Morgan Freeman: „Ott van a fény, amiről mindenki beszél”
„Meghaltam. És aztán visszajöttem” – ez nem egy filmforgatókönyv nyitómondata, hanem valódi emberek – köztük hollywoodi sztárok, rocklegendák és egy magyar író – személyes vallomása arról, mit éltek át a halál kapujában. A legújabb tudományos kutatások szerint a halál pillanatában agyunk olyan módon aktiválódik, ami túlmutat a fizikai világ törvényein: tudatos jelenlét, béke, testelhagyás, fényalagút, és egy döntés lehetősége – maradunk, vagy visszatérünk.
A halálközeli élmények évezredek óta foglalkoztatják az emberiséget, és annak ellenére, hogy a tudomány biológiai értelemben képes levezetni, elmagyarázni a folyamatokat, korántsem biztos, hogy tudjuk, mi történik valójában azokban a pillanatokban, amikor valaki a „túloldalra” pillant. Korábban írtunk róla, hogy a New York-i Egyetem orvosi karának forradalmi kutatása 567 újraélesztett betegnél bizonyította: a halál kapujában valóban különleges tudatállapotok alakulnak ki, amelyek függetlenek a kultúrától, vallástól vagy társadalmi helyzettől.
A kutatások eredményei szerint az élet és halál határán megszűnnek az agyi gátló folyamatok, és az emberek egy mélyebb tudatállapottal találkoznak. A jelenség azonban nem csak orvosi szenzáció. A napokban írtunk Ben Askrenről, a világklasszis szabadfogású birkózóról és MMA-harcosról, aki idén májusban staphylococcusfertőzést kapott, ami súlyos tüdőgyulladássá alakult. Állapota rohamosan súlyosbodott, rohammentővel bevitték egy wisconsini kórházba, lélegeztetőgépre kapcsolták, és előkészítették a kétoldali tüdőtranszplantációra, mert más módon nem tudták volna megmenteni az életét. A transzplantáció sikeresen megtörtént, de Askren 4-szer került klinikai halál állapotába, és 35 napot vesztett el az életéből. A sportoló esete azonban nem elszigetelt, Hollywood sztárjaitól kezdve a rockzenei legendákon át magyar írókig számtalan híresség osztotta már meg halálközeli élményét a nyilvánossággal. Történeteik megdöbbentő hasonlóságot mutatnak: a fehér fény, a testből való kilépés érzése, és az a különös választási lehetőség, hogy visszatérjenek-e az élők világába.
Ezek nem csupán drámai színházi elemek – valódi emberi sorsok, amelyek mély nyomot hagytak túlélőiken. Nézzük, mit tapasztaltak azok, akik már egyszer „átlépték a küszöböt”.
Morgan Freeman: „Ott van a fény, amiről mindenki beszél”
A híres színész és narrátor egy dokumentumfilm-forgatáson mesélt el egy személyes élményt arról, hogy évekkel korábban az ájulás kerülgette, amikor gyakorlatilag azt élte át, mint sokan, akik a halálból térnek vissza.
Láttam a fényt, nem halálközeli élményben, csupán ájulás közben. És amit érzékeltem, az volt, hogy a legapróbb fénysugár.. az volt az élet végső formája. Hirtelen ráeszméltem: Szent ég! Itt van! Itt van a fény, amiről mindenki beszél
– emlékezett vissza Freeman.
A színész később elmondta, hogy ez az élmény teljesen megváltoztatta a halálról alkotott képét. Az élmény azután még hosszú hetekig foglalkoztatta, bár sokáig magában hordozta ezt a tapasztalatot. Freeman hangsúlyozta, hogy csak elájult, nem valódi halálközeli élményt élt át, mégis olyan erős hatást gyakorolt rá, hogy azóta másképp tekint az életére és a halálra. „Azt hiszem, ez volt az első alkalom, amikor valóban megértettem, mit jelenthet a túlvilág” – foglalta össze.
Sharon Stone agyvérzése és a fény az alagút végén
Sharon Stone 2001-ben egy agyi aneurizma miatt került halálközeli állapotba.
Éreztem, hogy felfelé sodor valami, és ott volt ez a fényalagút
– mesélte a Late Late Show-ban, majd beszámolt még arról is, hogy „a tetején volt egy lyuk, és több ember, akikhez nagyon közel álltam, vagy akiket gondoztam, mielőtt meghaltak. A lyukon át néztek engem”.
Sharon Stone felidézi a halállal való találkozását - videó
forrás:The Late Late Show with James Corden
A színésznő már kilenc napja agyvérzésben szenvedett, mielőtt kórházba került volna, és csak egyszázalékos esélyt jósoltak számára a túlélésre. „A szoba olyan néma volt. És amikor ilyen néma, és senki nem rohangál, hogy meggyógyítson téged, akkor rájössz, milyen közel is van a halál” – emlékezett vissza Stone. A színésznő részletesen leírta azt is, hogy az alagútban olyan békés érzés vett rajta erőt, amilyet korábban soha nem tapasztalt.
