2017. május 13., szombat

Feltámadás a halálból



21. századi szenzációs történet

2001. november 30-án reggel Daniel Ekechukwu, az Onitshai "Erő Kápolnája Evangéliumi Gyülekezet" lelkésze az Owerri nevű várossal szomszédos faluban élő édesapjának vitt egy kecskét karácsonyi ajándékként barátjával, Kingsley Irukaval.


Daniel vezette a húsz éves 230-as Mercédeszt. Hazafelé a meredek úton elromlott a fék. Daniel nem tehetett semmit a baj elkerülése érdekében. Az autó egyre gyorsult, és megállíthatatlanul száguldott le a hegyoldalon. Pályafutása - Danielével együtt - egy betonoszlopba való csapódással ért véget. Mivel az öv nem volt bekapcsolva, Daniel előrevágódott. Feje nekiütődött a szélvédőnek, a kormány belefúródott a testébe. Kingsley, Daniel barátja sokkot kapott ugyan, de nem érte súlyos sérülés. Daniel felé fordult azzal a reménnyel, hogy jól van, de a látvány megrémítette. Ömlött a vér Daniel orrából - fejsérülés miatt -, majd vért kezdett hányni a belső vérzés következtében.

Hamarosan segítség érkezett. Daniel csodálatos módon tartotta magát, amíg a helyi kórház rohamkocsijában - illetve annak nigériai megfelelőjében - elhelyezték. Feleségének, Nnekanak üzenetet küldtek. Még éppen életben találta Danielt, aki megkérte, hogy vigyék el családi orvosuk kórházába Owerribe. Ez egy nagy hiba volt, mert csak időt veszítettek a másfél órás utazással.
Néhány perccel a mentőbe való beemelése után Daniel érezte, hogy itt a vég. Próbált néhány utolsó szót és eligazítást suttogni Nneka fülébe. Külön kérte, figyeljen oda, hogy a gyülekezeti munka haladjon tovább. Egy-két olyan gyülekezeti helyzetről is próbált beszámolni, amiről akarta, hogy tudjon a felesége, de a hangja elbizonytalanodott, beszéde összefüggéstelen lett, majd elveszítette az eszméletét.

A sofőr teljes sebességgel, szirénázva hajtott tovább. "Sürgős eset" kiáltással rohantak be az Owerri Területi Kórházba. Daniel orvosa nem volt műszakban. Jött egy másik orvos, és megvizsgálta Daniel már ernyedt testét. Szomorú arccal fordult feléjük, mivel csak a halál beálltát tudta igazolni. Felesége, Nneka nagyon megrendült, de egy bibliavers egyre visszhangzott benne a Zsidók 11-ből:

"Asszonyok feltámadás révén visszakapták halottaikat".
(Zsidók 11:35)

Természetfeletti bizonyosság töltötte el.
Tudta, hogy fogja még Danielt élve
és egészségesen látni.
A soron következő események kulcsfigurája Nneka lett.

Nneka agyába bevésődött vers nem engedte elfogadnia a tényt, hogy Daniel elment, sem azt, hogy engedje férjét eltemetni. Izgatottsága azt diktálta, hogy valamit tenni kell. Gyorsan elmentek a kórházhoz közel lakó Okoronkwo Emmanuelhez, Daniel nagybátyjához, és megkérdezték, tud-e a családi orvosról. Mivel nem tudott róla semmit, elvitte őket saját orvosához, Dr. Jossy Anuebunisahoz a St. Eunice Klinikára. Nneka határozottságát látva ez az orvos is megvizsgálta Danielt. Ő is csak azt tudta megállapítani, hogy a halál bekövetkezett. Az autószerencsétlenség napjának estéjén 11:30-at jegyeztek fel a halál beálltának.

HALOTTI BIZONYÍTVÁNYA


Ezek után az orvos megírta jelentését a beteg elhalálozásáról, és megkérdezte, hogy szeretnék-e Danielt a klinika halottaskamrájában elhelyezni. Nemet mondtak. Helyette Daniel testét visszavitték az Owerrihez közeli szülőfalujába, onnan pedig a nem messze levő Ikeduru Általános Kórház halottaskamrájába. Mire a bentlakó temetkezési vállalkozó, Mr. Barlington R. Manu, is kiállította a szokásos papírokat, elmúlt éjfél, közeledett szombat hajnali egy óra.

