Amikor meghalunk, akkor nagyon gyorsan megértjük, miről beszélt Jézus. Nem szűnik meg a tudatosságunk, hanem pont ellenkezőleg – kitágul.
A következő sorokban leírom, hogy mit tapasztal az ember a halál utáni pillanatokban. Majdnem biztos vagyok a következő sorok tartalmában – nem azért, mert volt halálközeli élményem. Azért, mert élve megtapasztaltam azt az állapotot, amiről beszámolnak a test elhagyása után. A tapasztalat után sok-sok évig kutattam, mi történt velem. Így értettem meg.
Amit megértettem, az arra ösztönöz, hogy írjak erről, hogy minél több embernek lehetősége legyen még életében változtatni, hogy jobb eredménnyel érkezzen el a test halálának pillanatához.
Amikor meghalsz, akkor elhagyod a tested. Látod magad felülről, látod a testet, és a tudatosságod nem szűnt meg. Sőt, megjelensz a tested körüli testek tudatosságában is. Látod, amit látnak, hallod, amit hallanak, gondolod, amit gondolnak. Megerőltetés nélkül, sok ember vagy egyszerre. Isten így látta egész életedben, amit láttál, hallottál, gondoltál.
Isten a Tudatosság. A Vagyok, aki ott van mindannyiunkban. Amikor azt mondjuk, hogy gondolkodom, tehát vagyok, vagy látok, tehát vagyok, vagy hallok, tehát vagyok – az valójában mind a tudatosság. Egyetlen élőlény tudatossága, aki mindannyiunk szeméből néz, mindannyiunk füléből hall. A Vagyok az Én nélkül. Az ember nagyon gyorsan megérti ezt az igazságot a halál után.
Elhagyjuk a testet, és ott vagyunk másokként is a testünk körül. Meglepően mély nyugalom vesz körül minket, egy hatalmas béke érzés, amilyenre mindig vágytunk életünk során. A legnagyobb megelégedettség állapota.
Majd egy ponton megjelenik egy fény, ami elkezd erősödni. Először olyan, mintha a térben megjelenne egy alagút, aminek a végén van a fénypont, majd ahogy közeledik felénk, olyan, mintha végigmennénk az alagúton. Egy ponton teljesen elönt minket.
Ez a fény maga a tiszta tudatosság, maga Isten. Akiből a mi fényünk is benne volt a testben. Összeolvadunk vele. De a tudatosságot nem veszítjük el, hisz magával a tudatossággal olvadunk össze. Annyi változik, hogy már nem csak mi vagyunk, hanem mindenki mi vagyunk.
Az erősödő fény megtölt minket mérhetetlen szeretet érzésével. Mert a tiszta tudatosság maga a tiszta szeretet érzet. Abban a fényben nincs negatív gondolat, abban a fényben csak jóság, tisztaság van.
A fényben fogadnak minket. Egy vezető, talán az őrangyalunk, aki törődik a lelkünkkel. Aki tanít minket a túlvilágon, aki arra törekedik, hogy minden egyes életben nagyobb sikert érjünk el. Nem pénzben mérve, nem hírnévben mérve, nem a szerelemben, nem a birtoklásban, hanem a szeretetben.
Arra tanít, hogy sikerüljön úgy élnünk, mintha már tudnánk, hogy a másik ember egy másik én. Mintha már tudnánk, hogy csak egy tudatosság létezik, aki mindannyiunk szeméből lát. Mintha már tudnánk, hogy amit a másiknak okozunk, azt egy nap mi is érezni fogjuk.
Mert pont ez történik a hazaérésnél. Lepörög az életünk, a vezetőnk végigjárja velünk az életutunkat. Ott nincs idő, ott minden egyszerre történik, egyszerre érezzük az egész életünket, amikor megmutatják. Ott a hatalmas szeretetben, ahol teljesen egyek vagyunk másokkal, ott nagyon tud fájni, amit másoknak okoztunk. Ott hatalmas az együttérzésünk, ott mi vagyunk a másik testében, mi érezzük át, amit a másik érzett, amikor bántottuk. Ott rájövünk, hogy saját magunkat bántottuk.
Megmutatják az életünket, de nem csak a mi testünkből. Hanem minden élethelyzetben belekerülünk a másik ember tudatosságába is, az ő testéből látunk, hallunk, érzünk, gondolkodunk. Ekkor ismerjük fel, hogy a tetteinkkel milyen hatásokat váltottunk ki. Nem azt magyarázzák nekünk, hogyan kell szeretetteljesebben élni, hanem egyszerűen mi magunk megértjük a tapasztalat által, hogy a másik testébe kerülünk.
Ezért nagyon úgy tűnik, hogy nagyon-nagyon fontos még addig jót cselekedni, addig bocsánatot kérni, addig gyógyítani a másokban létrehozott fájdalmas érzelmeket, amíg a testben vagyunk.
Nem segít a bosszú. Csak itt könnyebbülsz meg a Földön. Minél nagyobb pusztítást végeztél, minél jobban úgy gondolod, hogy jól megadtad a másiknak, mert megérdemelte, annál nagyobb pusztítást végeztél magadban. Te fogod átérezni a hatalmas lelki fájdalmat, amit okoztál. Most is a másik ember vagy, csak most nem tudod. Most is az ő szemén nézel ki, csak az egód nem engedi megtapasztalni ezt az élményt.
