Ahhoz,
hogy megérthessük az éteri lények természetét, előbb meg kell ismernünk az
Univerzum felépítésének alapjait. Ehhez el kell felejtenünk mindent, amit
valaha is hallottunk és csak a belső hangunkra hallgatnunk.
Mindannyian
egy anyagból állunk, mindenkit egy szellem hat át. Ahogy ugyanazokból az elemi
részecskékből, protonokból, elektronokból stb. állunk valamennyien, mi, a füvek
és a fák, ugyanúgy a bennünket felépítő szellem is ugyanaz, vagy, hogy az
indiánokat idézzem, testvéreink nekünk az állatok és minden, ami csak létezik.
Egyazon szellem hatja át a sziklát és a vihart, csak egyazon szellem más és más
megnyilvánulásai. Mindazonáltal helytelen lenne a nagy, teremtő Szellem egy-egy
formáját kineveznünk Istennek és elkezdenünk hódolni neki, hiszen az mind csak
egy-egy kis része neki, mégha nálunk hatalmasabb is.
Lélek
létezhet test nélkül, de test nem létezhet lélek nélkül. A Szellem, amely
létrehozta a világot, mindig is létezett, mert ha nem létezett volna, ma sem
létezne semmi. Éppen ezért megszűnni sem fog. Amit látunk magunk körül és mi
is, csupán illúzió vagyunk. Ahogy nincs színük a tárgyaknak sem, csupán a fényt
törik meg különbözőképpen, úgy voltaképp mi sem létezünk a szó szoros
értelmében véve, vagyis létünk csak a Szellem kivetülése. Az atomok nagy részét
is légüres tér teszi ki, mégis szilárdnak látjuk, ami belőle felépül. Ettől
függetlenül amit látunk, létező és szép és talán elég is lenne, ha
megelégednénk ennyivel, ám az emberben belül ott motoszkál, sőt, követelőzik a megismerés
vágya. Megismerni, mi, miből, hogyan és miért keletkezett. Ez a vágy az
emberiséggel egy idős és ahogy egy gyermek beszélni kezd, első dolga, hogy
kérdez. Aztán sok esetben nem kap választ, valószínűleg, mert akit kérdezett,
nem tudta, mit válaszoljon rá. Tehát egy idő után leszokik a kérdezésről, vagy
önmaga kezd keresésbe. Azokat a keresőket, akik nem biztosak magukban,
kebelezik be a vallások és a szekták, akik hitet várnak el de tudást nem adnak.
Mi a hit? Valójában nem más, mint az emberek, önmagunk és Isten becsapására
szánt hazugság. Az ember vagy biztos valamiben és tudja, hogy létezik, vagy nem
biztos. Ekkor jön a "hinni kell, mert..." típusú szöveg, minek nyomán
megszületik a hit. Leginkább egy sötét jövő elkerülése végett.
Pedig
a Teremtő létezik és ha valaki keresi, bizonyosságot fog adni neki létéről. Az
ember maga a mikrokozmosz és az Univerzum pedig a makrokozmosz. Minden válasz
ott rejlik bennünk, mert mi is a Teremtő része vagyunk és így Ő ott van bennünk
is, akárcsak az Univerzum minden egyes darabjában. Ő nem férfi és nem nő, nem
anya és nem apa, nem jó és nem rossz, nem fehér és nem fekete. De a teremtés
kezdetén szétválasztotta a fényt a sötétségtől és a fény hiánya lett a sötét, a
jó hiánya pedig a rossz. És ez a kettősség tette lehetővé az anyagi világ
létrejöttét. Éppen ezért Ő minden és semmi és mi is minden és semmi vagyunk. A
tudás nem a mi agyunkban létezik, az agyunk egy átalakító szerkezet, hogy az
anyag nyelvére lefordítsa a gondolatokat. Mivel pedig az Ő értelme alkotta a
világot, ez azt bizonyítja, hogy az értelem létezik test nélkül is és épp ezért
a halál sem vet véget neki.
A
fekete pedig a fehér ellentéte miképpen az életnek is a halál. Az egyik nem
létezhet a másik nélkül és minden csak múló állapot, átalakulás. Jó és rossz
viszonylagos fogalmak. Az egérnek rossz a macska de a macskának jó az egér, ám
végső soron a macska az egerek szelekcióját szolgálja, tehát a gyengébb egerek
halála a faj érdekeit szolgálja. Éppen ezért, mit tekintünk jónak és rossznak,
pozitívnak vagy negatívnak, csak a mi szemszögünkből tudjuk megítélni.
Az
ember számára a Nap, a fény az éltető erő. Nappali lények vagyunk, ha a
természetben élnénk, az éjjel, a sötétség veszélyes lenne ránk nézve, tehát
mindezt negatívként skatulyázzuk be. Az éji állatok, a denevérek, a bagoly, a
macska számára a sötét a vadászat ideje, tehát náluk a pozitív-negatív
megítélése már változik. Emiatt lettek szerencsétlenségükre ezek az állatok a
gonosz megetestesítői, ám milyen csalfák ezek a babonák- a középkori macskairtások
vezettek a patkányok elszaporodásához és a pestisjárványokhoz.
A Nap
a pozitív energia forrása Földünkön, a Hold ezzel szemben a Nap
visszatükröződése. Tehát a Holdról Nap energiái már negatív fényként
érnek ide. Ezért érezzük sejtelmesnek a telihold fényét és ezért vagyunk
idegesebbek, agresszívabbak telihold idején. A tükör is furcsa szerkezet,
mindent fordítva ver vissza, tehát csal, nem lehet hinni neki. Egyben átjárót
biztosíthat az éteri lények számára, tehát nem mindegy, hol helyezzük el.
Öt
elem létezik, mint ahogy öt ágú a pentagram is: a föld, a víz, a levegő, a tűz
és az éter. A föld és a víz nőiesek, miként a Hold is és egyben így negatívak
is. Elég az embernek egy kis időt tölteni éjszakai úszással tölteni egy
elhagyott tavon vagy bezárkózni egy barlangba vagy legalább egy sötét pincébe
éjszakára, hogy kétsége ne maradjon felőle. A Nap, a tűz és a levegő ezzel
szemben maszkulin jellegűek és számunkra pozítívak, bár testünk túlzott
mértékben őket sem tudja elviselni. Nem csoda, hisz szervezetünk 70 %-a víz. Az
egészséges élethez kiegyensúlyozottságra van szükség, az elemek megfelelő
arányára, harmóniára. Ha a harmónia megborul, az ember sebezhetővé válik.
Harmónikusnak kell lennie a zenének, amit hallgatunk, a lakásnak, ahol élünk és
harmóniában kell lennünk önmagunkkal is. Meg kell ismernünk cselekedeteink,
gondolataink okát és békében kell élnünk önmagunkkal. Ugyanígy a harmóniára
kell törekednünk környezetünkkel, nem mézesmázos hazugságokra gondolok, hanem a
másik elfogadására. El kell fogadnunk az egész teremtett világot és a Teremtőt
is, hiszen Őbelőle vagyunk. Egybe kell olvadnunk Vele, kinyitni magunkat Neki.
Csak ebben a békében és szeretetben fogunk megnyugvást találni.
(forrás:
szellemterek.eoldal.hu)
