Tudd, hogy örökkévaló vagy!

Amikor azt hiszed vége mindennek, akkor kezdődik igazán az életed. Minden nap életed hátralévő részének első napja.

 Fejleszd ki magadban a képességet, hogy el tudd felejteni múltbéli kudarcaidat, felejtsd el a csalódásaidat, s a bánatot, amelyet okoztak, de őrizd meg a belőlük származó tanulságokat. Minden kudarc, amellyel szembe kerültél, eggyel kevesebb kudarcot jelent, amelyet el kell még szenvedned a jövőben. Minden kudarc közelebb visz a célodhoz, mert minden, amit átélsz, arra való, hogy megtanítson valamire. Nincs abban semmi szégyellnivaló, ha hibát követsz el és elesel. Ám ha elesel, mindig talpra kell állnod megint, meghatározott ideáljaidnak ereje kell hogy fölemeljen. Minden kudarccal együtt, amivel szembe kerülsz, egyre erősebb lesz a jellemed, és egyre kitartóbb a lelked. Minél türelmesebben fogadod a kudarcokat, annál felszabadultabb leszel, mert a türelem és az alázatosság a nagy emberek erénye. Magad is tudod, hogy a kudarc csupán egy lépcsőfok, s ha már ráléptél minden lépcsőfokra, beléphetsz a siker végtelen mezejére. Tudd, hogy örökkévaló vagy! Tudd, hogy nagyobb vagy, mint a kudarc, sőt nagyobb mint a siker! Soha ne add fel! 

(Részlet a Koldusból királyfi könyvből)

Freund Tamás akadémikus, agykutató professzor Istenről

"...a gyermeki hitet könnyű elveszíteni, ha nem nyer megerősítést a felnőtté vált ember agyában. Az idegtudós az anyag evolúciójának a csúcsát, az agyat vizsgálja. Azt a szervünket, amelyen keresztül a lelkünk megnyilvánul az anyagi világ számára. 

És olyan funkciók produkálásra is képes, amire semmi más biológiai, fizikai-kémiai anyag nem. Ha a neurobiológus megismeri az idegsejthálózatokat, nehezen tudja elképzelni, hogyan lesznek ebből új gondolatok, hogyan tehet föl az idegsejtek hálózata olyan kérdéseket, mint hogy mi az élet értelme. Akármennyire komplex terméke az agy az evolúciónak, nem gondolom, hogy képes kitermelni egy olyan nem anyagi entitást - nevezzük elmének, éntudatnak, szabad akaratnak, léleknek, de leginkább ezek együttesének - amely irányítóként hat vissza az őt létrehozó idegsejtek hálózatára. Inkább azt tudom elképzelni, hogy, mint az anyag evolúciójának csúcsa, az emberi agy vált alkalmassá, hogy rajta keresztül a teremtő eredetű lélek meg tudjon nyilvánulni az anyagi világ és ami fontosabb, a többi lélek számára.

- A lélek tehát külső beavatkozásra került belénk az evolúció folyamán?

- Az ateista elképzelés szerint a tudat az anyagi agy működésének emergens tulajdonsága. Én úgy gondolom, az anyagnak nem lehet olyan emergens tulajdonsága, ami visszahat az őt létrehozó idegsejthálózatra. Már csak azért sem, mert ha kiveszünk egy szövetmintát az emberi agyból, és összehasonlítjuk a majom vagy a macska ugyanonnan kivett szövetmintájával, akkor közel ugyanannyi sejtet találunk, ugyanolyan típusúakat, a kapcsolódási törvényszerűségeik, a kommunikációra használt molekulák is egyformák. A fő különbség, hogy ezekből a kis agykérgi oszlopokból az emberi agyban jóval több van, mint egy majom vagy egy macska agyában. ha valaki elhiszi, hogy csak mert ezekből az egységekből jóval többet pakolok egymás mellé, a hálózat generál egy nem anyagi jellegű éntudatot, az élet értelmén lamentáló elmét, akkor azt is el kell hinnie, hogy ha chipekből kapcsolunk össze egyre többet, akkor egyszer eljutunk egy számítógéphez, ami előbb-utóbb szintén kitermel magából egy elmét, ami majd az éterből visszahat és programozza a gépet létrehozó chipek hálózatát. Ezért gondolom én, hogy az agyunk nem kitermeli, hanem befogadja az egyébként tér-idő dimenziókon kívül létező lelkünket. Az ateisták hite még nagyobb, mint az enyém, mert ők el tudják hinni, hogy az öntudatára ébredt emberi agy az ősrobbanással önmagából, önmagától és önmagáért keletkezett anyagi világ fejlődésének terméke lenne. Én ezt nem tudom elhinni, természettudományos bizonyítékaink pedig egyik álláspontra sincsenek.

- Vagyis minden további nélkül össze tudja egyeztetni istenhitét a tudománnyal.

- Érdemes belegondolni, hogy az ősrobbanás utáni első másodpercben, ha az öt fizikai állandó nem úgy van beállítva, ahogy, hanem mondjuk a gravitációs állandó néhány százezreléknyivel nagyobb, akkor az univerzum visszazuhan önmagába. Ha az atommagok belső kölcsönhatási állandója néhány milliomod részével kisebb vagy nagyobb, csak hidrogén- vagy csak héliumatomok keletkeznek, és sohasem jön létre a szénatomra épülő szerves élet. Az ateisták hiedelme szerint ez magától alakult így ki. Én inkább abban hiszek, hogy volt egy teremtő lélek, akinek valamiért eszébe jutott, hogy anyagi világra volna szükség. Ahogy a Biblia írja, kezdetben volt az Ige. A teremtő szándék. A fizikai állandókat úgy állította be, hogy hozzánk hasonló lények jöjjenek létre. a kémiai, majd biológiai evolúciós szabályai, úgy mint a természetes szelekció, nem mások, mint a teremtés eszközei. Nincs abban semmi különleges, ha egy tudós istenhívő. Inkább abban látom a különlegességet, ha egy tudós ateista. Olyan hiedelemrendszerben kell élnie, aminek én nem látom az értelmét. A legnagyobb rejtély a gondolkodó, szabad akarattal rendelkező ember keletkezésének az értelme, a lelkünk eredete, küldetése és sorsa. Ezek olyan kérdések, amelyekre a természettudomány sohasem fog választ adni. Ha pedig a hitünk más kérdésekkel foglalkozik, mint a tudomány, akkor miért ne lehetne a kettő összeegyeztethető, egymást kiegészítő?"