Jézus feloldotta az egót, Jézusban megszűntek a kettőségek. Jézus megtapasztalta a testet tiszta tudatosságként. Jézus akkora nyugalmat, békét, elégedettséget érzett élve, amekkorát a halál után érzünk. Jézus akkora szeretetet érzett élve, amekkorát a halál után érzünk. Jézus élve tapasztalta meg, hogy a tudatosság nem ér véget a testénél. Jézus érezte, amit éreztek körülötte a testek. Jézus látta magát a másik ember szeméből is. Jézus hallotta a körülötte lévők gondolatait. Jézus nem a teste volt többé, hanem a tudatosság, ami a többi testben is volt körülötte.
Most is vannak emberek a Földön, akik megvalósítják ezt az állapotot különböző szinteken. Ők a megvilágosodottak. A tudás, amivel el lehet érni azt az állapotot, legtisztábban a nem-kettős tanításokban van leírva.
Akkor olvadsz össze Istennel még életedben a testedben, ha a benned lévő fény felerősödik. Ha legyőzöd az egót, és legyőzöd a félelmet. Ha megszünteted a kettősséget. Mind az elmében, mind a szívben. Ha többé nem imádsz, és nem gyűlölsz, hanem feloldod a kettősséget, és megjelensz szeretetként a középpontban. Ha többé nem osztod a világod okosokra és butákra az elmében, feloldod a kettősséget, és a tudás bölcsességgé alakul. Ekkor megszűnik a vágy a szív szintjén, az akarás az elme szintjén, és a szív összeolvad az elmével tiszta tudatossággá.
Ekkor a lélek tiszta fényű lesz benned, nem marad benned sötétség. Nem marad benned negatív érzelem és negatív gondolat. Ekkor a testeddel együtt tudsz összeolvadni a tiszta tudatossággal.
Ezért fontos a szeretet és a bölcsesség. Szeretet a szív szintjén, a bölcsesség az elme szintjén. A szív szintjén úgy élni, hogy minden ember egy másik én, csak olyat követek el, ami nekem is jól esne. Az elme szintjén önismeretet tanulni, ami elvezet a bölcsességhez, elvezet a megértéshez, hogy kik vagyunk.
Amikor a fényben lepörög az életed, és látod, hogy a tetteid szeretetteljes érzelmekhez vezettek, akkor látod, hogy azokban a pillanatokban ugyanazt érezted a Földön a testben is, amit akkor ott a fényben fent.
Én nem menthetek meg senkit, nem mehetek oda mindenkihez elmondani, hogy milyen fontos, hogy jó ember legyen. De azért ezt a cikket megírtam. Végezetül nézzünk meg pár tanítást a régi bölcsektől, akik ugyanarra a felismerésre jutottak. Talán még jobban hinni fogsz ebben, és talán elgondolkodsz, hogy a mai nap felemeled a telefont, vagy meglátogatsz egy régi ismerőst, és bocsánatot kérsz magadtól. Nem írtam rosszul, nem elírás. Magadtól.
Ne azon gondolkodj, hogy mit követett el, mert nem tudhatod, ki hányadszor van itt, kinek mennyi tapasztalata van. Vannak köztünk fiatal lelkek és idősek. A fiatalok, hiába vannak felnőtt testben, még kevésbé tapasztaltak. Olyanok, mint a mi világunkban a gyerekek. Nem azért csinálják a rosszat, mert gonoszak, hanem mert még nem értik, mit cselekszenek. Még tudatlanok. De az érzelmeik nagyon valósak.
Hiába gondolod, hogy megérdemelte, amit adtál neki, odafent megérted, hogy magadnak adtad. Neked fog fájni.
Ahogy egy gyerekkel sem vagyunk túl szigorúak, úgy egy fiatal lélekkel sem. Az idősebbnek kell megértőbbnek lenni, bölcsebbnek lenni. Az idősebb testvér a szeretetteljes viselkedésével tanítja a fiatalabbat. Nem arról szól a megbocsátás, hogy kinek volt igaza, hanem arról, hogy kiben milyen érzelmi emlékek maradnak. Kiben mennyi fájdalom, vagy szeretet.
Ahogy egy gyereknek is meg lehet mondani szeretettel, hogyan viselkedhetett volna bölcsebben, úgy egy fiatal léleknek is, aki felnőtt testben él. Mindegy, mennyire próbál mentegetőzni, hárítani vagy füllenteni, hidd el, ha szeretettel közelítesz, akkor nyitottan fogad majd.
Nem kérdés, hogy akkor is neked kell-e bocsánatot kérni, ha nem te voltál a hibás. Nem az igazságról szól, hanem az érzelmekről, a szeretetről.
Minden olyan élethelyzetet nagyon-nagyon érdemes meggyógyítani, ahol másokat bántottunk meg, vagy épp mások minket bántottak meg, és ők kerülnének majd a fájdalomba a mi testünk nézőpontjából.
„Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.”
— Jézus (Evangélium Máté szerint 22:39)
„Amit akartok, hogy az emberek veletek tegyenek, ti is azt tegyétek velük.”
— Jézus (Evangélium Máté szerint 7:12)
„Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik átkoznak titeket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket.”
— Jézus (Evangélium Máté szerint 5:44)
„Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel tettetek, velem tettétek.”
— Jézus (Evangélium Máté szerint 25:40)
„A szem, amellyel Istent látom, ugyanaz a szem, amellyel Isten lát engem.”
— Meister Eckhart
„Ahol szeretet és jóság van, ott van Isten.”
— Assisi Szent Ferenc
- Zsigray András -
- - - - - - -
Bagdi Bella: MEGBOCSÁTÁS - videó
forrás:Bagdi Bella