Mivel a halottaskamrában nem volt hűtőház, Barlington úr beadta az ilyenkor szokásos injekciót, és előkészítette a testet a másnap reggeli balzsamozásra. Miután egy segédjével feltette a testet két másik halott közé, mindenki elment lepihenni.

Nem sokkal később valami különleges dolog történt. A temetkezési vállalkozó felébredt, mert "gyülekezeti éneklést" hallott a halottaskamra irányából. Felkelt és kiment szétnézni, ám az éneklés megszűnt. Tanácstalan volt, mert senkit nem talált az épület környékén. Visszament és lefeküdt. Egyszer csak megint tisztán hallja a zenét és tapsolást. Most már szinte biztos volt benne, hogy a zaj a halottasházból jön. Felkelt, de mire bement a halottaskamrába és körülnézett, az éneklés már abbamaradt. Nem volt bent más, csak a holttestek. Összezavarodva ment vissza. A zene hamarosan harmadszor is megszólalt, méghozzá nagyon valóságosan. Nagyon megrémült.
Szinte pánikban elhajtott a szomszéd faluba, és felébresztette Daniel apját. Ragaszkodott hozzá, hogy a holttestet vigyék el a halottaskamrából. Ez meglepő kérés volt. Az apa megnyugtatta a férfit, hogy "Ez csak azért van, mert ő Isten embere". Így aztán a halott maradt, ahol volt. A halottaskamra személyzete a nap folyamán nem hallott több zenét.
Mivel Nneka továbbra is bizonyos volt afelől, hogy a férje újra élni fog, el akarta vitetni a holttestet Onitshába, ahol Reinhard Bonnke az "Isten Kegyelme Szolgálat" épületének átadó ünnepségén szolgált.
Azonban Daniel apja, aki mormon volt, kijelentette, hogy ez ügyben ő dönt. Azt mondta: "Odamegyek és hétszer ráütök a Bibliával", és ha nem kel fel, akkor Nnekanak el kell fogadnia, hogy nem fog feltámadni, és ezzel az ügyet lezártnak tekintik. El is ment, és ahogy mondta, hétszer ráütött a holttestre, de nem lett eredménye.

Nneka úgy gondolta, ezt egy mormon nem értheti meg. Cselekedetével csak elidegenítette magától Nnekat. "Azért sem adom föl!" - határozta el. Nneka éppen áldott állapotban volt, mely már jól látszott. Tovább nyaggatta apósát, hogy igenis el kell vinni Danielt a Bonnke-összejövetelre.
Az após látva, hogy ha nem teszi meg ezt a szívességet, akkor Nneka egész életében felróná neki, hogy megtagadta a férjével kapcsolatos kérését. Végül is beleegyezett.

Másnap, vasárnap, december másodikán, elmentek a halottaskamrába, hogy elhozzák a testet. A temetkezési vállalkozó azonban aggódott. Hogy elrejtse a tényt, hogy egy holttestet elvisznek egy másfél órás autóútra Onitshába, felöltöztette a halottat, és betette egy koporsóba, mintha most vinnék temetni. Amikor megérkeztek az Onitsha gyülekezet épületéhez, a biztonsági emberek - mivel látták, hogy egy koporsót hoznak - leállították őket, és azt mondták, hagyják el azonnal a területet. Nneka azonban mindenre elszánt volt. Nemcsak az épületbe akart bejutni, hanem a gyülekezeti terembe akarta bevinni a koporsót. Izgatottságát látva a biztonságiak vezetője ellenőrizte, hogy a koporsóban tényleg volt egy halott, nem csak terrorista bombát rejtő trükk a koporsó, és engedte őket továbbmenni. Azonban az az ötlet, hogy egy koporsót vagy holttestet bevigyenek egy zsúfolt gyülekezetbe, megdöbbenést váltott ki, és zűrzavart okozott. Végül a püspök fia, Paul Jr. lelkész engedélyt kapott édesapjától, hogy a testet behozhatják az épületbe, de csak a gyermekrészlegbe mehetnek. Miután a gyerekeket a földszintre vezényelték, a holttestet felvitték az emeletre, ahol egy asztalra fektették. A püspök fia, Paul, és a gyülekezet egy másik lelkésze, Bathcomery Nkwando felment, és látták, hogy már merevek a végtagjai.

Két másik lelkész, Lawrence Onyeka és Luke Ibekwe is csatlakozott hozzájuk a test őrzésében. Reinhard Bonnke semmit nem tudott az ügyről, csak prédikált és imádkozott az emeleti nagyteremben. Egy idő múltán a lelkészek gyenge izomremegést vettek észre a holttest gyomra tájékán.
A halott egyszer csak lélegzetet vett, majd egyenetlenül, szaporán kezdett lélegezni. A lelkészek nagyon fellelkesültek, gyorsan erőteljes könyörgésbe kezdtek, letépték róla a kesztyűt, zoknit és inget, és elkezdték masszírozni fejétől a lábáig, mivel, ahogy korábban írtuk, Daniel olyan merev volt, mint egy vasrúd. Ventilátorokat hozattak be, hogy Daniel több levegőt kapjon. Ahogy eljutott a hír a gyülekezeti terembe, féktelen lárma tört ki. Lawrence lelkész elmondása szerint Daniel vasárnap délután 5:15-kor, majdnem két nappal a halál beállta után, kinyitotta a szemét, felült, és nekitámaszkodott Lawrence testvérnek.

Az emberek elkezdtek beözönleni a terembe, hogy lássák a "feltámadt embert". Lawrence lelkész afeletti aggodalmában, hogy Danielnek nem marad elég oxigén, felemelte, és átvitte a nagyterembe. Közben Daniel megszólalt: "Vizet! Vizet!" Kortyonként itatták, majd meleg teát is adtak neki. Leültették az emelvényen, ahol emberek százai figyelték, miként kap erőre. A tudata még nem tisztult ki, senkit nem ismert meg, még a fiát sem, aki jött megnézni az apukáját. Az állapota folyamatosan javult, és néhány órán belül visszanyerte teljes öntudatát és kommunikáló képességét.

Élő csodává vált, és tömegek ostromolták a házát, ezért két napra elvitték egy rejtekhelyre, hogy visszanyerje teljes fizikai erejét. Az egykor halott ember nem csak feltámadt, hanem makkegészségesen kelt életre, nyoma sem maradt a halálát okozó komoly sérüléseknek. Reinhard Bonnke az alkalom végeztével elment, és eredeti tervének megfelelően felszállt a tervezett repülőjáratra.
Lehet itt még bármi kétség? Hadd emlékeztessünk néhány nagyon egyértelmű tényre. Daniel két napon keresztül nem lélegzett, nem vert a szíve. Meleg éghajlatú vidéken történt az eset, nem tetszhalál volt egy hűtőházi jégkamrában. Kapott egy kíméletlen vegyszer-injekciót, hogy késleltessék a mortifikációt, elhalást. Holttestként ide-oda szállították, ráncigálták, és órákon keresztül egy levegőtlen, keskeny koporsóban feküdt. Komoly agysérülést kellett volna szenvednie. De ő mindezek ellenére él, ráadásul a betegség semmi jele nem látszik rajta.
A halálból az életre való feltámadás nagy, nyilvánosság előtti esemény volt, nem egy háznál történt, titkos életrekeltés. Ha valakit ki lehet emelni ebben a történetben, akkor az Nneka. Az ő megrendíthetetlen hite akadályozta meg Daniel eltemetését azzal, hogy elvitte férjét arra a helyre, ami felől meggyőződéssel hitte, hogy ott Isten életre tudja kelteni a halottat. Reinhard Bonnket Isten emberének tartotta, és hitte, hogy ahol Reinhard szolgál, ott a hitnek olyan atmoszférája van, ahol ez a csoda megtörténhet. Nneka hite irányította az eseményeket, és hite jutalmat nyert. Hogy ki által? Ki az, aki megbecsülte Nneka hitét? Ki más, ha nem Isten.

Ami itt történt, az több, mint felejthetetlen esemény!

