“Mi, indiánok jól ismerjük a csendet. Nem félünk tőle. Igazából, a csend számunkra nagyobb erővel bír, mint a szavak. Időseinket a „csend megértésére” készítették fel, és ezt a tudást hagyták ránk. Figyelj, hallgasd és majd cselekedj, mondták nekünk: ez a mi életformánk.
Veled viszont, pont fordítva van. Beszélgetéssel tanulsz. A családi/baráti összejöveteleken mindenki egyszerre akar beszélni. Vagy vegyük például a munkahelyi megbeszéléseket, ahol mindenki mindenkit félbeszakít, és mindenki ötször, tízszer vagy százszor szól. Te pedig ezt hívod „problémamegoldásnak”. Amikor egy szobában vagy, és csend van, ideges leszel. Úgy tartod, hogy hangokkal kell kitölteni a teret. Tehát kötelezően beszélni kell, még mielőtt tudnád, mit fogsz mondani.
A fehér emberek szeretnek vitatkozni. Még egy mondatot sem hagynak a másiknak befejezni. Mindig közbeszólnak. Nekünk, indiánoknak ez rossz modornak, vagy butaságnak tűnik.
Ha elkezdesz beszélni hozzám, én biztos nem szakítalak félbe. Hallgatok. Talán abbahagyom a hallgatást, ha nem tetszik, amit mondasz, de nem szakítalak félbe.
Megvárom, amíg befejezed, s csak azután döntöm el, hogy hasznos-e, vagy sem. De biztos nem szakítalak félbe, hogy azt mondjam: nem értek egyet.
Az embereknek úgy kellene tekinteniük a szavakra, mint a magokra. El kell vetniük őket, majd csendben hagyni növekedni. Bölcs testvéreink pontosan ezt tanították nekünk: a föld mindig beszél hozzánk, de csendben kell maradnunk, hogy meghalljuk.
A miénken kívül sok hang szól még. Nagyon sok…”
-Ella Deloria-
- Magyarra átdolgozta: Pinto Renato -
- - - - - - -
The Sound Of Silence by Wuauquikuna | Panflute Toyos - videó
forrás:Wuauquikuna Official