(Freund Tamás)

A madár dala

A tanítványok mindent tudni akartak Istenről, s ezért állandóan kérdésekkel halmozták el a Mestert. Ő ezt mondta:

- Isten az Ismeretlen és a Megismerhetetlen. Mindaz, amit Róla állítunk, a kérdéseitekre adott Összes válasz csak a valóság elferdítése.
A tanítványok nem értették:
- Akkor miért beszélnek Róla egyáltalán?
- Miért dalol a madár? - kérdezett vissza a Mester.

A madár nem azért dalol, mert valami mondandója van. Azért dalol, mert dala van.
A tudós azért beszél, hogy megértsük a szavait. A Mester szavai nem azért hangzanak el, hogy megértsük. Azokra úgy kell figyelnünk, mint a fák közt zúgó szélre, a folyó csobogásra vagy a madár dalára. Akkor a szavak felébresztenek majd valamit a Szívedben, amely felülmúl minden tudást.

(Anthony  de Mello)

Kozmikus Világkép

Mit tudtak az ősi kultúrák gerincét alkotó csillagász-fizikus papok, a hipnózissal, kristályokkal, szín és hangterápiával gyógyító beavatottak, amit mi, modern technokraták elfelejtettünk?

Talán azt, hogy a tudománynak, a művészetnek és a vallásnak egyazon látnoki energiából kell táplálkoznia, együtt kell részévé válniuk a nagy Egésznek ha az emberiséget valóban a haladás útján akarják tartani.

Egy új kozmikus világkép születésénél bábáskodunk valamennyien: a kozmosz nem egy gigantikus, halott mechanizmus, melyben az élet megjelenése csupán egy apró planétára korlátozott, véletlen balesetnek tekinthető. A világegyetem egy hatalmas, többdimenziójú, élő hologram, hatások, információk, fényrészecskék, energiamezők és elektromágneses erőterek lüktető, egymással szoros szimbiózisban működő egysége. Minden, ami létezik, minden, ami mi vagyunk, minden, amit cselekszünk, életbevágóan összeköt bennünket minden mással. Nincs külön lét és tudat, nincs külön test, szellem, és lélek. A megfigyelő és a megfigyelt, a tánc és a táncos egy és ugyanaz. A világegyetemben minden együtt él, változik és változtat, és minden manifesztáció mögött az abszolút Akarat a Teremtő Szellem időtlen rendje lakik.

(Bistey Zsuzsa)

Miben hiszel?

Nem a hit hozza meg a választ az ember imáira; az imádság akkor eredményes, ha az egyén tudatalattija rezonál az elméjé­ben megfogamzott képpel vagy gondolattal.

A hitnek e törvé­nye működik a világ valamennyi vallásában, s ezért igaz pszi­chológiai szempontból valamennyi. A buddhista, a keresztény, a mohamedán, a zsidó mind választ kaphat imájára, de nem valamely hit, vallás, rituálé, szertartásrend, szóhasználat, liturgia, ráolvasás vagy áldozatok révén, hanem kizárólag azért, mert hisznek imájukban, azaz mentálisan elfogadják az abban kifeje­zett kívánságot. Az élet törvénye a hit törvénye, a hit pedig nem más, mint az elmében megfogamzott gondolat. Ahogy az ember gondolkodik, érez és hisz, olyanná válnak elméjének, testének, környezetének feltételei. Eljárásom, módszerem annak megér­tésén alapul, hogy mit és miért teszel; ez a tudás hozzásegít, hogy tudat alatt az élet összes örömének megszerzésén mun­kálkodj. A meghallgatásra talált ima végső soron nem más, mint szíved vágyának teljesülése.

(DR. JOSEPH MURPHY - Tudatalattid csodálatos hatalma)

"A tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül pedig vak."

Beteg a tudomány, és gyengélkedik a vallás... Einstein írásaiban jóelőre figyelmeztetett egy ilyen lehetőségre, amikor azt írta, hogy a tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül pedig vak, és hogy a kozmikus vallásos érzület kell legyen a legnemesebb és legerősebb motivációvá a tudományos kutatásra. Ő tudta azt, amit tudósaink ma ismét sejteni vélnek: hogy minél mélyebben hatolunk a kozmosz titkaiba, annál erősebben érezzük egy magasabbrendű Erő jelenlétét.

Napjainkban egy döbbenetes és nagyszerű dolog zajlik tudományos berkekben is. Egyre több természettudós foglalkozik a rejtélyes valamivel, amely nem anyag és nem energia, amelynek létezését bebizonyítottuk, de érzékszerveinkkel regisztrálni, mérni, képtelenek vagyunk. Hogy miért? Mert amint megpróbáljuk mérni, megfigyelni, azonnal megváltozik, pusztán rágondolván is változtatunk állapotán. Micsoda dilemma ez számunkra! Óriási kérdőjelek között masírozunk előre, kérdéseink eretnek szemtelensége még húsz évvel ezelőtt is elképzelhetetlen lett volna. Mennyire reális a realitás? Hol végződik a tudományos "valóság", és hol kezdődik a miszticizmus? A molekulák, a fizikai valóság építőkockái valóban elektromágneses erőterek lennének? Ha ezek állapotát befolyásolja egy másik energia, az emberi gondolat jelenléte, mennyit változik ez a belső struktúra a megfigyelő energiaterének jelenlétéről? Mire gondolhatott Sir John Eccles, a Nobel-díjas neurofiziológus, amikor 1984-ben bejelentette: úgy gondolja, hogy felfedezte az emberi lélek létezésének biokémiai bizonyítékát?

- Bistey Zsuzsa -

- - - - 

Kapcsolódó írás

A lélek halhatatlanságáról - Egy Nobel-díjas tudós a halhatatlan lélek létezéséről

https://dszilvia.blogspot.com/2014/11/a-lelek-halhatatlansagarol-egy-nobel.html

A kozmikus lényeg

Valóban úgy tűnik, hogy a ma embere óriási kihívás előtt áll. Az öntökéletesítés levethetetlen terhével a vállán, lassan felnyíló tudatmezőiben az egyre nyugtalanítóbb víziókkal, sziklája szélén áll, ugrása elkerülhetetlen. Milyen különös irónia, hogy amit minden más földi lény születésével ajándékba kap - az identitást -, tőlünk megvonta a Teremtő. Feltételekhez kötve várakozik ránk, kikerülhetetlen célként integet. Ilyen közel még soha nem álltunk a célhoz.

Ősrégi tanításaink alaptétele, hogy a világ egy kozmikus transzformációs dráma. A Teremtő, az emberiség és a természet együttes törekvése az átlényegülésre. Kozmoszunk állandó mozgásban van, ez a folytonos változás végtelenül precízen irányított folyamat, világos útiránnyal emberiségünk számára: vissza kell találnunk a szent Tűhöz, amelynek egy szikrája a bennünk lobogó lélek, vissza a Szeretet forrásához, amely nekünk életet, a szabad akarat ajándékával pedig lehetőséget ajándékozott az önmegvalósításhoz.

Az út előttünk a tökéletesedés útja kell legyen amely végül is visszavisz a rég elhagyott magasabbrendűséghez. Az út másik ága csak pusztulásunkat ígérheti. Félelmetes, de legalább egyértelmű helyzet. Egyszerűbben fogalmazva: leckénk az, hogy ismét megtanítsuk az anyagnak a teremtő energia valóságát. Ahogy a Teremtő eredendően lenyúlt az engedelmes anyagba, úgy nyúlkálunk mi most az anyag börtönéből az isteni szeretet, a kozmikus lényeg felé. A találkozás pedig megszüli majd a végső Gnózist, a Tudást, az élet kiteljesedését.

Úgy legyen.

(Bistey Zsuzsa)

Menny és pokol titkai

Az öreg szerzetes az út mentén ült. Szemét lehunyta, lábát keresztbe tette, keze az ölében nyugodott, így elmélkedett.    Meditációját hirtelen egy szamuráj nyers, követelődző hangja szakította félbe: - Hé, öreg! Taníts meg, mi a menny és a pokol! Az agg először úgy tett, mintha nem hallotta volna, semmi jelét sem adta, hogy válaszolni óhajt. Ám szemhéja lassanként felemelkedett, szája szögletében halvány mosolyféle játszott, ahogy a harcos szemlátomást másodpercről másodpercre türelmetlenebbül várta a feleletet. - Te kívánod tudni menny és pokol titkait? - szólt végre. - Te, aki oly ápolatlan vagy? Kezedhez és lábadhoz szenny tapad. Hajad fésületlen, leheleted bűzös, kardod rozsdás és elhanyagolt. Csúf vagy, s fura gúnyát adott rád anyád. Te, épp te kérdezel engem mennynek és földnek titkairól? A szamuráj irtózatosat káromkodott. Kirántotta kardját, és feje fölé emelte. Arca karmazsinvörösre váltott, nyakán ujjnyira kidagadtak az erek, míg arra készült, hogy lecsapja a szerzetes fejét. - Ez a pokol - szólt halkan az öreg, épp abban a pillanatban, amikor a penge zuhanni kezdett. A másodperc tört része alatt elképedés, félelemmel vegyes tisztelet lett úrrá a marcona hadfin, meg együttérzés és szeretet e szelíd lény iránt, aki nem sajnálta kockára tenni saját életét, hogy őt taníthassa. Félúton megállította fegyverét, s szeme megtelt a hála könnyeivel. - Ez pedig - magyarázta a szerzetes - a menny.

A szabad akarat szuverenitása.

Az újraszületés filozófiájának sokak számára legnehezebben emészthető része a karma kérdése. Karma, más néven az ok és okozat törvényszerűsége, az egyéni elrendeltség, az egyéni felelősség elegánsan egyszerű megfogalmazása.

A leggyakrabban elhangzó vád a reinkarnáció ellen, hogy az embert megfosztja szabad akaratától. Hiszen ha igaz, hogy előre elrendelt végzettel születünk, ugyan mi értelme van bármiféle emberi iparkodásnak? Ennek éppen az ellenkezője érvényesül a ciklikus újraszületés rendszerében. A lélek testen kívüli állapotában pontosan tudja, milyen előélettel rendelkezik, mit és hogyan kell korrigálnia a következő születés által kapott lehetőség segítségével. Tehát egy bizonyos pontig, és éppen a lélek korábbi döntése által, tényleg elkészül a színpad a lélek újabb drámájához, de a szuverén emberi akarat szüli a végső döntést, hogy az elébe küldött lehetőségeket, előnyöket vagy éppen tragikusnak tűnő fogyatékosságot miképpen építi bele életképébe. Ebből adódik aztán az ember és ember közötti, látszólag véletlen különbségek világos magyarázata és még valami, ennél sokkal fontosabb is: annak felismerése, hogy minden negatívum, hátrány, tragédia voltaképpen semmi más, mint hatványozott lehetőség a lelki fejlődésre, múltbeli tartozásaink kiegyenlítésére.

Nem az a fontos, mi történik velünk, hanem az, hogy hogyan reagálunk a történtekre. A legnagyobb tragédiából is lehet valami pozitívat építeni, és nincs az a kolosszális lehetőség, amelyből csapdát ne kovácsolhatna az elvakult önhittség.

Amikor aztán a lélek lerázza magáról a fizikai lét korlátait, azonnal ismét az Egészet látja, múlt, jelen és jövő holografikus teljességének birtokosa lesz. Pontosan tudja, mi az, amit elért az éppen lezárult fizikai élet során, és mi az, amit egy másik, hasonló lehetőség alkalmával kell majd megvalósítania.

A szabad akarat a Teremtés legnagyobb ajándéka, a világegyetem formáló ereje. Aki egyszer átéli múltbeli létezéseinek csodálatosan precíz és logikus összefüggéseit, azonnal felismeri, hogy az Univerzum mozgató rugója nem a büntetés, hanem a szeretet, az. élet pedig nem szenvedés, hanem ajándék, lehetőség, kegyelem.

(Bistey Zsuzsa)

Az élet örök

A lélek létezett a fizikai születés előtt is, és tovább él majd a fizikai test megszűnése után. A lélek egzisztenciája teljesen független az általunk alkotott idő és tér valóságától, a három dimenzió és a lineáris idő korlátai voltaképpen a fizikai testre, a lélek átmeneti hordozójára vonatkoznak.

Érdekes itt megjegyezni, hogy a keresztény tanok mindegyike tanítja a lélek örök létét, de csak a fizikai test halála után. Viszont az öröklétnek lényegénél fogva nem lehet eleje vagy vége, az örökkévalóság egyben időtlenséget is jelent.

