Az ateista
filozófia-professzor arról beszél a tanítványainak, mi a problémája a
tudománynak Istennel, a Mindenhatóval. Megkéri az egyik új diákját, hogy álljon
fel, majd a következő párbeszéd alakul ki:
Prof: Hiszel Istenben?
Diák: Teljes mértékben,
uram.
Prof: Jó-e Isten?
Diák: Természetesen.
Prof: Mindenható-e
Isten?
Diák: Igen.
Prof: A bátyám rákban
halt meg, annak ellenére, hogy imádkozott Istenhez, hogy gyógyítsa meg.
Legtöbbünk törekedne arra, hogy segítsen másokon, akik betegek. De Isten nem
tette ezt meg. Hogyan lehetne akkor jó Isten? Hmm?
Diák: (a diák hallgat)
Prof: Erre nem tudsz
választ adni, ugye? Kezdjük elölről, fiatalember. Jó-e Isten?
Diák: Igen.
Prof: Jó-e Sátán?
Diák: Nem.
Prof: Honnan származik
Sátán?
Diák: Istentől?
Prof: Így van. Mondd
meg nekem, fiam, van-e bűn ebben a világban?
Diák: Igen.
Prof: A bűn mindenhol
jelen van, nemde?
Diák: Igen.
Prof: És Isten
teremtett mindent. Így van?
Diák: Igen.
Prof: Tehát ki
teremtette a bűnt?
Diák: (a diák nem
válaszol)
Prof: Vannak-e
betegségek? Erkölcstelenség? Gyűlölet? Csúfság? Mindezen szörnyű dolgok
léteznek ebben a világban, ugye?
Diák: Igen, uram.
Prof: Tehát, ki
teremtette mindezeket?
Diák: (a diák nem
felel)
Prof: A tudomány
állítása szerint 5 érzékünk van, melyekkel felfogjuk és megfigyeljük a dolgokat
magunk körül. Mondd meg nekem, fiam! Láttad-e már valaha Istent?
Diák: Nem, uram.
Prof: Mondd meg nekünk,
hallottad-e már valaha a te Istenedet?
Diák: Nem, uram.
Prof: Érezted-e már
valaha a te Istenedet, megízlelted-e a te Istenedet, vagy érezted-e már a te
Istened illatát? Különben is, volt-e már valamilyen kézzelfogható tapasztalatod
Istenről?
Diák: Nem, uram, attól
tartok nem.
Prof: És mégis hiszel
benne?
Diák: Igen.
Prof: A tapasztalati,
igazolható, bemutatható bizonyítékok alapján a tudomány kijelenti, hogy a te
ISTENED nem létezik. Na, erre mit mondasz, fiam?
Diák: Semmit. Nekem
csak a hitem van.
Prof: Igen. A hit.
Pontosan ezzel van problémája a tudománynak.
Diák: Professzor,
létezik-e a hó?
Prof: Igen.
Diák: És létezik-e a
hideg?
Prof: Igen.
Diák: Nem, uram. Nem
létezik.
(Az események ezen
fordulatára az előadóterem elcsendesedik.)
Diák: Uram, lehet sok
havunk, még több havunk, túlhevíthetünk valamit, vagy még annál is jobban
felhevíthetjük, lehet fehér havunk, kevés havunk, vagy semennyi havunk. De nem
lesz semmink, amit hidegnek hívnak. 458 fokkal tudunk nulla alá menni, ami a hó
nélküli állapotot jelenti, de annál lejjebb nem mehetünk. A hideg nem létezik.
A hideg szót a hó nélküli állapot jellemzésére használjuk. A hideget nem tudjuk
lemérni. A hó: energia. A hideg nem AZ ellentéte a hónak, uram, hanem a hiánya.
(Az előadóteremben
ekkor már egy gombostű leejtését is meg lehetne hallani.)
Diák: És mi van a
sötétséggel, professzor? Létezik-e a sötétség?
Prof: Igen. Hogyan
beszélhetnénk AZ éjszakáról, ha nem lenne sötétség?
Diák: Ismét téved,
uram. A sötétség valaminek a hiányát jelzi. Lehet kis fényünk, normális
fényünk, nagy erejű fényünk, villanó fényünk, de ha sokáig nincs fény, akkor
nincs semmi, s azt hívjuk sötétségnek, így van? De a valóságban a sötétség nem
létezik. Ha létezne, még sötétebbé tudnánk tenni a sötétséget, nemde?
Prof: Tehát, mire
akarsz rámutatni mindezzel, fiatalember?
Diák: Uram, azt akarom
ezzel mondani, hogy a filozófiai eszmefuttatása hibás.
Prof: Hibás? Meg tudod
magyarázni, miért?
Diák: Uram, ön a
kettősségek talaján mozog. Azzal érvel, hogy van AZ élet, utána pedig a halál,
van egy jó Isten és egy rossz Isten. Az Istenről alkotott felfogást végesnek
tekinti, mérhető dolognak. Uram, a tudomány még egy gondolatot sem tud
megmagyarázni. Elektromosságot és mágnesességet használ, de sohasem látta
egyiket sem, arról nem is szólva, hogy bármelyiket megértette volna. Ha a
halált AZ élet ellentéteként vizsgáljuk, akkor tudatlanok vagyunk arról a
tényről, hogy a halál nem létezhet különálló dologként. A halál nem az élet
ellentéte: csak annak hiánya.
Diák: Most mondja meg
nekem, professzor: azt tanítja a diákjainak, hogy majmoktól származnak?
Prof: Ha a természetes
evolúciós folyamatra célozol, akkor természetesen igen.
Diák: Látta-e már
valaha AZ evolúciót a saját szemével, uram?
(A professzor
mosolyogva megrázza a fejét, kezdi látni, MI lesz a vita kimenetele.)
Diák: Mivel eddig még
senki sem látta AZ evolúciós-folyamatot végbemenni, sőt azt sem tudja
bizonyítani, hogy ez egy folyamatos történés, azt jelentené mindez, hogy ön a
saját véleményét tanítja, professzor? Akkor ön nem is tudós, hanem prédikátor.
(Nagy zajongás támad az
osztályban.)
Diák: Van-e valaki az
osztályban, aki látta már valaha a professzor agyát?
(Az osztály nevetésben
tör ki).
Diák: Van-e itt valaki,
aki hallotta már a professzor agyát, érezte, megérintette azt, vagy érezte az
illatát?.... Úgy tűnik, senki nem tette. Tehát, a tapasztalati, állandó,
kimutatható bizonyítékok megalapozott szabályai szerint a tudomány kimondja,
hogy önnek nincs agya, uram. Ne vegye tiszteletlenségnek, uram, de hogyan
adhatnunk így bármilyen hitelt az előadásainak? (A teremben síri csend. A
professzor a diákot nézi, arca kifürkészhetetlen.)
Prof: Azt hiszem, hit
alapján kell elfogadnod, fiam.
Diák: Erről van szó,
uram! Ember és Isten között a HIT a kapcsolat. És ez mindennek a mozgatója és
éltetője.
A diák... Albert
Einstein volt.
„A tudomány vallás
nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak.”
(Albert Einstein)