Hamarosan meg is tanulták a majmok, hogy aki fel mer indulni a létrán, azt meg kell akadályozni, le kell onnan verni, mert ha nem, jön a hideg zuhany az égből. Nem sok idő kellett rá, hogy egyik majom se próbálkozzon felmászni a létrán. Banán ide, banán oda…
Ezek után a tudósok lecserélték az egyik majmot egy újra. Az új majom természetesen rögtön elindult a létrán, de a többi majom leverte, pedig már nem is kaptak hideg zuhanyt. Az új majom persze nem értette, hogy miért kapja a verést, de pár alkalom után megtanulta, hogy a létrán nem megyünk fel.
Senki nem tudja, miért nem lehet felmászni arra a létrára. Senki nem érti, miért nem lehet elindulni a banánért. Mégsem másznak fel érte. Miért? Ha megkérdeznénk őket és tudnának beszélni, valószínűleg ezt válaszolnák: „Nem tudom. Egyszerűen errefelé így működnek a dolgok.”
forrás: wordpress.com - beirokonyv.blog.hu
A történetnek több tanulsága lehet, nem nehéz párhuzamot találni a mindennapokkal. Könnyen lehet beszélgetést kezdeményezni arról, hogy tudjuk-e, miért tesszük amit teszünk, látjuk-e az okokat, vagy csak azért van ez így, mert „mi így szoktuk”.
Egy tegnapi group coachingon került elő ez a sztori újra, és mondtam is a csoportnak, hogy ne vegyék készpénznek az elmondottakat, mert nem tudom, van-e háttere, inkább legyen csak egy érdekes sztori. Erre ma szembejött egy cikk, ahol tényként kezelik ezt a kísérletet, így utánanéztem, és jött a meglepetés:
Nem így történt
A kísérlet maga természetesen jól dokumentált és bár rém izgalmas, de korántsem azt az eredményt hozta, mint a fenti – nevezzük nevén – mese. Ha csak a lényeget nézzük, a valóság csak annyiban más, hogy:
- Nem volt banán, műanyag konyhai edények voltak
- Nem volt piramis, sem létra, a tárgy az ellenőrzött terület egyik végén volt
- Nem volt vízsugár, helyette csak erős levegő befújással zaklatták a majmokat
- Nem öt, vagy több véletlenszerű majmot használtak, négy majompár volt, nemek szerint párban és keverve is
- Nem tanulmányozták a csoportdinamikát, vagy a csoport működését, hiszen nem is volt csoport majom
- Arra voltak kíváncsiak, hogy az egyik majomban tapasztalt viselkedés tartós hatással lehet-e egy másik majomra
Erősen különbözik a fenti sztoritól. De vajon mi volt ennek a lényegében különböző kísérletnek a tényleges eredménye?
Néhány párban az új, még tudatlan majom valóban elkezdett félni a edénytől, miután meglátta, hogy a már bent lévő majom is fél tőle. Más pároknál azonban – érdekesség, de főleg a nőstény majmok esetében – a még naív majom félelem nélküli viselkedése megtanította a másikat, hogy ő sem féljen többé.
A nőstény párok esetében gyakrabban történt meg az, hogy a még naív majom megtanította a másikat, hogy ne féljen, mint a hímek esetében, illetve a nőstények inkább megfigyeltek, míg a hímek inkább használták a fizikai erejüket, de más és más eredmények születtek – pont az ellenkezője történt tehát, mint a fenti történetben.
Az öt majom és a létra sztorija nem csak hogy nem igaz, hanem az említett kísérlet a fenti mese csattanójától eltérő eredményt hozott. Nem az és nem úgy történt a valóságban.
A majmok igenis tanultak egymástól, nem verték meg a másikat, nem kuksoltak a létra aljában, nem öntötték le őket vízzel, hanem megfigyelték, és időnként meg is győzték egymást és azt tapasztalták, egyes egyedek megtanultak bízni egymásban. Kicsit más így a leányzó fekvése, ugye?
Bolondulunk a könnyen fogyasztható, tanulságos történetekért, Hollywood száz éve megtanulta ezt. Ezzel a sztorival is tele van az internet, mert rövid, érthető, lehet hümmögni utána, hogy bezzeg, nálunk is így van ez. Csak sajnos mint látjuk, nem igaz.
Az emberek gyakran nem néznek utána, hogy amit hallanak, olvasnak, igaz-e – magam is vagyok, voltam így sokszor. Elég csak megnézni, miket osztanak meg egyesek a közösségi médiában és hogyan terjed a hülyeség. De ennek nem kell így lennie, csak akarat, a Google és talán némi angoltudás kell hozzá.
Ezért nem szeretek előre hallani a jövőbeni coaching ügyfelekről, mert az nem biztos, hogy akkor, úgy és az történt és nem szeretem, amikor ez befolyásol az első találkozó előtt. Ezért szeretek a tréningek után személyesen, vagy telefonon beszélgetni a megrendelőkkel, hogy tényszerűen mi történt a teremben. Az információ torzul, minél több emberen megy keresztül, annál inkább.
Hogy fogom-e ezt a sztorit használni később? Azt hiszem, igen, de úgy, ahogyan valójában történt – kicsit más a mondanivalója, de legalább olyan hasznos és gondolatébresztő, mint az eredeti, és legalább igaz is.
forrás:jegtoro.blog.hu