Az életben tervszerűség, elrendeltség uralkodik

Okkal és céllal kerülünk a földi dimenziók keretei közé, és ez az ok és cél talán a legvonzóbb ígérete ennek a világképnek: az egymást követő, és egymástól oly drámaian különböző fizikai létek célja a lélek magasabbrendűségének a fokozatos felismerése, a lelki frekvenciák állandó finomítása, míg végül ismét a bennünket megillető, a számunkra egyetlen lehetséges helyen, a Teremtő közvetlen közelében találjuk magunkat, ahonnan a szabad akarat ajándéka/átka száműzött.

Az élet törvényszerű

Újra és újra való megjelenésünk a fizikai dimenziókban sohasem a véletlen játéka. Szigorú elvek, törvények igazgatják végzetünket. Ugyanazok az örök törvények szabnak irányt a fejlődő emberi léleknek, amelyek a folyton változó világegyetemet kormányozzák.

(Dr. Bistey Zsuzsa)

Az ateista filozófia

Az ateista filozófia-professzor arról beszél a tanítványainak, mi a problémája a tudománynak Istennel, a Mindenhatóval. Megkéri az egyik új diákját, hogy álljon fel, majd a következő párbeszéd alakul ki:

Prof: Hiszel Istenben?

Diák: Teljes mértékben, uram.

Prof: Jó-e Isten?

Diák: Természetesen.

Prof: Mindenható-e Isten?

Diák: Igen.

Prof: A bátyám rákban halt meg, annak ellenére, hogy imádkozott Istenhez, hogy gyógyítsa meg. Legtöbbünk törekedne arra, hogy segítsen másokon, akik betegek. De Isten nem tette ezt meg. Hogyan lehetne akkor jó Isten? Hmm?

Diák: (a diák hallgat)

Prof: Erre nem tudsz választ adni, ugye? Kezdjük elölről, fiatalember. Jó-e Isten?

Diák: Igen.

Prof: Jó-e Sátán?

Diák: Nem.

Prof: Honnan származik Sátán?

Diák: Istentől?

Prof: Így van. Mondd meg nekem, fiam, van-e bűn ebben a világban?

Diák: Igen.

Prof: A bűn mindenhol jelen van, nemde?

Diák: Igen.

Prof: És Isten teremtett mindent. Így van?

Diák: Igen.

Prof: Tehát ki teremtette a bűnt?

Diák: (a diák nem válaszol)

Prof: Vannak-e betegségek? Erkölcstelenség? Gyűlölet? Csúfság? Mindezen szörnyű dolgok léteznek ebben a világban, ugye?

Diák: Igen, uram.

Prof: Tehát, ki teremtette mindezeket?

Diák: (a diák nem felel)

Prof: A tudomány állítása szerint 5 érzékünk van, melyekkel felfogjuk és megfigyeljük a dolgokat magunk körül. Mondd meg nekem, fiam! Láttad-e már valaha Istent?

Diák: Nem, uram.

Prof: Mondd meg nekünk, hallottad-e már valaha a te Istenedet?

Diák: Nem, uram.

Prof: Érezted-e már valaha a te Istenedet, megízlelted-e a te Istenedet, vagy érezted-e már a te Istened illatát? Különben is, volt-e már valamilyen kézzelfogható tapasztalatod Istenről?

Diák: Nem, uram, attól tartok nem.

Prof: És mégis hiszel benne?

Diák: Igen.

Prof: A tapasztalati, igazolható, bemutatható bizonyítékok alapján a tudomány kijelenti, hogy a te ISTENED nem létezik. Na, erre mit mondasz, fiam?

Diák: Semmit. Nekem csak a hitem van.

Prof: Igen. A hit. Pontosan ezzel van problémája a tudománynak.

Diák: Professzor, létezik-e a hó?

Prof: Igen.

Diák: És létezik-e a hideg?

Prof: Igen.

Diák: Nem, uram. Nem létezik.

(Az események ezen fordulatára az előadóterem elcsendesedik.)

Diák: Uram, lehet sok havunk, még több havunk, túlhevíthetünk valamit, vagy még annál is jobban felhevíthetjük, lehet fehér havunk, kevés havunk, vagy semennyi havunk. De nem lesz semmink, amit hidegnek hívnak. 458 fokkal tudunk nulla alá menni, ami a hó nélküli állapotot jelenti, de annál lejjebb nem mehetünk. A hideg nem létezik. A hideg szót a hó nélküli állapot jellemzésére használjuk. A hideget nem tudjuk lemérni. A hó: energia. A hideg nem AZ ellentéte a hónak, uram, hanem a hiánya.

(Az előadóteremben ekkor már egy gombostű leejtését is meg lehetne hallani.)

Diák: És mi van a sötétséggel, professzor? Létezik-e a sötétség?

Prof: Igen. Hogyan beszélhetnénk AZ éjszakáról, ha nem lenne sötétség?

Diák: Ismét téved, uram. A sötétség valaminek a hiányát jelzi. Lehet kis fényünk, normális fényünk, nagy erejű fényünk, villanó fényünk, de ha sokáig nincs fény, akkor nincs semmi, s azt hívjuk sötétségnek, így van? De a valóságban a sötétség nem létezik. Ha létezne, még sötétebbé tudnánk tenni a sötétséget, nemde?

Prof: Tehát, mire akarsz rámutatni mindezzel, fiatalember?

Diák: Uram, azt akarom ezzel mondani, hogy a filozófiai eszmefuttatása hibás.

Prof: Hibás? Meg tudod magyarázni, miért?

Diák: Uram, ön a kettősségek talaján mozog. Azzal érvel, hogy van AZ élet, utána pedig a halál, van egy jó Isten és egy rossz Isten. Az Istenről alkotott felfogást végesnek tekinti, mérhető dolognak. Uram, a tudomány még egy gondolatot sem tud megmagyarázni. Elektromosságot és mágnesességet használ, de sohasem látta egyiket sem, arról nem is szólva, hogy bármelyiket megértette volna. Ha a halált AZ élet ellentéteként vizsgáljuk, akkor tudatlanok vagyunk arról a tényről, hogy a halál nem létezhet különálló dologként. A halál nem az élet ellentéte: csak annak hiánya.

Diák: Most mondja meg nekem, professzor: azt tanítja a diákjainak, hogy majmoktól származnak?

