2017. május 20., szombat

Mi történhet, amikor a lélek elhagyni készül a testet?


Érdekes cikkeket olvashatunk olyan beszámolókról melyeket a klinikai halálból visszatértek osztottak meg. Csokorba szedve remélem elgondolkodtató az olvasó számára is.
Első pillanataiban, amikor a lélek elhagyni készül a testet mindent lát maga körül, önmagát, és azokat is akik újraéleszteni próbálják. Érzi, meg fog halni, fájdalom nélkül egyszerűen, mintha lebegne; nem tudja, mit tehetne, hogyan szólhatna vagy érinthetné a körülötte lévőket, nagyon magányos. A gondolatai cikáznak, sokkal gyorsabban, mint amikor a testében volt.


Íme néhány rövid kivonat a halál közeli élmények beszámolóiból.

“Azon a napon átható hideg volt, mégis, miközben zuhantam a mélybe, olyan melegséget és végső nyugalmat éreztem, amit sosem tapasztaltam. Emlékszem, erre gondoltam:” Most biztosan meghaltam. “
“Egy nagyszerű érzés. Semmit nem érzetem, csak békét, nyugalmat, könnyű volt minden, végtelen megnyugvás. ”
“Láttam, ahogy újraélesztenek, nagyon furcsa volt. Kissé fölöttük voltam, innen néztem rájuk. Próbáltam megszólítani őket, de senki nem hallott engem. ”
“Mindenfelől emberek futottak a baleset helyszínére. Amikor egészen közel értek, megpróbáltam kikerülni őket, ne legyek az útjukban, de ők egyszerűen keresztül mentek rajtam.”
“Nem értettem semmit, nem tudtam senkivel kommunikálni magam körül. Szörnyű érzés volt, a magány, egyfajta teljes elszigeteltség. Tudtam, hogy teljesen egyedül vagyok, egyedül vele “.

Egy nő, aki szintén visszatért a halál közeléből, abban a pillanatban, amikor kilépett a testéből nem csak kívülről látta magát, átlátszónak látva a saját testét, hanem másokat is ugyan ilyennek látott maga körül, akik nemrég haltak meg. Voltak, akik minden pontos részletre emlékeztek, az eseményekre amik körülöttük zajlottak, a szomszédos szobában, vagy távolabb, amíg ők “halottak voltak”.

Dr. Kübler-Ross egy nagyon érdekes esetet említ. A halál utáni pillanatokban egy vak is látott, majd világosan leírt mindent, ami a szobában történt, ahol volt. Amikor újra visszatért az életbe, vak volt megint.
Ez a történet is mutatja, nagyon nehéz hogyan gondolkodjunk a halál közeli élményekről. Amit a szemünk lát, annak az információnak a feldolgozása az agyban történik a mentális szinten, majd átlép egy magasabb szintre, a lélek szintjére. Ez lehet a magyarázata az emelkedett érzésnek, indokolja a könnyedséget és a nyugalmat. A halál után a lelki test, sokkal könnyedebb, mint a fizikai test. De ez a könnyű érzet nem minden esetben mennyei érzés. Gyakori az anyagi testnek a megkönnyebbülése különösen egy hosszú fájdalmas betegség után. A lélek lát, hall, és gondolkodik, a fizikai test nélkül, élénkebben, mint az életben.
Megfigyelték a szellemileg visszamaradott embereket. Sérült az agyuk, a gondolkodásuk elmaradott. Mit gondolnak, mit értenek valójában nehéz megmondani. Valószínű, hogy az ilyen emberek, a lelkükkel gondolkodnak. Álljon itt egy nagyon érdekes történet.

Egy nyugaton élő családnak fogyatékos gyermeke született. Nem tudott kommunikálni, mintha nem is ezen a világon élt volna. Felnőtt, 20 éves lett. Akkoriban lettek használatosak az első számítógépek. A család is vett egyet, a fiú gyakran odaült mellé, figyelmesen nézte. Nem lepődtek meg a szülők, az ilyen magatartás gyakori volt a fiúnál, egy fél napot is eltöltött így. Egyszer csak elkezdett nyomtatni. Kiderült, hogy ez a sérült ember önmagától megtanulta a számítógép segítségével az ábécét, a szülőkkel így kezdett kapcsolatot tartani. És kiderült az is, hogy nincs kisebbségi komplexusa, nagyon okos, nagyon figyelmes, egy jó humorérzékkel megáldott ember. Sérültek bizonyos agyterületei amelyek felelősek a beszédért, a finom motoros, és szocializációs készségekért. Ez az agyi rész felelős a hallásért, beszédért, írásért. Amint a sérült agyterületek működését számítógép segítségével áthidalta, ő is tudott “beszélni” a maga módján.

