Viselkedési szabályok a szellemi síkon

Ha az ember megszegi a kozmikus törvényeket, diszharmóniát hoz létre bonyolult szervezetében

Az ezotéria fogalma az emberi értelem elől elrejtett valóságot jelenti, amely megismeréséhez szemléletet kell váltani, hiszen ha az általánosan elfogadott világkép korlátain belül gondolkodunk és viszonyulunk a jelenségekhez, rejtve marad az a lényeg, amit a legjobb törekvésünk ellenére sem érthetünk meg. Az ezoterikus ismeretek azt szolgálják, hogy fellebbentsék a fátyolt a vélt igazságokról, az axiómaként elfogadott, tudomány által is képviselt dolgokról, és tudatára ébresszenek a valóságnak. 

Amikor az ember gondolatban Istenhez fordul a megbocsátásért, hihetetlen változások történnek

Napjainkban az emberiség előtt olyan komoly problémák állnak, melyek megoldásától egész jövőnk függ. A kudarcok fő oka magában az emberben rejlik, hiszen ahhoz, hogy megváltoztassuk a világot, viselkedésünkben kell megváltozni.

Éppen ideje, hogy eltávolodjunk attól a materialista nézettől, hogy az emberi élet a fizikai testben kezdődik és ott is fejeződik be. Az ember nagyon is összetett információs- energetikai rendszer, akinek csak néhány százaléka a fizikai test és tudat, a többit a mögöttes, finomabb információs- energetikai rétegek alkotják. Az embert érintő összes információ aurájában megtalálható, így testének állapota, életfeladata és jellemvonásai is az energiamező struktúráiban kódoltak.

Az emberi szervezet egységes rendszer, amelyben az egészség és a jellem, a személyiség és a lélek elválaszthatatlanok. A különféle betegségek gyógyításának tapasztalataiból ismerjük, hogy a gyógyítás sokkal hatékonyabb, ha nem csak a beteg szervre és nem is csak az egész fizikai testre, hanem a betegséget hordozó érzelmekre és gondolatokra is irányul. Ha gondolataink, érzelmeink és viselkedésünk ellentmondásba kerülnek a világmindenség harmóniájával, az energiamezőnk eltorzulásában is megmutatkozik. Ha az ember, csak jelentéktelennek tűnő mértékben is, de folyamatosan megszegi a kozmikus törvényeket, diszharmóniát hoz létre bonyolult szervezetében, amely bizonyos idő elteltével jellembeli torzulással és valamilyen könnyebb vagy súlyosabb lefolyású betegséggel jelez. Ez esetben a kozmosz a „bumerángtörvényt” hozza működésbe. Az ember bármely cselekedetének következménye, legyen az jó vagy rossz, visszatér hozzá. Kérdezhetnék, hogy ha a jó cselekedetek jutalomban részesülnek, a rosszak pedig elnyerik büntetésüket, miért nem növekszik a minket körülvevő világban a jók száma, és miért nem csökken a rosszaké? Erre Szt. Ágoston jó választ ad, mely szerint a bűnös mindig megbűnhődik, de a folyamat lassan zajlik, így az ember a bűnhődés beteljesüléséig újabb bűnöket is elkövethet.

A betegségek többségének kialakulása az etika törvényeinek megszegésével kapcsolatos, ezért a gyógyítás során nagyon fontos a törvények megsértésének felismerése és az ember viselkedésének megváltoztatása. A betegség is a szellem fejlesztésének egyik mechanizmusa. Ez az információ előttünk már régóta ismeretes, hiszen a szent könyvekben évszázadokkal előttünk feljegyezték, csak bizonyos ideje erről elfelejtkeztünk. A legfőbb, hogy felismerjük saját hibáinkat, és a megbánáson keresztül harmóniába lépjünk a világmindenséggel. Az ember betegeskedve, szenvedve, ha felismeri elkövetett vétkeit, szellemiekben tisztul, és új utakat keres önmaga fejlesztésére. Az emberiség előtt régóta ismert a leghatásosabb és legveszélytelenebb módszer, a megbánás. Amikor az ember gondolatban Istenhez fordul a megbocsátásért, hihetetlen változások történnek. Abban a pillanatban elismeri tökéletlenségét, és feltárja az előtt, aki létrehozott minket. Erőt kap tőle a változáshoz, amelynek célja, hogy visszatérjen a világegyetem harmóniájába. 

Az ember a mikrokozmosz

Melyek a fő hibáink? Mi az oka a kozmosz és a közöttünk lévő harmónia felbomlásának és következményének, a betegségnek és a szenvedésnek? Az, hogy viselkedésünk nem a kozmikus etika szerinti. A negatív érzelmek, a szeretet hiánya, a rágalmazás és gonosz gondolatok, az egoizmus, az öngyilkosság elfogadása, a halottakról való bántó beszéd, a helytelen táplálkozás mind megsértik az emberi viselkedés normáit, s az ember emiatt képtelen kozmoszteremtő szerepének betöltésére. Az ember a mikrokozmosz. Feladata a teremtői tervben Isten országának megteremtése a földön.

Hibáink első okai a negatív érzelmek és gondolatok, amelyek könnyen behatolnak rossz szokások formájában a tudatalattiba. Ezzel kikerülnek az éber tudat ellenőrzése alól, és ebben rejlik komoly veszélyük. Mivel a fizikai egészség szoros kapcsolatban áll a tudatalattival, nem kívánatos következmények és betegségek keletkeznek. A világmindenség törvényei megszegésének egyik legelterjedtebb formája a sértés, a megbántás. Sok kellemetlenséget okoz a megbántottnak és a megbántónak egyaránt. Különösen veszélyes az eltitkolt sérelem hordozása, amelyen az ember hosszú idő elteltével sem tud felülemelkedni. Néha intuitív módon megkísérli feloldani a benne rejlő sértődöttséget, nem hagyva felgyűlni azt. Ha a sérelmet már hosszú ideje hordozza, a sérelem ereje megsokszorozódik, és már nem csak a sértettre és megsértőjére hat, hanem szeretteikre is. A kereszténységben ünnep a bűnbánó vasárnap, a nagyböjt előtti utolsó vasárnap, amikor az ember bocsánatot kér minden szándékosan vagy véletlenül általa elkövetett sértésért, bántásért. Ha ez a megbánás a szíve mélyéből fakad, akkor a bűnbánás mechanizmusa működésbe lép, és megvalósul a tudatalatti megtisztulása. A bűnbánat során végbemegy az ok és következmény láncának elszakadása, amelyben a cselekedet egyik láncszeme húzta magával a másikat. A közelállókra hosszan megsértődni soha sem szabad, hiszen nagyon szoros a kapcsolat egymás között, és a következmények az egész családot érinthetik. Ezért, ha megsértették, elsősorban saját maga részére kérje a megbocsátást. Ez semlegesíti a magára és őseire irányuló karmikus programokat. Kérnie kell a megbocsátást, mert nem tudott megbocsátani és megsértődött, majd ezután feltétlenül megbocsátást kell kérni a megsértőre is. Meg kell próbálni megérteni a megbántóját, és utána meg kell bocsátani tettét. Csak ilyen viselkedéssel lehet a pusztítás programját kioltani, és megőrizni saját és hozzátartozói egészségét, hiszen a rák negatív gondolatformáinak egyike a hosszan tartó sértődöttség, megbántottság érzete. Más negatív érzelmek és emóciók, mint az irigység, harag, gyűlölet, ingerültség, telhetetlen kapzsiság, földhözragadttá teszik az embert, megfosztják szellemiségétől, szétszakítják egységét a kozmosszal, és következményként pusztítják szervezetét és sorsát. 

A legfőbb, hogy felismerjük saját hibáinkat és a megbánáson keresztül
harmóniába lépjünk a világmindenséggel

A második ok a szeretet hiánya. A legmagasztosabb érzésekről való lemondás eltorzítja az ember energiamezőjét, és fizikai teste szintjén gyakran súlyos betegség is kialakulhat. Ha elfojtjuk magunkban a szeretetet, a másokkal összekötő érzelmeket, nemcsak magunknak, de másoknak is kárt okozunk. A meddőség oka gyakran az elfojtott szeretetben keresendő. A terhesség megszakítása és a nemkívánatos terhesség is negatív hatású, nemcsak a szülőkre, a megszülető gyermekre, de még az unokákra is. A gyermekek mindig osztoznak szüleik karmájában. Az embernek minden embertársát szeretnie kell. Az emberi lét alapját megteremtő szeretetnek a szexualitás csak egy része. A nagyobb hányad az isteni teremtményre jellemző szétáradó, felemelő szeretet. Ha ez hiányzik, nem ritka az öngyilkosság vagy a homoszexualitás, amelyek a lélek és a személyiség elszakadásának eredményei. Az élettől való elszakadás vágya, az öngyilkosság halálprogramot hoz létre az ember aurájában, amely átadódhat az utódoknak ugyanúgy, mint a gyűlölködés, a kegyetlenség, amelyek következésképpen kettétörik a gyermekek sorsát és egészségét. Az egymást szerető szülők, akik őszinte tisztelettel és türelemmel viseltetnek egymás iránt, jobbítják karmájukat, és ezzel egészségben tartják magukat és családjukat.

