Minden látszólagos különbség ellenére mindannyian egyek vagyunk!
Nincs olyan, hogy ha az egyiknek rosszabb, akkor nekem jobb. Nincs olyan, hogy dögöljön meg ott ahol van és attól én jobban érzem magam. Nincs olyan, hogy ha neki fáj, akkor nekem attól jobb lesz. Minden különbség csak a látszólagos felszínen van.
Ha azt kívánod, hogy a másiknak rosszabb legyen, ha kárörvendve mosolyogsz azon, hogy neki nem jön össze, hogy ő szenved, fáj, stb. ...akkor nagyon nagy tévedésben élsz. Mert hogy mindannyian össze vagyunk kapcsolva, ugyanabban az egy energiahálóban és bármi, ami az egyikkel történik, az a másikra is hatással van!
Ha a másik lefelé süllyed, akkor az a rezgés téged is lenn tart. Ha a másik felemelkedik, akkor téged is felfelé emel. Ha neki összejön valami és sikert ér el, akkor nálad is kinyílik egy kapu!
Legyen elég az, hogy semmi, de semmi nem véletlen. Minden, ami most történik, már valaminek az okozata. Nem kell mindig tudni, hogy mi miért van - elég, ha itt és most EMBER maradsz!
Kívánhatsz neki rosszat - magadat tartod csapdában vele és hozzád fog visszatérni. Akarhatod látni, hogy neki nem sikerül az, amiben te nem hiszel - ő attól még megélheti azt.
Mindig magamból indulok ki. Így mindig természetesnek veszem, hogy teljes bizalommal vagyok a másik ember felé és életem minden pontján, mindig őszintén tudok örülni mások sikerének és boldogságának. Őszintén! Szívből.
Soha nem felejtem el a pillanatot, amikor álltam a konyha közepén, fülemen a telefon és a barátnőm bejelentette, hogy boldog párkapcsolatban él, amiben minden téren minden tökéletes. Szó szerint ugráltam örömömben! Ugráltam, két lábbal a levegőben és a könnyem is kicsordult az örömtől.
Pár hónap múlva, az én hasonló bejelentésem után azonnal lemondást, elbizonytalanítást kaptam vissza. Nem baj. Végül persze nem lett igaza abban, amit mondott.
Azt sem felejtem el, amikor egy-egy hír kapcsán, ami mások anyagi sikeréről szólt, mosolyogva nyugtáztam, hogy de jó, hogy neki összejött. A másik meg, ott mellettem, szájhúzva fröcskölődött, hogy az a másik nem érdemli meg, bezzeg ő, a tehetségével nem ment eddig semmire, bezzeg az 'ilyenek' kapják mindig... nem szóltam egy szót sem.
Lehet a másikat támadni azért, mert jól csinál valamit és jól érzi magát, pusztán azért, mert nekünk ugyanazt még nem sikerült elérni. Vagy meg lehet állni egy percre és el lehet gondolkodni. Azon, hogy senki nem több, kevesebb, vagy nem küzd és nem fáj kevesebbet a vágyaiért. Senkinek nincs kisebb, vagy nagyobb szíve, legfeljebb az eddig élt tapasztalatok miatt másképp használja. Lehet elgondolkodni azon, hogy neki vajon mi által sikerül az, ami nekünk nem és vajon mit és hogyan tudunk tanulni tőle, hogy nekünk is sikerüljön?
Vagy egyszerűen lehet csak hagyni a világot, éljen mindenki úgy, ahogy akar és észrevenni magunkban azt, hogy bennünk bizony valami nincs rendben, ha valakiben valami zavar, ha mi magunk rosszat kívánunk, vagy teszünk valakinek. El lehet gondolkodni azon, hogy vajon miért jutottunk el ide, ebbe az állapotba? Vajon mi az, ami ilyen gondolatokat, késztetéseket hozott elő belőlünk? Miért akarunk erővel belenyúlni mások dolgaiba? Miért éreznénk ettől másképp magunkat? Mi szólaltatott meg bennünk irigységet, versengési vágyat, a másikat felülmúlni akarást?
Egyszerűen csak meg lehet látni azt, hogy ha bárki és bármi iránt ellenállásunk támad, akkor a nagy egészet utasítjuk el. Márpedig a világban mindennek helye, oka és célja van. Csak az létezhet a világban, amire a Jóisten áldását adta. Azon túl pedig, a saját életünkkel elég foglalkoznunk.
Az utóbbi napokban ismét tanultam valamit. Tanultam arról, hogy egyetlen egy aprócska, picike rosszindulat is mennyire felesleges és mennyire magának árt vele mindenki. Tanultam arról, hogy időnként meg és le kell védeni magunkat, nem is kicsit, mert a tudatlanság ártani tud (és csak a tudatlanság tud ártani) és erre nincs szükség. Tanultam arról, hogy nem mindig kell magamban keresni a hibát, egyszerűen csak lehet, hogy a másik ember nincs még készen valamire és attól én még élhetek boldogan. Tanultam arról, hogy időnként elzárkózni jó, amíg a másik megküzd magával és ezzel nekem nincs dolgom.
Bőven elég, ha mindenki csak a maga lelkivilágával foglalkozik és ezzel segíti, emeli a többieket is. Ha csak ennyit lépnénk meg, az már csodálatos, nagy, közös emelkedést hozna.
Kérlek téged, aki ezt most olvasod, hogy légy éber minden egyes gondolatodra és rögtön csípd fülön azokat a gondolataidat, amikor valaki másra irányuló, negatív késztetésed születik! Azonnal.
Kérlek téged, hogy engedd el az egészet, úgy, ahogy van és ne akarj miértekre választ kapni, okokat keresni - egyszerűen csak engedd el és ne foglalkozz vele! Ha kell, adj fel mindent és bízz az égi gondviselésben, abban, hogy egy magasabb rendező elv mindent megold! Csak magadra figyelj és a saját boldogságodat teremtsd! Ezzel többet és jobbat teszel, mint gondolnád. Idővel meg fogod kapni a válaszokat mindenre és hidd el, ha most belenyúlnál, azt később, a mögöttes okok tudatában már bánnád!
Mert a "ne árts" törvénye nem csak a puszta cselekvésekre vonatkozik. Hanem arra az energiaáramlatra is, amit a másik felé irányítasz - és aztán hozzád tér vissza."
Zentai Anna
A szeretet rezgése 528 Hz - videó
forrás: Gizella Ancu
