A tudatos ember együttműködik a változással, nem erőlteti a megoldásokat. Képes benne maradni a kritikus helyzetben, nem menekül előre, vagy nyomja rá magát a környezetére...
Bátor, mert követi a megérzéseit és megvalósítja az inspirációit...
Bátor, mert követi a megérzéseit és megvalósítja az inspirációit...
Néhány ismérve a változással együttműködő, tudatos embernek:
TISZTA ÉS ŐSZINTE BESZÉD,
szemben az indirekt, utalásokkal és absztrakciókkal teli homályos kommunikációval. A beszéd jóval több, mint gondolnánk. Aki képes egyértelműen kifejezni magát, vállalja bátran az érzéseit, az a tudatosság magasabb fokára lépett. Aki állandóan idézőjelekben (nyuszi-fülekben) beszél, utalgat és homályosan fogalmaz, az a manipulatív kommunikáció alacsony szintjén áll...
EMPÁTIA, EGYÜTTÉRZÉS,
szemben az önérvényesítés és gátlástalan énképviselet erőszakosságával. Az empátia azt jelenti, hogy nem élek a hatalmammal minden helyzetben, képes vagyok tekintettel lenni a velem szemben állóra, és tudok lemondani a győzelemről is adott esetben. Az empátia a ,,minden egy" igazság felismerésének és kibontakoztatásának az útja. Ahhoz is empátia kell, hogy a gyengébbekért kiálljunk, hogy az elnyomottak érdekeit képviseljük, illetve a törtetőket megállítsuk.
- A hiba beismerésének, a bocsánatkérésnek a képessége,
Csak az képes fejlődni, aki képes kilépni a védekezés és hárítás zsákutcájából, és hisz a kiegyenlítődés magasabb erejében. Aki csak önmagát képviseli és a saját igazságában bízik, az sajnos fejlődésképtelen. A probléma azért jelenik meg az életünkben, hogy fejlődjünk, a hiba elismerése pedig egyenlő a felelősségvállalással.
FELTÉTLEN BIZALOM AZ IGAZSÁG EREJÉBEN,
ami minden jelentős helyzetben megjelenik. Ennek ellentéte a relativizálás, mérlegelés, méricskélés. Az igazság, mint evidencia mindig átjárja a fontos döntési helyzeteket, mégis könnyű belemenekülni a külső szempontok elemzésébe, a saját, egyéni igazság felerősítésébe. Az igazság a legfontosabb, de a saját igazunk feladható. Mi a különbség? Az igazság az életről szól, az evidenciák tengelyén helyezkedik el, és minden esetben jelen van. A saját igazunk csupán ragaszkodás egy képhez, egy eszméhez, a szégyenünk elrejtése, vagy tévedésünk leplezése.
A ,,mindenkinek igaza van" tipikus esete a helyzetből kimenekülő relativizálásnak.
AZ ELENGEDÉS, LEZÁRÁS KÉPESSÉGE,
amelynek ellentéte a ragaszkodás a hatalomhoz, vagyonhoz, kapcsolatokhoz, a szabadság elutasítása miatt. A szabadság életünk legnagyobb kockázata és luxusa egyaránt, amelyről lemondani gyengeség, sőt gyávaság. A valódi kapcsolat teret és időt igényel, a látszat kapcsolatok, státuszok, szimbólumok fenntartása energiarabló.
Az elengedés az áramláshoz kapcsolódás feltétele. A felhalmozás, ragaszkodás, erőszakos birtoklás csökkenti a fejlődés esélyét életünkben. Aki tud lemondani és elengedni, az helyet teremt magában az új energiák megjelenésének, a fejlődésnek..."
- Sárvári György -
- - - - - - -
Kapcsolódó írások:
A tudatosság különböző szintjei
Hawkins féle Tudattérkép – ERŐ kontra erő
Domján László: A tudatosság szintjei (Nyitott Akadémia) - videó
forrás: Nyitott Akadémia