Prof: Ha a természetes evolúciós folyamatra célozol, akkor természetesen igen.

Diák: Látta-e már valaha az evolúciót a saját szemével, uram?

(A professzor mosolyogva megrázza a fejét, kezdi látni, MI lesz a vita kimenetele.)

Diák: Mivel eddig még senki sem látta AZ evolúciós-folyamatot végbemenni, sőt azt sem tudja bizonyítani, hogy ez egy folyamatos történés, azt jelentené mindez, hogy ön a saját véleményét tanítja, professzor? Akkor ön nem is tudós, hanem prédikátor.

(Nagy zajongás támad az osztályban.)

Diák: Van-e valaki az osztályban, aki látta már valaha a professzor agyát?

(Az osztály nevetésben tör ki).

Diák: Van-e itt valaki, aki hallotta már a professzor agyát, érezte, megérintette azt, vagy érezte az illatát?.... Úgy tűnik, senki nem tette. Tehát, a tapasztalati, állandó, kimutatható bizonyítékok megalapozott szabályai szerint a tudomány kimondja, hogy önnek nincs agya, uram. Ne vegye tiszteletlenségnek, uram, de hogyan adhatnunk így bármilyen hitelt az előadásainak? 

(A teremben síri csend. A professzor a diákot nézi, arca kifürkészhetetlen.)

Prof: Azt hiszem, hit alapján kell elfogadnod, fiam.

Diák: Erről van szó, uram! Ember és Isten között a HIT a kapcsolat. És ez mindennek a mozgatója és éltetője.

A diák... Albert Einstein volt.

- forrás: eloremenyseg.hu -

- - - - - - - 

„A tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak.”

- Albert Einstein -

Szepes Mária: A szeretet

Kértem Istent, vegye el a gőgömet, és Isten azt felelte: Nem.

Azt mondta, nem az Ő dolga, hogy elvegye: az én dolgom, hogy feladjam.

Kértem Istent, tegye egészségessé béna gyermekemet, és Isten azt felelte: Nem.

Azt mondta: A lelke egészséges, a többi ideiglenes.

Kértem Istent, adjon nekem türelmet, és Isten azt felelte: Nem.

Azt mondta: A türelem a szenvedés mellékterméke: nem adható, csak kiérdemelhető.

Kértem Istent, adjon nekem boldogságot, és Isten azt felelte: Nem.

Azt mondta: Ő áldást adhat, a boldogság rajtam áll.

Kértem Istent, vegye el tőlem a fájdalmat, és Isten azt felelte: Nem.

Azt mondta: A szenvedés eltávolít a földi dolgoktól, és közelebb hoz hozzám.

Kértem Istent, növelje nagyra lelkemet, és Isten azt felelte: Nem.

Azt mondta: növekednem egyedül kell, ő majd megnyes néha, hogy gyümölcsözőbb legyek.

Kértem Istent, segítsen, hogy szeressem az embereket, ahogyan Ő szeret engem.

És Isten azt mondta: No végre egy jó gondolat!

(Szepes Mária)

Kik az energiavámpírok?

Az energiavámpírok olyan emberek, akik képtelenek a saját energiaforrásukból táplálkozni, így mások figyelmére van szükségük ahhoz, hogy megfelelő életerőt gyűjtsenek maguknak.

Ennek elsősorban az az oka, hogy elszakadtak attól a belső energiaforrástól, ami alapvetően minden embert táplál. Egy gyermeknek mikor megszületik, sokáig csak egyetlen külső energiaforrásra van szüksége ahhoz, hogy életét kibontakoztassa, és ez az őt tápláló anya. Ha egy gyermek megkapja a megfelelő figyelmet ettől a forrástól, akkor még a leválás után nagyon sokáig nincs szüksége más külső energiaforrásra. Ha megnézünk egy 3 és 7 év közötti gyereket, azt látjuk, szakadatlan fel és alá rohangál; hihetetlen mennyiségű energiája van. Szabadon nyeri ezt az erőt környezetéből. A nehézség inkább pont az, hogy ezt a rengeteg energiát hogyan tudja levezetni. Felnőtt korban viszont éppen az ellentéte alakul; sok ember már nem képes a környezete szabadon nyújtott energiaforrásaiból táplálkozni, ezért állandó és örökös figyelemre van szüksége másoktól.

Az energiahiányos ember nem szükségszerűen lusta vagy tehetetlen, sőt az energiavámpírt a klasszikus depresszióstól az különbözteti meg, hogy míg a depressziós általában tartalékolja az energiáit, és ilyen szempontból inkább befelé fordul, és nem is nagyon keresi a másokkal való kapcsolatot, addig az energiavámpír kimondottan arra utazik, hogy a saját problémáját, a saját terhét valaki másra tegye rá.

Hogyan ismerhetjük fel?

Az energiavámpírt legkönnyebben onnan ismerhetjük fel, hogy ha valamilyen baja van, akkor azt soha meg sem próbálja saját maga orvosolni, hanem rögtön közölni akarja mással. A problémát azonnal valaki mással is meg akarja osztani. Mindegy milyen módon: lehet telefonon, lehet személyes találkozás útján is. „Tehát az történt, hogy…” és mondja másnak a gondját, baját. És azzal, hogy ezt elmondja, egyetlen egy dolgot akar, a másik ember figyelmét.

Majd a második helyen a sajnálatát, a harmadik helyen pedig azt, hogy a másik ember oldja meg az ő problémáját valahogy. Még akkor is, ha ez konkrétan nem lehetséges, mert olyan gonddal küzd, amit a másik ember nem tud helyette megoldani. Ekkor nyilván nem is képes semmilyen külső segítséget vagy megoldást elfogadni, de mindenképpen energiát kiköveteli magának. Az energiát, hogy sajnálj engem, figyelj rám, érezz pontosan ugyanúgy, mint én.

Milyen kérdéseket tesznek fel az energiavámpírok?

Például, ugye milyen szörnyű, ugye mennyire nehéz, nem hittem volna, hogy ez velem történik. És erre mi ilyen dolgokat mondunk, hogy ez nagyon szörnyű, hogy veled történik. Hogy borzasztó, hogy veled történik, és mennyire sajnállak téged. És ilyenkor nemcsak szavakat, hanem energiát adunk neki, ami a mi finom energiatestünket gyengíti. És minél több ilyen együtt-érző kijelentést tud kierőszakolni magának egy energiavámpír, annál több energiát nyer általa. Tehát folytatja: „Most mit tennél a helyemben?” vagy „sohasem gondoltam volna, hogy ennyire magamra maradok”. És erre mondjuk, dehogy vagy egyedül, mi mind veled vagyunk, majd segítünk, támogatunk, bármikor felhívhatsz engem. Mind-mind a szó szoros értelmében energiát rabol tőlünk.