A harmadik ok a rágalmazás. Amikor valakire gondolunk, energetikai hidat hozunk létre, amelyen keresztül köztünk és az érintett ember között információcsere történik. Ezért bármely negatív gondolat energetikai támadás, amely mindkét felet károsíthatja. Még a rágalmazó személlyel való belső egyetértés is veszélyt hordoz magában. A rágalmazás gonosz gondolat, és a kimondott szó nemcsak azt károsítja, akire irányul, de pusztító hatású a rágalmazóra nézve is. Negatív programot hoz létre, és ahogy az emberiség eltávolodik a világ harmóniájának elveitől, a föld információs mezője is negatív programokkal válik telítetté. Tudat alatt támadjuk és öldössük egymást, azzal nyugtatva néha magunkat, hogy a negatív gondolat nem is árthat, hiszen az csak az agyunk terméke, ami természetesen nem igaz. Az önpusztítás lavinaszerű folyamata megy végbe. Ezért manapság már kevés csak jónak lenni és a másiknak nem ártani, mert világunk már annyira eldeformálódott, hogy a rossz gondolatok hiánya nem elegendő feltétele a lélek és a test megóvásának. A mában a túlélés feltétele a tudatos, őszinte, céltudatos munka saját magunk megváltoztatásán. Nem elegendő jónak lenni, aktívan kell ezt tenni. A jó eszmék és parancsolatok, amelyek értelmében évezredeken át éltek az emberek, feledésbe merültek vagy másodlagos szerepet kaptak. A szellemi viselkedés etikája szerint az ember feladata, hogy ne engedjen utat a negatív érzelmeknek, amelyek megrövidítik az életet. Aki azzal a kívánsággal kezdi a napját, hogy: Uram, adj szeretteimnek és ismerőseimnek egészséget, nekem pedig türelmet! - sok károsodástól védi meg magát. A rosszindulatú gondolatok, rágalmak olyan támadások, amelyeket mindig elszámolás követ. Ne ítélj, hogy ne ítéltess, hiszen amilyen ítélettel ítélsz, olyannal leszel megítélve, amilyen mértékkel mérsz, olyannal leszel te is megmérve. Az a közös vonás, amely minden egyes hosszú életű emberben megtalálható, a jóindulat és a jókarat.

A negyedik ok az egoizmus. Az erős egoizmussal rendelkező ember minden tevékenysége a viselkedésében is kifejezésre jut. A kozmosszal összekötő szellemi csatornáktól elszakad, és saját szellemi életerejéből nem képes meríteni. Kénytelen más emberek energetikáját felhasználni, vagyis energetikai vámpírrá válik. Ezt a folyamatot nehéz megállítani. Az egoista viselkedés kihat a családra is. A gyermekek is a kozmosztól lezárt energiacsatornákkal születnek, és vagy áldozattá válnak, személyiségzavarral küszködve egész gyermekkoruk ideje alatt, vagy az átvett mintát képviselve folytatódik a lelküktől való elszakadás. A tudatra ébresztés a védelem és egyidejűleg a segítség is az egoizmus okozta deformált személyiség felemelésére.

Az ötödik ok, hogy a halottakról jót vagy semmit. A halottak finom világa és a mi fizikai világunk közötti kapcsolat megvalósulhat, és ha ez bekövetkezik, az mindkét világ számára káros. Az élők és a holtak energiaburkainak „összetapadása” a felső törvények megszegésekor jön létre. A búcsúztató szertartások, a siratóénekek az élők és holtak energiamezői szétválasztására irányulnak. Ez segíti az eltávozókat az átmenetben. Ha valaki megőrzi a sérelmét a halottal szemben, negatív hatások fogják érni, amelyek lehetnek különböző betegségek vagy pszichés zavarok is. De a haldokló megőrzött sérelme is a létsíkok rétegeinek összetapadásához vezet, és az eltávozó a tudatát visszairányítja megoldatlan konfliktusa tárgyához, ezzel bezárva magát a fizikai világba. Ezért a kiszabaduláshoz megkapja a feloldozást, és valószínű, hogy azért szokták teljesíteni az utolsó kívánságot is, hogy okát veszítse a visszatérés kényszere. 

A gyermekek mindig osztoznak szüleik karmájában

A hatodik ok az öngyilkos gondolat. Bármilyen gondolat az öngyilkosságról veszélyes és pusztító hatású az adott személyre és utódai számára is. Az élettől való elszakadás vágya, az önmegsemmisítés kísérletei beférkőzve a tudatalattiba, várják a megvalósítás lehetőségét. Mi az oka, hogy az ember a lassan tartó folyamat eredményeként nem kívánja az életet? Lehet csoporttudata energiamezőjében lévő program az önpusztításra, amelyet valamelyik őse sokáig forgatott gondolataiban, vagy kísérletet is tett rá. Lehet annak következménye, hogy a szülők nem kívánták a gyermek megszületését vagy elégedetlenek nemével, intézetével, gyakori betegségeivel, és mindezeket nem ellensúlyozza a gyermek iránti szeretet érzése, annak tudatában, hogy a gyermek Isten ajándéka. A tudatalatti program az évek során átmegy a gyermek éber tudatába, és megkezdődik a szülők és a gyermek közötti viszálykodás. A gyermek megtagadása, ha rövid időre is, válaszként sok éven át tartó sértődöttséget és elszakadást válthat ki a gyermekből. Az egészség megőrzése szempontjából éppen ezért fontosabb az injekciónál az etika normáinak betartása és a lelki tisztaságra való törekvés. Végül pedig az élet elvetése válasz lehet az erőszak és kényszerítés bármely fajtájára. Az életkedv elvesztése gyakran az alkoholizmusban, a narkománia formáiban tárul elénk, amelyek igazi oka a lélekben élő szeretettel való kapcsolat alacsony szintje. Mit tegyen az ember, ha meg akar szabadulni káros szenvedélyeitől? Először is, fel kell hagyni a környezetére irányuló sértődöttséggel, és meg kell találni a belső békét. A harmónia és a szeretet megtagadásának eredménye a lavinaként feltornyosuló kegyetlenség, amelyet már nem lehet alkoholba vagy drogba fojtani. Az ember úgy gondolhatja, hogy a szeretet egy az érzelmek sorában, amelyet úgy irányíthat, ahogy akar. Ez nem így van. A szeretet az, aminek mi részei vagyunk. A szeretetet az élettel kaptuk, és nincs jogunk merényletet elkövetni ellene.

A hetedik ok a helyes táplálkozás, amely gyógyítja az embert, míg a helytelen úgy rontja az egészséget, akár a helytelen viselkedés. Néhány vallás például tiltja az olyan hús fogyasztását, amely nincs kivéreztetve. A vér tárolja az ember életének adatait, benne van a betegségek információja, az olyan érzések, mint a félelem, a rettegés, amelyek az állatban is megjelennek a vágóhídon, és a húsa elfogyasztásával ezek az emóciók az embert is átitatják. Az ősi indiai filozófia megtiltja a három óránál tovább tárolt étel fogyasztását, minthogy ez már „nem tiszta étel”, mert csak a testet táplálja, és a szellemnek semmit sem nyújt. Étkezés közben tilos az olvasás, televíziónézés, hiszen a politikai vagy családi konfliktusokról szóló műsor károsítóan hat a szellemre, ugyanis evés közben minden információ akadály nélkül bejut a sejtek tudatába. A test a lélektől, a lélek a szellemtől, a szellem pedig Istentől kell, hogy táplálékot kapjon.

A kritikus helyzetekben helytelen azt a következtetést levonni, hogy már késő, hiszen úgysem lehet semmin változtatni. Éppen fordítva, hiszen a betegségek is arra figyelmeztetnek, hogy még nem késő, sorsunk a kezünkben van. Amikor az ember tiszta szívből, őszintén törekszik az egységre, szeretetre és a felső törvények betartására, gyors szellemi növekedés figyelhető meg benne. A személyiség a lélek irányítása alá kerül, így a betegség oka eltűnik, és csak a következményt kell megszüntetni. Az etika egész értelme abban van, hogy ne halmozzunk fel negatív karmát, amely egy adott szintet elérve hirtelen aktivizálódik, és kifejti romboló hatását. A korábban még alkalmazható fogadkozás, hogy „holnaptól jó leszek”, már nem működik. Jónak ma kell lenni, most, és ha ez őszintén, tiszta szívből történik, nem kell sokáig várni az eredményre.

- Dr. Bíró Dénes -
forrás:http://tgy-magazin.hu

 

Pink Floyd - Comfortably Numb - videó

A Pink Floyd 1979-ben megjelent The Wall nevet viselő koncepcióalbuma a sokak szerint (beleértve a kritikusokat is) a világ egyik legjobb albuma. A Comfortably Numb című számban tartalom és forma tökéletes harmóniában áll egymással. A szám történetének főhőse (aki lényegében Roger Waters, az album atyja) gyerekkorában egy lázálom során megpillantotta a "másik oldalt", a szellemi síkot. Kevesen mondhatják el ezt magukról emberi létük során, Waters is csak egy múló pillanat erejéig tudhatta magáénak, aztán felnőtt, a szellemi világtól ismét távol került, teljesen visszatért az anyagi világba, "kényelmesen elzsibbadt". A számot Gilmour legkatartikusabb szólói teszik teljessé, ez biztosan nem az a zenemű, amelyet az ember főzés közben hallgat a háttérből, teljes odafigyelést és átélést igényel.

forrás: prolihisztoria.blog.hu

Az élet lélegzés, egy folytonos ritmikus változás

 

A kis lélegzet kísér minket a Földön, és a nagy lélegzet – a nagy ritmusaival – lehetővé teszi számunkra az életet éppúgy az Égben, ahogy a Földön is. 

Micsoda ajándék az élet számtalan kis és nagy ciklusa. Micsoda lehetőség arra, hogy mindig újrakezdhessük: új nappal, új testtel, új időkben, új igazságokkal és új értékekkel, új kapcsolati formákkal és új felismerésekkel. 

Az élet folyamatos belégzés és kilégzés. A kilégzéssel jönnek létre a formák az anyagi világban, és a gondolataink, vágyaink megelevenítik a világot. Amikor pedig belélegzünk, az olyan, mint egy önvizsgálat, egy „újra összpontosítás”. Így értjük meg és dolgozzuk fel a megtapasztaltakat, hogy új bátorsággal felvértezve ismét készen álljunk egy új kilégzésre. Az élet nagy szívverése kíséri az életünket – a keletkezésünket és az elmúlásunkat.

Az úgynevezett „halál” során az éteri test elválik a sűrű testétől. Ezáltal az a mágikus kötelék, ami a földi élet során összekapcsolta őket, kettészakad, ám tudatunk még néhány napig az éteri testben marad. Így érzünk és látunk mindent, ami körülöttünk történik, és nehéz felfognunk, hogyan lehetünk mindeközben már halottak. 

Könnyebben megértenénk a halált, ha tudatában lennénk annak, hogy a földi életünk egy finomabb síkon tovább folytatódik. Hogy az elhunyt személy még látja és érzékeli a régi testét – ami valójában a testének éteri képmása –, érzi az érzéseit, és megvannak a gondolatai. 

Mennyivel könnyebb lenne, ha ismernénk az élet ritmusát, ami kiegészíti a földi tapasztalatokat az éteri szinteken eltöltött idővel – ebben az áttetsző, finom világban, amely közvetlenül felettünk van. Mert az asztrális világ olyan közel van a Földhöz, hogy hegyeink, fáink és városaink éteri képmása még ezekre a finom síkokra is átnyúlik. Így sok mindennel találkozunk itt, ami nagyon hasonló ahhoz, mint ami a Földön van. 

A fizikai halál csak annyit jelent, hogy lelkünk felszabadul a test korlátai alól, és a földi tapasztalatok után fokozatosan visszatér valódi otthonába. És megérkezve az asztrális világba, már várnak ránk mindazok, akik közel állnak a szívünkhöz. 

A helyre, ahol ideiglenesen – a test elhagyása és az égi otthonba való belépés között – tartózkodunk, minden vallás utalt már. A halál önmagában nem változtat az erkölcsi és mentális természetünkön. Az asztrális világban eltöltött idő alatt lehetőségünk van felismerni és hátrahagyni azt, amit megszoktunk.

 Az itt-tartózkodásunk alatt az érdeklődésünk továbbra is ugyanaz marad, mint a Földön. Ha aktívak voltunk, itt is lehetőségünk lesz sokféle módon kreatívnak lenni, ha örömmel segítettünk, itt is támogathatjuk azokat, akiknek nehezére esik itt lenni, és ha legszívesebben tanultunk, itt megtalálhatjuk a legmagasabb egyetemeket. 

Akik erős hitben gyökereznek, itt építik fel a saját szentélyeiket finom anyagból és gondolattal. Itt találjuk a legnagyobb vallási elképzelések átmeneti éteri ábrázolásait, a különböző vallások isteni szobrait az összes hozzájuk kapcsolódó rituáléval együtt. És mivel a kívánságok síkján megvalósulnak a legbelsőbb vágyak és elképzelések, megtapasztalhatjuk, hogy az éteri síkon láthatóvá válnak a gondolataink. 

De az asztrális világok – ahogy a Földünk is – hét síkból állnak, amelyek között csupán az energiák fejlettsége a különbség. Így csak „hasonló a hasonlóval” kapcsolatok jöhetnek létre. A Földünkön sem tudnak a halak a madarakkal kommunikálni… 

Sok tanító is van itt a magasabb szintekről, akik segítenek, és lehetőséget adnak, hogy találkozzunk önmagunkkal, felismerjük önmagunkat, és a témáinkat feldolgozva elengedjük azokat, hogy ezáltal finomítsuk az energiánkat. És ha az energiáink, az "öltözetünk" már finomabb anyagból áll, képesek leszünk befogadni, és eggyé válni az egyre finomabb világokkal is. 

Ugyanilyen „fejlődési terv” tartozik az Ég különböző fokozataihoz is. Mert az Ég nem a céltalan tétlenség paradicsoma. Ez az az ország, ahol kibontakozhat a szív és az elme – a durva anyag és a mindennapi gondok nélkül. Akár az Égben, akár a Földön, lelkünk nagy célja mindenütt a tudatossá válás. 

Az Ég az a hely, ahol minden földi bimbó kirügyezik. A lélek – más szóval a „gondolkodó” –, mikor ismét befejezte zarándoklatát, egy ideig a valódi otthonában lakik, mielőtt rejtett isteni képességeivel újra készen áll, hogy tapasztalatokon át továbbfejlődjön, és megossza magát másokkal. 

Mindannyiunknak azonos az eredete, ugyanaz a szellem irányítja a fejlődésünket, és ugyanaz a célunk – csak különböző időkben kezdtük el az „utat”. 

(A 20. század elején a Himalája egyik kolostorában nagy tanárok tanították a test tudatos elhagyását, az asztrális síkok tudatos bejárását. Ehhez a csoporthoz tartozott C. W. Leadbeater is, aki tapasztalatait könyveiben hagyta ránk.)

  - Eva Gostoni spirituális tanító és írónő -

 Kapcsolódó írás

C. W. Leadbeater: A TÚLVILÁG:

https://terebess.hu/keletkultinfo/tulvilag1.html

Karácsonykor jelent meg az elhunyt anya és testvér szelleme

Az elhunyt szeretteinkről nem csak halottak napján emlékezünk meg, hanem karácsonykor is, amikor az eltávozottak visszatérhetnek, de nem azért, hogy megijesszék az élőket, hanem csak azért, hogy kifejezzék a szeretetüket, valamint azt, hogy a halálban sem felejtették el őket, és továbbra is vigyáznak rájuk.

Egy édesanya látogatása: 

Arthur H.1964-ben, 17 évesen vesztette el az édesanyját.A férfi később Ontario-ba, Nova Scotia-ba költözött.1969-ben megismerkedett egy Karen nevű lánnyal, akit 1970 decemberében feleségül vett.A házaspár egy 2 és fél szobás nyaralóban lakott, ahol a kedvenc helyük a nappaliban található kandalló volt, amibe este begyújtottak, és előtte üldögélve élvezték egymás társaságát.

1971 szentestéjén kinyitották az ajándékokat, miközben a kandallóban szépen égett a tűz, ami megvilágította a karácsonyfa díszeit.

Hirtelen azonban kialudt a tűz, a fára akasztott égősor pedig magától kezdett villogni.

A földön ülő házaspár fázni kezdett.A következő pillanatban Arthur azt látta, hogy a hintaszékben ül az édesanyja, aki rámosolyog.A férfi felesége, aki sosem találkozott a férje anyukájával, elmondta, hogy ő is látta a nő szellemét.

Néhány perccel éjfél után újra lángra kapott a tűz a kandallóban, a fények nem villogtak, a szellem pedig eltűnt.Arthur később megpróbált újra kapcsolatba lépni az édesanyjával, de többé nem látta.

A báty szelleme: 

Scarlett 2008 karácsony napján látott egy furcsa látogatót a Bloomingtoni, Indiana állambeli otthonában, ahol eleinte a megszokott mederben folyt a karácsonyi este.
A vacsora és az ajándékozás után szinte mindenki elment délután 5 órakor.A házban csak Scarlett, a húga és a sógora maradtak, majd mind lefeküdtek aludni.Scarlett a kutyájával, Tobyval ment be a szobájába, aminek becsukta az ajtaját.

A nő alig aludt el, máris felriadt az ajtókilincs zörgésére.Scarlett várt pár percet, hogy a húga vagy a sógora szeretne-e bemenni, hogy kérdezzen valamit.Amikor a jelenet lejátszódott, akkor 7 óra felé járt az idő, emiatt a hálószobában koromsötét uralkodott, de a házban égve maradt a konyha, fürdőszoba világítás, illetve a karácsonyi fények is égtek, hogy Scarlett lásson, ha esetleg kimenne a szobából.

Amikor az ajtón végül senki sem nyitott be, Scarlett újra lefeküdt, de akkor hirtelen erős fény áradt be az ajtón át.A nő beárnyékolta a szemét, hogy lásson, de a jelenség pillanatok alatt eltűnt, az ajtó pedig bezáródott.

Scarlett meggyújtotta a kislámpáját, de a szobában továbbra is csak ő és a kutyája tartózkodtak.Toby leugrott az ágyról és az ajtóhoz ment.Habár a holland juhászkutya megijedt, mégis hű maradt a kiképzéséhez, és bizonyította, hogy remek testőr.

Scarlett végül úgy döntött, hogy kimegy a kutyával, hogy együtt nézzék meg, hogy mi történt. Bementek a nő testvéréhez és sógorához, de ők már aludtak.Ez után a nappaliba néztek be, de az üres volt.

A nő azon gondolkodott, hogy vajon mi lehetett az a nagy reflektorfény.Később eszébe jutott, hogy lefekvés előtt azon merengett, hogy szép karácsony estéje volt, de mennyivel jobb lehetett volna, ha az édesanyja és a bátyja is vele lehetne.Scarlett végül arra jutott, hogy lehet, a bátyja jött boldog karácsonyt kívánni.

(Forrás: noiportal.hu)

A szeretet temploma - Karácsony - C-moll vonósnégyes - videó

forrás:Zoltán Dr.Kovács

 

 

Álruhás Angyalok

Az angyalok egyrészt láthatatlanok, másrészt közöttünk élnek, álruhában. Ezzel egy idő óta komolyan számolni kell.
Nem tudod, ki a gyereked, a barátod vagy az idegen, aki leül melléd a villamoson. Lehet, hogy angyal.

Sok angyal van közöttünk, aki nem csupán álruhát öltött, de a születése pillanatában odafenn hagyta az angyal-múltjára való emlékezetét is. Ó maga sem tudja, hogy angyal. Nem emlékszik rá. Csak érzékenyebb. Finomabb. S bármilyen sötét és mélyre süllyedt gengsztervilágban élünk, ő úgy érzi, hogy mégsem tehet meg mindent. Neki nem szabad. Mindenki lop, neki nem lehet. Mindenki megbízhatatlan, link, ő nem lehet az. Mindenki gátlástalanul hazudik, ő elpirul. Nem engedi hazudni a „származása”.

Egyszerű, romlatlan lelkű emberek ezek; jók, tiszták és becsületesek. Rengetegen vannak. Ezekre mondjuk, hogy rendes emberek. „Nem idevalók.” Emlékeznek még egy erkölcsre, amit ma már régóta nem tanítanak. Hozzák magukkal. Bár nem tanulták, nem is tapasztalhatták sehol — a vérükbe van írva.

Tudják, hogy másokhoz jónak kell lenni, s bár roppant hátrányos manapság: tisztességesnek kell maradni. (Hogy országunk nem omlott még össze, csakis miattuk van.)
Hogy angyallal beszélsz, azt onnan tudod megállapítani, hogy felelősséget érez érted. Nem prófétálni kezd, hanem vállal téged - mert el kell számolnia veled. Fontos vagy neki. Akkor is, ha egyszer lát az életében. S azt szeretné, ha ő is fontos lenne neked - akárcsak egy futó pillanatig.

Az már rajtad múlik, hogy egy angyal segítségét elfogadod-e vagy sem. Általában az történik - ezt is az Angyalomtól tudom - hogy rendelkezzék bármiféle hatalmas erővel, bölcsességgel és varázshatalommal — segítő szándékát az ember önteltsége messzire tudja taszítani magától. A vaknak visszaadni a látását, a leprást meggyógyítani, a halottat föltámasztani és a tengert lecsendesíteni — ezt még tudja egy angyal. Nem nagy kunszt.

- De egy egocentrikus embert meggyőzni: lehetetlen. Minden jó szándék lepattan róla.
- Az ego-nak — míg össze nem törik — mérhetetlen hatalma van!
Jézus sem bírt vele.
Az ego félelmetes erejét tévesen „szabad akaratnak” nevezik.
Szabadságról itt természetesen szó sincs. Ha csak a megszólíthatatlan őrültet és a semmibe zuhanó meteort nem tekintjük szabadnak. Nem. Az ego esztelen pörgése, bár az egységtől messzire hajítja az embert, korántsem szabad, mert szüntelenül beleütközik a visszahatások tragikus sorozatába.
Vagyis a kemény törvénybe.
Az angyal az egocentrikus embert a sorsára hagyja. Nem tud mást tenni. A felelőssége odáig terjed, hogy megtett-e érte mindent.

Egy angyal, ha történetesen az anyád lesz, élete végéig felelősséget vállal érted. Így érzi, így gondolja. És így is teszi. Ha elbuksz, mérhetetlenül fáj a szíve érted, de ha nemcsak az anyád, de bölcs angyalod is, tudja, hogy ez már sajnos a te számvetésed a saját lelkeddel – ő többet nem tehetett érted.

Egy angyal, ha elvesz feleségül, nem fog elhagyni. Lehetsz beteg, szegény, bolond, meg is csalhatod szegényt: nem hagy el. Te elhagyhatod, ő nem.
Miért?
Mert felelősséget vállalt érted.
Ha valaki hűséget esküszik neked, és mégis elhagy, az lehet jó ember, derék ember, nagyszerű ember, szerencsétlen ember, boldogtalan ember; meg is lehet érteni, föl is lehet menteni, el lehet magyarázni, hogy miért tette – de hogy nem angyal, az biztos.
Csak ember. Esendő ember, mint te vagy én.

Amikor megkérdeztem az Angyalomat, mióta áll mellettem, azt felelte: „Kétezer éve.”
Ezt csak azért említem, hogy lásd, mi rejlik a szó mögött, hogy felelősség.

- Müller Péter: Örömkönyv -

 - - - - - 

Müller Péter: Álruhás angyalok /részlet/ - Felolvassa: Hétvári Andrea - videó

forrás: Hétvári Andrea

 

Müller Péter: A csodáról

Emlékszem, kisgyerekkoromban csodák között éltem. Csoda volt a kert, a virágok, a csillagos ég, a kutyám. Egészen pici voltam s határozottan emlékszem, hogy csoda volt, amikor anyám a kis kádban megfürdetett s először fölálltam a járókában.

Aztán jött az iskola.

Elkezdtem megismerni s főleg megérteni az életet – és megszűnt a csoda.

Mindennek tudni véltem a miértjét s okát. A világ olyan lett hirtelen, mint egy leleplezett bűvészmutatvány. Elmagyarázták, hogy az ember egy fejlett állat, aki halálra van ítélve, hogy a szerelem az a mirigyek játéka, hogy az élet a sejtek növekedéséből és öntudatlan atomok keringéséből áll elő – hogy itt mindent unalmas és monoton törvények mozgatnak.

Elkezdtem unni az életet, mely mozgalmas volt ugyan, de csodátlan.

Olyan lett az egész, mint egy szétszedett kakukkos óra: rádöbbentem, hogy ezt rugók és fogaskerekek mozgatják: nem a madár kakukkol, hanem az öntudatlan gép. És ugyanígy működik a rádió, a telefon, az égen szálló repülőgép, sőt, mint mondták, az emberi agyvelő is. Mi is gépek vagyunk, csak roppant finom alkatrészekből vagyunk összeállítva.

És ekkor betört életembe az istenhit.

Faltam a Bibliát, a kelet csodálatos titkait, a Védák, a Jógák, a kabbala s az arab szufi titkos tanításait. Elolvastam a Névtelen Szellem összegyűjtött munkáit – s hirtelen újra kitárult előttem a Csoda!

Rájöttem, hogy amiről eddig azt hittem, hogy tudtam, nem volt igazi tudás. Nem egész lelkemmel, csupán annak egy nagyon vékony kis résével, a józan eszemmel ismertem meg a világot, s amit megismertem belőle, az egy roppant lefokozott és szűk kis „valóság” volt, annyi csupán, mint amennyit egy rövidlátó, szürke hályogos szemlencsén át látni lehetett belőle.

És ekkor újra visszatért gyermeki csodálkozásom.

Elámultam a világon.

Rádöbbentem, hogy nincs halál, csak átváltozás, hogy emögött a fantasztikus élet-halál játék mögött egy abszolút Intelligencia áll; hogy itt nem az anyag, nem is az energia, hanem a Szellem az elsődleges! Újra elámultam azon, hogy élek, hogy érzek, hogy gondolkodok, hogy szeretek s hogy engem szeretnek. Csodaként bukkantak föl bennem elmúlt életeim emlékei, egyáltalán a múlt, jelen és jövendő oly mértékben összemosódott, hogy néha egész határozottan megláttam előre, hogy mi lesz. Rádöbbentem, hogy a temető nem az enyészet, hanem a búcsúzás helye, mert halál nincs, csak átváltozás.

Elámultam a végtelen Isten művén, s láttam, hogy ennek a teremtő Mágusnak, ennek az ésszel felfoghatatlan, kozmikus Bűvésznek szikrányi talentuma bennem is ott rejtőzik. Nemcsak láttam a csodát, elő is tudtam idézni. Megtapasztaltam a gondolatok s érzések hatalmát, hogy lelkünk végtelen titkok tárháza, s hogy a másik világok lakóival beszélni lehet.

Úgy jártam akkoriban az utcákon, mint valami kiválasztott. Nagy és boldogító csodák tudója. Teli voltam kíváncsisággal, lázas izgalommal, a felfedezők olthatatlan szomjúságával – mások arcán még ma is látom néha ezt a lázas örömöt, melyet akkor él át az ember, ha először találkozik a csodával.

Mert belőlem – sajnos – lassan elmúlt a csodálkozás képessége.

Elkezdtem tanulmányozni most már Isten láthatatlan világának a törvényeit, s eljutottam – sok-sok valódi igazság felfedezése után – ahhoz a mérhetetlen ostobasághoz, hogy én most már ezeket a rejtett titkokat tudom.

Húsz évvel ezelőtt, amikor először találkoztam szellemi tanítómesteremmel, a megrendüléstől átsírtam egy egész éjszakát. Hogy ilyen csoda van! Hogy ilyesmi valóban létezik! Hogy amit Jézus mondott, amikor elbúcsúzott tőlünk: „Én most elmegyek, de elküldöm majd nektek az Igazság Szellemét” – ez valóban igaz! Idáig csak hittem és reménykedtem benne, most pedig megtapasztaltam, hogy ez a kétezer esztendővel ezelőtt kimondott ígéret beteljesült! Ez működik! Ez van! Ebben a műben, s ezekben a csodálatos igékben meg lehet bízni, mert igazak.

De teltek az évek, rendszeressé váltak a találkozások, a tanítások. Számos titokról lehullott közben a lepel – s elkövettem azt az óriási hibát, hogy elfelejtettem csodálkozni!

Újra azt hittem, hogy tudok valami „végső titkot”. Hogy Isten világának titkait megfejtettem, és nincsenek már csodák előttem.

A sok-sok kétségtelenül hatalmas és gyönyörűséges és mély szellemi igazság megismerése után elkövettem a legnagyobb ostobaságot, amit csak ember elkövethet: azt képzeltem, hogy én most már Isten titkait ismerem.

Megint megszűnt a csoda!

Megint mesétlen lett a világ!

Micsoda tévedés!

Micsoda ostobaság!

Micsoda menthetetlen őrület!

Nem!

Nincs olyan tudást, aminél ne lehetne többet tudni! Nincs olyan ismeret, amit ne lehetne mélyebben megismerni!

Ahogy Einstein mondta: „Minél inkább növekszik előttem a megismert tartomány, annál inkább tágul és növekszik a Megismerhetetlen!”

Nem a világ csodátlan, hanem a mi hülye fejünk!

Saját vélt tudásunk rögeszméjétől nem látjuk a csodát!

Aki a szellemi úton elindult, nem szűnik meg csodálni a csodát! Nem szűnik meg a „szürke és nehéz” élet mögött meglátni a megrendítő Mesét!

Nem szabad megengedni egyetlen olyan pillanatot sem, amikor rálegyintünk valamire s azt mondjuk: „Ja, én ezt már tudom!”

Nem tudjuk!

Nyitva kell lennünk minden csodára, ami bennünk s körülöttünk van – s ami előttünk áll még!

Bizony, barátaim, az élet csodálatos utazás, s a legnagyobb csodája az, hogy végtelen! Nem csak időben: bölcsességben, titokban, szépségben, kalandban, varázslatban, boldogságban is!

- Müller Péter -

forrás: http://tgy-magazin.hu

432 Hz CSODATÉVŐ MANTRA Dhan Dhan Ram Das Guru Mantra - videó

 https://www.youtube.com/watch?v=9rGtlMkJ73Y

forrás:Spiritusz

 

 Ha már úgy tűnik, semmi remény, hívd segítségül a Dhan Dhan Ram Das Guru mantrát. A hatalmas csodatevő erőt egyenesen Guru Ram Dastól, a csodák Mesterétől kapod, így még a lehetetlen és lehetségessé válik.

 

Angyalok az otthonunkban – Karácsonykor is velünk lesznek!

Nem véletlen, hogy karácsony előtt több angyalfigura jelenik meg a boltok kirakatában és az otthonunkban is. Láthatatlan segítőink ilyenkor még közelebb lehetnek hozzánk.

Sokunkkal előfordult már, hogy beléptünk egy számunkra idegen lakásba, és azonnal biztonságban, otthonosan éreztük magunkat. Ez bizony nem véletlen! Ezekben a házakban ugyanis jó energiák vannak, és ebben nagy része lehet az ott lakozó angyaloknak is. Karácsonyra – de természetesen az év többi napjára is – hívjuk meg az angyalokat otthonunkba, hogy biztosítsák a békét és a nyugalmat.

Nézzünk a lángba!

Flaskár Ildikó parapszichológus jó ideje foglalkozik angyalokkal, és ő maga is fontosnak tartja, hogy körülöttünk legyenek égi segítőink. Ráadásul az adventi időszak lehetőséget is ad arra, hogy megérkezzenek hozzánk, hiszen az évnek ezek a hetei a lecsendesedésről, a befelé figyelésről kell hogy szóljanak.

„Amikor meggyújtjuk az adventi koszorú gyertyáit, amelyek lehetőleg legyenek fehérek, nézzünk hosszan a gyertya fényébe, és gondolatban hívjuk segítőinket – tanácsolja Ildikó. – A lángba nézve érezzük, ahogy nőni kezd bennünk és körülöttünk a fény, s megérkeznek az angyalok. Már a puszta szándék is elég ahhoz, hogy hívjuk őket, s ebben nem lehet hibát elkövetni. Kérjük, hogy tisztítsák meg szívünket és testünket a negatív energiáktól és gondolatoktól, majd töltsék fel a tiszta szeretet fényével, hogy mindenki felé ezt sugározhassuk. Amikor érezzük, hogy a gyertya lángja felmelegíti és boldogságérzettel tölti meg szívünket, gondolatban küldjük tovább ezt az érzést szeretteinknek, barátainknak, ismerőseinknek és haragosainknak, mert minél több gyertya lángja lobban fel a szívekben, annál békésebb és boldogabb lesz a karácsony mindnyájunknak.”

Ildikó arra az esetre is adott tanácsot, ha szeretnénk megtisztítani az otthonunkat, és arra vágyunk, hogy csak jó energiák lakozzanak ott.
„Ha szeretnénk otthonunk tereit megtisztítani az ünnepekre, hívjuk segítségül Mihály és Rafael arkangyalokat. Hívjuk Mihály arkangyalt, és kérjük meg őt, hogy oltalmazzon utunkon, oszlassa el félelmeinket, öntsön szívünkbe erőt és bátorságot. Szólítsuk Rafaelt, s képzeljük magunk és szeretteink köré smaragdzöldben sziporkázó gyógyító erőit. Kérjük, hogy tisztítsa meg körülöttünk a teret, a ház minden zugát, hogy miután mi már tisztává és csillogóvá varázsoltunk mindent az ünnepekre, ő tegye meg ezt energetikailag és spirituálisan, hogy csak a béke és szeretet töltse meg otthonunkat.”
Ezt akár az év más napjain is megtehetjük, ha úgy érezzük, ideje békében és harmóniában élnünk, és kitisztítanunk lelkünkből és otthonunkból a külvilágban tomboló erőket.

Vaníliaillatot érezhetünk

Kovács Judit angyalmédium szerint a legfontosabb, hogy ne „kipróbáljuk” azt, milyen, amikor az angyalok eljönnek, hanem a szívünk legyen tele szeretettel, mintha egy kedves barátot, családtagot várnánk.

„Ha az angyalokat szeretettel megkérjük, hogy látogassanak el az otthonunkba, ők örömmel jönnek – meséli Judit –, ugyanis őket az teszi boldoggá, ha mi boldogok vagyunk. Amikor hívjuk őket, teremtsünk magunk körül nyugodt körülményeket, csendet, gyújtsunk gyertyát – mindegy, milyen színűt –, és várjuk, hogy megérkezzenek. Az angyalok nagyon szeretik a finom illatokat, a kristályokat, tehát füstölőt is gyújthatunk, vagy elhelyezhetünk a lakás valamelyik számunkra kedves pontján kristályokat is. Szólhat kellemes zene is, hiszen láthatatlan segítőink ez is kedvelik.”

Judit szerint több formában is jelezhetik az angyalok, hogy ott vannak velünk. Fontos, hogy ne mi határozzuk meg, mi legyen ez a jel, csak nagyon erősen figyeljünk.

„Beszámoltak már a tanítványaim arról, hogy az angyal érkezésénél hevesebben ver a szívük, lágy fuvallatot éreznek. Van, akinek úgy tűnik, mintha megsimogatták volna az arcát, mások finom illatokat – vaníliát, virág- vagy tömjénillatot – éreznek. De ropoghatnak a bútorok, a padló, a lambéria is.”

Ha tudjuk, hogy valaki a környezetünkben magányosan, szomorúan tölti a karácsonyt, mindenképpen küldjünk neki angyalokat, hiszen velük megszépül majd az ünnep.

Kérjük már most meg az angyalainkat, hogy tegyék békéssé és boldoggá a decembert és a jövő év többi napját is!

Készítsünk házioltárt!

Ha szeretnénk az angyalokat mindig magunk körül tudni, készítsünk angyaloltárt az otthonunkba. Ehhez csupán egy polc sarka vagy az asztal egy kis része szükséges, mégis gyönyörű és szeretettel teli dekorációt kapunk.

„Tegyünk ide egy nekünk tetsző angyalfigurát, gyertyát, amely a tisztaságot, a fényt és a melegséget jelképezi – mondja Kovács Judit. – Kerülhetnek ide kristályok, és én szoktam élő virágot is az angyaloltáromra tenni, illetve fényképet a szeretteimről vagy angyalokról.”

(forrás:Ványik Dóra)

Így veheted fel a kapcsolatot az őrangyaloddal -
 Vogl Dorottya angyaltanár - videó

Változás

„Az életben csak a változás állandó.” 

olvastuk már sok helyen, hallottuk már sok embertől.

Talán már elcsépeltnek hangzik ez a mondat, mégis igaz.

Az év vége felé gyakran visszatekintünk az elmúlt esztendőre. Számot vetünk mindazokkal a dolgokkal, amiket megéltünk, megtapasztaltunk. Jókkal, rosszakkal egyaránt. Bánkódunk rajtuk, tanulunk belőlük, de végül mindig haladásra kényszerít az élet. Ha egy helyben maradunk, mert úgy érezzük, nincs erőnk megtenni a következő lépést, akkor erősebben noszogat.

Elkezdenek olyan dolgok történni, amelyek arra ösztökélnek, hogy mozduljunk meg. Ha ellenállunk, akkor egyre nehezebbé válik a lelkünk. Érezzük, hogy fogy az erőnk, mintha mázsás súlyokkal húzna le a gravitáció.

Van, hogy eltöltünk hosszabb – kevesebb időt is ebben az állapotban. Majd egyszer csak megrázzuk magunkat és elhatározzuk, hogy kilépünk a számunkra fájdalmassá vált mozdulatlanságból és tovább indulunk..

Ha könnyed a szívünk, jól érezzük magunkat, ha varázslatos módon minden “összejön”, akkor tudjuk, hogy a jó ösvényen haladunk tovább. Ha fokozódnak a nehézségek, irányt kell változtatni.

Ha kicsit elcsendesedünk és befelé figyelünk önmagunkba, akkor meghalljuk a belső hangunkat. Észrevesszük a jeleket magunk körül. Így kicsit könnyebben rálelünk majd a számunkra helyes útra.

(forrás: Székely Orsi kicsibudoar.hu)

Kollányi Zsuzsi - Angyal - videó

 https://www.youtube.com/watch?v=dQBZLml6qKQ

forrás:Magneoton

 

Amikor a gyermek emlékszik az előző életeire

 

Négy éves volt a lányom, amikor először kezdett el beszélni nekem - rajzolás közben - az előző életeiről. Első alkalommal az hagyta el a pici száját, hogy "amikor Angliában éltem, volt egy hatalmas nagy lovam, akit imádtam".

Nem volt még fogalma országokról ilyen mélységben, különös volt hallani a szájából. Óvatosan kérdezgetni kezdtem hát, meséljen mire emlékszik még a lován kívül. Szinte szemrehányóan kérdezett vissza, hogy én miért nem emlékszem, hiszen ott voltam. Megilletődtem és tudakoltam ki voltam én ott, mire elmesélt egy konkrét, kerek történetet.

Nagyon gazdag család gyermeke volt, fényűzően éltek. Az Ő szavaival élve palotában. Leírta a kedvenc ruházatát, bokáig érő kék ruha, sok fodorral, térdig érő fekete, fűzős “kopogós” cipő, Ő maga loknis szőke hajú, kék szemű, babaarcú gyerek volt. Öntelten mondta, hogy a húgainak “csak pónijuk volt”, míg neki már nagy, hátaslova. A testvéreinek a mostani unokanővéreit nevezte meg – akikkel mindig vitában volt, hogy ki az idősebb, sehogyan sem fogadta el, hogy közöttük ‘most’  a legkisebb -. Az édesanyja nem én voltam, hanem egy bizonyos Mandy, aki most nincs velünk. A legfurcsább mondat mégis az volt, amikor színezgetés közben, fel sem nézett, csak így szólt: – Tudod mit szerettem a legjobban akkor? A SZALONBAN teázni… Itt meg kellett értenem – ha addig nem tettem volna -, hogy ez bizony emlék, nem most flesseli be a sztorit. A nagy gazdagságukat elvitte egy nagy gazdasági válság, vagy hasonló, mert semmijük nem maradt, és nehezére esett, hogy nem emlékszem arra, hogy együtt dolgoztam vele a ‘pénzgyárban’, amikor elszegényedtek és neki munkába kellett állnia. Sőt, nem csak én, az édesapja is a gyárban dolgozott. Ez volt az első történet, a lájtosabbik.

A következő történetet nem sokkal ezután mesélte el, szintén rajzolás közben, a párbeszéd így zajlott:

– Amikor a sivatagban éltünk, olyan szomjas volt anyukám és a kishúgom, hogy a homokot nyalták…
(Nagy levegőt kellett vennem, hogy ne vezessem a beszélgetést csak kérdezzek és, hogy jöjjön az intuíció, beszéltethetem-e erről a témáról.)
– Hmmm… és Te? Te is szomjas voltál nagyon?
– Igen – kis szünet, közben színezget -, de egyszer csak ‘végre’ meghaltunk! És tudod milyen jó volt kirepülni a csillagok felé? Alig tudtam abba hagyni, mert ott végre hűvös volt. Csodára élveztem!
– Az jó, bár élni is nagyon jó. Sajnálom, hogy olyan melegetek volt, hogy erre kellett várni. És anyukádékat akkor láttad utoljára?
– Nem. Most is szoktam őket látni. Nem tudom miért, de mindig a sivatagba akarnak megszületni, most is ott élnek. A barátnőm is.
– És beszéltek is, vagy csak látod őket néha?
– Beszélünk is néha. Álmomban történik – valószínűleg asztrál síkon meglátogatja azokat akikhez ragaszkodik, vagy egy csoportot alkotnak.
– Érdekes. Szeretted az anyukádat nagyon ugye?
– Igen. De Te sokkal jobb anyukám vagy. A kedvenc anyukám – ez sok mindent megmagyaráz ma már arról, miért mondta mindig így… “Te vagy a kedvenc anyukám!”.
– És mi van apukáddal? Ő is újra született?
– Nem. Apukámnak “nem volt kívánság gyöngy a kezében, ezért nem született újra”.
– Az fontos az újra születéshez, a gyöngy?
– Igen. Akinek nincs, az nem jön újra. Tudod, mit nem értek anya, hogy ebben az életemben hogyan tudtad leolvasni a homlokomról a nevemet, mielőtt megszülettem!
– Hogy érted ezt, hogy a homlokodról?
– Hát úgy, hogy amíg a csillagokban vagyunk, egy szalag van a homlokunkon a nevünkkel és mindig csodálkozunk, hogy az anyukánk hogyan tudja olyan messziről leolvasni róla!

Az első két történet meghatározó marad számomra, ez tett arra az útra, hogy reinkarnációs utaztatást tanuljak és így segítsek visszamenni az embereknek blokkokba, döntésekbe, ami ma már nem szolgálja Őket, és elengedhessék.
Ma már inkább azt köti le vele kapcsolatban a figyelmemet, hogy a “látó” képességét fel tudja dolgozni. Együtt élni egy olyan gyerekkel, aki nem csak azt látja amit mi magunk, nagyon kemény feladat. Legalábbis számomra.
Ezzel kapcsolatban szívesen fogadok el tanácsokat.

Az egész gondolat sort egy videó indította el bennem, ami egyértelműen bemutat egy gyereket, aki jól begyakorolt mozdulatokkal vezényel, olyan mozdulatokkal, melyeket nem ebben az életében tanult meg. Rendkívül sok ilyen filmet találhatunk az interneten. Számomra mindig “sokkoló”, ahogyan a kis testben megnyilvánul a lélek, aki szeretettel csinált valamit egy előző életében, és ezt máris előhozza. A legkülönösebb ezekben a dolgokban, hogy sokszor később elfelejtik, csak megcsillant a lélek egy zene, egy hang, egy szín, vagy bármi hatására.

Forrás: zacc.cafeblog.hu - csaladinet.hu

3 éves Jonathan vezényel -Beethoven 5. szimfóniája - videó

(Nagyon karakter működéses mozgása van. Ráfordul a zenekar különböző szekcióira. A pálca úgy mozog a kezében, hogy az nem lehet, csak saját korábbi élet emléke. A vérvonal tehetsége nem ennyire kifinomultan jön át. Az arcát nézd, amikor nem bohóckodik. Ott van benne a karmester tekintete és arckifejezése. Biztos sokszor meghallgatta ezt a darabot ebben az életében is, de az, ahogy várja a gyors részt és pontosan mozdul rá, egy kicsit mindig előbb, azt mutatja, hogy a kottáját is ismeri – fűzte hozzá egy szakértő, aki megnézte.)

Kapcsolódó írás:

 Egy 30-as évekbeli színész reinkarnációjának állítja magát a kisfiú!

https://dszilvia.blogspot.com/2017/01/egy-30-as-evekbeli-szinesz.html 

Müller Péter: Én vagyok

 Első tanítómesterem egy hindu jógi volt, aki egyébként sebészorvosként is működött egy londoni kórházban. Két kultúrán nőtt fel. Egyrészt tájékozott volt a nyugati tudományokban és vallásokban, másrészt több mint tíz esztendőt töltött egy indiai ashramban, ahol kemény beavatást kapott.

 

 

Egy alkalommal bemutatta, hogy szívműködését befolyásolni tudja. Úgy vert a szíve, ahogy akarta. Lassítani és gyorsítani tudta ütemét, szabályozni a ritmusát, ha akarta volna, meg is tudta volna állítani szívét, hasonlóan azokhoz, akik egy öntudatlan, pszichoszomatikus rohammal véget vetnek az életüknek.
Látszólag nem tett mást, mint amit – tudattalanul – teszünk, amikor szívrohamot produkálunk. Közben hallgattuk a szívét, mértük a vérnyomását, mely az egekbe szökött, miközben arca riasztóan elváltozott; homlokát és egész testét kiverte a verejték – de mivel a folyamatot teljesen a hatalmában tartotta, nem fenyegette az a veszély, hogy ebbe belehal.

És ahogy „felturbózta”, úgy le is csendesítette magát.
Pihent egy kicsit, majd megtörölte homlokát, s azt mondta:
    – Mindezt azért csináltam, hogy lássátok: a lélek, a lélegzet és a test rejtett kapcsolatát. De ami döntőbb, hogy megmutassam nektek: az ember sorsának urává válhat, ha lényében az uralmat Atman átvette.
Akkor már tudtam, hogy ez a hindu szó azt jelenti, hogy „isteni Én”.

A csodától részegen bámultam rá. Fiatal voltam, először csapott meg a szele annak a titokzatos, magasabb rendű világnak, melynek később a kutatója lettem.
– Mester – mondtam –, szeretnék eljutni Indiába!
– Minek?
De nem várta meg a válaszomat.
Tudta, mit akartam mondani: hogy találkozni akarok a Titokkal, az „isteni Én”-nel, amiről az imént beszélt.

Mosolyogva rám nézett, s ahogy előttem ült keresztbe tett lábakkal a földön, kinyújtotta jobb kezét és mutatóujjával a szívemre bökött:
– Itt van India.
Ez a mondat megváltoztatta az életemet.
Főleg az, ahogyan hozzám ért.
Nemcsak a mellkasomat érintette, s nemcsak a mögötte dobogó szívemet, hanem Valakit, aki a szívemben élt, s akiről odáig fogalmam sem volt. Csak könyvben olvastam róla, de hogy az én szívemben lakik?...
Most is érzem mellemen az ujját.

Amit utána elmondott, érthetetlen lett volna e nélkül az érintés nélkül. Hiányzott volna hozzá ennek a varázsütésnek az ereje.
Nem tudom, sikerül-e leírnom mindazt, amit hallottam, s hogy érthető lesz-e számodra e nélkül az érintés nélkül.
Megpróbálom.

– Én most odanyúltam – mondta –, ahová te is mutatsz magadon, ha azt mondod, „én”. Ha megkérdezem tőled, hogy a testednek melyik pontján vagy szervében érzed azt, hogy „én” – nem a fejedre, nem a homlokodra mutatsz, nem is az ágyékodra vagy a gyomrodra, hanem a mellkasod közepére. A szívedre… Ott lakik az éned. És most bekopogtam a Péterhez… Ott él a szívedben... Ahogy az én „énem” az én szívembe él, melyet most lázba hoztam, és majdnem fölrobbantottam, azért, hogy lásd: az „én” és a szív között milyen szoros összefüggés van.

Mosolygott, majd hozzátette:
– Láttam, hogy féltettél. Semmi okod rá. Egy pillanatig sem voltam veszélyben, mert ezt az egész folyamatot mindvégig uraltam. S amint látod, nyugodt vagyok. Visszatértem az „alapjáratra”.

Ez az alapjárat az ő esetében rendíthetetlenül derűs nyugalmat jelentett.
Mindig mosolygott.
Ez még hihetetlenebb volt, mint az előbbi „produkció”.
Mintha a háborgó tenger egyszerre csak megszelídülne. Mintha valami rejtélyes akarat kisimította volna a hullámait. 

És most mondta el a lényeget:
– Lakik a szívedben még valaki… Az Isten lakik a szívedben, Péter… Mi úgy hívjuk: Atman. Úgy nevezi magát az Upanisadban: – Én vagyok!… Ahogy nálatok is, a Bibliában, amikor Mózes megkérdi Istent, ki vagy te? Isten így mutatkozik be neki: Eheje asher… „Én vagyok”… Két távoli világ, de az isten neve egyforma. Jézus is számtalanszor megismétli: „Én vagyok”… Ezt ti gyakran félreértitek, mert nem tudjátok, hogy ő itt nem önmagát, hanem a benne élő isten nevét mondja ki. Az „Én vagyok” a héberben szent fogalom. 

Egyszer egy rabbi ajtaján bekopogtak éjszaka – Ki az? – kérdezte a rabbi – Én vagyok – válaszolta az ismerős koldus, mire a rabbi dühösen felordított: – Ki az, aki az Isten nevét a szájára meri venni?!
Elmosolyodott.
Szerette ilyen kis történetekkel fűszerezni mondandóját.

– Szóval, az „én vagyok” nem más, mint az istenélmény benned. Létélmény. És amikor az előbb a szívedre mutattam, nemcsak a Péter nevű kis énkére mutattam, hanem teremtőjére is, aki szintén ott lakik a szívedben… Társbérletben éltek, és mindkettőtök úgy nevezi magát, hogy „én vagyok”! Te is és a Teremtőd is – mondta, és hangosan, teli szájjal nevetett.
– Ahogy egy színész eljátszik egy szerepet, úgy isteni Éned is teremtett magának néhány esztendőre egy hús-vér Pétert. Leszállt a végtelen és időtlen szellemi világból s elrejtőzött oda, ahonnan ez a teremtménye is működik: a szívetekbe… Mert ez nemcsak a tiéd – az övé is. Közösen lakjátok. A szív az a központi hely, ahol a Teremtő belép a mulandó földi életbe és megeleveníti teremtményét. Azt mondja: „Én vagyok minden lény szívének közepében.” Ez éppolyan híres mondás Indiában, mint nálatok az, hogy „Én vagyok az út, az igazság és az élet!”
Egyébként ugyanazt jelenti.

-Müller Péter -

forrás: http://tgy-magazin.hu

 Müller Péter meséi 1 rabbi történet - videó

Pigmeusok – A szív és lélek társadalma

Jean-Pierre Hallet világhírű néprajzkutató volt a pigmeusok legjobb ismerője.

Leírta többek között, hogy a közép-afrikai efe’ pigmeusok milyen nyíltan fejezik ki törődésüket és szeretetüket, s hogy mennyire gyakori közöttük az érintés.

A csecsemőket folyton kézben tartják, magukon hordják. Az idősebb gyermekek és felnőttek sokszor megérintik egymást.

Hallet-t meglepte, hogy a pigmeusok mennyire gyakran ölelkeznek, fogják egymás kezét, teszik kezüket egymás vállára, vagy hajtják fejüket a másik ölébe.

A pigmeusok legfőbb belátása, hogy társas kapcsolatokra teremtettünk. Ha kevés a táplálék, elsőként a gyermekeknek és az öregeknek adnak, azoknak, akik a legvédtelenebbek.

Miután alaposan tanulmányozta vallásukat, Hallet azt a következtetést vonta le, hogy a pigmeusok vallásának lényege az, hogy:

“Légy jó másokhoz. Tisztelj, védelmezz, őrizz meg”.

A pigmeusok gyengédsége, család iránti odaadása minden egyes antropológust és etnológust lenyűgözött, aki élt közöttük egy darabig.

A pigmeus társadalomban a gyermekekre odafigyelnek, a fiúkat és a lányokat egyformán kezelik. Az árvaságot nem ismerik, hiszen minden elárvult gyermeket azonnal befogadnak családtagjai, szomszédai.

A pigmeus nők hagyományosan teljes szabadságot és egyenlőséget élveznek. Nincs bűnözés, nincs rendőrség, senkit sem büntetnek meg.

Mindenki hozzászokott ahhoz, hogy tisztelettel és odafigyeléssel bánnak vele, ennek pedig az a következménye, hogy az emberek minden életkorban biztonságban érezhetik magukat. Feltűnő az irigység, az agresszió, a kapzsiság hiánya.

A nyelvükben nincs szó a gyűlöletre, sem a háborúra. Ám ahogy az eszkimóknak rengeteg szavuk van a hóra, úgy a pigmeusok is számos kifejezéssel rendelkeznek a szeretet és a gondolkodás különböző fajtáira.

Olyan sokat elárul egy népről az, hogy mit tart a legnagyobb bűnnek. Nos a pigmeusoknál a szabályok legsúlyosabb megsértésének az számít, ha valaki durva a gyermekekkel vagy az öregekkel szemben.

Bernie Siegel orvost annyira lenyűgözte a pigmeusok mentális egészsége, hogy azt írja:

“Ha a világ gyermekeinek egy generációját egyszer annyira szeretnénk, ahogy a pigmeusok az övéiket, a világ megváltozna, a bajok eltűnnének.”

De a pigmeusokat tanulmányozó kutatók nemcsak az érzelmi és spirituális egészségükről számolnak be, hanem fürgeségükről és érzékeik élességéről is. Ahogy Hallet írja:

“Ezeknek az egészséges, vidám és nyitott embereknek van a legjobb látásuk az egész világon.” 

 

Jean-Pierre Hallet

A genetikai vizsgálatok megmutatták, hogy a pigmeusok a Homo sapiens legkorábbi képviselői. Egy antropológus így fogalmazott:

“Öregebbek, mint a Szfinx, öregebbek a piramisoknál, öregebbek a papiruszra írt szövegeknél, a tevék csontjainál, a bronznál, a téglánál, a kőnél.”

Ő és más tudósok úgy gondolják, hogy a pigmeusok megérdemlik a történelem legrégebbi ismert civilizált népének címét.

Egymáshoz való viszonyuk és környezetük tisztelete sikeresen tartja fönt a pigmeusokat körülbelül ötvenezer éve. Ez százszor annyi idő, mint amennyi Kolumbusz óta eltelt. Sajnálatos módon, a pigmeusoknak otthont nyújtó erdőket külső erők tizedelték meg az utóbbi évszázadban, és ezt ezek a kedves szívű emberek igen megszenvedték.

Forrás:diabetika.hu

A trópusi esőerdők természetes élőhelyük. A fő foglalkozások a vadászat és a gyűjtés, ebben a természettel való harmonikus egységben évszázadokig élnek, világukat pedig az erdő jelenléte határozza meg.

A pigmeus törzsek 178 millió hektáron terülnek el Afrikában.

A pigmeusok kicsinyítettségükben különböznek más afrikai törzsek képviselőitől - magasságuk ritkán haladja meg a 140 cm-t.

Louis Sarno egy törzsi nőt vett feleségül, és mindezeket az éveket a Baka Pigmeusok tanulmányozásával, segítésével és kezelésével töltötte. Elmondása szerint a gyermekek fele nem éri el ötéves korát, és ha legalább egy évre elhagyja a törzset, félne visszatérni, mert nem talál sok barátot életben. A Buck-pigmeusok átlagos élettartama negyven év.

Louis Sarno nemcsak gyógyszert biztosít, hanem más dolgokat is: a gyermekek tanáraként, ügyvédként, fordítóként, levéltárosként, íróként és krónikásként tevékenykedik a 600 bakai pigmeusból álló közösségben Yandubi faluban. 

 

Louis Sarno

Louis Sarno a 80-as évek közepén jött a pigmeusokhoz, egy nap után meghallotta a zenéjüket a rádióban, és úgy döntött, hogy felveszi a lehető legtöbbet ebből a zenéből. És egy kicsit sem bánja. Lehetősége van rendszeresen ellátogatni Amerikába és Európába, de mindig visszatér Afrikába. Mondhatjuk, hogy a dal Afrika szívébe vezette.

A bakai pigmeusok zenéje egy jódlizásszerű, többszólamú ének, amely a természetes hangok hátterében játszódik esőerdő... Képzelje el a 40 női hang és egy dobverés polifóniáját, amelyet négy férfi játszik műanyag dobokon.

forrás: sar-gallery.ru

Baka hagyományos zene - Yelli (erdei jódlizás) - videó

https://www.youtube.com/watch?v=JAYN8GT0N6g 

A csodák sem ritkák köreikben: HIV vírus fertőzöttek gyógyultak meg teljesen Jézus Krisztus neve által. Egy ilyen alkalom vezetett az első pigmeus gyülekezet megalapításához. Több mint öt órán át folyamatosan imádkoztak a haló félben levő pigmeus lányért, aki ezután teljes épségben kelt föl ágyáról. Ma már alkalmanként ezer ember is összegyűlik a gyülekezetben az istentiszteleten.

Merjünk beszélni a túlvilágról!

 

Régebbi olvasóim talán tudják már rólam, hogy évekkel ezelőtt meglehetősen szkeptikus voltam a túlvilágot illetően. Noha mindig is közel álltak hozzám a lelki dolgok, de alapvetően elfogadtam a materialista világképet és nem is érdeklődtem kifejezetten az iránt, ami (esetleg) a fizikai világon túl létezne...

2016-ban azonban, egy saját, meghatározó élmény hatására rá kellett döbbenjek, hogy bizony valami nagyon nem stimmel azzal a világképpel, amivel addig rendelkeztem. Hogy bizony nem azok a gondolataink (sem), aminek addig hittem, s tanultam őket. Ezt követően lettem nagyon kíváncsi arra, hogy ha nem az az igazság a világról, amit addig tudtam, akkor mi? Igyekeztem mindent megtudni a számomra akkor feltárulkozó másik világról, amit csak meg lehetett tudni, és igyekeztem minél több saját élményre is szert tenni, hisz inkább tudni akartam, semmint hinni.

Mindeközben végig bennem volt a késztetés, hogy amiket átélek és megtudok, leírjam, s másoknak is átadhassam. Fontosnak tartottam, hogy ha nem az a halál, aminek a legtöbb ember véli, ha valóban a létezésünk jelentősen túlmutat a mostani életünkön (márpedig sokakhoz hasonlóan én is egyértelműen erről győződtem meg), akkor azt átadjam másoknak is. Olyanoknak, akik nyitottak ezen ismeretek felé. Fontosnak tartottam, hogy ha létezik túlvilág (és nekem legalábbis erős meggyőződésem, hogy létezik), akkor ne úgy éljük az életünket, mintha nem létezne. Ne abban a hitben éljük az életünket, hogy ennyi a világ és benne mi magunk, amennyit most tapasztalunk belőle és hogy a szeretteink, akik eltávoznak, örökké a semmibe vesznek, csupán az emléküket hátrahagyva. Fontosnak tartottam, hogy tudjuk, hogy a halál csak a testre vonatkozik és hogy jelen életünk csupán apró láncszeme a teljes létezésünknek. Hogy tudjuk, hogy akit elveszítünk, tőle csak átmenetileg kell elváljunk, hisz ha nekünk is eljön az időnk, akkor újra találkozunk vele. Hogy tudjuk, hogy az életben nincs véletlen és szerencse. Hogy az életeseményeinket komoly szellemi erők felügyelik, irányítják, melyen keresztül a mi lélekfejlődésünket és a most megélni szükséges életutunkat szolgálják.

S nagyon fontosnak tartottam és tartom azt is, hogy merjünk beszélni ezekről a dolgokról. Merjünk beszélni az életünk spirituális területéről, a világunk szellemi oldaláról, és az általunk megélt élményekről. Fontosnak tartottam és tartom, hogy ne féljünk, hogy kinevetnek bennünket, hogy megmosolyognak bennünket. Merjünk beszélni arról, ha bármilyen spirituális élményt élünk át, hiszen ha egyesek ki is nevetnek bennünket, de másoknak (s hiszem, hogy ők vannak és lesznek egyre többen) megerősítést és bátorítást adhatunk általa.

Sok esetben tapasztalom, hogy sok ember, aki valamilyen szellemi élményt megél, nem mer róla beszélni senkinek, s ha valakinek mégis megnyílik, mert érzi, hogy megnyílhat, akkor nagyon jól esik neki és nagyon hálás érte, hogy megoszthatta azt. Fontos tehát, hogy legyünk nyitottak, segítve ezzel másokat is abban, hogy meg merjenek nyílni. Minél inkább így teszünk, annál több ember mer majd beszélni ezekről a dolgokról idővel, annál kevésbé fog ez tabunak minősülni és annál több ember kezdhet el mérlegelni, hogy hogyan is nézzen eztán a világra és benne a saját életére. S talán egyre több ember javíthat az életminőségén azzal, ha rájön, a szenvedései nem értelmetlenek, nem céltalanok és nem véglegesek, és hogy valójában sosincs egyedül bennük.

Én magam az írásaimmal pontosan ezt a célt szeretném segíteni, ahogy tőlem telik. Tudva, hogy talán sokan kinevetnek, de bízva, hogy még többeknek megerősítést, bátorítást és megnyugtatást adhatok azzal a világszemlélettel, melyet az elmúlt években ismerhettem meg és ismerhettem fel.

És csak bátorítani tudnék és szeretnék mindenkit, hogy ne féljünk beszélni a túlvilágról és az azzal kapcsolatos élményeinkről sem. Nyilván mindenkinek a megfelelő módon nyíljunk ki, ráerőszakolni senkire sem szabad a meggyőződésünket, hitünket, illetve feleslegesen kinevettetni sem kell magunkat. De merjünk róla beszélni, és meg fogjuk látni (én legalábbis ezt tapasztaltam), hogy sokkal többeket fog érdekelni, mintsem gondoltuk és sokan éppen azért fognak majd merni beszélni a saját élményeikről, mert látják rajtunk, hogy számunkra megnyílhatnak... és örömmel fogják azt tenni.

Természetesen amíg a fizikai világban élünk, addig döntően a mostani életünkkel kell foglalkozzunk, a figyelmünk döntő részét a fizikai világra kell helyezzük, hisz nem véletlenül vannak a túlvilági emlékeink és a lelkünk ismeretei nagyobb részt, rejtve most a számunkra. Nem azt szorgalmazom tehát, hogy úgy éljünk, mintha a fizikai világ nem is létezne... Azonban nagyon fontosnak tartom, hogy ne is úgy éljünk, mintha a szellemvilág nem létezne...

Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu

A spirituális utam első éveinek történetét megírtam egy 12 részes írásban, mely viszonylag hosszú, de igyekeztem minden fontos részletét beleírni. Bár a lényegi történések a 3. részben kezdődnek, mégis javaslom az első résztől kezdve olvasni, és a 12. rész végén található kiegészítő részt is ajánlom hozzá olvasni. Az első részt az alábbi linkre kattintva éred el és minden rész végén fogod találni a következő rész linkjét:

 https://thoomas26.blog.hu/2018/01/09/tudobetegsegemtol_a_szellemvilagig_sajat_igaz_tortenetem_1_resz

 

X RÁDIÓ MISZTIKA Medek Tamás – videó

 https://www.youtube.com/watch?v=O7yVYd0iUj4

Medek Tamás volt Fodor Tomi műsorvezető vendége – 2019. 09. 04.

Forrás: X RÁDIÓ