Sorsodat magként hozod magaddal.
Minden benned rejlik - láthatatlanul.
Idő kell a kibomlásához.
Fölmerült bennem egy nagy kérdés, amit a szellemi Mesterem válaszolt meg.
Van-e a túlvilágon idő?
Nem tudom, gondoltál-e erre?
Minden benned rejlik - láthatatlanul.
Idő kell a kibomlásához.
Fölmerült bennem egy nagy kérdés, amit a szellemi Mesterem válaszolt meg.
Van-e a túlvilágon idő?
Nem tudom, gondoltál-e erre?
Mert nálunk a Föld forgásához mérve vannak évek, napok, órák… A Nap körbejár, a Föld forog; ütemre ver öregedő szívünk, és ha valahová sietünk, akár csak gondolatban is, máris elkezd hevesebben lüktetni ütőerőnk, lihegésünk is gyorsul; ha félünk, gyorsul a pulzusunk - de odaát, ahol "az órákon már nincsen mutató", vajon van-e idő?
Nálunk, itt van születés, felnövekedés, öregedés… de ott?
A lélek világában?
Ott is van valami.
Nem idő, hanem ami ennek a megfelelője.
Intenzitásnövekedés és -csökkenés. Például van, amikor egy fájdalom jobban fáj, van, amikor kevésbé. A lelkiállapotok örvénylenek itt. Az, hogy valami a túlvilágon "elmúljon", nem lehetséges, mert nincsen elmúlás. A léleknek csak állapotai vannak, kora nincs. Ezért használja a Biblia, de még a túlvilági viszonyokat oly jól ismerő Dante is a pokolbéli s mennyei viszonyokra az "örök" szót, mert a "van" ott csak lüktet, de nem múlik el. Nincs felejtés. Nincs az, hogy másnap eláll az eső, és kisüt a nap… mert önmagaddal vagy, a lelked valóságával, s aszerint, hogy a lelked az éberség milyen szintjén él, kap ez a szó, hogy "örök", különféle jelentéseket.
Ahogy az álmainkban, úgy a túlvilágon sincs múlt és jövő. Volt már olyan, hogy álmodban emlékeztél a régmúltadra? Hogy miközben álmod világában jártál, tudtad, hogy: "Jé, ez nem most van, hanem régen volt: én most emlékezem!" Vagy olyan, hogy bevillant hirtelen: "Ez nem most van, hanem holnap lesz!"
Volt ilyen?
Ez csak akkor fordulhat elő, ha közeledett már az ébredésed, s félig már átláttál az éber világodba.
Amikor tudatod "dimenziót" vált.
Utólag megfejtheted az álmodat. De amíg álmodsz, mindig a jelenben jársz. Nincs "flashback" és jövőbelátás. Csak ha fölébredtél, vagyis visszaléptél a földi időbe, jössz rá, hogy "Jé, ez már megtörtént valaha! Vagy talán meg fog történni velem?"… De amíg alszol, csak a helyzetek és az érzéseid változnak - az idő nem.
Minden történés most történik… folyamatos jelenben.
Ezért akarunk a rossz álmokból felébredni, mert nem múlik el.
A fölriadásnál éled át, hogy milyen kegyelem az idő. Amikor üldöznek, meg akarnak ölni… s hirtelen kiderül, hogy a gyilkosod lemaradt a másik, otthagyott világodban.
Ez, hogy az "idő gyógyít", nem túlvilági fogalom.
Ott nincs idő.
Ezért lát minden költő és misztikus a szellemvilágban furának tűnő állóképeket: a vétkes szeretők fájdalmasan összeölelkezve szállnak Dante szeme előtt a purgatóriumban, boldogan és gyötrelmesen; hogy ez meddig lesz így és mióta tart, arra nincs felelet.
Álomszerű állapotukból nem tudnak "fölébredni".
Látod, milyen érdekes!
Mennyire hiányzik néha, amitől itt a földön annyira szenvedünk: a mulandóság!
Hasonló időtlen állapotba juthat a lélek még az életében is: a gyilkos Lady Macbeth mint egy rögeszmés mosómedve próbálja lemosni a csakis számára látható vért gyilkos kezeiről, de hiába, ez nem olyan vér, ami lejönne kefével és bármilyen mosóporral, mert ez "lelki vér" és nem lemosható. "Mindig érzem a vér szagát!"
A halála után is mosni fogja magát, amikor nem lesznek már fizikai kezei.
Amikor ölünk, így tanítja Shakespeare, nem csak a testi kezünk szúr bele egy másik ember hús-szívébe, hanem - mivel kezünket a lelkünk irányítja - a lelkünkkel is ölünk!
Ez a valódi gyilkosság.
A többi nem.
Ha valakit véletlenül lelöksz a mozgó villamosról: nem leszel gyilkos. De ha felvillan benned, hogy "Megölöm!", máris ott van benned a szándék: belül már megtörtént, vagy majdnem megtörtént a vétek.
Ezért szomjazik, látod, a lélek a földi születésre, mert itt ki lehet bontani végre ezeket az öröknek tűnő gubancokat, az idő csodálatos kegyelmével.
És ezért van az - csak gyorsan mondom -, hogy egy jó beszélgetés, egy baráti szó el tudja űzni a szomorú, depressziós lelkiállapotodat.
De még egy szép zene is, néha.
Megváltoztatja a rossz hangulatodat, amelyben - ha egyedül vagy - sokáig benne maradhatsz.
Ha magaddal vagy, a saját lelkeddel, olyan, mintha álmodnál: be vagy zárva önmagad időtlenségébe.
Egyetlen jó szó megváltoztathatja bensőd szomorú időjárását. Elkergeti a felhőidet. És itt a változáson van a hangsúly - kilépsz magányod "túlvilágából", és élvezed a mulandóság kegyelmét. A jó barátnak és a jó élettársnak is az a csodája, hogy arrébb tudják lökni a tűt egy benned régóta ismétlődő, kellemetlenül kattogó hangulatnál.
A jó szónak megváltó ereje lehet.
Ilyen jó szó ez is:
"A mulandóságban az a jó, hogy minden elmúlik.
A baj is."
Nekem nagyon fontos a jó szó.
És mindig törődök azzal, hogy bármilyen pokolról írok is, a sötét felhőket végül, ha vannak benned, eloszlassam.
- Müller Péter -
(Részlet Gondviselés c. könyvből)
forrás: tgy-magazin.hu
This is the most relaxing song of all time - videó
forrás:VERBALISTS
