A „fátyolos Krisztust” Giuseppe Sanmartino 1753-ban alkotta meg egyetlen márványtömbből. Annyira átlátszóvá tette a márványt, hogy ez szülte azt a népszerű pletykát, miszerint valódi fátylat helyezett a szoborra, és alkímiával kővé alakította.
Évszázadokon át valódinak hitték Krisztus fátylát.
A rendkívül valósághű lepel tömegeket ejtett gondolkodóba.
Az 1700-as évek közepén Antonio Corradini (1688-1752), a fátylas szobrok elismert alkotója azt a megbízást kapta, hogy készítse el a lepellel letakart Jézus Krisztus szobrát.
Mivel a művész hamarosan elhunyt, már nem tehetett eleget a felkérésnek, és csupán a tervezett mű terrakottamodelljét volt ideje létrehozni. A feladatot Giuseppe Sanmartino (1720-1793) vette át.
Egy Krisztus-szobor áttetsző márványfátyollal
A pontos megbízás, amit Sanmartino kapott, úgy szólt, hogy egyetlen márványtömbből készítse el a holtan fekvő Jézus szobrát, a lehető legnagyobb realizmussal, áttetsző lepellel a testén.
Giuseppe Sanmartino: Krisztus a lepel alatt.
Más címmel: Fátyolozott Krisztus
Jogosan merül fel a kérdés, hogyan várhatták a szobrásztól, hogy márványból átlátszót alkosson, Sanmartinónak azonban nem jelentett lehetetlen kihívást a mű elkészítése. 1753-ban előállt alkotásával, a heverőre fektetett Jézus szobrával, akinek minden tagján, minden arcvonásán érezni a borzasztó kínokat, amelyeket elszenvedett, és akinek a testét a megrendelt, áttetszőnek tűnő fátyol borítja.
Az emberek lélegzet-visszafojtva szemlélték meg a döbbenetesen valósághű leplet, és talán maguk is összezavarodtak, hogy egy mesterien megmunkált márványfelületet vagy valódi fátylat látnak-e a szemük előtt.
A fátyol legendája
A művet az olaszországi Sansevero Kápolnában állították ki, a fátyol rejtélye pedig olyan nagy port kavart, hogy a kedélyek még a következő évszázadok során sem csillapodtak. Laikusok, tudósok és műértők sora próbálta megfejteni, hogyan készülhetett a fátyol, de mindhiába. A találgatások eredményeként különleges legenda szövődött a szobor körül.
Eszerint a művész nem egyedül készítette a leplet, és nem is márványból, hanem egy valódi fátyolból, amelyet a kész szoborra terítettek. Úgy sejtették, Raimondo di Sangro, alkimista tudós lehetett Sanmartino társa, aki megtaníthatta őt, milyen módszerrel márványosítsa ezt a textilanyagot.
Bár a legenda izgalmas és titokzatos, mégsem igaz. Modern eszközökkel végzett vizsgálatok egyértelműen megállapították, hogy a szobor fátyla valódi márványból van, és nem valamiféle alkimista trükk segítségével készült.
A szobor a Sansevero Kápolnában.
Akárhogyis, az alkotás valósághűsége bámulatos: nem véletlen, hogy a világ egyik legjelentősebb szobraként emlegetik, és hogy annyian látogatják a nápolyi kápolnában. Érdekes, egyúttal újfent Sanmartino zsenialitását támasztja alá, hogy a szintén elismert szobrászművész, Antonio Canova (1757-1820) tíz évet szánt a Fátyolozott Krisztus reprodukálására, de nem járt sikerrel.
- forrás:femina.hu -
- - - - - - -
Sansevero-kápolna és a Fátyolos Krisztus - videó
forrás:On Focus
