A lélek odaát maradt része, találkozik az elhunyt lelkekkel?
(egy kedves Olvasóm egy korábbi posztomhoz fűzött kérdése)
A lélek sosem születik le teljes egészével egyik testi életébe sem. Egy részét (méghozzá általában a nagyobbik részét) mindig odaát hagyja. Ennek számos oka van, többek között a test, amit most éltetünk, nem bírná el a lélek teljes energiáját, valamint a léleknek a testi élet alatt is vannak intézendő dolgai odaát.
Az odaát maradt lélekrészt hívjuk a felsőbb Énünknek. Érthetően merül fel sokakban a kérdés, hogy akkor a felsőbb Énünk (aki tulajdonképpen mi vagyunk) találkozhat már azon szeretteinkkel, akik már hazatértek a szellemvilágba?
Természetesen igen, azonban ez a kérdés mégsem ennyire egyszerű. Az a személyiség, akit a lélek adott testi életében megformál, illetve annak tapasztalatai döntően akkor kerülnek át a felsőbb Én részbe, amikor a leszülető lélekrész is hazatér. Noha értelemszerűen ilyenkor is részei, de mégis önmagában az a személyiség, döntően a szellemvilágba való visszatéréssel válik érdemben is jelenlevővé odaát. Másképpen szólva az a személyiségünk, aki adott szeretteiként tekint az innen eltávozott lelkekre, a testi halálunkig itt tartózkodik. Az odaát lévő lélekrészünk ezen lelkekre nem úgy tekint, mint most mi, hanem akik azok valójában.
Az odaát maradt lélekrészünk nem csupán jelen testi életünket látja, hanem tisztában van saját önvalójával (saját önvalónkkal) és valamennyi korábbi testi életeivel, tapasztalataival is. Következésképpen az innen távozó szeretteinkre sem akként fog tekinteni, mint ahogy most mi tekintünk, hanem akik ők valójában. Így a találkozás, a viszontlátás sem olyan súlyú, mint ahogy mi gondolnánk, mint ahogy mi tekintenénk most arra.
S ne felejtsük, mi is csupán addig gondolkodunk úgy, ahogy most, amíg a szellemvilágba való visszatérésünk után nem megy végbe bennünk az ilyenkor szokásos és törvényszerű tisztulási és testi életből való ébredési folyamat. Amint ez megtörténik, mi sem csak akként fogunk tekinteni például az itteni szeretteinkre, akiknek most ismertük őket, hanem felismerjük újra az igazi önvalójukat. Újra tisztában leszünk azzal is, hogy kik voltak számunkra egyes korábbi életeinkben, valamint azzal is, hogy kik ők valójában számunkra, odaát.
Amennyiben egy adott lélek odaát is része a saját lélekcsaládunknak, mindig is együtt leszünk vele. Ellenkező esetben azonban korántsem lesz fájdalmas megélés ott és akkor nekünk, ha legfeljebb alkalmanként találkozunk csak.
Összefoglalva tehát: a felsőbb Énünk találkozhat valamennyi hazatért szerettünkkel addig is, míg mi még itt vagyunk, azonban a találkozás, ahogy mi értelmezzük most azt, számunkra mégis akkor történik meg döntően, amikor már mi is odaát leszünk.
- Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -
