Az Ezüstszál (ezüst fonal) láthatatlan köldökzsinór földi megtestesülésünk és a lelkünk között, amely velünk együtt érkezik meg születésünkkor, és amely halálunk után elszakad, hogy szabadon engedje lelkünket - levetett porhüvelyünk fogságából.
Minden álom egy kis halál
Sokak szerint az álom olyan, mint megannyi kis halál. Leszáll az éjszaka csendje, s mire szemünk az álomtól elnehezedvén lecsukódik, a lelkünk útra kel. Magunk mögött hagyjuk a fájdalmat, bánatot, nehézségeket, s kíváncsian nézelődünk álmaink új helyszínén: olykor idegenekkel, máskor ismerősökkel találkozunk. Néha idegenben találjuk magunkat, máskor viszont derengeni látszik egy-egy ismerős vidék, ám mire azonosítanánk a látottakat, felébredünk.
Az Ezüst szál bizonyára jó hosszú és erős, akárcsak az újszülöttet édesanyjával összekötő köldökzsinór, hiszen az álomkutatók szerint éjjelente gyakran más dimenziókban, előző vagy párhuzamos életekben járunk, s az Ezüstszál mégis érintetlen marad...
Egészségügyi dolgozók azonban inkább megfoghatatlan, aura-szerű fénycsóvát látnak a haldoklók feje fölött, amelyről ez idáig nem tudták bizonyítani, hogy vajon a test körül tekergő Ezüstszál, vagy maga a távozó Lélek látható-e ilyenkor? A test pedig szó szerint (is) megkönnyebbül. Magyarázat nincs rá, de a halál beálltának megállapítása után a fizikai test kb. 30-40 dkg-mal könnyebbé válik...(forrás:astronet.hu)
Meditációval tudatosan is kiléphet az asztráltestünk a fizikai testből .