Beszámoló a látható láthatatlanról

A lélek a halál után leírható, vázolható mint a fizikai test. A halott felismeri a meghalt rokonokat és barátokat, akik azért jöttek hozzá, hogy a halál után találkozzanak. A lélek is leírható. Ez a furcsa kijelentés azt jelenti, hogy meghatározható a térben, ha egy helyen észlelhető, akkor nem létezik sehol máshol. Ugyanez mondható el az angyalokról, ők is leírhatók. Tény, hogy a halál után az anyagi test megkönnyebbül, magára marad, csak a lelki test él tovább. A halál előtt a két test kapcsolódik. A szellemi test úgynevezett finom anyagból áll. Ez az asztráltest.

Felmerül a kérdés, létezik-e az anyagi test nélküli lelki test léte. A fizikai test nem börtöne a szellemnek, és nem teljes az anyagi test nélkül.

A halálos ágyon átélt hallucinációk érdekes tapasztalatokat tárnak elénk.

A vizsgálatok a következőket találták. Hallucinációk olyan képekből állnak, amit a személy nem látott még, számára ismeretlen, de olyan is lehet, amit látott, olvasott, amit átélt. A hallucinációk sodrásában a korábban tapasztaltak mozaikszerűen vég nélkül ömlenek. Amikor elhagyja a testét valaki, ismeretlen képeket lát. Egy nagyon fontos különbség. A hallucinációk alatt nem látja azokat, akik korábban meghaltak. A haldoklók a halál előtt gyakran beszélgetnek elhunyt rokonokkal és barátokkal, akik látogatóba jönnek hozzájuk. Biztatóak és azzal az üzenettel érkeznek, már várják őket.

“Az orvos elvesztette a reményt, és megmondta a rokonaimnak, hogy haldoklom. Egyszer csak, emberek tűntek fel körülöttem, a szobában lebegve a mennyezet közelében. Mindannyian korábbi éveimben már meghaltak. Megtaláltam köztük a nagymamámat, a lányt középiskolából, és sok más rokont és barátot. Nagyon örömteli volt, és úgy éreztem, hogy azért jöttek, hogy óvjanak és elvigyenek.”

A halál előtt a halálfélelem kezd eloszlani. Sőt, nem sokkal halála előtt, gyakran megnyugvást hozó álmok jönnek.

Evvel kapcsolatban a keresztény egyháznak nincs egyértelmű állásfoglalása. Egyes szerzők elismerik annak lehetőségét, hogy vannak ilyen látogatások, míg mások nem.

Az elhunyt rokonok látogatásának elismeréséről néhány gondolat.

Miért ne lenne Isten jóságos mindenkivel, hogy így nyugtassa a haldoklókat. Mindenki egyedül van a halál pillanatában. Nem segít senki sem, a halál időpontjához közeledve. Ebben a félelmetes helyzetben a meghalt rokonok és barátok megnyugtatják a haldoklót, ne csüggedjen.
Mit tudunk a fénybe vezető alagútról? Létezik-e, vagy hallucináció?


Van aki érzékeli amint a lélek kilép a testből. Talán többféle képen zajlik, mindenki mást élt meg.

A következő történetek mutatják, hogy a lélek különböző módon hagyja el a testet.
A halál közeli élmények során voltak, akik egy fénylő lénnyel találkoztak. A legtöbb ember ugyanarról számol be. Feltűnik a fény, majd hirtelen vakítóvá válik. Úgy azonosították, mint egy kedves embert, tele melegséggel, szeretettel, aki furcsa mágneses vonzást sugárzott. Néhányan Krisztusnak, mások angyaloknak vélték.

