Önismeret nélkül nincs önmegvalósítás, csak önérvényesítés. A támadó és törekvő konfliktusokkal megjelenik az EGO-ja által irányított tudatlan ember.
„Nem az a tudatlan ember, aki tanulatlan, hanem az, aki nem ismeri önmagát.”
Az egész életünk minden egyes programját nem lehet előre látni, újként kell megtapasztalni minden egyes pillanatát. A szemünk elé táruló dolgok, az általunk megtapasztalt események mindig semlegesek. Értéküket, pozitív vagy negatív címkéiket az elménk hozza létre. Az emberekre ható dolgok a bennük lévő lehetőségeikkel válnak hasznossá vagy haszontalanná. A tudatosság megélésére vágyó embernek fel kell ismernie, hogy a címkézések szakítják ki az egységből.
Például: ha valakit kirúgnak az állásából az egy nagyon negatív élmény. Az ember megijed, mert nem tudja, miből fog megélni, ha nem talál időben másik munkát. Az önbecsülése is sérül, elkeseredik, és ez teljesen normális dolog, minden ember így éli meg.
Erre a változásra ragasztott címke: nagyon rossz, félelmet keltő, kilátástalan helyzet! Ebben az állapotban nem vagyunk képesek összefüggéseiben látni a történteket, csak azt az egy részt, hogy elbocsájtottak és megaláztak.
Egy kiváló zeneművet is szétszedhetünk darabokra, hangszerekre, húrokra, zenészekre. De ezáltal, a tudatunk elől elillan a lényeg, a mű maga.
A lényeg, hogy ne ragadjunk bele túl hosszú időre az önsajnálatba, mert akkor nem fogjuk meglátni a jeleket.
Nem látjuk meg azt, hogy az Univerzum vezetne a következő munkahelyre, hogy ez lehetőség valami újnak a megélésére, mivel a régi helyen már nem volt feladatunk. Ha ezt meg tudjuk tapasztalni, akkor újra egységbe kerülünk az Univerzummal, szellemünk akaratával, önmagunkkal.
Hasonlóképpen tűnik el előlünk az életünk értelme, szépsége, a boldogság, a szeretet. Amikor majd mindent előítéletek nélkül, szabad egységében tudunk szemlélni, azzal a tudattal, hogy mindennek oka van, akkor megérthetjük az Univerzum működését. Az Univerzumban minden változik, de állandóan egységben marad.
Hasonlóképpen tűnik el előlünk az életünk értelme, szépsége, a boldogság, a szeretet. Amikor majd mindent előítéletek nélkül, szabad egységében tudunk szemlélni, azzal a tudattal, hogy mindennek oka van, akkor megérthetjük az Univerzum működését. Az Univerzumban minden változik, de állandóan egységben marad.
A változások, az egyénre szabott felismerések csak önmagunkon belül következhetnek be, ezért nem tud felbomlani az egység.
Az egységben létező bölcs a személyes határait felbontja, így tűnik el a tudatlan ember, a hamis éntudat.
A tudatos ember tudja, hogy az előítéletekkel, a címkékkel illetett dolgok, események a megnevezésükkel már mulandóvá is váltak, hisz nem maradhatnak örökké ugyanazok.
Mi sem maradunk ugyanazok az emberek, akik valaha voltunk. Folyamatosan változunk, hiszen tapasztalásaink, körülményeink hatnak ránk. A tudatos ember, aki ismerni akarja önmagát, tudja, hogy minden változás belülről indul el, minden, ami kívül, körülötte történik, az már bent megtörtént.
Ha ezzel tisztában vagyunk, akkor figyelünk majd a gondolatainkra, az érzéseinkre, tudatosan teremtve meg a kapcsolatainkat, körülményeinket, saját valóságunkat.
Ha nem ismerjük önmagunkat, és nem szánunk rá időt, hogy az önismeret folyamatos éberség legyen, akkor nem leszünk tudatában saját fájdalmainknak, csalódásainknak és az ebből kialakult előítéleteinknek, hitrendszereinknek.
Amíg ezeket nem ismerjük fel, nem teszünk azért, hogy a múltbéli események, tapasztalások többé ne rángassanak madzagon minket, addig ugyanazokat a köröket futjuk majd.
Ahogy Eckhart Tolle mondta: „a világ csak belülről változhat meg”.
Felhasznált irodalom: Dr. Molnár Gábor Bevezetés a tanúságba
(forrás: Holics-Mester Marianna kicsibudoar.hu)
Ong Namo - Snatam Kaur - videó
forrás:Arex
Snatam Kaur
Kapcsolódó írás
A mantrák gyógyitó ereje:
A mantrák gyógyitó ereje:
