Ha az ember felébred abból az illúzióból, amire ránevelték a szemét, akkor érdekes dolgokat vesz észre. Mostanában többekkel beszélgetve velem is ez történt. Megvan a magam baráti-ismeretségi köre, ahol senkinek semmit nem kell magyaráznom, mert értenek és éreznek, nem csak engem, de a világ dolgait is hasonlóan tisztán. Ám kaptam egy kis kitekintést az utóbbi napokban másokon keresztül arra, hogy mi is zajlik velünk és látom, hogy a világban nagy baj van.
Nem az az igazi nagy baj, hogy mit mondanak, vagy mit nem a médiában.
Nem az az igazi nagy baj, hogy félelmet gerjesztenek, pánikot és feszültséget okoznak.
Nem az az igazi nagy baj, hogy arról vitázunk, hogy álhír, vagy nem álhír, hogy kinek van igaza, vagy kinek nincs éppen.
Alapvető törvényszerűség az egyéni és a társadalmi szinteken is, hogy akármilyen is a külvilág, nem az számít, hogy ki mit tesz velem, hanem az számít, hogy ÉN HOGYAN REAGÁLOK RÁ. Az életem ennek függvényében alakul és teremtődik tovább.
Ennek a megértése életeket hoz helyre, sorsokat mozdít jó irányba, komoly életproblémákat és kapcsolati elakadásokat old meg. Ezt kéne tennünk közösségi szinten is!
Persze, hogy nem jó a pánikkeltés. De az igazi nagy baj nem ez.
Az igazi nagy baj az, hogy eleve nem tanítanak meg minket arra, hogy valójában hogyan működünk, hogy az életünk alakulása feletti hatalom valójában a saját irányításunk alatt van! Nem tanítanak meg arra, hogy valójában te vagy az, aki a hatalmat gyakorolja a teremtései felett, te vagy az, aki uralkodik és legelsőként befolyással bír a teste, a lelke, a szelleme, a gondolatai felett is!
A baj az, hogy megtanítanak kifelé mutogatni, vitatkozni, egymásnak esni, igazságokért harcolni, egymást hibáztatni, de nem tanítanak meg arra, hogyan simítsuk el a feszültséget, az energiákat önmagunkban, vagy másokban. Megtanítanak arra, hogyan támadjunk vagy védekezzünk, de nem tanítanak meg kisimítani a ráncokat egymás arcán.
Megtanítanak arra, hogy bűnösnek lássuk egymást és ujjal mutogatva megítéljük a másikat "felelőtlenségért" és egyéb vélt hibákért, másoknak való károkozásért, de nem tanítanak meg arra, hogy valójában MINDENKI EGYÉNILEG ÖNMAGA FELEL A SAJÁT EGYÉNI ÉLETÉBEN VALÓ TÖRTÉNÉSEKÉRT, hogy csak én magam vagyok felelős azért, hogy mi történhet velem és mi nem, hogy mikor és hogyan betegszem meg, vagy mit engedek megtenni magammal és mit nem.
Ennek köze sincs spirituális hókuszpókuszokhoz. A puszta valóságról írok, aminek évek óta vagyok szemtanúja és hallomások helyett tapasztalója. Egyszerűen nem tanítják meg azt, hogy a test csak azt reagálja le, ami a lélekben és a tudatban van.
Nem tanítják meg, hogy bármilyen testi elváltozás és betegség akkor indul el, ha azt mi magunk valamivel beindítjuk, engedélyt, okot adunk rá, lehetővé tesszük. Ha valamit nem dolgoztunk még fel.
A baj az, hogy olyannyira elferdítették a látásmódunkat a valóságról és a valódi okok iránti érdeklődésről a puszta felszínes gondolkodásra, a puszta anyagi síkra, hogy elfelejtették velünk, hogy mi magunk vagyunk önmagunk urai. Hogy nem külső erő és nem külső hatalom dönt arról, hogy mikor mi történik a testünkben, a lelkünkben és a szellemünkben, hanem mindez csakis a saját személyes felelősségünk!
Vakságban élő robotokat, engedelmes fogyasztókat, tudatlan rabszolgákat, befolyásolható, leszívható, irányítható lényeket csak így lehet nevelni.
Látom, hogyan alakítjuk a saját fizikai valóságunkat a puszta gondolatainkkal, a tudat erejével, a lélek erejével. Nincs egyszerűbb és nagyszerűbb ennél, ha valaki elkezdi ezt tisztán látni. Láttam az utóbbi 15-20 évemben, hogyan gyógyulnak meg sorra emberek, orvosok által komolynak, súlyosnak és gyógyíthatatlannak ítélt betegségekből csupán az által, hogy a tudatukban változás történik. Láttam és látom, hogyan jönnek rendbe kapcsolatok, életek az által, hogy a felszínes látszatról a valóságra helyezzük át a tekintetet és átalakuláshoz segítjük egymást a tudatban (akár a tudatalattiban). Látom, mit jelent az, hogy a külvilág tükör és az egész fizikai világunk egy mátrix, amelyet mi magunk idézünk meg. Sokkal inkább úgy van ez, mint amennyire azt ma hisszük!
A színtiszta valóság nem az, amit láttatni akarnak velünk. A helyzet is sokkal jobb valójában, mint ahogyan azt el akarják hitetni.
Abba kellene hagynunk a veszekedéseket, a kinek-van-igaza-játszmákat.
Abba kellene hagynunk a kétségek generálását, a panaszkodást, a kifogások hajtogatását, helyette megoldást kellene keresni.
Abba kellene hagyni az egymáson való felülkerekedni akarást.
Vállalni kellene a felelősséget azért az életért, amelyet élünk és annak minőségéért.
Meg kellene ismernünk saját valódi működésünket és nem kellene elhinni mindent, amit mondanak.
Abba kellene hagynunk a kifelé mutogatást és fel kellene fedeznünk a saját belső világunk csodáit, megteremteni annak békéjét.
Ki kellene nyitni a szemünket.
Le kellene venni az álarcainkat és merni mutatni azt, ami a szívünkben van.
Ki kell, hogy simítsuk egymás ráncait.
Békét kell oltanunk oda, ahova begyűrűzött a félelem.
Rá kell ébrednünk arra - ha nem most, akkor mikor? - hogy a sorsunk feletti hatalom már most is a mienk.
- Zentai Anna asztrozófus, önismereti tanácsadó -
- - - - - -
Deva Premal and Miten: Gayatri Mantra,The Essence- videó
forrás: Deva Premal & Miten
