Azon a helyen, ahol a kis
hegyi barlang előtt 1858-ban az írástudatlan, tizennégy éves kislánynak egymás
után tizennyolcszor megjelent Szűz Mária – legalábbis a gyermek ezt állította ,
és megmutatta a barlang előterében a csodálatos forrást, sok száz millió ember
fordult meg az utóbbi években.
Bernadette Soubirous
Úgy vélik, csak szervezett
csoportokban évente több százezer beteg érkezik a városkába. A gyógyulásra
szomjazókat különleges fekvőhellyel felszerelt vonat hozza.
A vasúti pályaudvart úgy alakították
ki, hogy fekvőbetegeket és mozgássérülteket lehet kirakni és azonnal a
megfelelő intézménybe vinni. Kétezer orvos, több ezer ápolónő és egyéb
egészségügyi személyzet tevékenykedik itt. Csodáról és csodálatos gyógyulásrót
is sokat hallani – 1858 óta szinte egyfolytában.
Tudjuk, hogy az orvosok kezdettől
kétkedve fogadják a lourdes-i csodát, és ez így van rendjén. Az a helyes, ha
józanul szemlélünk minden megmagyarázhatatlant, úgy hamarább találjuk meg a
magyarázatot.
1912-ben Alexis Carrel, Nobel-díjas
orvos menthetetlennek ítélt betegét hozta el Lourdes-ba. Biztos volt benne,
hogy ez sem segít. Nagyot nézett, amikor a csontrákos beteg teljes mértékben
meggyógyult. Lourdes-ban volt orvos az ateista olasz A. Gemelli is. Miután
látta, hogyan gyógyulnak a betegek, ferences rendi szerzetes lett, később pedig
Rómában megalapította a róla elnevezett Gemelli-klinikát.
Sok millió Lourdes-ban kezelt beteg a
csodálatos gyógyvíz és a szent hely ellenére sem mutat gyógyulást. Viszont a
tudomány eddig hatezer olyan gyógyulásos esetet ismer, amelyre nincs
magyarázat. Érdekes módon, az egyház ennek alig egy százalékát, konkrétan
mindössze hatvanöt esetet ismert el csodának. 1882 óta orvosi iroda működik a
városban, amely figyeli, adminisztrálja, leírja és ellenőrzi a gyógyulásos
eseteket.
Az irodának minden Lourdes-ban
dolgozó orvos tagja, függetlenül attól, hogy hívő-e vagy ateista. 1947-ben még
egy orvosi intézményt hoztak létre a városban. Ebben harminc, felerészben hívő
és nem hívő orvos tevékenykedik, különféle nemzeteket képviselve. Rendkívül
szigorúan, sok dokumentációval alátámasztva állapítják meg valakinek a
“csodálatos gyógyulását”.
Évente egyszer Párizsban gyűlnek
össze, és ott az orvosi világ képviselői előtt ismertetik azokat az eseteket,
amelyek fennakadtak a rostán, és amelyeket végső soron valóban “csodának” lehet
nevezni.
Olykor sokáig vizsgálnak egy-egy
ügyet. Delizia Cirolli 1976-ban nyomtalanul kigyógyult a csontrákból. Ügye
tizenhárom éves alapos kutatást igényelt, és csak utána látták be a nemzetközi
orvos bizottság tagjai, hogy az asszony valóban halálosan beteg volt előtte, és
teljesen egészséges lett utána. De mi előtt és mi után?
Mi történik
Lourdes-ban? Ezt egyetlen orvos sem tudta eddig megállapítani.
1947-től napjainkig ezerkétszáz beteg
dossziéját tanulmányozták át. Mindannyian meggyógyultak, de közülük a szigorú
orvosok mindössze ötvenhétnek a gyógyulását vélték valóban “csodának”. Minél
több fórumot jár meg az ügyük, annál kevesebb gyógyulást állapítanak meg, bár a
szóban forgó betegek a jelek szerint “megúszták” a dolgot, és már nem betegek.
