2024. szeptember 27., péntek

Medek Tamás spirituális író válaszol 66.


Mi dönti el, hogy mikor érkezünk ide és mikor távozunk innen? 


A testi születésünk s az innen való távozásunk sosem egy véletlenszerű időpontban következik be.

A leszületés előtt a szellemi segítőinkkel közösen elkészítjük a leendő testi életünk sorsútját. Annak alapján, hogy az addig, életeken átívelően felhalmozott karmáink közül, melyek visszaáramlásának jött el most a legmegfelelőbb ideje.
Természetesen minden sorsút alatt folyamatosan teremtünk új karmákat is, viszont amit a tervünk tartalmaz, élveznek elsősorban prioritást.

E sorsútban, e tervben minden annak rendelődik alá, amit itt és most tapasztalnunk kell, amilyen élethelyzeteken ezúttal keresztül kell mennünk.

Jól tudjuk - az asztrológia foglalkozik behatóan ezzel - az, hogy melyik hónapban, milyen időpontban születünk meg a földi világban, bizonyos mértékben befolyásolja az itt kialakuló személyiség vonásainkat. Odaát tudjuk, milyen sorsúton szükséges végig haladnunk, s azt is tudjuk, ehhez milyen személyiségtípus lenne a legoptimálisabb, tehát azt a sorsutat milyen személyiség típuson keresztül tudjuk a legoptimálisabban megélni. Ehhez igazítva választjuk tehát ki - többek között - mind a születési időpontunkat, mind a szülőket is, akikhez érkezünk.

A testi életek tulajdonképpen egyetlen értelme és célja, hogy testben létezve is megtanuljuk, hogy bár különálló lények vagyunk, de Istenben, a Forrásban való összekötöttségünk révén mégis egyek, így bármit teszünk mással, azt saját magunkkal is tesszük. A karma rendszere - azzal, hogy mindig azt áramoltatja vissza számunkra a legmegfelelőbb időben, amit korábban mi áramoltattunk ki mások felé - tulajdonképpen ezt tanítja nekünk, ezt segít idővel mind mélyebben felismerni és megérteni.

Mivel a testi életek tulajdonképpen csak erről szólnak, minden ennek rendelődik benne alá. Mivel minden testi életünkre bizonyos élethelyzetek megélése, megtapasztalása miatt érkezünk, ha ezek véget érnek (mármint ami a mindenkori tervünkben szerepelt), akkor vissza kell térjünk a szellemvilágba, az igazi otthonunkba.

A testi születésünk időpontja tehát akkor következik be, amikor itt a legideálisabb körülmények állnak fenn a leendő (megtervezni volt szükséges) sorsutunk megéléséhez, a testi távozásunk pedig akkor, amikor ez a sorsút gyakorlatilag véget ér, amikor végig haladtunk az abban foglalt élethelyzeteken.

Bár amíg itt vagyunk, döntően csak ennek a világnak és csak a mostani személyiségünknek vagyunk tudatában (a földi elménk védelme és az itt és most kellő megélése miatt), fontos tudnunk, ez csupán a nagy egész egy nagyon kis része, s hogy a testi életeink sokasága, láncolata valójában csak egy iskola számunkra, de az igazi otthonunk a szellemvilág, ahonnan ide érkezünk, s ahova innen távozunk, ha eljött az ideje.

S mivel ez mindannyiunkra igaz, az elválásunk sosem végleges (és nem is váratlan vagy véletlen) egyik távozó szerettünktől sem. Ha nekünk is eljön az időnk, minden esetben és törvényszerűen újra tudunk találkozni egymással.

- - - - - - 

Az is el van rendelve, ahogy eltávozunk innen? (Balesetben vagy betegségben például.) 
Lehet olyan, hogy rosszkor vagyunk rossz helyen? 

Az ismereteim szerint a legtöbb esetben el van rendelve a testi halál módja is, már a leszületés előtt. Vannak olyan esetek, amikor ez időközben változhat, azonban akkor sem véletlen tehát az, ahogy egy testi halál bekövetkezik. Legfeljebb nem a leszületés előtt van elrendelve, hanem időközben alakul úgy, hogy az adott léleknek úgy kell távoznia. 
(Tudni kell, hogy a testi életünk alatt is egyeztet olykor a lelkünk a szellemi segítőivel, vezetőivel, a mostani személyiségünk tudta nélkül is.)

A lényeg tehát, olyan valójában nincs, hogy valaki éppen rosszkor lenne rossz helyen. Legfeljebb a mostani nézetünk, látásmódunk szerint, tehát csak látszólag. Valójában a szellemi segítőink folyamatosan figyelemmel kísérik az életünket, és nem engednek olyan helyzetbe kerülni bennünket (főleg ha a testi halálról van szó), amely a sorsutunkba most ne lenne benne, amelyet most nem kellene megélnünk.

- Medek Tamás spirituális író, segítő - tudatostudat.blog.hu -