha el akarod érni a bölcsességet, légy alázatos mint a tenger, amely minden folyót magába fogad, mégis végtelen és mozdulatlan.

Aki megvilágosodott, csak önmagának engedelmeskedik. Aki megnyerte a nagy csatát önmagával, bár díját kezében tartja, isteni részvéttel szól: mások javáért e nagy jutalmat elengedem. Ez teljesíti a legnagyobb lemondást. A Világ egyik Megváltója Ő.

Légy jó kedélyű, óh Tanítvány!

Tanító sok van. A Mester lelke egy: Alaya, a Világszellem.

Alaya tiszta, fényes szellemét kivéve, az emberben minden mulandó. Az ő sugarának fénytörése vagy, s ez a fonál életed vezetője.

Lelked nem sértheti más, csak tévelygő tested. Szellemed nem sértheti más, csak szenvedélyek tépte lelked.

Légy ura gondolataidnak, ó, tökéletességre törekvő, ha a küszöbön át akarsz jutni.

Lelkednek olyanná kell lenni, mint az érett mangó, olyan puhának és édesnek mások fájdalmával szemben, saját szenvedéseddel szemben pedig olyan keménynek, mint annak magva.

Óvakodj az állhatatlanságtól.

Lehet-e számodra üdvösség, amíg minden szenved, ami él?

Ahonnan a csöpp kiszakadt, oda tér vissza.

Megmondatott: az utolsók lesznek a legnagyobbak, akik a világ üdvösségéért lemondtak saját üdvükről.

Akik a bölcsességet nem ismerik, élőholtak.

A tanító az Utat csak megmutathatja, de egyedül kell járnod rajta.

Ne engedd, hogy kedélyed és gondolatod érzékeid játékszere legyen. Élned, lélegezned kell mindenben, ami benned lélegzik. Érezned kell mindenben énedet és mindent az Emberben, s akkor összhangban leszel minden élővel.

Mint a Szent Folyó zúgása, melyben a természet minden hangja visszhangra lel, úgy rezegje vissza annak szíve, aki a "Nagy Folyamba lép", minden élőnek, lélegzőnek minden gondolatát és sóhaját.

A húr, amely a Mester keze alatt nem zeng harmóniában a többivel, elszakad.
(Szepes Mária)

(forrás: http://szepesmaria.blogspot.hu)

Kondor Katalin beszélget Szepes Máriával
(1990.július 25.)


2017. június 15., csütörtök

Védelmi mantrák



Az elmúlt időben rengetegen kértetek tőlem mantrákat a védelemre. Milyen jó, hogy a kundalíni jógában van néhány mantra, ami segít védelmünk kialakításában és megerősítésében. A spirituális úton járva, szinte biztos, hogy elérkezünk egy olyan pontra, amikor azt érezzük, hogy jó erősíteni a védelmünket. Még tovább járva ezt az utat felfedezhetjük azt is, hogy ha képesek vagyunk egyensúlyban maradni és nyitott szívvel, félelem nélkül élni, akkor nem lesz szükségünk védelemre, de addig is, a tapasztalás útját járva bizony jól jöhet néha egy kis segítség.


A mantra egy fantasztikus módszer arra, hogy kordában tartsuk elménket. Minden mantra egy adott hangfrekvenciával rendelkezik, de egy adott rezgése van annak is, ha pl. fájdalmat, félelmet, sajnálatot vagy örömöt érzünk. Azok a mondatok, amiket sokat ismételgetünk, szintén mantránkká válhatnak: pl. “Hálás vagyok!”, Nagyon jó életem van!”, vagy “Szerencsétlen vagyok.”, “Kövér vagyok.” stb. Ezen mondatok ismételgetése ugyanúgy, ahogy a valódi mantrák, egy adott rezgést hoznak létre az energiamezőnkben, amik alapján olyan körülményeket vonzunk be életünkbe, amik a kimondottakat (vagy sokszor gondoltakat) megerősítik. Így rajtunk múlik, hogy mit mantrázunk. A szanszkrit és gurmukhi nyelven íródott mantrák mind abban segítenek, hogy emeljék rezgésszintünket, így ezáltal pozitív változást hozzanak életünkbe.

Most pedig lássuk a leggyakoribb védelmi mantrákat, amiket bátran használhatsz mindennapjaidban:

Aad Guray Nameh (Mangala Charan Mantra)

A kundalíni jóga leggyakoribb védelmező mantráját minden jóga órán használjuk, így már biztosan hallottad, ha jártál kundalíni órán. Szerepe a védelem és a vezettetés. Használhatod ezt a mantrát akár az utcán járva is, amikor úgy érzed, hogy több védelemre van szükséged (ilyenkor ha csak magadban elismétled néhányszor, már az is sokat jelent), de a kundalíni jógik gyakran használják autóvezetés előtt is. Azt tartják róla, hogy 3-szor elrecitálva egy védelmi burkot képez az autó köré, így nagyobb eséllyel kerülhetjük el a baleseteket.

