Roberto Vecchioni, olasz énekes-dalszerző
Egyik este felhívott egy kedves barátom. Amikor megkérdezte, hogy vagyok, nem tudom, miért azt mondtam neki:
- Nagyon magányosnak érzem magam.
- Akarsz beszélgetni? - mondta nekem. Akarod, hogy elmenjek hozzád?
Igent mondtam.
Alig telt el 15 perc, már kopogtatott az ajtómon. És így órákon át társalogtam vele mindenről, a munkámról, a családomról, a kétségeimről, a problémáimról, és ő végig figyelmesen hallgatott.
Jól esett a társasága, főleg a figyelme, és végül elköszönt:
- Most megyek, dolgoznom kell.
- Egész éjjel ébren tartottalak. Próbáltam bocsánatot kérni.
Azt mondta:
- Semmi gond, erre valók a barátok!
Kikísértem a kocsijához és érdeklődtem:
- Amúgy, miért hívtál olyan későn tegnap este?
Felém fordult és halkan azt válaszolta:
- Voltam orvosnál és nem tudtam, hogy mondjam el neked, de rákos vagyok.
Ledöbbentem, de ő mosolyogva mondta:
- Majd beszélünk róla, ne aggódj miattam. Vigyázz magadra.
Eltartott egy darabig, míg felfogtam a helyzetét, és többször is megkérdeztem magamtól:
amikor megkérdezte, hogy vagyok, miért feledkeztem meg róla, és csak magamról beszéltem? Hogy volt ereje mosolyogni, bátorítani, meghallgatni?
Attól a naptól megfogadtam:
próbálok kevésbé drámai lenni a problémáimmal, és több időt tölteni azokkal, akiket szeretek.
Eszembe jutott valami, amit egyszer olvastam, és csak abban a pillanatban értettem meg igazán:
Aki nem azért él, hogy szolgáljon... nem is él valójában.
Az élet olyan, mint egy lépcső, ha felnézel, mindig utolsó leszel a sorban. De ha lenézel, látod, hogy sokan vannak, akik bárcsak a te cipődben járnának.
- Roberto Vecchioni, olasz énekes-dalszerző -
forrás:blog.xfree.hu
- - - - - -
Az 528 Hz-es solfeggio frekvencia - videó
Szeretetfrekvenciának, csodahangnak és az átalakulás frekvenciájának is nevezik.