Ennek a vampirizmusnak borzasztó az energetikai hatása, miután az energiavámpír egy olyan ember, aki alapvetően nagyon rossz érzelmi állapotban van; ezzel együtt, ő a teljes érzelmi azonosulást várja környezetétől. Azt, hogy az őt hallgatók ugyanazzal az érzelemmel azonosuljanak, mint ő. Így egy vámpírral való beszélgetés után, ugyanabba az érzelmi állapotba kerülünk, mint ő. És ez nem empátiát jelent, hanem azt az igazán negatív hangulatot, amit a másik ember magából áraszt. Mi is átvettük, és így magunk is energiahiányosnak érezzük magunkat.

Ez érzések szintjén azzal járhat, hogy fájni kezd a fejünk, illetve először feszültséget és idegességet kezdünk érezni. Nem feltétlenül azért, mert amit mond az idegesítő, hanem az egész lényében van valami idegesítő. És mondható, hogy ezeket a vámpírokat viselkedésszinten általában sokszor jellemez egy túlzott érdeklődés, túlzott figyelem, amikor a másik emberre „cuppannak”, szinte belemásznak az ember „aurájába”. Rámászik, nyomul, és kérdez, és mondja, mondja, mondja. És nem lehet leállítani, elvágni a beszélgetést, valahol közbeszólni. Az ember mintha megfulladna a másik puszta jelenlététől, és feszültség, idegesség, majd fejfájás keletkezik. Van, hogy csak tíz percig beszélünk valakivel, és utána egy óráig fáj a fejünk. Mert annyi mindent zúdított nyakunkba, hogy már nem tudjuk elviselni. Ő pedig jól érzi magát ettől. Mi pedig közben fulladhatunk, köhöghetünk, mintha influenzásak lennénk, és amint leteszi a telefont, elmúlnak a tüneteink. Csak a kimerültség, levertség, marad miután letesszük a telefont.

Hogy tudunk védekezni ellene? Hogy tudunk feltöltődni?

A legtöbb ember egyszerűen úgy védekezik az ilyen energiavesztések ellen, hogy ezután önkéntelenül ő is „leszívja” másét. Miután találkozott egy energiavámpírral, és őt leszívták, és ő is energiavesztett állapotba került, akkor elkezdi a frissen hallott problémát tovább mondani. Hogy képzeld, az előbb felhívott x.y. és ugyanazt a történetet elkezdi mesélni. Sajnálatot és figyelmet akar a másiktól. Mert a FIGYELEM AZ ENERGIA. És a figyelem az energiaátadásról szól. Nemcsak az érzelmek szintjén zajlik a kommunikáció, A FIGYELEM KONKRÉTAN FINOM ENERGIA ÁRAMLÁST IS JELENT. Amikor egy másik emberre figyelek, és vele gondolatban kapcsolatban vagyok, akkor az én finom energiatestem megnyílik a másik ember finomenergia testére, pusztán a figyelemmel. VAN EGY FINOMENERGETIKAI MEZŐ, MONDHATJUK, HOGY NEM A TUDATI SZINTEN, HANEM A KOLLEKTÍV TUDATI SZINTEN, És az ember EZEN A CSATORNÁN ÁT RABOLJA EL AZ ENERGIÁT. De hívhatjuk ezt figyelemenergiának is. A figyelem a központja, és nem a csatorna, ahol ez az energia elszipkázódik.

Tehát a védekezés egyik módjaként nagyon sok ember egyszerűen továbbadja a problémát, hogy a másik ember neki adjon energiát a figyelmével. EGYÉBKÉNT LEGTÖBBSZÖR A SZÜLŐ-GYEREK KAPCSOLATBAN FORDUL EZ ELŐ, ahol gyakran az idősebb szülők, akik nehézségekkel küzdenek, felhívják a saját gyerekeiket, és csak árad belőlük a panasz, a panasz. Persze ez fordítva is lehet.

Még egyszer röviden, az energiavámpírokat felismerni onnan lehet, hogy ők mindig csak rosszat mondanak. SOHA EGYETLEN POZITÍV gondolatuk nincs, BENNÜNKET LELKI SZEMETESLÁDÁNAK HASZNÁLNAK.

És semmi másra nincs szükségük, minthogy valakinek elmondhassák a gondjukat, bajukat. Nem kérdezik meg, hogy jókor hívnak-e, és azt sem, hogy mi hogyan vagyunk. Semmiféle kölcsönösség nincs egy ilyen kapcsolatban, és általában a hívó fél semmi mást nem akar, mint elmondani a saját baját. Egyáltalán nem kíváncsi arra, hogy velünk mi van. Mindjárt azzal kezdi, hogy azért telefonálok, mert képzeld el, hogy mi történt velem, és mondja és mondja.

Mindenki lehet energiavámpír

Időről időre minden ember beleesik ebbe a hibába, így ez nem azt jelenti, hogy egy TELJESEN NORMÁLIS EMBER NEM VISELKEDHET ÍGY, nyilván ha nagy baj ér bennünket, problémák, akkor mi is beleesünk az energia-vampirizmus jelenségébe. Bátran lehet azt mondani, hogy ez egy általános dolog, mert az embernek szüksége van arra, hogy elég figyelmet, és szeretetet kapjon. És ilyenkor csak arra van szüksége, hogy te adjál, és adjál. NAGYON SOK PÁRKAPCSOLAT MŰKÖDIK ÍGY. Mondhatjuk, hogy a rossz házasságokban csak az egymás energiáinak a folyamatos rablása történik. Ahol egy házaspár semmi másra nem használja a másikat, minthogy valakinek elmondhassa a gondját, baját, panaszát. A másik a saját gonddal, bajjal, panasszal reagál. Így aztán gyakorlatilag két ember semmi mást nem csinál, csak folyamatosan panaszkodik, így mind a kettő energiavesztett, erőtlen, és csakis azért, mert egymás energiáit folyamatosan szívják el. Ezzel egymást ugyan táplálhatják ideig-óráig, de általában mindig több fogy el, mint amennyi újra generálódik.