Azok az emberek, akiket az alagút végén láttam, mind mosolyogtak rám. Éreztem a szeretetüket, és tudtam, hogy biztonságban vagyok
– mesélte.
A színésznő ezt követően rájött, hogy semmit sem viszünk magunkkal a túlvilágra.
Nádas Péter és a magyar irodalom legpontosabb halálközeli beszámolója
A neves magyar író Saját halál című művében írta le szívinfarktusának és klinikai halálának történetét.
Kíváncsian néztem a hályogos szemébe, jól láttam, hogy a test félelme ő, nem az enyém, nem a léleké, s akkor ez a halálfélelem. Most aztán láthatom a különbséget az énem tulajdonságai és a testem tulajdonságai között. Ötvenegy éves voltam, szellemi és fizikai teljesítőképességem csúcsán, mondanám, ha nem ebben a pillanatban buktam volna le onnan
– írta Nádas.
Az író rendkívül részletesen dokumentálta az élményét, ami a magyar irodalom egyik legpontosabb halálközeli beszámolójává vált. „Nem volt levegő a levegőben, ez lett a gondom. Konstans volt a levegő mennyisége, s ezzel a ténnyel a tudatom nem tudott mit kezdeni. Annyi levegő volt, amennyi a normális életfunkciók elvégzéséhez nem volt elegendő.” A három és fél perces klinikai halál során Nádas különleges tudatállapotot élt át: „Időtlenség uralkodik a világegyetemben. Űrélménynek lehetne nevezni. A tudat olyan készségesen akceptálja, mintha nem csak előzetes tudomása lenne róla, hanem korábbról élménye.”
Az író szerint ebben az állapotban teljesen megváltozott az idő és tér érzékelése:
Látásomnak nem voltak többé időbeli vagy térbeli korlátai. A saját életem részletei nem a saját életem történetével álltak kapcsolatban. Ilyen történet ugyanis nem létezik és nem létezett
– írta.
A visszatérésről így számolt be: „A roppant erő átvitt, ahonnan visszaláttam, ez pedig igazán lenyűgözött. Elementáris örömmel töltött el, hogy sikerült, és még az utolsó lélegzetemmel is illedelmesen hazudtam nekik.”
Kapcsolódó írás:
Nádas Péter író: Saját halál
Jane Seymour: „Láttam a fehér fényt, és lenéztem magamra”
A Bond-lány és Dr. Quinn színésznője 1988-ban egy antibiotikuminjekció következtében anafilaxiás sokkot kapott.
Elhagytam a testem. Láttam a fehér fényt, és lenéztem, és tisztán láttam és hallottam mindenkit, amint sikoltoznak és próbálnak újraéleszteni, ami sikerült is nekik
– mesélte a The Timesnak. „Ezt követően rájöttem, hogy semmit sem viszel magaddal ebben az életben.”
Nikki Sixx két perce a halál torkában
A Mötley Crüe basszusgitárosa 1987. december 23-án herointúladagolás miatt került a klinikai halál állapotába, amikor két percre leállt a szíve. A mentőautó orvosa két adrenalininjekciót adott be neki, hogy visszahozza az életbe.
A szívem megállt. A testem megállt. Mintha kikapcsoltad volna a számítógépet, majd újraindítottad volna. Olyan érzés volt, mintha egy teherautó ütött volna el.
– emlékezett vissza Sixx, aki elmondta azt is, hogy amikor a kórházban felébredt, kiszökött egy bőrnadrágban a parkolóba, ahol két rajongó lány sírdogált egy gyertya körül, mert a rádióban hallották, hogy meghalt.
A cikkünk bevezetőjében említett, kutatók által végzett felmérésben 53-an túlélték a szívleállást, közülük 11-en jelezték, hogy tudatuknál voltak az újraélesztéskor, hatan pedig halálközeli élményeket is átéltek.
Sam Parnia, a kutatás vezetője szerint:
„Azok a betegek, akik az újraélesztő szemszögéből eszméletlennek tűnnek, következetesen arról számolnak be, hogy tudatukon vannak. Van egy belső élményük, és nemcsak öntudatuknál vannak, hanem egy magasabb öntudatnál, mint amit korábban megtapasztalhattak.”
A kutatás egyik fontos megállapítása: „Annak ellenére, hogy a szívleállás után másodpercekkel leáll az agy, ez nem jelenti azt, hogy károsodott vagy halott. Csak hibernálódik.”
- forrás:index.hu -
(Borítókép: Morgan Freeman A Minden6ó című filmben. Fotó: Tom Shadyac / Northphoto)
- - - - - - -
Csillogás - Három beszélgetés a halál és az újjászületés élményéről - videó
- Nádas Péter - Dobronay László - Geszelyi Nagy Judit -
forrás:audio vizuális üzenet
"Kimentem a mosdóba, hogy megnézzem, hogy ez kívülről hogy néz ki. Tehát hogy amit átélek, vajon kívülről látszik-e? Egy idegen arc nézett rám. Egy olyan arc, akit én még soha nem láttam és nem ismertem, holott csak én álltam a tükör előtt."
- Nádas Péter -