Üzenetet hozott a Mennyből

Daniel Ekechukwu azóta Reinhard Bonnke német evangélista oldalán járja a világot, hogy minél több embernek elmondja halálon túli tapasztalatait és feltámadását, átadva az üzenetet, amiért visszajött. Daniel Ekechukwu, kezében a saját halotti bizonyítványával van lefényképezve. "Rengeteg keresztény gyülekezetbe meghívnak azóta, sok-sok faluba, hogy elmondjam, ami velem történt. Ahogy beszélek, nagyon sokan megtérnek, és átadják az életüket Jézus Krisztusnak" - mesél Ekechukwu arról, hogy feltámadása óta nemcsak saját élete, de ennek nyomán számos más ember élete is megváltozott. Történetét azóta több nigériai napi- és hetilap is feldolgozta, az eset tanúi pedig filmen számolnak be tapasztalataikról.

Videokazettán is megtekinthető a történet. Daniel azóta csatlakozott Reinhard Bonnke "Christ for all Nations" (CfaN) szolgálatához, hogy amerre jár, beszámoljon élményeiről.
"Még beszéltem a feleségemhez, amikor megláttam két férfit magam mellett - idézi fel Daniel utolsó perceit a mentőautóban, útban egyik kórházból a másikba. - Ruházatuk és nézésük pillanatnyi kétséget sem hagyott afelől, kik lehetnek, és miért jöttek. Beszélni akartam, de csendre intettek. Kétfelől kézen fogtak, és elhagytuk a mentőautót. Ezen a ponton vált világossá számomra, hogy gyakorlatilag már halott vagyok."


Nneka, a feleség visszaemlékezése szerint csak a harmadik kórházban találtak ügyeletes orvost, aki azonnal megállapította a halál beálltát, és kérte, hogy vigyék el Daniel testét, mert ő már nem tud mit tenni.
"Megdöbbentő!" - summázza a hatást a halált megállapító dr. Anuebunisa. "Egy halott, aki él!"

"Az épület előtt folyó vitáról Bonnke is értesült, és személyesen utasította a biztonsági őröket, hogy engedjenek be minket - meséli Nneka. - Akkor is csak úgy mehettünk be, hogy Danielt kivették a koporsóból, és karjánál fogva cipelték be egy alagsori helyiségbe, hogy az emberek ne ijedjenek meg." Daniel természetesen a hullamerevség állapotában volt ekkor, így a segítőknek nem volt könnyű dolguk, amikor bevitték, és két összetolt asztalra fektették.

"Olyan volt a teste, mint a szárított hal" - jegyzi meg az egyik pásztor, aki a többiekkel együtt imádkozott Daniel feltámadásáért.

"Amikor a két angyal kihozott a mentőautóból, átadtak egy másik angyalnak, aki magával vitt, hogy mutasson valamit - szól Daniel beszámolója. - Fehér színű angyal volt, a ruha nem volt levehető, és teljesen fehér volt a szeme is. Először a Paradicsomba vitt. Embereket láttam olyan fehér öltözetben, mint amilyen az angyalokon is volt. A testük úgy fénylett, hogy angyaloknak hittem őket, de a velem lévő angyal azt mondta, ők is emberek: ők azok, akik a Földön élve Istent szolgálták, a hitüket Krisztusba vetették, és igazak voltak. Istent dicsőítették, pontosan együtt énekelve és emelve a kezüket, mintha valami egyszerre mozgatná őket. Előttük volt egy nagyon sugárzó dolog, de én nem tudtam oda nézni. Annyira megragadott, amit láttam, hogy szerettem volna csatlakozni hozzájuk, de az angyal nem engedett.

Ne menj, mert még sok dolgot kell megmutatnom neked! Barátságosan kézenfogott. "Megmutatom neked a házat, amit Jézus készített."

Ezután egy nagy palotához mentünk, amelyről az angyal elmondta, hogy Jézus készítette el azok számára, akik az utolsó napon igaznak találtatnak. Az épületet össze sem lehet hasonlítani semmivel, ami a Földön található. Az angyal azt mondta, hogy a palota készen áll, de a szentek még nem készek. Jézus azért késlekedik, mert a gyülekezet még nincs készen.

