Ugye azt tudod Te is, hogy a jelenlegi földi világ nem a legjobb fizikai világok egyike, korántsem. Erről persze nem maga a világ "tehet", hanem az, hogy döntően ilyen lelkek élnek most itt. Tehát olyanok, akik a lélekfejlettségükben egy viszonylag alacsonyabb szintet töltenek még be.
Mit is jelent ez? Ugye minél idősebb, fejlettebb egy lélek, annál inkább tudja már, hogy bármit tesz mással, azt valójában saját magával (is) teszi. Hiszen annál több élete volt már és annál többször tanította meg a karma rendszere számára ezt.
Azon lelkeknek, akik az itteni átlagnál fejlettebbek, nagyon nehéz itt az élet, mert ők már nem így gondolkodnak és nagyon nehezen tudnak azonosulni azzal, aki ártani akar a másiknak vagy legalábbis akit nem érdekel, hogy árt-e a másiknak vagy sem, azzal amit tesz. Így nem könnyű boldognak lenni, ezt az érzést nagyon jól ismerem én is. Mégis muszáj belátnunk, hogy miért is van ez, miért is van így. S a megértés és elfogadás meghoz majd némi boldogságot is. Tudnunk kell, hogy itt a Földön is (mint a fizikai világok valamennyién) vegyesen élnek lelkek. A szellemvilágban mindenki a saját magához hasonlatos lelkületűekkel van egy szinten, de itt vegyesen vagyunk, hiszen a fejlődés és a tanulás csak így képzelhető el.
Minden fizikai világra van egy jellemző szint, s kisebb mértékben vannak annál a szintnél kevésbé fejlett és annál a szintél fejlettebb lelkek is. Tudnunk kell, hogy mi is voltunk egyszer azon a szinten, ahol most azok járnak, akik nálunk alacsonyabb szinten vannak, s ők is lesznek egyszer azon a szinten, ahol most mi vagyunk. Mi azért vagyunk nekik, hogy jó példát mutassunk, hogy tanítsuk őket, szeretettel, megbocsájtóan, de nyilván megfelelő határozottsággal is azért, ha szükséges. Ők pedig azért vannak nekünk, hogy mi pedig az előbb említett bánásmódot gyakoroljuk. Hogy elfogadjuk és megértsük, ha valaki (lelkileg) fejletlenebb nálunk.
Első hallásra furcsa, de a lélekfejlődés épp olyan, mint itt az iskolában a tanulás. Tehát megítélni azért valakit, és szomorúnak lenni azért, mert valaki rosszat tesz, épp olyan, mintha mondjuk hetedikesként megítélnénk egy másodikost (vagy szomorúak lennénk miatta) mert még korántsem tud annyit, mint mi, és hozzánk képest eléggé gyerekes esze van. Tehát mindezeket kell minél mélyebben megértenünk. S ha belátjuk, hogy mindez nem véletlen, hogy mindez nem azért van, hogy mi ettől szomorúak legyünk, hanem azért, hogy gyakoroljuk az elfogadást és jó példával járjunk elöl, ha belátjuk, hogy mindaz, ami most szomorúsággal tölt el bennünket, valójában egy magasabb és nemesebb célt szolgál, akkor előkerülhet belőlünk a boldogság, addig mélyen eltemetett érzése is.
A legfontosabb tehát: túllépni, elfogadni (amin nem tudunk változtatni), megbocsátani, s főként, tudni azt, hogy mi zajlik tehát mindezen színfalak mögött.
Medek Tamás
(a cikk egy kedves hozzám forduló kérdése alapján készült)
(forrás: Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu)
Ascension-Raising Your Vibrational Frequency/Hungarian - videó