Mindenesetre a városkában közszájon forog, hogy “könnyebb meggyógyulni
Lourdes-ban, mintsem elismertetni azt az orvosi bizottsággal!”
De ez nem baj. Jobb lenne viszont
tudományos választ kapni a sokakat érdeklő kérdésekre. Így arra, milyen hatás
működik ott. Vajon csakugyan gigantikus térben és időben széthúzott és nagyon
jól ható placebóról van szó? Vagyis az odasereglő betegek bebeszélik maguknak,
hogy ott vár rájuk a gyógyulás, és így közülük néhányan – a számok szerint
nagyon kevesen – valóban meggyógyulnak? De akkor ők miért igen, és mások miért
nem?
Valóban olyan nagy erő a hit – legyen
az vallásos hit, avagy a betegnek a gyógyulásba vetett saját hite? És ha
Lourdes-ban esetleg valamilyen természetes gyógyerő sugárzik ki a talajból,
akkor azt mi okozza, és miért nem gyógyulnak meg az emberek a környező, nem is
olyan távoli más városkákban, falvakban?
(forrás: Nemere István - rejtelyekszigete.com)
Ave Maria Lourdes - videó
Lourdes
Lourdes DNy-Franciaországban, a Pireneusok Északi lábánál, 420 m tszf., a Gave de Pau folyó partján, a tarbes-i egyházmegyében található.Bernadette Soubirous (Marie-Bernard Soubirous;Lourdes, 1844. január 7. – Nevers 1879. április 16.) katolikus szerzetesnővér, aki 1858-ban a szülővárosáról elnevezett Mária-jelenéseket látta. Szentté avatása óta használatos a Soubirous Szent Bernadett elnevezés is.
Bernadette szegény családban született, édesapja, François Soubirous molnár volt, édesanyja Louise Casterot. Ő volt a legidősebb gyermek, öt testvére volt. Gyermekkorában sokat betegeskedett.
Tizennégy éves korában látta első alkalommal Máriát, aki összesen 18 alkalommal jelent meg neki. Eleinte hitetlenség kísérte a jelenéseket, ám idővel nemcsak a falu népe, hanem az egyházi vezetés is hitelesnek ismerte azt el. Mindaddig azonban Bernadette-nek sok meg nem értésen kellett keresztülmennie.
Bernadette életét gyökeresen megváltoztatta látomása, ezért elhatározta, hogy apácának áll. 1866-ban, 22 évesen belépett a szomszédos város, Nevers Saint-Gilgard nevű kolostorába. Itt sem volt egyszerű az élete, mert a novíciamesternő sok szenvedést okozott neki.
Mindössze 35 éves volt, mikor 1879. április 16-án csonttuberkulózisban meghalt. Három nappal később a kolostorkert kis kápolnájában temették el.
1858 február 11-én Bernadette a Gave folyócska közelében, egy barlangban sugárzó fehérbe öltözött női alakot látott, aki szótlanul rámosolygott, majd eltűnt. A szép ismeretlen három nap múlva újra megjelent, és ettől kezdve július 16-ig bezárólag még további 16 alkalommal. Február 18-án, a harmadik találkozás alkalmával már meg is szólította a lányt, és február 25-én megmutatta a gyermeknek a barlang lábánál lévő rejtett forrást. Március 26-án a Szűzanya megnyilatkozott előtte. Többször is felszólította, hogy menjen a falu papjához, és mondja meg neki, hogy építtessen templomot a forrás mellé, és tegye zarándokhellyé.
Bernadette elbeszélését hitetlenség fogadta, de a lány a legszigorúbb kihallgatások alatt is ragaszkodott kijelentései igazságához. Ezután pedig a forrás mellett valóban csodálatos gyógyulások szemtanúja volt a falu népe. A csodák világhírűvé tették a helyet. Ma Lourdes a világ legnagyobb Mária-búcsújáró helye, a reménység forrása, ahol még ma is sok ember meggyógyul az itt fakadó víztől, a tudomány pedig nem talál erre magyarázatot.
(forrás: adorans.hu)
