A következő életemben is úgy fog kinézni az a személy akit igazán szeretek mint most, vagy máshogy? Honnan fogom felismerni a következő életemben, hogy Ő volt az akit ebben az életemben is nagyon szerettem? Vagy akkor is tetszeni fog bárhogy néz ki?
(egy kedves hozzám forduló kérdése)
A lelkek találkozása itt a fizikai világban nem a véletlen műve - legalábbis az életünket meghatározó találkozások semmiképpen sem. S egyéni sorsút és karma függvénye, hogy most kivel kell találkozzunk, illetve kivel, milyen kapcsolatunk lehet, ami bizony olykor fájdalmas pillanatokat eredményezhet. Ha egy életedben egy olyan személlyel találkozol, akit egy másik életedben szerettél, de csak "hagyományos" szeretettel, akkor azt a legtöbb esetben már nem ismered fel most, vagy legalábbis sorsút függő, hogy mennyire kell felismerd. Azonban az olyan lelkeket, akiket igazán, lelki értelemben is szerettél, s a szellemvilágban is közel álltok egymáshoz, azt kivétel nélkül fel fogod ismerni, bárhogy is nézzen ki, szimpátiát fogsz iránta érezni, azonban szintén sorsfüggő, hogy milyen kapcsolatba kerülhettek ezúttal, ha kerülhettek egyáltalán.
- - - - -
A Földet valóban a sötét erők uralják?
(a cikk a kedves hozzám fordulók kérdései alapján készült)
Sokan kérdezik, hogy a Földön miért ilyen nagy a sötétség ereje, miért van a Földön ilyen sok borzalom és negatív érzelem. Az ismereteim szerint a "sötétség erői" inkább egy kissé túlmisztifikált fogalom. Lelkek léteznek csupán, azok vagyunk mindannyian, s abban különbözünk egymástól, hogy a lélekfejlődés más és más fokán állunk.
Minél tapasztaltabb és fejlettebb egy lélek, a testi élete során annál kevésbé fogja engedni, hogy az anyag és a testi elme, a testi ösztönök uralják, illetve annál kevésbé fogja másnak és magának a rosszat kívánni.
Minél fejlettebb egy lélek, minél több testi életen van már túl, annál többször tapasztalta meg korábbi tettei visszahatását (a karma által), így annál inkább tudja ösztönösen, mit jó tenni mással és mit nem, illetve hogy csak a jót érdemes tenni.
Minél fejlettebb egy lélek, ösztönösen annál kevésbé engedi, hogy az anyag, a testi elme hatással legyen rá, tehát annál inkább képes túllátni a fizikai világon. Annál inkább tisztában van a valódi önvalójával, s azzal, hogy noha különálló lélek ő is, de mégis, mindenkivel egy. Aki viszonylag fejletlenebb, még ezzel nincs annyira tisztában és engedi, hogy a testi világban mélyen hasson rá a testi elme, a testi ösztönök. Képes még tehát kellően azonosulni a teste ösztöneivel.
A földi testünk a földi állatvilágból származik, melybe kódolva van a túlélési ösztön. Annak ösztöne, hogy a fizikailag erősebb győz és él túl, akár mások kárán is. (Ez a magasabb szintű fizikai világokon már egyre kevésbé van jelen.) Ez a kód így az emberi testben is jelen van - a léleknek pedig ennek uralása az egyik próbája ezen a szintű fizikai világon, mely csak egy bizonyos lélekfejlettségi szint felett megy könnyen.
A fizikai világoknak is számos szintje van, s attól függően sorolható egy fizikai világ egyik vagy másik kategóriába, hogy döntően milyen szintű lelkek lakják. Ilyen értelemben a Földön található világ egy tízes skálán körülbelül hármas szintnek felel meg, mely nem is annyira meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy milyen mértékben van jelen benne az erőszak, s mindenféle negatív érzelem, gondolat. Ez bár kiábrándító, de mégis normálisnak, természetesnek tekinthető. Ez annak a jele tehát, hogy az itt élő lelkek jó része a lélekfejlődésének, az ennek megfelelő szakaszán jár.
Ha tehát szörnyülködnénk azon, hogy mennyi borzalom és negativitás található a Földön, akkor az épp olyan, mintha egy általános iskola harmadik osztályában azon botránkoznánk meg, hogy az ott tanuló gyermekek még a hetedikes anyagot nem tudják. S ha azt hisszük, hogy a "sötétség erői" örökké valók, hogy a "sötét" lelkek sosem javulnak meg, legalább olyan tévedés lenne, mintha a harmadikos gyermekekről feltételeznénk, hogy sosem lesznek hetedikesek, illetve sosem tudnák majd elsajátítani a hetedikes tananyagot. (Szeretem az iskolás példát említeni sok esetben, hisz a testi világ a léleknek iskolának minősül. S bár földi szavakkal nehéz, sőt lehetetlen pontos leírást adni, de az iskolás példa mégis jól körvonalaz.)
Fontos tehát, hogy ne csak úgy tekintsünk a létezésre, mintha csak ez az egy világ és ez az egy élet létezne. Noha itt és most a testi érzékszerveinkkel csak ezt érzékeljük, de mégis sose felejtsük el, hogy ez a nagy egész csupán apró része, melynél most okkal nem láthatunk többet. Ám ha ebből az apró láncszemből ítélünk, az éppen olyan tévút, mintha egy nagyvárosnak egyetlen utcáját látva, vagy egy hatalmas ország, egyetlen lakójával találkozva gondolnánk azt, hogy pontosan ismerjük az egész várost vagy az egész országot.
Azon lelkeknek, akik az itteni átlagnál fejlettebbek, nagyon kiábrándító és érthetetlen tud lenni, mindazon erőszak és negativitás, melyet a Földön tapasztalhatnak. Azonban fontos tehát tudni, hogy akkor érthetik meg jobban ezt a látszólag érthetetlent, ha elfogadják, hogy mindaz, amit itt és most tapasztalnak, csak egy apró láncszeme a teljes egésznek. Ugyanakkor senkinek sem mérvadó az (ilyen szempontból), hogy mástól mit tapasztal. Teljesen mindegy, hogy mások mit áramoltatnak ki magukból - az őket minősíti, és ők vállalják érte annak karmikus terhét. Mindenki csupán azért felel - bármilyen körülmények között is -, amit saját maga áramoltat ki magából, s azzal építi a saját jövőjét is.
A "sötétség erői" egy fogalom, mely valójában olyan lelkeket jelöl, akik a lélekfejlődésük egy viszonylag koraibb szakaszán járnak. S bár minél több ilyen lélek tartózkodik egy helyen, annál erősebbeknek hatnak, mégis elmondható, hogy a karma az ő esetükben is épp úgy dolgozik (életeken átívelően), így egyikük sem marad örökké ezen a szinten.
- Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -
