Az igazi Michael ünnephez – részletek Rudolf Steiner “Az év körforgása mint a Föld lélegzésének folyamata ” c. könyvéből:
“Csodálatosan szép volna, ha ezt a szeptember végi Michael-ünnepet szívünk teljes emberi erejével ünnepelhetnénk! De nem szabad valamilyen elvont hangulati élményként lejátszódó rendezvénnyel ünnepelnünk; a Michael ünnephez olyan emberek kellenek, akik teljesen átérzik lelkükben mindazt, ami elevenné teheti az ember bensejében a szellem tudatát.
….Az ember lelkülete bensőségessé válik az idők folyamán, és az embernek szüksége van a Krisztus halálát és feltámadását szeme elé táró ünnep mellett arra a másik ünnepre is, amely bensőséges formában jeleníti meg az év lefolyását. Így az év folyamán először a lélek feltámadására találhat rá, fel kell támasztania a lelket, hogy méltóképpen áthaladhasson a halál kapuján. Húsvét: először halál, azután feltámadás; Michael ünnepe: először a lélek feltámadása, azután a halál.Ezzel Michael ünnepe a húsvét megfordított ünnepévé válik.
Ha Michael ünnepéből olyan szemlélet inspirációját kapjuk, mint ahogy az egyoldalú húsvéti ünnep inspirálta a létrejött szemléleteket, úgy olyan inspirációt, olyan természeti-szellemi impulzust kapunk, hogy minden megfigyelésre és kialakításra váró életbe bevezessük a hármas tagozódást, a hármas tagozódás impulzusát. Végül is egyes-egyedül ennek az impulzusnak a bevezetésétől függ, hogy az emberi fejlődés hanyatló erőit ismét a felemelkedés erőivé tudjuk változtatni.Azt mondhatnánk, hogy amikor a szociális élet hármas tagozódásának impulzusáról beszéltünk, ez mintegy annak a próbatétele volt, hogy a michaeli gondolat elég erős-e már ahhoz, hogy megérezhessék ennek az impulzusnak közvetlen, korformáló erejét. Megvizsgáltuk az emberi lelket, hogy számos emberben elég erős-e a michaeli gondolat. A próba negatív eredménnyel járt. A michaeli gondolat, még csekély számú emberben sem elég erős ahhoz, hogy megérezzék egész korformáló erejét és intenzitását. Az emberi lelkeket aligha lehet megfelelőképpen új felemelkedésük lendülete végett ősi kozmikus formáló erőkhöz kapcsolni, ha Michael ünnepének inspirációja nem jut érvényre, így tehát nem érkezhet megújító impulzus az ezoterikus élet mélyéről.
A pillanatnyi szociális kérdések szükségszerű megoldása akkor fog felderengeni, amikor az emberi lelkek felveszik a szellem tudatát, azt a szellemi tudatot, ami a természeti tudat átalakításából áll, abból, hogy a tavaszi-nyári tudat öntudattá: őszi-téli tudattá alakul. Mélyebb értelemben nem a szociális probléma intellektuális tartalma, hanem a szociális problémához szükséges erő függ attól, hogy megfelelően nagyszámú ember tudjon belső világába ilyen szellemi impulzust felvenni. Mindezt az ember lelkülete elé kell azonban tárni, ha arra gondolunk, hogy a karácsony, a húsvét és a János-nap ünnepéhez hozzá kell fűznünk az őszi ünnepet, Michael ünnepét. Csodálatosan szép volna, ha ezt a szeptember végi Michael-ünnepet szívünk teljes emberi erejével ünnepelhetnénk! De nem szabad valamilyen elvont hangulati élményként lejátszódó rendezvénnyel ünnepelnünk; a Michael ünnephez olyan emberek kellenek, akik teljesen átérzik lelkükben mindazt, ami elevenné teheti az ember bensejében a szellem tudatát. Hogyan helyezkedik el a húsvéti ünnep az év ünnepei között? A feltámadás ünnepeként. Arra a feltámadásra emlékeztet, amely a Nap-szellemnek, Krisztusnak emberi testbe való leszállása révén történt meg a Golgotai Misztériumban. Először halál, azután feltámadás – ez a Golgotai Misztérium a külső szemlélet számára. Aki ilyen értelemben fogja fel a Golgotai Misztériumot, az a halálra és a feltámadásra tekint ezen a megváltó úton. Lelkében talán így szól: lelkületemben a halált legyőző Krisztussal kell szövetkeznem, hogy halálomban megtaláljam a feltámadást. A kereszténység azonban nem zárul le a Golgotai Misztériumhoz fűződő hagyományokkal, tovább kell haladnia. Az ember lelkülete bensőségessé válik az idők folyamán, és az embernek szüksége van a Krisztus halálát és feltámadását szeme elé táró ünnep mellett arra a másik ünnepre is, amely bensőséges formában jeleníti meg az év lefolyását. Így az év folyamán először a lélek feltámadására találhat rá, fel kell támasztania a lelket, hogy méltóképpen áthaladhasson a halál kapuján. Húsvét: először halál, azután feltámadás; Michael ünnepe: először a lélek feltámadása, azután a halál. Ezzel Michael ünnepe a húsvét megfordított ünnepévé válik. Az ember húsvétkor Krisztus halálból való feltámadását ünnepli. Michael ünnepén viszont lelke teljes intenzitásával éreznie kell: ha nem akarok halálom és újabb születésem között tompa öntudattal, félholtan aludni, hanem teljes világossággal akarok a halál kapuján áthaladni, akkor ehhez belső erőkkel kell a lelkemet a halálom előtt feltámasztanom. Először a lélek feltámasztása, azután a halála, hogy a halálban megtörténhessék az a feltámadás, amit az ember maga ünnepel belső világában.
Az emberiségnek ma le kell küzdenie ezt a giliszta-természetét! Ki kell bújnia belőle, ki a fényre, a Nap szellemi fényére. Michael ünnepének hívása a Nap szellemi fényének szólítása! Erre kívántam utalni, mielőtt azokról a dolgokról szólhatok, amelyek Michael ünnepét különösképpen jelentős, szociálisan is jelentékeny ünneppé avathatják.
Michael impulzusának át kell hatnia gondolati, érzelmi és cselekvő életünket. Természetesen nem elegendő, ha most azt halljuk, hogy Michael ünnepének ismét fel kell elevenednie az emberiségben, és időszerű hozzáfűzni az év többi ünnepéhez, nem elegendő azt mondani, hogy kezdjünk hozzá, hogy megünnepeljük Michael ünnepét! Kedves barátaim, ha a világban el kell érnünk azt, amire az antropozófia törekszik, akkor az antropozófusok intézkedéseiben természetesen nem szerepelhet a világban ma megszokott felületesség; az antropozófiából kisarjadó dolgoknak a legintenzívebb komolysággal kell létrejönniük. Hogy ebbe a komolyságba kissé beleéljük magunkat, kérem, gondolják végig, hogy az egykor eleven, ma pedig elhalványult ünnepek hogyan illeszkednek az emberiség fejlődésébe. Vajon a karácsony, vagy a húsvét ünnepe néhány ember elhatározásából eredt, akik kimondták, hogy elgondolásuk szerint ünnepet ülnek az év bizonyos időszakában, és ehhez megteszik a szükséges előkészületeket? Természetesen nem így történt. Hiszen, hogy a karácsony ünnepe bekerüljön az emberiség életébe, ahhoz Jézus Krisztusnak kellett megszületnie, e ténynek kellett a Föld világtörténelmi fejlődésébe lépnie, be kellett következnie egy hatalmas eseménynek. És a húsvét ünnepe? Nem lett volna a világon semmi értelme, ha nem a Golgotai Misztérium révén létrejött események emlékünnepe volna, ha ez az esemény nem nyúlt volna döntő módon az egész emberiség fejlődése számára a Föld történetébe. Ha ezek az ünnepek ma elhalványultak, ha karácsony és húsvét ünnepén már nem érezzük ezek teljes komolyságát, úgy ennek talán éppen oda kellene vezetnie, hogy Jézus Krisztus születésének és a Golgotai Misztériumnak intenzívebb megértése révén mélyítsük el újra ezeket az ünnepeket. De olyan gondolat semmi esetre sem támadhat bennünk, hogy ezekhez az ünnepekhez ugyanilyen felületes módon még egyet hozzáfűzve, most ősszel egyszerűen „megalapítjuk” Michael ünnepét. Kell lennie valaminek, ami éppen úgy döntő lehet az emberiség fejlődésében – ha talán kisebb mértékben is -, mint valamennyi, az ünnepekhez vezető esemény. Egészen biztosan el kell jutnunk oda, hogy teljes komolysággal ünnepelhessük Michael ünnepét, és a Michael-ünnep megértésének az antropozófiai mozgalomból kell kisarjadnia. De ahogyan a karácsonyhoz és a húsvéthoz külső események, a lét objektív eseményei vezettek, úgy valaminek teljesen meg kell változnia az emberiség belső életében, hogy egy ilyen cselekvésre határozza el magát. Az antropozófiának alapvető élménnyé kell válnia, olyan élménnyé, amelyről az ember valóban hasonló módon szólhat, mint akkor, amikor a Jézus Krisztus születésében, vagy a Golgotai Misztériumban rejlő egész erőt átérzi. Mint mondottam, ez Michael ünnepének esetében talán kisebb mértékben következik be, de valami ilyen lelket átformáló erőnek kell támadnia az antropozófiai mozgalomból. Hiszen azt szeretnénk, hogy az antropozófia ilyen lelkeket átformáló erőt kapjon. Erre csak úgy válik képessé, ha valóban élménnyé válik mindaz, ami – mondhatnám – a „tanításaiban” rejlik. Éppen ma vetítünk lelkünk elé néhány élményt, amely az antropozófia révén költözhet az ember lelkébe.
Ez a négy plátói erény fogalma: bölcsesség, bátorság, megfontoltság, igazságosság. Amit az ember azelőtt az év lefolyásának életéből kapott, azt bevették az emberbe. Ez a Michael-nap ünnepén jön majd egészen különösen tekintetbe: az emberi bátorság tiszteletének, a michaeli bátorság emberi megnyilatkozásának ünnepévé kell válnia. Mi tartja vissza a mai embert a szellemi megismeréstől? Lelki bátortalanság, hogy ne mondjuk, lelki gyávaság. Az ember mindent passzív módon akar befogadni, úgy akar a világ elé ülni, mint valami moziba, hogy mindent a mikroszkóp és távcső mondjon el neki. Nem saját szellemét és lelkét akarja aktívan eszközzé edzeni. Nem akar Michael követője lenni. Ehhez belső bátorságra van szükség. Michael ünnepének a belső bátorság ünnepévé kell válnia. Akkor a bátorságnak, az emberi lélek belső bátorságának ünnepi kisugárzása az év többi ünnepének is megfelelő tartalmat fog adni. Folytatnunk is kell ezt az utat: ami azelőtt kívül volt, azt be kell fogadnunk az emberi természetbe. Ma már nem az a helyzet, hogy az ember csak ősszel bontakoztathatja ki a természet megismerését. Az ember csak azáltal tudja a szabadságát kibontakoztatni, hogy minden összeilleszkedik benne. Mégis úgy van, hogy bár megváltozott értelemben, de újra szükség van az ünnepek megtartására. Régen az istenek megajándékozták ilyenkor a földieket, az ember közvetlenül megkapta ezeken az ünnepeken az égi hatalmak adományait. Ma képességeit magában hordozza, az ünnepi gondolat változása révén ezek az emlékezés ünnepeivé váltak. Így az ember beleírja a lelkébe, hogy mit kell önmagában véghezvinnie. Így az lenne a legjobb, ha a Michael-nap, amit az ősz kezdetén ünnepelünk, a legintenzívebb hatású emlékünnep lenne, mert ilyenkor az egész természet jelentős kozmikus nyelven beszél. A fák lecsupaszodnak, a levelek elhervadnak. A lepkék egész nyáron átröpködték a levegőt, a bogarak telezümmögték, de most minden állat visszahúzódik. Sok állat téli álomba merül. Minden megbénul. A természet tavasszal és nyáron saját működésével segítette az embert, de most visszavonul. Az ember önmagára van utalva. A természet most elhagyja, ezért lelki bátorságának kell most felébrednie. Ez arra utal, hogy Michael ünnepét a lelki bátorság, erő és aktivitás ünnepének foghatjuk fel. Ez az ünnepi gondolatnak lassanként megadja az emlékezés jellegét, erre már egy hatalmas felszólítás is utalt, rámutatva arra, hogy a jövőben az adományozás ünnepei emlékünnepek lesznek, vagy legyenek. Ez a hatalmas felszólítás legyen az alapja minden ünnepi gondolatnak, a még újra létrejövő ünnepeké is: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Ez az emlékezés felé forduló ünnepi gondolat. Ahogy a Krisztus-impulzus tartalmának elevenen kell tovább hatnia, alakot öltenie, és nem maradhat holt termék, úgy annak a gondolatnak is érzés- és gondolatkeltő módon kell tovább hatnia, amelyhez visszatekintünk. Meg kell értenünk, hogy az ünnepeknek fenn kell maradniuk, még ha az ember meg is változik, és ezért az ünnepeknek is változniuk kell.”
- Rudolf Steiner -
- forrás: Balogh Gábor - antropozofus.hu -
- - - - - -
Rudolf Steiner előadásaiból - videó