Persze mondhatjuk, hogy egy párkapcsolatban ilyenkor a másik fél reagálhat úgy, hogy de kinek másnak mondhatnám el a gondom bajom? Kinek panaszkodhatnám ki magam? Kivel lehetnék őszinte, ha nem veled, az életem párjával? És ez mind rendben is van, hiszen jóban rosszban tényleg együtt lehetünk, csak a helyes mértéket kell megtalálni, hogy meddig akarunk panaszkodni, vagy mit várunk a másiktól. Az ilyen kapcsolatokban a panaszkodó fél általában nem segítséget akar, csak energiát. Nem engedi, hogy segítse a másik fél, hanem csak panaszkodni akar.

Sokszor esnek az energiavámpírok áldozatai abba a hibába, hogy a panaszok meghallgatása után, meg akarják oldani a vámpír problémáját. NAGYON FONTOS, HOGY ITT NEM TANÁCSOLNI KELL, HANEM CSELEKVÉSRE KELL KÉSZTETNI. Olyan kérdésekkel, mint: MIT FOGSZ MOST TENNI? És ha nem tudja, akkor nem meg kell neki mondani, hogy mit tegyen mondjuk akkor, ha a felettese megalázza, hanem kérdéseket feltenni. Például ki lehetne az, aki neked ebben a helyzetben segíteni tudna, és mivel? A cél az, hogy aki ebbe az energiavesztett állapotba ragadt, azt cselekvésre kell késztetni, és nem dönteni kell helyette. Mert éppen erre játszik az ENERGIAVÁMPÍR, hogy ne ő oldja meg a problémáját, hanem mások oldják meg helyette.

Sok ember nem azért lesz ENERGIAVÁMPÍR, mert az akar lenni. Hanem mert egyszerűen OLYAN ENERGIAVESZTETT ÁLLAPOTBAN VAN, HOGY NINCS MÁS MÓDJA, LEHETŐSÉGE, MINTHOGY EHHEZ FORDULJON. Ez egy önkéntelen viselkedés. Csak az a nehéz, amikor valakinek, ez rendszeres vagy állandó szokásává válik. Például ha valakit felhívja az anyukája minden este, hogy fél órát panaszkodjon a telefonban. Vagy tudod, hogy barátnőd minden nap 7-kor felhív, és hogy arról fog beszélni, hogy mennyire csalódott a jelenlegi párkapcsolatban, és hogy neki miért nem jön össze. EZ TIPIKUS ENERGIAVÁMPÍR VISELKEDÉS.

A világban egyébként az emberek egyharmada energiavámpír, akik pusztán mások energiából élnek, és a saját problémáikat folyamatosan másokkal oldatják meg. Legtöbbször érzelmi zsarolás útján. És sajnos a párkapcsolatok nagy része is ilyen. Nagyon sok ember arra használja a párkapcsolatát, hogy onnan nyerjen energiát, figyelmet. A FIGYELEM ADÁSA LEHET NAGYON JÓ DOLOG, DE CSAK ABBAN AZ ESETBEN, HA ÖNKÉNTES. Ha magamtól eszembe jut, hogy virágot vigyek a feleségemnek, és ez jól esik, és pozitív érzéseket kelt, és energetikailag is töltődik, az mindenki számára teljesen rendben van. De ha ő kierőszakolja, mondván „te soha nem hozol nekem virágot, nem figyelsz rám”, ez már energiavampirizmus.

(Forrás: angyalforras)

Az adok-kapok törvénye

Az élet második spirituális törvénye az Adok-kapok törvénye. E törvény neve azért jelenik meg ilyen szópárban, mert a világegyetem dinamikus változásokkal működik. (Rövid megfogalmazásban: az Adás törvényének is nevezik). Semmi sem statikus. Testünk dinamikus és állandó kölcsönhatásban áll a világegyetem anyagával, gondolatvilágunk ugyanígy dinamikus kölcsönhatásban áll a kozmosz gondolatvilágával, energiánk pedig a kozmikus energia megnyilvánulása.

Az élet áramlata nem más, mint a lét mezőjét alkotó erők és elemek közötti harmonikus kölcsönhatás. Életünkben ez a törvény az Adás törvényeként érvényesül, mivel testünk és gondolatvilágunk állandó és dinamikus kölcsönhatásban áll a világegyetemmel. Az energiaáramlás megakadályozása ugyanolyan, mint a vérkeringés megakadályozása. Ha a vérkeringés megáll, vérrög képződik és a vér útja elzáródik. Ezért kell adni és elfogadni annak érdekében, hogy fenntartsuk a gazdagság, bőség – vagy az életünk számára kívánt bármi más – körforgását az életünkben.

A bőség szó (latin) eredete az “affluere”, amely áramlást jelent. A bőség a javak áramlását jelenti. A pénz valójában az életenergia jelképe, amelyet adunk-kapunk, annak az életenergiának jelképe, amelyet a világegyetemnek tett szolgálat eredményeként használunk. A pénz másik szava, a “currency” (valuta), forgalmat is jelent, amely szintén az energia áramló természetét fejezi ki. E szó latin eredete a “currere”, futást vagy áramlást jelent.

Ha tehát megakasztjuk a pénz áramlását – még ha csak a saját pénzünket és vagyonunkat szeretnénk is megtartani -, ezzel megakadályozzuk, hogy – megfelelően visszaáramoljon életünkbe, hiszen az élet: energia. Ha azt szeretnénk, hogy ez az energia táplálja életünket, körforgásban kell tartanunk. Amint egy folyónak, úgy a pénznek is áramolnia kell, egyébként megreked, eltömődnek csatornái és elfojtja saját életerejét. A körforgás tartja eleven folyamatban.

Minden kapcsolat adás és kapás. Ha adunk, annak az a következménye, hogy kapunk is, és viszont. Ami felszállt, egyszer le is jön, ami elment, annak vissza kell térnie. Valójában a kapni ugyanaz, mint adni, mivel mindkettő a világegyetem (ugyanazon) energiaáramlásának két arculata. Ha bármelyiket megakasztjuk, a természet intelligenciáját sértjük meg.

Erdők ezreinek ígérete rejlik minden magocskában. A magot azonban nem szabad félretenni, a benne rejlő intelligenciát a termékeny földdel kell megosztania. Így árad ki láthatatlan energiája az anyagi megvalósulásba.

Aki többet ad, többet fog kapni, mivel keringésben tartja életében a világegyetem bőségét. Valójában az élet bármely értéke csak az adással szaporodik… Aki nem működik közre az értékek megsokszorozásában a továbbadással, az nem méltó sem kapni, sem adni. Ha a továbbadás során valaki úgy érzi, veszteség éri, akkor az általa adott ajándék nem valódi adás és nem gyarapodik. Ha nem a szív bőségével ad valaki, akkor adása mögött nincs energia.

Az adás és kapás mögött meghúzódó szándék a legfontosabb. A szándéknak mindig boldogságot kell keltenie abban is, aki ad, és abban is, aki kap, mivel a boldogság az életet támogató és fenntartó erő, ezáltal növekedést tud teremteni. Ha az adás feltétel nélküli és szívből jövő, a viszonzás közvetlenül kapcsolódik hozzá. Ez az, ami miatt az adás öröm – magában a gondolatvilágban éljük át az örömöt az adás tényleges cselekvésekor. Ekkor az adás mögötti energia messze megsokszorozódik.

Az Adás törvényének gyakorlata valójában nagyon egyszerű: ha örülni akarsz, adj örömet másoknak, ha szeretetet akarsz, tanulj meg szeretetet adni, ha figyelmességre és nagyrabecsülésre vágysz, tanulj meg figyelmességet és nagyrabecsülést adni, ha anyagi bőségre vágysz, segíts másokat meggazdagodni! Ahhoz, hogy az ember megkapjon valamit, amit szeretne, a legkönnyebb út valójában az, ha másokat hozzásegít ehhez. Ez az alapelv egyaránt érvényes egyéni, szervezeti, társadalmi, nemzeti méretekben. Ha az életet minden jóval megáldva szeretnéd élvezni, tanulj meg az élet minden javával csendesen másokat gazdagítani!

Még pusztán az adás gondolata, a jó, az áldás gondolata vagy egy egyszerű ima is erőteljesen hat másokra, mivel testünk lényegében a világegyetem energiájának és információtömegének e körülhatárolt energia- és információhalmaza. Mindegyikünk az egyetemes tudat része. A “tudat” szó többet jelent, mint puszta energiát és információt – gondolatként életre kelő energia és információ a jelentése. Az egyetemes gondolatvilág része vagyunk tehát. Márpedig a gondolatnak átalakító ereje van.

Az élet a tudat örök tánca, amely a mikrokozmosz és a makrokozmosz, az emberi test és a világegyetem, az emberi gondolatvilág és az egyetemes tudat közti intelligencia folyamatos gondolatcseréjében fejeződik ki.

Amikor megtanuljuk azt adni, amire vágyunk, e táncot megélénkítjük és olyan mondanivalóval telítjük, amely átható erővel és életképességgel tölti meg az élet örök lüktetését.

Az Adás törvényének megvalósításához – az egész körfolyamat elindításához – a legjobb út az a döntés, hogy minden olyan alkalommal, amikor valakivel kapcsolatba kerülünk, adunk valamit. Nem kell ennek tárgyi ajándéknak lennie, lehet virág, dicséret, áldás. Sőt, a legerősebben ható ajándékformák nem tárgyiak. A gondoskodás, figyelmesség, rokonszenv, nagyrabecsülés, szeretet a legértékesebb ajándékok, amit csak adhatunk és nem kerülnek pénzbe. Amikor valakivel találkozunk, némán küldhetünk feléje áldást, boldogságot, örömet és derűt kívánva neki. Ez a csendes ajándék nagy erő.

Még gyerekként megtanultam és saját gyerekeimnek is megtanítottam, hogy soha ne menjek látogatóba ajándék nélkül. Valaki kérdezhetné: “Hogyan adjak másoknak, amikor magamnak is kevés, amim van?” Vihet egy virágot. Egyetlen virágot. Vihet egy feljegyzést, egy kártyát, amelyen a meglátogatott személy számára szóló jókívánság van, vagy kifejezi az iránta tanúsított érzésünket. Vihet egy elismerést vagy egy áldást.

Meg kell hozni azt a döntést, hogy bárhová megyünk, bárkivel találkozunk, adni fogunk. Amíg adunk, kapni is fogunk. Egyre többet adva, egyre növekvő bizalommal tapasztaljuk e törvény csodálatos erejét. És ahogy egyre többet kapunk, az adásra is egyre nőnek a lehetőségeink.

Valódi természetünk a bőség és gazdagság. Természetünkből fakadóan bővelkedünk, mivel a Természet minden vágyat és szükségletet kielégít. Semmiben nem szenvedünk hiányt, mivel lényegi természetünk a tiszta lehetségesség és végtelen lehetőségek világának része. Tudatában kell tehát lennünk, hogy már eredendően gazdagok vagyunk. Nem lényeg, hogy sok vagy kevés pénzünk van, mivel minden gazdagság forrása a tiszta lehetségesség mezője. Ez az a tudat, amely minden igényről – legyen az öröm, szeretet, derű, béke, harmónia vagy tudás iránti vágy – tudja, hogyan kell betölteni. Ha elsősorban ezeket keressük – nem csak magunk, hanem mások számára – minden egyéb magától megadatik.

Az adás törvényének alkalmazása

Az alábbi lépésekkel érvényre juttatom életemben az Adás törvényét:

1. Bárhová megyek és bárkivel találkozom, ajándékot adok neki. Az ajándék lehet elismerés,  virág, áldás… Ma mindazoknak adok valamit, akikkel kapcsolatba kerülök, és így elindítom az öröm, bőség és gazdagság körfolyamatát a saját életemben és mások életében is.

2. Ma hálásan fogadok mindent, amit az élet kínál nekem. Elfogadom a Természet ajándékait: a napfényt és a madarak énekét, a tavaszi záport vagy a téli első havat. Nyitott szívvel fogadom azt is, amit másoktól kapok, akár tárgyi, anyagi, akár szellemi ajándék, elismerés vagy áldás.

3. Elszánom magam arra, hogy a gazdagság körfolyamatát fenntartom életemben azzal, hogy adom és elfogadom az élet legkedvesebb ajándékait: a gondoskodást, a rokonszenvet, a nagyrabecsülést és a szeretetet. Bármikor és bárkivel találkozom, csendben boldogságot, örömet és derűt kívánok neki.

(Deepak Chopra)