Aad guray nameh, jugaad guray nameh, Sat guray nameh, siri guroo dayv-ay nameh

video


Aap Sahae Hoa

Ez a mantra igazi all in one! A bőség, az egyensúly és a gondoskodás mantrája, és segít abban, hogy elismerjük az isteni jelenlétét az életünkben. Ahogy ez megtörténik, minden negativitás a környezetünkből és belőlünk feloldódik és elszáll. Azért valljuk be, ez nagyon jól jön!

De nemcsak ez a hatása: képessé tesz arra is, hogy félelem nélkül vágjunk bele az ismeretlenbe, és segít abban, hogy megalapozott döntéseket hozzunk, hiszen segít a földön tartani.

A mantrák napi használatával egy intim kapcsolat tud kialakulni lelkünkkel, és azt, hogy ez az intimitás egyre mélyebbé váljon, egy mantra nagyszerűen tudja szolgálni. Közel két éve használom ezt a mantrát egy meditáció keretében, így van vele jócskán tapasztalatom. Recitálása hozott már sok mindent: hideget, meleget, felemelkedést, unalmat és örömöt, könnyeket és nevetést, és azt tapasztalom, hogy valami hatalmas erővel emel, tisztít, és visz előre az utamon. Mindenkit szívből bíztatok arra, hogy válasszon ki egy olyan mantrát, ami közel áll lelkéhez, és kezdje el még ma!

Aap Sahaaee Hoaa; Sachay Daa Sachaa Doaa Har, Har, Har

(Megjegyzés: A Doaa kimondva inkább Toa, ahogy az indiai tanáromtól tanultam)

video

Triple Mantra

Ez a mantra erősíti a mágneses mezőt, és segít abban, hogy bevonzzuk az életünkbe azt, ami a legfőbb jót szolgálja.

Nem meglepő módon ennek a mantrának három fő hatása van: egy védelmező mezővel vesz körbe, eltünteti az akadályokat a spirituális utunkról és a mindennapi életünkből. Bármikor, amikor utazol (akár autóval, akár repülőn) érdemes akár ehhez a mantrához is nyúlnod, ugyanis ez is segít a balesetek elkerülésében.

Aad Guray Nameh, Jugaad Guray Nameh, Sat Guray Nameh, Siri Guroo Dayv-ay Nameh
Aad Such Jugaad Such Hai Bhee Such Nanak Hosee Bhee Such
Aad Such Jugaad Such Hai Bhai Such Nanak Hosee Bhai Such

video

Rakhe Rakhanhar

Ezt a mantrát a győzelem dalaként is emlegetik, egy igazán erőteljes mantra a teljes védelemért.

Minden negatív erőtől képes megvédeni, különösen azoktól, amik a sorsunk útját járva jönnek szembe. Ez a rezgés ugyanis képes átvágni az ellentétes rezgések, szavak, gondolatok és tettek hatását. A vízintő szádanákon (hajnali közösségi gyakorláson) is rendszeresen használjuk, hiszen a Vízöntő mantrák egyike, vagyis a Vízöntő kor 7 legfontosabb mantrájának egyike.

Rakhay rakhanhaar aap ubaariun
Gur kee pairee paa-eh kaaj savaariun
Hoaa aap dayaal manho na visaariun
Saadh janaa kai sung bhavjal taariun
Saakat nindak dusht khin maa-eh bidaariun
Tis saahib kee tayk naanak manai maa-eh
Jis simrat sukh ho-eh saglay dookh jaa-eh

video

Kal Akaal

Egy nagyon ősi mantra a kundalíni jóga hagyományában a “Kal Akal”. Ez a mantra segít, hogy egy védelmező buborékot hozzon létre körülötted.

Ha belekeveredtél már valaha igazi ellenségeskedésbe (lehet, hogy nem fizikai síkon), akkor tudod, hogy milyen nagy energetikai veszteséggel jár: teljesen kimerülsz, fáj a fejed, gyomorgörcsöt kapsz, és úgy érzed, hogy legyőztek, véged. A közvetlen támadás alatt nagyon nehéz megtartani az energiádat, nos, ilyenkor jön nagyon jól ez a mantra.

Ez a mantra segít átalakítani az ellenségeskedést, és végleg lezárni azt. Egy védelmező erőteret hoz létre, amelyben lehetetlenné válik, hogy megérintsen a rosszindulat, és e mellett még a “halál sötét árnyékát” is képes eltávolítani.

Kal Akal Siri Kal, Maha Akal, Akal Moorat, Wahe Guru

Recitáld magadért vagy szeretteidért, hogy távol tarts őket is az ellenségeskedőktől.

Én biztos megspórolhattam volna pár álmatlan éjszakát, ha ezt néhány évvel ezelőtt tudtam volna!

video

Remélem, hogy mindaz, amit itt olvastál a hasznodra vált.

Szeretettel, Mia
(forrás:http://satnamjoga.hu)