Miként tudnám bizonyítani a szellemvilág létezését egy családtagomnak, aki "hithű" ateista és materialista? Nagy szüksége lenne rá...
(egy kedves hozzám forduló kérdése)
A szellemvilág bizonyítása nem egyszerű dolog. Pontosabban szólva egyszerű is meg nem is. Nehéz, mert alapvetően és szigorú értelemben véve nem kézzel fogható a bizonyítása, és egyszerű is, ha van kellő nyitottság és főként, ha van saját, meghatározó élmény.
Mindannyian lelkek vagyunk és mindannyian ugyanonnan, a szellemvilágból érkeztünk ide és ugyanoda is térünk vissza a testi halálunk után. Ugyanúgy az is közös tehát bennünk, hogy mindannyiunk tudja, hogy van szellemvilág. Azonban az már lélekfejlettségi szint kérdése, hogy a testi élet alatt ez kinél, milyen mélységbe süllyed le a tudatalattiba. Ugyanis a test alapvetően leárnyékolja a lélek érzékelését, emlékeit, és döntően arra az életre és személyiségre enged csak fókuszálni, amit most élünk. Persze ettől még ott van tehát mindenkiben ez a tudás, de minél kevésbé fejlett egy lélek, annál jobban mélyre tud süllyedni ez a testi élet alatt. Aki viszonylag fejlettebb, annak a testi élet alatt sem lesz a kérdés a szellemvilág létezése, vagy legalábbis - a lélekfejlettségi szintjének megfelelően - nyitott lesz rá.
Aki a testi életében egyáltalán nem képes elfogadni a túlvilág létezését, és keményen csak az anyagban és a mostani, egyszeri testi életében hisz, annak tehát még nem jött el az ideje arra, hogy a saját önvalóját a testi élete alatt is felismerje. Nála is el fog következni, de lehet, hogy nem ebben az életében. Ettől függetlenül persze lehet az ilyen személynél is finom rávezetéssel próbálkozni, de ha látjuk, hogy nem nyitott felé, akkor erőltetni nem szabad és azt akkor el kell fogadnunk.
Bár nyilván számára is sokat segítene e tudás egy adott élethelyzete kapcsán (is), de mégis be kell lássuk, hogy nem véletlenül nem nyitott rá és ez azt jelenti, hogy számára még nem jött el ennek ideje. Ha eljön az ideje, akkor vagy saját maga kezd ráébredni arra, hogy mégis csak "van valami", vagy történik vele egy meghatározó saját élmény, mely rávezeti, vagy saját magától is elkezd érdeklődni a spirituális ismeretek fele, illetve hagyja, hogy mások is segítsék őt ezen a felismerő úton.
S hogy hogyan lehetne bizonyítani egy ateistának a szellemvilág létezését? nyilván ez nehéz kérdés. Hisz ha egy szellem is jelenne meg egy ilyen személy előtt, azt is azzal magyarázná magának, hogy csak képzelődött, csak a képzelete játszott vele... más egyebeket meg a véletlenre fogna, stb. Nehéz tehát olyan döntő erejű bizonyítékot mutatni, ami hatásos lenne, ha valaki nem nyitott.
- - - - - -
"Ugyebár fent telepatikusan kommunikálunk egymással, na de.. Odaát nincsenek nyelvek, akkor mégis hogyan történik a telepatikus kommunikáció?"
(egy kedves hozzám forduló kérdése)
Mivel most csak a jelen életünknek vagyunk döntően tudatában és annak a világnak, melyet most élünk, így most nehéz elképzelnünk, hogy másképp (tehát ne szájjal) kommunikáljunk. Azonban odaát, amikor már nem rendelkezünk testtel, teljesen természetes lesz, hogy telepatikusan kommunikálunk egymással. Sőt, az az alaptermészetünk, az a megszokottabb nekünk (hisz valójában lelkek vagyunk), és a kommunikáció ezen formája egyben a legtökéletesebb is.
A telepatikus kommunikáció úgy zajlik, hogy gondolunk egy adott lélekre, és gondolatban közöljük vele a mondandónkat, melyet ő érzékel és ugyanígy válaszol rá. Ezen módon azonban nemcsak gondolatok, hanem képek, érzések is átadhatóak.
Amíg testben vagyunk, csak addig léteznek különféle nyelvek. Hisz a nyelvek a testi világhoz kötöttek, és a testi életünkben sajátítjuk el ezt vagy azt az anyanyelvet. A testi életünk során, ha részünk van telepatikus kommunikációban, akkor azt a legtöbb esetben a saját nyelvünkön kapjuk meg (amelyen abban a testi életünkben beszélünk). Megkapjuk tehát a küldő lélek gondolatát, melyet az agyunk az akkor beszélt nyelvünkre fordít le és így azt akként érzékeljük az elménkkel.
A gondolat egy egyetemes nyelv, melyet minden lélek "beszél". Odaát nincsenek nyelvek, egy van csak, a gondolat, melyet minden lélek ért. Testben viszont az agyunk fordítja le e "nyelvet" a saját, akkor beszélt anyanyelvünkre, s így juttatja azt az elménk tudomására. Test nélkül azonban mi is - természetszerűen - érteni fogjuk a gondolat egyetemes nyelvét.
Amíg még kötődünk az éppen hátrahagyott életünkhöz, s az abban beszélt nyelvünkhöz, addig még akként fogjuk érteni a más lelkek által kapott "üzeneteket", de később már a gondolat egyetemes nyelvén. Ez a változás azonban nem tűnik fel nekünk - másképpen szólva mindig is úgy fogjuk érteni mások hozzánk intézett gondolatait, mondatait, mint amikor itt szól hozzánk bárki. Sőt, ahogy írtam is fentebb, a telepatikus kommunikáció jóval kifinomultabb, mint a testi életünkben megszokott (pl. verbális) kommunikáció, hiszen egyúttal képek, érzések, komplett gondolatcsomagok átadására is képes.
- Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -
