Potala palota

“A gyerekeid nem a te gyerekeid, 

Az élet vágyik bennük Önmagára. 

Általad és nem belőled teremnek, 

Veled vannak, de nem neked. 

Szereteted az övék, a gondolataid nem, 

Mert megvannak a maguk gondolatai. 

Csak a testüknek adhatsz szállást, 

A lelkük a holnap házában lakik, 

ahová te álmaidban sem léphetsz. 

Megpróbálhatsz hasonlítani hozzájuk, 

de ne hasonlítsd őket magadhoz. 

Mert az élet nem lép hátra, és nem a tegnap rabja.” 

(Kahlil Gibran: A próféta, 1923)

 A világ leghíresebb hegyvidéki városa Tibet fővárosa, Lhasa. A Himalájában fekvő városnak 250 000 lakója van, és nem csak magassága, (3650 méter)  hanem a csodás Potala Palota miatt is sok turista keresi fel. A város 1959 óta Kína része, a Dalai Láma (Buddha reinkarnációjának tartott) ekkor hagyta el, de a tibeti buddhizmus hívei számára Lhasa továbbra is fontos zarándokhely.

Az UNESCO 1994-ben a Világörökség részének nyilvánította, mivel „egyszerre erőd, templom, kolostor és iskola, a régió politikai és vallási életének epicentruma, a tibeti művészet magas színvonalának csodálatos példája.” 

 Potala valódi története a 7. században kezdődött, amikor Tibet egyik harcos királya a Vörös-dombot választotta, hogy felépítse fővárosát.

A palotát hármas védőfal vette körül, és 999 szobából állt. S bár az ellenségtől megóvta lakóit, a villámcsapástól nem – a 9. században így az épület szinte teljesen leégett, majd ezer helyiségéből csupán kettő maradt épen.

A Potala Palota a dalai lámák székhelye volt, akik mint istenkirályok több mint 500 évig uralkodtak Tibetben. Ma múzeum és zarándokhely, labirintusszerű helyiségeit, szentélyeit és hatalmas termeit ragyogóan színes faliképek, selyemhímzések borítják, s közel kétszázezer szobor díszíti. A látogatók számát limitálják, minden nap 1600 nem tibeti turista és 3000 tibeti zarándok léphet be, a műemlékeket óvandó. 

A palota aranyozott tetejét kis tornyocskák díszítik, amelyek távol tartják a rossz szellemeket. Kapui több ösvényen és lépcsősoron át megközelíthetőek, ám a legismertebb feljárat a cikkcakkos rámpa, ezt használják a vallási menetek alkalmával is. A Potala két fő része a központi elhelyezkedésű Vörös Palota, és az azt körülölelő Fehér Palota. Mindkét épületet freskók ezrei díszítik, amelyek Tibet történetét, vallását, mindennapi életét mutatják be.

A Fehér Palota a dalai lámák lakhelye volt, itt éltek, tanultak, a házi kápolnában imádkoztak, s itt található a fényűző trónterem, az egykori szentszék, ceremóniák és politikai események színtere. 

A Vörös Palota a kincsek őrzője, ékessége a mauzóleum, nyolc dalai láma síremlékével. Mumifikált földi maradványaikat díszes, aranyozott sztupákban helyezték el. A síremlékek közül az ötödik és a tizenharmadik dalai láma sztupája a legnagyobb és legdíszesebb. Előbbit szantálfából faragták, több tonna arannyal vontak be, s majd húszezer drágakővel és igazgyönggyel díszítettek.

A tizenharmadik dalai láma sírja csak vezető kíséretében egy felsőbb emeletről közelíthető meg. A tizennégy méteres, óriási arany síremléket körös-körül áldozati ajándékok övezik: elefántagyarak Indiából, porcelán oroszlánok és több mint kétszázezer gyöngyből készített pagoda.

A Vörös Palota több ezer éves indiai szent iratokat és felbecsülhetetlen értékű szobrokat is őriz. De még az aranyból készült, drágakövekkel kirakott szobroknál is értékesebb az a néhány, szerényebb külsejű, Buddha-szobor, amelyek vas és más fémek ötvözetéből készültek. Ez az eljárás ugyanis mára a feledés homályába tűnt, és máig nem sikerült megfejteni a titkát és rekonstruálni, így ezek az ötvözetek drágábbak minden ma ismert fémnél.

A legnagyobb teremben, a nyugati csarnokban található a Potala legrégebbi szentélye, a Szentek kápolnája, amely az első, 7. századi palota maradványa. Egy emelettel alatta sötét folyosó vezet Dharma hercegének barlangjához, ahol a hagyomány szerint az első palotát építtető király meditált. A sziklafülkében a király és feleségeinek szobrai állnak, számos istenszobor társaságában.