“Hallottam, hogy az orvos azt mondta, hogy halott vagyok, én úgy éreztem mintha úsznék. Minden fekete volt körülöttem, távol láttam a fényt. Egy sugárzó, erős fényt. Amint közeledtem hozzá, s egyre erősödött. “
Másvalaki úgy érezte a halála után, hogy “úszott a tiszta, kristálytiszta fény felé”. „A földi életben nincs ilyen fény. Láthatatlan minden ebben a világban, de létezik egy különleges identitást. Ez a fény a tökéletes megértés és a tökéletes szeretet. ”
“Amikor kiléptem a testemből ott láttam magam a műtőasztalon. A lelkem kilépett a testemből! Eleinte nagyon rosszul éreztem magam, de akkor előtűnt az a nagyon erős fény. Eleinte halvány volt, de aztán kiteljesedett. A fény érkezésekor nem voltam biztos benne, hogy mi történik, de aztán megkérdezte egy hang: Kész vagyok meghalni? ”
A legtöbb esetben a lény kommunikálni kezd az elhunyttal. Mind ugyanazt mondják, akik tapasztalták: “Készen állsz a halálra?” Vagy “Mit tettél az életedben?”

A halál elválaszt a földi élettől, kívülről tekint magára az ember, már nem lélegzik, de még itt van. Erős késztetést érez, hogy a hozzátartozóinak mondjon még valamit, üzenjen nekik. Ekkor a fizikai létből a szellemi létbe tart. Egyre idegenebbnek érzi magát, a lelke egyre fontosabb. Hirtelen, mintha ellenállhatatlan idegen erő nehéz súlyokkal lehúzná őt.
Többeknek úgy tűnt, hogy minden hajszál, a legvékonyabb véna, a test minden sejtje ellenállhatatlanul lefelé tart, mint amikor egy erős mágnes vonzza fémdarabot.
Olyan érzés volt, hogy nem gondolkodtak, és mégis tisztában voltak a valósággal.

„ A második emeleten az ágyon fekve, mintha az alatta lévő szint szobájában is jelen lettem volna, és még a további szintekkel lejjebb is egyszerre, mintha szétnyílna a tér lefelé, és erősen vonzana. Valahová tovább, mélyebbre a földbe. Igen, ez a föld. Vissza akartam térni a földre. Törekedtem és próbáltam ugrani. Haldoklik- mondta ki az orvos.”

A lélek elválik a testtől egy pillanatban, a test és a lélek között megszakadnak a kapcsolatok. Nem látjuk az okokat.

“Nem bírom, mennék, de nem tudok” – erőfeszítéseket teszek, hogy kiszabaduljak, hogy kikerüljem a nagy erő vonzását, hirtelen úgy éreztem, hogy könnyűvé váltam.
Kinyitottam a szemem, és tökéletesen tisztán láttam a legapróbb részleteket, lenyűgöző volt.
Láttam, ahogy a szoba közepén állok, és jobbomon félkörben az egészségügyi személyzetet. Kezüket a hátuk mögött tartva, bámulnak az ágyra. A vezető orvos kissé előrehajolt – a legfiatalabb kezében egy palackot tartva, bizonytalanul egyik lábáról a másikra állt, láthatóan nem tudta, mit tegyen. Furcsa volt ez a csoport; ott álltak, az ágyamnál, amikor ténylegesen nem az ágyon voltam, a szoba közepén álltam. Mi történik velem? Az orvosok kijöttek a ház elé a mentősökhöz, és rólam beszéltek. Az egyik nővér keresztet vetett, és halkan elmondta a szokásos fohászt.
-Isten nyugosztalja! Örök világosság fényeskedjék neki!És ahogy ezeket a szavakat kimondta, két angyal érkezett mellém, az őrangyalom, és egy másik ismeretlen angyal. Két oldalról átkaroltak.”

Felmerül a kérdés, hogy látja-e az elhunyt az angyalokat a klinikai halál állapotában? A legvalószínűbb válasz :- Isten küldte őket, az Úr tudja, hogy ki fog meghalni, és ki marad életben a klinikai halál után. Ismeretlen, titokzatos dolgok ezek, a testen kívüli lét, a klinikai halál állapota. Senki se maradjon kívül a mennyből, elküldi érte az angyalait, mielőtt más lények beavatkoznának.
“Küzdenek értem” – rendkívüli gyorsasággal rájöttem, valamilyen különleges zsibbadást éreztem, eddig ismeretlen volt számomra ez a rémület. Démonok!
Majd nem messze erős fényt láttam, úgy tűnt nekem, mint a nap fénye, de sokkal erősebb volt annál. Valamiféle királyság fénye lehetett ott.”