Ezután az angyal egy szempillantás alatt egy hatalmas kapu elé vitt, amely a Pokol kapuja volt. Ahogy a kapu nagy robajjal kinyílt, elgyötört emberi arcokat láttam, mindenféle fajú és bőrszínű embereket. A Pokolban sírtak, kiabáltak, szenvedtek. Gyötrődtek, fokozatosan eltorzult a kinézetük, fogukat csikorgatták. Egy idő után egy pillanatra megújúltak, de újra kezdődött minden előlről. Nem láttam lángokat, de olyan volt, mintha tűzben égtek volna, és a szenvedésük kibírhatatlan volt. Egy hatalmas árok választott el a Pokol kapujától. Az egyik ember a nevemen szólított, és azt mondta: ő is pásztor volt a Földön, de elsikkasztotta a gyülekezet pénzét. Azt mondta, ha segítek neki kijönni, visszaadja a pénzt."

Mindeközben Onitshában már javában folyt az ima Daniel holtteste felett.


"Tudod, hogy ha most itt kellene maradnod, a Pokolra kerülnél?" - figyelmeztette Danielt az angyal. Daniel utólagos elmondása szerint azonnal tudta, miről van szó, hiszen aznap reggel egy házastársi vita folytán haraggal vált el a feleségétől.

"Most már sokkal jobban félem Istent, nem vagyok hajlandó veszekedni a feleségemmel. Ha kell, inkább bezárkózom a vécébe, de nem akarok házastársi panaszokkal foglalkozni többé, hogy meg ne haragudjak" - nyilatkozta Daniel nagyon komolyan a róla készített videofilmben.
Az angyal elmondta Danielnek: a Lukács evangéliumában szereplő gazdag ember kérése ebben a generációban meghallgatást talál, és Isten megengedi, hogy egy feltámadt ember "bizonyságot tegyen nekik, hogy ide, e gyötrelemnek a helyére ne jussanak". (Lukács evangéliuma 16:28) "Az angyal azt mondta, vissza kell mennem, hogy utolsó figyelmeztetésként elmondjam az embereknek, amit láttam" - összegzi Daniel a kapott feladatot.

"Amikor felébredtem, nagyon nagy zavarban voltam, mert csak egy szál nadrágot viseltem" - emlékezik Daniel (az imádkozók időközben lehúzták felsőtestéről a ruhát, miután megindult a légzése, hogy jobban masszírozhassák merev testét). "Egyfolytában a jegyzetfüzetét és a tollát emlegette" - meséli egy szemtanú. Daniel ugyanis azzal a paranccsal érkezett vissza, hogy jegyezzen fel mindent, amit hallott és látott. "Az angyal arra intett, hogy ennek a figyelmeztetésnek be kell járnia a világot. A régi életemnek vége, és szabad vagyok, elmegyek bárhova, hogy bizonyságot tegyek a feltámadásomról". "Azt tanácsolom a makacskodóknak és azoknak, akik haboznak elkötelezni magukat, hogy nyissák meg a szívüket, mielőtt még túl késő lesz. Az élet realitása nyilvánvalóvá fog válni. Amit most látunk, olyan, mint egy álom. Egy pillanat alatt semmivé lehet a pénzed, a házad, a szépséged, a kocsid. Nem fogok emlékezni egyikre sem, de Isten áldása bennem van. Amikor halott voltam, nem emlékeztem semmire, csak Isten áldására. Az emberek, akár hívők, akár nem, ezt nem hiszik el, mert még élnek. De el kell hinniük, mert túl késő lehet. Azt tanácsolom mindenkinek, hogy fusson az életéért, mielőtt túl késő lesz. Ha Isten Szelleme most megítél minket, akkor elkerüljük az újabb ítéletet. Isten Szelleme megmondja nekünk, mi a jó és mi a rossz. De ha nincs benned Isten Szelleme, nem tudod, mi a jó és mi a rossz. Lehet Bibliád, járhatsz templomba, de a végén ítéletre kerülsz. Most szólok, mielőtt túl késő lenne."

Jézus azt üzeni:
"Íme az ajtó előtt állok, és zörgetek:
ha valaki meghallja a hangomat,
és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz,
és vele vacsorálok, ő pedig énvelem."
(Jelenések 3:20)

(forrás:megmagyarazhatatlan.network.hu)

Daniel Ekechukwu - videó

video