„Igen, ez egy királyság a fény teljes uralma, a világ, ahol nincsenek árnyékok. De hogyan lehet fény nélkül árnyék?”- Rögtön ráeszméltem a földi létre.
Aztán körülvett és magába foglalt a fény. Becsuktam a szemem, az arcom elé emeltem a kezem, de nem segített, mert a kezem nem tudott árnyékot adni. Védelmezve éreztem magam.”
“Istenem, milyen könnyű ez! Eddig a sötétségben éltem. Nem láttam a sötétben semmit “- imádkoztam.


Természetesen nagyon félünk, mikor ebbe az ismeretlen világba érkezünk, kíváncsiság és aggodalom egyszerre érződik.

“Mi lesz most? Meddig tart? Hol az eleje, hol a vége?

Váratlanul, méltóságteljesen, harag nélkül, erősen és határozottan, végül ezek a szavak hangzottak: – Nem vagy még kész!”

És akkor abban a pillanatban megáll a száguldás felfelé -, és gyorsan ereszkedni kezdett lefelé.
Nyilvánvaló, hogy e történet mesélője még nem állt paradicsom kapujába. A széléig jutott. Isten fénye ömlött rá, árnyék nélkül.
„Ez a káprázatos fény elégeti a bűnt, ami a sötétben tart. Csak egy gondolatom maradt: Ez a fény lenne a végállomás. Aztán lélek visszatér a testbe. A klinikai halálom 36 órán át tartott.
Ez Isten ítélete a szeretet bíróságának döntése kétféle lehet: “méltó vagy érdemtelen, vagy készen állsz, vagy nem áll készen.” Ennyi.

Ne feledjük, hogy a testi életünk nem hiba nélküli. Nem úgy lelkünk. Az isteni fény kiárad ránk, megtalál, meggyógyítja a sebeinket. Vágyunk erre a fényre. A bűnösnek Istentől távol, rosszabb mint a Gyehenna tüzén égni. Még annál is veszélyesebb a lelki bűnnel elfordulni Istentől. Ezért Isten az ilyen sérülteket a világegyetemben elkülöníti, ahova nem ér el az Isteni fény. Ez egy olyan hely, mint a pokol. Ott vannak a gyötrődő bűnös lelkek, akik elhagyták Istent, nem élnek át kínokat, a gonoszok is Isten elé jutnak. Ez egy paradox elképzelés a pokolról- létezik az univerzumban egy kegyeli hely a bűnösöknek, ahol nincsenek veszélyben.
A paradicsom küszöbéről fordult vissza a következő történet mesélője. Egyértelműen be tudott számolni arról, ami vele történt. Ez egy fantasztikus leírás az univerzumról, Istenről.

„Alig hallhatóak voltak a felülről érkező szavak, ezen a világon úgy tűnt, minden porszem, minden atom, válaszolt rá. Több millió visszhang ismételte azokat, ami megfoghatatlan, de mégis kézzelfogható, és érthető, a szív és a lélek nyelvén szól. Ez az egységes akarat olyan csodálatos harmóniát sugárzott, kifejezhetetlen, eksztatikus örömet, földi hétköznapjainkba az ilyet varázslatnak és elragadtatásnak tartunk. Utánozhatatlan zenei akkordok hangzottak, többmilliós visszhang, és minden lélek visszhangzott, mind boldogan válaszoltak, lelkesen egyesültek ezzel a tökéletes csodálatos harmóniával.”

Nyilvánvaló, hogy a mesélő lelke nem érkezett meg a mennybe, többi a lélek örömmel visszhangozta felé Isten szavait. Nem lehet a paradicsomba bűnnel,sérült lélekkel bejutni, Isten fénye sugárzó, a lelkek örömmel jutnak oda. Emberünknek vissza kellett térnie a fizikai testbe, hogy újra magára öltse a “bőr köpenyét.” Él benne a fény, a lelke Istenhez vágyik a testében élve. Tudja, hogy Isten létezik a mennyben.
A mindenség pillanatokra megnyílt számára. A megtapasztalása után átmenetileg visszatért a földre.
(Dr. Komin Vlagyimir)

A lélek elhagyja a testet- Japán kísérlet - videó

video